Dolgozók Lapja, 1974. október (27. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

Budapestre érkezett Romuló kí­lügyminiszter Pója Frigyes külügyminiszter meghívására szerdán, h­i­vatalos látogatásra Magyarországra érkezett dr. Carlos P. Romuló, a Fülöpszigeti Köztársaság külügyminisztere. Kísér­letében van Luis Moreno-Salcedo, a Fülöpszigeti Köztársa­ság párizsi nagykövete és Felipe Mabilangen nagykövet, a külügyminiszter személyi kabinetfőnöke. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Puja Frigyes külügyminiszter és Rácz Pál külügyminiszter-helyet­tes. Ott volt Sztoio Sztancev, a Bolgár Népköztársaság bu­dapesti nagykövete is. Magyarország és a Fülöp-szi­ vannak, bár bizonyos érdeklő­­dések között a kapcsolatok­­ és tapasztalatai magyar zenei meglehetősen új keletűek. Dip- előadóművészek fülöp-szigeteki lomáciai kapcsolatokat 1973. vendégszereplése iránt, szeptember 28-án létesítettünk. Az utóbbi években változó- Magyarország első fülöp-szigeti sok figyelhetők meg a Fülöp­­nagykövete, Horváth Ernő szigetek kül- és belpolitikává- 1974. június 10-én adta át meg- ban. Ferdinand Marcos köztár­­síró levelét Marcos köztársasá­­sasági elnök 1972. szeptember­­i elnöknek. 21-én rendkivüli állapotot hír-Gazdasági kapcsolataink vetett ki. Az ország gazdasági eerelőre jelentéktelenek A elmaradottságának felszámoló­­szigetköztársaságban 1972- sára hivatkozva meghirdette az ben törvénybe foglalták a ’3^1 társadalom ’ elnevezésű szocialista országokkal folytat programot. Ennek keretében tett kereskedelem irányvonala- korlátozott földreform végze­­tt, Netracor néven állami vál­ óajtasat kezdték meg. falatot hoztak létre a szociá­ külpolitikai téren a megvál­­t­sta országokkal való kütb­e­­rozott nemzetközi erőviszonyok reskedelem fejlesztésére. Ezek és a világpolitikában végbe­­az intézkedések nem eredmé­­nyent enyhülési folyamat ered­­myeztek konkrét változásokat a­ményeképpen a fülöp-szigeteki magyar—fülöpszigeti forgalom­­vezetésbe az utóbbi évek só­ban, de úgy tűnik, hogy fülöp- rán erősödött a felismerés, szigeti részről igénylik a gaz- hogy érdekében áll a nemzet­­dúsági kapcsolatok javítását, közi kapcsolatok szélesítése. Kulturális kapcsolataink még különösen a szocialista orszá­­szintén kezdeti stádiumban gokkal. A rajai sajtóértekezlete Jasszer Arafat, a PFSZ vég- Husszein király között, s hogy­rehajtó bizottságának elnöke a csúcsértekezleten sok problé­­szerdán Rabatban megtartott mát megoldottak. Arról nem sajtóértekezletén — az AFP szólt, hogy melyek a még meg­jelentése szerint — nem erősí­ oldásra való ellentétek a tette meg egyértelműen II. PFSZ és Jordánia között. Hasszán marokkói király beje- Arafat hangsúlyozta: Izrael dentését, amely szerint a jövő megelőző támadás ürügyén héten Ammanban Arafat talál- újabb háborúra készül az ada­­kozik Husszein jordán ki­­bök ellen, és zsarolni próbál­­t állyal­­ja az arab országokat, hogy a . ,, palesztinoktól tagadják meg a Arafat kifejezte reményét: a többi arab országokkal egyenlő Jordán uralkodó a jövőben új státuszt. Világosan jelezte, nem módon támogatja majd a Pa­­számit a­z Izrael készség lesztinai Felszabaditási Szerve­­gesen beleegyezne a PFSZ tetet, hogy az szembeszállhas­ részvételébe a genfi értekezle­­ten a cionista ellenséggel, -ten., s célzott arra, hogy Husz- Hangsúlyozta, hogy nincsenek szent király nem tárgyalhat a személyes ellentétek közte és palesztinok nevében. DOLGOZÓK LAPJA A testvéri együttműködés és internacionalista szolidaritás szellemében A Pravda cikke a varsói találkozóról Idai Pravda terjedelmes kedvező feltételeket terem újabb eredményekhez és győ­tránnár­ i.n.k- TPlmflkhw.’’ Mink­et'UVrli­kai pártok varsói konzultatív ta­­lálkozóján írott eredményeit. A tanácskozást, mint ismeretes, aktodét tartottak­ A Pravda abban a döntés­ben látja a találkozó legfőbb eredményét, hogy 1975-ben összehívják az európai kom­munista és munkáspártok újabb értekezletét amelynek témája az európai békéért és biztonságért, együttműködé­sért és társadalmi haladásért vívott harc lesz. A lap hang­súlyozza, hogy a testvéri együttműködés és internacio­nalista szolidaritás szellemé­ben megtartott tanácskozás fényesen tükrözi a kommu­nista mozgalomban az egy­ség felé mutató tendenciát. A kommunista mozgalom és a nemzetközi enyhülés kap­csolatát elemezve a Pravda a Portugál Kommunista Párt küldöttségének vezetőjét idé­zi, aki a varsói találkozón egyebek között hangsúlyozta: „a portugál események meg­győzően tanúsítják, hogy békés egymás mellett élés a nemcsak hogy nem teszi lehe­tetlenné a forradalmi folya­matot, hanem ellenkezőleg, telmekhez”. Mint a Pravda írja, más küldöttek is hang­súly­oz­ták: ezt a gondolatot támasztják alá a francia és az olasz kommunistáknak a twíjold­al összefogásában elért sikerei is. A varsói találkozó — írja a Pravda — ugyancsak cáfolja a nyugati propagandának azo­kat a szovjetellenes koholmá­nyait, amelyek szerint a Szov­jetunió enyhülési politiká­ját „fokozódó bírálat éri” nemzetközi kommunista moz­­­galom soraiban. A Pravda hangoztatja: ter­mészetes, hogy az európai kommunista pártok mindegyi­ke saját specifikus körülmé­nyei között dolgozik, ezért teljesen érthető, hogy a test­vérpártok gyakran egymástól eltérő feladatokat oldanak meg, illetve eltérő módon oldják­­ meg a feladatokat. Ugyancsak érthető hogy az európai kommunista pártok nem egyformán közelítik meg ezt vagy azt a konkrét gya­korlati kérdést.­­ „Ennek elle­nére — hangsúlyozza a Prav­da — az európai kommunis­ta mozgalom különböző osz­tagainak alapvető céljai és ér­dekei lényegében és alapjá­ban véve egybe esnek, és ezt ismételten meggyőzően tük­rözte a konzultatív találkozó.” A varsói konzultatív talál­kozón számos delegátus hang­súlyozta azt a gondolatot, hogy az európai kommunis­táktól mindig is idegen volt az úgynevezett „Európa-cent­­rizmus”, ugyanakkor rámu­tattak, hogy helyzeténél és le­hetőségeinél fogva Európa és az európai munkásosztály je­lentékenyen képes hozzájárul­ni a népek haladásához. Meg­cáfolta a találkozó azokat a burzsoá állításokat is, hogy az európai „kicsi” és „nagy” pártok „nyugati” és „keleti” „baloldali” és „jobboldali” pártok közötti megosztottság állítólag törvényszerű, s el­lentéteik leküzdhetetlenek. A varsói tanácskozáson ál­talános volt az a vélemény, hogy az európai kommunista és munkáspártok berlini ér­tekezletének napirendjén sze­replő fontos kérdéseket vala­mennyi résztvevő párt képvi­selőivel kollektívan, illetve megállapodásuknak megfelelő konkrét formákban és módon kell megvitatni. Ezzel kap­csolatban a Pravda idézi Pal­­lai Árpádot, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkárát, aki Varsóban egyebek között hangoztatta: „a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nem­zetközi találkozók alapos és széles­ körű előkészítése bo­nyolult feladat, ugyanakkor feltétele is a tanácskozások sikerének. A kollektivitás, a pártok közötti egyenlőség és az elvtársiasság elveinek meg­felelően a legdemokratikusab­­ban kell előkészíteni az eu­rópai kommunista és mun­káspártok találkozását.” „Siker és győzelem II. Hasszán marokkói ural­kodó kedden este hivatalosan befejezettnek nyilvánította az arab államfők rabati csúcs­­értekezletét. A találkozó legnagyobb je­lentőségű eseménye az volt, hogy az arab államfők a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­„Siker és győzelem”... ezekkel a szavakkal méltatják Kairóban a kedden véget ért rabati csúcsértekezlet eredmé­nyeit. A sajtókommentárok ki­emelik, hogy a csúcstalálkozó a közel-keleti rendezés e kri­tikus szakaszában helyreállí­totta és megszilárdította a vezetőt teljes támogatásukról frontállamok és egyben az biztosították és a palesztin nép egyedül törvényes képvi­selőjeként ismerték el. A záróértekezleten megje­lent államfők nagy tetszéssel fogadták Jasszer Arafatnak, a PFSZ elnökének felszólalását, amelyben a konferenciának a palesztinokkal kapcsolatos döntését „hatalmas sikernek” nevezte az arab egység ügye szempontjából. Arafat köszö­netét fejezte ki a közvetítő szerepet játszott államfőknek, köztük a csúcsértekezlet házi­gazdájának, Hasszán marokkói uralkodónak. Felajánlotta, hogy a PFSZ katonai szakér­tőkkel segíti Marokkó küzdel­mét Spanyol Szahara felsza­badítása érdekében. A csúcsértekezlet utolsó napján a résztvevők két to­vábbi fontos határozatot hoz­tak. Az első értelmében, az arab államok összesen 2,45 milliárd dolláros segélyben ré­szesítik az Izraellel közvetle­nül szemben álló országokat. Az egyiptomi kormány egy-,­milliá­rdot, Szíria ugyancsak egymilliárdot, Jordánia 300 millió és a PFSZ 50 millió dol­lárt kap az­­ összegből. A konferencia hivatalos kö­rei szerint a második határo­zat egy közös katonai parancs­nokság felállítására, illetve m meg­lévő egyiptomi—szíriai pa­rancsnokság kibővítésére vo­natkozott­. Ennek értelmében az izraeli frontokon állomáso­zó egyiptomi, szíriai, jordániai és palesztin egységeket — va­lószínűleg­ egyiptomi főtiszt legfelső irányításával — közös parancsnokság alá vonják­ arab nemzet egységét. A jor­­dániai—palesztinai konfliktus megoldása — az Al Ahram szavaival — halálos csapást mért az arab népek megosz­tottságához és széthúzásához fűzött izraeli reményekre és bebizonyította, hogy az arabok képesek szembeszállni a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet kiiktatására amerikai kísérletekkel­ irányuló Mint várható volt, Izrael ka­tegorikusan elutasította a raba­ti csúcs döntését. Jariv tájé­koztatási miniszter kijelentet­te: kormánya ellenzi, hogy Iz­rael és Jordánia között, tehát Ciszjordánia területén palesz­tinai államot hozzanak létre, miként az logikusan követke­zik az arab csúcsértekezlet ha­tározatából. Az izraeli kom­mentátorok azzal fenyegetőz­nek, hogy a rabati csúcsnak a palesztinokra vonatkozó hatá­rozata becsapta az ajtót a kö­zel-keleti béketárgyalások előtt, mivel Izrael nem haj­landó tárgyalóasztalhoz ülni Arafattal. Jichak Rabin izraeli minisz­terelnök szerdán a Knesszet­­ben (parlament) bemutatta a nemzeti vallási párt NVP há­rom tagjával kibővített kor­mányát. Az NVP csatlakozása előtt­ Rabin kormánya 61 par­lamenti mandátummal rendel­kezett a 120 tagú parlament­ben. Az új koalíciós partner 10 képviselő szavaztát jelenti a kormány számára, ugyan­akkor azonban le kell monda­nia a Szulamit Aloni vezette ír polgárjogi mozgalom három képviselőjének támogatásáról. Aloni asszony, aki az NVP csatlakozásáig tárca nélküli miniszter volt Rabin kormá­nyában, a nemzeti vallási párt három képviselőjének a kor­mányba kerülésekor vissza­utasította a számára felaján­lott közlekedési,, miniszteri posztot és közölte, hogy kilép a kormányból. Rabin miniszterelnök beszé­dében foglalkozott­ a rabati csúcsértekezlet döntésével is, és azt hangoztatta, hogy a PFSZ jogait elismerő határo­zat „nem sok jót ígér a közel­­keleti béke ügyének” és Izra­elt „politikájának megváltoz­tatására kényszerítheti”. Hoz­­­záfűzte, hogy a rabati állás­­foglalás várható következmé­nyei további elmélyült tanul­mányozást igényelnek, de az izraeli kormány már most leszögezi, hogy „sosem fog terroristákkal tárgyalni”. mi, október 31. csütárMk Moro próbája Négy hete mondott le Ma­riano Rumor olasz kormány­fő. Azóta az egyik legjelentő­sebb kereszténydemokrata po­litikus, Amintore Fanfani kudarcot vallott kormányala­i­­kítási kísérletével. Most Mo­ron a sor, hogy megpróbálja a lehetetlent: kibékíteni a szo­cialistákat és a szociáldemok­ratákat, s megalakítani Itália 37. kabinetjét. A vállalkozás szinte leküzd­hetetlen akadályokba ütközik. Bár kétségtelen, hogy Aldo Moro személyében ma olyan olasz politikus kezdi meg pu­hatolózó eszmecseréit a pártok vezetőivel, akire a közvéle­mény nagy többsége bizalom­mal tekint, a hosszú és bi­zonytalan kimenetelű tárgya­lások elébe nézhetünk. Maró nevéhez fűződnek diplomácia jelentős az olasz lépései. Római megfigyelők­­ körében elterjedt az a nézet is, hogy a volt külügym­iniszter ugyan számíthat a koalícióra esélyes pártok támogatására, de nem élvezi Washington bizalmát. Ilyen körülmények­­ között Aldo Moro kormányalakítási kísérlete rendkívül nehéznek tűnik. Egyszersmind azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a baloldali keresztényde­mokrata politikus bizton szá­míthat a közvélemény nagy többségére — beleértve a bal­oldal legszervezettebb erejét. Az Olasz Kommunista Pártot — és arra a széles, demokra­tikus, úgynevezett népi össze­fogásra, amely mindenfajta jobboldali kísérlettel, fasiszta államcsínnyel szemben szilár­dan a demokrácia mellett fog­lal állást. Véget értek a szovjet—nyugatnémet tárgyalások A Kremlben szerdán beje- kölcsönösen megelégedésüket kancellárjának és alkancellár­­jeződtek a tárgyalások egy- fejezték ki a lefolyt vélemény- tanúk szovjetunióban­. látoga­­t elöl Leonyid Brezsnyev, az csere fölött és megerősítették tásáról szóló közös nyilatkozat SZKP Központi Bizottságának azt az eltökélt szándékukat, tvt. főtitkára, Alekszej Koszigin, hogy kiszélesítik és elmédyí- L .. Rroz_nv_. - , A a Szovjetunió Minisztertaná­ tsk a Szovjetunió és az NSZK „ Leonyio Brezsnyev és ann­­óinak elnöke és A­ ub­er Gro­ közötti egyik­t­űködést, a *. J? miko, a Szovjetunió külügy- szük­ség enyhülése érdekében ... . , . . .IT­. S Srkzt^szS^ Európában éS Világ szerte- ködésa 3 eSább?ejSSl benmint, 37 szövetségi » i ..­­ . . . . . kancellárja és Hans-Dietrich t-A be­ fe­jező megbeszélés szóló szovjet-nyugatnémet Genscher alkancellár, az NSZK szerv és konstruktiv jog- megállapodást külügyminisztere között. kor.en aj e. , dokumentumok" aláirása-A tárgyalófelek összegezték Leonyid Brezsnyev, az nál Alekszej Koszigin és más a két ország közötti kapcso- SZKP Központi Bizottságának szovjet vezetők, továbbá a lapok egész komplexumáról, főtitkára és Helmut Schmidt Német Szövetségi Köztársa­valamint a nemzetközi hely- a Német Szövetségi Köztársa­­ságnak a kancellár kíséreté­rel kulcskérdéseiről folytatott sog kancellárja szerdán a hez tartozó képviselői is jelen megbeszélések eredményeit. Kremlben aláírta az NSZK voltak. A szovjet gazdaság a IX. ötéves tervben II. Munkaerő-felhasználás világrésznyi területen A munkaerő-tartalkokat írt egy rendeletet, amely sze- gyors ütemben fejlesztik a rint minden munka nélkül ma- szocialista tulajdonviszonyo­­t adt ember az adott lakhely- kát.­re jellemző átlagos napi bért m­­a a Szovjetunióban . _ kell megkapja, és lehetőség világ egyik legmagasabb jog­­szerint különböző társadalmi tartoz­tatottsági színvonala, munkákba vonják be őket. Szovjetunió tapasztalatai a. Szovjetunió tapasztalatai h ..i... világosan igazolják azt, hogy ** ’"HCa a munkanélküliség teljes fel- egyik foglalkoztatottság azonban csak az fontos feladat. Mind hogy az a leginkább megfe­leljen a társadalmi fejlődés követelményeinek. A munkaerő-felhasználás egyik központi kérdése ma a foglalkoztatott létszám meg­oszlása az anyagi és nem anyagi termelés szférái között. Az anyagi javak termelésének állandó növelése meghatározó jelentőségű, hiszen az az állan­­van a­dóan növekvő legfőbb szükség­letek­­ kielégítésének forrása. De szükség van a növekvő szellemi szükségletek állandó­an javuló kielégítésére is. Az anyagi termelésben megvaló­suló gyors ütemű termelékeny­__ i , , , , . ségnövekedés miatt az itt fog­v­a megszüntetik annak ezzel kapcsolatban a racionális­lalkoztatott létszám részará­társadalmi-gazdasági alapját, foglalkoztatottság biztosítása úyaN csökken. A nem termelő megvalósítják a szocialista is. A teljes foglalkoztatottság- területeken­ pedig a létszám 11 érv kell megvalósulnia, növekedése az átlagosnál is gyorsabb, hiszen ezek haté­konyságánál­­ emelése egyre nagyobb szerepet játszik az anyagi javak­ termelésében is. Ezt a tendenciát jól tükrözik a IX. ötéves terv számai is: 1971 —1975 között a foglalkoz­tatottak­ létszáma az anyagi termelésben 5,2 %-kal, a nem anyagi termelésben pedig 19,2 %/§-kal nő. A kérdések másik fő cso­portját az anyagi termelés kü­lönböző ágazatai közötti számmegoszlás alakulása lét­lenti. A Szovjetunióban is jő­legszembetűnőbb jelenség volt a az iparosítás időszakában az ipari foglalkoztatottak létszá­mának és részarányának gyors ütemű növekedése. A foglalkoztatottak számán­­ak növekedési üteme napja­­inkban az iparon belül is erő­­san differenciálódik. A vezető, modern ágazatokban igen gyors lesz a növekedési ülepv nl a­__________kos­ság munkaképes korú része al­kotja. Korcsoportok szerinti összetételét mindenekelőtt az emberek fiziológiai képességei határozzák meg. A munkaké­pes kor határai pedig jelentős mértékben függnek a szociá­lis-gazdasági feltételektől, a termelési viszonyoktól, a tér­ számolása csak akkor lehetseg nagyobb jelentőségre tesz szert telékenység, az anyagi jólét színvonalától és egyéb ténye­zőktől. E tényezők változásá­val változnak a munkaképes iparosítást, megteremtik és isak úgy kor­határai is. A szovjet társadalom és gaz­daság fejlettségének mai szín­vonalán a munkaképes korúak közé sorolják a 16—59 éves férfiakat és a 16—5­1 éves korú nőket. A munkaerő-felhasználás­ban, mint a szocialista országokban általában, egyik legjellemzőbb vonás a foglalkoztatottság biz­tosítása, a munkanélküliség felszámolása. Ez nem ment egyszerre. A szocialista forra­dalom győzelmét követő évek­ben a munkanélküliség — háborús pusztítások hatására a — még fokozódott is. 1924-ben 1 millió 300 ezer, 1929-ben pe­dig 1 millió 700 ezer munka­­nélkülit tartottak nyilván. A munkanélküliség felszá­molására a szovjethatalom el­ső napjaitól kezdve nagy ener­­ giákat fordítottak. 1917. de- Leendő energetikusok termelési gyakorlaton­cember 11-én Lenin már alá- SZSZK Elekronaj városában a Litván

Next