Dolgozók Lapja, 1974. október (27. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

Állatvilág és festészet A Múzeumi Hónap megnyitója a Kuny Domokos Múzeumban Vasárnap délelőtt a tatai Kuny Domokos Múzeum idő­szaki kiállítás céljaira szol­gáló helyiségeiben Kovács István, a Természettudomá­nyi Múzeum főigazgató he­lyettese nyitotta meg a Múze­umi Hónap megyei esemény­­sorozatát. A 172 esztendeje szervezet­té vált múzeumügy tulajdon­képpen a felszabadulás után kapott csak hatalmas lendüle­tet: 1945. után megnégyszere­ződött a múzeumok száma, s míg a felszabadulás előtt 6 millió, most mintegy 20 millió múzeumi tárgyat tarta­nak számon. Mint megnyitó­jában joggal hangsúlyozta Ko­vács István, a múzeumügy a szocializmus építése során az egész társadalom ügye lett. Komárom megyében 1945 előtt csak Esztergomban volt ilyen intézmény. A felszabadulást követően előbb szerény kere­tek közt, most viszont már imponáló apparátussal műkö­dik a tatai Kuny Domokos Múzeum. Megyénkben egyéb­ként tizenöt gyűjtő- és kiállí­tóhelyet tartanak számon. Esztergomban például öt mú­­­zeumi részleg, Tatán négy áll tudományos és tudomány­népszerűsítő tevékenység szol­gálatában, s épp nálunk ta­lálható az Európa szerte is­mert vértesszőlősi lelőhely is... A Múzeumi Hónap indító eseménye volt Csiby Mihály, festőművész tárlatának meg­nyitása. Kovács István kiállí­tó művészről elmondta, hogy kezdettől részt vesz abban a nagyszabású vállalkozásban, amelyet a budapesti Termé­szettudományi Múzeum vég­zett, a Magyar Tudományos Akadémia megbízása alapján, még az ötvenes évek dereká­tól. A zoológiai alapkutatások eredményeinek publikálásá­hoz, az állatok leírásához nélkülözhetetlen a megje­lenítés, hogy könnyebben lehessen azonosítani az illuszt­ráció alapján. Csiby Mihály szerzetesi alázattal, fegyelem­mel több mint kétezer ábrát készített. A festő alapállása: „Számomra nincsen kicsi és nincsen nagy” — a mikrokoz­mosz és a makrokozmosz tisz­telete egyaránt benne él. Más igényű műveket is ké­szít, önálló életű alkotásokat — ismertette a tárlat anya­gát Kovács István. Megtekintettük a kiállított műveket. Imponáló felkészült­ségről, szakmai hozzáértésről vallanak a színes állatábrá­zolások. A legtöbb képen rovarokat és környezetüket is­­­merjük meg, ízléses­­ tálalás­ban. Tekintettel arra­, hogy ez valóban szinte a miniatúra­­készítéshez hasonló aprólékos, finom munkát igényel, kíván­csian vártuk, hogy a zoológiai tanulmányok milyen ihlető hatással vannak a A második fázist a művészre­ lavíro­zott tusrajzok képviselik. A Virágza!, a Haláltábor, a Szomjúság, az Ébredés, s Légyfogó, a Bábel, a Planéták a a többi — érdekes fantá­ziavilágba kalauzolja el a né­zőt. Csiby Mihály a reális elemeket ügyesen vegyíti egy­egy elvont fogalom érzéki megjelenítéséhez. S lényegé­ben ennek kiteljesítését vár­juk olajképeitől is. Az olajfestmény élénk szín­skálája megbűvöli a festőt, s a képpé lényegített jelenség, hangulat éppen attól veszti erejét, mert a rovarábrázo­lás naturális elemei gúzsba kötik a művész kezét. Nehéz elhinni, hogy ezzel valóban iskolát lehetne teremteni. Készségéről a képek tanús­kodnak, csakhogy a rovarok, megjelenítése ilyen természet­i­en — szinte kiveszi a jel­képek erejét a műből. A csend világa például a csigák ér­zékletes megelevenítésével és egy női fej ábrázolásával (hiába a kellemes színek) — azonosíthatatlanná teszik mondanivalót. Az Akik min­­­dent túlélnek szögesdrótja, ko­ponyacsontja a rovarokkal már tiszta és egyértelmű len­ne, ha „a biztonság kedvéért” nem festette volna oda egy robbanás füstjét-felhőjét is. A Centenárium pedig egyenesen merész vállalkozás: a Lánc­híd kontúrja a rovarokkal, halakkal egyáltalán nem vá­lik ünnepi hangulatúvá. Amit Csiby Mihály olajképein áb­rázol, s ahogyan ábrázol, ér­dekes kísérletnek hamarabb tekinthető, semmint maradan­dó értékű szuverén művészet­nek. (jenkei) Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.22: Slágermúzeum. 9.01: Harsan a kürtszó! 9.36: Cigánydalok, csárdások. 10.05: Iskola rá­dió. 10.35: Operett. 11.22: Brahms: c-moll zongorané­gyes. 12.35: Melódiakoktél. 13.53: Meseregény. III. rész. 14.47: Éneklő Ifjúság. ITL.10: Operettrészletek. 15.48: Táncdalok. 16.00: A világgazdaság hírei. 16.05: Rácz Aladár cimbalmozik. 16.20: Elhangzott. . . 16.40: Melis György nótázik. 17.05: Fiatalok Stúdiója. 17.25: Indulók. 17.35: A szabolcsi gazdaság. I. 18.00:"'Ansermet vezényel. 13.30: A Szabó-család. 19.25: Sikerlista — 1974. szeptem­ber. 20.05: Beszélgetés a 75 éves Bár­dos Lajossal. 21.03*: Kilátó. 21.20: Ankarai jelentés. 22.30: Könnyűzene. 22.45: Klasszikus kínai költők. 23.00: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 0.10: Berki Géza gitározik. PETŐFI RADIO 8.05: Csehszlovák művészek ope­rafelvételeiből. 8.50: Nigériai népzene. 9.03: Két zongoratrió. 9.53: Könyvek, tájak, emberek. 10.00: A zene hullámhosszán. Közben 10.30 12.00 12.50 13.93 13.20 14.00 18.10 18.35 19.39 20.28 20.­53 22.35 23.15 Babaszerviz. Barokk muzsika. Kínai népzene. Törvénykönyv. Bartók-kórusok. Kettőtől hatig . . ? A XX. század mítoszai. Zenekari muzsika. Chile Pesaróban. Irodalmi évfordulónaptár. A Rádió Dalszínháza. Prokofjev: I. vonósnégyes. Operarészletek. 3. MŰSOR 18.10: Iskolarádió. 13.25: Magnósok, figyelem! 19.10: Magyar Irodalmi Arckép­csarnok. 19.35: A Bartók vonósnégyes hangversenye, közben: Kb. 20.33: A zene szava (Ism.) Kb. 21.25: Dzsesszfelvételeinkből. 21.37: Rádiószínház 1961. Zeng a világ. budapesti tv 8.06—17.20: Iskolatévé. 17.43: Hírek. 17.50: Riportműsor. 18.06: Film az NDK m­­ezőgazda­­ságáról. 18 40: Játék a betűkkel. 19­05: MOKÉP-reklám. 19.10- Esti mese. 19.30­: TV-híradó. 20.00: Madách Imre: MÓZES. A Nemzeti Színház előadása. Az előadás szünetében: Marton Endrével és Ke­­resztury Dezsővel beszélget dr. Váradi György. 22.35: Tv-híradó 3. 20.00: 20.45: 21.10: 21.30: 16.15: 16.20: 17.05: 18.00: 18.10: 18.50: 19.00: 19.30: 20.00: 21.30: 22.05: 17.15: 17.30: 20.00: 20.50: 21.45: 22.10: 18.00: 18.25: 18.30: 19.00: 19.30: 20.06: 20.15: 21.15: 22.15: 18.30: 19.00: 19.30: 20.06: 20.15: 21.40: 22.00: 2. MŰSOR Riportfilm. NDK rövidfilm. Tv-híradó . 2. Slágerstúdió. Hírek.POZSONY Iparitanulók műsora. Metronom. Esti mese. Autó-motor revü. A Szövetségi Bűnügyi Köz­pont nyomoz. Tv-híradó. A mi házunk. Z­a úrija. Szovjet filmsoro­zat. Tv-híradó. Kamarazene. 2. MŰSOR Esti műsor Bratislavából. Szovjetunió—Kanada jég­korong-mérkőzés. Szabad a ring. Vetélkedő. Fiatalok tv-klubja. Párbeszéd az élettel. „ Tv-híradó. BECS Angol nyelvlecke. Jó éjszakát, gyerekek! Rajzfilm. Osztrák képek. Tv-híradó és kultúra. Sporthírek. Az 50 éves rádió (1.) Bécs­i dallamokban (2.) Tv-híradó. H. PROGRAM Iskolatelevízió. Állatok világa. Tv-híradó és kultúra. Tudományos magazin. Az esküvő. Filmvígjáték. Osztrák képek. Tv-híradó és kultúra. MAI TV-AJÁNLATUNK | 20.00: Madách Imre: Mózes A kétrészes dráma közvetítése a Nemzeti Színházból,­ felvételről Madách Imre alig néhány hónap­pal Az ember tragédiája megírása után , az 1860-as évek közepén vetette papírra a Mózest. Egy egész évszázad érlelő hatása kel­lett ahhoz, hogy a dráma minden értéke felszínre kerüljön. Annak idején az akadémia bíráló bizott­sága — Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsigmond — ugyanis el­vetette a művet, s a század elején sem aratott sikert a bemutató. A mű közönségét jobban foglalkoz­tatja az a kérdés, amelyet Ma­­dách a Mózesben felvetett. DOLGOZOK LAPJA ülést tartott a Tanuló Fiatalok Tanácsa A Tanuló Fiatalok Taná­csa hétfőn ülést tartott KISZ Komárom megyei Bi­­­zottságán. A megbeszélésen értékelték a nyári vezetőkép­ző- és építőtáborok tapaszta­latait Somorjai József, a KISZ megyei bizottságának középiskolai felelőse most az „Az egy iskola, beszá­üzem’’ mozgalom eddigi egy ta­pasztalatairól, amelyek egy brigádvizsgálat nyomán szü­lettek. Ennek alapján meg­állapíthatták: a mozgalom rendkívül hasznos, és a jö­vőben törekedni kell arra, hogy még sokoldalúbbá vál­jon az iskolák és az üzemek közötti kapcsolat. Kedvező hatása elsősorban a fiatalok pályaválasztásánál jelentke­zik. A tanácskozáson megbe­szélték a KISZ-kb áprilisi határozatának végrehajtásá­val kapcsolatos időszerű fel­adatokat. Szóltak arról is, hogy a jövőben még szoro­sabbá kívánják tenni az isko­lavezetés ,és a Tanuló Fiata­lok Tanácsa kapcsolatát. Hasznos lenne, ha az ifjúsági mozgalmat patronáló tanárok és az oktatási intézmények igazgatói még többet tudná­nak a TFT működéséről, ter­veiről, mert a kapcsolatok ja­vulása közös­­ érdeket, az is­kola­nevelés hatékonyságának fokozását szolgálja. Korai volt az önállóság Az édesanya zokog, az apa is gyakran nyúl a zsebkendő­jéhez. Nem akarják elhinni a történteket. Fiúk, Felde Fe­renc — a legidősebb a három közül —, aki még nem volt tizenöt éves, nincs többé. Va­sárnapra virradó éjjel egy személygépkocsi elütötte Tata és Vértesszőlős között. Feri és Ali már régóta ké­szülődtek erre az útra, várták a szombati napot. Alig szülők — féltéssel és figyel­­­meztetéssel — beleegyeztek az első önálló kirándulásba. Szombaton a délutáni órák­ban érkeztek meg a pesti vonattal Tatára. Az idő hamar elröp­pent. A helybeliek haza­mentek, a két pesti fiú étte­remben ült asztalhoz vacso­rázni. Étkezés után egy üveg­ben bor is került az asztalra. Megoldódtak a nyelvek, és az emlékezés filmszalagján fel­bukkant egy ismerős fiú ne­ve. Szinte egyszerre mond­ták : Gyerünk stoppal Szárra, ott talán meg is alhatunk. Vasárnap pedig irány Komá­rom, ott is van ismerős. A férfi ránézett az üzem­anyagmérő órára. Talán elég lesz Pestig. Nem akart feles­legesen megállni. Tankolás­nál ki kell szállni a kocsiból, kinyitni az ajtót, elég hűvös van. A gyerekek — három és másfél éves — hátul alsza­nak a kocsiban. A Taunus beért Tatára. Elmúlt éjfél. Ha minden jól megy, fél ket­tőre Pesten lesznek — gon­dolta. Ahogy nézett előre, látta, hogy­ az úttest jobb oldalán egy fiatal fiú integet. Fel nem veheti, hisz a kocsi tele van. Irányjelzés és elkezdi a fiú kikerülését. Amikor az úttest közepéhez ér, meglátja a másik integetőt. Még job­ban balra rántja a kormányt. Már majdnem az hajt. Hirtelen vissza a árokba kor­mányt jobbra. Egy csattanás, reccsenés. A kocsi megállt, kiugrik a kocsiból, látja a vérző fiút. Segíteni szeretne. Lehajol, megfogja a fiú pulzusát. Nem vér.★ A tragédia a hozzátartozó­­kon kívül másokat is érint. Mindannyiunkat, akik közle­kedünk. Int bennünket arra, hogy m­­agunkra és másokra is vigyázni kell. Halász Jenő 1914. október L kedd JsiMWULÉrrvC fc Segítség a gyermeknek, pedagógusnak és szülőnek Az úttörőszövetség új folyóirata A Szegedi Tanárképző Fő­iskola adta ki. Három évig csak a Csongrád megyei gye­rekek, szülők és pedagógusok forgathatták kedvtelve a ha­mar népszerűvé vált folyóira­tot, amelynek címe: Kincs­kereső. A szó igazi értelmé­ben kincskereső, s aki a vé­gére ér egy-egy kiadványnak­­ meg is találja ezt a kincset. Szellemiekről van szó, iroda­lomról, anyanyelvünkről, amelynek művelésében gyer­meknek, szülőnek és pedagó­gusnak még mindig van mit tenni. Mert nem mindegy, hogy a gyermek mikor mit vesz a kezébe! Esztétikai érzéke, a szép iránti fogékonysága, az irodalommal szembeni elvárá­sa éppen abban a korban a legjobban hajlítható, amíg a pedagógus, a szülő mellette áll a válogatásban. Ezek a szemelvények ráirányítják a figyelmét arra, mit érdemes, mit szükséges olvasni, külső kényszer nélkül. Belülről jön az az igény, ha az idézett mű­ről majd többet is szeretne megtudni. S ha ennek nyo­mán eljut a könyvtárba, ha megpróbál hozzáolvasni az is­kolai tananyaghoz, már el is érte célját a módszertaninak is nevezhető gyermekfolyó­irat, amely október 1-től már országosan kapható lesz. Mit mond a folyóirat cél­kitűzéséről Hegedűs András szerkesztő: A ma fiataljaihoz szóló, formáló erejű, változa­tos gondolati érzelmi, hangu­lati telítettségű esztétikai ér­tékű írásokat akarunk meg­jelentetni, s ezekkel akar­juk fiataljainkat szocialista eszemiségű, kulturált, szép iránt érzékeny és igé­n­­yes emberekké formál­ni. Az Olvasó népért cél­kitűzéseit akarjuk megva­lósítani a 10-14 évesek kö­zött. Az általános iskola és az úttörőszervezet nevelési cél­kitűzéseit sajátos eszközeink­kel támogatjuk: az irodalom­mal, művészettel segítjük az­­ iskolában és a mozgalomban szocialista embernevelés munkáját. Nemcsak az ifjú­sági írók alkotásait közöljük, hanem mindazoknak az írók­­nak értékes műveit, amiket a gyermek megért és befogadni képes. A folyóirat októberi számá­ban Illyés Gyula, Nagy Lász­ló, Weöres Sándor verseit, Fekete István elbeszélését, Hárs László regényrészletét közöljük. Tatay Sándor vall a fiataloknak életéről, regényei­ről, alkotási módszeréről, írói céljairól. A szépirodalmi részt népköltészeti alkotások gaz­dagítják. Az Édes anyanyelvünk ro­vattal anyanyelvünk meg­szerettetését, nyelvünk szép­ségének, gazdaságának ér­zékeltetését, a nyelvműve­lést akarjuk segíteni, szol­gálni. A Testvérmúzsák rovatban olyan írásokat je­lentetünk meg az irodalom és a zene, képzőművészet, film, színház kapcsolatáról, amelyek a művészetek egysé­gét, komplex szemléletét erő­sítik olvasóinkban. Az 1. számban Tüskés Tibor Goethe — ecsettel című írását olvas­hatják a fiatalok. Az Irodal­mi séták rovatban Fodor And­rás viszi el az olvasókat — József Attila nyomán — Ba­latonszárszóra. A Könyvek között rovatban Kiss Dénes vall A Kányadomb visszahív címmel három ifjúsági regé­nye megírásának körülmé­nyeiről. A Re­jtvényf­ejtők klubja az irodalmi művek közti keresés, kutatás izgal­mát ígéri. Az első számban Szabó Fe­renc, a Magyar Úttörők Szö­vetsége főtitkára köszönti a fiatal olvasókat. A Kincskeresőt most már a Magyar Posta terjeszti. Meg­vásárolható, illetve előfizet­hető az iskolai terjesztőknél, a postahivataloknál, kézbesí­tőknél, a posta hírlapüzletei­ben. Mi pedig, akik ismerjük az eddig megjelent számokat, el­mondhatjuk, segítője lesz pedagógusnak is. Például ab­­­ban, hogy egy-egy iskolai rendezvénynek, évfordulónak vagy ünnepélynek — legyen az május 1. vagy április 4. netán valamelyik költő, író jubileuma — nagyszerű válo­gatást ad a műsor készítésé­­­­hez. A szülők bepillantást nyer­hetnek abba, hogyan segítsék a kisiskolásokat irodalmi él­ményhez jutni. Galsai Pongrác: BAJOR GIZI JÁ­TÉKA! (58.) Lady Milford az utolsó jelenetben elbúcsúzik szolganépétől. A búcsú érzel­mes. A színésznő „átélés” he­lyett itt egy széles és ro­mantikus pózt használ, hogy szem ne maradjon szárazon. Nem is marad. Odalent egy­másután kattannak a retikü­­lök­ zárjai. A nézőtér kivirág­zik a zsebkendőktől. S Bajor ekkor, a maga­ keltette hatás közepén így szól: Elmegyek napszámosnak hátha úgy megszabadulok attól a gyalá­zattól, hogy őfölötte uralkod­tam valaha ... Ezt mondta Bajor, s kalapját egy ordená­rén előkelő mozdulattal a fe­jébe nyomja. A közönség hamarjában nem tudja: a hősnő, akinek sorsa a könnyekig megpuhí­totta, talán inkább mosolyt érdemelt volna?lenéző S erre a tanácstalanságra megy le a függöny. Csak gyakorló színészek a a megmondhatói, micsoda művészi biztonság kellett eh­hez a mozdulathoz. Január végén, a Schiller­­dráma előadása után egy nagyobb társaságban Gizi a terveiről beszélt. Az egyik mondatot így így kezdte: „Tavasszal.. Germán egymásba fűzte a karjait: „Hol leszünk mi már ta­vasszal !” „Miért? Talán disszidálni akartok?” — kérdezte valaki a társaságból. Germán nem felelt. — Ne nézz rám így, nagyon szépen kérlek, ne nézz rám így! Ne ronszd el mindig a hangulatomat. Csend. „És ha majd egészen öreg leszek — mondja Gizi —, és beteg leszek és süket leszek, akkor is! Legfeljebb tanítani fogok ...” És most már kövessük a napokat az események rend­jében. 1951. február 11. Germánék az estét dr. Ba­rát Irén lakásán töltik. A férj egykori tanársegédnője már évek óta a Bajor-villában él. A mindennapi teendőkben buzgó személyi titkárnő fogalmazza meg Gizi hivata­­­­los leveleit­: a társas össze­jöveteleken lelkes másod-házi­asszony, az „üres” estéken pedig elmés csevegő. A társal­gás ezúttal is jó légkörben, kellemesen folyik. Egyetlen sötétebb árnyékú mondat sem hangzik el. Germán tíz óra után elál­­mosodik, feláll, megy lefe­küdni. De ezt már megszok­ták tőle. Ezt a váratlan távo­zást. Gizi még marad. Nem jobb kedvű, de nem is lehangol­­tabb a szokottnál; hétköznap este van, holnap kedd lesz, újabb hétköznap. A szobában csak a zöldernyős lámpa ég. Gizi keze fáradhatatlanul rakja a pasziánsz-kártyákat, ki jön? nem jön ki? Ez a leg­jobb idegcsillapító és una­loműző is. Közben új szere­péről, a Bénnicé-ről és Füst Milán Feleségem története cí­mű regényéről beszélt, amely­nek épp a felénél tart, s a másnapi vendégváró ebéd ét­rendjét is felsorolja. Éjféltájt aztán összeszedi a lapokat, és átmegy a szo­bájába. Február 12. Reggel fél kilenc. Az alkal­mazott bekopog az ajtón. Fe­ketekávét hoz, tálcán, két csészével. A nap mindig így kezdődik. Germán kel föl elsőnek, megmosakszik, rendbe hozza magát, aztán bemegy a fele­sége szobájába, és kettesben megreggeliznek. De előbb B- vitamin injekciót ad Gizinek. Mostanában ezzel az „erősítő kúrával” kezdi a napi keze­lést. Amikor az alkalmazott a hívó ,,tessék”-szóra kinyitja az ajtót, Bajort rendszerint ágyban találja. Egyik karján már felhúzta a pizsama ujját, s megadóan várja a tűszúrást. A férj pedig a feléSzívott pravatból épp a próbacsep­­pet nyomja ki. (Folytatjuk)

Next