Dolgozók Lapja, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-08 / 6. szám

DOtaOZÖK tSPJAY Három község kulturális gondjai Mezőfi Lajos tanácselnök gondja igencsak megnöveke­dett, mióta Dágot, Ungt és Máriahalmot egyesítették. Dágnak is megvoltak a köz­­művelődési gondjai: évek óta egy igen elhanyagolt, bérelt épületben — szekrényekben — volt a könyvtár, aztán, más megoldás híján, az iskola folyosóján helyezték el könyveket. A művelődési há­n­za se a legmegfelelőbb. A másik két község közül riadalom előnyben van, Ma­­hi­szen néhány éve szép, modern klubkönyvtárat kapott. Ak­kor fel is lendült a kulturális munka a községben, aztán ... de ne vágjunk mindjárt a kö­zepébe. — Tavaly kezdtük el az is­kola bővítését — fogad a ta­nácselnök —, aki most kissé elégedett, mert ha nincs minden rendben a három köz­ös­ségben, azért valami elindult. — Két tantermet építettünk, s szeptember 1-én már készen is várta a tanulókat. Tante­remmel nem bővült az iskola, mert az új termek egy másik helyen lévő fiókiskola helyett épültek. De az épített iskolarészhez emeletesen bármi­­­kor toldható több tanterem is, erre pedig a körzetesítésnél hamarosan sor kerül. A járási hivatal (az óvoda­építéssel együtt), mintegy 400 ezer forintot biztosított a ta­nácsnak. Az óvoda építését ez év első hónapjaiban meg. Az iskola tervét, kezdik mint az óvodáét is, a Magyar Op­tikai Művek készítette. A gyermekintézmény a régi is­­­kola épületében lesz, melyen­­ természetesen komoly javítá­sokat kell elvégezni. Még tél folyamán megkezdik a bel­­­­­ső átalakítást, felújítást, padlócserét, stb. A bővítést — a a 117 négyzetméteres helyiség­hez még 230 négyzetméter alapterület kapcsolódik — csak a jó idő beálltával tud­ják megkezdeni. A 70 férő­helyes óvodában két foglalko­zási terem, egy étkezési helyi­ség és a megfelelő mellékhe­lyiségek állnak majd ren­­­­­delkezésre. A községi tanács ügyesen kihasználta az adódó lehetősé­geket, s felkereste mindazokat a vállalatokat, ahol a három község lakosai dolgoznak, így kerültek nagyon jó, segí­tő kapcsolatba többek között a Magyar Optikai Művekkel is, ahol a három községből 160-an dolgoznak. A MOM 160 ezer forinttal járult hozzá a dági építkezésekhez, az Új Élet Tsz 44 ezer forint értékű anyaggal segített, a Dorogi Szénbányák 30 ezer forintért végzett vízvezeték-szerelési munkát, ugyanennyi értékben vállalt fuvarozást a Pilishegyi Állami Gazdaság. Az építéséhez a MOM már óvoda 30 ezer, bontási anyagból nyert téglát szállított Dágra, társa­dalmi munkában... Dágnak — ahol eddig nem volt óvo­da —, nagyon sokat jelent ez a segítség, hiszen végre óvo­dába járhatnak a gyerekek, s az eddig otthon tartózkodó szülők munkát vállalhat­nak ... A dági és unyi könyvtár megfelelő termekben való el­helyezése, a szabadpolcos rendszer kialakítása­­ máris meghozta a gyümölcsét: rövid idő alatt is növekedett az ol­vasók száma. Jó lenne, ha az új körülmények között író­olvasó találkozókkal, előadói estekkel is gazdagodna a könyvtárak munkája. Sőt, mindhárom községben javíta­ni kellene a TIT-előadások szervezését, színvonalát is. — Az utóbbi években sok mindent sikerült tenni közsé­geink kulturális életének, ok­tatásának javításáért —, mondja a tanácselnök: a gon­dok újra ráncba húzzák hom­lokán a bőrt —, de sok még a tennivalónk. Unjan még mindig az ÁFÉSZ épületében van a „kultúrház”, mely egy nagyobb teremből, színpadból és a nemrég felszabadult öl­tözőből (innen költöztették ki a könyvtárat) áll. Az öltöző­ben fotószakkör indult, ezerért vásároltunk­­ felszere­l­­lést. A kulturális munka ezen kívül jóformán az iskolások alkalmankénti fellépéseiből áll, felnőtt művészeti csoport nincs, Dágon is működik egy fotó­szakkör, s egy iskolásokból álló tánccsoport. A téli hóna­pokban kézimunka-szakkört is indítanak, 12-15 résztvevő­vel, a pártklubban. Egy-egy ilyen összejövetel azért is­ hasznos, mert az asszonyok magnóra dalolják a régi nép­dalokat (Mezőfi Lajosné ve­zeti a tánccsoportot és a ké­zimunka-szakkört is). A mű­velődési házban felújították a világítást, körfüggönyöket vá­sároltak, olajkályhákat állí­tottak be. Tavaly próbálkoztak irodalmi csoport szervezésé­vel, nem sikerült. Most ala­kítják át a dági pártklubot, ahol az ifjúság is helyet kap, éppen most szervezik az ifjú­sági klubot. Mezőfi Lajos megemlíti, hogy Máriahalmon a kezdeti nekibuzdulás után visszaesett a kulturális mun­ka. Jelenleg egyetlen felnőtt csoport, szakkör se működik az új, minden igényt kielégítő klubkönyvtárban, egy éve fel­oszlott a nemzetiségi tánc­csoport is. Az is baj, hogy Ungon csak az iskolások előadásai jelentik a kulturális életet. De hogy Máriahalmon — ahol valóban lehetőség van a kulturális életre, s ezeket a lehetősége­ket sok helyütt irígylik a kör­nyéken —, a nemrég jól tevé­kenykedő tánccsoport is fel­oszlott még bosszantóbb, erre már a tanácsnak is job­­­ban oda kellene figyelnie. Vé­leményünk szerint a mária­a halmi klubkönyvtár részben tőszomszédságban lévő Ung község mostoha kulturá­lis adottságain is segíthetne, pótolhatná az ottani szűkös le­hetőségeket. De ehhez agilis vezetőre, szervezőre lenne szükség Nem akad ilyen a két (három!) faluban? Hihetet­len ... (gyürke) Nagy sikerrel szerepelt Oroszlányban Bessenyei Ferenc Kos­­su­th-dí­ja­s kiváló művész. Előadóestjén a szocialista brigá­dok tagjai közösen vettek részt. A nagy sikerű előadás után Bes­senyei Ferenc emléksorokat jegyzett be a brigádnaplókba — így is megörökítve az emlékezetes találkozást (Fotó: Tóth Ferenc) 1975. január 8, neriai Szereplünk a televízióban Péntek este Dunaújváros és Tatabánya mutat­koz­i be az ország nagy nyilvánossága előtt elé.A dik néző leül este a televízió porterek, és még alkalmibb kényelmesen elterpeszke­­a karosszéken, élesre ál­lítja a képet, felhangosítja a készüléket, és várja, mint „szer­víroznak” számára ezen az estén. Pénteken a Hazai esték cí­mű, a népszem vetélkedői so­­rozatban Tatabányára és Du­naújvárosba látogat a televí­zió, és a két város mai éle­tét mutatja be villanásnyi ké­pekben, riportokban az egri és a szegedi főiskolások köz­reműködésével. Ez a műsor csak egyetlen — igaz, kétórás egyenes adás­a és fő műsor — a napi, illetve heti programban, mégis mennyi munka előzte meg, amíg a játékvezető, Vitray Tamás „intésére” jelentkez­hetnek a „helyszínek”, meg­szólalhatnak az alkalmi r­-riportalanyok. Csak azok tud­­já­k ezt igazán, akik a több hetes előkészítő munka min­den fázisában részt vettek, se­gítették a televízió stábjának munkáját. Lakatos Pál tatabányai nép­díjas bányász Andó Gy. Fe­renccel, szó esik természete­sen a szén, a bányászkodás jövőjéről is. — Hogyan segíthetnek a nézők? —­­Ezt a műsor előtt még nem lehet pontosan tudni. művelési felügyelő valóságos Mindenekelőtt azzal, hogy ott televíziós szakemberré vált ez ülnek a készül­ék­ek előtt, £i­­dő alatt. — A tatabányai Városi Ta­nács, a művelődésügyi osz­tály, no, és az üzemek, intéz­mények igyekeztek minden segítséget megadni a várost bemutató pedagógiai főiskolá­soknak. Ez persze közös ér­dek is. Ha az egri fiatalok jól szerepelnek, az azt jelenti, hiteles és érdekes a kép, amit Tatabányáról adnak. Ezért is járták a helyszíneket, ismer­kedtek a város életével, em­bereivel, igyekeztek minél töb­bet megtudni Tatabányáról. Azt is hozzá kell azonban tenni: ez a vetélkedő nem a város műsora, a televízió és az egri főiskolások produk­ciója. Természetes azonban, hogy városi érdek is, hogy jól szerepeljünk... — Mit láthatnak majd a nézők a műsorban, hogyan mutatják be a főiskolások­ Tatabányát? — A műsor egésze termé­szetesen „hétpecsétes” titok. Sok meglepetéssel igyekszik majd szolgálni a stáb. A „ke­­retjátékról” azonban annyit elmondhatunk: a város és a bánya közötti kapcsolat kerül a témák középpontjába. Az egyik helyszín is a bánya, a XV/c akna lesz, és a 10-es szocialista frontbrigád tagjai­val ismerkedhetnek meg a nézők. Szerepet kapnak a vá­ros öntevékeny művészeti együttesei, beszélgetés hang­zik majd el a 25­ éves város első polgármesterével, a nyüg­gyetik az adást és jól szóra­koznak. S, ha aztán segítségre lesz szükség — könnyen el­juthatnak az egyik színhely­re, az OTP előtti térre ... — Kik képviselik személy szerint Tatabánya színeit? — Az egri főiskolás diákok, az alkalmi riporterek egy ré­szét ismerhetik már a nézők­, hiszen Fodor Jutka és Sántha László szerepelt már a koráb­bi vetélkedőkön is. Az egri főiskolások eddig már két játékban, nyertedé — egyszer alulmaradtak. Persze, az érté­kelésnél nincs objektív mérce — a szavazásoknál rendsze­rint a véletlen és a szimpátia a döntő tényező. Az alkalmi riporterek között lesz három „hazai” kislány is, akik az egri főiskolán tanulnak: Kő­vári Edit, Gábris Anna és De­meter Andrásné. Remléjük, si­kerrel szerepelnek ... A partner Dunaújváros — ugyancsak ipari város. Nem „ellenfél”, hiszen ha a győ­zelem is a tét — a legfonto­sabb, hogy jó műsor­­ kereked­jen a Hazai esték újabb adá­sából. Olyan műsor, amelyből­­ képet kap az egész ország két különböző arcú, mégis nagyon sok közös vonással is rendel­kező város azonos célért dol­gozó, hasonló módon élő és alkotó embereiről. Erre gondoljunk, ha majd leülünk pénteken este a tv­­képernyő elé. (gombkötő) (5.) Megrettenve pillantott föl a neszre. A tarka kutya ott sunyotott az ajtóban. Körülnézett, mit vághatna hozzá. Azután mást gondolt, s tört egy darabkát a ragacsos kenyérből. A kutya elugrott. De máris visszafordult, szimatolva köze­lebb somfordált, és mohón felfalta a darab kenyeret. „Mondom én, hogy éhes — gondolta a fiú. — Ebből is látni, hogy idegen kutya, a magyar kutya jól él mostaná­ban, talál magának zabálni valót. Persze, hogy idegen ku­tya. Magyar kutya mit keres­ne itt”. „Csakugyan, — jutott az eszébe —, errefelé sehol sem látni az út szélén se lódögöt, se kikezdett halottat, semmit". Megint tört egy darabkát a kenyérből, s ahogy a kutya elé dobta, neki magának is összefutott a szájában a nyál. Elővette használatos bicská­ját, amelyet már az előbb a zsebébe süllyesztett, akárhogy­ rendezkedik, annak minden­képp ott lesz a helye. A kissé már nyaka­, vakrozsdás Sara­­jevo-pengét megtörölte a nad­rágszárban, és síelt egy ka­réj kenyeret. Vastagon meg­ken­te szót a­ pástétommal. A kutya most már beóva­toskodott , az ajtón, közelebb sompolygott, izgett-mozgott. Türelmetlenül sóvárán leste a falatozást. De nem tudta el­kapni, lepattant az orráról, amikor feldobott neki egy fa­­latnyit a pástétomos kenyér­ből. — Eljöhetnél éppen velem — mondta­ a kutyának. — Ki tudja, nem venném-e haszno­dat. Mindenféle emberek van­nak, sokat ér egy jó kutya máma. Megint elzúgott a közelben egy repülő. De a kutya nem a repülőre figyelt, hanem a pás­tétomos kenyérre. — Hogy hívnak, mi?... Úgysem találnám el. De te se érted, miket mondok, mi? Nem szoktál te a magyar be­szédhez. Tetszett a kutyának, hogy szóba állnak vele, sűrűn ver­­deste a földet a farkával. És mélyen lesunyva a fejét, hagy­ta magát megsimogatni. — No, jól van — mondta a fiú. — Igyekezzünk akkor, mert dél lesz, rés­­zelt még egy takarékos ka­pda a kenyeret, de nem adta kutyának. Majd az úton, apródonként. Újra szemlét tartott a kin­csei fölött. Nem szívesen vált volna meg semmitől. Végtére is csak a lópalkót dobta félre. Súlynak is súly, de még a ha­tása sincs olyan erős, mint a kötélé. Fölösleges volt idáig is cipelni. Kigombolta a kabátját, nadrágját, és megszorította a j a derekára csavart kötelet, amely fellazult az éjszaka. Éppen hatszor érte körül a derekét. És ez a kötél nem­­­csak szerencsét hoz — nem­hogy ilyen hosszú, de nyúl­farknyi is belőle, — hanem azon felül távol tartja a bajo­kat, a szerencsétlenséget, a rossz lelkeket, a rontást. És igaz, a vadállatokat is. „Persze, hogy a vadállato­kat is, nem volt eszemben az előbb. És ugye, távol is tartot­ta, pedig biztosan van itt vad­állat, hogyne lenne. Idegen or­szágban, de csak a kutya jö­hetett ide, mert az nem vad­állat. Ha minden szerencsét­lenséget távol tart, akkor per­sze, hogy minden vadállatot is, hiszen az embernek sze­rencsétlenség­ a vadállat. Vagy a golyó, a bomba, ilyesmi, az mind szerencsétlenség. Engem a golyó is Elkerül.. kes Visszatömködte a sok érté­helmit az oldalzsákba, ügyelve arra is, hogy puha mellé kerüljön a törékeny. Megteltek megint a zsebei is, mind. A végén csak a mara­dék darab kenyérnek nem ju­tott hely sehol. Majd a kebelébe dugja. El­fogy az, még ma. Azért csak kár volt azt­ a jó oldalzsákot elcserélni a bics­káért. Bár azóta kerített volna másikat, ha ráteszi a célt. Da cipelni éppen elég ezt az egyet is. Kellene egy újabb rejtek­hely, az volna még a legjobb. Csak nem Németországban. Most lehet mászkálni, keresz­tül a határon, mert itt a front. De a front se lesz mindig itt. Ki tudja, mikor jöhetne át az eldugott holmiért. És nehéz volna itt eliga­zodni, még ha a faluk nevét tudná is. Ki van éppen írva itt is a falu neve a táblára, de azt egészen másképp mondják ezek. Érdekes, ha ugyanaz a szó van is leírva, a magyar ma­gyarul olvassa el, a német meg németül. Az orosz meg biztosan oroszul olvassa el. A kutya hegyesen ült az aj­tófélnél, és várakozón leste a készülődést. Magára kany­arí­totta az ol­dalzsákot a fiú, és felhajtotta a kabátgallért. ■­— öntudatla­nul az apja mozdulatával. Még egyszer körülnézett, fi­gyelmesen. — Gyere nő, kiskutyám. Gyerünk. Dobott neki egy csipetnyi kenyeret. A kutya felkapta. Szaglá­szott még egy kicsit a földön, aztán csak megállt a faház előtt, és fülét hegyezve figyel­te, ahogy ő az ösvényre ka­paszkodva távolodik. Visszafordult a tisztás szélé­ről, s füttyentett. N — Kiskutyám, gyere ... Gyeride ... Megint egy darab kenyér. „A magyar szó, az lehet neki furcsa” — gondolta. A kutya most már hozzá­­szegődött, és kettesben indul­tak lefelé, a kövesúthoz. (Folytatjuk) Fekete Gyula:­­4 m 14 KsA JGsAhÁK Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.22: Zenekari muzsika. Közben: 9.00: Don Quijote. 10.05: „Nyitnikék”. 10.40: Elfusióit milliók. 1. 10.50: Lantos István zongorázik. 11.50: A Szabó-család. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Népdalok. 13.52: Válasza­unk hallgatóinknak. 14.07: Balladáink világa 14.30: Nőkről — nőknek^.— 1. 15.10: Harsán a kürtszó! 15.45: Honth­y Hanna énekel. 16.00: A világgazdaság hírei. 16.03: Kóruspódium. 16.19: Elfüstölt milliók. II. 16.39: Régi magyar muzsika. 17.05: Külpolitikái 17.20: Verseny­művek,figyelő. 17.46: Elfüstölt milliók III. I0.60: Váci Mihály költészete. 18.20: A zongoraművészet első aranykora. 19.25: Notaest. 20.15: Mikrofon közelben: Rafael. 20.53: Az év emberei. 21.23: Örökzöld dallamok. 22.20: Dzsessz. 23.20: Pajkos diákok. 0.10: Éji zene. PETŐFI RADIO 8­05: Népdalok. 9.03: Könnyűzene. 9.35: Megjelenés előtt. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.55: Néhány perc tudomány. 12.00: Barokk muzsika. 12.40: Házunk tája. 13.03: Művészle­mezek. 13.40: Orvosi tanácsok. 14.00: Kettőtől hatig . . . 18.05: Külpolitikai figyelő. 18.20: Rádiójáték. 19.06 Operaközv. Közben: 20.25: Kis magyar néprajz. Közben: 21.15: Versek. 2. MŰSOR 20.00: Városok, művek,­­ filmsorozat. 20.30: Nézetek a gyermekneve­lésről. 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Nyitott szemekkel álmodni. A Spanyol Tv könnyűzenei műsora. 21.45: Kislány a hintán. Szovjet film. BECS 10.00 • Iskolatelevizió. t1.09: Ruha teszi az embert.• 37.40: Antenna 1S.00: Francia nyelvlecke. 18.25: Jó éjszakát, gyerekek. 18.80: Tv-konyha 1­9.00: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó. 20.06: Sporthírek. 20.15: Így énekelnek ők. 21.05: Riportműsor. 22.50: Tv-híradó. II. PROGRA­M 18.30: Iskolatelevízió. 19.30: Tv-híradó. 20.06: Tudományos magazin. 20.15: Kalan­dfiira. 21.55: Osztrák képek. 22.15: Tv-híradó. POZSONY 8.30: Tv-híradó. 9.00: Gyermekeknek. 15.45: Hírek. 15.50: Az élet keletkezése. 16.20: Publicisztika. 17.00: Kerületeink hangja. 18.10: Autó-motor revü. 18.40: Dalok. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Publicisztika. 20.00: Kedves meglepetések. Olasz film. 21.50: Tv-híradó. 22.10: Musica Viva. 22.40: Sajtószemle. 3. MŰSOR 13.05: Iskolarádió. 18.25: Új Magyar Zene. 19.24: Könyvismertetés. 19.45: 21.07: 21.38: •21.53: Romantikus zene. Dzsessz. Külföldi tudósoké szó. Hangfelvételek felsőfokon. BUDAPESTI TV 9.28: Delta. 9.55: Német nyelv. 10.20: Tréfacsinálók. Angol film­. (ism.) 11.55: Játék a betűkkel. (ism.) . 12.20: Örökség. (ism.) 17.23: Hírek. 17.30: Dokumentumfilm. 17.55: Síppal, dubbal, énekszó­val . Hl.­ 10.35: Dokument­umfilm. 19.03: Reklámműsor*. 19.10: Közönségszolgálat 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 20.00: Száraz György: Vacsora a hadiszálláson. Tévéjáték 21.45: Nyitott boríték­ 22.25: Tv-híradó 3. MAT­ÁV-AJÁNLATUNK: 20:00: Vacsora a hadiszálláson 1015-ben, közvetlenül a fegyver­letétel után, a Wenkheim-kastély­­ban egyetlen nap eseményébe sű­rítve’ játszódik Száraz György tör­­­ténelmi drámáját. A jelenlévők — magyar szabadságharc vezér­alakjai — számára sorsdöntő pil­­lanatok ezek. Az orosz cár fog­lyai úgy vélik, dönthetnek sor­suk további alakulásáról: választ­hatunk az orosz cár, a Habsburgok kegyelmi gesztusa, vagy a szám­űzetés között. Az összezártságban kiéleződnek az ellentétek. A tá­bornokok a magyar hadvezetés hi­báit vetik egymás szemére. A távollévő Kossuthról és Dörgeyről mondják el véleményüket. A vita a szabadságharc „belső értékelésé­re" is alkalmat n­yújt: a tör­vényszerű nehézségek beismeré­sé­re, a győzelmek és a fájdalmas vereségek felidézésére.

Next