Dolgozók Lapja, 1976. augusztus (29. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
1976. augusztus 20., péntek A NEB megvizsgálta: a gyermek- és ifjúságvédelem helyzete megyénkben Törvény és megvalósulása „A gyermek- és ifjúságvédelem feladata a kiskorúak egészségi, szellemi és erkölcsi veszélyeztetésének megelőzése, a veszélyeztető okok feltárása és felszámolása, a veszélyeztetett fiatalok védelme és nevelése... a felelős állami szervek a társadalmi és tömegszervezetek segítségére támaszkodva, velük együttműködve látják el feladatukat”. (Részlet az 1971-ben megalkotott IV. törvényből). Az ifjúsági törvény megjelenése után a társadalmi fejlődésben elért szinthez igazodva 1974-ben egy másik fontos törvény látott napvilágot, a házasságról, a családról és a gyámságról. (Röviden: Családjogi törvény). A két törvény alapvetően meghatározza a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát. Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot kezdeményezett, amely hivatott volt felmérni, hogy az utóbbi években hozott állami intézkedések, törvények milyen mértékben segítik elő a társadalmi célok megvalósítását a gyermek- és ifjúságvédelem területén. A vizsgálatban megyénk is részt vett; két év eredményeit, gondjait rögzítették a népi ellenőrök. Ellátogattak a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe, különböző fokú gyámhatóságokra, nős nevelő otthonokba, általános középiskolákba, szakmunkásképző intézetekbe, ötven nevelőszülőhöz és 45 volt állami gondozotthoz. Megyénk öt városa, három nagyközsége és nyolc I. fokú gyámhatósága adta a vizsgálati területet, amelyen a lakosságnak közel hatvan százaléka él. Az izgalmas, részletes helyzetkép felvázolása előtt néhány általános tapasztalat: A gyermek fejlődésében a 0—6 éves korban okozott károk a legveszélyesebbek és a legnehezebben orvosolhatók. Ezért a gyermek- és ifjúságvédelmi munka kulcspontjának, döntő fázisának a megelőzést, a veszélyhelyzetben élő gyermekek időbeni felderítését tartjuk. Ezt megerősítette a vizsgálat is, egyben rögzítette, hogy sokat javult a felderítő munka , és előbb kapnak segítséget a rászoruló gyermekek. Hazánkban biztosított a teljes foglalkoztatottság, az állam minden korosztályra kiterjedő szociális gondoskodást nyújt. A jövő generációja fejlődésének minél zavartalanabb biztosítása indokolja, hogy kiemelt figyelmet kapjon minden állami szervnél, oktatási intézménynél, munkahelyen, lakóhelyen a gyermekek fejlődését akadályozó tényezők feltárása, a veszélyhelyzet megszüntetése. A gyermek- és ifjúságvédelmi munka, az új családjogi törvény családcentrikus. Ennek lényegéből fakadóan a család erősítésével kell megteremteni a gyermekek egészséges fejlődésének feltételeit, hiszen a személyiség kialakulásában döntő szerepe van a környezetnek. Ahol szükséges, ott a törvényben biztosított eszközök határozottabb alkalmazásával kellene kényszeríteni a családot a gyermek neveléséhez szükséges feltételek megteremtésére. Minden eszközzel növelni kell a szülők felelősségérzetét. A kényszer azonban kevés, igénybe kell venni a családgondozás — pedagógia, pszichológia, egészségügy — eszközeit is. A tanácsok feladatai között jelentős a gyermek- és ifjúságvédelmi munka. A jogi, pedagógiai és szociális gondoskodásnak , a szakigazgatási szervek munkájában szoros egységet kell alkotnia. A szervezeti formák, a tanácstörvénynek megfelelően, adottak. A népi ellenőrök mégis azt állapították meg, hogy a tartalmas munkát több tényező akadályozza. Például: hiányzik a kellő képzettség, az előadók túlterheltek, az albizottságok formális tevékenysége, egyes helyeken a társadalmi aktívahálózat hiánya. Az alkoholizmus gyakran szerepel a veszélyeztetettség okaként, elvonókúrára ritkán „utalták” a vétkest, munkatherápiás intézetbe egyetlen egyszer sem utaltak senkit a vizsgált időszakban. Lényeges új elem a rendszeres nevelési segélyek juttatása. 1974. december 31-én megyénkben 9 családot, 31 Hét általános iskola és középfokú oktatási intézmény 9 ugyan nem ad teljes képet, de reprezentálja a megyei helyzetet. Valamennyiben foglalkoznak a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekekkel. Az általános iskolákban gyermek- és ifjúságvédelmi megbízott irányítja ezt a munkát, a kilenc középfokú intézményből hétben ifjúságvédelmi felelős tevékenykedik. Egy szakmunkásképzőben az igazgatóhelyettes, egyben pedig a kollégium vezetője látja el ezeket a feladatokat — utóbbi tények azt igazolják, hogy fontosnak tartják ezt a területet. Ellentmondásnak tűnik, hogy a pedagógusok nem kaptak munkájukhoz elegendő tájékoztatást, felkészítést. A nyilvántartás ugyan az általános iskolákban megvan, a középfokú intézményekben azonban csak három helyen, az is inkább kollégiumi, személyi nyilvántartás. Miért? Mert az a szemlélet uralkodik, hogy „évek óta nincs veszélyeztetett tanuló”. Ebben a népi ellenőrök kételkedtek, s nyilván nem alaptalanul. A felderítő, megelőző munkában az ifjúságvédelmi megbízott az osztályfőnök tevékenységére támaszkodik, akitől megfelelő segítséget is kap. Ezenkívül a pártalapszervezet, a szülői munkaközösség és a KISZ-alapszervezet vezetősége is támogatást ad. Az állami gondozott tanulókat kollégiumokban helyezik el. Újabban a téli szünetekben összevonják a fiatalokat, üdülési jellegű így a pihenésük. A nyári szünidő szervezett eltöltése még nem megoldott. Az általános iskolás korú gyermekek 4, a középfokú intézmények tanulóinak 1,8 százalékát tartják veszélyeztetett helyzetben lévőnek. a Az ifjúságvédelmi felelősök nevelőtestülettől támogatást megkapnak, minden óra- kedvezményt azonban Tatabányán alakult ki az nem a gyakorlat, hogy 100 forint működési pótlékot kapnak. Csupán egyetlen kollégiumban vették figyelembe az óraszám kialakításánál az ifjúságoégyermeket, 1975-ben már 50 családot, 131 gyermeket részesítettek ebben. Általános tanácsi gyakorlat a több gyermekes — 3 és 3-nál több gyermekes — családok lakásigényének előnyben részesített kielégítése. Eredményesnek mutatkozik a szülő munkahelyének megkeresése, a szocialista brigádok támogatásának kérésedelmi feladatok ellátását —a vezetőnél. A megyei tanács elnökhelyettesének vezetésével évente kétszer, munkaterv szerint „gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezletet” hívnak össze. A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1975 januárjában tárgyalta a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét, további feladatait, ami bizonyítja, hogy e terület a megyei tanács számára milyen fontos. A nevelő otthonok helyzetéről a vizsgálat kedvező képet alakított ki. Többségében a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak. Jelentős társadalmi segítséget kapnak ezek az intézmények, amivel jól „gazdálkodnak”. A sok hasznos javaslat közül a legmegszívlelendőbb talán az lenne, hogy a nevelő otthonok tartsanak fenn egymással szorosabb kapcsolatot, a tapasztalatok átadásával tegyék eredményesebbé a nevelői munkát. Hasznos lenne az utógondozói stáus betöltése is, az intézményekből kikerült középiskolákban, szakmunkásképzőkben tanuló növendékek beilleszkedésének segítése édekében. Közel sem ilyen fató a kép a megyei megnyuóGyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. Az Esztergomban elhelyezett intézet épülete régi, nem láthatja funkcióit. Mivel ez megfelelően Tatabányán tervezik az új megyei GYIVI felépítését, évek óta csak a legszükségesebb javításokat végezték el. A gyermeklétszám folyamatos növekedése különösen megnehezíti a nevelők munkáját. A működési szabályzatban rögzítetteknél jóval több feladatot lát el az intézet. A vizsgált időszakban a gondozási napok 71 százalékában túlzsúfolt volt GYIVI. A rossz körülményekkel magyarázható, hogy több állás betöltetlen, egy nevelői, két nevelőszülői felügyelői és a pszichológusi. A GYIVI és az Esztergom körzetében lévő üzemek, vállalatok kapcsolata jó, megfelelően patronálják a gyermekeket az intézetet. Külön kiemelik a népi ellenőrök a Látszerészeti Eszközök Gyárát, a megértő segítséget adja példájaként is azonban csak a társadalmi elismerés hangján szólhatunk azokról a családokról, akik vállalják az állami gondozottak nevelését. Jó lenne, ha a nevelőszülők korosztályi „mérlege” fiatalodna, mikéntje azonban még ennek nem tisztázott. Az örökbefogadásokkal kapcsolatos új eljárások még nem eléggé megszokottak, ezért indokolatlanul hosszú ideig tartanak. * Az örökbefogadásra váró család sok, az örökbe fogadható gyermek . kevés.Akiket örökbe fogadhatónak minősítettek az utóbbi években: 1972-ben 24, 1973-ban 18, 1974-ben 23, 1975-ben 23 gyermek. A kérdőívek adatai szerint viszont, az ötven felkeresett család közül 24 örökbe fogadná a gyermeket, ha ennek nem lenne valamilyen akadálya. A megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet 1959-ben kelt működési szabályzata nem rendelkezik arról, hogy a nagykorúvá vált, állami gondozásból kikerült fiatalok életét hogyan kísérje figyelemmel az intézet. A munkába állítás, az elhelyezés minden esetben megtörténik. (Munkásszállón, nevelőszülőnél, albérletben.) Igen ám, de mit tesz a gyermek az „Életben”? Legtöbbjük hamar otthagyja az első munkahelyet ... Ha az intézet erről tud, ismét segít. A vállalatok ugyancsak megértéssel fogadják a fiatalokat. Jó véleményeket rögzíthettek a népi ellenőrök a szénbánya vállalatokról, a Látszerészeti Eszközök Gyáráról, a SZIM Marógépgyárról, a LATEX tatai gyáráról, a KOMÉP-ről. Külön nyilvántartást nem vezetnek a nagykorúvá vált fiatalokról, így csak akkor szereznek tudomást sorsukról, ha az egykori állami gondozott felkeresi az intézetet. Utaltunk korábban hogy az öt státuszból a arra, megyében három volt betöltve (a vizsgálat idején!). A személyi gondok ellenére megelőzés javára tolódik el a a pártfogók munkája. Itt azonban a társadalmi pártfogói hálózatot kellene fejleszteni, főleg minőségileg, hiszen létszámgond nincs, s ezzel a megelőzés még eredményesebb lenne. A legtöbb pártfogolt munkaerkölcse ugyanis igen laza. Az igényeik magasak, képzettség, munkaszeretet pedig nem párosul azokhoz. A társadalmi pártfogók éppen a munkahelyen terelhetnék helyes irányba ezeket a „problémás” ifjakat. Iskolák, intézetek A gyámhatósági munka helyzete A gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottságok közül Tata az egyetlen, ahol az albizottság példás szervezettséggel működik, minden gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt intézmény, hatóság, társadalmi szervezet aktívan képviselteti magát. Nemcsak feltárják, megoldják a problémákat, hanem elemző munkát is végeznek a hasonló jelenségek, események elkerülésére, megelőzésére. Az elmúlt két évben a végrehajtó bizottságok a vizsgált területeken — önálló napirendként — nem tárgyalták a gyermekvédelem helyzetét. Egyetlen született — Kisbéren, határozat 1975. szeptember 30-án, a rendőrség beszámolója nyomán: „53/1975. számú vb-határozat. A gyermek- és ifjúságvédelem területén közös akciót kell folytatni az idült alkoholista szülők és veszélyeztetett gyermekeik felderítésére, nyilvántartására és a folyamatos társadalmi ellenőrzés megszervezésére. Ahol véges, meg kell tenni a szakhatósági intézkedéseket.” Tekintsünk el a részletes adatoktól, amelyek a gyámügyekkel foglalkozó előadók végzettségére vonatkoznak. Csupán annyit, hogy a jogi végzettségűek aránya megyénkben jóval alacsonyabb az országos átlagnál. A megfelelő képzettség hiányán túl az előadók többsége túlterhelt, egyéb feladatokat, ügyintézéseket is ellátnak. Magas a fluktuáció, ami azért hátrányos, mert a színvonalas gyámügyi munka tétele a helyismeret, a előjelsokoldalú kapcsolatfenntartás. Bizonyára a fentiek is közrejátszanak abban, hogy gyámhatósági eljárások többször elhúzódnak. Örvendetes, hogy a veszélyeztetettségi okok között csökkent az anyagi és egészségügyi. Viszont a tatabányai vizsgálat kimutatott egy újabb, figyelmeztető és elgondolkoztató okot: látszólag rendezett körülmények között élő gyermekek követnek el lopásokat, autókat törnek fel, mert a szülők rendszeresen magukra hagyták őket. Nevelési tanácsadók megyénkben ma nem működnek, bár az általános iskolák pedagógusai egyre sürgetőbben igénylik. Megszervezésükre az előkészítési munkák már megkezdődtek. A gyámhatóságok a vétkes szülőkkel szemben élnek a felelősségre vonás lehetőségével. Kezdeményeznek, de a végrehajtás során nem tapasztalható kellő szigorúságú intézkedés. Erre egyetlen példát: Talán „a vétkes szülőkkel szemben 1973-ban és 1974-ben több esetben kezdeményeztek bűnvádi eljárást az ügyészségnél. Büntetőjogi felelősségre vonásra azonban egyetlen alkalommal sem került sor, azzal az indokkal, hogy az érintett szülők felelőssége nem meríti ki a bűncselekményt.” Nem egységes a felfogás az egyes magatartási megítélésében. Előbbre vétségek kellene jutni ebben is, mint ahogy hatékonyabb támogatást kellene adni a közvéleménynek is a felelősségre vonáshoz, bizonyítékokkal, tanúskodással. DOLGOZÓK LÁTJA 11 wÁllami gondozottak nevelőszülőknél A nevelőszülői hálózat megyénkben nem egyenletesen fejlődött ki. Az 1974/75-ös tanévben például a 30 ezer lélekszámú Esztergomban száznál több gyermeket tudtak elhelyezni, a 70 ezres lélekszámú megyeszékhelyen csak 82-t. Az állami gondozottak kihelyezését nehezítő körülmények meglehetősen bonyolultak. Az egyik: az urbanizáció foka. Tatabányán lennének jelentkezők, akik vállalnák gyermekek nevelését, azonban ezek mindegyike gyermekvédelmi problémáktól terhes lakókörzetben él, vagy a család nem felel meg a követelményeknek. A gyermekeket szerető városi emberek inkább az örökbefogadást választják. E témakörben talán az a fontosabb: mit javasolnak népi ellenőrök? A kiemelkedő nevelői munkát végző szülők fáradozását erkölcsileg, anyagilag ismerjék el. Fejlesszék tovább a szocialista brigádok patronálási tevékenységét. Nyári szünetekben a gyermekek patronálásával kapcsolatokat kellene teremteni gyermekek és családok között. A nevelőszülői feladatokat vállaló családokban a legtöbben óvodás korú kislányt keresnek. Általános tapasztalat, hogy a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek sorsa kedvezően alakul a 8. osztály befejezése után. A népi ellenőrök felmérték — életkor, foglalkozás és jövedelem szerint — a nevelőszülői hálózatot. A nevelőszülők 75,3 százaléka munkás, vagy nyugdíjas. A nyugdíjasok közül 27 egyedülálló nő. A 3000 forint alatti jövedelműek aránya 55,6 százalék. A 45 éven felüli nevelőszülők aránya 81 százalék. Ezek az adatok több dologra felhívják a figyelmet. A kihelyezett gyermek fához, neveléséhez nem oktatóaz idősebb korosztályba tartozók lennének a legmegfelelőbbek. Ezzel a megjegyzéssel együtt A gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét, gondjait feltáró vizsgálat tapasztalatáról megkérdeztük Steiner Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét, a gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlet vezetőjét: történtek-e változások és milyenek, a népi ellenőrök munkája nyomán? — Azzal szeretném kezdeni, hogy bár tennivalók kétségtelenül vannak, az eredményekkel elégedettek lehetünk. Megyénkben, miként az országban, a gyermek-és ifjúságvédelem objektív és szubjektív feltételeivel , előbbre tartunk, mint a társadalmi szemlélettel. Rendkívül fontosnak tartom tehát, hogy elsősorban ezen a területen lépjünk előbbre. A szemlélet megváltoztatásában jelentős segítséget adhatnak a különböző szervek, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, KISZ. A legsürgetőbb, tenni a való a felderítés, a veszélyeztetettség megelőzése. Hangsúlyozom, nem az én hatásköröm, és nyilván az illetékesek tudják, mi a tennivalójuk, mégis felvetem: vajon a KISZ miért nem vállal védnökséget az állami gondozottak, a veszélyeztetett körülmények között élő fiatalok felett? Nagyon szép, hogy egy-egy fontos beruházás, létesítmény felett a KISZ védnökséget vállal; ezt a területet legalább ennyire fontosnak vélem. — Lehet-e javítani a nevelőszülők társadalmi megbecsülését? — Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy növeljük az erkölcsi megbecsülést, hiszen az anyagi megvan. A fenti bőséges anyag is utal rá: a nevelőszülők korösszetétele nem a legmegfelelőbb, mégis minden megbecsülést megérdemelnek azok, akik az arra rászoruló gyermekeknek igyekeznek egy kis szeretetet „pótolni”, családjukba fogadva őket. milyen jól felszereltek Akárgyermekintézményeink, a mekváros például mégis gyerzárt világ, a családot nem tudja pótolni. Ennek a társadalmi megbecsülésnek a formái még nem alakultak ki pontosan. Akár pedagógusnapon, akár más alkalomkor azonban megfogjuk találni a megoldást. A munkaértekezlet megvitatja és döntést hoz, mi lesz a legmegfelelőbb formája az elismerésnek. — Felépül-e a? V. ötéves tervben a megyei Gyermekes Ifjúságvédő Intézet Tatabányán? ■ — A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet máris"építi, Tatabánya-Kertvárosban, az eredeti határidő szerint el kellett volna készülnie, már beruházás 22,3 millió forintba kerül. A KOMÉP blokkozási munkákat elvégezte, azonban a TANÉP, mint generálkivitelező szerződésmódosítást kért. Mi szeretnénk gyorsítani a kivitelezést, azon leszünk, hogy minél hamarabb elkészüljön a hatvanszemélyes intézmény.. Éppen a vizsgálat nyomán bizonyosodott be, mekkora szükség van rá. — A gyermek- és ifjúságvédelmi megbízatást ellátó pedagógusok tevékenysége megyei szinten rendezendő feladat. Ennek szellemében milyen intézkedések várhatók? — Eddig is történtek lépések, és ezután is intézkedünk. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet állásai közül például a vizsgálat óta sikerült betölteni az állásokat, a pszichológusi kivételével. Tudomásom szerint óraszám-kedvezmény nem jár a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógusoknak, de pótlékot, információim szerint kapnak. A továbbképzést mindenképpen meg kell oldani, annál is inkább, mivel a pedagógusok nem szakemberei e területnek, és feltétlenül kíván e tevékeység szakmai többletet. A megyei pedagógustovábbképző foglalkozik a formai és tartalmi megoldással. Mi történt a vizsgálat óta? Válaszol Steiner Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese A válaszok megnyugtatóak. A népi ellenőrök megállapításai nemcsak a megyei tanácson, hanem szerte a megyében, illetékesek körében nagy visszhangra találtak. Ki-ki igyekszik megtenni, ami tőle elvárható. Bízunk abban is, hogy nem marad el az a társadalmi szemléletváltozás, amelyre Steuer Tibor elvtárs utalt. A ma állami gondozottjainak már nem az anyagi segítség hiányzik, hanem annak a szeretetnek a pótlása, amelytől megfosztottak; a család melegének érzése, amely semmilyen intézetben nem pótolható. S ezekben a kérdésekben igen sokat tehetnek a társadalmi- és tömegszervezetek. Nemes feladat, bár látványos, gyors sikert nem ígér, mégis megéri — a jövő egészséges, harcrakész generációja érdekében. Vér Vilmos