Dolgozók Lapja, 1976. augusztus (29. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

1976. augusztus 20., péntek A NEB megvizsgálta: a gyermek- és ifjúságvédelem helyzete megyénkben Törvény és megvalósulása „A gyermek- és ifjúságvédelem feladata a kisko­rúak egészségi, szellemi és erkölcsi veszélyeztetésének megelőzése, a veszélyeztető okok feltárása és felszá­molása, a veszélyeztetett fiatalok védelme és nevelé­se... a felelős állami szervek a társadalmi és tömeg­szervezetek segítségére támaszkodva, velük együtt­működve látják el feladatukat”. (Részlet az 1971-ben megalkotott IV. törvényből). Az ifjúsági törvény megjelenése után a társadal­mi fejlődésben elért szinthez igazodva 1974-ben egy másik fontos törvény látott napvilágot, a házasság­ról, a családról és a gyámságról. (Röviden: Család­jogi törvény). A két törvény alapvetően meghatározza a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát. Központi Népi Ellenőrzési Bi­­­zottság vizsgálatot kezdemé­nyezett, amely hivatott volt felmérni, hogy az utóbbi években hozott állami intéz­kedések, törvények milyen mértékben segítik elő a társa­dalmi célok megvalósítását a gyermek- és ifjúságvédelem területén. A vizsgálatban me­gyénk is részt vett; két év eredményeit, gondjait rögzí­tették a népi ellenőrök. Ellá­togattak a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe, kü­lönböző fokú gyámhatóságok­ra, nős­ nevelő otthonokba, általá­n­os középiskolákba, szak­munkásképző intézetekbe, öt­ven nevelőszülőhöz és 45 volt állami gondozotthoz. Me­gyénk öt városa, három nagyközsége és nyolc I. fokú gyámhatósága adta a vizsgá­lati területet, amelyen a la­kosságnak közel hatvan szá­zaléka él. Az izgalmas, részletes hely­zetkép felvázolása előtt né­hány általános tapasztalat: A gyer­m­­ek fejlődésében a 0—6 éves korban okozott károk a­­ legveszélyesebbek és a leg­nehezebben orvosolhatók. Ezért a gyermek- és ifjúság­­védelmi m­unka kulcspontjá­­nak, döntő fázisának a meg­előzést, a veszélyhelyzetben élő gyermekek időbeni fel­derítését tartjuk. Ezt megerő­sítette a vizsgálat is, egyben rögzítette, hogy sokat ja­vult a felderítő munka , és előbb kapnak segítséget a rá­szoruló gyermekek. Hazánkban biztosított a teljes foglalkoztatottság, az állam minden korosztályra ki­terjedő szociális­ gondoskodást nyújt. A jövő generációja fej­lődésének minél zavartala­nabb biztosítása indokolja, hogy kiemelt figyelmet kap­jon minden állami szervnél, oktatási intézménynél, mun­kahelyen, lakóhelyen a gyer­mekek fejlődését akadályozó tényezők feltárása, a veszély­­helyzet megszüntetése. A gyermek- és ifjúságvé­delmi munka, az új család­jogi törvény családcentrikus. Ennek lényegéből fakadóan a család erősítésével kell meg­teremteni a gyermekek egész­séges fejlődésének feltételeit, hiszen a személyiség kialaku­lásában döntő szerepe van a környezetnek. Ahol szüksé­ges, ott a törvényben bizto­sított eszközök határozottabb alkalmazásával kellene kény­szeríteni a családot a gyer­mek neveléséhez szükséges feltételek megteremtésére. Minden eszközzel növelni kell a szülők felelősségérzetét. A kényszer azonban kevés, igénybe kell venni a család­­gondozás — pedagógia, pszichológia, egészségügy — eszközeit is. A tanácsok feladatai között jelentős a gyermek- és ifjú­ságvédelmi munka. A jogi, pe­dagógiai és szociális gondos­kodásnak , a szakigazgatási szervek munkájában szoros egységet kell alkotnia. A szervezeti formák, a tanács­­törvénynek megfelelően, adot­tak. A népi ellenőrök mégis azt állapították meg, hogy a tartalmas munkát több té­nyező akadályozza. Például: hiányzik a kellő képzettség, az előadók túlterheltek, az albi­zottságok formális tevékeny­sége, egyes helyeken a tár­sadalmi aktívahálózat hiá­nya. Az alkoholizmus gyakran szerepel a veszélyeztetettség okaként, elvonókúrára ritkán „utalták” a vétkest, munka­­therápiás intézetbe egyetlen egyszer sem utaltak senkit a vizsgált időszakban. Lényeges új elem a rend­szeres nevelési segélyek jut­tatása. 1974. december 31-én megyénkben 9 családot, 31 Hét általános iskola és középfokú oktatási intézmény 9 ugyan nem ad teljes képet, de reprezentálja a megyei helyzetet. Valamennyiben foglalkoznak a veszélyeztetett kör­ülmények között élő gyer­mekekkel. Az általános isko­lákban gyermek- és ifjúság­­védelmi m­egbízott irányítja ezt a munkát, a kilenc közép­fokú intézményből hétben if­júságvédelmi felelős tevé­kenykedik. Egy szakmunkás­­képzőben az igazgatóhelyet­tes, egyben pedig a kollégium vezetője látja el ezeket a feladatokat — utóbbi tények azt igazolják, hogy fontosnak tartják ezt a területet. Ellentmondásnak tűnik, hogy a pedagógusok nem kaptak munkájukhoz elegen­dő tájékoztatást,­­ felkészítést. A nyilvántartás ugyan az ál­talános iskolákban megvan, a középfokú intézményekben azonban csak három helyen, az is inkább kollégiumi, sze­mélyi nyilvántartás. Miért? Mert az a szemlélet uralko­dik, hogy „évek óta nincs veszélyeztetett tanuló”. Ebben a népi ellenőrök kételkedtek, s nyilván nem alaptalanul. A felderítő, megelőző mun­kában az ifjúságvédelmi meg­bízott az osztályfőnök­ tevé­kenységére­­ támaszkodik, aki­től megfelelő segítséget is kap. Ezenkívül a pártalap­­szervezet, a szülői munkakö­zösség és a KISZ-alapszerve­­zet vezetősége is támogatást ad. Az állami gondozott tanuló­kat kollégiumokban helyezik el.­ Újabban a téli szünetek­ben összevonják a fiatalokat, üdülési jellegű így a pihené­sük. A nyári szünidő szerve­zett­ eltöltése még nem meg­oldott. Az általános iskolás korú gyermekek 4, a közép­fokú intézmények tanulóinak 1,8 százalékát tartják veszé­lyeztetett helyzetben lévő­nek. a Az ifjúságvédelmi felelősök nevelőtestülettől támogatást megkapnak, minden óra- kedvezményt azonban Tatabányán alakult ki az nem­ a gyakorlat, hogy 100 forint működési pótlékot kapnak. Csupán egyetlen kollégiumban vették figyelembe az óraszám kialakításánál az ifjúságoé­gyermeket, 1975-ben már 50 családot, 131 gyermeket része­sítettek ebben. Általános ta­nácsi gyakorlat a több gyermekes — 3 és 3-nál több gyermekes — családok lakás­igényének előnyben részesített kielégítése. Eredményesnek mutatkozik a szülő munkahe­lyének megkeresése, a szocia­lista brigádok támogatásának kérése­­delmi feladatok ellátását —a vezetőnél. A megyei tanács elnökhe­lyettesének vezetésével éven­te kétszer, munkaterv szerint „gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezletet” hívnak össze. A megyei­ tanács vég­rehajtó bizottsága 1975 janu­árjában tárgyalta a gyer­mek- és ifjúságvédelem hely­zetét, további feladatait, ami bizonyítja, hogy e terület a megyei tanács számára mi­lyen fontos. A nevelő otthonok helyzetéről a vizsgálat kedve­ző képet alakított ki. Több­ségében a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak. Jelen­tős társadalmi segítséget kap­nak ezek az intézmények, amivel jól „gazdálkodnak”. A sok hasznos­ javaslat kö­zül a legmegszívlelendőbb ta­lán az lenne, hogy a nevelő otthonok tartsanak fenn egy­mással szorosabb kapcsolatot, a tapasztalatok átadásával te­gyék eredményesebbé a ne­velői munkát. Hasznos lenne az utógondozói stáus betöl­tése is, az intézményekből ki­került középiskolákban, szak­munkásképzőkben tanuló nö­vendékek beilleszkedésének segítése édekében. Közel sem ilyen fató a kép a megyei megnyuó­Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet­ben. Az Esztergomban elhe­lyezett intézet épülete régi, nem láthatja funkcióit. Mivel ez megfelelően Tatabányán tervezik az új megyei GYIVI felépítését, évek óta csak­ a legszükségesebb javításokat végezték el. A gyermeklét­szám folyamatos növekedése különösen megnehezíti a ne­velők munkáját. A működési­­ szabályzatban rögzítetteknél jóval több feladatot lát el az intézet. A vizsgált időszakban a gondozási napok 71 száza­lékában túlzsúfolt volt GYIVI. A rossz körülmények­­­kel magyarázható, hogy több állás betöltetlen, egy nevelői, két nevelőszülői felügyelői és a pszichológusi. A GYIVI és az Esztergom körzetében lévő üzemek, vál­lalatok kapcsolata jó, megfe­lelően patronálják a gyerme­keket az intézetet. Külön ki­emelik a népi ellenőrök a Látszerészeti Eszközök Gyá­rát, a megértő segítséget adja példájaként­ is azonban csak a társadalmi elismerés hangján szólhatunk azokról a családokról, akik vállalják az állami gondozot­tak nevelését. Jó lenne, ha a nevelőszülők korosztályi „mérlege” fiatalodna, mikéntje azonban még ennek nem tisztázott. Az örökbefogadásokkal kapcsolatos új eljárások még nem eléggé megszokottak, ezért indokolatlanul hosszú ideig tartanak. * Az örökbefo­gadásra váró család sok, az örökbe fogadható gyermek . kevés.­­Akiket örökbe fogadha­­tónak minősítettek az utóbbi években: 1972-ben 24, 1973-ban 18, 1974-ben 23, 1975-ben 23 gyermek. A kérdőívek adatai szerint viszont, az öt­ven felkeresett család közül 24 örökbe fogadná a gyerme­ket, ha ennek nem lenne va­lamilyen akadálya. A megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet 1959-ben kelt működési szabályzata nem rendelkezik arról, hogy a nagykorúvá vált, állami gondozásból kikerült fiatalok életét hogyan kísérje­­ figye­lemmel az intézet. A munká­ba állítás, az elhelyezés min­den esetben megtörténik. (Munkásszállón, nevelőszülő­nél, albérletben.) Igen ám, de mit tesz a gyermek az „Életben”? Legtöbbjük hamar otthagyja az első munkahe­lyet ... Ha az intézet erről tud, ismét segít. A vállalatok ugyancsak megértéssel fogad­ják a fiatalokat. Jó vélemé­nyeket rögzíthettek a népi ellenőrök a szénbánya válla­latokról, a Látszerészeti Esz­közök Gyáráról, a SZIM Ma­rógépgyárról, a LATEX tatai gyáráról, a KOMÉP-ről. Kü­lön nyilvántartást nem vezet­nek a nagykorúvá vált fiata­lokról, így csak ak­kor sze­reznek tudomást sorsukról, ha az egykori állami gondo­zott felkeresi az intézetet. Utaltunk korábban hogy az öt státuszból a arra, me­gyében három volt betöltve (a vizsgálat idején!). A sze­mélyi gondok ellenére megelőzés javára tolódik el a a pártfogók munkája. Itt azon­ban a társadalmi pártfogói hálózatot kellene fejleszteni, főleg minőségileg, hiszen lét­számgond nincs, s ezzel a megelőzés még eredménye­sebb lenne. A legtöbb pártfo­golt munkaerkölcse ugyanis igen laza. Az igényeik maga­sak, képzettség, munkaszere­tet pedig nem párosul azok­hoz. A társadalmi pártfogók éppen a munkahelyen terel­hetnék helyes irányba ezeket a „problémás” ifjakat. Iskolák, intézetek A gyámhatósági munka helyzete A gyermek- és ifjúságvé­delmi munkabizottságok­ kö­zül Tata az egyetlen, ahol az albizottság példás szervezett­séggel működik, minden gyer­mek- és ifjúságvédelemben érdekelt intézmény, hatóság, társadalmi szervezet aktívan képviselteti magát. Nemcsak feltárják, megoldják a prob­lémákat, hanem elemző mun­kát is végeznek a hasonló je­lenségek, események elkerü­lésére, megelőzésére. Az elmúlt két évben a vég­rehajtó bizottságok a vizs­gált területeken — önálló napirendként — nem tár­gyalták a gyermekvédelem helyzetét. Egyetlen született — Kisbéren, határozat 1975. szeptember 30-án, a rendőr­ség beszámolója nyomán: „53/1975. számú vb-határo­­zat. A gyermek- és ifjúságvé­delem területén közös akciót kell folytatni az idült alko­holista szülők és veszélyezte­tett gyermekeik felderítésére, nyilvántartására és a folya­matos társadalmi ellenőrzés megszervezésére. Ahol véges, meg kell tenni a szak­ha­tósági intézkedéseket.” Tekintsünk el a részletes adatoktól, amelyek a gyám­ügyekkel foglalkozó előadók végzettségére­ vonatkoznak. Csupán annyit, hogy a jogi végzettségűek aránya me­gyénkben jóval alacsonyabb az országos átlagnál. A meg­felelő képzettség hiányán túl az előadók többsége túlter­helt, egyéb feladatokat, ügy­intézéseket is ellátnak. Ma­gas a fluktuáció, ami azért hátrányos, mert a színvona­las gyámügyi munka tétele a helyismeret, a előjel­sok­oldalú kapcsolatfenntartás. Bizonyára a fentiek is köz­rejátszanak abban, hogy gyámhatósági eljárások több­­­ször elhúzódnak. Örvendetes, hogy a ve­szélyeztetettségi okok között csökkent az anyagi és egész­ségügyi. Viszont a tatabányai vizsgálat kimutatott egy újabb, figyelmeztető és el­gondolkoztató okot: látszólag rendezett körülmények kö­zött élő gyermekek követnek el lopásokat, autókat törnek fel, mert a szülők rendszere­sen magukra hagyták őket. Nevelési tanácsadók me­gyénkben ma nem működ­nek, bár az általános iskolák pedagógusai egyre sürgetőb­ben igénylik. Megszervezésük­re az előkészítési munkák már megkezdődtek. A gyám­hatóságok a vétkes szülőkkel szemben élnek a felelősségre vonás lehetőségével. Kezde­ményeznek, de a végrehajtás során nem tapasztalható kellő szigorúságú intézkedés. Erre egyetlen példát: Talán „a vétkes szülőkkel szemben 1973-ban és 1974-ben több esetben kezdeményeztek bűn­vádi eljárást az ügyészségnél. Büntetőjogi felelősségre vo­násra azonban egyetlen alka­lommal sem került sor, azzal az indokkal, hogy az érin­tett szülők felelőssége nem meríti ki a bűncselekményt.” Nem egységes a felfogás az egyes magatartási megítélésében. Előbbre vétségek kel­lene jutni ebben is, mint ahogy hatékonyabb támoga­tást kellene adni a közvéle­ménynek is a felelősségre vo­náshoz, bizonyítékokkal, ta­núskodással. DOLGOZÓK LÁTJA 11 wÁllami gondozottak nevelőszülőknél A nevelőszülői hálózat me­gyénkben nem egyenletesen fejlődött ki. Az 1974/75-ös tanévben például a 30 ezer lélekszámú Esztergomban száznál több gyermeket tud­tak elhelyezni,­ a 70 ezres lé­lekszámú megyeszékhelyen csak 82-t. Az állami gondo­zottak kihelyezését nehezítő körülmények meglehetősen bonyolultak. Az egyik: az urbanizáció foka. Tatabányán lennének jelentkezők, akik vállalnák gyermekek nevelé­sét, azonban ezek mindegyi­ke gyermekvédelmi problé­máktól terhes lakókörzetben él, vagy a család nem felel meg a követelményeknek. A gyermekeket szerető városi emberek inkább az örökbe­fogadást választják. E témakörben talán az a fontosabb: mit javasolnak népi ellenőrök? A kiemelke­­­dő nevelői munkát végző szü­lők fáradozását erkölcsileg, anyagilag ismerjék el. Fejles­­­­szék tovább a szocialista bri­gádok patronálási tevékeny­ségét. Nyári szünetekben a gyermekek patronálásával kapcsolatokat kellene terem­teni gyermekek és családok között. A nevelőszülői feladatokat vállaló családokban a legtöb­ben óvodás korú kislányt ke­resnek. Általános tapasztalat, hogy a nevelőszülőknél elhe­lyezett gyermekek sorsa ked­vezően alakul a 8. osztály befejezése után. A népi ellenőrök felmérték — életkor, foglalkozás és jö­vedelem szerint — a nevelő­szülői hálózatot. A nevelő­szülők 75,3 százaléka munkás, vagy nyugdíjas. A nyugdíja­sok közül 27 egyedülálló nő. A 3000 forint alatti jövedel­műek aránya 55,6 százalék. A 45 éven felüli nevelőszülők aránya 81 százalék. Ezek az adatok több dolog­ra felhívják a figyelmet. A kihelyezett gyermek fához, neveléséhez nem oktató­az idősebb korosztályba tartozók lennének a legmegfelelőbbek. Ezzel a megjegyzéssel együtt A gyermek- és ifjúságvé­delem helyzetét, gondjait fel­táró vizsgálat tapasztalatáról megkérdeztük Steiner Tibort, a megyei tanács elnökhelyet­tesét, a gyermek- és ifjúság­­védelmi munkaértekezlet ve­zetőjét: történtek-e változások és milyenek, a népi ellenőrök munkája nyomán? — Azzal szeretném kezde­ni, hogy bár tennivalók két­ségtelenül vannak, az eredmé­nyekkel elégedettek lehetünk. Megyénkben, miként az or­szágban, a gyermek-­­és ifjú­ságvédelem objektív és szub­jektív feltételeivel , előbbre tartunk, mint a társadalmi szemlélettel. Rendkívül fon­tosnak tartom tehát, hogy el­sősorban ezen a területen lép­jünk előbbre. A szemlélet megváltoztatásában jelentős segítséget adhatnak a külön­böző szervek, a Hazafias Nép­front, a szakszervezetek, KISZ. A legsürgetőbb, tenni­ a való a felderítés, a veszélyez­tetettség megelőzése. Hang­súlyozom, nem az én hatáskö­röm, és nyilván az illetékesek tudják, mi a tennivalójuk, mégis felvetem: vajon a KISZ miért nem vállal védnökséget az­ állami gondozottak, a­­ ve­szélyeztetett körülmények kö­zött élő fiatalok felett? Na­gyon szép, hogy egy-egy fon­tos beruházás, létesítmény fe­lett a KISZ védnökséget vál­lal; ezt a területet legalább ennyire fontosnak vélem. — Lehet-e javítani a neve­lőszülők társadalmi megbecsü­lését? — Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy növeljük az er­kölcsi megbecsülést, hiszen az anyagi megvan. A fenti bősé­ges anyag is utal rá: a nevelő­szülők korösszetétele nem a legmegfelelőbb, mégis minden megbecsülést megérdem­elnek azok, akik az arra rászoruló gyermekeknek igyekeznek egy kis szeretetet „pótolni”, csa­ládjukba fogadva őket. milyen jól felszereltek Akár­gyer­mekintézményeink, a mekváros például mégis gyer­zárt világ, a családot nem tudja pótolni. Ennek a társadalmi megbecsülésnek a formái még nem alakultak ki pontosan. Akár pedagógusnapon, akár más alkalomkor azonban meg­fogjuk találni a megoldást. A munkaértekezlet megvitatja és döntést hoz, mi lesz a leg­megfelelőbb formája az el­ismerésnek. — Felépül-e a? V. ötéves tervben a megyei Gyermek­es Ifjúságvédő Intézet Tata­bányán? ■ — A Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet máris­"építi, Ta­tabánya-Kertvárosban, az eredeti határidő szerint el kellett volna készülnie, már beruházás 22,3 millió forint­­­ba kerül. A KOMÉP blokko­­zási munkákat elvégezte, azonban a TANÉP, mint gene­rálkivitelező szerződésmódosí­tást kért. Mi szeretnénk gyor­sítani a kivitelezést, azon le­szünk, hogy minél hamarabb elkészüljön a hatvanszemélyes intézmény.. Éppen a vizsgálat nyomán bizonyosodott be, mekkora szükség van rá. — A gyermek- és ifjúság­védelmi megbízatást ellátó pedagógusok tevékenysége megyei szinten rendezendő feladat. Ennek szellemében milyen intézkedések várha­tók? — Eddig is történtek lépé­sek, és ezután is intézkedünk. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet állásai közül például a vizsgálat óta sikerült betöl­teni az állásokat, a pszicholó­gusi kivételével. Tudomásom szerint óraszám-kedvezmény nem jár a gyermek- és ifjú­ságvédelemmel foglalkozó pe­dagógusoknak, de pótlékot, információim szerint kapnak. A továbbképzést mindenkép­­pen­ meg kell oldani, annál is inkább, mivel a pedagógusok nem szakemberei e terület­nek, és feltétlenül kíván e te­­vékeység szakmai többletet. A megyei pedagógustovább­­képző foglalkozik a formai és tartalmi megoldással. Mi történt a vizsgálat óta? Válaszol Steiner Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese A válaszok megnyugtatóak. A népi ellenőrök megállapításai nemcsak a megyei tanácson, hanem szerte a megyében, illetékesek körében nagy vissz­hangra találtak. Ki-ki igyekszik megtenni, ami tőle elvárható. Bízunk abban is, hogy nem marad el az a társadalmi szemléletváltozás, amelyre Ste­uer Tibor elvtárs utalt. A ma állami gondozottjainak már nem az anyagi segítség hiányzik, hanem annak a szere­tetnek a pótlása, amelytől megfosztottak; a család melegének érzése, amely semmilyen intézetben nem pótolható. S ezekben a kérdésekben igen sokat tehet­nek a társadalmi- és tömegszervezetek. Nemes fel­adat, bár látványos, gyo­rs sikert nem ígér, mégis megéri — a jövő egészséges, harcrakész generációja érdekében. Vér Vilmos

Next