Dolgozók Lapja, 1977. január (30. évfolyam, 1-23. szám)

1977-01-12 / 9. szám

4 DOLGOZÓK LAPJA Másolatok újjászületése Tatán Átfogó képet nyújt majd az emberiség egy nagy korszakának művészetéről „Nálunk, ahol az eredeti an­tik szoborgyűjtemény mind­össze néhány jellegzetes, jó­részt töredékes darabból áll, a gipszmúzeumnak több hatása van. Mi kiterjed­nek te­kinthetjük a gipszmúzeumot tisztán tanulmányi anyagnak. Számunkra ez a gyűjtemény egyúttal a legnagyobb szob­rásznép művészi erejének is képviselője.” — olvashatjuk a Szépművészeti Múzeum egyko­ri másolatkiállításához meg­jelentetett katalógusban. E so­rokat azért idéztük, mert mint már a Dolgozók Lapjá­—­ban hírt adtunk róla — az év­tizedek óta raktárban poroso­dó másolatmúzeumi anyag be­mutatásának terve megvaló­sulóban van. Olvashattunk a terv realizálásának fázisairól, arról, hogy helyreállították a tatai zsinagóga épületét, amely ennek az országos viszonylat­ban egyedülálló Másolatmúze­umnak otthona lesz. 1976 novembere újabb lé­pést jelentett a múzeum létre­hozásában: Budapestről, Szépművészeti Múzeumból szi­a­vacsleplekbe burkolva megér­kezett az első szoborszállít­mány; több mint száz, nagy­méretű másolat A zsinagóga hangulatos, nagyszerű kiállító­terekké formált kétszintes épületének sötétkék színűre festett falai közé lépve a gö­rög és római szobrászművészet legszebb fennmaradt alkotásai tekintenek ránk; már itt van, megszemlélhetjük a milói Vé­nuszt a szenvedélyes Birkózó­kat Zeusz portréját, a Tövis­húzó fiút a Haldokló gallust a Sebesült harcost , lenyűgö­ző hatású Laokoon-szoborcso­­portozatot, az Erechteion fene­­séges kariatidáit Még porosan, számos mű sérülten, hiányzó karokkal, uj­jak nélkül áll posztamensen, de néhány irás eredeti­ formá­jában, újjászületve, helyreál­lítva tekint ránk. A másolat­gyűjtemény a felszabadulás óta nem volt közönség előtt s ez alatt az idő alatt termé­szetes következmény a károso­dás. A restaurálás, a szobrok eredeti hűségét tükröző hely­reállításának munkálatait — a Művészeti Alap megbízása alapján — Kiss Dániel szob­rászművész, szoborrestaurá­tor végzi. Mennyiségileg, de szakmai-művészeti tekintet­ben is hatalmas feladat előtt áll, felelősségteljes munka megvalósításához kezdett, több évtizedes múzeumi gya­­­korlattal, kiváló szakmai ta­pasztalatokkal, művészi tehet­séggel rendelkező művésznek — az eredeti művek ismereté­ben, azokhoz teljes hűséggel — a hiányzó részek pótlása, a megrongálódott részletek kija­vítása jelenti munkája tetemes részét, s az érzékeny anyagot, a gipszet konzerválnia is kell, hogy az ellenállhasson tovább­ra is az idő vasfogának. S új­já kell varázsolnia — bonyo­lult technikai eljárások alkal­mazásával — a legjobban ká­rosodott részt, a szobrok fe­lületét, hogy a gipsz hordozta patina a lehető legtökéleteseb­ben idomuljon az eredeti mű hatásához. A restaurálási munkát vég­ző-irányító Kiss Dániel és a kiállítás rendezője, Bíró Endre megyei múzeumigazgató még munkájának kezdetén áll. A teljes anyag mintegy harmada van még csak Tatán, s fel kell mérni, dokumentálni kell a ta­vasz folyamán szállításra ke­rülő, Budapesten lévő anyagot, s ezután kerülhet csak sor a négyszáznál több alkotást számláló együttes válogatásá­ra, és a mérlegelésre, mely művek kerülnek végleges he­lyükre Tatán, és hova kerül a kimaradt szoboranyag. A párizsi Louvre, a­­ paler­mói Múzeum, a londoni Bri­tish­ Múzeum, Berlin, Róma, München, Athén, Firenze, Ná­poly múzeumait, nyeit és műemlékeit gyűjtenne­kellene felkeresnünk, Európa csaknem minden országát kellene beka­­landoznunk, végigutaznunk Görögországot és Itáliát, hogy az e gyűjteményben szereplő műalkotásokat hössük. Jóllehet a megszemlél­másolatok csak másolatok, és sok esetben az eredeti környezetből kisza­­kítottan tanulmányozhatók. De ezeket az értékcsök­kentő té­nyezőket ellensúlyozzák azok a tények, hogy egy helyen kap­hatunk átfogó képet az embe­riség egy nagy korszakának művészetéről, és, hogy az ere­deti hatásához közelítő művé­szeti élményben lehet részünk. A Másolatmúzeum anyaga felmérhetetlen lehetőségeket teremt: a másolattá formált olcsó gipsz révén kincset nyer­hetünk, teremthetünk; a mű­vészeti oktatásban, az ismeret­­terjesztésben, ismeretnyújtás­ban, a látáskultúrában, a mű­élvezés és ízlés fejlesztésében. Kiss Dániel szobrászművész munkaterve, véleménye szerint — a nehéz feltételek ellenére — a restaurálási munkák nyárra befejeződnek. Az anyag a elrendezési munkálatainak befejeztével az ősz folyamán­­ megnyithat a múzeum, hogy a nagyközönség elé tárja az an­tik világ eszméit, történetét, művészetét. Wehner Tibor Másolatok — szállítás közben Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RÁDIÓ 2. MŰSOR 8.27 Brigádok akadémiája. 18.38: Szabadegyetem. 8.57 Zenevár. 19.30 :Tv-hiradó. 9.12 Népművelők fóruma. 20.00 : Gitáriskola. 9.27 Bartók zongoramuzsikája­20.15: Arsène Lupin­­ból. 21.05: Tv-híradó 2. 10.05 „Nyitnikék”. 21.25: A zene öröme. 10.40 Válaszolunk. 21.45: Tévébörze. 10.55 Zenekari muzsika. 12.35 Tánczenei koktél. 13.20 Brigádnapló. 13.40 Népdalok. 9.00: Kicsinyek műsora 14.00 Ezeregy délután. 10.00 : Iskolatelevízió. 14.30 Koloratúráriák­. 17.00: Bábjáték. 15.10 Iskolarádió. 17.55: Jó éjszakát gyerekek. 15.50 Fúvószene. 18.00 : Chicago Teddybar. 16.10 Az élő népdal. 18.30: MI. 16.20 A természet hangjai. 19.00: Osztrák képek. 17.07 Beszélgetünk. 19.30 : Tv-híradó. 17.32 Volt egyszer egy vadnyugat. 20.00: Kenyér, szerelem. 17.41 tíz felvételeink. 21.35: Hírek, sporthírek. 18.15 Könyvszemle. 19.15 21.05 22.20 22.30 22.45 23.00 0.10 Könyvpárbaj. Slágermúzeum. Tíz perc külpolitika. Purcell énekegyüttes. Gondolatok útvesztői. Zenekari muzsika. Cimbalommuzsika. 18.00: Francia nyelvlecke. 18.30: Belépés szabad 1L. 19.30: Iskolatelevízió. 20.00 : Teleobj­ektív. 20.45: Riportműsor. • 21.45: Tv-híradó 2. 22.20: A dzsungel titka. PETŐFI RÁDIO 8.05: Nótacsokor. 8.55 : Operettrészt. 9.33: A 04. 05. 07 jelenő. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.33: A Szabó család. 12.00 : Énekegyüttesek. 12.33: Dalok. 13.33: Lúdanyó mesél. 14.00 : Kettőtől ötig ... 17.00: Ifjúsági Rádió. 18.00: Csak a határt lépje át. 18.10: Hallelujah, Babyt 18.33- Operaénekesek. 19.28: Rock 19.58: Népdalok, néptáncok. 20.56: Iránytű 22.06: A Rádió Dalszínháza. 22.33: Kellemes pihenést! S. MŰSOR 14.05: Händel-művek. 16.03: Melos-együttes. 16.30: Mindenki iskolája. 17.00: Klemperer vezényel. 17.45: Külföldi tudósok. 18.00: világgazdaság. 18.05: A Szovjet Rádió felv. 18.45: Tip-Top parádé. 19.15: Iskolarádió. 19.33: Versek. 19.40: Beethoven-ciklus. Kb. 20.35: Rákóczi 21.40: Operaáriák.Xm. 22.11: Vokális zene. BUDAPESTI TV 7.59: Tévétorna. 8.05 : Iskolatévé. 9.30: Delta. 10.40: Lehet egy kérdéssel több? 11.10: Frank és barátai. 13.05: Iskolatévé. 16.38: Hírek. 16.40: Matematika-továbbkép­zés. 17.40: Nyugalmunk érdekében.­­ 18.10: Pécsi stúdió. 18.45: Szépen, jól magyarul... 18.55: Közönségszolgálat. 19.05: Esti mese. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-híradó. 20.00 : A második ... 21.05: Ez csak divat. 21.25: Állványokon. 82.35: Tv-híradó 3.­ POZSONYI TV 8.45 : Tv-híradó. 9.00: Iskolatévé. 9.30: Kicsinyek műsora. 9.50: Természetvédelem. 10.20: Iskolatévé. 10.45: Filmdráma. 1. 16.05: Politikai gazdaságtan. 16.30: Tv-híradó. 17.10: Ifjú szemmel. 17.55: Autó-motor revü. 18.25: Riportműsor. 18.40: Esti mese. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Lengyel tv-film. 20.35: F. Zwarsk műsora. 21.25: A rendőrség nyomoz. 21.30: Tv-híradó. 22.00: Fiatalok tv-klubja. 2. MŰSOR 19.00 : Publicisztika. 19.30: Sport a nagyvilágban. 20.30 : Kabaré. 21.20: Riportműsor. 21.45: Interpanoráma. MAI TÉVÉA­JÁNLATUNK . 20.00 : A második „Az ezüst is érem” — hangzott, hangzik el sportversenyek idején az önvígasztalás, gyakorta. Mit je­lent másodiknak, nem elsőnek, nem győztesnek lenni? — erre kérdésre igyekszik válaszolni Mal­a­ler Tibor, s ennek érdekében olyan embereket szólaltat meg,­akik va­­lah­ol, valamiért másodikok let­tek. A riportfilmben beszél a régi Ki mit tud?-os gárdából Gergely Ágnes, Haoki Tamás, a Karmester­­verseny másodikja, Ádám. De megszólal a Medveczky „hivatal­ból” második, például az autóver­seny mitfahrer-e. Elsőnek lenni: jó. Utolsónak, vesztesnek marad­ni: rossz. De milyen lelkiállapot a „másodiksig”? Megtudjuk Müller Tibor riportfilmjéből. BÉCSI TV II. PROGRAM ­90­, Január 12., saszfia Terjesztését megtiltom!" A megyei könyvtár Szinnyei körének estje Negyedik éve működik József Attila Megyei Könyv­­­tárban a tatabányai könyvba­rátok, bibliofil könyvgyűjtők köre. Mostanra 40-50 aktív tagja lett, akik elsősor­ban a Bolyai könyvesbolt vásárlói­ból, a könyvtár látogatóiból kerültek ki. A Bolyai köny­vesbolt könyveket ajánl fel minden foglalkozáson, s eze­ket a résztvevők közt sorsol­ják ki. Eddig olyan érdekes kérdésekről hallhattak előadá­sokat a kör tagjai, mint pél­dául a könyv készítése, az illusztráció, a dedikálás, Sza­bó József, a győri Xantus Múzeum munkatársa, Ma­­dách-kutatásairól számolt be. Január 10-én Markovits Györgyi, az Országos Széche­nyi Könyvtár Zárolt Kiadvá­nyok Tárának vezetője volt a kör vendége. „Terjesztését megtiltom” című előadásában a hazai cenzúra történetéről — különös tekintettel a két vi­lágháború közötti időre — hallhattunk érdekfeszítő ada­tokat. Roppant nagy témakört fogott össze tartalmas beszá­molója. Igyekezett mirv­ —at elmondani a cenzúráról, be­vezetőjében Déry Tibort idéz­te, aki azt írta: „... az írói szabadság végeredményben azonos az emberi szabadság­gal. Gyakorlatilag és eszmei­leg egyaránt képtelenség író számára nagyobb szabad­az­ságot követelni, mint az em­ber számára, aki ír”. Markovits Györgyi a kez­det kezdetétől, Szókratésztől igyekezett végigkísérni, is­­mertetni a sajtószabadság tör­ténetét, a cenzúra történetét, de az emberiség­ , a haladó szellem, a gondolkodás fejlő­désével összefüggően. Említet­te a Divina Commedia üldö­zését, Kopernikus, Galilei, Erasmus, Giordano Bruno mű­veinek indexre tételét, Defoe bebörtönzését, Shelley kizá­rását az egyetemről, egy röp­­irat miatt. Kitért az ország­határon túlnövő ismertebb esetekre,­ mint például az orosz Ragyiscsev Utazás Pé­­tervárról Moszkvába című könyve miatti perbe vételére, öngyilkosságára, Flaubert Bo­­varyné című művére, miatt az ügyész kétévi amely bör­tönt javasolt az írónője, stb. Roppant érdekes az orosz irodalom és a cári cenzúra viszonya (például Tolsztoj ki­közösítése az egyházból). Is­mertek azok az esetek, amikor egyes országokban (mint most is Chilében) a haladó gondol­kodók, a forradalmi met hordozók műveit szelle­mág­lyákra vetették. De mint Ana­tole France mondta, mint Dávid parittyája, „A szó, leüti az erőszakosokat. A szó­­ le­győzhetetlen fegyver”. Mária Terézia 1745-ben hi­vatalosan életbe léptette cenzúrát, felállította a „könyv- a rendőrséget”. Azután egymást követték a cenzúrát módosító, újraélesztő rendeletek. Az 1848-as sajtótörvény először mondotta ki Magyarországon, hogy „a sajtó szabad, a cen­zúra eltöröltetik”. A magyar írók, költők legjobbjai állan­dóan szemben álltak a cenzú­rával. „Óvták a ragályos verseimtől..." népet — írta Radnóti Miklós. Ismertek József Attila viaskodásai szabad kifejezésmódért. Mar­a­kovits Györgyi­­ nagyon gaz­dag anyaggal kísérte végig a két háború közötti időszak cenzúrájának történetét. Sok­sok magyar költőtől, írótól idézett Különösen a harmin­cas évek eleje táján vált tö­megessé a haladó irodalom el­leni hajsza Magyarországon.­ Egy jellemző példa erre: 1935- ben Cserépfalvi Imrét haladó kiadói tevékenysége miatt 12 ízben állították bíróság Az uralkodó osztály még elé ; a rég halott Petőfitől, Adytól is rettegett, számos­­ versüket tö­rölték az­­ előadhatók sorából. Az előadó hangsúlyozta, hogy a magyar írók kezdettől fogva felemelték szavukat ; a háború és a fasizmus ellen Nevek hosszú sorát kellene itt megemlíteni. József Attila halála a korszak feletti ítéle­tet jelentette. Hiába vitték munkaszolgálatra, büntető­­táborba, a magyar munkás­­mozgalom, a magyar szellemi élet kiváló egyéniségeit, gon­dolataik, tetteik tovább él­nek. A háború idején meg­semmisítésre ítélt, tiltott, ül­dözött művek a háború után újra megjelentek.­ — m — Készülnek a jogi hetek rendezvényeire Tatabányán már második al­kalommal kerül sor a tavaly nagy sikert aratott jogi hetek rendezvényeire. A gazda TIT tatabányai városi szerve­­­zetének jogi szakosztálya, a városi rendőrkapitányság, a bíróság, az ügyészség szak­emberei, valamint a Hazafias Népfront városi bizottsága közreműködésével kerül sor az idén is a nagyszabású jo­gi előadássorozatra. A rendez­vények február 10-től 23-ig zajlanak le a város üzemei­ben, művelődési intézményei­ben. Kedden délelőtt a rendező szervek tanácskozásán kiala­kult az eseménysorozat vég­leges programja. Délután pe­dig előadói konferencián be­szélték meg a módszertani, szakmai kérdéseket. Bemutató előtt KERGE DOLGOK A hét megyei bemutatói kö­zött egy új szovjet filmre hívjuk fel mindenekelőtt a fi­gyelmet. A Kerge dolgok ös­­­szefoglaló cím három mulat­ságos filmepizódot takar. Az első ötletes történet cí­me: És kérők jöttek a házhoz. Az az írótípus válik itt nevet­ségessé, aki mindenáron tős­gyökeresen és­­ őseredetien „népi” akar lenni. A dal című epizód Gerold Bezsanov rendező munkája. Szereplői grúz öregek, akik nagyon szeretnek énekelni — és mulatságos bonyodalmak támadnak körülöttük. A harmadik epizód — Ana­­tolij Ermandzsan filmje — részben a színpadon, részben a nézőtéren játszódik, — s a valóban kerge dolgok jó for­rásává válnak a nevetésnek. Új magyar film is a megyei mozik műsorára­­ kerül a hé­ten. A Herkulesfürdői emlék Sándor Pál alkotása. Részle­tes értékelésére, még vissza­térünk. Előzetesként csak an­­­nyit,­­ a történet kitűnő al­kalmat kínál a közreműködők számára egy-egy remek sze­rep megformálására. Már az alapszituáció is sejtetni en­gedi a történetben rejlő le­hetőségeket. Az 1919-es Ta­nácsköztársaság bukását kö­vető napokban egy határ menti női szanatóriumban, úgynevezett „vízgyógyinté­­zetben” egy üldözött fiatal forradalmár ápolónői ruhába bújva „lép szolgálatba”, rej­tőzik el, s vállalja a harc folytatását, elvtársai menekí­tését Válságban a család? Időben nem is olyan ré­gen— különösen faluhe­lyen — több nemzedék élt egy fedél alatt, egy háztartásban. Az utóbbi húsz esztendő alatt vált uralkodóvá a két generációs családtípus (azaz szülők együtt), és gyermekeik élnek A társadalmunkban három évtized alatt végbement hallatlanul dinamikus válto­zások (az iparosodás, a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zése, tömeges az urbanizáció, a nők munkába állása, az életszínvonal emel­kedése és még sok-sok min­den más) természetesen család intézményére is hatot­­­­ak. Más normák érvényesül­nek a családban, más az ér­tékrend, mint mondjuk ötven éve volt. Sokan arra a követ­keztetésre jutnak, hogy vál­ságba került a család intézmé­nye, némelyek szerint pedig, túlhaladott közösségi forma lett. Ezt látszik igazolni a válá­sok magas száma és sok más tényező... Átmeneti időszak ez a mi korunk a család számára is; egymás mellett élnek a régi és az új vonások. Alapvető funk­ciói nem változtak, de a struktúrája igen (a nők mun­kavállalása révén, vagy a gyermekek esetében : 8—16 éven át folytatnak tanulmányokat, több időt töltenek távol az otthontól...). A hagyományok, a szokások tartják magukat, ugyanakkor új jellemzőkre is fel kell fi lerélnünk (a férfiak többet vállalnak a családi munkamegosztásban, demokra­tikusabb a légkör, tervszerűbb­­ az életvitel... ). Vizsgálódjunk egy kicsit a gyermekek szemszögé­ből. Egy felmérés szöveges ré­szében így vélekednek a neve­lésről, későbbi szülő­ szerepük­ről: ha majd gyermeke lesz, „többet foglalkoznék vele, őszinteségre nevelném...” — „Szeretni akarom a gyerme­keimet ...” — „... mind a kettőt — ha egyformán szeretném” szigorú lesz is, „nem verném kékre, zöldre”... Ha nem is ilyen szomorú az össz­kép, egy bizonyos: a hagyo­mányos, a régi családmodell nem vonzó a gyerekeknek. Az is igaz, gyakran szigorúbb mércét állítanak a jövendő ge­nerációról, mintsem önma­gukkal szemben. Országos adatok szerint nőtt a középiskolás lányok köré­ben a terhességmegszakítás, terjednek a rossz — a fejlődő szervezet számára veszélyes — szokások. így például a megkérdezett középiskolások fele bevallotta, hogy rendsze­resen cigarettázik, a lányok 44 százaléka (fiúknál 21 száza­lék) rendszeresen iszik kávét, alkoholt hetente vagy egy hé­ten többször is a fiúk 37 szá­zaléka (lányok: 14 százalék) fogyaszt. Nem kevés azoknak a 14—18 éves lányoknak a száma, akik ellenőrzés nélkül szednek f­"»">záss="át"!" tab­lettát, s bizony előfordul, hogy nyolcadikos kislány gyer­meket hoz a világra. Ki ezek­nek a serdülőknek a bizalma­sa? A lányok válaszából né­hány érdekes százalékos adatr anya (40,3), senki (17,5), part­ner (3), naplója (3,5). A fiúk­nál: senki (23,5), anya (20), apa (15,4), partner (12,4). Mindezek csak jellemző példák. A felnőttek világában a­­ magányérzet fenyegeti gyer­mekeinket (ezt valaki így fo­galmazta: a szülő „megszólít­­hatósága” korlátozott. Köz­napi fogalmazásainkban: „nem érek rá”, „fáradt vagyok”, stb). Társadalmi szempontból fon­tos, hogy egészséges, a mainál nagyobb teherbírású fiatalokat neveljünk. A család — és az iskola, együtt.­­­ Talán gyalázni, szükségtelen ,a­hogy miért olyan fontos az iskolában is tervszerűen felkészíteni gyermekeket, fiatalokat a csalá­­­di életre. Megyénkben a mun­kaerőhiány pótlását célzó nép­mozgás, és a lakosságnak eb­ből fakadó heterogén összeté­tele következtében relatíve elég sok az érzelmileg elha­nyagolt, rendezetlen családi környezetben élő tanuló (gon­doljunk a három műszakban dolgozó szülőkre, a napközis férőhelyek korlátozott számá­ra, stb). Oktatási intézménye­ink nem csupán ismereteket nyújtanak (oktatnak), hanem — méghozzá elsősorban — ne­velnek, szemléletet, magatar­tást formálnak. Mindez nem jelenti azt, hogy szabad len­ne felmenteni a családot, mint elsődleges közösséget­ a reá háruló felelősség alól. Az is­kola azonban szervezetten és pedagógiailag megalapozottan, a gyermekek, fiatalok élet­kori sajátosságait figyelembe véve életre­ készíthet fel a családi. Mindezekről Szántó Andrásné megyei vezető szak­­felügyelő szólt a közelmúltban egy tanácskozáson. A szocialista családmodell még nem alakult ki, számos előremutató elemre azonban máris hivatkozhatunk. S az igazat megvallva — a nevelők a megmondhatói — gyerme­keink kíváncsiak a jövőre, így a jövő családjára is. Ami­kor tagadják a maiban a visszahúzó, a nem őszinte megnyilvánulásokat, amikor szeretetre vágynak, akkor jövő családképének humánus a tartalmára mondanak igent. Az iskola, az osztályfőnök, s valamennyi nevelő kötelessé­ge, hogy ezt a mostani nem­zedéket olyan útravalóval­­­ lássa el, aminek emberi-tár­sadalmi hasznát pillanatnyi­lag a felnőttek közül sokan talán n­em is értékelik kellő­képpen. Ezt az értékelést el­sősorban éppen a szülőktől várhatjuk el, azoktól, akik eleddig jobbára vagy a teher­mentesítést látták csupán a családi életre nevelés beve­zetésében, vagy netán nemtet­szésüknek adtak hangot egy korábbi szülői értekezleten. "Jenka»

Next