Dolgozók Lapja, 1977. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

4 DOLGOZOK LAPJA Asszonyok szorgos keze, avagy 20 óra Esztergomért Az idő­­ már-már megadta magát a lopakodva közeledő estnek. Ilyenkor inkább csitul, mintsem hangosodik az esz­tergomi gyermekkönyvtár. A polcok hétezer kötete, ben­nük a mesék mozgalmas vilá­ga mintha megfáradt volna az egész napos, magát nyüzsgő versengésben, kínáló­most álomra készült, hogy újra te­remtse eleven erejét Ezúttal azonban valami rendhagyó történt. Asszonyok adták egy­másnak a kilincset. Néhány perccel hat előtt már fürtök­ben csüngtek a kabátok fogasokon. A pulton, asztalo­n­kon bábok, babák, a mesék birodalmának tarka népe, szi­rtes forgataga. Nagyfalusi Ti­bor könyvtárvezető megkér, fogjam és segítsem bevinni a folyosón bebocsátásra váró „óriáskígyót”, s a jókora ka­ticabogár sem bízhatja magát szárnyaira; annyira mégsem igazi. Foxi és Paprikajancsi, királykisasszony és hetyke ké­rő elefánt és anaconda egy­­mással békességben, a közös sorsot vállaló megnyugvással adták át magukat a jövőnek. Valamennyien egy-egy mese­könyvből léptek az élet ele­ven porondjára asszonyok szorgos kezemunkája nyomán. Az asztalon jókora szatyor­ban ta­nultak r. könyvek, ame­lyekből a megteremtéshez szükséges mintákat meríthet­ték. — Szeretettel köszöntöm a nőklub tagjait ezen a kihelye­zett foglalkozáson, — üdvö­zölte asszonytársait Sipeki Gyuláné titkár. Dicsérte szorgalmukat, igyekvésüket, ügyességüket. Mint említette, fővárosi szakember egyszer egy nyerte kézimunkáikat, vélemé­nem éppen kedvet csináló módon. Mégsem lohadt le törekvésük. A gyermekkönyvtárnak aján­dékozott mesefigurák is ezt bizonyítják. Hogy is kelhettek „életre”? Mely varázserő adott „testet” a csak szavakkal tett mesealakoknak?megjelent­A város szeretete! mekek iránti rajongás! A gyer­mk­klub és könyvtár szoros kap­csolatban állnak egymással. Éppen Babitsról előadást, amikor a hallgattak gondolat megfogant. Segíteni a gyer­mekkönyvtáron, elevenebbé, színesebbé, lakályosabbá, ma­rasztalóbbá tenni, olyanná,­­amilyenné Bátonyi Éva, a gyermekkönyvtár vezetője, — vagy ahogy ők mondták — a gyermekkönyvtár mamája sze­retné varázsolni. — Bábok, játékok nélkül sivár a gyermekkönyvtár vilá­ga. Elmondok nekik egy mesét, kezükbe adom a bábukat, el­­játszák a hallottakat, és nyo­ma sincs a szereplés feszültsé­gének, feloldódva amit tesznek, mert cselekszik nem ők, hanem a bábok, figurák ját­szanak, s nem is gondolnak azzal, hogy magukat adják minden megnyilatkozásukban. Ez kell, ez is kell! És most megkaptuk hozzá az eszközö­ket. — ígérem, hogy az első báb­foglalkozásra meghívom a nő­klub tagjait, — jelentette be „Éva mama”, — hogy lássák az alkotók mennyire szerves részeivé válnak majd a figu­rák a gyermekkönyvtár min­dennapi munkájának. Nagyfalusi Tibor könyvtár­­vezető az akciót úgy dicsérte, mint a népművelés önzetlen támogatását. A öröm benne éppen legnagyobb az, hogy megvalósult, mert ezen a terü­leten nem gyakori még a sike­res vállalkozás. fi­mán hóvi­rággal köszönte­n­i a nemes tettet, a tavasz első hírnöké­vel. Nőnapi előzetes? Akár annak is tekinthetjük, az as­­­szonyok is közelgő ünnepünk örömével vették át a figyel­messég csokrait. Horváth Klára a Hazafias Népfront nőpolitikai referense egészítette ki mindazt, amit az akcióról eddig megtudtam. A népfront nőklubja kezdemé­nyezte a „20 óra Esztergo­mért” mozgalmat. Egy-másfél hónapja fogant meg a gondo­lat, s lám néhány hét múltán már az első gyümölcsei is be­értek. Az asszonyok munká­hoz láttak, és letették a ma­guk obulusait a város társa­dalmának asztalára. A nemes mozgalomhoz min­denki csatlakozhat. Van, és lesz munka bőven a város szé­pítésében, takarossá ben. A népfront várja tételé­a je­lentkezéseket, megvitatják milyen munkát mi módon szervezzenek meg. Az esztergomi könyvtár rendhagyó gyermek­­módon töltötte ezt az estét. Új elkép­zeléseket fogalmaztak meg, körvonalaztak, s egy minden­képpen jó gyakorlatot erősí­tettek; a klub és szoros kapcsolatát, a könyvtár­­os támogatás bevált, a kölcsö­ered­ményes módszerét; a városért, a gyermekekért, önmagukért. Gordos Géza Mindenki segítségére számítanak! A reggeli órákban villán­­colva szaladnak a kisiskolá­sok az autóbuszmegállóhoz. Ha nem hiányzik senki, lencven­en toporognak itt ki­a hűvös reggeleken. Beszélget­nek arról, hogy mi lesz aznap a suliban, jókat nevetgélnek, játszanak, míg nem jön értük az autóbusz. Akkor a társaság egyik fele felszáll, a többiek megvárják míg visszajön ér­tük a következő járat. ★ A bakonyszombathelyiek minden nap találkoznak ez­zel az életképpel. Az általános iskolások felsőtagozatosai ta­valy ősz óta járnak át szomszédos Bakonybánkra. A a kisdiákokkal naponta 4 km-en keresztül zötykölődik az autó­busz, mert ebben a tanévben bővítik iskolájukat, s nincs helyük falujukban. Az iskola­­ régi gondja a helybelieknek. „A legfiatalabb” épület 24 évvel ezelőtt készült. A falu­gyűléseken mindig felemlítik ezt. Csak hát a „keret”! A költségvetés szűk keretei nem engedik, hogy minden pénzt az iskola építésére adjanak. Ahhoz, hogy most két új tan­terem épülhessen, sokat kel­lett kilincselni a tanácsiak­nak. A Kisbéri Állami Gaz­daság és a helyi termelőszö­vetkezet megígérte, hogy em­berrel, fuvarral és anyaggal könnyítenek rajtuk. Valószínű, anyagiakkal is kiegészítik tá­mogatásukat. Tavaly ősz óta gyűjtik az építkezéshez az anyagot. Vár­ják a jó időt, aztán kezdődhet a munka. Dolgos, szorgalmas emberek laknak errefelé is. Ezt az állítást bizonyítja a számos társadalmi erőfeszí­tés, amit a lakóhelyükért tet­tek. Egyebek között összesen 11 ezer négyzetméter járda, négy autóbusz-váróhelyiség, felszabadulási emlékmű épült. Takaros házak, nyáron csinos, tarka virágágyások gyönyör­ködtetik az erre látogatót. A tisztaság és az ízléses környe­zet jellemzi a falut, öröm vé­gigsétálni az utcákon. A tanács és a népfront ve­zetői ezúttal ismét számítanak a lakosság összefogására. Is­merve a bakonyszombathe­­lyieket, tavasszal majd egy­­emberként látnak hogy az általános munkához, iskolások gondjai enyhüljenek. Négy új tanteremre lenne szükség, hogy mindenki „otthon” ta­nulhasson. M. A. »tttytttttttttttttvttttt*?t Tv-előzetes Versmund­ónk a Ki mit tud?-ban Kedden 17.20-kor — a kö­zönség kívánságának megfele­lően — ismét jelentkezik a Játék a betűkkel című műsor. A játékvezető természetesen a jövőben is Egri János lesz. 20 órától Mészáros Márta 1975- ben készült, örökbefogadás című filmjét vetítik. A fő­szereplő: Berek Kati. Szerdán 17.35-től láthatjuk A romeni madonna című szov­jet dok­umentumfilmet, amely megismertet bennünket azzal az önfeláldozó asszonnyal, aki a második világháború idején negyven árván maradt gyer­meket nevelt. A fő műsoridő­ben ezen a napon a Kék fény című riportműsor jelentkezik. Csütörtökön 20 órakor új, négyrészes filmsorozat indul a televízióban a 16 éven felü­lieknek. A Clochmerle című angol—NSZK produkció húsz évvel ezelőtt a filmszín­i házakban vetített Botrány Clochmerle-ben című alkotás variációja. Pálóczi Horváth Ádám daloskönyve alapján ké­szült az „ötödrészár 2 énekek” című műsor, amelyet ezen a napon, 21.05-151 láthatunk­­hallhatunk. Pénteken a Mindenki közle­kedik című riportázsban egye­bek között a téli felfagyások során megrongálódott utakról, a parkolási gondokról is szó lesz (18.15). A Ki mit tud?­­ban, amelynek döntőjét sugározza hatodik elő­a televí­zió 20 órai kezdettel, a vers­mondók között láthatjuk majd a tatabányai Bittman Erzsé­betet is. A Delta ezúttal is késői időpontban, 22 órakor jelentkezik. Szombaton érdemes megnéz­ni a História című sorozat újabb adását (17.30-tól), amelyben a nógrádi bányá­szattal, a palóc, és szlovák népviselettel meg egyebek ismerkedhetünk között. Robog az úthenger ... Kállai Ist­ván olykor kellemesen szóra­koztató epizódokból álló so­rozatának újabb részét 20 órá­tól láthatjuk. Vasárnap 20.05-kor az Egy nehéz nap éjszakája című an­gol filmvígjáték feleleveníté­sével tulajdonképpen a kön­­­nyűzene egy immár korszakát ismerhetik meg letűnt fiatalabb nézők. A film fősze­­­replője ugyanis a Beatles­­együttes... A kép tanúsága szerint e percben nem robog az úthenger (a IV. részt március 12-én, szombaton, 20 órától láthatjuk a képernyőn) Mozi—házhoz szállítva Tatabányán is népszerűvé váltak a mozi-ovi vetítései.­­ Gondot okozott azonban, hogy kiscsoportos apróságokkal nehéz volt eljutni a mozikba. Most új kezdeményezés szüle­tett — a filmeket az oviban nézik meg. Házhoz szállítva vetítik le a kicsiknek a mozi­üzemi vállalat szakemberei a számukra készült tanulságos és szórakoztató meséket. (26.) — Magának mit mon­dott? — fordult Erzsihez Si­­mó. Hogy javuljak meg, — mosolyogott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne ke­resse senki. Elege volt Buda­pestből ! Simó megkísérelte kerestet­ni Rózsit. De ebben az or­szágos zűrzavarban, amikor a megjelenő újságok legnagyobb rovata, a „Kit tud róla” címet viselte, amikor százezrek ke­resték rokonaikat, gyermekei­ket, szüleiket, nem sok re­ménnyel k­ecsegtetett a vállal­kozás. Simó két év múlva Csong­­rádon tartott választási beszé­det, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor tett egy utol­só kísérletet, hogy Rózsit megtalálja. Az előre megírt beszédét már befejezte,­de a szokásos utolsó még nem mondta el­ mondatokat . Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék­ meg, hogy egy személyes élmé­nyemről is meséljek. Egy em­berre emlékezem, akit 1945- ben Buda ostroma alatt is­mertem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mind­annyiunknak leckét adott em­berségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány, tőlem hallotta először Marx és Lenin nevét. A kom­munizmusról csak annyit hal­lott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt me­sélték neki gazdái, méltóságos Eötvös úrék. Ez a lány, Sínek ellenére úgy viselkedett, mint­ha évtizedek óta tudatos, ta­núit forradalmár lenne. Nem kellett neki brosúra, szeminá­rium. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembe for­dult velem is és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy megkér­jem önöket, ha valaki tudna valamit Borbás Rózáiról, aki állítólag egy csongrádi em­­­berrel jött el Pestről, értesít­sen. Úgy tudom vannak itt újságírók is. Kérem írják meg, keresem Borbás Rózsit... Simó hetekig várt, de nem kapott híradást. Rózsi eltűnt, soha senki nem hallott róla többé... EPILÓGUS Harminc esztendő telt el. A ház, amelyről e történetben szó volt, ma is ott áll a budai Duna-parton. A háború sebeit már régen begyógyították raj­ta. Lakói részben kicserélőd­tek, meghaltak, megöregedtek. Emlékeik megfakultak, bár ezekben a napokban sok szó esett arról a borzalmas két hónapról... Magasan az újjáépített vár felett, hatalmas utasszállító gép úszott a tavaszi égen. Ezalatt jól öltözött emberek sétálgattak a Duna-parton. Egy magas házra mutatva egy apa így mesélt a fiának: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt robbant fel. A németek ide tolattak egy lőszerekkel megrakott va­gont. Számomra különösen iz­galmas, hogy ez a szerelvény előtte napokig a mi házunk előtt állt. — És miért nem mondtátok meg nekik, hogy vigyék la­katlan területre? — kérdezte a fiú. Az apa lemondóan legyin­tett: — Soha nem fogod megérte­ni azokat az éveket... Ezalatt Keller Györgyné, született Kocsis Erzsébet ép­pen a lányának kevert le egy hatalmas pofont: — Majd adok én neked há­zibulit Itthon maradsz és tanulsz, örülj, hogy te már ta­nulhatsz. Ha én a te helyze­tedben lettem volna ... A csinos tizenhét éves, hos­­­szú hajú lány közbevágott: — Nem unod még ezt szöveget?... Hát mit gondol­,z a te rólunk? Azt hiszed még mindig az a világ van, mint a te idődben, hogy egy lányt szita alatt kell tartani? (Folytatjuk) Ő­SZ FERENC 197s?. március 11., vasárnap Felhívás a brigádokhoz Országjárás, vetélkedés Értékes könyvjutalmak Az Almásfüzitői Timföld­gyár és a helyi Petőfi Műve­lődési Ház az elmúlt eszten­dőben felhívással fordult a vállalat szocialista brigádjai­hoz. Vetélkedőre invitálta brigádokat a kirándulásaikon, a író-olvasó találkozókon, művé­szekkel folytatott sok során, színházi beszélgető­esteken, valamint az önképzés, egyéni tájékozódás alapján ismeretek birtokában­ szerzett A ki­rándulás szervezett keretek között zajlott le, — ehhez a vállalat térítésmentesen, ide­genvezetőt is biztosítva, autó­buszt adott a szocialista bri­gádoknak. A döntő lebonyolí­tása előtt a brigádok irodalmi vetélkedőn vettek részt Az országjáró szocialista brigádok vetélkedőjének dön­tőjét az almásfüzitői művelő­dési házban rendezték meg a napokban, négyfős csapatok részvételével. Ezen a vetélke­désen többek között a megye kulturális emlékeiről, a közel­múlt megyei politikai-társa­dalmi- és kulturális esemé­nyeiről, s más helytörténeti vonatkozású témáról is hang­zottak el kérdések­. Azok brigádtagok, akik nem vettek a részt a villámkérdések csapatmunkában,1 megválaszolá­sával segíthették brigádjuk eredményesebb szereplését. A­ szoros vetélkedésen a vég­­­eredmény a következőképpen alakult: első lett az „Analiti­kai” szocialista brigád, a má­sodik a Lékai János nevét vi­selő ifjúsági szocialista bri­gád, a harmadik a „Semmel­weis” szocialista brigád. Az első három helyezett tagjai színházi előadásra brigád gyeket és könyvjutalmat, de­a IV.—VI. helyezett brigádok könyvjutalmat kaptak. Megnéztük a tévében A legfontosabb: a tettes Valamelyik német fejedel­­mecske babája megszökik. Ügynökei tűvé teszik érte az egész tartományt. Egyik ud­varmestere megtudja: Frank­furtban eltűnt egy szép nő. S egy köztiszteletben álló gár házában aznap este pol­is­meretlen fiatal nőt láttak bemenni. Az udvarmester ro­han a tanácshoz, tartóztassák le a polgárt, bizonyosan ő rej­tegeti a fejedelem barátnőjét. A tanácsurak haboznak, hi­szen nincs semmiféle bizonyí­ték, minden csak föltételezés. Az udvarmester megnyugtat­ja őket: — A legfontosabb, hogy a tettes megvan. Bizonyítékot bárkinek a bűnösségére már gyerekjáték­ találni. A német romantika nagy mesélője, E. T. A. Hoffmann írja le ezt a jelenetet egyik fantasztikus meséjében, a Bolhamesterben Floh). Folytatásként a­­ Miester pol­gárt meghurcolják és csak igen nehezen tudja bizonyíta­ni ártatlanságát. Hoffmann tapasztalatból is­merte ezt a fajta bűnüldözést. A porosz szoldateszka hivatal­nokaként közreműködött a haladó erők ellen folytatott irtóhadjáratban. Akták eltün­tetésével, titkos értesülések kiszolgáltatásával sok embert sikerült megmentenie. A Rosenberg-házaspárról szóló tv-sorozatban félelmete­sen megismétlődik a Hoff­mann megörökítette módszer. A Szovjetunió is kifejleszti atomiparát és az USA-nak szüksége van rá, hogy bebi­zonyítsa: a szerinte „ázsiai el­maradottságban” tengődő szovjet állam csak lopás út­ján juthatott hozzá az atom­­titokhoz. Tettes kell ház, kém, szovjet ügynök, aki ellopta és kiszolgáltatta az atomtitkot, amellyel eddig Amerika is­tentől kijelölt vezetője, egyed­uralkodója lehetett a világ­nak. Lázasan keresik a tettest, míg végül a kommunista múltú, haladó gondolkodású Rosenberg-házaspárban talál­ják meg. A többi már valóban gye­rekjáték: hamis tanúk, ha­mis okmányok, alaptalan vá­dak, hazugságok, rágalmak. És föltárul a bírósági mecha­nizmus is: nem a vádakat kell minden kétséget kizáróan bizonyítani, hanem az ártat­lanságot. A vád legképtele­­nebb bizonyítékait is elfogad­ják, a védelem napnál vilá­gosabb dokumentumait is el­utasítják. És még egy mechanizmus feltárul: a sajtó, a rádió, a tévé tömegmanipulációja, amellyel félrevezeti, elbutítja, megfélemlíti a közvéleményt. Számukra megfelelő tettest találtak a hidegháború meg­szállottai, s mivel ők voltak hatalmon, hiábavaló volt min­den erőfeszítés: kivégezték a Rosenberg-házaspárt. Elgondolkoztató film, ép­pen ma. Amikor ismét ha­zudnak, rágalmaznak az eny­hülés, a békés egymás mel­lett élés ellenfelei. Elkeserítő arra gondolni, hogy amíg el­nyomó hatalmak vannak világon, mindig megismétlőd­­­hetnek a Rosenberg-ügyek. De elszántságunkat is erő­sítik az ilyen megrázó fil­mek: minden erővel küzde­­nü­nk kell mindenféle elnyo­más ellen, a szabadságért. S nem szabad tűrnünk, hogy hazugságokkal, rágalmakkal félrevezessenek bennünket, el­tántorítsanak az igaz ügytől. Homoróth­ József

Next