Dolgozók Lapja, 1977. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
4 DOLGOZOK LAPJA Asszonyok szorgos keze, avagy 20 óra Esztergomért Az idő már-már megadta magát a lopakodva közeledő estnek. Ilyenkor inkább csitul, mintsem hangosodik az esztergomi gyermekkönyvtár. A polcok hétezer kötete, bennük a mesék mozgalmas világa mintha megfáradt volna az egész napos, magát nyüzsgő versengésben, kínálómost álomra készült, hogy újra teremtse eleven erejét Ezúttal azonban valami rendhagyó történt. Asszonyok adták egymásnak a kilincset. Néhány perccel hat előtt már fürtökben csüngtek a kabátok fogasokon. A pulton, asztalonkon bábok, babák, a mesék birodalmának tarka népe, szirtes forgataga. Nagyfalusi Tibor könyvtárvezető megkér, fogjam és segítsem bevinni a folyosón bebocsátásra váró „óriáskígyót”, s a jókora katicabogár sem bízhatja magát szárnyaira; annyira mégsem igazi. Foxi és Paprikajancsi, királykisasszony és hetyke kérő elefánt és anaconda egymással békességben, a közös sorsot vállaló megnyugvással adták át magukat a jövőnek. Valamennyien egy-egy mesekönyvből léptek az élet eleven porondjára asszonyok szorgos kezemunkája nyomán. Az asztalon jókora szatyorban tanultak r. könyvek, amelyekből a megteremtéshez szükséges mintákat meríthették. — Szeretettel köszöntöm a nőklub tagjait ezen a kihelyezett foglalkozáson, — üdvözölte asszonytársait Sipeki Gyuláné titkár. Dicsérte szorgalmukat, igyekvésüket, ügyességüket. Mint említette, fővárosi szakember egyszer egy nyerte kézimunkáikat, véleménem éppen kedvet csináló módon. Mégsem lohadt le törekvésük. A gyermekkönyvtárnak ajándékozott mesefigurák is ezt bizonyítják. Hogy is kelhettek „életre”? Mely varázserő adott „testet” a csak szavakkal tett mesealakoknak?megjelentA város szeretete! mekek iránti rajongás! A gyermkklub és könyvtár szoros kapcsolatban állnak egymással. Éppen Babitsról előadást, amikor a hallgattak gondolat megfogant. Segíteni a gyermekkönyvtáron, elevenebbé, színesebbé, lakályosabbá, marasztalóbbá tenni, olyanná,amilyenné Bátonyi Éva, a gyermekkönyvtár vezetője, — vagy ahogy ők mondták — a gyermekkönyvtár mamája szeretné varázsolni. — Bábok, játékok nélkül sivár a gyermekkönyvtár világa. Elmondok nekik egy mesét, kezükbe adom a bábukat, eljátszák a hallottakat, és nyoma sincs a szereplés feszültségének, feloldódva amit tesznek, mert cselekszik nem ők, hanem a bábok, figurák játszanak, s nem is gondolnak azzal, hogy magukat adják minden megnyilatkozásukban. Ez kell, ez is kell! És most megkaptuk hozzá az eszközöket. — ígérem, hogy az első bábfoglalkozásra meghívom a nőklub tagjait, — jelentette be „Éva mama”, — hogy lássák az alkotók mennyire szerves részeivé válnak majd a figurák a gyermekkönyvtár mindennapi munkájának. Nagyfalusi Tibor könyvtárvezető az akciót úgy dicsérte, mint a népművelés önzetlen támogatását. A öröm benne éppen legnagyobb az, hogy megvalósult, mert ezen a területen nem gyakori még a sikeres vállalkozás. fimán hóvirággal köszönteni a nemes tettet, a tavasz első hírnökével. Nőnapi előzetes? Akár annak is tekinthetjük, az asszonyok is közelgő ünnepünk örömével vették át a figyelmesség csokrait. Horváth Klára a Hazafias Népfront nőpolitikai referense egészítette ki mindazt, amit az akcióról eddig megtudtam. A népfront nőklubja kezdeményezte a „20 óra Esztergomért” mozgalmat. Egy-másfél hónapja fogant meg a gondolat, s lám néhány hét múltán már az első gyümölcsei is beértek. Az asszonyok munkához láttak, és letették a maguk obulusait a város társadalmának asztalára. A nemes mozgalomhoz mindenki csatlakozhat. Van, és lesz munka bőven a város szépítésében, takarossá ben. A népfront várja tételéa jelentkezéseket, megvitatják milyen munkát mi módon szervezzenek meg. Az esztergomi könyvtár rendhagyó gyermekmódon töltötte ezt az estét. Új elképzeléseket fogalmaztak meg, körvonalaztak, s egy mindenképpen jó gyakorlatot erősítettek; a klub és szoros kapcsolatát, a könyvtáros támogatás bevált, a kölcsöeredményes módszerét; a városért, a gyermekekért, önmagukért. Gordos Géza Mindenki segítségére számítanak! A reggeli órákban villáncolva szaladnak a kisiskolások az autóbuszmegállóhoz. Ha nem hiányzik senki, lencvenen toporognak itt kia hűvös reggeleken. Beszélgetnek arról, hogy mi lesz aznap a suliban, jókat nevetgélnek, játszanak, míg nem jön értük az autóbusz. Akkor a társaság egyik fele felszáll, a többiek megvárják míg visszajön értük a következő járat. ★ A bakonyszombathelyiek minden nap találkoznak ezzel az életképpel. Az általános iskolások felsőtagozatosai tavaly ősz óta járnak át szomszédos Bakonybánkra. A a kisdiákokkal naponta 4 km-en keresztül zötykölődik az autóbusz, mert ebben a tanévben bővítik iskolájukat, s nincs helyük falujukban. Az iskola régi gondja a helybelieknek. „A legfiatalabb” épület 24 évvel ezelőtt készült. A falugyűléseken mindig felemlítik ezt. Csak hát a „keret”! A költségvetés szűk keretei nem engedik, hogy minden pénzt az iskola építésére adjanak. Ahhoz, hogy most két új tanterem épülhessen, sokat kellett kilincselni a tanácsiaknak. A Kisbéri Állami Gazdaság és a helyi termelőszövetkezet megígérte, hogy emberrel, fuvarral és anyaggal könnyítenek rajtuk. Valószínű, anyagiakkal is kiegészítik támogatásukat. Tavaly ősz óta gyűjtik az építkezéshez az anyagot. Várják a jó időt, aztán kezdődhet a munka. Dolgos, szorgalmas emberek laknak errefelé is. Ezt az állítást bizonyítja a számos társadalmi erőfeszítés, amit a lakóhelyükért tettek. Egyebek között összesen 11 ezer négyzetméter járda, négy autóbusz-váróhelyiség, felszabadulási emlékmű épült. Takaros házak, nyáron csinos, tarka virágágyások gyönyörködtetik az erre látogatót. A tisztaság és az ízléses környezet jellemzi a falut, öröm végigsétálni az utcákon. A tanács és a népfront vezetői ezúttal ismét számítanak a lakosság összefogására. Ismerve a bakonyszombathelyieket, tavasszal majd egyemberként látnak hogy az általános munkához, iskolások gondjai enyhüljenek. Négy új tanteremre lenne szükség, hogy mindenki „otthon” tanulhasson. M. A. »tttytttttttttttttvttttt*?t Tv-előzetes Versmundónk a Ki mit tud?-ban Kedden 17.20-kor — a közönség kívánságának megfelelően — ismét jelentkezik a Játék a betűkkel című műsor. A játékvezető természetesen a jövőben is Egri János lesz. 20 órától Mészáros Márta 1975- ben készült, örökbefogadás című filmjét vetítik. A főszereplő: Berek Kati. Szerdán 17.35-től láthatjuk A romeni madonna című szovjet dokumentumfilmet, amely megismertet bennünket azzal az önfeláldozó asszonnyal, aki a második világháború idején negyven árván maradt gyermeket nevelt. A fő műsoridőben ezen a napon a Kék fény című riportműsor jelentkezik. Csütörtökön 20 órakor új, négyrészes filmsorozat indul a televízióban a 16 éven felülieknek. A Clochmerle című angol—NSZK produkció húsz évvel ezelőtt a filmszíni házakban vetített Botrány Clochmerle-ben című alkotás variációja. Pálóczi Horváth Ádám daloskönyve alapján készült az „ötödrészár 2 énekek” című műsor, amelyet ezen a napon, 21.05-151 láthatunkhallhatunk. Pénteken a Mindenki közlekedik című riportázsban egyebek között a téli felfagyások során megrongálódott utakról, a parkolási gondokról is szó lesz (18.15). A Ki mit tud?ban, amelynek döntőjét sugározza hatodik előa televízió 20 órai kezdettel, a versmondók között láthatjuk majd a tatabányai Bittman Erzsébetet is. A Delta ezúttal is késői időpontban, 22 órakor jelentkezik. Szombaton érdemes megnézni a História című sorozat újabb adását (17.30-tól), amelyben a nógrádi bányászattal, a palóc, és szlovák népviselettel meg egyebek ismerkedhetünk között. Robog az úthenger ... Kállai István olykor kellemesen szórakoztató epizódokból álló sorozatának újabb részét 20 órától láthatjuk. Vasárnap 20.05-kor az Egy nehéz nap éjszakája című angol filmvígjáték felelevenítésével tulajdonképpen a könnyűzene egy immár korszakát ismerhetik meg letűnt fiatalabb nézők. A film főszereplője ugyanis a Beatlesegyüttes... A kép tanúsága szerint e percben nem robog az úthenger (a IV. részt március 12-én, szombaton, 20 órától láthatjuk a képernyőn) Mozi—házhoz szállítva Tatabányán is népszerűvé váltak a mozi-ovi vetítései. Gondot okozott azonban, hogy kiscsoportos apróságokkal nehéz volt eljutni a mozikba. Most új kezdeményezés született — a filmeket az oviban nézik meg. Házhoz szállítva vetítik le a kicsiknek a moziüzemi vállalat szakemberei a számukra készült tanulságos és szórakoztató meséket. (26.) — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. Hogy javuljak meg, — mosolyogott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne keresse senki. Elege volt Budapestből ! Simó megkísérelte kerestetni Rózsit. De ebben az országos zűrzavarban, amikor a megjelenő újságok legnagyobb rovata, a „Kit tud róla” címet viselte, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménnyel kecsegtetett a vállalkozás. Simó két év múlva Csongrádon tartott választási beszédet, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor tett egy utolsó kísérletet, hogy Rózsit megtalálja. Az előre megírt beszédét már befejezte,de a szokásos utolsó még nem mondta el mondatokat . Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék meg, hogy egy személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945- ben Buda ostroma alatt ismertem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány, tőlem hallotta először Marx és Lenin nevét. A kommunizmusról csak annyit hallott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt mesélték neki gazdái, méltóságos Eötvös úrék. Ez a lány, Sínek ellenére úgy viselkedett, mintha évtizedek óta tudatos, tanúit forradalmár lenne. Nem kellett neki brosúra, szeminárium. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembe fordult velem is és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy megkérjem önöket, ha valaki tudna valamit Borbás Rózáiról, aki állítólag egy csongrádi emberrel jött el Pestről, értesítsen. Úgy tudom vannak itt újságírók is. Kérem írják meg, keresem Borbás Rózsit... Simó hetekig várt, de nem kapott híradást. Rózsi eltűnt, soha senki nem hallott róla többé... EPILÓGUS Harminc esztendő telt el. A ház, amelyről e történetben szó volt, ma is ott áll a budai Duna-parton. A háború sebeit már régen begyógyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, megöregedtek. Emlékeik megfakultak, bár ezekben a napokban sok szó esett arról a borzalmas két hónapról... Magasan az újjáépített vár felett, hatalmas utasszállító gép úszott a tavaszi égen. Ezalatt jól öltözött emberek sétálgattak a Duna-parton. Egy magas házra mutatva egy apa így mesélt a fiának: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt robbant fel. A németek ide tolattak egy lőszerekkel megrakott vagont. Számomra különösen izgalmas, hogy ez a szerelvény előtte napokig a mi házunk előtt állt. — És miért nem mondtátok meg nekik, hogy vigyék lakatlan területre? — kérdezte a fiú. Az apa lemondóan legyintett: — Soha nem fogod megérteni azokat az éveket... Ezalatt Keller Györgyné, született Kocsis Erzsébet éppen a lányának kevert le egy hatalmas pofont: — Majd adok én neked házibulit Itthon maradsz és tanulsz, örülj, hogy te már tanulhatsz. Ha én a te helyzetedben lettem volna ... A csinos tizenhét éves, hosszú hajú lány közbevágott: — Nem unod még ezt szöveget?... Hát mit gondol,z a te rólunk? Azt hiszed még mindig az a világ van, mint a te idődben, hogy egy lányt szita alatt kell tartani? (Folytatjuk) ŐSZ FERENC 197s?. március 11., vasárnap Felhívás a brigádokhoz Országjárás, vetélkedés Értékes könyvjutalmak Az Almásfüzitői Timföldgyár és a helyi Petőfi Művelődési Ház az elmúlt esztendőben felhívással fordult a vállalat szocialista brigádjaihoz. Vetélkedőre invitálta brigádokat a kirándulásaikon, a író-olvasó találkozókon, művészekkel folytatott sok során, színházi beszélgetőesteken, valamint az önképzés, egyéni tájékozódás alapján ismeretek birtokában szerzett A kirándulás szervezett keretek között zajlott le, — ehhez a vállalat térítésmentesen, idegenvezetőt is biztosítva, autóbuszt adott a szocialista brigádoknak. A döntő lebonyolítása előtt a brigádok irodalmi vetélkedőn vettek részt Az országjáró szocialista brigádok vetélkedőjének döntőjét az almásfüzitői művelődési házban rendezték meg a napokban, négyfős csapatok részvételével. Ezen a vetélkedésen többek között a megye kulturális emlékeiről, a közelmúlt megyei politikai-társadalmi- és kulturális eseményeiről, s más helytörténeti vonatkozású témáról is hangzottak el kérdések. Azok brigádtagok, akik nem vettek a részt a villámkérdések csapatmunkában,1 megválaszolásával segíthették brigádjuk eredményesebb szereplését. A szoros vetélkedésen a végeredmény a következőképpen alakult: első lett az „Analitikai” szocialista brigád, a második a Lékai János nevét viselő ifjúsági szocialista brigád, a harmadik a „Semmelweis” szocialista brigád. Az első három helyezett tagjai színházi előadásra brigád gyeket és könyvjutalmat, dea IV.—VI. helyezett brigádok könyvjutalmat kaptak. Megnéztük a tévében A legfontosabb: a tettes Valamelyik német fejedelmecske babája megszökik. Ügynökei tűvé teszik érte az egész tartományt. Egyik udvarmestere megtudja: Frankfurtban eltűnt egy szép nő. S egy köztiszteletben álló gár házában aznap este polismeretlen fiatal nőt láttak bemenni. Az udvarmester rohan a tanácshoz, tartóztassák le a polgárt, bizonyosan ő rejtegeti a fejedelem barátnőjét. A tanácsurak haboznak, hiszen nincs semmiféle bizonyíték, minden csak föltételezés. Az udvarmester megnyugtatja őket: — A legfontosabb, hogy a tettes megvan. Bizonyítékot bárkinek a bűnösségére már gyerekjáték találni. A német romantika nagy mesélője, E. T. A. Hoffmann írja le ezt a jelenetet egyik fantasztikus meséjében, a Bolhamesterben Floh). Folytatásként a Miester polgárt meghurcolják és csak igen nehezen tudja bizonyítani ártatlanságát. Hoffmann tapasztalatból ismerte ezt a fajta bűnüldözést. A porosz szoldateszka hivatalnokaként közreműködött a haladó erők ellen folytatott irtóhadjáratban. Akták eltüntetésével, titkos értesülések kiszolgáltatásával sok embert sikerült megmentenie. A Rosenberg-házaspárról szóló tv-sorozatban félelmetesen megismétlődik a Hoffmann megörökítette módszer. A Szovjetunió is kifejleszti atomiparát és az USA-nak szüksége van rá, hogy bebizonyítsa: a szerinte „ázsiai elmaradottságban” tengődő szovjet állam csak lopás útján juthatott hozzá az atomtitokhoz. Tettes kell ház, kém, szovjet ügynök, aki ellopta és kiszolgáltatta az atomtitkot, amellyel eddig Amerika istentől kijelölt vezetője, egyeduralkodója lehetett a világnak. Lázasan keresik a tettest, míg végül a kommunista múltú, haladó gondolkodású Rosenberg-házaspárban találják meg. A többi már valóban gyerekjáték: hamis tanúk, hamis okmányok, alaptalan vádak, hazugságok, rágalmak. És föltárul a bírósági mechanizmus is: nem a vádakat kell minden kétséget kizáróan bizonyítani, hanem az ártatlanságot. A vád legképtelenebb bizonyítékait is elfogadják, a védelem napnál világosabb dokumentumait is elutasítják. És még egy mechanizmus feltárul: a sajtó, a rádió, a tévé tömegmanipulációja, amellyel félrevezeti, elbutítja, megfélemlíti a közvéleményt. Számukra megfelelő tettest találtak a hidegháború megszállottai, s mivel ők voltak hatalmon, hiábavaló volt minden erőfeszítés: kivégezték a Rosenberg-házaspárt. Elgondolkoztató film, éppen ma. Amikor ismét hazudnak, rágalmaznak az enyhülés, a békés egymás mellett élés ellenfelei. Elkeserítő arra gondolni, hogy amíg elnyomó hatalmak vannak világon, mindig megismétlődhetnek a Rosenberg-ügyek. De elszántságunkat is erősítik az ilyen megrázó filmek: minden erővel küzdenünk kell mindenféle elnyomás ellen, a szabadságért. S nem szabad tűrnünk, hogy hazugságokkal, rágalmakkal félrevezessenek bennünket, eltántorítsanak az igaz ügytől. Homoróth József