Dolgozók Lapja, 1977. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

4 DOLGOZÓK LAPJA Múzeumbarátok köre alakul a Bányász Művelődési és Oktatási Központban ríz első klubnap időpontja: március 14. Az idén ünnepeljük a NOSZF 60. és városunk 30. évfordulóját. A kettős jubi­leum tiszteletére nemes mun­­kaverseny-mozgalom kibonta­kozásának lehetünk szemta­núi napjainkban. A Bányász Művelődési és Oktatási Köz­pont segítséget nyújt a bri­gádok kulturális vállalásainak teljesítéséhez. Színesebbé, vál­tozatosabbá és tartalmasabbá kell tenni a termeléscentri­kus brigádvállalásokat úgy, hogy a szakmával összefüggő kulturális vállalásokban is le­gyen széles skálájú választék. 30 éves városunk nagy fejlő­dés előtt áll. A több mint 80 éves bányászkodás városunk­ban ugyan csökkenő intenzi­tással folyik a széntelep foko­zatos kimerülése miatt. A biztos jövő képét azonban városunk, sőt, rajzolja me­gyénk bányásztársadalma elé a már mélyítés alatt lévő és ebben az évben még mélyítés­re kerülő új, nagy szénmeden­céket feltáró lejtős és füg­gőleges aknák sora a Márkus­­hegyen, Lencsehegyen, és Nagyegyházán. A nagy múltú eocénkorú szenet fejtő bányászat foko­zatos megszűnése meden­céinkben és az új bányák lé­tesítésének előtérbe kerülése következtében, felvetődött bányászat muzeális értékeinek, a emlékeinek, szokásainak, tár­gyainak fokozottabb ütemű összegyűjtése, rendszerezése érdekében bányászati mú­zeum létrehozása. A szerve­zett gyűjtés társadalmi segí­tésére kívánjuk megalakítani a Bányász Művelődési és Ok­tatási Központban a „Jó sze­rencsét” bányász múzeumba­rátok körét, az érdeklődő szo­cialista brigád­tagok részvéte­lével. Jó alkalom nyílik arra, hogy szocialista brigádjaink megismerjék a bányászváros múltját, munkásmozgalmi, ipartörténeti és művelődéstör­téneti értékeit. Foglalkozni kívánunk a megyei és a ma­gyar bányászat történetével. Mód nyílik a szomszédos szo­cialista országok bányászatá­nak megismerésére is. A gyűjtőmunkát társadalmi méretűvé kívánjuk fejleszteni a „Jó szerencsét” bányász múzeumbarátok körébe belé­pő lelkes, érdeklődő szocialis­ta brigád­tagok segítségével. A „jobb későn, mint soha” köz­mondást alapul véve még most elkezdve , fokozva ezt a gyűjtő- és kutatótevékeny­séget, komoly értékeket ment­hetünk meg a pusztulástól az utókor számára. Ha a munka szervezett és eredményes lesz, körünk egy éven belül ren­dezhet egy önálló kiállítást a múzeum szakmai irányítása mellett abból az anyagból, amit már mi gyűjtöttünk ös­­­sze. Ehhez a munkához szük­ség lesz minden szocialista brigád, műszaki, szakember társadalmi aktivista segítségé­re. A körünk minden második hétfőn tartja foglalkozásait, a Bányász Művelődési és Okta­tási Központban. Az alakuló tanácskozásra 1977. 14-én, hétfőn kerül sor.március Mindenkit szeretettel vá­runk a „Jó szerencsét” bá­nyász múzeumbarátok köré­nek tagjai sorába. Roznai István Tanulók­­ a gyapjúfonóban Várják a fiatalok jelentkezését A Magyar Gyapjúfonó IV- es számú tatabányai telepén a közelmúltban gyorsmérleg készült a szakmunkástanulók képzésének tapasztalatairól. Ebbe engedett bepillantást Bálint Árpád műszaki vezető, Hartai Lajosné személyzeti és oktatási előadó, valamint Kó­nya Ferencné szakoktató ér­tékelő tájékoztatója. — Háromévi kényszerszünet után indult meg újra az el­múlt tanévben a szakmunkás­tanulók képzése üzemünkben — kezdi az előadó. — Elöljá­róban tisztázni szeretném vég­érvényesen —­ mivel ebből adódott már félreértés —, hogy a műszövő- és a szövő­szakma két teljesen különbö­ző dolog. Az előbbi kimondot­tan kézzel végzett munka, amely a szövetekben előfor­duló hibák kijavítására irá­nyul, az utóbbit gép segítsé­gével végzik, és szőnyeget ké­szítenek a dolgozók. A beis­kolázásokról : eddig még egy­szer sem sikerült a tervezett számú tanulót biztosítanunk. Az okok sokrétűek, szerteága­zóak. — Hogyan alakult a mostani tanévben a munka? Bálint­ Árpád: Sajnos, széles körű propagandamunka­­ ellenére sem javult érdemle­gesen a helyzetünk, ami a ta­nulók létszámát illeti. Szá­momra ez máig is érthetetlen. Két év alatt az üzemlátoga­tásokon sok általános isko­lás járt itt — ám úgy tűnik, mindez eredménytelen ma­radt. Lehetetlen, hogy csak 10-15 lányt érdekeljen a kör­nyéken a műszövőszakma. — Elégedettek-e a tanulók eddigi teljesítményével? Kónya Ferencné: — Tizenhárom elsős tanul most. A gyakorlati munká­juk jó — az elméleti felké­szültséggel azonban akadnak problémák. A másodévesek már szakmunkások mellett dolgoznak. Úgy tűnik, már ér­zik a rájuk háruló felelőssé­get. Gyakorlati tudásuk elégítő, az elméleti jobb ki­is lehetne... — A gyakorlatban feltétle­nül előbbre léptünk — jegyzi meg a műszaki vezető. — A másodévesek közül a jobbak hamarosan teljesítménybér­ben fognak dolgozni, így az elkövetkező hónapokban mint­egy 1000-1500 forint lesz a havi jövedelmük. Hartai Lajosné a tanulók­nak nyújtott szociális juttatá­sokat összegezi. — A már eddig is meglévő kedvezmények körét bővít­jük. *• A beszélgetést azzal az op­timista gondolattal zárták, hogy az idén már legalább 20-25 lány jelentkezik műszö­vő tanulónak. A gyárkapu nyitva áll — szeretettel vár­ják az üzemlátogatásra az általános iskolásokat. B. J.­ ­/Cetlit# RÖVID FÁTYOL A DIVAT... Filmjegyzet A pedagógusok bizonyára felszisszennek, ha megismer­kednek az új magyar film­szatíra, a Pókfoci történetével. „Már megint a pedagógusokat bántják" — mondhatná, aki csak a külső jegyek alapján alkot ítéletet. A film történe­te valóban egy vadonatúj, fris­sen átadott építőipari szakkö­zépiskolában játszódik még­sem csak pedagógusokról, csak az oktatásügyről,­­ hanem szélesebb körben mindannyi­unkról szól. A filmszatíra sohasem kínál zavartalanul könnyed szórako­zást, a néző nem engedheti át magát az áradó mesének. A szatírának mindig áttételes ér­telme, több jelentéstartalma van. Szatírát nem csak alkot­ni nehéz — de nézni sem túl­ságosan könnyű. Közös játék ez — társadalmi társasjáték, valamiféle, „cinkos” összeka­­csintás az alkotók és a befo­gadók, a nézők között — igen, hát ilyenek vagyunk, ilye­nek vagytok... A jó szatíra közege azonban mindig olyan eleven társadalmi ügy, amely valóban gond, köz­lehetővé teszi a néző számára, hogy együtt gondolkodjon az alko­tókkal, biztosítja számára felismerés és a ráismerés örö­­­mét. A Pókfoci — Rózsa János új filmje (a forgatókönyv író­ja Kardos István) — a célba találó jó s­atírák közül való — pontos társadalmi képlet, talán kissé túlságosan is az, és ezért már-már didaktikusan egyszerűsít. Maga a cím is jelképes értelmű és erejű, de rávilágít a film alapvető mon­danivalójára. A Pókfoci ismert játék — a filmben a szolga­lelkű „ítéletvégreható” testne­velőtanár „forradalmi újítása”. A lényege, hogy kis teremben, sok gyerek játszhat a labdá­val. Csak éppen a földre kell ülni, és a hátra rakott két kar­ra támaszkodva, négykézláb csúszva-mászva kell a labdát is továbbadni. Ime, így torzul el a játék szépsége hiszen a spor­­tolás ürügyén már nem is a labdát, hanem egymást rúg­ják, püfölik a játszótársak. Pont úgy, mint ahogy a film­ben ábrázolt iskola mikrovilá­gában a zsarnok-akarnok, látszateredményeket hajszoló, a mindenkit a megalkuvás, a behódolás karámjaiba terelő igazgató „vezetési stílusa” tor­zítja el az igaz, szép törekvé­seket, fordít visszájára min­dent, ami őszinte, tartalmas és nemes. A történetet nagyon nehéz lenne összefoglalni, hiszen lé­nyegében nem történik „sem­mi”, csupán egy frissen el­készült iskola éli a maga éle­tét, valóságos és sajátos ellent­mondásaival, szinte dokumen­tumszerű pontossággal, a rész­letek felnagyításával. Néhány viharos nap története csupán a film. A vihar alapja egy mi­nisztériumi felmérés, amely­ből kiderül, hogy miközben az iskola építésén, szépíté­sén fáradoztak a tanárok, diá­kok, — a legfontosabbról fe­ledkeztek meg — az iskola legfőbb céljáról, arról, hogy ismereteket adjanak, és befogadjanak, tanítsanak és tanuljanak. Korántsem a „tár­sadalmi munka” ellen emel szót a film — csupán az éle­­­tünkben elburjánzó túlzások­ról szól — maga is szatirikus túlzásokkal — annak érdeké­ben, hogy valóban a helyük­re kerüljenek a dolgok a való­ságban, a közfelfogásban, dol­gaink megítélésében egya­ránt. S persze nem csak erről, sok minden egyébről is ítéle­tet, véleményt mond — kissé talán túlságosan is tömény, „képletszerű” lesz így a film mondandója. S közben mintha megfeled­keznének az alkotók arról, hogy a nézőt végül is a tör­ténésekkel, a játék és a mese fordulataival lehet és kell megnyerni az ügynek. Pedig néhány kitűnő jelenet, asszoci­ációs képsor jelzi, hogy a képi humorhoz is remekül ért rendező és az operatőr, Ragá­n­­yi Elemér. Ezt igazolják a Pókfoci jelenetei, a fegyelmi tárgyaláson felvillanó portrék, s a kalitkába zárt macska groteszk-abszurd képe, amely a lakótelepen élők életforma­váltását érzékelteti, jelképezi. Az is fokozta a film „hite­lességét”, dokumentumjelle­gét, hogy sok új vagy kevéssé ismert arcot látunk, fedezünk fel — csupán Halász Judit és Madaras József a kivétel. Bár Madaras ezúttal merőben új színész arcát mutatja az igazga­tó szerepében, és az örökös nyájas mosoly álarc mögött mindig ott látjuk a zsarnok­­akarnok farkas­ róka tekin­tetét. A epizódszerepeket töb­bek között Koltai Róbert, Rajhona Ádám, Temessy Hé­di, Balázs Péter, Máriáss Jó­zsef, Szilágyi István, Men­tes József formálják meg hite­lesen. ...... (g. g.) Pókfoci „Ifjú fizikus” is van... •Nem olyan régen írtunk ar­ról, hogy az esztergomi Ma­­tematikai lapok­nak a város határain túl is hatása van az érdeklődő általános iskolások körében — így például a ko­máromi járásból is kapnak megfejtéseket. A komáromi járási hivatal művelődésügyi osztálya kedves gesztussal „kontrázott”: az „Ifjú fizikus’’ című kiadványuk harmadik évfolyamának eddig megjelent számaival leptek meg. Több szempontból is örömömre szol­gált a meglepetés, ezeket rö­viden így foglalnám össze: — Az „Ifjú fizikus” című sokszorosított kiadvány az 1976 77-es tanévben immár a harmadik évfolyammal je­lentkezik tehát kiállta az idők próbi’át. M’nt a II­T-es számban jelzik öt aVk’d'vnmnal jelenik meg a füzet ebben tanévben. A legszor­galmasab­­­­bakat, a legügyesebb megol­dások beküldőit áprilisban meghívják az „Ifjú fizikusok” találkozójára. — Az általános iskolások számára készített fizikai fel­adatok, mint , az esztergomi lap feladványai is, mélyben izgalmasan végezed­formában kedveltetnek játékos meg egy — általam nem épp kön­­­nyűnek ítélt — tantárgyat. A füzet két szerkesztője Gán­cz József mocsai, és ősz György ácsi pedagógus. A feladatokat dr Némedi István tanár lek­torálja. Nos, valószínűleg Esztergomban sem egészen könnyű a szerkesztői tevé­kenység. Nyilván még inkább így van ez a komáromi járás vállalkozása esetében, hiszen a távolságok itt nehezebben hi­dalhatok át. ” Az „Ifjú fizikusinak a sikerére mi sem mint az, hogy a 24 jellemzőbb, iskolából (ide értve a Komárom váro­siakat is) csak háromnak tanulói nem küldtek be meg­a­oldást az első forduló után. A második fordulóban a nem pályázó iskolák szám­a kettőre csökkent. Nőtt ugyanakkor azoknak a tanulóknak a szá­ma, akik levélben a szerkesz­tőkhöz eljuttatták a feladatok megoldását. Hetedikesek és nyolcadikosok vesznek részt ebben a vetélkedésben. Gyűj­tik a pontokat — ám termé­szetesen az az igazi nyereség, amit ismereteik gyarapításá­ban kapnak ... — Meggyőződésem, hogy a pedagógiai tevékenységben sok-sok ilyen és ehhez hasonló­an jó módszert helyileg alkalmaznak. A forma önma­­­­gában még semmit nem árul­ll — a tartalom az elsődleges. Ez esetben tekintsen el az ol­vasó attól, hogy a kiadvány tartalmáról érdemben bármit is leírjak — a füzet értékéről, érdekességéről valljon inkább ez a beszédes adat: legutóbb decemberben, illetve a téli szünetben (a beküldési határ­idő január 6-a volt!) 168 „dol­gozatot” kaptak a szerkesztők. Mivel ezek az itt említett ki­adványok tartósan életképes­nek bizonyultak; feltétlenül elismerés illeti a feladványok készítőit, mert kitűnő pedagó­giai érzékkel választják ki azokat a „rejtvényeket”, ame­lyek a gyerekeknek izgalmas többletet adnak, s nem riasz­tanak el az adott tárgytól sen­ki érdeklődőt. A pedagógiában a kísérlete­zés ma ter­mészetes dolog, és ha mentes az öncélúság­tól mindenképpen előrelendítő. Alig hiszem, hogy valamennyi értelmes kezdeményezést bár­ki is számba tudna venni. Er­re nincs is szükség, hiszen az igazi tanítás — bizonyos alap­vető kötöttségek mellett — so­ha nem lehet uniformizált .. U. i ) 1977. március 12., szombat i­otesz Kárhozottak os a Hallgatom csütörtökön reg­gel a rádiót. Úttörők csengő, vidám hangja. Egy okos kis­lány nyilatkozik, aki matek­ból a fiúkat is legyőzte egy feladvány versenyen. Járkálok közben, végzem a reggeli ten­nivalókat. A másik szobából is hallom, hogy most a Nem­zeti dalt szavalják, a refrént üde kórus ismétli: „A magya­rok istenére esküszünk, eskü­szünk ...” Fülelek, hogy az okos, ön­tudatos, ország-világnak is nyilatkozó úttörők hogyan mondják a verset, amely az egész nemzet mondanivalóját tudta kifejezni, a forradalom szállóigéje lett. Lelkesen mondják, tisztán, szépen. De csak a szívükkel, nem a fejükkel. Ezért rosszul, hibásan, az értelmet megcsú­­folóan. A leányhang keményen ki­áltja: „Rabok voltunk mosta­náig kárhozottak ősapáink...” öntudatos, vádló a hangja. Pedig a tudat valahol messze jár, kilométerekre elmaradva kullog a pattogó szavak után. Vagy éppen alszik. A gépies szövegdarálás régi, sokszor megmosolygott, már ezerszer kijavított hibáját kö­veti el újból: figyelmen kívül hagyja Petőfi eredeti szöve­gében az írásjeleket: „Rabok voltunk mostanáig, kárhozot­tak, ...” Mi voltunk zottak, mondja Petőfi, bárho­mert rabok voltunk, s nem ősapáink, kik szabadon éltek, haltak... Kicsi ügy? Nyelvbotlás? Le­hetséges. De éppen a magyar nyelv hetén nagyon fájdalmas. És a gyerekek gépies vers­mondásán túl az irodalom­oktatás gépiességére is utal. S ez már nem kicsi ügy. Az sem, hogy a rádióban szerkesztők, rendezők fülét sem sérti ilyen durva hiba. (homorúd!) Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Liszt-dalok. 8.35: Lányok asszonyok. 9.00: Operahármasok. 9.18: Rádiószínház. 10.05: Zongoramuzsika. 10.49: Istenek, megváltók. 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva.. 12.45: Melódiakoktél. 13.30: ,,A jó fiúk...” 14.05: Kantáta. 14.13: Tartini-szonáta. 14.25: Falurádió. 14.55: Új Zenei Újság. 15.30: Syrius-együttes. 16.00: 168 óra. 17.30: Sportkrónika 18.00: Francia áriák. 18.45: Embermesék. 20.00: Új lemezek. 20.57 : Nóták. 22.25: Beat. 23.10: Világhírű énekesek. 0.10: Melódiákoktól. PETŐFI RÁDIO 15.30: 17.00: 17.55: 18.00: 19.00: 19.30: 19.55: 20.15: 22.00: 22.20: 22.55: A svéd csalogány. Sport ABC. Jó éjszakát gyerekek. Panoptikum. Osztrák képek. Tv-híradó. Sporthírek. Zenés műsor. Sporthírek. Vigyázat jön Eddie! Hírek. 8.05: Énekegyüttes. n. PROGRAM C.20: Tíz perc külpol. 16.00: Koncert óra. 8.33: Népzenei Magazin 17.00: Atlétika EB. 9.13: Válaszolunk 19.50: Tévégaléria. 9.38: Operettkettősök. 20.15: A teremtés ura. Ft 10.00: Szombat délelőtt 21.50:­­A Woody Herman’*. 12.00: Fúvószenekar. POZSONYI TV 12.33: Szimfonikus zene. 13.05: Iskolabútor 8.00: Katonák műsora. 13.33: Ária. 9.15: A Mézga-család. 17 14.00: Napraforgó. 9.40: Körhinta. 14.50:Éneklő Ifjúság 10.10: Veronika. 15.01: Versek világa. 11.40: Német nyelvleck 15.18: Orvosi tanácsok 12.35: Az út. 5. 15.26: II. félidő 16.00: Családi posta. 16.33: Ötórai tea. 16.50: Atlétika 17.30: Közkívánatra! 18.40: Esti mese. 19.30: Népi zenekar 19.00: Tv-híradó. 20.00: Popzene. 19.30: K. Hoger műsora 20.38: Rádiószínház. 19.50: Fantomas. 22.26: Operarészt. 21.35: Dalok. 23.10: Slágermúzeum 22.10: Élet írta történetei MŰSOR 23.25: Dalok. 8.08: Dvorzsák­ operáiból. 2. MŰSOR 8.49: A Brendel zongorázik 16.00: Meghívó bálra. 10.uő: Slágerlista. 16.55: Határőrök 18. rész. 1Ü.40: Két szimfónia. 17.45: Dokumentumfilm.­­ 12.20: Riport. 18.05: Szovjet művészek. 13.20: Telemann műveibe. 19.30: Szlovákia tervrajza 14.05: Holst: A bolygók. 16.OO: Szórakoztató műsor 14.57: Dzsessz. 21.40: Bonivara szíve. 15.15: Délutáni hangverse­­ 16.48: Zenekari muzsika. 18.03: Érdekes történetek. 18.48: Népi muzsika. 19.03: Opera 20­54 Új lemezeinkből 21.19: Tavaszi szél. 2124: Stokowski vezét­ ye: BUDAIESTI TV 8.59: tévétorna. 9.05: A nagy főnök. 1ü.85: Mindenki közlekedik 10.50: Kék fény. 11.50: Játé­k a betűkkel,­ 15.07: A hódok világa. 16.00: Síppal, dobbal, énekszó­val • Lt».40 : Hírek. 16.50: Jégkorong 17.30: História. 18.15: Emlékeink Kiliánról. 18.50: Egymillió fontos hangjegy. 19.10: Cicavízió. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-h­íradó. 20.00: Robog az úthenger. 4. 20.40: ZENÉS TV-SZÍNHÁZ. 22.30: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR Rahmaninov szülőföldjén. A Yukara világa. Tv-híradó 2. Fedettpályás Atlétikai EB. bécsi tv 20.00: 20.30: 20.50: 21.10: MAI TÉVÉAJÁNLATUNK: 70.40. A sevillai borbély Az egyik legnépszerűbb Rostam vígopera felvételével érdekes kí­sérletet kezdett a televízió. Eddig ugyanis minden zenés felvétel az úgynevezett ,,play back” rend­szerrel készült. Most a jó techni­kai feltételekkel rendelkező IV. stúdióban elkészülhetett az első olyan operafelvétel,­­ amelynél egy­szerre vették fel a hangot és a képet — méghozzá közönség előtt.

Next