Dolgozók Lapja, 1977. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
4 DOLGOZÓK LAPJA Múzeumbarátok köre alakul a Bányász Művelődési és Oktatási Központban ríz első klubnap időpontja: március 14. Az idén ünnepeljük a NOSZF 60. és városunk 30. évfordulóját. A kettős jubileum tiszteletére nemes munkaverseny-mozgalom kibontakozásának lehetünk szemtanúi napjainkban. A Bányász Művelődési és Oktatási Központ segítséget nyújt a brigádok kulturális vállalásainak teljesítéséhez. Színesebbé, változatosabbá és tartalmasabbá kell tenni a termeléscentrikus brigádvállalásokat úgy, hogy a szakmával összefüggő kulturális vállalásokban is legyen széles skálájú választék. 30 éves városunk nagy fejlődés előtt áll. A több mint 80 éves bányászkodás városunkban ugyan csökkenő intenzitással folyik a széntelep fokozatos kimerülése miatt. A biztos jövő képét azonban városunk, sőt, rajzolja megyénk bányásztársadalma elé a már mélyítés alatt lévő és ebben az évben még mélyítésre kerülő új, nagy szénmedencéket feltáró lejtős és függőleges aknák sora a Márkushegyen, Lencsehegyen, és Nagyegyházán. A nagy múltú eocénkorú szenet fejtő bányászat fokozatos megszűnése medencéinkben és az új bányák létesítésének előtérbe kerülése következtében, felvetődött bányászat muzeális értékeinek, a emlékeinek, szokásainak, tárgyainak fokozottabb ütemű összegyűjtése, rendszerezése érdekében bányászati múzeum létrehozása. A szervezett gyűjtés társadalmi segítésére kívánjuk megalakítani a Bányász Művelődési és Oktatási Központban a „Jó szerencsét” bányász múzeumbarátok körét, az érdeklődő szocialista brigádtagok részvételével. Jó alkalom nyílik arra, hogy szocialista brigádjaink megismerjék a bányászváros múltját, munkásmozgalmi, ipartörténeti és művelődéstörténeti értékeit. Foglalkozni kívánunk a megyei és a magyar bányászat történetével. Mód nyílik a szomszédos szocialista országok bányászatának megismerésére is. A gyűjtőmunkát társadalmi méretűvé kívánjuk fejleszteni a „Jó szerencsét” bányász múzeumbarátok körébe belépő lelkes, érdeklődő szocialista brigádtagok segítségével. A „jobb későn, mint soha” közmondást alapul véve még most elkezdve , fokozva ezt a gyűjtő- és kutatótevékenységet, komoly értékeket menthetünk meg a pusztulástól az utókor számára. Ha a munka szervezett és eredményes lesz, körünk egy éven belül rendezhet egy önálló kiállítást a múzeum szakmai irányítása mellett abból az anyagból, amit már mi gyűjtöttünk össze. Ehhez a munkához szükség lesz minden szocialista brigád, műszaki, szakember társadalmi aktivista segítségére. A körünk minden második hétfőn tartja foglalkozásait, a Bányász Művelődési és Oktatási Központban. Az alakuló tanácskozásra 1977. 14-én, hétfőn kerül sor.március Mindenkit szeretettel várunk a „Jó szerencsét” bányász múzeumbarátok körének tagjai sorába. Roznai István Tanulók a gyapjúfonóban Várják a fiatalok jelentkezését A Magyar Gyapjúfonó IV- es számú tatabányai telepén a közelmúltban gyorsmérleg készült a szakmunkástanulók képzésének tapasztalatairól. Ebbe engedett bepillantást Bálint Árpád műszaki vezető, Hartai Lajosné személyzeti és oktatási előadó, valamint Kónya Ferencné szakoktató értékelő tájékoztatója. — Háromévi kényszerszünet után indult meg újra az elmúlt tanévben a szakmunkástanulók képzése üzemünkben — kezdi az előadó. — Elöljáróban tisztázni szeretném végérvényesen — mivel ebből adódott már félreértés —, hogy a műszövő- és a szövőszakma két teljesen különböző dolog. Az előbbi kimondottan kézzel végzett munka, amely a szövetekben előforduló hibák kijavítására irányul, az utóbbit gép segítségével végzik, és szőnyeget készítenek a dolgozók. A beiskolázásokról : eddig még egyszer sem sikerült a tervezett számú tanulót biztosítanunk. Az okok sokrétűek, szerteágazóak. — Hogyan alakult a mostani tanévben a munka? Bálint Árpád: Sajnos, széles körű propagandamunka ellenére sem javult érdemlegesen a helyzetünk, ami a tanulók létszámát illeti. Számomra ez máig is érthetetlen. Két év alatt az üzemlátogatásokon sok általános iskolás járt itt — ám úgy tűnik, mindez eredménytelen maradt. Lehetetlen, hogy csak 10-15 lányt érdekeljen a környéken a műszövőszakma. — Elégedettek-e a tanulók eddigi teljesítményével? Kónya Ferencné: — Tizenhárom elsős tanul most. A gyakorlati munkájuk jó — az elméleti felkészültséggel azonban akadnak problémák. A másodévesek már szakmunkások mellett dolgoznak. Úgy tűnik, már érzik a rájuk háruló felelősséget. Gyakorlati tudásuk elégítő, az elméleti jobb kiis lehetne... — A gyakorlatban feltétlenül előbbre léptünk — jegyzi meg a műszaki vezető. — A másodévesek közül a jobbak hamarosan teljesítménybérben fognak dolgozni, így az elkövetkező hónapokban mintegy 1000-1500 forint lesz a havi jövedelmük. Hartai Lajosné a tanulóknak nyújtott szociális juttatásokat összegezi. — A már eddig is meglévő kedvezmények körét bővítjük. *• A beszélgetést azzal az optimista gondolattal zárták, hogy az idén már legalább 20-25 lány jelentkezik műszövő tanulónak. A gyárkapu nyitva áll — szeretettel várják az üzemlátogatásra az általános iskolásokat. B. J. /Cetlit# RÖVID FÁTYOL A DIVAT... Filmjegyzet A pedagógusok bizonyára felszisszennek, ha megismerkednek az új magyar filmszatíra, a Pókfoci történetével. „Már megint a pedagógusokat bántják" — mondhatná, aki csak a külső jegyek alapján alkot ítéletet. A film története valóban egy vadonatúj, frissen átadott építőipari szakközépiskolában játszódik mégsem csak pedagógusokról, csak az oktatásügyről, hanem szélesebb körben mindannyiunkról szól. A filmszatíra sohasem kínál zavartalanul könnyed szórakozást, a néző nem engedheti át magát az áradó mesének. A szatírának mindig áttételes értelme, több jelentéstartalma van. Szatírát nem csak alkotni nehéz — de nézni sem túlságosan könnyű. Közös játék ez — társadalmi társasjáték, valamiféle, „cinkos” összekacsintás az alkotók és a befogadók, a nézők között — igen, hát ilyenek vagyunk, ilyenek vagytok... A jó szatíra közege azonban mindig olyan eleven társadalmi ügy, amely valóban gond, közlehetővé teszi a néző számára, hogy együtt gondolkodjon az alkotókkal, biztosítja számára felismerés és a ráismerés örömét. A Pókfoci — Rózsa János új filmje (a forgatókönyv írója Kardos István) — a célba találó jó satírák közül való — pontos társadalmi képlet, talán kissé túlságosan is az, és ezért már-már didaktikusan egyszerűsít. Maga a cím is jelképes értelmű és erejű, de rávilágít a film alapvető mondanivalójára. A Pókfoci ismert játék — a filmben a szolgalelkű „ítéletvégreható” testnevelőtanár „forradalmi újítása”. A lényege, hogy kis teremben, sok gyerek játszhat a labdával. Csak éppen a földre kell ülni, és a hátra rakott két karra támaszkodva, négykézláb csúszva-mászva kell a labdát is továbbadni. Ime, így torzul el a játék szépsége hiszen a sportolás ürügyén már nem is a labdát, hanem egymást rúgják, püfölik a játszótársak. Pont úgy, mint ahogy a filmben ábrázolt iskola mikrovilágában a zsarnok-akarnok, látszateredményeket hajszoló, a mindenkit a megalkuvás, a behódolás karámjaiba terelő igazgató „vezetési stílusa” torzítja el az igaz, szép törekvéseket, fordít visszájára mindent, ami őszinte, tartalmas és nemes. A történetet nagyon nehéz lenne összefoglalni, hiszen lényegében nem történik „semmi”, csupán egy frissen elkészült iskola éli a maga életét, valóságos és sajátos ellentmondásaival, szinte dokumentumszerű pontossággal, a részletek felnagyításával. Néhány viharos nap története csupán a film. A vihar alapja egy minisztériumi felmérés, amelyből kiderül, hogy miközben az iskola építésén, szépítésén fáradoztak a tanárok, diákok, — a legfontosabbról feledkeztek meg — az iskola legfőbb céljáról, arról, hogy ismereteket adjanak, és befogadjanak, tanítsanak és tanuljanak. Korántsem a „társadalmi munka” ellen emel szót a film — csupán az életünkben elburjánzó túlzásokról szól — maga is szatirikus túlzásokkal — annak érdekében, hogy valóban a helyükre kerüljenek a dolgok a valóságban, a közfelfogásban, dolgaink megítélésében egyaránt. S persze nem csak erről, sok minden egyébről is ítéletet, véleményt mond — kissé talán túlságosan is tömény, „képletszerű” lesz így a film mondandója. S közben mintha megfeledkeznének az alkotók arról, hogy a nézőt végül is a történésekkel, a játék és a mese fordulataival lehet és kell megnyerni az ügynek. Pedig néhány kitűnő jelenet, asszociációs képsor jelzi, hogy a képi humorhoz is remekül ért rendező és az operatőr, Ragányi Elemér. Ezt igazolják a Pókfoci jelenetei, a fegyelmi tárgyaláson felvillanó portrék, s a kalitkába zárt macska groteszk-abszurd képe, amely a lakótelepen élők életformaváltását érzékelteti, jelképezi. Az is fokozta a film „hitelességét”, dokumentumjellegét, hogy sok új vagy kevéssé ismert arcot látunk, fedezünk fel — csupán Halász Judit és Madaras József a kivétel. Bár Madaras ezúttal merőben új színész arcát mutatja az igazgató szerepében, és az örökös nyájas mosoly álarc mögött mindig ott látjuk a zsarnokakarnok farkas róka tekintetét. A epizódszerepeket többek között Koltai Róbert, Rajhona Ádám, Temessy Hédi, Balázs Péter, Máriáss József, Szilágyi István, Mentes József formálják meg hitelesen. ...... (g. g.) Pókfoci „Ifjú fizikus” is van... •Nem olyan régen írtunk arról, hogy az esztergomi Matematikai lapoknak a város határain túl is hatása van az érdeklődő általános iskolások körében — így például a komáromi járásból is kapnak megfejtéseket. A komáromi járási hivatal művelődésügyi osztálya kedves gesztussal „kontrázott”: az „Ifjú fizikus’’ című kiadványuk harmadik évfolyamának eddig megjelent számaival leptek meg. Több szempontból is örömömre szolgált a meglepetés, ezeket röviden így foglalnám össze: — Az „Ifjú fizikus” című sokszorosított kiadvány az 1976 77-es tanévben immár a harmadik évfolyammal jelentkezik tehát kiállta az idők próbi’át. M’nt a IIT-es számban jelzik öt aVk’d'vnmnal jelenik meg a füzet ebben tanévben. A legszorgalmasabbakat, a legügyesebb megoldások beküldőit áprilisban meghívják az „Ifjú fizikusok” találkozójára. — Az általános iskolások számára készített fizikai feladatok, mint , az esztergomi lap feladványai is, mélyben izgalmasan végezedformában kedveltetnek játékos meg egy — általam nem épp könnyűnek ítélt — tantárgyat. A füzet két szerkesztője Gáncz József mocsai, és ősz György ácsi pedagógus. A feladatokat dr Némedi István tanár lektorálja. Nos, valószínűleg Esztergomban sem egészen könnyű a szerkesztői tevékenység. Nyilván még inkább így van ez a komáromi járás vállalkozása esetében, hiszen a távolságok itt nehezebben hidalhatok át. ” Az „Ifjú fizikusinak a sikerére mi sem mint az, hogy a 24 jellemzőbb, iskolából (ide értve a Komárom városiakat is) csak háromnak tanulói nem küldtek be megaoldást az első forduló után. A második fordulóban a nem pályázó iskolák száma kettőre csökkent. Nőtt ugyanakkor azoknak a tanulóknak a száma, akik levélben a szerkesztőkhöz eljuttatták a feladatok megoldását. Hetedikesek és nyolcadikosok vesznek részt ebben a vetélkedésben. Gyűjtik a pontokat — ám természetesen az az igazi nyereség, amit ismereteik gyarapításában kapnak ... — Meggyőződésem, hogy a pedagógiai tevékenységben sok-sok ilyen és ehhez hasonlóan jó módszert helyileg alkalmaznak. A forma önmagában még semmit nem árulll — a tartalom az elsődleges. Ez esetben tekintsen el az olvasó attól, hogy a kiadvány tartalmáról érdemben bármit is leírjak — a füzet értékéről, érdekességéről valljon inkább ez a beszédes adat: legutóbb decemberben, illetve a téli szünetben (a beküldési határidő január 6-a volt!) 168 „dolgozatot” kaptak a szerkesztők. Mivel ezek az itt említett kiadványok tartósan életképesnek bizonyultak; feltétlenül elismerés illeti a feladványok készítőit, mert kitűnő pedagógiai érzékkel választják ki azokat a „rejtvényeket”, amelyek a gyerekeknek izgalmas többletet adnak, s nem riasztanak el az adott tárgytól senki érdeklődőt. A pedagógiában a kísérletezés ma természetes dolog, és ha mentes az öncélúságtól mindenképpen előrelendítő. Alig hiszem, hogy valamennyi értelmes kezdeményezést bárki is számba tudna venni. Erre nincs is szükség, hiszen az igazi tanítás — bizonyos alapvető kötöttségek mellett — soha nem lehet uniformizált .. U. i ) 1977. március 12., szombat iotesz Kárhozottak os a Hallgatom csütörtökön reggel a rádiót. Úttörők csengő, vidám hangja. Egy okos kislány nyilatkozik, aki matekból a fiúkat is legyőzte egy feladvány versenyen. Járkálok közben, végzem a reggeli tennivalókat. A másik szobából is hallom, hogy most a Nemzeti dalt szavalják, a refrént üde kórus ismétli: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk ...” Fülelek, hogy az okos, öntudatos, ország-világnak is nyilatkozó úttörők hogyan mondják a verset, amely az egész nemzet mondanivalóját tudta kifejezni, a forradalom szállóigéje lett. Lelkesen mondják, tisztán, szépen. De csak a szívükkel, nem a fejükkel. Ezért rosszul, hibásan, az értelmet megcsúfolóan. A leányhang keményen kiáltja: „Rabok voltunk mostanáig kárhozottak ősapáink...” öntudatos, vádló a hangja. Pedig a tudat valahol messze jár, kilométerekre elmaradva kullog a pattogó szavak után. Vagy éppen alszik. A gépies szövegdarálás régi, sokszor megmosolygott, már ezerszer kijavított hibáját követi el újból: figyelmen kívül hagyja Petőfi eredeti szövegében az írásjeleket: „Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak, ...” Mi voltunk zottak, mondja Petőfi, bárhomert rabok voltunk, s nem ősapáink, kik szabadon éltek, haltak... Kicsi ügy? Nyelvbotlás? Lehetséges. De éppen a magyar nyelv hetén nagyon fájdalmas. És a gyerekek gépies versmondásán túl az irodalomoktatás gépiességére is utal. S ez már nem kicsi ügy. Az sem, hogy a rádióban szerkesztők, rendezők fülét sem sérti ilyen durva hiba. (homorúd!) Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Liszt-dalok. 8.35: Lányok asszonyok. 9.00: Operahármasok. 9.18: Rádiószínház. 10.05: Zongoramuzsika. 10.49: Istenek, megváltók. 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva.. 12.45: Melódiakoktél. 13.30: ,,A jó fiúk...” 14.05: Kantáta. 14.13: Tartini-szonáta. 14.25: Falurádió. 14.55: Új Zenei Újság. 15.30: Syrius-együttes. 16.00: 168 óra. 17.30: Sportkrónika 18.00: Francia áriák. 18.45: Embermesék. 20.00: Új lemezek. 20.57 : Nóták. 22.25: Beat. 23.10: Világhírű énekesek. 0.10: Melódiákoktól. PETŐFI RÁDIO 15.30: 17.00: 17.55: 18.00: 19.00: 19.30: 19.55: 20.15: 22.00: 22.20: 22.55: A svéd csalogány. Sport ABC. Jó éjszakát gyerekek. Panoptikum. Osztrák képek. Tv-híradó. Sporthírek. Zenés műsor. Sporthírek. Vigyázat jön Eddie! Hírek. 8.05: Énekegyüttes. n. PROGRAM C.20: Tíz perc külpol. 16.00: Koncert óra. 8.33: Népzenei Magazin 17.00: Atlétika EB. 9.13: Válaszolunk 19.50: Tévégaléria. 9.38: Operettkettősök. 20.15: A teremtés ura. Ft 10.00: Szombat délelőtt 21.50:A Woody Herman’*. 12.00: Fúvószenekar. POZSONYI TV 12.33: Szimfonikus zene. 13.05: Iskolabútor 8.00: Katonák műsora. 13.33: Ária. 9.15: A Mézga-család. 17 14.00: Napraforgó. 9.40: Körhinta. 14.50:Éneklő Ifjúság 10.10: Veronika. 15.01: Versek világa. 11.40: Német nyelvleck 15.18: Orvosi tanácsok 12.35: Az út. 5. 15.26: II. félidő 16.00: Családi posta. 16.33: Ötórai tea. 16.50: Atlétika 17.30: Közkívánatra! 18.40: Esti mese. 19.30: Népi zenekar 19.00: Tv-híradó. 20.00: Popzene. 19.30: K. Hoger műsora 20.38: Rádiószínház. 19.50: Fantomas. 22.26: Operarészt. 21.35: Dalok. 23.10: Slágermúzeum 22.10: Élet írta történetei MŰSOR 23.25: Dalok. 8.08: Dvorzsák operáiból. 2. MŰSOR 8.49: A Brendel zongorázik 16.00: Meghívó bálra. 10.uő: Slágerlista. 16.55: Határőrök 18. rész. 1Ü.40: Két szimfónia. 17.45: Dokumentumfilm. 12.20: Riport. 18.05: Szovjet művészek. 13.20: Telemann műveibe. 19.30: Szlovákia tervrajza 14.05: Holst: A bolygók. 16.OO: Szórakoztató műsor 14.57: Dzsessz. 21.40: Bonivara szíve. 15.15: Délutáni hangverse 16.48: Zenekari muzsika. 18.03: Érdekes történetek. 18.48: Népi muzsika. 19.03: Opera 2054 Új lemezeinkből 21.19: Tavaszi szél. 2124: Stokowski vezét ye: BUDAIESTI TV 8.59: tévétorna. 9.05: A nagy főnök. 1ü.85: Mindenki közlekedik 10.50: Kék fény. 11.50: Játék a betűkkel, 15.07: A hódok világa. 16.00: Síppal, dobbal, énekszóval • Lt».40 : Hírek. 16.50: Jégkorong 17.30: História. 18.15: Emlékeink Kiliánról. 18.50: Egymillió fontos hangjegy. 19.10: Cicavízió. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Robog az úthenger. 4. 20.40: ZENÉS TV-SZÍNHÁZ. 22.30: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR Rahmaninov szülőföldjén. A Yukara világa. Tv-híradó 2. Fedettpályás Atlétikai EB. bécsi tv 20.00: 20.30: 20.50: 21.10: MAI TÉVÉAJÁNLATUNK: 70.40. A sevillai borbély Az egyik legnépszerűbb Rostam vígopera felvételével érdekes kísérletet kezdett a televízió. Eddig ugyanis minden zenés felvétel az úgynevezett ,,play back” rendszerrel készült. Most a jó technikai feltételekkel rendelkező IV. stúdióban elkészülhetett az első olyan operafelvétel, amelynél egyszerre vették fel a hangot és a képet — méghozzá közönség előtt.