Dolgozók Lapja, 1977. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-19 / 90. szám
IBII, április 19. kedd Jó irányban, következetesebben Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítésének első tapasztalatait az MSZMP Központi Bizottság legutóbbi ülése alapján így összegezhetjük: az esztendő első negyedévének eredményei biztatóak, a terv teljesítése jó irányban halad. Az MSZMP KB 1976. decemberi határozata végrehajtásának kedvezőek a gazdasági és a politikai feltételei. Az idei tervet az előző évhez képest korábban, gyorsabban, szervezettebben dolgozták ki. A gazdasági szabályozás lényegében nem változott. A szocialista országokkal az államközi szerződéseket idejében megkötötték. A népgazdasági terv céljait a dolgozók időben megismerték és elfogadták. A cselekvőkészség országszerte nagy. A csepeli dolgozók kezdeményezése alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére országos verseny bontakozott ki. Mielőtt a részletekre térnénk, szükséges két dolgot előrebocsátani 1. Az éves feladatok nagyobb része még végrehajtásra vár, az első tapasztalatokból messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. 2. A bázisszemlélet könnyen eltájulhat, az 1976 első hónapjaihoz képest néhol tapasztalható „látványos fejlődés” esetén különösképpen. A gazdasági növekedés üteme ugyanis tavaly szokatlanul alacsony volt, elmaradt a tervezettől Az 1977. év első negyedének ipari termelése öt százalékkal haladta meg a tavalyi és hét százalékkal a tavalyelőtti hasonló időszak szintjét. A gép-, illetve a vegyipar termelése az átlagos ütemnél gyorsabban, az építőanyag-iparé lassabban növekedett. Az élelmiszeripar termelése a mezőgazdaságéhoz igazodik Így például a hús-, baromfi-, a cukor-, a tejiparban javult a nyersanyagellátás és mintegy öt százalékkal nőtt a termelés a tavalyi alacsony szinthez képest. A mezőgazdaság dolgozói felkészültek, hogy 7-8 százalékkal növeljék a termelést 1975-höz viszonyítva. Jelzi ezt az időszerű munkák gondos elvégzése, a zöldségtermelés, és az állattenyésztés megélénkülése. Az anyagi-technikai feltételek is adottak. A növényvédőszer- és a műtrágyaellátás kielégítő, mintegy 7500 traktor. Az idén 2000 arató-cséplőgép, 4000 tehergépkocsi és 8500 pótkocsi beszerzésére van lehetőség. Persze, az időjárástól, mint mindig, az idén is sok függ. Eddig a belvizek a gabonavetésekben, az áprilisi fagyok pedig a gyümölcsösökben okoztak kárt, mi Az 1977. évi külkereskedőifeladatok végrehajtása tervszerűen, szervezetten indult. A szocialista országokkal szembeni szerződéses kötelezettségeinket pontosan teljesítjük. A baráti országok esetenként a szállítási tervek túlteljesítését kérik. Erre kölcsönösség elve alapján — a tehát megfelelő és arányos import többlet esetén — nyílik lehetőség A tőkés üzletkötésekre eddig nagyobb arányban került sor, mint egy évvel ezelőtt. A konjunktúra, a kereslet megélénkülése azonban továbbra is késik. Az exporttervek teljesítése fokozott erőfeszítéseket igényel. A piaci árak szeszélyes ingadozása szükségessé teszi a gondos ármunkát az eladások és vásárlások megfelelő időzítését, a termelő, a felhasználó, a külkereskedelmi vállalatok, illetve a bank jobb együttműködését. A központi állami beruházásoknál néhol tapasztalható lemaradás a tervekhez képest. Többnyire a kivitelező kapacitások hiánya okoz gondot. Ezért a már elkezdett beruházások kivitelezésére kell az erőket összpontosítani. Fokozott figyelmet és erőfeszítést kívánnak azok a beruházások — a Paksi Atomerőmű, a Tiszai Hőerőmű, a 750 kv-os nemzetközi távvezeték, a Borsodi Vegyikombinát új pvcüzeme, a Bélapátfalvai Cementmű, a Hajdúsági Cukorgyár —, amelyek az idén megvalósítás döntő szakaszáaba léptek Az 1977-ben induló nagyberuházások jól előkészítettek, kivéve néhányat, ahol a kivitelező kapacitás, illetve a tervdokumentációk hiánya okoz gondot. Az idei tervek teljesítéséhez a szükséges mennyiségű nyersanyag és energia biztosított, munkaerőből továbbra is hiány van. Sajnos, a vállalatok többsége még mindig nem számol a realitásokkal, s olykor a mesterkélt munkaerő-kereslettel tulajdonképpen a pazarlást, a szervezetlenséget, a kapun belüli munkanélküliséget leplezi. Ez a gyakorlat egyre kevésbé tartható. Az ésszerű, takarékos létszámgazdálkodás, a célratörő munka- és üzemszervezés idei terveink teljesítésének nélkülözhetetlen feltétele. Az első három hónap tapasztalatai félreérthetetlenül bizonyítják, hogy az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése, a tavalyi lemaradások részbeni pótlása, a növekedési ütem fokozása elérhető, reális célkitűzés. A gazdasági növekedés üteme fegyelmezettebb, szervezettebb munkával, a hatékonyság emelésével meggyorsítható. Az életszínvonal az idei terveknek megfelelően emelkedik. Új intézkedésekre, döntésekre nincs szükség, változatlanul a Központi Bizottság 1976. decemberi határozatának végrehajtása a feladat. Következetes munkával, összpontosított erőfeszítéssel nagy lépést tehetünk előre az V. ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak elérése útján. Szükség van minden dolgozó odaadó munkájára, a vezetők kezdeményezésére, helytállására, kockázatvállalására és nem utolsósorban a kommunisták példamutatására, a pártszervezetek cselekvési programjainak öntevékeny végrehajtására. Kovács József DOLGOZOK LAPJA A megbecsülés fokozza a versenyzési kedvet A kocsi Aranykalász Termelőszövetkezetben négy szocialista brigád tett tavaly figyelemre méltó versenyvállalást. Három szocialista brigád is elnyerte a bronzkoszorús jelvényt. A negyedik brigád munkája nem volt értékelhető, mert év közben a brigádból többen bevonultak katonának. A tsz vezetősége a szocialista munkaversenyben részt vevő kollektíváknak erkölcsi és anyagi megbecsülést biztosít. Amikor a tavalyi eredmények már pontosan feldolgozva a vezetőség rendelkezésére álltak, ünnepi tanácskozásra hívták össze a brigádok tagjait. Itt osztották ki — kinek-kinek érdeme szerint —, a kitüntetést, a jutalmakat. A versenyben az első helyezést a sertéstelepen dolgozó ,, Petőfi Sándor’ szocialista brigád érte el, vállalásuk teljesítésével nemcsak a megye szakosított mérten produkáltak telepeihez kimagasló eredményeket, hanem az országos versenyben is az élvonalba kerültek. Különösképpen kitűnnek a telep 100 százaléknál is jobb férőhelykihasználásával és az anyakocák utáni évi 20 mázsa feletti sertéshús értékesítésével. A jó eredmények a brigádtagok keresetében év közben és év végén egyaránt jelentkeztek. Ám a verseny anyagi elismeréseként — a kitüntetések mellé — 19 200 forint pénzjutalmat is kaptak. A második helyezést a gépjavítók „Dózsa György’’ szocialista brigádja érte el; érdemeik között a legnagyobb, hogy a napi munkában jelentős elmaradás géphiba miatt nem történt. Külön megköszönte a vezetőség azoknak az erőgépeknek — az RS 09- es és az UE 28-as traktoroknak — a kijavítását, amelyekhez az alkatrészeket is a műhely dolgozói készítették, mivel azokat a kereskedelemben nem lehetett beszerezni. A tmk „Kossuth Lajos’’ szocialista brigádja — a verseny harmadik helyezettje — mindent megtett azért, hogy zavartalan legyen a gépek, berendezések üzemelése a sertés- és szarvasmarha-telepen, valamint a dunaszentmiklósi és a neszmélyi üzemegységben. Ők is, akár a gépjavító brigád, a bronzkoszorús jelvények mellé pénzjutalmat is kaptak. Az idén mindhárom brigád méltó felajánlást tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma tiszteletére. Ha ezek teljesítése érdekében megszívlelik a vezetőség segítő szándékú bírálatait, javaslatait, akkor a már eddig tapasztalt szorgalmuk, helytállásuk még jobb eredményhez vezethet. Sz. A. FORGALOMSZERVEZÉS A Komárom megyei Tanács Építési Közlekedési és Vízügyi Osztályának forgalomszervező csoportja a megye tanácsi közútjain felmérte jelenlegi forgalmi rendet. Néhány úton igen zsúfolt a forgalom ezért több helyütt új közlekedési rend kialakítása válik szükségessé. A forgalomszervező csoport helvő összes forgalmi tábla helyét felülvizsgálják, s erről tényleges dokumentációt készítenek. Csaknem 20 ezer felvételen rögzítik az új forgalmi rendet elősegítő táblák és útburkolati jelek helyét. Külön számrendszer jelzi egy-egy táblavagy útburkolati jel elhelyező Fotózásra előkészítve (Fotó: Jusztin) » 5 A kézfogások tartalma VILÁGUNK tágul, hiszen a Föld legtávolabbi csaknem akadálytalanul részére eljuthatunk. S egyben szűkül a tér, mert kiküszöbölődnek a távolságok. Ilyen és hasonló körülmény hatására válik követelménnyé minden okos együttműködés. Ennek érdekes megnyilvánulása megyénkben a városok közötti kapcsolat. Elsőként Tata és Tatabánya vezetői fogtak kezet. A több év előtti esemény próbálkozás volt. Nem tudták világosan meghatározni, mi a céljuk. Lakásépítési, közlekedési, üdültetési ügyekben támogatták egymást. Széles körben keltett érdeklődést a Komárom megye és Budapest III. kerülete közötti együttműködés. Ez már szervezettebb, jól előkészített programokat tartalmazott. Esztergom millenniuma az egész megye ünnepségévé vált. Tatabánya például díszkutat ajándékozott az ősi városnak. Az elmúlt hetekben — mint erről hírt adtunk — Esztergom mutatkozott be Oroszlányban. Most fiatal bányászvárosunk viszonozza a rendezvényeket. Megnyitóként — hétfőn — a Labor Műszeripari Művek kultúrtermében Oroszlány ipari termékeinek bemutatásával kezdődtek április 26-án záruló rendezzvények. Vámos Sándor az oroszlányi és Rácz Béla esztergomi városi pártbizottaság első titkára köszöntötte a találkozók résztvevőit, rendezőit. Érdekes megemlítenünk, hogy a későbbi napokban szakértő közönség előtt tartanak előadást, milyen szerepet játszik Oroszlány a megye munkásmozgalmában, nagy zenei kultúrájú Esztergom művészbarátainak csemege lesz az oroszlányi együttesek bemutatkozása. Más művészeti rendezvények sorában említhetjük Zámbó Kornél grafikai kiállítását, az oroszlányi amatőr képzőművészek tárlatát, az oroszlányi művelődési központ gyermektáncosainak fellépését. A sok egyéb esemény közül még megemlítjük, hogy a Vértes-vidék és az eocénprogram kapcsolatáról a Bányagépészeti Szakközépiskolában tartanak előadást. Más alkalmaidról- társadalmi, állami vezetők, mozgalmi aktivisták ülnek össze tapasztalatcserére. E kézfogások jelenlegi jövőbeni egyik lényeges tarésdalma a megismerés. Minden helységnek, területnek — így Esztergomnak és Oroszlánynak is, — vannak sajátos értékei, figyelemre méltó eredményei. Mindenütt jelen vannak a sok erőfeszítést kívánó gondok. A megismerés erősíti a mértéktartó büszkeséget minden lokálpatriótában. Lám — mondhatják — mi mennyivel járulunk hozzá az általános jólét növeléséhez, közös ügyünkhöz, egyszóval a fejlett szocializmus építéséhez. A találkozásokon megismerik a másik fél törekvéseit, lehetőségeit. Kézzel foghatóvá válik, hogy ők nem a „szomszéd vár” elszigetelt lakói, hanem ugyanazt akarják, ugyanazért dolgoznak, mint mindnyájan. A tárgyilagosságot növeli ez a tapasztalat. Bebizonyosodik, hogy másutt is mennyi okos, hasznos gondolat, módszer található. Nem titkoljuk ezeket egymás elől. Vegyétek, vigyétek! — ez a fő gondolat. Nem kerül idegenhez, hiszen az eredmény közvetve bennünket is gazdagít , ez nem csekély jelentőségű. Gyakran hallhattuk — és halljuk —, amikor némelyek másokra mutogatva, a szenvedély különböző fokozatain hangszerelve állítják; persze, azoknak mert azok kapják könnyebb, a legtöbb támogatást! Bezzeg ránk alig gondolnak! Tudunk példát arra, hogy az ilyen megalapozatlan állásfoglalás akciókat hátráltatott. A fontos találkozások alkalmával ki-ki megbizonyosodhat arról, hogy sehol sem fenékig tejföl. Mindenütt úgy haladnak előre, amilyen erőfeszítéseket tesznek, amilyen leleményességgel fogják össze a rendelkezésre álló erőket. BIZONYOS, hogy az együttműködések hatására — előbb vagy utóbb — operatív programokat állítanak össze. A Tatabánya—Tata közötti kapcsolatban lakásépítkezéseknél tartanak ma. Találkoztunk már városok között pénzügyi fedezet átadásával. Persze vannak — mint mindenben — vadhajtások is. Teljesen felesleges együttműködési megállapodásokat is köt egyik-másik szervezet. Egyébként is kötelező feltételek teljesítését vállalják. A felnőtté válás elválaszthatatlan a gyermekbetegségektől. El kell ezeket kerülnünk. Ezért, segítjük a városok, testületek, a gazdasági szervezetek, az intézmények összefogását. Gyorsan fejlődő világunk parancsa ez. Bérűé ".Mihalj ÁLLOK a mólón, bevetésre készítem a horgokat. 13—14 év körüli srác sündörög hozzám, s kérdések nélkül mesélni kezd. „Nekem is ilyen szerelésem van. Mi apuval a Dunára járunk horgászni. Ilyen paducokat fogunk piros gilisztával — mutatja az alkarját —, de süllőt és csukát is. A pontyot nem kedvelem”... Szakértelmében, hozzáértésében nem kételkedhetem. Biztosan nagy halakat fogott már apukájával. Én is ilyen koromban lettem a vízpartok szerelmese, a természet imádója. Mert engem nemcsak a víz vonzott, hanem a Latorcát kövér félholdként körülölelő erdő, melyhez annyi monda fűződött. De nem is csak monda, hiszen a háborúkor kegyetlen harcok dúltak az évszázados tölgyek, gyertyánok között. Talán ha akkor látom a Latorca vízét, nem is töltöm ott a gyermekkoromat. Megmaraddok a kosárral való halászásnál, szűröm a Remecek, a nagyégeri-medverekettyei lápok zavaros vízét, s a kubikgödrökét. Mégis horgász lettem, mert van-e annál érdekesebb, hogy az ember ül a parton, s egy vékonyka zsinórral kihúzza a vízrengetegből a halat. De hát milyen horgászás volt az a mi gyerekkori halfogó próbálkozásunk. Körmönfont tizescérna lógott a mogyoróbot végén, s ormótlan nagy horgon tekergeti a giliszta. Mi ötenhatan mentünk horgászni a Latorcára, nem úgy, mint az öreg Mitru néni, aki ha kérdezték tőle, hova megy, visszafordult a horgászásból. Babonából, de ha elment, akkor olyan csendben ült a parti nádszálak, sáskardok között, hogy orra hegyén megpihenhetett a szitakötő. Mi hatalmas zajjal vonultunk a vízpartra, majdnem összeverekedtünk a jónak vélt horgászhelyekért, s ha tíz- húsz percig nem táncolt, nem bukott alá a dugó. Bán Endre csapkodni kezdte mogyoróbotjával a vizet, hogy a fene enné meg, itt már a Zsigmond Géza kifogta a halakat.. . S odébb ment. Aztán kezdődött elölről. Végül önfeledt fürdés, futballozás lett a horgászásból, s csak az este, meg az éhség űzött haza bennünket a Latorca kanyargós, meredek, fecskefészkeket rejtő partjáról Sóvárogva néztük estefelé a túloldali sekély homokos vízben a csukák rablását,hogy a keszegek utáni hajszában a szárazra csúsztak.... Egyszer 1 tejes kukoricával mentünk horgászni, mert azt hallottuk a felnőttektől, hogy arra megy a ponty. Bóklásztunk a vízparton, kerestük a megfelelő helyet — olyat, ahol a víz folyása szinte állóvá lassult, hogy parafadugónkat el ne sodorja, — amikor egy „igazi”, derékig gumicsizmás városi horgász vetődött mellénk. Látva finom tejes kukoricánkat, két horgot ajánlott négy csőért. Hajba kaptunk, ki kösse meg az üzletet. Végül az én kukoricám tetszett neki. Volt két szép ívelésű horgom. Továbbmentünk, s egy másik horgász tíz horgot adott egyikért is másikért is. Csak órák múlva jöttem rá, hogy alaposan becsapott, hiszen a kitűnő formájú két horgomért bumfordi, idomtalan, tompa horgokat adott. Soha nem fogtam velük halat... Hiába mentünk fei hajnalhasadáskor a Latorca partjára, s álltunk derékig a vízbe a nagykanyarnál, sunk, a mi hogy kérésztáshorgunkat csak fenékjáró küszök meg a szúrós „taknyos” halak találták meg. S ez a kérészásás is órákat rabolt el tőlünk, hiszen a gyors sodrásban csak minden huszadik lapát agyagot sikerült partra emelni, a többit elvitte a víz, csak úgy bujkáltak ki a lyukakból a kérészek. Jól megfázva, dideregve ültünk aztán a mogyoróbotok mellé. S ha nem fogtunk halat, akkor se volt unalmas a Latorca. Csodálatos volt a hajnali köd szétoszlása a víz felett, mintha a ködpárnákat felszippantották volna az egyre izzóbb napsugarak. Megleshettük hód reggeli vadászatát, a vihara húzását a víz felszínén. S az erdő, a Peres ontotta a madarak dalát. Dél felé aztán jöttek a csinos lányok is folyóra fürödni a közeli településről ... Sorozatos sikertelenségünket annak tudtuk be, hogy nem éjszaka horgásztunk. Hallottuk, hogy az az igazi. De hát estére már összemartak a szúnyogok. A felnőttek cigarettafüsttel űzték el őket Az álom is nyomorgatott, végül legyőzött. Féltünk is az éjszakára a gyanús neszekkel teli erdőben maradni. Egyszer kivittem magammal félfarkas kutyámat, s éjszakára odakötöztem a meredek, omladékos part alá, én pedig aludni tértem a Masztirák bácsi pásztorkunyhójába. Aludni nem tudtam, öt kutyájából csak úgy pattogtak belém a bolhák, de legalább átvészeltem az éjszakát. A horgokat a vízben hagytam, hadd vigyázaton rá a Tigris. Szegény kutya éktelen vonításba kezdett, mikor megsejtette, hogy ő lesz az éjszakai horgász. Reggel dideregve találtam, de farklóbálással fogadott. madzagjaimból méternyi csüngött a mogyoróbotok végén, s csak az volt érthetetlen, hogy minden hal — mert más eszembe se juthatott — pontosan a víz tükrénél szakította el őket. Otthon izgalommal meséltem szájtátva hallgató barátaimnak, hogy jártam. „Az anyját!” — tört ki belőlük az elismerés... Nagyot nőttem a szemükben ... Kinek is jutott volna eszébe, hogy a vadászó vidrák rágták el madzagjaimat .. „ A LATORCÁNÁL lettem horgász, de halat — keszegeket nem számítva — nem fogtam benne. Egyszer még elmegyek a gyerekkori partokra, tejes kukoricával, s újra mogyoróbotot vágok. Nem baj, ha nem is fogok halat... — ez a Madzag a mogyoróboton