Dolgozók Lapja, 1977. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

IBII, április 19. kedd Jó irányban, következetesebben Az 1977. évi népgazda­­­sági terv teljesítésének első tapasztala­tait az MSZMP Központi Bi­zottság legutóbbi ülése alap­ján így összegezhetjük: az esztendő első negyedévének eredményei biztatóak, a terv teljesítése jó irányban halad. Az MSZMP KB 1976. decem­beri határozata végrehajtásá­nak kedvezőek a gazdasági és a politikai feltételei. Az idei tervet az előző évhez képest korábban, gyorsabban, szer­vezettebben dolgozták ki. A gazdasági szabályozás lénye­gében nem változott. A szo­cialista országokkal az állam­közi szerződéseket idejében megkötötték. A népgazdasági terv céljait a dolgozók idő­ben megismerték és elfogadták. A cselekvőkészség országszer­te nagy. A csepeli dolgozók kezdeményezése alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére országos verseny bontakozott ki. Mielőtt a részletekre tér­nénk, szükséges két dolgot előrebocsátani 1. Az éves feladatok nagyobb része még végrehajtásra vár, az első ta­pasztalatokból messzemenő következtetéseket nem vonha­tunk le. 2. A bázisszemlélet könnyen eltájulhat, az 1976 el­ső hónapjaihoz képest néhol tapasztalható „látványos fej­lődés” esetén különösképpen. A gazdasági növekedés üteme ugyanis tavaly szokatlanul alacsony volt, elmaradt a ter­vezettől Az 1977. év első negyedé­nek ipari termelése öt száza­lékkal haladta meg a tavalyi és hét százalékkal a tavaly­­előtti hasonló időszak szint­jét. A gép-, illetve a vegy­ipar termelése az átlagos ütemnél gyorsabban, az épí­tőanyag-iparé lassabban nö­vekedett. Az élelmiszeripar termelése a mezőgazdaságé­hoz igazodik Így például a hús-, baromfi-, a cukor-, a tejiparban javult a nyers­anyagellátás és mintegy öt százalékkal nőtt a termelés a tavalyi alacsony szinthez ké­pest. A mezőgazdaság dolgozói felkészültek, hogy 7-8 száza­lékkal növeljék a termelést 1975-höz viszonyítva. Jelzi ezt az időszerű munkák gondos elvégzése, a zöldségtermelés, és az állattenyésztés megélén­­külése. Az anyagi-technikai feltételek is adottak. A nö­vényvédőszer- és a műtrágya­ellátás kielégítő, mintegy 7500 traktor. Az idén 2000 arató-cséplő­gép, 4000 teher­gépkocsi­ és 8500 pótkocsi be­szerzésére van lehetőség. Per­sze, az időjárástól, mint min­dig, az idén is sok függ. Eddig a belvizek a gabonavetések­ben, az áprilisi fagyok pedig a gyümölcsösökben okoztak kárt, mi Az 1977. évi külkereskedői­feladatok végrehajtása tervszerűen, szervezetten in­dult. A szocialista országok­kal szembeni szerződéses kö­telezettségeinket pontosan tel­jesítjük. A baráti országok esetenként a szállítási tervek túlteljesítését kérik. Erre kölcsönösség elve alapján — a tehát megfelelő és arányos import többlet esetén — nyí­lik lehetőség A tőkés üzletkötésekre ed­­­dig nagyobb arányban került sor, mint egy évvel ezelőtt. A konjunktúra, a kereslet megélénkülése azonban továbbra is késik. Az exporttervek teljesítése foko­zott erőfeszítéseket igényel. A piaci árak szeszélyes ingado­zása szükségessé teszi a gon­dos ármunkát az eladások és vásárlások megfelelő időzíté­sét, a termelő, a felhasználó, a külkereskedelmi vállalatok, illetve a bank jobb együtt­működését. A központi állami beruhá­zásoknál néhol tapasztalható lemaradás a tervekhez képest. Többnyire a kivitelező kapa­citások hiánya okoz gondot. Ezért a már elkezdett beru­házások kivitelezésére kell az erőket összpontosítani. Foko­zott figyelmet és erőfeszítést kívánnak azok a beruházások — a Paksi Atomerőmű, a Ti­szai Hőerőmű, a 750 kv-os nemzetközi távvezeték, a Bor­sodi Vegyikombinát új­­ pvc­­üzeme, a Bélapátfalvai Ce­mentmű, a Hajdúsági Cukor­gyár —, amelyek az idén megvalósítás döntő szakaszá­a­ba léptek Az 1977-ben induló nagyberuházások jól előkészí­tettek, kivéve néhányat, ahol a kivitelező kapacitás, illetve a tervdokumentációk hiánya okoz gondot. Az idei tervek teljesítésé­hez a szükséges mennyiségű nyersanyag és energia bizto­sított, munkaerőből továbbra is hiány van. Sajnos, a válla­latok többsége még mindig nem számol a realitásokkal, s olykor a mesterkélt munka­erő-kereslettel tulajdonkép­pen a pazarlást, a szer­vezetlenséget, a kapun be­lüli munkanélküliséget lep­lezi. Ez a gyakorlat egy­re kevésbé tartható. Az ésszerű, takarékos létszámgaz­dálkodás, a célratörő munka- és üzemszervezés idei terve­ink teljesítésének nélkülözhe­tetlen feltétele. Az első három hónap ta­­­pasztalatai félre­érthetetlenül bizonyítják, hogy az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése, a tavalyi lemara­dások részbeni pótlása, a nö­vekedési ütem fokozása elér­hető, reális célkitűzés. A gaz­dasági növekedés üteme fe­gyelmezettebb, szervezettebb munkával, a hatékonyság emelésével meggyorsítható. Az életszínvonal az idei tervek­nek megfelelően emelkedik. Új intézkedésekre, döntésekre nincs szükség, változatlanul a Központi Bizottság 1976. de­cemberi határozatának végre­hajtása a feladat. Következe­tes munkával, összpontosított erőfeszítéssel nagy lépést te­hetünk előre az V. ötéves terv gazdaságpolitikai céljai­nak elérése útján. Szükség van minden dolgozó odaadó munkájára, a vezetők kezde­ményezésére, helytállására, kockázat­vállalására és nem utolsósorban a kommunisták példamutatására, a pártszer­vezetek cselekvési program­jainak öntevékeny végrehaj­tására. Kovács József DOLGOZOK LAPJA A megbecsülés fokozza a versenyzési kedvet A kocsi Aranykalász Ter­melőszövetkezetben négy szo­cialista brigád tett tavaly fi­gyelemre méltó versenyválla­lást. Három szocialista bri­gád is elnyerte a bronzko­szorús jelvényt. A negyedik brigád munkája nem volt ér­tékelhető, mert év közben a brigádból többen bevonultak katonának. A tsz vezetősége a szocialis­ta munkaversenyben részt ve­vő kollektíváknak erkölcsi és anyagi megbecsülést biztosít. Amikor a tavalyi eredmé­nyek már pontosan feldolgoz­va a vezetőség rendelkezésé­re álltak, ünnepi tanácsko­zásra hívták össze a brigádok tagjait. Itt osztották ki — ki­­nek-kinek érdeme szerint —, a kitüntetést, a jutalmakat. A versenyben az első he­lyezést a sertéstelepen dolgozó ,, Petőfi Sándor’­ szocialista brigád ér­te el, vállalásuk tel­jesítésével nemcsak a me­gye szakosított mérten produkáltak telepeihez kima­gasló eredményeket, hanem az országos versenyben is az él­vonalba kerültek. Különös­képpen kitűnnek a telep 100 százaléknál is jobb férőhely­­kihasználásával és az anya­kocák utáni évi 20 mázsa fe­letti sertéshús értékesítésével. A jó eredmények a brigád­tagok keresetében év közben és év végén egyaránt jelent­keztek. Ám a verseny anyagi elismeréseként — a kitünte­tések mellé — 19 200 forint pénzjutalmat is kaptak. A második helyezést a gép­javítók „Dózsa György’’ szo­cialista brigádja érte el; ér­demeik között a legnagyobb, hogy a napi munkában je­lentős elmaradás géphiba mi­att nem történt. Külön meg­köszönte a vezetőség azoknak az erőgépeknek — az RS 09- es és az UE 28-as traktorok­nak — a kijavítását, ame­lyekhez az alkatrészeket is a műhely dolgozói készítették, mivel azokat a kereskedelem­ben nem lehetett beszerezni. A tmk „Kossuth Lajos’’ szo­cialista brigádja — a verseny harmadik helyezettje — min­dent megtett azért, hogy za­vartalan legyen a gépek, be­rendezések üzemelése a ser­tés- és szarvasmarha-telepen, valamint a dunaszentmiklósi és a neszmélyi üzemegység­ben. Ők is, akár a gépjavító brigád, a bronzkoszorús jelvé­nyek mellé pénzjutalmat is kaptak. Az idén mindhárom brigád méltó felajánlást tett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jubileuma tiszteletére. Ha ezek teljesítése érdekében megszívlelik a vezetőség se­gítő szándékú bírálatait, ja­vaslatait, akkor a már eddig tapasztalt szorgalmuk, helyt­állásuk még jobb eredmény­hez vezethet. Sz. A. FORGALOMSZERVEZÉS A Komárom megyei Tanács Építési Közlekedési és Víz­ügyi Osztályának forgalom­szervező csoportja a megye tanácsi közútjain­­ felmérte jelenlegi forgalmi rendet. Né­­­hány úton igen zsúfolt a forgalom ezért több helyütt új közlekedési rend kialakí­tása válik szükségessé. A forgalomszervező csoport hel­vő összes forgalmi táb­la helyét felülvizsgál­ják, s erről tényleges doku­mentációt készítenek. Csak­nem 20 ezer felvételen rögzí­tik az új forgalmi rendet elő­segítő táblák és útburkolati jelek helyét. Külön szám­­rendszer jelzi egy-egy tábla­vagy útburkolati jel elhelyező­ Fotózásra előkészítve (Fotó: Jusztin) » 5 A kézfogások tartalma VILÁGUNK tágul, hiszen a Föld legtávolabbi csa­knem akadálytalanul részére el­juthatunk. S egyben szűkül a tér, mert kiküszöbölődnek a távolságok. Ilyen és hasonló körülmény hatására válik kö­vetelménnyé minden okos együttműködés. Ennek érde­kes megnyilvánulása me­gyénkben a városok közötti kapcsolat. Elsőként Tata és Tatabánya vezetői fogtak ke­zet. A több év előtti esemény próbálkozás volt. Nem tudták világosan meghatározni, mi a céljuk. Lakásépítési, közleke­dési, üdültetési ügyekben tá­mogatták egymást. Széles körben keltett ér­deklődést a Komárom megye és Budapest III. kerülete kö­zötti együttműködés. Ez már szervezettebb, jól előkészített programokat tartalmazott. Esz­tergom millenniuma az egész megye ünnepségévé vált. Ta­tabánya például díszkutat ajándékozott az ősi városnak. Az elmúlt hetekben — mint erről hírt adtunk — Eszter­gom mutatkozott be Orosz­lányban. Most fiatal bányász­­városunk viszonozza a rendez­vényeket. Megnyitóként — hétfőn — a Labor Műszeripa­ri Művek kultúrtermében Oroszlány ipari termékeinek bemutatásával kezdődtek április 26-án záruló rendez­­z­vények. Vámos Sándor az oroszlányi és Rácz Béla esztergomi városi pártbizott­a­­ság első titkára köszöntötte a találkozók résztvevőit, ren­dezőit. Érdekes megemlítenünk, hogy a későbbi napokban szakértő közönség előtt tar­tanak előadást, milyen szere­pet játszik Oroszlány a me­gye munkásmozgalmában, nagy zenei kultúrájú Eszter­­­gom művészbarátainak cse­mege lesz az oroszlányi együt­tesek bemutatkozása. Más művészeti rendezvények sorá­ban említhetjük Zámbó Kor­nél grafikai kiállítását, az oroszlányi amatőr képző­művészek tárlatát, az orosz­lányi művelődési központ gyermektáncosainak fellépé­sét. A sok egyéb esemény közül még megemlítjük, hogy a Vértes-vidék és az eocén­program kapcsolatáról a Bá­nyagépészeti Szakközépiskolá­ban tartanak előadást. Más alkalmaidról- társadalmi, álla­mi vezetők, mozgalmi akti­visták ülnek össze tapaszta­latcserére. E kézfogások jelenlegi jövőbeni egyik lényeges tar­és­dalma a megismerés. Minden helységnek, területnek — így Esztergomnak és Orosz­lánynak is, — vannak sajátos értékei, figyelemre méltó eredményei. Mindenütt jelen vannak a sok erőfeszítést kí­vánó gondok. A megismerés erősíti a mértéktartó büsz­keséget minden lokálpatrió­tában. Lám — mondhatják — mi mennyivel járulunk hozzá az általános jólét növeléséhez, közös ügyünkhöz, egyszóval a fejlett szocializmus építésé­hez. A találkozásokon megis­merik a másik fél törekvéseit, lehetőségeit. Kézzel fogható­vá válik, hogy ők nem a „szomszéd vár” elszigetelt lakói, hanem ugyanazt akar­ják, ugyanazért dolgoznak, mint mindnyájan. A tárgyila­gosságot növeli ez a tapasz­talat. Bebizonyosodik, hogy másutt is mennyi okos, hasz­nos gondolat, módszer talál­ható. Nem titkoljuk ezeket egymás elől. Vegyétek, vigyé­tek! — ez a fő gondolat. Nem kerül idegenhez, hiszen az eredmény közvetve bennünket is gazdagít , ez nem csekély jelentősé­gű. Gyakran hallhattuk — és halljuk —, amikor né­melyek másokra mutogatva, a szenvedély különböző fokoza­tain hangszerelve állítják; persze, azoknak mert azok kapják könnyebb, a legtöbb támogatást! Bezzeg ránk alig gondolnak! Tudunk példát arra, hogy az ilyen megala­pozatlan állásfoglalás akciókat hátráltatott. A fontos ta­lálkozások alkalmával ki-ki megbizonyosodhat arról, hogy sehol sem fenékig tejföl. Min­denütt úgy haladnak előre, amilyen erőfeszítéseket tesz­nek, amilyen leleményesség­gel fogják össze a rendelke­zésre álló erőket. BIZONYOS, hogy az együtt­működések hatására — előbb vagy utóbb — operatív prog­ramokat állítanak össze. A Tatabánya—Tata közötti kapcsolatban lakásépítkezé­seknél tartanak ma. Találkoz­tunk már városok között pénzügyi fedezet átadásával. Persze vannak — mint min­denben — vadhajtások is. Teljesen felesleges együttmű­ködési megállapodásokat is köt egyik-másik szervezet. Egyébként is kötelező fel­tételek teljesítését vállalj­ák­. A felnőtté válás elválasztha­tatlan a gyermekbetegségek­től. El kell ezeket kerülnünk. Ezért, segítjük a városok, testületek, a gazdasági szer­­­vezetek, az intézmények ös­­­szefogását. Gyorsan fejlődő világunk parancsa ez. Bérűé ".Mihalj ÁLLOK a mólón, bevetésre készítem a horgokat. 13—14 év körüli srác sündörög hoz­zám, s kérdések nélkül mesél­ni kezd. „Nekem is ilyen sze­relésem van. Mi apuval a Du­nára járunk horgászni. Ilyen paducokat fogunk piros gi­lisztával — mutatja az alkar­ját —, de süllőt és csukát is. A pontyot nem kedvelem”... Szakértelmében, hozzáértésé­ben nem kételkedhetem. Biz­tosan nagy halakat fogott már apukájával. Én is ilyen korom­ban lettem a vízpartok szerel­mese, a természet imádója. Mert engem nemcsak a víz vonzott, hanem a Latorcát kö­vér félholdként körülölelő er­dő, melyhez annyi monda fű­ződött. De nem is csak monda, hiszen a háborúkor kegyetlen harcok dúltak az évszázados tölgyek, gyertyánok között. Ta­lán ha akkor látom a Latorca vízét, nem is töltöm ott a gyermekkoromat. Megmara­d­­dok a kosárral való halászás­nál, szűröm a Remecek, a nagyégeri-medverekettyei lá­pok zavaros vízét, s a kubik­­gödrökét. Mégis horgász lettem, mert van-e annál érdekesebb, hogy az ember ül a parton, s egy vékonyka zsinórral kihúzza a vízrengetegből a halat. De hát milyen horgászás volt az a mi gyerekkori halfogó próbál­kozásunk. Körmönfont tizes­­cérna lógott a mogyoróbot vé­gén, s ormótlan nagy horgon tekergeti a giliszta. Mi öten­­hatan mentünk horgászni a Latorcára, nem úgy, mint az öreg Mitru néni, aki ha kér­dezték tőle, hova megy, vissza­fordult a horgászásból. Babo­nából, de ha elment, akkor olyan csendben ült a parti nádszálak, sáskardok között, hogy orra hegyén megpihenhe­tett a szitakötő. Mi hatalmas zajjal vonul­tunk a vízpartra, majdnem összeverekedtünk a jónak vélt horgászhelyekért, s ha tíz- húsz percig nem táncolt, nem bukott alá a dugó. Bán Endre csapkodni kezdte mogyoró­botjával a vizet, hogy a fene enné meg, itt már a Zsigmond Géza kifogta a halakat.. . S odébb ment. Aztán kezdődött elölről. Végül önfeledt fürdés, futballozás lett a horgászás­ból, s csak az este, meg az éhség űzött haza bennünket a Latorca kanyargós, meredek, fecskefészkeket rejtő partjáról Sóvárogva néztük estefelé a túloldali sekély homokos víz­ben a csukák rablását,­­hogy a keszegek utáni hajszában a szárazra csúsztak.... Egyszer 1 tejes kukoricával mentünk horgászni, mert azt hallottuk a felnőttektől, hogy arra megy a ponty. Bóklász­tunk a vízparton, kerestük a megfelelő helyet — olyat, ahol a víz folyása szinte állóvá las­sult, hogy parafadugónkat el ne sodorja, — amikor egy „iga­zi”, derékig gumicsizmás váro­si horgász vetődött mellénk. Látva finom tejes kukoricán­kat, két horgot ajánlott négy csőért. Hajba kaptunk, ki kös­se meg az üzletet. Végül az én kukoricám tetszett neki. Volt két szép ívelésű horgom. To­vábbmentünk, s egy másik horgász tíz horgot adott egyi­kért is másikért is. Csak órák múlva jöttem rá, hogy alapo­san becsapott, hiszen a kitűnő formájú két horgomért bum­fordi, idomtalan, tompa horgo­kat adott. Soha nem fogtam velük halat... Hiába mentünk fei hajnalha­sadáskor a Latorca partjára, s álltunk derékig a vízbe a nagy­kanyarnál, sunk, a mi hogy kérészt­ás­horgunkat csak fenékjáró küszök meg a szú­rós „taknyos” halak találták meg. S ez a kérész­ásás is órákat rabolt el tőlünk, hiszen a gyors sodrásban csak min­den huszadik lapát agyagot si­került partra emelni, a többit elvitte a víz, csak úgy bujkál­tak ki a lyukakból a kérészek. Jól megfázva, dideregve ültünk aztán a mogyoróbotok mellé. S ha nem fogtunk halat, ak­kor se volt unalmas a Latorca. Csodálatos volt a hajnali köd szétoszlása a víz felett, mint­ha a ködpárnákat felszippan­tották volna az egyre izzóbb napsugarak. Megleshettük hód reggeli vadászatát, a vih­a­ra húzását a víz felszínén. S az erdő, a Peres ontotta a ma­darak dalát. Dél felé aztán jöttek a csinos lányok is folyóra fürödni a közeli tele­­­pülésről ... Sorozatos sikertelenségünket annak tudtuk be, hogy nem éj­szaka horgásztunk. Hallottuk, hogy az az igazi. De hát esté­re már összemartak a szúnyo­gok. A felnőttek cigaretta­­füsttel űzték el őket Az álom is nyomorgatott, végül legyő­zött. Féltünk is az éjszakára a gyanús neszekkel teli erdőben maradni. Egyszer kivittem ma­gammal félfarkas kutyámat, s éjszakára odakötöztem a me­redek, omladékos part alá, én pedig aludni tértem a Maszti­rák bácsi pásztorkunyhójába. Aludni nem tudtam, öt ku­tyájából csak úgy pattogtak­ belém a bolhák, de legalább átvészeltem az éjszakát. A hor­gokat a vízben hagytam, hadd vigyázaton rá a Tigris. Szegény kutya éktelen vonításba kez­dett, mikor megsejtette, hogy ő lesz az éjszakai horgász. Reggel dideregve találtam, de farklóbálással fogadott. madzagjaimból méternyi csün­­­gött a mogyoróbotok végén, s csak az volt érthetetlen, hogy minden hal — mert más eszem­be se juthatott — pontosan a víz tükrénél szakította el őket. Otthon izgalommal meséltem szájtátva hallgató barátaim­nak, hogy jártam. „Az anyját!” — tört ki belőlük az elisme­rés... Nagyot nőttem a sze­mükben ... Kinek is jutott volna eszébe, hogy a vadászó vidrák rágták el madzagjai­mat .. „­­ A LATORCÁNÁL lettem horgász, de halat — keszege­ket nem számítva — nem fog­tam benne. Egyszer még elme­gyek a gyerekkori partokra, tejes kukoricával, s újra mo­gyoróbotot vágok. Nem baj, ha nem is fogok halat... — ez a Madzag a mogyoróboton

Next