Dolgozók Lapja, 1977. július (30. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
4 DOLGOZIK LAPJA Kodály szellemében A nyári egyetem hétköznapjai Éppen Budapestre kirán— --------- dúltak az esztergomi Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem hallgatói. A Martos-kollégium halljában csak a gyermekkórus itthonmaradt tagjai rajcsúroztak. Egyikük nagyon elégedetlen volt, mert zokszavát még a a bejárat előtt hallottam: „Edina, nem csúszik a korlát ..Hiába, a feszített komoly munka után nekik is jólesik egy kis lazítás. A társalkodóban Szabó Tibor főiskolai tanárral, a nyári egyetem egyik csoportvezetőjével találkoztam. A szó, természetesen, a nyári egyetemre terelődött. Nem titkolhattam el egy engem régen foglalkoztató kérdést: — Nincs-e egészségtelen rivalizálás a kecskeméti Kodály-szemináriummal? — Ilyesmiről szó sincs. Semmiféle rivalizálás nincs Kecskeméttel. Elsősorban azért nem beszélhetünk erről, mert a mi kurzusunk más, mint az ottani. Mi az első foglalkozáson kijelentjük: nem az a célunk, hogy a Kodály-módszer „professzoraivá” képezzük ki az Esztergomba érkezőket. Feladatunk, az — és ez nagyon sok... —, hogy a magyar énektanításnak mintegy keresztmetszetét adjuk. Aki Esztergomba érkezik, eleve zenei ismeretek birtokában van. Kétféle típust ismertem meg: az első, aki hangyaszorgalommal igyekszik mindent elsajátítani. A másik: aki bizonyos kételkedésekkel, fenntartásokkal érkezik. Meg kell mondanom hogy az utóbbiak általában a képzettebb zenészek. Ezek a kételkedők várják, hogy meggyőzzük őket a mi módszerünk helyességéről. Számukra az előadások között hagynunk kell időt meditálásra, hadd szűrjék le a tapasztalatokat. Időközben megérkeztek hallgatók. „Ilyenkor nagy a a kottavásárlás Budapesten ...” — mondják, amikor a szépen csomagolt „szerzeményeket” mutogatják egymásnál. Megismerkedem az egyik fiatalemberrel. Vietnamból érkezett, a neve Bui Dúc Hanh Thanhan. Felteszem a nemzetközi társaságokban szokásos kérdést, milyen nyelven beszélhetnénk ? — Ha lehetne, magyarul ... — mondja mosolyogva a vietnami vendég. Bui Dúc Hanh-Thanhan hazáidban — fiatal kora ellenére — ismert zeneszerző. ..Sathet” című operáját (magyarul örök embernek lehetne fordítani) bemutatták Hanoiban. (1. zongoraversenye is nagy sikert aratott.) — Tradicionális, nemzeti opera? — kérdezem. — Nem. Az önök szóhasználata szerint európai értelemben vett opera. Hanoiban kezdtem zenei tanulmányaimat. Akadémiát végeztem. Közben lehetőségem nyílt ösztöndíjasként Magyarországra jönni. Itt dr. Falvy Zoltán professzor növendéke vagyok, zeneszerzést tanulok. Liszt és Kodály zenéjét nagyon szeretem. Liszt II. zongoraversenye a legkedvesebb muzsikám. Roppant érdekel a magyar népdal. Hazatérve jól tudom kamatoztatni az Esztergomban tanult Kodálymódszert is. Vietnamban nagy a zenetanulási kedv. Az iskolások első osztálytól hetedikig tanulnak zenélni. Feltehetően én is tanítani fogok odahaza. — Esztergomból milyen emlékekkel távozik? — Most fejeztem be egy zongoradarabomat. Címe: „Búcsú Esztergomtól”. Egy magyar és egy vietnami népdal variációjából áll a darab. Egy zongorista előadja a búcsúesten ... — Nuala McAllister tanárnő Írországból, Dublinből érkezett. — Először is, meg kell mondanom, hogy nálunk nem túlságosan ismert Kodály énektanítási módszere. Középiskolában tanítok, ötszáz növendékünk van. Magam vagyok az egyetlen zenepedagógus. Gondolom, ez az arány következtetni enged az énektanítás helyzetére. Írország oktatási minisztériuma azzal a kifejezett gomba, óhajjal küldött Eszterhogy hazatérve számoljak be arról, mennyiben lehetne nálunk is bevezetni a magyar oktatási rendszert. Járt itt Esztergomban néhány éve egy szakfelügyelőnk, Alfred Bradshaw, ő a saját iskolájában nagyszerű eredményeket ért el. Sőt, rendszeresen tart az USA-ban, Bostonban előadásokat módszeréről... Minden Kodály igyekezetünk az, hogy odahaza is elterjesszük az itt megismert jó módszereket. Szükségesnek tartanám, ha Írországból több fiatal zenetanár érkezne nyaranként erre a kurzusra. Margaret Ollaro, Hitchin- Herts-ből, London mellől jött Esztergomba. Ha nem mondaná, nem hinném, hogy angol. A szokásos „hűvösség” helyett olaszos temperamentummal, karmesteri közjátékkal magyaráz. — 1976-ban állami ösztöndíjjal jártam Magyarországon. Budapesten, Szegeden, és Debrecenben tanulmányoztuk országuk általános nevelésügyét. Utunk során elmentünk több iskolába, ahol alkalmam volt megismerkedni a magyar énektanítás rendszerével. Magam is muzsikus vagyok, éneket tanítok. Természetesen felkeltette érdeklődésemet Kodály-módszer. Angliában három megyében, így a miénkben, Hertfordshire-ben is bevezették már ezt az oktatási rendszert. Ahol tanítok, nem másodlagos dolog az énekoktatás. Szerencsére az igazgatónk is muzsikus ... így szívügye a korszerű tanítás. — Azért vagyok most - ----------------- Esztergomban, hogy még alaposabban megismerjem az itteni szereket. Középiskolában módtanítok. Hozzánk olyan gyerekek kerülnek, akiknek egy része az általános iskolában tanult már zenét. Mások nem. Otthon láttam, hogy milyen nagy előnnyel érkeznek a középiskolába azok, akik már éneket tanultak. Gondunk az, hogy nincs olyan központi tantervünk, mint önöknél, Magyarországon. Egyes területeken nálunk sokat tesznek a zenetanítás érdekében, másutt meg jószerivel semmit. Hazatérve minden erőmmel azon leszek, hogy megvalósítsam iskolánkban Kodály módszerét. — Tapasztalhatta, hogy nálunk nagy a zenetanulási kedv. Hasonlóról tudna beszámolni Angliából? — Nem mondhatnám. Nincs olyan nagy érdeklődés a zene iránt. Pedig vallom, hogy a nevelésben, az emberformálásban nagy szerepe van az énektanításnak. Végeztem egy kísérletet. Fogyatékos gyerekeket neveltem énekkel. Eredményeim bátorítanak arra, hogy kijelentsem: az egyik legeredményesebb nevelési módszer az ének-zenetanítás. Beszélgető partnereim sokszor mondták: Kodály-módszer. Valóban, zsenijének szelleme századunk ott van az esztergomi nyári egyetem falai közt. A magyar zenepedagógia híre hozza a Duna-parti városba messzi tájnk muzsikusait. És ezt a jó hírt hatványozottan viszik szét a kurzusok után a különböző égtájak felé. Cs. N. L. ! Siker! Az esztergomi Mopresszó Minntha megrendelésre tisztult volna ki az esti égbolt, hogy az esztergomi vár teraszán a Mopresszó előadását zavartalanul élvezhessék résztvevők. Pintér Zsuzsanna, a az esztergomi körzeti moziüzemvezető a házigazda: „Nem reméltem, hogy ennyien összejönnek. Azt hittem, az egész napi rossz idő elriasztja a nézőket. Persze, a film is — a Legyek ura — nagyon vonzó”. A Mopresszó féltucat előadásakor már bizonyos észrevételek, következtetések nyilvánvalóan megszülettek vállalkozás egyik ötletgazdájában. „Nem hittük volna, hogy ilyen jól sikerül”, mondja Pintér Zsuzsa, „130 bérletet vettek meg, s valamennyi előadás látogatóinak száma is ennyi. Igazán köszönet illeti a Komárom megyei Moziüzem Vállalatot, hogy ilyen nagyszerű műsort biztosított ehhez az új próbálkozáshoz. Meg lehetünk elégedve a Mepresszó sikerével, mint a film társadalmi forgalmazásának sajátos módjával, ami része a közművelődésnek, és egyben kellemes feloldódást nyújt. Most is egyre többen jelentkeznének bérletért, de sajnos, a kérések kielégítésére idén már nincs mód”. Bár a Vetítés este 1/2 9- kor kezdődik, 3-kor már a csaknem tele van a terasz, nézők halk zene mellett beszélgetnek az évezredes vár hangulatos bástyái közt. „Nagyon szép ez a környezet”, néz körül S. G. tanár, „a műsor is elsőrendű. Kiváló filmeket nézhetünk itt meg. Keresve se találhattunk volna jobb lehetőséget a kulturált szórakozásra, ami ilyen könnyen elérhető. A szervezés is dicsérendő: igényesebb közönségnek biztosítottak így szórakozási lehetőséget”. S. E.-né gyártmányszerkesztő is dicséri a műsort. „Nehéz, szinte lehetetlen eljutni a Filmmúzeumba, egy vidéki városból juthatunk. Itt olyan filmekhez amiket máshol nem láthatunk. Jó a környezet, kellemes dolog vetítés után elbeszélgetni az ismerős asztaltársasággal”. T. M. egészségügyi dolgozó is tetszését nyilvánítja: „Remek az a kiadvány, ami a filmekről ad rövid ismertetést”, mondja, „nagyon ügyes ez a tájékoztatás az alkotásokról. De jobb lett volna úgy szervezni, hogy a műsor két alkalommal, mondjuk szombat— vasárnap mehetne. Sokan panaszkodnak, hogy lemaradtak”. Ez talán a legnagyobb dicséret: azonnali igény egy másik ilyen vállalkozásra. Arra a kérdésre, hogy ez megoldható-e a jövőben, Pintér Zsuzsanna így válaszol: „Ha csinálnánk egy vetítést ugyanezekből még filmekből, az már elvesztené a érdekességét. Szeretnénk megőrizni a Mopresszót kivételes alkalomnak, olyan emberek szórakozási lehetőségének, akik nyitott szemmel járnak, tudatosan és magas igénnyel választanak maguknak programot, és veszik a fáradságot, hogy időben gondoskodjanak jegyről”. Egyik asztalnál vidám fiatalok ülnek. A MEDICOR üzem Amfora Ifjúsági Klubjának tagjaira ismerek. F. Gy. a klub vezetője: „Hat bérletet vettünk, és ezt minden alkalommal jutalomként osztjuk el a klub tagjai közt. Nagyon jó ötletnek tartjuk, hogy mozi, múzeum és presszó ilyen szépen együtt van. Film után nagyon szívesen üldögélünk és beszélgetünk még itt. Jó lenne, kétszer ha legalább egyszera film bevezetőjét tartó Kelemen Tibor itt maradna egy-egy közös beszélgetésre. Lehet, hogy nem szólnánk bele, de nagyon szívesen hallgatnánk...” Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója, a másik ötletgazda és „házigazda” is természetesen állandóan len van. „Nagyon örülök jóa sikernek”, „Úgy érzem, feleli kérdésemre, bizonyítottunk ezzel a kezdeményezéssel. Bebizonyítottuk, hogy meg lehet mozgatni az embereket, még a látszólag holtszezon nyáridőben is, csak nívós programot kell biztosítani. Jövőre szeretnénk premier filmeket bemutatni itt, vagy témák köré csoportosítva összeválogatni a műsort”. — dies — (48.) Haza is ment a Kakukk-rétre, és még sokáig nem volt semmi. Majd csak tavasz fele. Valami bújkáló SS-ek, akik beszorultak ide a hegyekbe, bezörgettek hozzá. És milyen a vaksors, köztük volt az az SS-tiszt is, akivel a lengyelnek még odaát valami dolga volt, ez felismerte. Mindjárt kivitték, bekötötték a száját és felakasztották, s mert nem akartak zajt ütni, és mert féltek, hogy a dolog kitudódik, meg a bosszú miatt is, késsel lemészárolták az egész családot, a csecsemőt is. De mégis üthettek valami zajt, mert a közelben elhaladó orosz járőr gyanút fogott. Akkoriban folyton járták az oroszok az erdőt, többször is átfésülték éppen az ilyen bújkálók után. Hát ezeket aztán ott csípték mind egy szálig, ott volt még a művük is frissiben. Nem sokat teketóriáztak velük. A helyszínen főbe lőtték őket. Mint oroszul tudó, beszéltem akkor a parancsnokkal. Sóhajtott: „Vojna, vojna ... ” Bizony azt mondom én is, hogy csak háború ne legyen soha. Most béke van hál’ Istennek. A nyomozók csak nehezen szabadultak a történet statása alól. — Béke — bólintottak némileg késve, fellélegezve. Koccintottak rá. Az öreg még belenézett a poharába, talált még az allah néhány cseppet, azt is kiitta, mintha valami részeges lenne, pedig csak nem szeretett megrendültnek mutatkozni. —• Érdekes — szólott —, én még ezt a históriát nem is hallottam ... Pedig itt vagyok a területen néhány éve. — Van ilyen... — mondta az elnök. — Talán mert nép nemigen emlegeti. Sokszor eszembe jut, milyen furcsa is a népi emlékezet. Az egyik dolog szinte máma történik, és semmi, a másiknak ötven éve, vagy még több, s arról legendák keringenek ma is... Mondom, elgondolkoztam már ezen néhányszor, s a magam eszétől arra jutottam, hogy talán mert a Göndör Lidi közelebb volt hozzájuk. A történetével, s történetének tanúságával is... A másik meg a lengyel, távolabb. a háború, az valahogy más ... S Sokszor az az érzésem, hogy akarják is elfelejteni .. a háborúval együtt. — A háborúval együtt — bólintott az öreg. Felállt, kezet fogott az elnökkel. A bor is elfogyott, s menniük is illett. A napnak még nem volt vége. Felállították a vadkárbizottságot is. Kimentek, és megnézték a határt. Az emberek mindenütt ott nyomakodtak a bizottság sarkában. Azt mondták: „Veszett fejsze nyele” — és nem vártak túl sokat. De legalább kisírhatták valakinek magukat. Délutánra csend lett, csak majd estére bolydult meg újra a falu. A kocsma olyan volt, mint a méhkas. Králik Franyó kiállt az ajtóba. A barna bársonyból kivilágított az égő képe. Meglátta Ondrejt a kocsma felé kacsázni, meg se várta, hogy odaérjen. — Másodikszor is odacsapta nekik! — kiáltott feléje. Mindenki tudta már, hogy Matej összetörte magát. Odahaza nyög az ágyon, s káromolja az Istent. Úgy volt, hogy hazafele tartott a városból, békében, mert a fát, azt eladta. S ahogy a keresztúthoz ért, a lovak valamitől megbokrosodtak, és elragadták a szekeret. Aztán valamivel odébb az árokban kötöttek ki, így. A szekér is ripityára tört. — Uramisten! — sóhajtozott a nép. — Mi jön még"! Beérett végre az a gyér kis gabona a sovány hegyi földön. Amit a vad nem gázolt le. Éjszakánként kolomppal riogatták, fedőket csapkodtak össze, fazekakkal csörömpöltek. Így aztán beérett a szokott időben, mely itt az erdők ölében később van, mint egyebütt. Beérett, le is vágták az ősi kétkezi módon, keresztekbe rakták. S mert oly kevés, mert oly drága a beleölt gond és aggodalom miatt, hát rettegve féltik: most már legalább megmaradjon. Kinn égnek a tüzek a határban. S virraszt a férfilakosság a tüzek mellett, melyek a vadak ellen lobognak. Tűzőrségben vannak — így mondják. Ezért is meg azért is. Nehogy az a kis egybehordott Élet e száraz időben tűz martaléka legyen. Miközben a maguk rakta tüzek mellett bóbiskolnak, hogy a vadaké se legyen. (Folytatjuk) t Szeberényi Lehel: j ! A RÉM I ÉHnni É Éiii iiiHi» 1911 július VI.. *7tri* A Piramis Tatabányán Hétfőn délután az Ifjúsági Park felé áramlók tömege jelezte, hogy nem a megszokott együttesek valamelyike lép fel a tatabányai fiatalok kedvelt szórakozóhelyén, hanem valami más lesz. Este volt hirdetve a program. íi-ra de már 6 órakor hosszú sor állt a pénztár előtt és 7-re többen voltak bent, mint eddig bármikor. Több ezren voltak, a Május 1. parkban, a sétányokon, a fákon, és a Halászkert kerthelyiségében helyet foglalókat is nyugodtan ide számíthatjuk. Nyolc órakor a parkbéli fiatalok leültek a betonra és „Gyertek ki, gyertek ki!...” kiáltással követelték a zenekart. Som Lajos, a szakma veteránja mondta el a köszöntőt, és elégedett arccal nyugtázta a népszerűségét. A hatalmas hangfalak, a piramisszerű emelvény, a fekete bőrruhák, láncok, gyűrűk, színesen villogó reflektorok, görögtűz mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a jól ismert dallamokat hallgatva, majd valamennyit megismételtetve elrepüljön a másfél óra. Amit egy dob — basszgitár duóval lehet csinálni, azt mind megcsinálták a „Fénylő piramisok árnyékában” című szám improvizatív részében. A népszerű együttes nemcsak a tatabányai fiatalokat csalta ki a szabadba, hanem a környező falvakból is sokan eljöttek meghallgatni. A koncert, melyet a rajongók tettek koncertté, hisz az Ifjúsági Parkban a disco-zenekar-tánc a több dologról sablonprogram, is tanúskodik. Először: az ifipark lehet kicsi is, pedig eddig úgy tűnt, hogy néha feleslegesen nagy, másodszor: a bevétel fedezheti a zenekar gázsiját, sőt hasznot is hozhat. A közönség így búcsúzott az együttestől: „Gyertek vissza!” Csermák Radioés tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Zenevár. 8.40: Népművelők fóruma. 8.55: Zenekari muzsika. 10.05: Hangjáték. 10.25: Szólisták. 11.10: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.25: Áriák. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Brigádnapló. 13.40: Népi zenekar. 14.09: Mesejáték. 15.10: Klemperer operafelv. 18.10: A természet hangjai. 16.38: Gasparone: Részi. 17.07: Olvasó a labirintusban. 17.32: Svéd Sándor énekel. 17.47: Britten: Változatok. 18.15: Könyvszemle. 19.15: Öttusabajnokság. 19.20: Ady műveltségi verseny. 21.00: Verbunkos muzsika. 21.15: Kis magyar néprajz. 21.20: Évfordulók nyomában... 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Morey-madrigálok. 22.45: Beszélgetés. 23.00: Meiner-vonósnégyes. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fúvószene. 8.33: Slágermúzeum. 9.33: A 04. 05. 07 jelenti. 10.00: Zenés műsor. 11.33: A Szabó család. 12.00: Charity, te édes! 12.33: Zenekari muzsika. 13.33: Kurtág György: Játékok. 14.00: Kettőtől ötig... 17.00: Ötödik sebesség. 18.00: Népi muzsika. 18.48: Tánczene Kubából. 19.28: Százesztendős a hangrögzítés. 20.33: A Rádió Dalszínháza. 21.12: Istenek, megváltók, próféták. 22.25: Hanglemezbolt. 22.50: Nótacsokor. 23.30: Operettkettősök. 3. MCSOK 14.05: Bolgár művészek. 14.50: Dzsessz. 15.10: Zenekari muzsika. 16.56: Zongora est. 18.00: A Nyugat lánya. Opera. 19.09: A Dunánál. 20.56: Mendelssohn-hangverseny. 22.10: Szenthelyi Miklós hegedül. BUDAPESTI TV 8.59: Tv-téma. 9.05: Focisuli. V. 9.55: Delta. 10.25: Ha majd nagy nő leszek. Film. 12.M: „Nem azért a húsz fillérért". Vitám navr. 12.45: Lehet egy kérdéssel több? Vetélkedő. 16.28: Hírek. 16.35: Magyar rövidfilmek a képernyőn. 17.20: Varázsolló. IV,1. 18.00: Nyugdíjasok műsora. 18.30: Forradalmár vagy színes polgár? Riportfilm I. 18.50: Szépen, jól magyarul. . 19.00: Közönségszolgálat. 19.10: Esti mese. 19.20: Tv-torna. 19.30: Tv-híradó. 20.00 : Kék fény . . . 21.00: Most mutasd meg: Társasjáték. 21.30: Művészeti 22.15: Tv-híradó 3.magazin. 2. MŰSOR 18.28: Szabadegyetem. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Míkisz Theodorakisz hangversenye •20.35: Tv-híradó 2. •21.25: Házassági hétforduló. Irtlm. BECSZ tv 10.30: A pokolszirt. Film. 17.00: Kicsinyek műsora. 17.55: Jó éjszakát gyerekek. 18.00: Rajzfilm. 18.30: MI. 19.00: Osztrák képek. 20.00: A Lerouge ügy. (2.) •21.45: Hírek, sporthírek. II. PROGRAM 16.55: Élet a víz alatt. Dokfilm. 19.30: Iskolatelevízió. 20.00: Teleobjektív. 20.55: Montreux 1977: Díjnyertes filmekből. 21.40: Tv-híradó 2.. kultúra. 22.15: KUNG FU. Films. POZSONYI TV 16.20: Tv-híradó. 16.35: Ifjúság* magazin. 17.15: Heti könyvismertetés. 17.20: Bratislava havi híradó. 17.50: Autósok, motorosok maga»zinja. 18.20: Első volt. Dók. 18.40: Esti mese. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Csempészek. Szovjet film. 21.00 : A rr'beci melamui fótis. Dók.-film. 21.25: A rendőrség nyomoz. 21.30: Tv-híradó. 22.00: Szórakoztató műsor. 2. MŰSOR 18.25: Létkörnyeeet. IX. 19.00: TnterpannivSma — magazin. 19.30: Sporthíradó. 20.30: ciiopin-hp i tg versi^y. 21.15: Tv-híradó.