Dolgozók Lapja, 1977. július (30. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

4 DOLGOZIK LAPJA Kodály szellemében A nyári egyetem hétköznapjai Éppen Budapestre kirán­— --------- dúltak az eszter­gomi Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem hallgatói. A Martos-kollégium halljában csak a gyermekkórus itthon­maradt tagjai rajcsúroztak. Egyikük nagyon elégedetlen volt, mert zokszavát még a a bejárat előtt hallottam: „Edina, nem csúszik a kor­lát ..Hiába, a feszített komoly munka után nekik is jólesik egy kis lazítás. A társalkodóban Szabó Tibor főiskolai tanárral, a nyári egyetem egyik csoportvezető­jével találkoztam. A szó, ter­mészetesen, a nyári egyetem­re terelődött. Nem titkolhat­tam el egy engem régen fog­lalkoztató kérdést: — Nincs-e egészségtelen ri­valizálás a kecskeméti Ko­­dály-szemináriummal? — Ilyesmiről szó sincs. Semmiféle rivalizálás nincs Kecskeméttel. Elsősorban az­ért nem beszélhetünk erről, mert a mi kurzusunk más, mint az ottani. Mi az első foglalkozáson kijelentjük: nem az a célunk, hogy a Ko­­dály-módszer „professzorai­vá” képezzük ki az Eszter­gomba érkezőket. Feladatunk, az — és ez nagyon sok... —, hogy a magyar énektanítás­nak mintegy keresztmetszetét adjuk. Aki Esztergomba ér­kezik, eleve zenei ismeretek birtokában van. Kétféle tí­pust ismertem meg: az első, aki hangyaszorgalommal igyekszik mindent elsajátíta­ni. A másik: aki bizonyos kételkedésekkel, fenntartá­sokkal érkezik. Meg kell mondanom hogy az utóbbiak általában a képzettebb zené­szek. Ezek a kételkedők vár­ják, hogy meggyőzzük őket a mi módszerünk helyességé­ről. Számukra az előadások között hagynunk kell időt meditálásra, hadd szűrjék le a tapasztalatokat. Időközben megérkeztek hallgatók. „Ilyenkor nagy a a kottavásárlás Budapesten ...” — mondják, amikor a szé­pen csomagolt „szerzeménye­ket” mutogatják egymásnál­. Megismerkedem az egyik fia­talemberrel. Vietnamból ér­kezett, a neve Bui Dúc Hanh­ Thanhan. Felteszem a nem­zetközi társaságokban szoká­sos kérdést, milyen nyelven beszélhetnénk ? — Ha lehetne, magya­rul ... — mondja mosolyog­va a vietnami vendég. Bui Dúc Hanh-Thanhan ha­záidban — fiatal kora elle­nére — ismert zeneszerző. ..Sathet” című operáját (ma­gyarul örök­ embernek le­hetne fordítani) bemutatták Hanoiban. (1. zongoraverse­nye is nagy sikert aratott.) — Tradicionális, nemzeti opera? — kérdezem. — Nem. Az önök szóhasz­nálata szerint európai érte­lemben vett opera. Hanoiban kezdtem zenei tanulmányai­mat. Akadémiát végeztem. Közben lehetőségem nyílt ösztöndíjasként Magyaror­szágra jönni. Itt dr. Falvy Zoltán professzor növendéke vagyok, zeneszerzést tanulok. Liszt és Kodály zenéjét na­gyon szeretem. Liszt II. zon­goraversenye a legkedvesebb muzsikám. Roppant érdekel a magyar népdal. Hazatérve jól tudom kamatoztatni az Esztergomban tanult Kodály­­módszert is. Vietnamban nagy a zenetanulási kedv. Az iskolások első osztálytól he­tedikig tanulnak zenélni. Fel­tehetően én is tanítani fogok odahaza. — Esztergomból milyen emlékekkel távozik? — Most fejeztem be egy zongoradarabomat. Címe: „Búcsú Esztergomtól”. Egy magyar és egy vietnami nép­dal variációjából áll a da­rab. Egy zongorista előadja a búcsúesten ... — Nuala McAllister tanár­nő Írországból, Dublinből ér­kezett. — Először is, meg kell mondanom, hogy nálunk nem túlságosan ismert Kodály énektanítási módszere. Középiskolában ta­nítok, ötszáz növendékünk van. Magam vagyok az egyet­len zenepedagógus. Gondo­lom, ez az arány következ­tetni enged az énektanítás helyzetére. Írország oktatási minisztériuma azzal a kifeje­zett gomba, óhajjal küldött Eszter­hogy hazatérve szá­moljak be arról, mennyiben lehetne nálunk is bevezetni a­ magyar oktatási rendszert. Járt itt Esztergomban néhány éve egy szakfelügyelőnk, Al­fred Bradshaw, ő a saját is­kolájában nagyszerű eredmé­nyeket ért el. Sőt, rendsze­resen tart az USA-ban, Bos­tonban előadásokat módszeréről... Minden Kodály igye­kezetünk az, hogy odahaza is elterjesszük az itt megis­mert jó módszereket. Szük­ségesnek tartanám, ha Íror­szágból több fiatal zenetanár érkezne nyaranként erre a kurzusra. Margaret Ollaro, Hitchin- Herts-ből, London mellől jött Esztergomba. Ha nem mondaná, nem hinném, hogy angol. A szokásos „hűvösség” helyett olaszos temperamen­tummal, karmesteri közjá­tékkal magyaráz. — 1976-ban állami ösztön­díjjal jártam Magyarországon. Budapesten, Szegeden, és Deb­recenben tanulmányoztuk or­száguk általános nevelés­ügyét. Utunk során elmen­tünk több iskolába, ahol al­kalmam volt megismerkedni a magyar énektanítás rend­szerével. Magam is muzsikus vagyok, éneket tanítok. Ter­mészetesen felkeltette érdek­lődésemet Kodály-módszer. Angliában három megyében, így a miénkben, Hertford­­shire-ben is bevezették már ezt az oktatási rendszert. Ahol tanítok, nem másodlagos dolog az énekoktatás. Szeren­csére az igazgatónk is mu­zsikus ... így szívügye a kor­szerű tanítás. — Azért vagy­ok most - ----------------- Esztergomban, hogy még alaposabban meg­ismerjem az itteni szereket. Középiskolában mód­ta­nítok. Hozzánk olyan gyere­kek kerülnek, akiknek egy része az általános iskolában tanult már­ zenét. Mások nem. Otthon láttam, hogy milyen nagy előnnyel érkez­nek a középiskolába azok, akik már éneket tanultak. Gondunk az, hogy nincs olyan központi tantervünk, mint önöknél, Magyarországon. Egyes területeken nálunk so­kat tesznek a zenetanítás ér­dekében, másutt meg jósze­rivel semmit. Hazatérve minden erőmmel azon leszek, hogy megvalósítsam iskolánk­ban Kodály módszerét. — Tapasztalhatta, hogy ná­lunk nagy a zenetanulási kedv. Hasonlóról tudna be­számolni Angliából? — Nem mondhatnám. Nincs olyan nagy érdeklődés a ze­ne iránt. Pedig vallom, hogy a nevelésben, az emberfor­málásban nagy szerepe van az énektanításnak. Végeztem egy kísérletet. Fogyatékos gyerekeket neveltem énekkel. Eredményeim bátorítanak arra, hogy kijelentsem: az egyik legeredményesebb ne­velési módszer az ének-zene­­tanítás. Beszélgető partnereim sok­szor mondták: Kodály-mód­szer. Valóban, zsenijének szelleme századunk ott van az esztergomi nyári egyetem falai közt. A magyar zene­­pedagógia híre hozza a Du­­na­-parti városba messzi tá­­jnk muzsikusait. És ezt a jó hírt hatványozottan viszik szét a kurzusok után a kü­lönböző égtájak felé. Cs. N. L. ! Siker! Az esztergomi Mopresszó Minntha megrendelésre tisz­tult volna ki az esti égbolt, hogy az esztergomi vár tera­szán a Mopresszó előadását zavartalanul élvezhessék résztvevők. Pintér Zsuzsanna, a az esztergomi körzeti mozi­üzemvezető a házigazda: „Nem reméltem, hogy ennyi­en összejönnek. Azt hittem, az egész napi rossz idő el­riasztja a nézőket. Persze, a film is — a Legyek ura — nagyon vonzó”. A Mopresszó féltucat elő­adásakor már bizonyos észre­vételek, következtetések nyil­vánvalóan megszülettek vállalkozás egyik ötletgazdá­­­jában. „Nem hittük volna, hogy ilyen jól sikerül”, mondja Pintér Zsuzsa, „130 bérletet vettek meg, s vala­mennyi előadás látogatóinak száma is ennyi. Igazán kö­szönet illeti a Komárom megyei Moziüzem Vállalatot, hogy ilyen nagyszerű műsort biztosított ehhez az új pró­bálkozáshoz. Meg lehetünk elégedve a Mepresszó sikeré­vel, mint a film társadalmi forgalmazásának sajátos mód­jával, ami része a közműve­lődésnek, és egyben kellemes feloldódást nyújt. Most is egyre többen jelentkeznének bérletért, de sajnos, a kérések kielégítésére idén már nincs mód”. Bár a Vetítés este 1/2 9- kor kezdődik, 3-kor már a csaknem tele van a terasz, nézők halk zene mellett beszélgetnek az évezredes vár hangulatos bástyái közt. „Na­gyon szép ez a környezet”, néz körül S. G. tanár, „a műsor is elsőrendű. Kiváló filmeket nézhetünk itt meg. Keresve se találhattunk volna jobb lehetőséget a kulturált szórakozásra, ami ilyen kön­­­nyen elérhető. A szervezés is dicsérendő: igényesebb kö­zönségnek biztosítottak így szó­rakozási lehetőséget”. S. E.-né gyártmányszerkesztő is di­cséri a műsort. „Nehéz, szin­te lehetetlen eljutni a Film­múzeumba, egy vidéki vá­rosból­ juthatunk. Itt olyan filmekhez amiket máshol nem láthatunk. Jó a környe­zet, kellemes dolog vetítés után elbeszélgetni az isme­rős asztaltársasággal”. T. M. egészségügyi dolgozó is tet­szését nyilvánítja: „Remek az a kiadvány, ami a filmekről ad rövid ismertetést”, mond­ja, „nagyon ügyes ez a tájé­koztatás az alkotásokról. De jobb lett volna úgy szervez­ni, hogy a műsor két alka­lommal, mondjuk szombat— vasárnap mehetne. Sokan pa­naszkodnak, hogy lemarad­tak”. Ez talán a legnagyobb di­cséret: azonnali igény­ egy másik ilyen vállalkozásra. Arra a kérdésre, hogy ez megoldható-e a jövőben, Pintér Zsuzsanna így vála­szol: „Ha csinálnánk egy vetítést ugyanezekből még filmekből, az már elvesztené a érdekességét. Szeretnénk meg­őrizni a Mopresszót kivéte­les alkalomnak, olyan embe­rek szórakozási lehetőségének, akik nyitott szemmel járnak, tudatosan és magas igénnyel választanak maguknak prog­ramot, és veszik a fáradsá­got, hogy időben gondoskod­janak jegyről”. Egyik asztalnál vidám fia­talok ülnek. A MEDICOR üzem Amfora Ifjúsági Klub­jának tagjaira ismerek. F. Gy. a klub vezetője: „Hat bérletet vettünk, és ezt­­ min­den alkalommal jutalom­ként osztjuk el a klub tag­jai közt. Nagyon jó ötlet­nek tartjuk, hogy mozi, mú­zeum és presszó ilyen szé­pen együtt van. Film után nagyon szívesen üldögélünk és beszélgetünk még itt. Jó lenne, kétszer ha legalább egyszer­­a film bevezetőjét tartó Kelemen Tibor itt ma­radna egy-egy közös beszél­getésre. Lehet, hogy nem szólnánk bele, de nagyon szí­vesen hallgatnánk...” Horváth Béla, a Vármú­zeum igazgatója, a másik öt­letgazda és „házigazda” is természetesen állandóan len van. „Nagyon örülök jó­a sikernek”, „Úgy érzem, feleli kérdésemre, bizonyítottunk ezzel a kezdeményezéssel. Bebizonyítottuk, hogy meg lehet mozgatni az embereket, még a látszólag holtszezon nyáridőben is, csak nívós programot kell biztosítani. Jövőre szeretnénk premier filmeket bemutatni itt, vagy témák köré csoportosítva összeválogatni a műsort”. — dies — (48.) Haza is ment a Ka­kukk-rétre, és még sokáig nem volt semmi. Majd csak tavasz fele. Valami bújkáló SS-ek, akik beszorultak ide a hegyekbe, bezörgettek hoz­zá. És milyen a vaksors, köz­tük volt az az SS-tiszt is, aki­vel a lengyelnek még odaát valami dolga volt, ez felis­merte. Mindjárt kivitték, bekötötték a száját és fel­akasztották, s mert nem akar­tak zajt ütni, és mert féltek, hogy a dolog kitudódik, meg a bosszú miatt is, késsel le­mészárolták az egész csalá­dot, a csecsemőt is. De mégis üthettek valami zajt, mert a közelben elhaladó orosz jár­őr gyanút fogott. Akkoriban folyton járták az oroszok az erdőt, többször is átfésülték éppen az ilyen bújkálók után. Hát ezeket aztán ott csíp­ték mind egy szálig, ott volt még a művük is frissiben. Nem sokat teketóriáztak ve­lük. A helyszínen főbe lőt­ték őket. Mint oroszul tudó, beszéltem akkor a parancs­nokkal. Sóhajtott: „Vojna, voj­­na ... ” Bizony azt mondom én is, hogy csak háború ne legyen soha. Most béke van hál’ Istennek. A nyomozók csak nehezen szabadultak a történet statása alól. — Béke — bólintottak né­mileg ké­sve, fellélegezve. Koccintottak rá. Az öreg még belenézett a poharába, talált még az allah néhány cseppet, azt is kiitta, mintha valami részeges lenne, pedig csak nem szeretett megrendültnek mutatkozni. —• Érdekes — szólott —, én még ezt a históriát nem is hallottam ... Pedig itt vagyok a területen néhány éve. — Van ilyen... — mondta az elnök. — Talán mert nép nemigen emlegeti. Sok­­­szor eszembe­­ jut, milyen fur­csa is a népi emlékezet. Az egyik dolog szinte máma tör­ténik, és semmi, a másiknak ötven éve, vagy még több, s arról legendák keringenek ma is... Mondom, elgondolkoz­tam már ezen néhányszor, s a magam eszétől arra jutottam, hogy talán mert a Göndör Li­di közelebb volt hozzájuk. A történetével, s történetének tanúságával is... A másik meg­ a lengyel, távolabb. a háború, az valahogy más ... S Sokszor az az érzésem, hogy akarják is elfelejteni .. a háborúval együtt. — A háborúval együtt — bólintott az öreg. Felállt, kezet fogott az el­nökkel. A bor is elfogyott, s menniük is illett. A napnak még nem volt vége. Felállították a vadkár­bizottságot is. Kimentek, és megnézték a határt. Az em­berek mindenütt ott nyoma­­kodtak a bizottság sarkában. Azt mondták: „Veszett fejsze nyele” — és nem vártak túl sokat. De legalább kisírhatták valakinek magukat. Délutánra csend lett, csak majd estére bolydult meg új­ra a falu. A kocsma olyan volt, mint a méhkas. Králik Franyó kiállt az ajtóba. A barna bársonyból kivilágított az égő képe. Meglátta Ond­­rejt a kocsma felé kacsázni, meg se várta, hogy odaérjen. — Másodikszor is odacsap­ta nekik! — kiáltott feléje. Mindenki tudta már, hogy Matej összetörte magát. Oda­haza nyög az ágyon, s káro­­molja az Istent. Úgy volt, hogy hazafele tartott a városból, békében, mert a fát, azt eladta. S ahogy a keresztúthoz ért, a lovak valamitől megbokrosodtak, és elragadták a szekeret. Aztán valamivel odébb az árokban kötöttek ki, így. A szekér is ripityára tört. — Uramisten! — sóhajto­zott a nép. — Mi jön még"! Beérett végre az a gyér kis gabona a sovány hegyi földön. Amit a vad nem gázolt le. Éjszakánként kolomppal rio­gatták, fedőket csapkodtak össze, fazekakkal csörömpöl­tek. Így aztán beérett a szokott időben, mely itt az erdők ölé­ben később van, mint egye­bütt. Beérett, le is vágták az ősi kétkezi módon, keresztek­be rakták. S mert oly kevés, mert oly drága a beleölt gond és aggodalom miatt, hát ret­tegve féltik: most már lega­lább megmaradjon. Kinn égnek a tüzek a ha­tárban. S virraszt a férfila­kosság a tüzek mellett, melyek a vadak ellen lobognak. Tűzőrségben vannak — így mondják. Ezért is meg azért is. Nehogy az a kis egybehor­dott Élet e száraz időben tűz martaléka legyen. Miköz­­­ben a maguk rakta tüzek mellett bóbiskolnak, hogy a vadaké se legyen. (Folytatjuk) t Szeberényi Lehel: j ! A RÉM I ÉHnni É Éiii iiiHi» 1911 július VI.. *7tri* A Piramis Tatabányán Hétfőn délután az Ifjúsági Park felé áramlók tömege je­lezte, hogy nem a megszokott együttesek valamelyike lép fel a tatabány­ai fiatalok ked­­velt szórakozóhelyén, hanem valami más lesz. Este volt hirdetve a program. íi-ra de már 6 órakor hosszú sor állt a pénztár előtt és 7-re töb­ben voltak bent, mint­ eddig bármikor. Több ezren voltak, a Má­jus 1. parkban, a sétányokon, a fákon, és a Halászkert kert­helyiségében helyet foglalókat is nyugodtan ide számíthatjuk. Nyolc órakor a parkbéli fia­talok leültek a betonra és „Gyertek ki, gyertek ki!...” kiáltással követelték a zene­kart. Som Lajos, a szakma ve­teránja mondta el a köszön­tőt, és elégedett arccal nyug­tázta a népszerűségét. A ha­talmas hangfalak, a piramis­szerű emelvény, a fekete bőr­ruhák, láncok, gyűrűk, színe­sen villogó reflektorok, görög­­tűz mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a jól ismert dal­lamokat hallgatva, majd va­lamennyit megismételtetve el­repüljön a másfél óra. Amit egy dob — basszgitár duóval lehet csinálni, azt mind megcsinálták a „Fénylő piramisok árnyékában” című szám improvizatív részében. A népszerű együttes nemcsak a tatabányai fiatalokat csalta ki a szabadba, hanem a környező falvakból is sokan eljöttek­ meghallgatni. A koncert, melyet a rajon­gók tettek koncertté, hisz az Ifjúsági Parkban a disco-zene­­kar-tánc a több dologról sablonprogram, is tanúskodik. Először: az ifipark lehet ki­csi is, pedig eddig úgy tűnt, hogy néha feleslegesen nagy, másodszor: a bevétel fedezhe­ti a zenekar gázsiját, sőt hasz­not is hozhat. A közönség így búcsúzott az együttestől: „Gyertek vissza!” Csermák Radio­és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Zenevár. 8.40: Népművelők fóruma. 8.55: Zenekari muzsika. 10.05: Hang­játék. 10.25: Szólisták. 11.10: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.25: Áriák. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Brigádnapló. 13.40: Népi zenekar. 14.09: Mesejáték. 15.10: Klemperer operafelv. 18.10: A természet hangjai. 16.38: Gasparone: Részi. 17.07: Olvasó a labirintusban. 17.32: Svéd Sándor énekel. 17.47: Britten: Változatok. 18.15: Könyvszemle. 19.15: Öttusabajnokság. 19.20: Ady műveltségi verseny. 21.00: Verbunkos muzsika. 21.15: Kis magyar néprajz. 21.20: Évfordulók nyomában... 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Mor­ey-madrigálok. 22.45: Beszélgetés. 23.00: M­einer-vonósnégyes. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fúvószene. 8.33: Slágermúzeum. 9.33: A 04. 05. 07 jelenti. 10.00: Zenés műsor. 11.33: A Szabó család. 12.00: Charity, te édes! 12.33: Zenekari muzsika. 13.33: Kurtág György: Játékok. 14.00: Kettőtől ötig... 17.00: Ötödik sebesség. 18.00: Népi muzsika. 18.48: Tánczene Kubából. 19.28: Százesztendős a hangrög­zítés. 20.33: A Rádió Dalszínháza. 21.12: Istenek, megváltók, prófé­ták. 22.25: Hanglemezbolt. 22.50: Nótacsokor. 23.30: Operettkettősök. 3. MCSOK 14.05: Bolgár művészek. 14.50: Dzsessz. 15.10: Zenekari muzsika. 16.56: Zongora est. 18.00: A Nyugat lánya. Opera. 19.09: A Dunánál. 20.56: Mendelssohn-hangverseny. 22.10: Szenthelyi Miklós hegedül. BUDAPESTI TV 8.59: Tv-téma. 9.05: Focisuli. V. 9.55: Delta. 10.25: Ha majd nagy nő leszek. Film. 12.­M: „Nem azért a húsz fillé­rért". Vitám navr. 12.45: Lehet egy kérdéssel több? Vetélkedő. 16.28: Hírek. 16.35: Magyar rövidfilmek a kép­ernyőn. 17.20: Varázsolló. IV,1. 18.00: Nyugdíjasok műsora. 18.30: Forradalmár vagy színes polgár? Riportfilm I. 18.50: Szépen, jól magyarul. . 19.00: Közönségszolgálat. 19.10: Esti mese. 19.20: Tv-torna. 19.30: Tv-híradó. 20.00 : Kék fény . . . 21.00: Most mutasd meg: Társas­játék. 21.30: Művészeti 22.15: Tv-híradó 3.magazin. 2. MŰSOR 18.28: Szabadegyetem. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Míkisz Theodorakisz hang­versenye •20.35: Tv-híradó 2. •21.25: Házassági hétforduló. Irtlm­. BECSZ tv 10.30: A pokolszirt. Film. 17.00: Kicsinyek műsora. 17.55: Jó éjszakát gyerekek. 18.00: Rajzfilm. 18.30: MI. 19.00: Osztrák képek. 20.00: A Lerouge ügy. (2.) •21.45: Hírek, sporthírek. II. PROGRAM 16.55: Élet a víz alatt. Dokfilm. 19.30: Iskolatelevízió. 20.00: Teleobjektív. 20.55: Montreux 1977: Díjnyertes filmekből. 21.40: Tv-híradó 2.. kultúra. 22.15: KUNG FU. Films. POZSONYI TV 16.20: Tv-híradó. 16.35: Ifjúság* magazin. 17.15: Heti könyvismertetés. 17.20: Bratislava­ havi h­íradó. 17.50: Autósok, motorosok maga­»­zinja. 18.20: Első volt. Dók. 18.40: Esti mese. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Csempészek. Szovjet film. 21.00 : A rr'beci melamui fótis. Dók.-film. 21.25: A rendőrség nyomoz. 21.30: Tv-híradó. 22.00: Szórakoztató műsor. 2. MŰSOR 18.25: Létkörnyee­et. IX. 19.00: TnterpannivSma — magazin. 19.30: Sporthíradó. 20.30: ciiopin-hp i tg versi^y. 21.15: Tv-híradó.

Next