Dolgozók Lapja, 1977. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

4 DOLGOZÓK LAPJA Nyálkenyér Jegyzetek egy tv-film ősbemutatójáról Ritkán adatik ilyen találko­zást Akik a nézőtéren ültek, közülük sokan ott voltak film forgatásán — önmagukat a is kereshették a mozivásznon megjelenő képeken. Fel is hangzottak mellettem halk, de izgatott beszédfoszlányok. „Most figyeld, itt jövök ejnye, hát nem kivágtak”.én. A Turul mozi nézőterén na­gyon sok érdeklődőnek nem jutott ülőhely a Nyúlkenyér című „tatabányai tv-film” ve­títésekor, a bányásznapot be­vezető ünnepi előadáson. Ért­hető is volt ez az érdeklődés. Már az is külön érdekesség, hogy az országban először lát­hatta a közönség a majdan a televízión át az ország na­gyobb nyilvánossága elé kerü­lő filmet. Döme Piroska, a forgatókönyv írója is azt emelte ki a bemutató előtti rövid „előszavában”: fogadja a közönség olyan szeretettel a filmet, ahogy ezt az alkotók készítették. A rendhagyó ünnepi bemu­tatóval igyekeztek meghálálni a filmesek azt a segítséget, amelyet a film elkészítésekor Tatabányától, a szénbányáktól kaptak. Ezért dolgoztak meg­feszített tempóban a filmgyá­ri laboratóriumban, hogy a felvételeket követő hosszú utómunkával idejében, még­­ bányásznapra elkészüljenek. Sokan persze hiába keresték magukat a filmen a közremű­ködők, a nézőtéren ülő „alkal­mi statiszták” közül. A film a vágóasztalon is alaposan át­alakult, az irodalmi forga­t­­könyvből elmaradnak részle­tek, jelenetek — sűríteni kel­lett a cselekménysort, egy-egy „asszociációs vágás” elegendő­­ lett két esemény összekapcso­lásához. Kevesebb és több lett ily módon a film, egésszé ke­­rekedett-csiszolódott a tole­­net. S a néző és alkalmi­­ sze­replő, aki részt vett a forgatás hosszadalmas és fárasztó ese­ményein, nem véletlenül cso­dálkozott egy-egy jól meg­komponált, színes jelenekor végén: „Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle”. A Nyúlkenyér maradandó nyomot hagyott a nézőkben — és nem csak azért, mert a történet 1944 vészterhes idő­szakát idézve itt, ezen a bá­nyavidéken játszódik. Emléket állít a film azoknak, akik e korszak harcainak cselekvő résztvevői vagy éppen áldoza­ti és mártírjai voltak. Hitelesek a bányaterep egy­kori életét idéző képsorok, montázsok. Nem csak azért, mert még rendelkezésre álltak ehhez az „eredeti helyszínek” is Tatabánya lebontott és bon­tásra ítélt bányászkolóniáin. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a harminchárom eszten­dővel ezelőtti bányaművelést idéző helyszínt csak az anna­­völgyi régi aknában találtak a film alkotói.) Nem csupán azért, mert az itt élő embe­rek sokféle szállal kötődnek a bányához. De azért is, mert a történet írója, Döme Piros­ka maga is cselekvő részese volt az egykori illegális har­coknak és önéletrajzi motívu­mok is helyet kaphattak a filmben. Mindez kárpótolt azért, hogy maga a mű kissé epikusra si­került, hogy a szereplők sorsa nem vált végül is szívszorító­­an tragikus drámává, inkább elégikus hangú, em­lékidézés a film. Hisszük azonban, hogy lényegében jó és művészileg hiteles ez az emlékidézés — és ez jelentős mértékben Rémiás Gyula rendező érde­me is. A múlt küzdelmeiről, a munkáselődök megpróbáltatá­sairól szóló krónikáknak fon­tos szerepük van a ma embe­­rének formálásában, a múltról kialakuló kép árnyalásában, hitelesítésében. Ez a filmes krónika hasznos hozzájárulás ahhoz, hogy még pontosabban emlékezzünk arra a múltra, amely már végleg az elmúlt idők ködébe tűnt, de megisme­rése hozzásegít a jelenünk ér­tékeléséhez, megértéséhez. — e ~r A közönség a Turul moziban Jelenet a tv-filmből Rádió- és KOSSUTH RÁDIÓ 8.23: Bach-felvételek. 9.üll: Zenés képeskönyv. 9.13: Nyjari színház, téli stílus. 9.30 CJ-gyurkovics Mária* énekel. 10.05 :: Gyerm­ekmosolyok Koreában. 10.30: Kórusművek. 10 45: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.00: Zenekari muzsika. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Új falusi krónika. 13.40: Népi zenekar. 14.09: Tyll Eulenspiegel és a hesseni gróf Jelenet. 14.29: Láng István műveiből. 15.10: A rögösebbik út. Rádiójáték. 16.10: A Bolgár Kultúra Hete. 17.07: Hamisítványok. 17.32: Rossini-nyitány. 17.45: A daléneklés mesterei. 18.15: Könyvszemle. 19.15: Az arany ember. n­. rész. 20.03: Szőkefalvi-Nagy népdalokat énekel.Katalin 20.23: Richter zongorázik. 21.16: Kis magyar néprajz. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Hindemith kórusművei. 22.45: A világ Legnagyobb távcsöve. 23.00: Mozart-művek. 0.10: Filmzene. PETŐFI RÁDIO 8.05: Palló Imre 8.33: Slágermúzeum­ nótafelvételei. 9.33: Fúvósmuzsika V? NDK-ból. 10.00: Zenés műsor 11.33: A Szabó család.üdülőknek 12.00: Énekegyüttesek fél órája. 12.33: Az alvajáró. Részi. 13.33: Japán dallamok. 14.00: Kettőtől fél ötig... 16.33: Operettrészletek. 17.00: Körkapcsolás labdarúgó­­mérkőzésekről. 17.25: Reklám. 17.30: ötödik sebesség. 18.30: Hírek. 18.33: Bd Honvéd—II. Dózsa. I. félidő. 19.05: Töltsön egy órát kedvenceivel. 19.50: Fegyverbazár. 20.05: Vasas—FTC. II. félidő. 20.50: Üton, útfélen Abody 22.00:­­Bélával Hanglemezbolt. 22.33: Dalszínház. 23.40: Régi magyar dalok. 3. MŰSOR 14.05: A vadorzó. Részi. 16.03: Két vonósnégyes. 16.03: A Bolgár Kultúra Hete. 16.57: Szimfonikus zene. 18.45: A Bolgár Kultúra Hete. 19.15: Külföldi tudósoké a szó. 20.13: Madrigálok. 20.25: A zene nem ismer határokat. 21.10: Új operalemezeink. 21.54: A pályatárs szemével. 22.19: Az operaközvetítés folyt. BUDAPESTI TV 8.59: Tévétorna. 9.05: Delta. 9.30­­ vízitündér. NDK tévéfilm. 10.45: Lehet egy kérdéssel több? 14.55: Korszerű iskola- és pedagóg­is hivatás. 15.25: Ahol mindenki felfedez. Matematika-továbbképzés pedagógusoknak. 11.18: Hírek tv-műsor 16.25: Arsene Lupin. 17.15: Mai telepesek. 18.00: Délalföldi krónika. 18.30: Szépen, jól magyarul. 18.40: Esti mese. 18.55: Vasas—FTC labdarúgó­mérkőzés. 20.50: Tévétorna. 21.00: Tv-híradó. 21.30: Kisfilm­ek a Frédi és Béni­ nagyvilágból. 21.55: Franciaország madártávlatból. XV/10. 22.05: A judó. 22.20: Befalazott idő. 23.05: Tv-híradó 2. 2. MŰSOR 20.00: Sadi műsora. A Belga Televízió könnyűzenei műsora. 20.50: A volodler indiánok. Rövidfilm. 21.30: Semmi sincs bizonyítva. NSZK tévéfilm. BECSI TV 9.00: Óvodások műsora. 10.00: Iskolatelevízió. 10.30: Egy fa növekszik Brooklynban. Film. 17.00: A csodatoll. Bábjáték. 17.55: Jó éjszakát gyerekek. 18.00: Dr. Doolittle. Films. 18.30: MI. 19.00: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó, kultúra. 20.00: A királyok magányosan halnak meg. Tévéfilm. 2. rész. 21.35: Hírek. 21.40: Dokumentumfilm. 22.25: Sporthírek.4 . II. PROGRAM 18.00: Francia nyelvlecke. 18.55: Dokumentumfilm. 19.30: Iskolatelevízió. 20.00: Teleobjektív 20.50: Zenés műsor. 21.55: Tv-híradó 2., kultúra. 22.30: KUNG FU Films. POZSONYI TV 8.45: Tv-híradó. 9.00: Tévéműsor — iskoláknak 9.35: Kicsinyek műsora. 9.55: A természet és az ember. 10.25: Tévéműsor — iskoláknak. 10.45: A halhatatlan nap. Szlovák film. 12.15: Tv-híradó. 15.10: Tv-híradó 15.15: Tévéműsor — iskoláknak. 15.50: Bionika. Tévésorozat 1. rész. 16.20: Tv-híradó 16.35: Fiatalok magazinja. 17.15: Könyvismertetés. 17.20: Nyugat-szlovákiai havi híradó. 17.50: Tévétorna. 17.55: Autósok — motorosok műsora. 18.25: Riportfilm. 18.40: Esti mese. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Csehszlovákia—Törökor­szág labdarúgó-mérkőzés 21.30: Tv-híradó. 2. MŰSOR 17.50: Tv-híradó. 18.05: Ki a hibás. Publ. 18.30: A mai Lengyelország Dokumentumfilm. 19.00: A fiatalság iskolája 1. rész 19.30: III. Richard. Filmváltozat, 21.45: Tv-híradó. ­ pn 111 nmTWfi trrtTrrrTrrmrmyirrrrrrTwri­ nvyin/wr] 1977. szeptember 7., szerda Levél a pályakezdő bedasáiásokhoz Amikor elhangzik a tanév kezdetét visszavonhatatlanul jelző első csengetés, talán egyetlen résztvevőnek sem olyan izgalmas ez, mint azok­nak, akik először indulnak osztálykönyvvel a hónuk alatt a tantermek felé. Ré­gen várt pillanat ez, eszten­dőkön át készültek rá, s mé­gis — talán mert a hivatás­­tudat türelmetlenül várja a kiteljesedés lehetőségét —, ott él némi szorongás is, milyen lesz a kezdet, amikor már nem fogja senki az em­ber kezét, magának kell megbirkóznia az ismeretlen­nel. Szívszorítóan nehéz pilla­nat ez! önkéntelenül is 1945. tavasza jut az eszembe, ami­kor a kiskérpusztai bányate­lepen nekem kellett kezde­nem egy elhagyott ház töké­letesen üres termében, har­mincöt, a háború borzalma­i­­től megriasztott ..emberké­vel”. Bennünket akkor — sokkal előbb is — azok kö­zött emlegettek, akiket az istenek nem szerettek, és azért tették pedagógussá. Nem csak a közoktatás szel­leme, de a hivatalos közvé­lemény érdektelensége sokszor megkeserítette a ta­n­­­ító életét, hisz .­z az eset, amelyet Gárdonyi Géza író­pedagógusunk örökített meg, nagyon is jellemző volt vi­déki iskoláinkra. ..Szép május javában kikelt már a liba, 1*1110111101 félévig a ped­agógia. Mert azért teremtett gyermeket az Isten, Hogy legyen a háznál ki libát őrizzen.’* Ilyen viszonyok és körül­mények között bizony nagyon nehéz volt a makarenkói gon­dolatot teljesíteni: „Embert nevelni annyit jelent, mint kifejleszteni benne a távla­tot, melyben meglátja a hol­’ nap örömét”. Az „új ember kovácsai” ma bizakodva, pedagógiai optimizmussal kezdhetik mun­kájukat. Mi az, amit útra­­valónak ajánlhatunk annak a­integy száz óvó néninek, ta­nítónak, tanárnak, akik most kezdik az emberformá­lás művészetét? Az első talán az, hogy mindig érezzék az örömet, amit Tolsztoj érzett a­ gyer­meki lélek kibontakozásakor, mondván: „mintha bimbófaka­­dás szemtanúja lettem volna” — s legyenek a rájuk bízott lélekbimbók jó kertészei. A másik: pedagógiai mun­kájuk során egy percre se tévesszék szem elől a nagy tanító, Makarenko talán leg­fontosabb figyelmeztetését: „Állítsuk az ember elé a le­hető legmagasabb követelmé­nyeket, és adjuk meg neki a legnagyobb megbecsülést”. Ezt a követelményt csak akkor tudják teljesíteni, ha önmagukkal szemben is igé­nyesek lesznek, állandóan képezik, megújítják ma­gukat. S ez a harmadik tanács. Kérjék az idő­sebb kollégák segítségét, hasznosítsák tapasztalataikat, és tegyék mindennapjaik tör­vényévé: „aki azt a bátorsá­got vette magának, hogy má­sokat tanítson, annak­­ min­dennap tanulnia kell”. Ha a ítt, nagyon vázla­tos követelményeket magu­kévá teszik, akkor meg fog­ják közelíteni Bacsányi gon­dolatát: tanítók lesznek,­ akik „mint az égő fáklya, mely sötétben lángolt s magát megemésztve másodnak vilá­­gol”, áldozatos munkával fo­gyasztják magukat, d­­ ezért megkapják a legmagasabb r­e­ndű fizetést, tanítványaik soha el nem múló szeretetét, a társadalom állandó meg­becsülését, amely él szebb jutalmat talán el se lehet képzelni. Csukly László A jelenkor szeptemberi számának lí­rai rovatában többek között Csorba Győző, Csuka Zoltán, Galambosi László, Kalász Márton, Károlyi Árny és Weöres Sándor verseit ol­vashatjuk. A prózai írások sorában Szakonyi Károly rádiójátéka és Thiery Árpád regényrész­lete kapott helyet. Közli a folyóirat a Sütő András-té­­véfilm, valamint az Ősze András szobrászművésszel folytatott rádióbeszélgetés szövegét. Új képzőművészeti műelem­­ző sorozat indul a szeptem­beri számban „Pécsi képtár” címmel. Elsőként Csontváry Kosztka Tivadar: Mária kút­ja Názáretben című festmé­nyét mutatja be Németh La­jos. Az irodalmi tan­­ulm­ányok, esszék, jegyzetek közül fi­gyelmet érdemel Pór Péter hozzászólása az Ady-vitához, Tüskés Tibor: Az avantgarde vonzásában című írásának befejező része, valamint Vár­­konyi Nándor Szirmai Ká­rolyhoz szóló levelei. A kritikai rovatban Nagy László, Károlyi Amy, Ko­lozsvári Grandpierre Emil, Hernádi Gyula, és Ladányi Mihály új köteteiről olvas­hatunk. EGYÜTT, EGYMÁSÉRT A Hadtörténeti Múzeumban .­Magyar internacionalisták szovjet hatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztár­a­saságért’” címmel kiállítást rendeznek októberben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordulója alkalmá­ból. A kiállításon a magyar internacionalisták és a bolse­­vikok harcának új tárgyi és írásos dokumentumait láthat­ják majd a látogatók. Képünkön­ kiállítás alá rendezik a magyar internacionalista harcosok fegyvereit és egyéb katonai tárgyait.­­ (MTI fotó — Fényes Tamás felvétele — KS) (83.) No éppen nem­­ jelen­téktelen apróság”, amit ta­láltak, kezét az ügyhöz azon­ban aligha lehetett volna rá­cióval kimutatni. Az ösztön, a szimat vetett itt cérnalán­con horgonyt pusztán, az ele­mi logikának is képtelenül és nevetségesen. Aligha lehetett elképzelni, hogy hullát rejtettek el a rács mögé. Közein ököl, ha befért, nyitni meg ki tudja, mikor nyitották, a messzi időkben. Még a ráomlott kö­vek is összenőttek már, kö­zeik begyapjasodtak az oda­telepedett humuszon. A kő- és gyeptakaróból épp csak kikandikált a vas, a rács két­­három sötét szeme. A kövek alján is, amikor elmozdítot­ták, nedves földréteg volt, puhatestűek nyüzsögtek ben­ne. Sandi tábori ásója mohó fürgeséggel működött a ,,tö­rök” vasrács kiszabadításá­nál. Maigret mezőn nézte, és in­tenzíven pöfékelt. Ekkor árnyék borult a pi­pára, onnan lecsúszott nyomozó csizmájára. Maigret a felnézett, s egy kordnadrágot látott. Furcsállta, hogy mneg­­binog a nadrág, finoman re­zeg, mintha szellőben szárad­na valamely kötélen, noha teljes szélcsend volt. A nadrág mögött más nad­rágok is gyülekeztek, szintén kordanyagból. Valamennyi­ben emberek voltak, a legel­sőben szenél­y­esen Králik Franyó. — Van valami? — kérdezte Maigret. Franyó képe barázdáltabb és cserzettebb volt annál, semhogy színváltozásait ér­zékelni lehetett volna. Pedig alighanem elpirult most, míg előbb sárga volt inkább, ki­fogyván a vér az arc medrei­ből. Pislogása jobban árulko­dott. Esett ebből mindenfelé, leginkább a kis ember ásójá­ra, éppen csak nem jutott belőle.Maigretnek — Nekünk muszáj menni haza. — No? — ámult el Maig­ret úgy tett, mintha elámul­­na. — Hát erre nem csiak? Mi sül ki ebből?kíván­— Kíváncsi vagyunk mink .. — Engedelmesen szólott Fra­nyó, izzadta a szót. A számot meg leszegte az időrágott vasra. Maigret nézte az nadrágját, gyönyörködött atyafi a kard remegésében. „Alapo­san reszket a lába szára — mondta magában elégedetten. — Már ezért megéri a do­log”. — És minek kell hazamen­ni? — kérdezte a pipások ős­nyugalmával. — Muszáj az ... Vizecske kell adni állatnak. Hátulról is segítették. — Sír ólba. Kéri enni. — Idő mikor jön, annak enni kell. Maigret mind meghallgatta ezt az egyhúrú sirámot. — No, hát nem eszik olyan forrón. Az asszony majd ad neki — Intett, csücsüljenek csak le! De a parasztok nem eresz­kedtek a fűbe. Nyugtalan áll­dogáltak ott és meglehetős szerencsétlenül. Most majd kijózanodnak — gondolta Maigret, mert is­merte a lelkük titkos rugó­ját. Tragikus arcuk elárulta: életük tán legsúlyosabb per­ceit élik. Verítékes félelem­ben, két hatalom kutyaszo­rítójában. Az e világi és túl­­világi erők közé préselődve. Úgy közibük sajtolódva hogy még a levegő is kinyomódik az emberfiának gyenge eresz­­tékű tüdejéből. Eközben nagyot lódult az ügyködők gyülekezete. Egy­mást csaknem letaposták, mert hátraestek szinte, ahogy kitépődött az erős rács a helyéből. Szabaddá lett a pokol kapuja, a hátsó bejárat,kis­Franyóák eltakarták a sze­müket. Sandi futó pillantást ve­tett a rácsra, mintegy keres­vén a hiányzó lakatokat — a népi képzelet hétről tudott —, de e futó nem vesztegetett pillantásnál többet az ügyre. A pepita bricsesz kor­­cából zseblámpa került elő, a buggyos zubbony alól hegy­mászó kötél. Maigret csak né­zett, ez aztán az előrelátás! Engedte Sandit előre, eresz­kedni. Azaz Sandi nem en­gedte őt. Maigret mosolygott a dol­gon. Mosolygott a kis ember különös mohóságán, ahogy kézzel-lábbal félretaszigatva mindenkit, elsőnek birtokba veszi a likát. Izgalmában mindjárt becsinál — mosoly­gott Maigret. S így mosolyog­va nyomult utána, pipástul, míg a többieknek intett: ma­radjanak kívül egyelőre. Franyóék ünneplő pantallós lába földbe gyökerezett, mostoha, zuzmós köves föld­e be, tisztes távolban a nyílás­tól, hol a két ember eltűnt. Rémületük önfeledt csápja odaszegeződött a helyhez, honnan a világ pusztul­,ii, mint felbuggyanó gonosz for­rásból, mindjárt elindul. (Folytatjuk.) ,­ ­ Szeberényi Lehet: 1 A RÉM ii­nnin“‘“““‘J

Next