Dolgozók Lapja, 1977. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-07 / 210. szám
4 DOLGOZÓK LAPJA Nyálkenyér Jegyzetek egy tv-film ősbemutatójáról Ritkán adatik ilyen találkozást Akik a nézőtéren ültek, közülük sokan ott voltak film forgatásán — önmagukat a is kereshették a mozivásznon megjelenő képeken. Fel is hangzottak mellettem halk, de izgatott beszédfoszlányok. „Most figyeld, itt jövök ejnye, hát nem kivágtak”.én. A Turul mozi nézőterén nagyon sok érdeklődőnek nem jutott ülőhely a Nyúlkenyér című „tatabányai tv-film” vetítésekor, a bányásznapot bevezető ünnepi előadáson. Érthető is volt ez az érdeklődés. Már az is külön érdekesség, hogy az országban először láthatta a közönség a majdan a televízión át az ország nagyobb nyilvánossága elé kerülő filmet. Döme Piroska, a forgatókönyv írója is azt emelte ki a bemutató előtti rövid „előszavában”: fogadja a közönség olyan szeretettel a filmet, ahogy ezt az alkotók készítették. A rendhagyó ünnepi bemutatóval igyekeztek meghálálni a filmesek azt a segítséget, amelyet a film elkészítésekor Tatabányától, a szénbányáktól kaptak. Ezért dolgoztak megfeszített tempóban a filmgyári laboratóriumban, hogy a felvételeket követő hosszú utómunkával idejében, még bányásznapra elkészüljenek. Sokan persze hiába keresték magukat a filmen a közreműködők, a nézőtéren ülő „alkalmi statiszták” közül. A film a vágóasztalon is alaposan átalakult, az irodalmi forgatkönyvből elmaradnak részletek, jelenetek — sűríteni kellett a cselekménysort, egy-egy „asszociációs vágás” elegendő lett két esemény összekapcsolásához. Kevesebb és több lett ily módon a film, egésszé kerekedett-csiszolódott a tolenet. S a néző és alkalmi szereplő, aki részt vett a forgatás hosszadalmas és fárasztó eseményein, nem véletlenül csodálkozott egy-egy jól megkomponált, színes jelenekor végén: „Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle”. A Nyúlkenyér maradandó nyomot hagyott a nézőkben — és nem csak azért, mert a történet 1944 vészterhes időszakát idézve itt, ezen a bányavidéken játszódik. Emléket állít a film azoknak, akik e korszak harcainak cselekvő résztvevői vagy éppen áldozati és mártírjai voltak. Hitelesek a bányaterep egykori életét idéző képsorok, montázsok. Nem csak azért, mert még rendelkezésre álltak ehhez az „eredeti helyszínek” is Tatabánya lebontott és bontásra ítélt bányászkolóniáin. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a harminchárom esztendővel ezelőtti bányaművelést idéző helyszínt csak az annavölgyi régi aknában találtak a film alkotói.) Nem csupán azért, mert az itt élő emberek sokféle szállal kötődnek a bányához. De azért is, mert a történet írója, Döme Piroska maga is cselekvő részese volt az egykori illegális harcoknak és önéletrajzi motívumok is helyet kaphattak a filmben. Mindez kárpótolt azért, hogy maga a mű kissé epikusra sikerült, hogy a szereplők sorsa nem vált végül is szívszorítóan tragikus drámává, inkább elégikus hangú, emlékidézés a film. Hisszük azonban, hogy lényegében jó és művészileg hiteles ez az emlékidézés — és ez jelentős mértékben Rémiás Gyula rendező érdeme is. A múlt küzdelmeiről, a munkáselődök megpróbáltatásairól szóló krónikáknak fontos szerepük van a ma emberének formálásában, a múltról kialakuló kép árnyalásában, hitelesítésében. Ez a filmes krónika hasznos hozzájárulás ahhoz, hogy még pontosabban emlékezzünk arra a múltra, amely már végleg az elmúlt idők ködébe tűnt, de megismerése hozzásegít a jelenünk értékeléséhez, megértéséhez. — e ~r A közönség a Turul moziban Jelenet a tv-filmből Rádió- és KOSSUTH RÁDIÓ 8.23: Bach-felvételek. 9.üll: Zenés képeskönyv. 9.13: Nyjari színház, téli stílus. 9.30 CJ-gyurkovics Mária* énekel. 10.05 :: Gyermekmosolyok Koreában. 10.30: Kórusművek. 10 45: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.00: Zenekari muzsika. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Új falusi krónika. 13.40: Népi zenekar. 14.09: Tyll Eulenspiegel és a hesseni gróf Jelenet. 14.29: Láng István műveiből. 15.10: A rögösebbik út. Rádiójáték. 16.10: A Bolgár Kultúra Hete. 17.07: Hamisítványok. 17.32: Rossini-nyitány. 17.45: A daléneklés mesterei. 18.15: Könyvszemle. 19.15: Az arany ember. n. rész. 20.03: Szőkefalvi-Nagy népdalokat énekel.Katalin 20.23: Richter zongorázik. 21.16: Kis magyar néprajz. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Hindemith kórusművei. 22.45: A világ Legnagyobb távcsöve. 23.00: Mozart-művek. 0.10: Filmzene. PETŐFI RÁDIO 8.05: Palló Imre 8.33: Slágermúzeum nótafelvételei. 9.33: Fúvósmuzsika V? NDK-ból. 10.00: Zenés műsor 11.33: A Szabó család.üdülőknek 12.00: Énekegyüttesek fél órája. 12.33: Az alvajáró. Részi. 13.33: Japán dallamok. 14.00: Kettőtől fél ötig... 16.33: Operettrészletek. 17.00: Körkapcsolás labdarúgómérkőzésekről. 17.25: Reklám. 17.30: ötödik sebesség. 18.30: Hírek. 18.33: Bd Honvéd—II. Dózsa. I. félidő. 19.05: Töltsön egy órát kedvenceivel. 19.50: Fegyverbazár. 20.05: Vasas—FTC. II. félidő. 20.50: Üton, útfélen Abody 22.00:Bélával Hanglemezbolt. 22.33: Dalszínház. 23.40: Régi magyar dalok. 3. MŰSOR 14.05: A vadorzó. Részi. 16.03: Két vonósnégyes. 16.03: A Bolgár Kultúra Hete. 16.57: Szimfonikus zene. 18.45: A Bolgár Kultúra Hete. 19.15: Külföldi tudósoké a szó. 20.13: Madrigálok. 20.25: A zene nem ismer határokat. 21.10: Új operalemezeink. 21.54: A pályatárs szemével. 22.19: Az operaközvetítés folyt. BUDAPESTI TV 8.59: Tévétorna. 9.05: Delta. 9.30 vízitündér. NDK tévéfilm. 10.45: Lehet egy kérdéssel több? 14.55: Korszerű iskola- és pedagógis hivatás. 15.25: Ahol mindenki felfedez. Matematika-továbbképzés pedagógusoknak. 11.18: Hírek tv-műsor 16.25: Arsene Lupin. 17.15: Mai telepesek. 18.00: Délalföldi krónika. 18.30: Szépen, jól magyarul. 18.40: Esti mese. 18.55: Vasas—FTC labdarúgómérkőzés. 20.50: Tévétorna. 21.00: Tv-híradó. 21.30: Kisfilmek a Frédi és Béni nagyvilágból. 21.55: Franciaország madártávlatból. XV/10. 22.05: A judó. 22.20: Befalazott idő. 23.05: Tv-híradó 2. 2. MŰSOR 20.00: Sadi műsora. A Belga Televízió könnyűzenei műsora. 20.50: A volodler indiánok. Rövidfilm. 21.30: Semmi sincs bizonyítva. NSZK tévéfilm. BECSI TV 9.00: Óvodások műsora. 10.00: Iskolatelevízió. 10.30: Egy fa növekszik Brooklynban. Film. 17.00: A csodatoll. Bábjáték. 17.55: Jó éjszakát gyerekek. 18.00: Dr. Doolittle. Films. 18.30: MI. 19.00: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó, kultúra. 20.00: A királyok magányosan halnak meg. Tévéfilm. 2. rész. 21.35: Hírek. 21.40: Dokumentumfilm. 22.25: Sporthírek.4 . II. PROGRAM 18.00: Francia nyelvlecke. 18.55: Dokumentumfilm. 19.30: Iskolatelevízió. 20.00: Teleobjektív 20.50: Zenés műsor. 21.55: Tv-híradó 2., kultúra. 22.30: KUNG FU Films. POZSONYI TV 8.45: Tv-híradó. 9.00: Tévéműsor — iskoláknak 9.35: Kicsinyek műsora. 9.55: A természet és az ember. 10.25: Tévéműsor — iskoláknak. 10.45: A halhatatlan nap. Szlovák film. 12.15: Tv-híradó. 15.10: Tv-híradó 15.15: Tévéműsor — iskoláknak. 15.50: Bionika. Tévésorozat 1. rész. 16.20: Tv-híradó 16.35: Fiatalok magazinja. 17.15: Könyvismertetés. 17.20: Nyugat-szlovákiai havi híradó. 17.50: Tévétorna. 17.55: Autósok — motorosok műsora. 18.25: Riportfilm. 18.40: Esti mese. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Csehszlovákia—Törökország labdarúgó-mérkőzés 21.30: Tv-híradó. 2. MŰSOR 17.50: Tv-híradó. 18.05: Ki a hibás. Publ. 18.30: A mai Lengyelország Dokumentumfilm. 19.00: A fiatalság iskolája 1. rész 19.30: III. Richard. Filmváltozat, 21.45: Tv-híradó. pn 111 nmTWfi trrtTrrrTrrmrmyirrrrrrTwri nvyin/wr] 1977. szeptember 7., szerda Levél a pályakezdő bedasáiásokhoz Amikor elhangzik a tanév kezdetét visszavonhatatlanul jelző első csengetés, talán egyetlen résztvevőnek sem olyan izgalmas ez, mint azoknak, akik először indulnak osztálykönyvvel a hónuk alatt a tantermek felé. Régen várt pillanat ez, esztendőkön át készültek rá, s mégis — talán mert a hivatástudat türelmetlenül várja a kiteljesedés lehetőségét —, ott él némi szorongás is, milyen lesz a kezdet, amikor már nem fogja senki az ember kezét, magának kell megbirkóznia az ismeretlennel. Szívszorítóan nehéz pillanat ez! önkéntelenül is 1945. tavasza jut az eszembe, amikor a kiskérpusztai bányatelepen nekem kellett kezdenem egy elhagyott ház tökéletesen üres termében, harmincöt, a háború borzalmaitől megriasztott ..emberkével”. Bennünket akkor — sokkal előbb is — azok között emlegettek, akiket az istenek nem szerettek, és azért tették pedagógussá. Nem csak a közoktatás szelleme, de a hivatalos közvélemény érdektelensége sokszor megkeserítette a tanító életét, hisz .z az eset, amelyet Gárdonyi Géza írópedagógusunk örökített meg, nagyon is jellemző volt vidéki iskoláinkra. ..Szép május javában kikelt már a liba, 1*1110111101 félévig a pedagógia. Mert azért teremtett gyermeket az Isten, Hogy legyen a háznál ki libát őrizzen.’* Ilyen viszonyok és körülmények között bizony nagyon nehéz volt a makarenkói gondolatot teljesíteni: „Embert nevelni annyit jelent, mint kifejleszteni benne a távlatot, melyben meglátja a hol’ nap örömét”. Az „új ember kovácsai” ma bizakodva, pedagógiai optimizmussal kezdhetik munkájukat. Mi az, amit útravalónak ajánlhatunk annak aintegy száz óvó néninek, tanítónak, tanárnak, akik most kezdik az emberformálás művészetét? Az első talán az, hogy mindig érezzék az örömet, amit Tolsztoj érzett a gyermeki lélek kibontakozásakor, mondván: „mintha bimbófakadás szemtanúja lettem volna” — s legyenek a rájuk bízott lélekbimbók jó kertészei. A másik: pedagógiai munkájuk során egy percre se tévesszék szem elől a nagy tanító, Makarenko talán legfontosabb figyelmeztetését: „Állítsuk az ember elé a lehető legmagasabb követelményeket, és adjuk meg neki a legnagyobb megbecsülést”. Ezt a követelményt csak akkor tudják teljesíteni, ha önmagukkal szemben is igényesek lesznek, állandóan képezik, megújítják magukat. S ez a harmadik tanács. Kérjék az idősebb kollégák segítségét, hasznosítsák tapasztalataikat, és tegyék mindennapjaik törvényévé: „aki azt a bátorságot vette magának, hogy másokat tanítson, annak mindennap tanulnia kell”. Ha a ítt, nagyon vázlatos követelményeket magukévá teszik, akkor meg fogják közelíteni Bacsányi gondolatát: tanítók lesznek, akik „mint az égő fáklya, mely sötétben lángolt s magát megemésztve másodnak világol”, áldozatos munkával fogyasztják magukat, d ezért megkapják a legmagasabb rendű fizetést, tanítványaik soha el nem múló szeretetét, a társadalom állandó megbecsülését, amely él szebb jutalmat talán el se lehet képzelni. Csukly László A jelenkor szeptemberi számának lírai rovatában többek között Csorba Győző, Csuka Zoltán, Galambosi László, Kalász Márton, Károlyi Árny és Weöres Sándor verseit olvashatjuk. A prózai írások sorában Szakonyi Károly rádiójátéka és Thiery Árpád regényrészlete kapott helyet. Közli a folyóirat a Sütő András-tévéfilm, valamint az Ősze András szobrászművésszel folytatott rádióbeszélgetés szövegét. Új képzőművészeti műelemző sorozat indul a szeptemberi számban „Pécsi képtár” címmel. Elsőként Csontváry Kosztka Tivadar: Mária kútja Názáretben című festményét mutatja be Németh Lajos. Az irodalmi tanulmányok, esszék, jegyzetek közül figyelmet érdemel Pór Péter hozzászólása az Ady-vitához, Tüskés Tibor: Az avantgarde vonzásában című írásának befejező része, valamint Várkonyi Nándor Szirmai Károlyhoz szóló levelei. A kritikai rovatban Nagy László, Károlyi Amy, Kolozsvári Grandpierre Emil, Hernádi Gyula, és Ladányi Mihály új köteteiről olvashatunk. EGYÜTT, EGYMÁSÉRT A Hadtörténeti Múzeumban .Magyar internacionalisták szovjet hatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztárasaságért’” címmel kiállítást rendeznek októberben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60 évfordulója alkalmából. A kiállításon a magyar internacionalisták és a bolsevikok harcának új tárgyi és írásos dokumentumait láthatják majd a látogatók. Képünkön kiállítás alá rendezik a magyar internacionalista harcosok fegyvereit és egyéb katonai tárgyait. (MTI fotó — Fényes Tamás felvétele — KS) (83.) No éppen nem jelentéktelen apróság”, amit találtak, kezét az ügyhöz azonban aligha lehetett volna rációval kimutatni. Az ösztön, a szimat vetett itt cérnaláncon horgonyt pusztán, az elemi logikának is képtelenül és nevetségesen. Aligha lehetett elképzelni, hogy hullát rejtettek el a rács mögé. Közein ököl, ha befért, nyitni meg ki tudja, mikor nyitották, a messzi időkben. Még a ráomlott kövek is összenőttek már, közeik begyapjasodtak az odatelepedett humuszon. A kő- és gyeptakaróból épp csak kikandikált a vas, a rács kéthárom sötét szeme. A kövek alján is, amikor elmozdították, nedves földréteg volt, puhatestűek nyüzsögtek benne. Sandi tábori ásója mohó fürgeséggel működött a ,,török” vasrács kiszabadításánál. Maigret mezőn nézte, és intenzíven pöfékelt. Ekkor árnyék borult a pipára, onnan lecsúszott nyomozó csizmájára. Maigret a felnézett, s egy kordnadrágot látott. Furcsállta, hogy mnegbinog a nadrág, finoman rezeg, mintha szellőben száradna valamely kötélen, noha teljes szélcsend volt. A nadrág mögött más nadrágok is gyülekeztek, szintén kordanyagból. Valamennyiben emberek voltak, a legelsőben szenélyesen Králik Franyó. — Van valami? — kérdezte Maigret. Franyó képe barázdáltabb és cserzettebb volt annál, semhogy színváltozásait érzékelni lehetett volna. Pedig alighanem elpirult most, míg előbb sárga volt inkább, kifogyván a vér az arc medreiből. Pislogása jobban árulkodott. Esett ebből mindenfelé, leginkább a kis ember ásójára, éppen csak nem jutott belőle.Maigretnek — Nekünk muszáj menni haza. — No? — ámult el Maigret úgy tett, mintha elámulna. — Hát erre nem csiak? Mi sül ki ebből?kíván— Kíváncsi vagyunk mink .. — Engedelmesen szólott Franyó, izzadta a szót. A számot meg leszegte az időrágott vasra. Maigret nézte az nadrágját, gyönyörködött atyafi a kard remegésében. „Alaposan reszket a lába szára — mondta magában elégedetten. — Már ezért megéri a dolog”. — És minek kell hazamenni? — kérdezte a pipások ősnyugalmával. — Muszáj az ... Vizecske kell adni állatnak. Hátulról is segítették. — Sír ólba. Kéri enni. — Idő mikor jön, annak enni kell. Maigret mind meghallgatta ezt az egyhúrú sirámot. — No, hát nem eszik olyan forrón. Az asszony majd ad neki — Intett, csücsüljenek csak le! De a parasztok nem ereszkedtek a fűbe. Nyugtalan álldogáltak ott és meglehetős szerencsétlenül. Most majd kijózanodnak — gondolta Maigret, mert ismerte a lelkük titkos rugóját. Tragikus arcuk elárulta: életük tán legsúlyosabb perceit élik. Verítékes félelemben, két hatalom kutyaszorítójában. Az e világi és túlvilági erők közé préselődve. Úgy közibük sajtolódva hogy még a levegő is kinyomódik az emberfiának gyenge eresztékű tüdejéből. Eközben nagyot lódult az ügyködők gyülekezete. Egymást csaknem letaposták, mert hátraestek szinte, ahogy kitépődött az erős rács a helyéből. Szabaddá lett a pokol kapuja, a hátsó bejárat,kisFranyóák eltakarták a szemüket. Sandi futó pillantást vetett a rácsra, mintegy keresvén a hiányzó lakatokat — a népi képzelet hétről tudott —, de e futó nem vesztegetett pillantásnál többet az ügyre. A pepita bricsesz korcából zseblámpa került elő, a buggyos zubbony alól hegymászó kötél. Maigret csak nézett, ez aztán az előrelátás! Engedte Sandit előre, ereszkedni. Azaz Sandi nem engedte őt. Maigret mosolygott a dolgon. Mosolygott a kis ember különös mohóságán, ahogy kézzel-lábbal félretaszigatva mindenkit, elsőnek birtokba veszi a likát. Izgalmában mindjárt becsinál — mosolygott Maigret. S így mosolyogva nyomult utána, pipástul, míg a többieknek intett: maradjanak kívül egyelőre. Franyóék ünneplő pantallós lába földbe gyökerezett, mostoha, zuzmós köves földe be, tisztes távolban a nyílástól, hol a két ember eltűnt. Rémületük önfeledt csápja odaszegeződött a helyhez, honnan a világ pusztul,ii, mint felbuggyanó gonosz forrásból, mindjárt elindul. (Folytatjuk.) , Szeberényi Lehet: 1 A RÉM iinnin“‘“““‘J