Dolgozók Lapja, 1978. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1973. április 9., vasárnap DOLGOZOK lapja Táncművészetünk jelenkor ® Az elmúlt másfél esztendőben mozgásba lendült a magyarországi táncművészeti élet, s bár közel sem tartunk ott, hogy csupa befejezett tényről, eredményről számoljunk be, érdemes e kétszeresen mozgó világ frontvonalait és céljait áttekintenünk. Milyen alapokra támaszkodhatnak alkotó- és előadóművészeink terveik kialakításában? Az elmúlt három évtizedben kialakult a táncművészet intézményi bázisa, noha ez a bázis ma már kis egészítésre szorul, mégis vívmányok sokaságát jelenti. Mindegy, hogy most az Operaház balettjére gondolunk — ilyen létszámú, felkészültségű, széles repertoárú társulatról a felszabadulás előtt nemigen mertek álmodozni a legjobb szakemberek sem — vagy akár a huszadik esztendejéhez közelgő Pécsi Balettre,amely repertoárjával és stíluséval, s még inkább problémafelvetéseivel különleges helyet tölt be a hazai kulturális életben. Említhetjük négy hivatásos együttesünket is: az idők során mindegyikük hozzájárult, hogy a néptáncból színpadi művészet váljék, s hogy amit Bartók és Kodály megvalósított a zenében, ahhoz a mozdulat művészete — legalább céljaiban és néhány gyakorlati ponton — felzárkózzék. Folytathatjuk a sort a művészképzésben nélkülözhetetlen szerepet játszó Állami Balett Intézet munkájával, nem feledkezhetünk meg a jeentős amatőr művészegyüttesekről sem. Az utóbbiak egészen sajátos helyet töltenek be tánckultúránkban: koreográfiai műhelymunkájuk szembetűnő dinamizmussal párosul, s ez csak serkentő lehet a művészeti fejlődésiben. Új koreográfiai megoldások Mindig nagy kérdés azonban, hogy az intézmények stabilitása meddig jelent biztos alapot, az egyszer már megszületett értékek hűséges ápolásait, s mettől jelentheti a fogékonyság hiányát, az elzárkózást minden friss kezdeményezéssel szemben. Úgy tűnik, az elmúlt másfél-két esztendő ezt a kérdést a korábbiaknál sokkal erősebben állította együtteseink elé, sürgetve a nyitást az új koreográfiai gondolatok és megoldások irányában. A figyelmeztetés persze nem minden alkotóműhelynek szól egyforma erővel, hiszen a Pécsi Balett mindig is híres volt vállalkozókészségéről, s az Operaház balettje is időről időre megteszi lépéseit műsorának korszerű kiegészítésére. Kóregyütteseink Hivatásos folvállalkozókedvét azonban nagyban visszafogta az elmúlt évtized forgalmas társpolitikája, ami miatt a folklórműsorok nem egyszer már a szolgáltatás „rangján” kerültek a közönség elé. Ezért fontos és bíztató, hogy az évekig „idegenforgalmi életet élő” Budapest Táncegyüttes új szellemű kamaraműsorával is sikeres előadássorozatokat rendezett az elmúlt évben, miközben megtartotta korábbi eredményeit, s az új művek kialakításában is a táncfolklórra, a mozdulat anyanyelvre támaszkodott. A néző meghódítása Művészeti megújulás valóban ritkán képzelhető el önmagában a közönséggel való éltető kapcsolat, kölcsönhatás nélkül. Nem véletlen hát, hogy a közelmúltban újabb bemutatkozási formákon kezdték fejüket törni együttesek és koreográfusok, s nem egyszerűen azért, hogy valamilyen statisztikai bűvöletben csupán a nézők számát emeljék. (Ezen a téren nincs ok nagyobb aggodalomra: az operaházi össznézőszám kisebb csökkenésén belül például évek óta erősen emelkedik a balettek látogatottsága.) Nem, inkább az eddig érintetlen rétegek meghódításáról van szó, s főleg arról, hogy valóban intenzív kapcsolat jöjjön létre előadó és néző között, hogy a táncos ne csak „teljesítse” kötelességét, hanem élményt adjon, hogy a néző sem emésztéses hangulatban, hanem megrendülésre és felemelkedésre készen fogadja a produkciót De bő tere nyílhat még a táncos ismeretterjesztési formáknak is... A vágyak, elképzelések valóra váltásának igazában még csak kezdetén tartunk (többnyire „táncszínház” néven sűrűsödnek az új fórumot sürgető igények). A Pécsi Balett kamaraműsorai azonban már legtöbbször kiállták a próbát s jó reményre jogosít a vezető szakszervezeti együttesek erőteljes mozgása is, hiszen éppen nem szokványos műsorösszeállítással, hanem „tartalmat hordozó” korszerű művekkel lépnek közönségük elé. S nagyon nem mindegy, hogy ezek az együttesek egyre gyakrabban lépik át a főváros határait, a sokszor elmarasztalt vidéki közönség pedig kitűnő fogékonysággal, elismeréssel fogadja az újkeletű táncalkotásokat. Népszínház: táncos tagozat — Győri Balett Akad-e gond a megújulás folyamatában? Még veszteség is. A feltételek folyamatos csökkenésével például az elmúlt évtizedben lemorzsolódott a szegedi balett. S a társulat újraalapítását még megjósolni is nehéz, hiszen az otthont adó Nemzeti Színház éppen tavasszal csukja be kapuit A színházépület felújításának szüksége valószínűleg beleszól a debreceni Csokonai Színház tánckarának életébe is, s ha egyszer elkezdődik a budapesti Operarház rekonstrukciója, hosszú ideig csak az Erkel Színházban láthat balettet a közönség Igaz, új tervek, alapítások is javítják a mérleget s várhatóan nemcsak számszerűségben, hanem arculatuk frisseségében is. A Népszínház táncos tagozata ősszel már megkezdi felkészülését, s jövő ilyenkkkor bizonyára már be is mutatkozott első műsorával. Az új győri színház ugyancsak otthont kíván nyújtani egy új baletttársulatnak. Reméljük, ez is sikerül. Maács László s KISS ATTILA RAJZA Az eső zuhogni kezdett. A fiú dühösen rámordult a lányra: — Igyekezz! Hallod? Szedd a lábad! — Jó, jó — békítette lány. — Ne dühöngj már megint. Begombolta a blúzát és futásnak eredt. Mire beérte a fiú, ruhája csuromvizesen tapadt mellére, hátára. — Utánam gyere! Kapaszkodj a korlátba, különben a vízbe pottyansztok.Egy perc múlva megérkez— Itt lakom — szólt a fiú. — A környéken sehol sincs ennél jobb. Mire vársz? A lány gombolni kezdte blúzát. Fázott. Amikor belea bújt a fiú pulóverébe, a levetett ruhadarab még száraz részébe megtörölte arcát és a haját — Koszi. Már nem is fázom. Közelebb ment a parthoz, leült egy kőre. Tekintete messze elkalandozott, a folyó felszínén sűrű bugyborékok kavarogtak. — Mi van veled? dezte mogorván a fiú.— kérA lány ráemelte a szemét. — Azt kérdeztem, mi bajod? — Mi lenne? — A lány megvonta a vállát — Ülj le te is, — mondta később. — Nézd, milyen óriási bugyborékok úszkálnak a vízen. — A fiú lekuporodott a rongyos, rohadó matracra, magára húzott egy pokrócot, és becsukta a szemét. Híd alatt — Szólj, ha meguntad. Későre járt, az eső elcsendesedett a lány még mindig a parton ült, a fiú azt hitte alszik. — Egy hete szöktem meg, — mondta váratlanul a fiúnak. — Ha elkapnak, téged vesznek elő. — Felkapta a fejét. — Tudod, mire gondolok? Hogyha elkapnak, te odaállsz eléjük és ezt mondod: „Feleségül veszem. Eltartom.” — Felnevetett, aztán újra lehajtotta a fejét — „Gondoskodni fogok róla.” — mondta még, szinte magának. — A rendőrök ezt persze nem hiszik el. Bevisznek az intézetbe, rám adják a kockás flanellruhát, aztán odaülök az ablakhoz és várok. Hogy megszökhessek megint. Vagy egyszercsak Mária néninek odaadsz beállíts. egy papírt amin pecsétek vannak ... Szülnék neked gyereket. Amennyit csak akarnál. A kislányoknak szép fehér, vagy barna gyapjúruhákat vásárolnánk, és a fiúk sem viselnének mindig tréningruhát. — Egyébként — folytatta később, — Mária néni most oltja le a villanyt. A lányok még hancúroznak egy kicsit, de aztán kussolniuk kell. Képzelheted, mik történnek a takarók alatt... — Honnan tudod? — Tudom. A híd dübörögni kezdett — Vonat! — ugrott fel a lány. — Most megy el fölöttünk! Miért nem mondtad, hogy itt vonatok is járnak? — Elég! — tolta el magától a fiú. — Meg akarsz hülyíteni? Ide nem hallatszott el a nagyváros zaja. A Duna sem csobogott: halkan, nehezen hömpölygött ahogy illik, ahogy megszokta. A lány levetette a ruháit Odabújt a fiúhoz. — Szép vagy. — mondta neki a fiú. Megtapogatta a csípőit. — Hány éves vagy? — kérdezte halkan. — Már tudnék szülni. Kisvártatva megint a lány szólt. — Alszol? — Gondolkodom. Felült. A takaró lecsúszott róla. A fiú becsukta a szemét. — Miért hoztál ide? — kérdezte tőle. — Hogy aludj. Hogy ne legyek egyedül. — Van pénzed? Nem akarok jegy nélkül villamosra szállni. Kibújt a pokróc alól és pillanatok alatt magára kapkodta a ruháit. — Eljössz értem? — kérdezte még utoljára. — Hozol pecsétes papírokat? Egy perc múlva a fiú utánaszólt. Nem kapott választ. Osztojkán Béla Szergej Nyikolajevicsnak sehogy sem jött álom a szemére. Hogyan is alhatott volna, amikor mindenféle kínzó gondolat motoszkált a fejében! Szergej Nyikolajevics ide-oda forgolódott, az élettől töprengett és szenvedett Már régen nem töprengett ilyen erősen. Erre az éjféli töprengésre és izgalomra pedig tulajdon feleségének, Nyinának különös viselkedése adott okot Egy évvel ezelőtt, amikor Szergej Nyikolajevics először ment vidéki kiküldetésbe, Nyina ezt rendkívül rosszallóan fogadta, még sírt is. S azóta mindig épp így felindult, valahányszor ő eltávozott hazulról. Tegnap azonban Nyina váratlanul maga érdeklődött az iránt — mégpedig valahogy igen gyanúsan —, hogy ő mikor készül vidéki kiszállásra. Sőt, mi több, a dátumot is pontosan tudni akarta. Szergej Nyikolajevics mindezt azonnal megjegyezte, és ugyancsak szöget ütött a fejébe a dolog. Csak nem képes ez az asszony!... — e szörnyű gondolatra Szergej Nyikolajevics igen pocsékul érezte magát. Dehogy, ostobaság — próbálta meggyőzni saját magát, de sehogy sem sikerült Szergej Nyikolajevics csendesen a másik oldalára fordult és figyelmesen szemügyre vette a feleségét. Biztosan szeretője van! És féltékenységtől gyötrődve kétségbeesetten beharapta az ajkát. Nyina most bizonyára éppen erről az alakról álmodik! Elviselhetetlen émelygés fogta el, a gyomra majd kifordult, és Szergej Nyikolajevi is óvatosan, nehogy felkeltse a feleségét, kibújt az ágyból és papucsban kiosont a konyhába A sötétben megkereste a konyakos üveget, megivott egy pohárkával, és ekkor szinte megdermedt a rémülettől. De hátha Nyina megtudta, hogy én meg Galina Petrovna? ... Akkor mindennek vége! — motyogta magában és lázas sietséggel fontolgatni kezdte, vajon rendelkezhet-e felesége ilyen kompromittáló adatokkal. De azután megnyugodott felesége semmit sem tudhat, ez lehetetlen. Ő ugyanis a konspiráció legszigorúbb szabályai szerint alakította Galina Petrovnával viszonyát. Az asszony szemében ő szigorúan titkos munkát végző fizikus volt, és Galina Petrovna nem ismerte a címét, még az igazi nevét sem tudta — csak Gyimának szólította. „Egyszer majd mindent megtudsz — suttogta Szergej Nyikolajevics kíváncsiságot keltő hangon az asszonynak, és közben nyájasan simogatta a kezét —, egyelőre azonban bocsáss meg, drágám, ez államtitok Szergej Nyikolajevics ritkán járt Galina Petrovnához — havonta körülbelül egyszer, amikor kiküldetésre utazott. Tehát ha Galina Petrovna nem jöhetett számításba, akkor csak egyvalami maradt , hogy a felesége megcsalja, Szergej Nyikolajevics lassan lépkedett az egyik sarokból a másikba. Gondolatban a hitvesi hűtlenség legvisszataszítóbb képeit rajzolta maga elé, és haragjában a fogát csikorgatta. Másnap közölte feleségével, hogy két napra kiküldetésre utazik, és szokás szerint elment Galina Petrovnához. Az asszony örömmel fogadta váratlan megjelenését. — Ez aztán a meglepetés! Szergej Nyikolajevics elővett az aktatáskájából egy üveg „Gurdzsant”-t meg egy doboz csokoládébonbont — Miért vagy ilyen komor? — érdeklődött Galina Petrovna. — ’Történt valami? — Ugyan mi? — felelt kérdéssel, szórakozottan Szergej Nyikolajevics. — Sok a munkám, kísérletek, meg mindenféle vesződség. — Figyelmes pillantást vetett az asszonyra, és hirtelen düh fogta el. Én itt édelgek ezzel a nőszeméllyel, ni csak, hogy kikente-kifente magát, még milkontyot is feltűzött, valóságos szépségkirálynő! — az én Nyinám pedig most alighanem valamilyen mákvirággal enyeleg. Minden asszony egyforma. Pfúj! Ez a nő pedig, ugyebár, a nagy fizikust szereti. Bezzeg, ha tudná, ki vagyok én valójában és, hogy három gyerekem van — akkor aztán elképedne! Be sem tehetném ide többé a lábamat. — Mi van veled, drágám? Talán sugárzás ért? — aggodalmaskodott Galina Petrovna. Szergej Nyikolajevics azonban — se szó, se beszéd — kiment a lépcsőházba, és hangosan becsapta az ajtót. Elhatározta, inkognitóban, váratlanul hazatér, hogy saját szemével győződjön meg mindenről. Előbb telefonált. Nyina nem vette fel a kagylót. Akkor Szergej Nyikolajevics határozott léptekkel hazafelé indult A lakásban csend volt, csak a hűtőszekrény rázkódott össze olykor zúgva. Bizonyára elment valahová, villant át Szergej Nyikolajevics agyán a gondolat. Benyúlt a hűtőszekrénybe , és elképedt. Abban pára- repte konyakos és boros üvegek, ínycsiklandó hideg falatok sorakoztak, s mindez irigységet keltett benne, amikor pedig a kedvenc tortájára is rábukkant — bősz harag és felháborodás fogta el. „Hát jól van, megmutatom én nektek — szorította ökölbe a kezét mérgesen Szergej Nyikolajevics. Mindkettőtöket megöllek! Nyina vagy két óra múlva jött haza. — Már megérkeztél! — kiáltotta örömmel és átölelte a férjét. — Csak holnapra vártalak. gét.Szergej Nyikolajevics bizalmatlanul mustrálta a felesé— Nos, hogy tetszem, megjárja? — Nyina fordult-perdült, hogy megmutassa a frissen készült, divatos frizuráját — Talán megmagyaráznád, mit jelent mindez? Bor,' torta, új' frizura — sziszegte a foga között Szergej Nyikolajevics. — Vagy valamilyen ünnep van? — Persze, hogy ünnep van — nevetett az asszony. — Holnap lesz a születésnapod. A kedvenc tortádat is megvettem. — Ó, hát persze, egészen megfeledkeztem róla — motyogta a férfi. — Úristen, én itt ülök tétlenül — csapta össze a kezét Nyina —, te meg biztosan éhes vagy?! — Gyorsan összecsapok valamit, jó? — és kiszaladt a konyhába. Szergej Nyikolajevics pedig szorosan bezárta az ajtót és feltárcsázta Galina Petrovna telefonszámát — Gálocska, én vagyok, Gyima. Bocsáss meg, kérlek, amiért olyan gorombán viselkedtem. Egészen Ezek a kísérletek, meg a sok vesződség, magad kimerültem. is tudod, tönkreteszik az ember idegeit Igen, a következő héten okvetlenül benézek. Viszontlátásra. Csókollak. Szergej Nyikolajevics halkan felnevetette, nehogy meghallja a konyhában a felesége —, és letette a kagylót QGreQlfat Gro&rgg fordítás*) j