Dolgozók Lapja, 1978. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

4 DOLGOZOK LAPJA Drezdai könyvtárosok látogatása megyénkben Két évtizedes együttműködés A József Attila megyei könyvtár 19 éve tart fenn kap­csolatot az NDK drezdai me­gyei könyvtárával. Azóta éven­ként kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz a két intézmény munkatársai tapasztalatszerzés céljából. Katja Bamberger, a drezdai megyei könyvtár igazgatóhelyettese és Manfred Schnabel, a bibliográfiai osz­tály vezetője egy hetet töltött megyénkben. Utazásuk céljá­ról kérdeztük a két NDK-beli könyvtárost. — 1976-ban egy hónapig ta­nulmányoztam Komárom me­gyében, az önök országában a könyvtárak munkáját, a há­lózat felépítését — mondja Manfred Schnabel. — Haza­térve egy hosszabb tanulmányt jelentettem meg szakmai fo­lyóiratunkban, melyben részle­tesen ismertettem kollégáim­mal a magyar könyv­tár hálózat­­ felépítését, a magyar könyvtárak mun­káját. Mondhatom, az egy hónap folyamán alaposan tá­jékozódhattam. Felkerestem a német nemzetiségű községek könyvtárait is, érdekelt, milyen német irodalommal, könyv­­állománnyal rendelkeznek. Az akkor is jónak­­ mondható ellá­tottság azóta biztosan javult is. Mostani látogatásunk cél­ja elsősorban a községi könyv­tári épületek és a berendezé­sek tanulmányozása volt. — Otthon, megyénkben községi könyvtárak kialakítá­­­sa, berendezése a legfontosabb tennivalónk jelenleg — kap­csolódik a beszélgetésbe Kat­ja Bamberger. —A könyvtári hét tiszteletére megnyílt új mocsai könyvtárat, a kisbéri és a komáromi városi-járási intézményt látogattuk meg. Néhány év alatt szembetűnő vál­tozás, előrelépés történt Komárom megye könyvtárai­ban. Legutóbb még úgy ítél­tük meg, hogy mi előrébb tar­tunk a berendezések terüle­tén, most ezt nem mondha­tom.. A magyar könyvtárak — elsősorban Komárom megyére gondolok — berendezése mo­dern, célszerű, jól szolgálja a könyvtári tevékenységet. Azt tapasztaltuk, hogy az új, kor­szerűbb feltételek mellett könyvtárosok is nagyobb igye­­­kezettel, szakmai megszállott­sággal végzik munkájukat. — Évről évre erősödik, bő­vül a két megyei intézmény közötti együttműködés — mondja határozottan Manfred a Schnabel. — S mi is keressük kapcsolat újabb formáit. Mostani látogatásunk alkalmá­val megbeszéltük egy közös, kétnyelvű bibliográfia szer­kesztését, kiadását. Ez jövőre, 1979-ben jelenik­ meg, az NDK megalakulásának 30., kapcso­latteremtésünk 20. évforduló­jaink, épületeink régiek, szű­kösek. De mint például a mis­kolci megyei könyvtárban ta­pasztaltuk, az audiovizuális részleg kialakítása szűkebb körülmények között is meg­oldható. Az egy hét alatt vendéglátóink elvittek ben­nünket a miskolci megyei könyvtárba, Egerbe. Elisme­résre méltó az a gondoskodás, amellyel a magyarok a törté­nelmi emlékeket igyekeznek megőrizni, megmenteni a jö­vőnek ... Az NDK-beli könyvtárosok egy hetet töltöttek hazánkban, a könyvtárakon kívül Buda­pesten múzeumokat is meglá­togattak. Jövőre az NDK fenn­állásának 30. és a két megyei könyvtár kapcsolatteremtésé­nek 20. évfordulója tiszteleté­re rendezendő ünnepségekre a megyei könyvtárból delegáció utazik Drezdába. Manfred Schnabel (jobbról) könyvtárban a j és Katja Bamberger a megyei vendéglátókkal Ü­lés, Piramis és a többiek... Beat-matiné a Turul moziban jóra. Német nyelven Magyar­­országot szeretnénk megismer­tetni olvasóinkkal, kollégáink pedig az NDK-t a magyar ol­vasókkal. — Az együttműködést na­gyon hasznosnak tartjuk — fűzi hozzá a drezdai megyei könyvtár igazgatóhelyettese, — hiszen sok az azonos gon­dunk, tennivalónk. Nekünk fő feladatunk most a kisköz­­­ségi könyvtárak kialakítása, berendezése és a könyvtárosok biztosítása (az egész NDK- ban, de Drezda megyében kü­lönösen nagy a könyvtáros­hiány)­. Nincsenek új könyvtá­ri kezdeményezés a tatabá­nyai beat-rajo­ngó fiatalok szá­mára a beat-matiné rendez­vénysorozat megszervezése. Az idei esztendőben az ifjúsági park bezárása miatt kevesebb könnyűzenei koncertre adódott lehetőség a városban. Ezt a hiányt pótolva, határozta el a Turul Filmszínház és a Mező Imre Ifjúsági Ház vezetősége, hogy kulturált körülmények között, — neves zenekarok meghívásával — lehetőséget kínál a „beat-re éhes” fiata­loknak a szórakozásra. A koncerteknek a Turul mo­zi ad otthont. jegyek minden A megvásárolt második va­sárnap délelőtt kellemes ki­kapcsolódást nyújtanak az ér­deklődőknek. 10 órától „ren­des” játékfilmet vetítenek. Ezek a filmek a mozi havi műsorában feltüntetett alkotá­sok. A koncertekre a vetítés után kerül sor. A jegyek te­hát mindkét programra szól­nak, s csak a hangversenyre bejutni nem lehet. A sorozatot az Illés együttes nyitja október 8-án, majd ok­tóber 22-én a Piramis­ együt­tes lesz a műsor vendége. No­vemberre a Sprint és a Ge­nerál együttes meghívását tervezik. Decemberben — az előzetes tervek szerint — szó lehet a Fonográf és a Lokomo­tív GT fellépéséről is. Ilyen színvonalasnak ígérke­ző könnyűzenei sorozat még nem volt a városban, s most ennek a lehetőségnek a meg­teremtésével, reméljük, élnek vissza a fiatalok, és nem a csaknem 500 zenerajongó (ennyi fér el a mozi nézőte­rén), aki részt vesz a hang­versenyen, a helyhez és alka­lomhoz illően szórakozik majd. v 1­ H8. szeptember 11., Tasirnsj» Búcsú a Tanár Úrtól­ a N­ollégától Az elmúlás mindig le­sújtó és dalmasan megrendítő, de fáj­az, ha körünkből váratlanul ér valakit a kö­nyörtelen halál. Hiszen még tegnap itt volt, láttuk, hallot­tuk, beszéltünk vele... Így voltunk Veled is. Mi, volt tanítványaid, tanártársaid nem hittük, nem hisszük, nem akarjuk hinni a torkot, lelket szorító hírt. Molnár János meghalt. Kirándulni indultál kollegáiddal, de csak a szom­­széd sarok padjáig engedett jutni a hirtelen Reád támadó kór. Emlékszel, hányan említet­tük Neked, amikor szakfel­ügyelőként óráinkat látogat­tad : úgy érezzük magunkat, mint hajdan 30 esztendővel ezelőtt, az óráidon, ha szólí­tottál, ha felelnünk kellett. Egy emberként kem Te mindig a valljuk: Ne­tanárom voltál, nekem Te mindig a ta­nárom maradtál. De Tanár Úr! Én most nem készültem! Erre nem készül­tem! Ez nekem fájdalmasan nehéz, értelmetlen és megért­hetetlen, túl már az ember­élet útjának felén is. Hiába tetszett annyiszor elmagya­rázni, elmondani, hiába hívtad segítségül kedves Kosztolá­nyidat, s hiába az antik vi­lágot: Omnium capax movet urna nomen. Rázza az öblös urna mindannyiun­k szívét. Ki nem felejtik belőle a párkák egyikönkét sem . . . És most csak dadogni tu­dunk, hogy a Tiéd ilyen hirte­len belekerült. Messzi utat jártál be, míg hozzánk eljutottál. Az Alföld fia voltál, Kisújszállás szülött­je. Tehetséges, szívós kun pa­raszti­ fajta, az Eötvös Kollé­gium neveltje, a Collégium Hu­ngaricum tudósjelöltje. Te lettél az 1946 őszén induló gimnázium egyik első tanára, s 32 éven át tanítottál bennün­ket az irodalom szeretetére, az anyanyelv és mindenek fölött az ember tiszteletére és szeretetére. Másokért hevülő étet volt a Tiéd: Tanár voltál,­­ tudós ta­nár, humanista és humánus olyan műveltséggel, olyan fel­­készültséggel, ami megkapott bennünket diákként és elisme­réssel Egyforma töltött el kollégaként, felkészültséggel szólaltál meg a régi korok fé­nyeiről, az ókori vagy a mo­dern irodalomról, a szellem­­tudományok vagy a képzőmű­vészetek rejtett zugairól. Százak és százak hallgattak Téged és formálódtak emberré óráid varázsában. Százak­ és százak forgatják könyveidet és tanulnak emberi szót.belőlük okos szép Munkádat nemcsak mi tanít­­ványok és kollégák csodálták, elismerte azt a hivatal is: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója voltál, Kiváló Tanár és a leg­magasabb elismerés, az Apá­czai Csere­díj tulajdonosa­i lehettél. Tankönyvszerzői munkádra a külföld is odafi­gyelt. Távol voltál még a morózus aggság határaitól, — mindössze 59 év adatott meg Neked — szellemed még frissen és tö­retlenül lobogott, ám az el­múlás Téged is emlékké ne­mesített, és ez az emlék addig marad bennünk, még mi, — barátok, tanítványok és kollé­gák — maradunk. Sit ti bi terra levis — tegyen neked könnyű a föld! Az évforduló jegyében 1849 -es emlékek Herkály pusztán A századforduló elején még állt az az épület, melyben 1849. szeptember 27-én, Komá­rom várának védői tisztes feltételek között átadták a várat az osztrák ellenfélnek. Az egykori és nevezetes há­zacska helyén ma szerény em­lékmű áll a következő szö­veggel: „Ezen emlékmű helyén állott az az épület, melyen az alanti emléktábla volt elhe­lyezve”. Továbbá: „Mikor a magyar szabadságharc napja leáldozott, e­ falak között ha­tározták el a reménytelen küzdelem helyett Komárom hősiesen védett vára tisztes feltételek között a túlnyomó erőnek való átadását 1849. szeptember 27-én”. A tárgyalás színhelyéül a „városon kívül illő távolság­ban Herkály pusztát javaso­lom” — írta Klapka György tábornoknak Haynau, „födeze­­tül egy fél század huszár hoz­ható és én hasonló lovas osztályt fogok magammal vinni”. A ravasz hiéna a hon­védek támadásától tartott, ez­ért is biztosította magát elég messze a vártól. Személyi­­ biztonságára több mint fél s­zázad lovas és jóva­l több dra­­gonyos ügyelt... A vár feladásáról szóló egyezmény szövege Szénássy Zoltán: „Klapka György” cí­mű könyvében megtalálható. Az azonban említést érdemel, hogy mintegy 18—20 ezer honvéd — köztük sok hon­­védtis­zt — jutott ily módon menlevélhez, szabadon távoz­hattak a körülzárt várból. A mai H­erká­lypuszt­án az épület már nem áll, de a te­metőben osztrák síremlékek is találhatók. Egyiken a fel­­­írat: „Denkmal der in den Schlachten am 2 und 11 Juli 1849 Gefallener Krieger”. (Emlék az 1849. július 2-i és 11-i csatában elesett harco­soknak). Az osztrák hadsereg 10. ezredének gyalogos kato­nái alusszák örök álmukat a herkálypusztai dombok alatt. Néhány méterrel odébb egy másik osztrák találtunk, melyet emlékoszlopot nagy való­­­színűség szerint Haynau állí­tott fel a temetőben. A vastag kőoszlopon Ács neve is jól olvasható, amely tudvalevőleg Haynau főhadiszállása volt abban az időben... Szénássy Zoltán könyve s­ze­­­rint „1849. aug. 3-án hétezer katonájával Klapka kitörést kísérelt meg. Ez volt a szabad­ságharc utolsó győzelmes üt­közete, az ácsi diadal. A ki­törés sikerrel járt”. A várból kitört honvédek olyan elszánt­sággal vetették maguikat a meglepett osztrákokra, hogy azok hanyatt-homlok mene­kültek a szélrózsa minden irá­­nyába. Óriási veszteséget szenvedtek, beleértve a had­felszerelést, élelmet és az embereket. Az ácsi diadalról Kossuth Törökországban, Gör­gey a világosi katasztrófa után értesült. Az öröm nem sokáig tartott. A teljes és végső összeomlás ezután következett. Klapka hős seregével kénytelen volt a várba visszavonulni. Az oszt­rákok eközben temetkeztek. Sírjaikat azóta elborította a vad növényzet. Haynau em­lékoszlopát egy akna lőtte szét. A temetőben minden csendes... Dr. Ferenczy Miklós r Az emlékmű az egykori épület helyén 12. A pénz a börtönben is pénz A kapcsolatok másik ága, hogy ha egy amerikai—olasz gengszter körül szorul a hu­rok, elrejti Dél-Olaszország és fordítva. Néhány hónappal ez­előtt sikerült az olasz rend­őrségnek több esztendős bull­­dog-szívósságú nyomozás után szenzációs leleplezéseket foga­natosítania a két maffia kap­csolatairól. Több év szünet után ismét találkozunk Anastasia testőr­sofőrjével, az 50 ezer dollár óvadék ellenében szabadlábra engedett Frank Coppolával. Kiderült, hová szökött és mit csinált. A szicíliai főváros egyik luxusszállójában, a Pal­ma Hotelben szervezte az­ összeköttetést a Cosa Nostra és a délolasz szervezet között. Persze, betartotta a konspirá­ció törvényeit: ő maga nem lakott Palermóban, sőt Szicí­liában sem. A Róma környéki Anzióban­­ volt emeletes villa­palotája a „hosszú üzletembe­ri karrier után Amerikából visszatért honfitársnak”. Az Különös könyvsiker amerikai könyvpiacon néhány éve jelent meg egy 1180 oldalas munka, amely a­­ legnagyobb példányszámban elkelt, az úgynevezett bestsel­ler-könyvek listájának élére került íróját, a 62 éves olasz származású Joseph Valachit harminckét gyilkosságban való részvétellel vádolta az ügyész. A vádak be is igazo­lódtak, és a fogoly soha többé nem hagyhatja el a District of Columbia börtönét. De ha elhagyhatná, valószínűleg ak­kor is maradna. Ez az egyet­len lehetősége ahhoz, hogy ne haljon meg azonnal. Fejére ugyanis már vallomása mi­att is 100 ezer dollár vérdí­jat tűzött ki a Cosa Nostra, ráadásul Valachi vaskos könyve, „Az igazi” csaknem teljes egészében az amerikai maffia hálózatát, viselt dol­gait leplezi le a szerző saját gazdag tapasztalatai nyomán. A tömeggyilkos addig is gazdag ember volt, és sikeres műve nyilvánvalóan újabb dolláresőt jelent. Amerikában, a pénz a börtönben is pénz. Joseph Valachi negyedik eme­leti cellájában és hűtőszekrény, televízió van főzőlap és bárpult, elektromos gazdag italválasztékkal. Mindenütt dobozszámra áll a fogoly ked­venc cigarettája, a Camel. Most pedig vessünk egy pillantást arra, ki is a luxus­cella lakója, és hogyan ke­rült oda? A dolog úgy kezdődött, hogy egy monstre kábítószer­ügy szálai elvezettek­ a Cosa Nostra néhány vezetőjéhez. Aggasztó lebukási hullám kezdődött a szervezet közka­tonái körében. Robert Kenne­dy, akkori igazságügyminisz­ter ezt a sikeres, 1962. évi le­csapást „frontáttörésnek” ne­vezte — mint később rült, kissé korán. 1962. kide­jú­nius 22-én reggel 8 órakor az atlanti állami fegyházban mosdáshoz készülődtek a ra­bok Az egyik kollektív für­dőszobába beengedték az első csoportot. Az őrök hamarosan furcsa hangokra lettek fi­gyelmesek, a rabok izgatottan kiáltoztak. A kör közepén tel­jesen szétvert fejű férfi fe­küdt. Az orvos másodpercek alatt megállapította a beállott halált. A gyilkos, társai és a saját bevallása szerint is egy 60 éves, de bikaerős, zömök férfi volt. Joseph Valachi, a kábítószerrel kapcsolatos le­bukási hullám egyik áldozata. A halott „csodálatosképpen” szintén olasznak bizonyult, Joe di Palermónak hívták. Valachi először megjátszotta az örjöngőt, de a fegyház ru­tinos idegorvosa gyanút fo­gott: szimulálásnak tartotta az egészet. A fogoly kartoték­jából ki is derült, hogy cini­kus, végtelenül nyugodt, kö­télidegzetű alkat, és a hirtelen idegösszeomlás sehogy sem illett bele ebbe a rendőri szakemberek által megalapozott képbe,gondosan Hosszas vallatás lachi végre mondott után­­a­valami érdekeset. Közölte, hajlandó részletesebben is beszélni, de ehhez megfelelő helyre kell számtaniuk őt. A rendőrök eleinte gúnyolódtak, talán a börtönt nem tartja eléggé biztonságosnak? Valak­i ha­tározott nemmel válaszolt, és ha nem is mondta ki, de ér­zékeltette, hogy van egy ha­talom, amely a rendőrségnél sokkal nagyobb félelemmel tölti el őt. Elérte, hogy ma­gasabb rangú tiszt hallgassa ki, és az már — mind a gyil­kos, mind az áldozat olasz ne­véből — sejteni kezdte, hogy itt nagy fogásról lehet szó. A halál csókja A börtönbeli gyilkosság tet­tesét — egyébként a fürdőszo­bában felejtett ólomcsődarab­­bal ölte meg Di Palermót —, egy katonai tábor kellős kö­zepére vitték, és itt végre kö­zölte tettének okát. Azért gyilkolt — mondotta —, mert néhány héttel azelőtt a Kan­sas állambeli Leavenworth börtönében egy látogató, név szerint Vito Genovese... megcsókolta őt. Hogy mi köze van ennek a csóknak az egészhez, azt a gyilkos csak újabb hosszas faggatás után, szemmel lát­ható félelemmel volt hajlandó elárulni. A csók — vallotta Valachi — szicíliai jel, ami azt jelenti: „Áruló vagy, meg kell halnod!” Így aztán, ami­kor a vádlott új börtönbe került, az atlantebelibe, rá­adásul ott olasz szobatársat kapott, a mozaikok összeáll­tak: szent meggyőződése volt és maradt, hogy a maffia Joe di Palermót jelölte ki Geno­vese parancsának végrehajtá­sára. Mikor a vallató tisztek csodálkozva megkérdezték tő­le, mégis hogyan képzeli, hogy Genovese szabhatja meg cellabeosztások rendjét, a ki­a hallgatott gúnyos nevetésbe tört ki. .. (Következne GeppissLoLy 9 tegeti alakban) Harmat Endre: Gyilkosság Rt. (Dokumentumírás 16 részben) | Értékelték a tisztasági versenyt Az Ácsi Cukorgyárban ér­tékelték az évenként meghir­detett üzemrészek közötti tisztasági versenyt. A két első helyezett, a kazánház és az építőipari részleg, ezer-ezer­forintos, a két harmadik he­lyezett a cukoroldal és a ter­meltetési javítóműhely kol­lektívája hatszáz- hatszáz fo­rintos pénzjutalmat kapott. A helyi Vöröskereszt és a válla­lat gazdasági vezetősége kü­lön díjazta a tisztasági senyben kiválóan tevékén ver­dó társadalmi munkásokat.

Next