Dolgozók Lapja, 1978. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

4 DOLGOZOK LAPJA Drezdai könyvtárosok látogatása megyénkben Két évtizedes együttműködés A József Attila megyei könyvtár 19 éve tart fenn kapcsolatot az NDK drezdai megyei könyvtárával. Azóta évenként kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz a két intézmény munkatársai tapasztalatszerzés céljából. Katja Bamberger, a drezdai megyei könyvtár igazgatóhelyettese és Manfred Schnabel, a bibliográfiai osztály vezetője egy hetet töltött megyénkben. Utazásuk céljáról kérdeztük a két NDK-beli könyvtárost. — 1976-ban egy hónapig tanulmányoztam Komárom megyében, az önök országában a könyvtárak munkáját, a hálózat felépítését — mondja Manfred Schnabel. — Hazatérve egy hosszabb tanulmányt jelentettem meg szakmai folyóiratunkban, melyben részletesen ismertettem kollégáimmal a magyar könyvtár hálózat felépítését, a magyar könyvtárak munkáját. Mondhatom, az egy hónap folyamán alaposan tájékozódhattam. Felkerestem a német nemzetiségű községek könyvtárait is, érdekelt, milyen német irodalommal, könyvállománnyal rendelkeznek. Az akkor is jónak mondható ellátottság azóta biztosan javult is. Mostani látogatásunk célja elsősorban a községi könyvtári épületek és a berendezések tanulmányozása volt. — Otthon, megyénkben községi könyvtárak kialakítása, berendezése a legfontosabb tennivalónk jelenleg — kapcsolódik a beszélgetésbe Katja Bamberger. —A könyvtári hét tiszteletére megnyílt új mocsai könyvtárat, a kisbéri és a komáromi városi-járási intézményt látogattuk meg. Néhány év alatt szembetűnő változás, előrelépés történt Komárom megye könyvtáraiban. Legutóbb még úgy ítéltük meg, hogy mi előrébb tartunk a berendezések területén, most ezt nem mondhatom.. A magyar könyvtárak — elsősorban Komárom megyére gondolok — berendezése modern, célszerű, jól szolgálja a könyvtári tevékenységet. Azt tapasztaltuk, hogy az új, korszerűbb feltételek mellett könyvtárosok is nagyobb igyekezettel, szakmai megszállottsággal végzik munkájukat. — Évről évre erősödik, bővül a két megyei intézmény közötti együttműködés — mondja határozottan Manfred a Schnabel. — S mi is keressük kapcsolat újabb formáit. Mostani látogatásunk alkalmával megbeszéltük egy közös, kétnyelvű bibliográfia szerkesztését, kiadását. Ez jövőre, 1979-ben jelenik meg, az NDK megalakulásának 30., kapcsolatteremtésünk 20. évfordulójaink, épületeink régiek, szűkösek. De mint például a miskolci megyei könyvtárban tapasztaltuk, az audiovizuális részleg kialakítása szűkebb körülmények között is megoldható. Az egy hét alatt vendéglátóink elvittek bennünket a miskolci megyei könyvtárba, Egerbe. Elismerésre méltó az a gondoskodás, amellyel a magyarok a történelmi emlékeket igyekeznek megőrizni, megmenteni a jövőnek ... Az NDK-beli könyvtárosok egy hetet töltöttek hazánkban, a könyvtárakon kívül Budapesten múzeumokat is meglátogattak. Jövőre az NDK fennállásának 30. és a két megyei könyvtár kapcsolatteremtésének 20. évfordulója tiszteletére rendezendő ünnepségekre a megyei könyvtárból delegáció utazik Drezdába. Manfred Schnabel (jobbról) könyvtárban a j és Katja Bamberger a megyei vendéglátókkal Ülés, Piramis és a többiek... Beat-matiné a Turul moziban jóra. Német nyelven Magyarországot szeretnénk megismertetni olvasóinkkal, kollégáink pedig az NDK-t a magyar olvasókkal. — Az együttműködést nagyon hasznosnak tartjuk — fűzi hozzá a drezdai megyei könyvtár igazgatóhelyettese, — hiszen sok az azonos gondunk, tennivalónk. Nekünk fő feladatunk most a kisközségi könyvtárak kialakítása, berendezése és a könyvtárosok biztosítása (az egész NDK- ban, de Drezda megyében különösen nagy a könyvtároshiány). Nincsenek új könyvtári kezdeményezés a tatabányai beat-rajongó fiatalok számára a beat-matiné rendezvénysorozat megszervezése. Az idei esztendőben az ifjúsági park bezárása miatt kevesebb könnyűzenei koncertre adódott lehetőség a városban. Ezt a hiányt pótolva, határozta el a Turul Filmszínház és a Mező Imre Ifjúsági Ház vezetősége, hogy kulturált körülmények között, — neves zenekarok meghívásával — lehetőséget kínál a „beat-re éhes” fiataloknak a szórakozásra. A koncerteknek a Turul mozi ad otthont. jegyek minden A megvásárolt második vasárnap délelőtt kellemes kikapcsolódást nyújtanak az érdeklődőknek. 10 órától „rendes” játékfilmet vetítenek. Ezek a filmek a mozi havi műsorában feltüntetett alkotások. A koncertekre a vetítés után kerül sor. A jegyek tehát mindkét programra szólnak, s csak a hangversenyre bejutni nem lehet. A sorozatot az Illés együttes nyitja október 8-án, majd október 22-én a Piramis együttes lesz a műsor vendége. Novemberre a Sprint és a Generál együttes meghívását tervezik. Decemberben — az előzetes tervek szerint — szó lehet a Fonográf és a Lokomotív GT fellépéséről is. Ilyen színvonalasnak ígérkező könnyűzenei sorozat még nem volt a városban, s most ennek a lehetőségnek a megteremtésével, reméljük, élnek vissza a fiatalok, és nem a csaknem 500 zenerajongó (ennyi fér el a mozi nézőterén), aki részt vesz a hangversenyen, a helyhez és alkalomhoz illően szórakozik majd. v 1 H8. szeptember 11., Tasirnsj» Búcsú a Tanár Úrtól a Nollégától Az elmúlás mindig lesújtó és dalmasan megrendítő, de fájaz, ha körünkből váratlanul ér valakit a könyörtelen halál. Hiszen még tegnap itt volt, láttuk, hallottuk, beszéltünk vele... Így voltunk Veled is. Mi, volt tanítványaid, tanártársaid nem hittük, nem hisszük, nem akarjuk hinni a torkot, lelket szorító hírt. Molnár János meghalt. Kirándulni indultál kollegáiddal, de csak a szomszéd sarok padjáig engedett jutni a hirtelen Reád támadó kór. Emlékszel, hányan említettük Neked, amikor szakfelügyelőként óráinkat látogattad : úgy érezzük magunkat, mint hajdan 30 esztendővel ezelőtt, az óráidon, ha szólítottál, ha felelnünk kellett. Egy emberként kem Te mindig a valljuk: Netanárom voltál, nekem Te mindig a tanárom maradtál. De Tanár Úr! Én most nem készültem! Erre nem készültem! Ez nekem fájdalmasan nehéz, értelmetlen és megérthetetlen, túl már az emberélet útjának felén is. Hiába tetszett annyiszor elmagyarázni, elmondani, hiába hívtad segítségül kedves Kosztolányidat, s hiába az antik világot: Omnium capax movet urna nomen. Rázza az öblös urna mindannyiunk szívét. Ki nem felejtik belőle a párkák egyikönkét sem . . . És most csak dadogni tudunk, hogy a Tiéd ilyen hirtelen belekerült. Messzi utat jártál be, míg hozzánk eljutottál. Az Alföld fia voltál, Kisújszállás szülöttje. Tehetséges, szívós kun paraszti fajta, az Eötvös Kollégium neveltje, a Collégium Hungaricum tudósjelöltje. Te lettél az 1946 őszén induló gimnázium egyik első tanára, s 32 éven át tanítottál bennünket az irodalom szeretetére, az anyanyelv és mindenek fölött az ember tiszteletére és szeretetére. Másokért hevülő étet volt a Tiéd: Tanár voltál, tudós tanár, humanista és humánus olyan műveltséggel, olyan felkészültséggel, ami megkapott bennünket diákként és elismeréssel Egyforma töltött el kollégaként, felkészültséggel szólaltál meg a régi korok fényeiről, az ókori vagy a modern irodalomról, a szellemtudományok vagy a képzőművészetek rejtett zugairól. Százak és százak hallgattak Téged és formálódtak emberré óráid varázsában. Százak és százak forgatják könyveidet és tanulnak emberi szót.belőlük okos szép Munkádat nemcsak mi tanítványok és kollégák csodálták, elismerte azt a hivatal is: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója voltál, Kiváló Tanár és a legmagasabb elismerés, az Apáczai Cseredíj tulajdonosai lehettél. Tankönyvszerzői munkádra a külföld is odafigyelt. Távol voltál még a morózus aggság határaitól, — mindössze 59 év adatott meg Neked — szellemed még frissen és töretlenül lobogott, ám az elmúlás Téged is emlékké nemesített, és ez az emlék addig marad bennünk, még mi, — barátok, tanítványok és kollégák — maradunk. Sit ti bi terra levis — tegyen neked könnyű a föld! Az évforduló jegyében 1849 -es emlékek Herkály pusztán A századforduló elején még állt az az épület, melyben 1849. szeptember 27-én, Komárom várának védői tisztes feltételek között átadták a várat az osztrák ellenfélnek. Az egykori és nevezetes házacska helyén ma szerény emlékmű áll a következő szöveggel: „Ezen emlékmű helyén állott az az épület, melyen az alanti emléktábla volt elhelyezve”. Továbbá: „Mikor a magyar szabadságharc napja leáldozott, e falak között határozták el a reménytelen küzdelem helyett Komárom hősiesen védett vára tisztes feltételek között a túlnyomó erőnek való átadását 1849. szeptember 27-én”. A tárgyalás színhelyéül a „városon kívül illő távolságban Herkály pusztát javasolom” — írta Klapka György tábornoknak Haynau, „födezetül egy fél század huszár hozható és én hasonló lovas osztályt fogok magammal vinni”. A ravasz hiéna a honvédek támadásától tartott, ezért is biztosította magát elég messze a vártól. Személyi biztonságára több mint fél század lovas és jóval több dragonyos ügyelt... A vár feladásáról szóló egyezmény szövege Szénássy Zoltán: „Klapka György” című könyvében megtalálható. Az azonban említést érdemel, hogy mintegy 18—20 ezer honvéd — köztük sok honvédtiszt — jutott ily módon menlevélhez, szabadon távozhattak a körülzárt várból. A mai Herkálypusztán az épület már nem áll, de a temetőben osztrák síremlékek is találhatók. Egyiken a felírat: „Denkmal der in den Schlachten am 2 und 11 Juli 1849 Gefallener Krieger”. (Emlék az 1849. július 2-i és 11-i csatában elesett harcosoknak). Az osztrák hadsereg 10. ezredének gyalogos katonái alusszák örök álmukat a herkálypusztai dombok alatt. Néhány méterrel odébb egy másik osztrák találtunk, melyet emlékoszlopot nagy valószínűség szerint Haynau állított fel a temetőben. A vastag kőoszlopon Ács neve is jól olvasható, amely tudvalevőleg Haynau főhadiszállása volt abban az időben... Szénássy Zoltán könyve szerint „1849. aug. 3-án hétezer katonájával Klapka kitörést kísérelt meg. Ez volt a szabadságharc utolsó győzelmes ütközete, az ácsi diadal. A kitörés sikerrel járt”. A várból kitört honvédek olyan elszántsággal vetették maguikat a meglepett osztrákokra, hogy azok hanyatt-homlok menekültek a szélrózsa minden irányába. Óriási veszteséget szenvedtek, beleértve a hadfelszerelést, élelmet és az embereket. Az ácsi diadalról Kossuth Törökországban, Görgey a világosi katasztrófa után értesült. Az öröm nem sokáig tartott. A teljes és végső összeomlás ezután következett. Klapka hős seregével kénytelen volt a várba visszavonulni. Az osztrákok eközben temetkeztek. Sírjaikat azóta elborította a vad növényzet. Haynau emlékoszlopát egy akna lőtte szét. A temetőben minden csendes... Dr. Ferenczy Miklós r Az emlékmű az egykori épület helyén 12. A pénz a börtönben is pénz A kapcsolatok másik ága, hogy ha egy amerikai—olasz gengszter körül szorul a hurok, elrejti Dél-Olaszország és fordítva. Néhány hónappal ezelőtt sikerült az olasz rendőrségnek több esztendős bulldog-szívósságú nyomozás után szenzációs leleplezéseket foganatosítania a két maffia kapcsolatairól. Több év szünet után ismét találkozunk Anastasia testőrsofőrjével, az 50 ezer dollár óvadék ellenében szabadlábra engedett Frank Coppolával. Kiderült, hová szökött és mit csinált. A szicíliai főváros egyik luxusszállójában, a Palma Hotelben szervezte az összeköttetést a Cosa Nostra és a délolasz szervezet között. Persze, betartotta a konspiráció törvényeit: ő maga nem lakott Palermóban, sőt Szicíliában sem. A Róma környéki Anzióban volt emeletes villapalotája a „hosszú üzletemberi karrier után Amerikából visszatért honfitársnak”. Az Különös könyvsiker amerikai könyvpiacon néhány éve jelent meg egy 1180 oldalas munka, amely a legnagyobb példányszámban elkelt, az úgynevezett bestseller-könyvek listájának élére került íróját, a 62 éves olasz származású Joseph Valachit harminckét gyilkosságban való részvétellel vádolta az ügyész. A vádak be is igazolódtak, és a fogoly soha többé nem hagyhatja el a District of Columbia börtönét. De ha elhagyhatná, valószínűleg akkor is maradna. Ez az egyetlen lehetősége ahhoz, hogy ne haljon meg azonnal. Fejére ugyanis már vallomása miatt is 100 ezer dollár vérdíjat tűzött ki a Cosa Nostra, ráadásul Valachi vaskos könyve, „Az igazi” csaknem teljes egészében az amerikai maffia hálózatát, viselt dolgait leplezi le a szerző saját gazdag tapasztalatai nyomán. A tömeggyilkos addig is gazdag ember volt, és sikeres műve nyilvánvalóan újabb dolláresőt jelent. Amerikában, a pénz a börtönben is pénz. Joseph Valachi negyedik emeleti cellájában és hűtőszekrény, televízió van főzőlap és bárpult, elektromos gazdag italválasztékkal. Mindenütt dobozszámra áll a fogoly kedvenc cigarettája, a Camel. Most pedig vessünk egy pillantást arra, ki is a luxuscella lakója, és hogyan került oda? A dolog úgy kezdődött, hogy egy monstre kábítószerügy szálai elvezettek a Cosa Nostra néhány vezetőjéhez. Aggasztó lebukási hullám kezdődött a szervezet közkatonái körében. Robert Kennedy, akkori igazságügyminiszter ezt a sikeres, 1962. évi lecsapást „frontáttörésnek” nevezte — mint később rült, kissé korán. 1962. kidejúnius 22-én reggel 8 órakor az atlanti állami fegyházban mosdáshoz készülődtek a rabok Az egyik kollektív fürdőszobába beengedték az első csoportot. Az őrök hamarosan furcsa hangokra lettek figyelmesek, a rabok izgatottan kiáltoztak. A kör közepén teljesen szétvert fejű férfi feküdt. Az orvos másodpercek alatt megállapította a beállott halált. A gyilkos, társai és a saját bevallása szerint is egy 60 éves, de bikaerős, zömök férfi volt. Joseph Valachi, a kábítószerrel kapcsolatos lebukási hullám egyik áldozata. A halott „csodálatosképpen” szintén olasznak bizonyult, Joe di Palermónak hívták. Valachi először megjátszotta az örjöngőt, de a fegyház rutinos idegorvosa gyanút fogott: szimulálásnak tartotta az egészet. A fogoly kartotékjából ki is derült, hogy cinikus, végtelenül nyugodt, kötélidegzetű alkat, és a hirtelen idegösszeomlás sehogy sem illett bele ebbe a rendőri szakemberek által megalapozott képbe,gondosan Hosszas vallatás lachi végre mondott utánavalami érdekeset. Közölte, hajlandó részletesebben is beszélni, de ehhez megfelelő helyre kell számtaniuk őt. A rendőrök eleinte gúnyolódtak, talán a börtönt nem tartja eléggé biztonságosnak? Valaki határozott nemmel válaszolt, és ha nem is mondta ki, de érzékeltette, hogy van egy hatalom, amely a rendőrségnél sokkal nagyobb félelemmel tölti el őt. Elérte, hogy magasabb rangú tiszt hallgassa ki, és az már — mind a gyilkos, mind az áldozat olasz nevéből — sejteni kezdte, hogy itt nagy fogásról lehet szó. A halál csókja A börtönbeli gyilkosság tettesét — egyébként a fürdőszobában felejtett ólomcsődarabbal ölte meg Di Palermót —, egy katonai tábor kellős közepére vitték, és itt végre közölte tettének okát. Azért gyilkolt — mondotta —, mert néhány héttel azelőtt a Kansas állambeli Leavenworth börtönében egy látogató, név szerint Vito Genovese... megcsókolta őt. Hogy mi köze van ennek a csóknak az egészhez, azt a gyilkos csak újabb hosszas faggatás után, szemmel látható félelemmel volt hajlandó elárulni. A csók — vallotta Valachi — szicíliai jel, ami azt jelenti: „Áruló vagy, meg kell halnod!” Így aztán, amikor a vádlott új börtönbe került, az atlantebelibe, ráadásul ott olasz szobatársat kapott, a mozaikok összeálltak: szent meggyőződése volt és maradt, hogy a maffia Joe di Palermót jelölte ki Genovese parancsának végrehajtására. Mikor a vallató tisztek csodálkozva megkérdezték tőle, mégis hogyan képzeli, hogy Genovese szabhatja meg cellabeosztások rendjét, a kia hallgatott gúnyos nevetésbe tört ki. .. (Következne GeppissLoLy 9 tegeti alakban) Harmat Endre: Gyilkosság Rt. (Dokumentumírás 16 részben) | Értékelték a tisztasági versenyt Az Ácsi Cukorgyárban értékelték az évenként meghirdetett üzemrészek közötti tisztasági versenyt. A két első helyezett, a kazánház és az építőipari részleg, ezer-ezerforintos, a két harmadik helyezett a cukoroldal és a termeltetési javítóműhely kollektívája hatszáz- hatszáz forintos pénzjutalmat kapott. A helyi Vöröskereszt és a vállalat gazdasági vezetősége külön díjazta a tisztasági senyben kiválóan tevékén verdó társadalmi munkásokat.