Dolgozók Lapja, 1979. október (32. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

1979. október 13„ szombat Beküldési határidő: november 1. Ezekben a napokban van ötven éve annak, hogy a moszkvai rádió rendszeresen sugárhoz adásokat külföldi hallgatói számára. A jubile­um alkalmából­­­ versenyt hir­det a Moszkvai Rádió és a részt­vevők között emléktárgya­kat sorsol ki, a legjobb mun­kák beküldőit díjakkal ju­talmazzák. A pályáz­­­­nak a következő h­árom kérdésre kell válaszol­niuk: — Mikor hallotta elő­ször a Moszkva Rádió adá­sát? — Mit kedvel ön az adá­sokban? — Mit tud a ma­gyar nyelvű adások történeté­ről? A versenyben bárki részt vehet. Akik barátaikkal, vagy családi körben hallgat­ják az adásokat, csoportosan is beküldhetik megfejtésüket, így például egy-egy család, brigád, vagy a Moszkva Rá­dió Baráti Klubja­­ nevében is lehet pályázni.­ A válaszokat 1979. november 1-ig legkésőbb kell postára adni az alábbi cím­re: Moszkva Rádió magy­ar osztály, Moszkva. Horváth Zoltán Tata 4 mfa<mün/­ egy*#"" Vendégünk: Soós Zoltán költő A szakszervezeti bizottság meghívására, ellátogatott Esz­tergomba, az UNIKER válla­lathoz Soós Zoltán, SZOT-dí­­jas költő. Eddig csak művei­ből ismertük, nagy várakozás­sal tekintettünk a személyes találkozás elé. Latolgattuk, mi­lyen lesz? Mit fog mondani? És mit kérdezhetünk tőle? Közvetlensége, őszintesége megkapott bennünket. Ahogyan elmondta, amilyen szeretettel beszélt szakikról, a vasasokról,­­a régi küzdelmeiről, ame­lyeket ,,nehéz” emberekkel ví­vott, — nagyon rokonszenves volt. Elmondta, nem hátrált meg, siker koronázta a fáradozá­sát, olvasókká lettek, akiket meghódított. Eszmény kéne József Attila, szereti Apolli­naire Adyt, Kassák Lajost. Rendkívül ritkán párosul az írni tudással az előadás művészete. Soós Zoltán költő­ben ez együtt van. Érdekesen, izgalmasan beszél, adja elő verseit. Figyelmünket mindvé­gig ébren tartotta. Szívesen hallgattuk. Nyílt egyenes jellemű em­bert ismertünk meg benne. Még a nagyon nyersen fogal­mazott gondolatai sem hatnak profánul, inkább keresetlen­nek, kendőzetlenül őszintének érezzük. Ki sejt Villon stílusá­ban, de mindig a jóért, az emberi tisztaságért, a becsüle­tességért száll.harcba a m­aradi­­sággal, a kispolgársággal, a ki­­vagyoksággal, önmagával szemben is rendkívül kritikus, sok esetben­ az önmarcangolá­­sig­az. Embercentrikus. Közvetlenül és szívesen adott választ kérdéseinkre. Vé­gezetül dedikálta könyveinket, és írt brigádnaplóinkba. Köszönet a számunkra nyúj­tott élményért és az ő sorait­­ idézve gondoljunk rá nagy szeretettel továbbra is. Dolgozunk, Agyunkból másh­dá a bolygók közti hidak nő­nek. Dolgozunk, Konok urai, s szolgái a jövőnek”. (Kilencedik pörölyütés) Tilli Istvánná Babits szocialista brigád vezetője Esztergom UNIKER Központ Jogosan tagadták m­eg a kiszolgálást Nagy Zoltán tatabányai ol­vasónk m­intaruhában tért be a Hétvezér étterembe augusz­tus 29-én. Minden nélkül kiszolgálják m­­ellénvetés ,megebé­delhetett. Másnap­ ugyancsak a közel­ben lévén munkája, ugyanab­ban az olajfestékes, de tisz­tára mosott, nem szennyező ruhájában ment be az étte­rembe, mint előző nap. S egy másik pincér mégsem szolgál­ta ki a ruhája miatt. Azt nem érti, ha valóban nem munkaruhában ebédelni, lehet ak­kor miért szolgálták ki egyik nap és miért tagadták tőle a másik alkalommal, meg — „Én munkaruhában is olyan embernek érzem magam, mint „civilben”. Vagy talán még­sem így van? — summázta véleményét. A panaszt a Kristály Ven­déglátó Vállalathoz továbbí­tottuk. A vállalat megállapí­tása szerint az a felszolgáló járt el helyesen, aki megta­gadta a kiszolgálást, azzal az indokkal, hogy II. osztályú étteremben ilyen öltözékben nem lehet helyet foglalni, mert ezáltal esetleg más ven­dégek ruhájának tiszt­­s­­­ágát is veszélyezteti. A vállalati üz­leti szabálya kimondja: II. osztályú étteremben csak meg­felelő utcai ruhában lehet a vendéget kiszolgálni. A fel­szolgáló azonban megemlíthet­te volna, hogy a közeli Jubi­leum étteremben van mód ar­ra, hogy a vendég­ ilyen öl­tözékben is elfogyaszthassa ebédjét a kijelölt étkezési tér­­­­ben. Elírták a nevemet utaztatják a pénzemet Jó ideig spórolgattam, m­ustrálgattam a bútorokat. Június 14-én kikötöttem a tatabányai Lakberendezési Áruházban, a Szatmár Bútorgyár mátészalkai Ramona garnitúrája mellett 17 070 fo­rintért- t­s . . f Nagyok ugrottam örömöm­ben, amikor szeptember 12- én a postás­ egy több mint 3000 forintról szóló utalván­­nyal állított be, rajta az ér­tesítő szöveggel, hogy ked­venc garnitúrámat időközben leárazták és a gyár mellékel­ten visszajuttatja az engem megillető összeget. Ám, ami­kor Joli után nyúltam, postá­sunk kezében megállt a csekk. Sajnálkozva mondta, nem fi­zetheti ki, mivel a küldemé­nyén nem az én nevem. — Lugosi Gyöngyi —, hanem Lugosi Györgyné áll. Adott egy értesítőt, menjek el vele az újvárosi 1-es­ postára. A postán kaptam egy hiva­talos nyomtatványt, azon kel­lett kérnem a gyárat, ponto­sítsák a nevemet, igazolják, hogy én, a bútorvásárló — Gyöngyi vagyok. A gyár megküldte a lakcí­memre a pecsétes okmányt. Szeptember 21-én, pénteken munkából egyenesen a postá­ra mentem. Mondták, hagy­jam ott az igazolást, mert bankon keresztül történt a visszautalás, ott is tisztázni kell a nevemet. Menjek vis­­­sza hétfőn délelőtt 8 és 12 kö­zött. Láttam, amint igazoláso­mat hozzáfűzték az utal­­ványhoz. A következő hétfőn siettem a postára, ahol újabb megle­petés várt rám: visszaküldték az utalványt Mátészalkára, hogy a gyár írja át azon is a nevemet... Azóta értesítést nem kap­tam, a postán hiába érdek­lődtem. Nem vagyok türel­metlen, csak egyre bizonytala­nabb: hol, és miért késik a pénzem, nem futok-e ki a postai reklamációs határidő­ből? Ha tovább bonyolítják a dolgot, még „Györgyné” is le­hetek, aztán kezdhetem elöl­ről ... Lugosi Gyöngyi Tatabánya VI., . Élmunkás u. 1. Nagy az örömünk Évek óta sok probléma volt a neszmélyi óvoda vízellátásá­val. Végre megoldódott, van vizünk, bekapcsolták óvodán­kat a községi vízellátási rend­szerbe. Köszönetet mondok mind­azoknak, akik segítettek munkában: a neszmélyi tég­e­lagyár dolgozóinak, a BM ha­tárőrségnek, a Komárom me­gyei Vízmű Vállalat dolgozói­nak és a szülőknek, akik tár­sadalmi munkát végeztek. Nagypál Sándorné vezető óvónő 2. sz. Napköziotthonos Óvoda Almásneszthely DOLGOZOK LAPJA Szerkesztői üzenet Németh Istvánná, Esztergom Nagy kár, hogy nem írt kö­zelebbi címet elragadtatott ha­ngú, dicsérő levelére, mert így­ sajnos névtelennek kell tekintenünk, és nem érdeme­síthetjük közlésre. Újabb közös élmény A Tatabányai Szénbányák szakszervezeti bizottsága és a Tatabányai Sport Klub , ter­mészetjáró szakosztálya októ­ber 7-én kirándulásra vitte azokat a veteránokat, akik a felszabadulás előtt aktívan részt vettek a természetbarát mozgalomban.* A feleségeikkel együtt meghívott régi termé­szetbarátoknak így adnak al­kalmat a találkozásra, a kö­zös szórakozásra és hazánk más-más tájainak megismeré­sére. Vasárnap a kirándulók ellá­togattak a Velencei-tóhoz, megkoszorúzták a pákozdi em­lékművet, jártak Gorsiumban, a 2000 éves római város ma­radványai között, megnézték Székesfehérváron az István király múzeumot és a Bory várat. A kellemes napot­ a móri bormúzeumban, jó han­gulatban fejezték be. A szép programért, a kitű­nő ellátásért, mind a 30 ki­ránduló nevében köszönetet mondok a vállalat és a sport klub felelőseinek, szervezőinek és kísérőinknek. Hatos Jánosné Tatabánya Az ácsi „old-boy” versenyről Már hagyományossá vált, hogy az „öregfiúk” rádió iránymérő versenyét a festői környezetű ácsi erdőben ren­dezi meg az ácsi rádióklub, azzal a céllal, hogy családtag­jaikkal közösen vegyenek részt a versenyen, így a fel­növekvő utódok is követik a családban megszeretett hob­bit.­­Van köztük úttörő kate­góriában már jó eredményt elért, ismert versenyző,­­ mint Gselle Andrea, és több már híradási­­ ismereteit technikus, mérnök, akik bővítő a klubban kezdték a rádiózást. Bár az idő kissé hűvös, de mégis kegyes volt a verseny­zőkhöz, eső nélkü­l zajlott le a verseny. A célban már kondérban rotyogó, forró, gu­a­lyás várta az éheseket. Ebéd után eredményhirdetés kö­vetkezett, és a díjakat öller Szilveszter, és Csölle György társaságában. Bíró Imréné, Ács Nagyközségi Tanács el­nöke adta át az idősebb és az ifjabb versenyzőknek. MHSZ Telek József Komárom járási titkára Visszban, Fuh­latjuk, de Job­ban! Vannak vállalatok, gazda­ságok, melyek évenként rend­szeresen beszámolnak munká­jukról, terveikről a Dolgozók Lapja hasábjain. A Turul Filmszínházban folyó sok­irányú munkáról, az utóbbi időben ilyen jellegű írás nem jelent meg. Ezzel­ szem­ben nem maradtak visszhang nélkül a munkánknak csak kis töredékét jelentő beat-mati­­i­nék. Míg az 1978. szeptember­­ 24-i szám új kezdeményezé­­­­seként köszönt, addig az 1979.­­ szeptember 28-án megjelent cikk bürokratikusan tálalt, statisztikai adatok érdekébe létrehozott javítása áru­­kapcsolásként ír róla. • A beat-matiné sorozatot a fiatalok kifejezett kívánságá­ra indítottuk el újból. Az iparban lényegesnek tart­juk gépeink, berendezéseink,­­ minél intenzívebb kihaszná­lását. s épített. Jelentős költségen fel­­kulturális célokat­­ szolgáló középületeinkre ugyanez vonatkozik. Kulturá­lis műsoraink is háit­tér­ben maradnak, ha nem jut­tatjuk el közönségünkhöz. Bürokratikus éppen az lenne, ha filmszínházunk elzárkózna az új igények, kezdeményezé­sek elől, azzal­­ a jelszóval, hogy, ez az épület mozinak készült, itt csak filmet lehet vetíteni. Statisztikánkkal sincs sem­mi baj. Filmszínházunk 1978. évben elnyerte a Kiváló Film­színház címet és az 1979. évi statisztikai, részeredményei is jók. Szó sincs ínséges idők­ről, a Turul mozi vasárnapi matinéját beat-hangverseny nélkül is mindig megtartja, mert van rá közönségigény. A beat-matiné sorozatot a Puskin Művelődési K­özpont­­tal közösen szerveztük. Cé­lunk volt, hogy a két in­tézmény rendezvénye haszno­san és tartalmasan egészítse ki egymást. A közös prog­ramban a filmszínház a film és a terem biztosítását vállalta, a bevételből is csak a matiné jegyek árára tar­tott igényt. Nem zárkóztunk el a jegyek eladásától, de ezt a feladatot, az együttesek leszerződ­tetését és a propa­gandamunkát a művelődési­ központ tartotta fenn magá­nak. Úgy tájékozódtak­, hogy a jegyeket elővételben a közön­ségszervezők útján közvetle­nül a­vánták mu ká­sfiatalokhoz ki­eljuttatni, az előadás napján pedig a Turul film­színház pénztáránál árusítot­ták. A jogos kritikát megfon­tolva, közönségünk igényét figyelembe véve a két in­tézmény vezetősége úgy dön­tött, hogy a jövőben a beat­­matiné jegyeit elővételben a Turul Filmszínház pénztá­rs­ra fogja árusítani. Szeretettel várjuk az ér­deklődőket ! Gerendás Lajosné a Turul Filmszínház üzemvezetőjé Az élelmiszeripari termékek minőségéről­­. Gazdasági fejlődésünk jelen­legi szakaszában a termelés hatékonyságának további nö­velése, a lakossági­­ szükségle­tek jobb kielégítése érdekében különösen fontos feladattá vált az élelm­iszeripari­­ termékek minőségének javítása. Az utóbbi években növeke­dett az élemiszeriparban korszerű gyártmányok aránya, a korszerűsödött választéka. A termékek­ minősége azonban egyes területeken lassúbb ütemben javult a termelési lehetőségeknél, a gazdaságilag indokoltnál. Problémák jelent­keznek a minőség színvonalá­nak állandóságában, a termé­kek minőségének m­egbízható­­ságában, a­­ felhasznált alap- és segédanyagok minőségének egyenletességében, a technoló­giai fegyelem betartásában, az üzemi minőségellenőrző szer­vezetek működésében a szállí­tásnál, rakodásnál és a csoma­golásnál. Az élelmiszeripari termékeknél a vásárlók meg­károsításához vezethet, ha a termékek üzemi minősítése,­­ minőségi osztályozása kifogá­solható. A termékek minőségével kapcsolatos kifogások leggyak­rabban a következő okokra ve­zethetők vissza: — A technológiai fegyelem betartásában jelenleg is elő­forduló lazaságok lerontják az élelmiszeripari termékek minő­ségi tulajdonságait.­­ Az üzemi minőségellenőr­ző szervezetek még nem min­denhol működnek, a meglévők­ sem minden esetben gyakorol­nak kellő hatást a termelés­ben a minőség javítására. — Az ipar esetenként gyen­gébb alapanyagokat használ fel a termelésben, és ezek hibáit sok esetben figyelmen kívül hagyják a feldolgozás további fázisában. — Az élelmiszeripari ága­zaton belül javult a csomagolt termékek aránya, a késztermé­kek csomagolása azonban nem midenütt biztosítható, így a szállításnál és a bolti tá­rolásnál elég gyakran nem si­kerül megőrizni a minőséget.­­ Az élelmiszer minőségé­nek rontását előidéző hiá­nyosságok egy r­észét viszony­lag kis ráfordítással, nagyobb odafigyelé­­si, gondosabb mun­kával, a felelősség és az anyagi érdekeltség fokozásával az üze­mekben meg lehetne szüntetni. — Az élelmiszerekkel szem­ben mind az országos, mind a külföldi piacokon fokozódnak a korszerűségi és m­inőségi kö­vetelmények, a minőség javí­tása különösen elengedhetetlen feltétele az exportképesség növelésének.­­ A rossz, gyenge minőségű élelmiszeripari termékek elő­állítása a munkaidő és az anyagok pazarlásához vezet, rontja a termelés hatékonysá­gát, és sok esetben akadályoz­za a termékek rendeltetésszerű felhasználását. Komárom megye területén a mintegy 170 élelmiszeripari üzemben egyre fontosabb sze­repet tulajdonítanak a minő­ség javításának. Az elmúlt évek során átfogóan értékelni kezdték a termékek minőségé­nek alakulását. A minőség ja­vítását akadályozó hiányossá­gok megszüntetéséért a leg­többet maguk a termelési fő­folyamat résztvevői tehetnek, illetve tesznek. A dolgozók kezdeményezéseikkel, aktivitá­suk kibontakozásával, termelé­si tevékenységük szervezetté­­ tételével teszik eredményessé minőségi­ munkájukat. Szüksé­­­ges, hogy az üzemi kollektívák tárják fel a kibocsátott élelmi­szerek minőségi hibáit kiváltó okokat, a gazdasági vezeté­s határozza meg a minőség ja­vításával kapcsolatos konkrét üzemi feladatokat. A gazdasági irányítók a ter­melés fejlesztésénél, a gyártás­­technológia korszerűsítésénél fordítsanak fokozott figyelmet az élelmiszerekkel szemben tá­masztott egyre növekvő minő­ségi követelményekre, alakít­sanak ki a minőség javítását tartósan megala­­lapozó „Dolgozz hibátlanul” munkamódszer alkalmazásá­hoz szükséges szervezési és ösztönzési feltételeket. A minőség javításának fon­tos feltétele, hogy a­ termelés műszaki fejlesztésével össz­hangban javuljanak korszerű­södjenek a dolgozók szakmai továbbképzésének feltételei, hogy az új technika bevezeté­se a fokozódó korszerűségi színvonal mellett jó minősé­get is eredményezzen. A termelőmunka jó meg­szervezésével el kell érni, hogy a technológiai előírások meg­feleljenek a jó­ minőséghez szükséges követelményeknek, s ahol lehet, a késztermék cso­magolása tegye lehetővé a mi­nőség megőrzését a szállítás­nál és a raktározásnál. Az anyagi érdekeltségi és bérezési rendszer alkalmazása jobban segítse elő a minőségi munkára való ösztönzést. Az üzemi minőségellenőrző szer­vezetek biztosítsák a termelés technológiájának megfelelő minőségű anyagok felhaszná­lását, zárják ki a kifogásolha­tó minőségű anyagok felhasz­nálását.­­ A termelés minőségének­ ja­vítását indokolt a munkaver­­seny-mozgalom, elsősorban a szocialista brigádmozgalom, egyik olyan alapvető céljává tenni, tennivalók határozha­tók meg, amelyeknek teljesíté­se jól mérhető, s­ konkrétsá­guk maga is mozgósító erőt jelent. A most folyó kongresszusi munkaverseny-felajánlások­­nál tapasztalható, hogy a szo­cialista brigádok, a munkások helyesen láthatják a minőség javítását elősegítő feladatokat, a vállalások jelentős része ilyen célok elérésére irányul. A kereskedelmi egységek olyan áruátvételi módszereket alkalmaznak, mellyel az átadott élelmiszeripari termé­kek minőségi hiányosságai fel­tárhatók, és az ipar ezek alap­ján is tovább tudja javítani a minőséget. Az élelmiszeripari termékek minőségének hasági munka javítása a gáz­minden terüle­tén kiemelt fontosságú feladat. A jó minőségű termékek gyár­tása növeli a nemzeti jövedel­met, s kedvezőbb feltételeket teremt a termékek belföldi és külföldi értékesítéséhez. A fő hangsúly arra irányul­jon, hogy hatékonyabban, vi­szonylag kevesebb sal, jobb minőségben ráfordítás­termel­jen az élelmiszeripar többet. Szabó József csoportvezető Komárom megyei Tanács VB. Mezőgazdasági és Élelmezési, ügyi osztálya \

Next