Dolgozók Lapja, 1979. október (32. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

4 DOLGOZOK LAP­JA •Jubileum Tíz év talán nem nagy idő • 5,történelmi­­ mértékkel” mérve — ám ha egy művészeti együt­tes, egy kórus történetét te­kintjük, már jelentőssé válhat egy évtized. Tatabánya III. körzetében — az egykori Fel­­sőgallán — a Széchenyi műve­lődési terem együtteseként tíz éve ér­­ vkeln­ék együtt a lelkes dalosok, a Német Nemzetiségi Énekkar tagjai. Bár többségük túl van az ötödik X-en, lelke­sedésük és kedvük azonban fiatalos, a fiatalok számára pedig­ példaadó az , amellyel nemzetiségi szeretet, hagyo­mányaik ápolására vállalkoz­nak. ★ Vasárnap a jubiláló kórust köszöntötte a megye, a város kulturális életének több veze­tő képviselője és a lelkes kö­zönség azon a hangulatos ün­nepségen és műsoros esten, amelyet a Széchenyi művelő­­dési teremben rendeztek. El­jött az ünnepségre Wield Fri­gyes, a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetségé­nek egykori elnöke, tisztelet­beli főtitkára, s­­ meleg szavú köszöntőben gratulált az együttesnek és vezetőjének, Gallai Rudolfnak, akinek a neve valóságos fogalommá v­ált a nemzetiségi dalosok kö­rében. Itt volt­ Steiner Tibor, a­ megyei tanács elnöke, dr. Ra­vasz Éva, a tatabányai városi tanács elnökhelyettese, Szóda Sándorné, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára is. Köszöntötték a jubiláló kórust a leányvári német nemzetiségi pávakör dalosai — Erdélyi Jenő vezetésével, s a Pintér­házaspár vezette­ kecskedi táncegyüttes tagjai is ... Gallai Rudolf kórusa pedig természetesen szép gálaműsor­ral hálálta meg a figyelmes­séget, köszöntötte a felsőgallai közönséget. ★ A művelődési teremben fehér abrosszal terített aszta­a­lok mellett ültek a nézők, itt már ez­ a hagyományos a szék­sorok­­ helyett. S praktikus is, mert a gálaműsor után egy kis baráti táncos szórakozás kö­vetkezik. A színpad fölött né­met felirat hirdeti: ..Dallal békéért!”, s a dalok is, termé­­­szetesen németül csendülnek fel. Elsőként a hat esztendeje működő leányvári énekkar lé­pett fel, s Leányvár környéki tájnyelven szólaltatta meg a hangulatos népdalokat. A le­­­ányváriak az idősebb generá­ciót képviselték — a kecském­i fiatalok viszont azt jelezték remek koreográfiájú, ponto­san, szépen kidolgozott tánca­ikkal, hogy a fiatalabb gene­ráció is szívesen ápolja az ősök hagyományait. Különösen a vidám, játékos elemekre épített Seprűtánc és a Molnár­tánc aratott nagy sikert. A házigazdák, az ünnepeltek — Gallai Rudolf kórusvezető irányításával — talán még sokan nem daloltak ilyen lel­kesen és szépen, mint ezen az estén. A tavaszról, az éjszaká­ról, az igaz barátságról, a bá­­nyászszerencséről, s az élet örömeiről, a közös dalolás­ szépségeiről énekeltek többek között, hol líraian, hol pedig temperamentumosabban, és az áradó dallamok elringatták hallgatóságot is ... A dalokat a részben maguk gyűjtötték-örö­­költék anyjuktól, apjuktól, nagyszülőktől, s Gallai Rudolf a gótbetűs, régi dalos könyvéből is előkerült: jó néhány régi népdal, s a sajátos ,,hangsze­relésről” pedig a harmonikás: Haág Péter gondoskodott. ★ A hangverseny után nagyon hosszú ideig zúgott az elismerő taps, és ez bíztatást adott következő tíz esztendőre is ... a Csakúgy mint az a kis ünnep­ség, után amelyet az utolsó szám rendeztek. Köszöntők hangzottak el, dr. Ravasz Éva, a városi tanács elnökhelyette­se pedig átnyújtotta a városi tanács vb. elismeréseként a ,,Tatabányáért” emlékplaket­tet az együttesnek. Ezenkívül öt alapító dalos: Szám Márton, Kovács Józsefné, Eichkern Ig­­nácné, Hetzmann Jánosné. Csasznai József gyat is átvehetett ajándéktár­a jubileu­mon. Virággal köszöntötték a ju­­bilálókat a leányvári dalostár­sak is. S talán kissé a műked­­­velés mottója is lehetne, amit leányvári kórus vezetője, Erdélyi Jenő fogalmazott meg az éneklés hasznáról, szerepé­ről: „Mi is felfedeztük a felső­­gallaiak példája nyomán — mondotta —, hogy az együtt­­éneklés óvja, megszépíti az életet...” (g- R ) — A cár-harang rejtélyei Restaurálják a moszkvai Kreml cár-harangját, az orosz öntőművészet páratlan emlé­két. Mióta 1836-ban­, az Izsák­­székesegyház alkotójának, A. Montferrand­­ építésznek terve alapján felállították az a óriás harangot, az Ivan Veli­­kij harangtorony mellett, sok­szor festették már át, restau­rátorok azonban először nyúl­tak hozzá. A speciális módszerrel ki­dolgozott hat,milliméteres, sőt helyenként még vastagabb, sötét festék rétegeit lefestet­ték. A harang sokáig fekete volt — most pedig párnával bevont, ezüstszürke lett. A bronz visszakapta természetes színárnyalatát. M. Pol’tnov, a Kreml mú­zeumainak tudományos fő­­munkatársa, a fegyverek és öntvények őre szerint nagyon fontos, hogy a világ legna­gyobb harangjának díszítései újjáéledjenek, s feltáruljanak rajta az eredeti minták, ame­lyeket csak a régi metszete­ken leh­et tulajdonképpen ala­posan szem­ügyre venni. Az 1737. évi tűzvész miatt ugyan­is a régi mesterek nem tudták az összes díszítőmintát kivés­ni. Azután sem fejezték be, hogy a harang több, mint száz évig gödörben hevert. Most sem fogják a harangot „kiegészíteni”, a megtisztítás után különösen nyilvánvaló­vá vált, hogy a harang mintái bámulatos művészetre valla­nak, a díszítések gyönyörűek. Mindezt a szépséget érzékel­heti az a sok ezer ember, aki naponta megnézi. A harang hatalmas oldalain most világosan olvashatóak feliratok. Az egyik így hang­o­zik: ..Ezen harangot , Ivan Fjodorov, Motorin fia, orosz mester öntötte, fiával, Mihail Motorinnal egyetemben”. tos A cár-harang méretei sajá­módon érzékelhetők: nagyságáról az ember akkor alkothat fogalmat, csak ha alábújik. Itt Valóságos szoba van, ahol a restaurálási mun­ka irányítói kaptak helyet. A 200 tonna súlyú öntvény, több, mint 140 év óta áll fehér kő talapzatán. A tudósok és a szakemberek most gondosan „meghallgat­ják” a harang­testet. Hiszen a h­arangon repedések van­nak. Ezek azért keletkeztek, mert a több, mint két év­századdal ezelőtt tomboló tűz­vész után egyenlőtlenül hűlt ki. A restaurátorok már ráláttak a harang régen koz­be­festett, legfelső részének ara­nyozásához, a cár-harang ha­marosan teljes szépségében és eredetiségében tárul majd a­­ nézők elé. ■ I | Sci-fi sorozat a Rádióban Hídfők a végtelenben Különös élményekkel, az idő és a tér titokzatos jelenségei­vel, rejtélyes szerkezetekkel, űrhajókkal, időgépekkel, robo­tokkal, találkozik különös kalandokkal a rádióhallgató „Hidfők a végtelenben” című a sorozatban. A történetek a képzelet szü­löttei, koznak csodálkozásból táplál­és a csodálkozásra számítanak. A fantasztikus irodalomnak vannak rajongói és ellenfelei, de pontos definí­ciója még nincs. Magyarorszá­gon több a félreértés, mint a megjelent művek­ száma. Ha sen­kiről beszélünk a félreérté­sek ködében bolyongunk. Nem vitatkozhatunk velük, de két lényeges ellenvetésről beszél­nünk kell. Egyik a tudományosság, vagy tudományos ismeretter­jesztés kérdése. Azok beszélnek erről, akik a sci-fit az oktatás segédeszközének tekintik. Csakhogy a sci-fi­ nem isme­retterjesztés. Ha ismereteket terjeszt, irodalom, akkor mint minden az ember gondjai­ról, jövőjéről, konfliktusairól, röviden az emberről beszél. A másik ellenvetés a féle­lem: a szorongás terjesztőjé­nek mondja a sci-fit. Kétség­telen, hogy egy része tükrözi azt a szorongást amit a világ­ban felhalmozott tömegpusz­tító fegyverek az emberekben felébresztenek. A sci-fi írók célja ilyenkor a figyelmeztetés. Nem az ő íróasztalukon talál­hatók azok a „gombok”, nincs egyetlen író sem, aki a háborút kívánná. Valamikor egységben volt az emberben a művészi alkotó­képzelet és a tudományos alko­tóképzelet. Ez az egység ké­sőbb kétfelé vált. Más ember lett a tudós, és más a művész ... De manapság mintha egy­más felé tapogatózna a képze­let két formája. Körülbelül ezen gondolatok jegyében kíván szórakoztatni, elgondolkoztatni és ismeretet is terjeszteni a rádiósorozat, amely egy kicsit kísérlet is egy műfaj bemutatására, elfogad­tatására. Milyen témájú adások szere­pelnek a sorozatban? A XX. század megtanította az írókat arra, hogy ne képzel­jék túl egyszerűnek az embe­riség jövőjét. Találhatunk kö­zöttük optimistákat, de olya­nokat is, akik egy új fasiz­mustól féltik a világot. Az ag­gályokat Bradbury. Vonnegut: Szilárd Leo tolmácsolják, mi­közben hangzik: — többek között el­Ray Bradbury: „Az égi lovasok”, Kurt Vonnegut: „Utópia 14”, Szilárd Leo: „Üze­net a csillagokhoz” című mű­ve,­­ a „Szép új­ világ" epi­zódban. Kik is tulajdonképpen a sci­­fi hősei: az ember? A robot? Az „új emberek’? vagy olya­nok, akik köztünk élnek, olya­nok, mint mi vagyunk? A „Ki hall engem?” adásnak ez a témája. A szerzők között ta­láljuk W. M. Millert, Karinthy Frigyest és H. G. Wellst. Az ,,Én a robot...” epizód­ban furcsa szerkentyűkről hal­lunk. Megtudhatjuk, mit vár­hatunk tőlük: segítséget, vagy ■ veszélyt? írók és tudósok „töp­rengenek'­ e kérdések fölött.­­ A tudományos-fantasztikus irodalom szinte mindent meg­változtatott a világon, de mi lesz az érzelmekkel? A szere­lem változatlanul emberi ma­rad? Kingsley Amis néhány évvel ezelőtt még ,,szexuálisnak” ne­vezte a sci-fit és (némi joggal) azt állította, hogy­­ nem foglal­kozik a szerelemmel. Azóta fő­leg az „új hullám ’ hatására ezen a téren is sok minden megváltozott, s nem ritka szerelmet központba állító mű.­­ A „Mit neveznek szerelem­nek?” című adás ezzel foglal­kozik, mintegy bizonyítva, hogy a sci-fi hőse végül is az ember, vagy pontosabban fo­galmazva: érzelmi életének megmutatásával fedi fel em­beri vonásait. Próbatétel és számvetés Szanatóriumi beszélgetések Erdélyi Sándor elvtárssal, Sopron város tanácselnökével (5.) Az utca forgatagában szemlélődve, néha az az érzé­se az embernek, hogy a város lakói, többnyire fia­talok. Sop­ron iskolaváros, csaknem 12 ezer diák tanul a régi és az új alma materekben. Máskor vi­szont, kiváltképp délelőtt, job­bára öregeket láthat az utcán nézelődő ember. Tehát Sopron a nyugdíjasok városa is. Föld­rajzi fekvése, egyik oldalán az Alpesek nyúlványaival, másik oldalán a Fertő melléki dom­bokkal, a ’szelídgesztenyék és szőlők’ hazájával, az idegen­­forgalom, a turizmus és az üdülés kedvelt helyévé avat­ja. Elég néhány percre meg­állni, az Ógabona tér szom­szédságában lévő parkolóhe­lyen, ahol autóbuszok tucatja áll, egyiken ott a tábla: Mis­kolc, a másikon, hogy Békés­csaba. A Fenyves-szálló kör­nyékén, a pinceborozók előtt, mindenütt’sok az idegen szó. Pár éve a kormány Sopront hivatalosan is az üdülőváro­­sok rangjára emelte, megszab­va fejlísztési módjait, formá­lt ■ ■ Mindezt fel kell idézik­ a Csaknem félszázezer lakosú vá­ros mai életének, egyéniségé­nek, következő terveinek meg­értéséhez. Sopron gazdája, városi tanács is ennek a sajá­a­tos helyzetnek a tükrében vizs­gálta és vizsgálja a legutóbbi évek munkáját. De nyomban hozzá kell tenni, hogy Sopront valamikor legkülönfélébb he­lyeken és alkalmakkor többfé­leképpen jellemezték. Mára az egymásnak ellentmondó jel­lemzések szinte egyértelműen letisztultak: saját közvélemé­nyünkben is, az országos köz­véleményben is.. Lassan Euró­­pa-szerte úgy ismerik Sopront, hogy elsősorban ipari város, másodsorban iskolaváros és kulturális centrum, harmad­­sorban idegenforgalmi, azaz vendégfogadó város, de olyan értelemben, ahová nem vendégek azért mennek,­ hogy a öt percre megállnak és utána továbbállnak, hanem úgy, hogy Sopron az idegenforgalom és turizmus ,,gyűjtő- és elosztó­központja”. Sopronnak van egy kisebb mezőgazdasága is, amely ugyan hektárakban nem sokat mond, de annál értékesebbek a ter­mékei, például a híres soproni kékfrankos, a tramini. De nagy népszerűségnek örvend a lővé­­ri kertekben termő szelídgesz­­tenye, amely párját ritkítja az országban. Mezőgazdaságilag tehát nem sokat, de értékeset ad a természet a soproniaknak és a környékbelieknek, a mes­­­sziről jött vendégnek is.­­ Régi mértékkel alatt bejártuk a várost, fél óra most viszont egy-egy új lakóne­gyedben is több óráig is, lehet csatangolni, barangolni. Még nem is láttam ilyen sürgősen, ennyi változást, pár év alatt így nőni, így szépülni várost. — Ha ismétlem is önmagam, nem öncélnak teszem. Úgy akartuk Sopront fejleszteni, hogy Sopron maradjon. A gya­korlatban ez azt jelenti, hogy a műemlékileg védett belváro­si magra nem engedtük „ráépí­teni” a mai kor építőelemeiből létrehozott óriás lakóházakat, amelyek az új városnegyedeket alkotják.­ Városrendezési ter­vünk több­ kisebb lakónegyed építését rajzolta fel Sopron város fejlesztési térképére. El­mondhatom, hogy a lakásépíté­si programban mindenben iga­zodott az eredeti terveinkhez. Amikor a történelmi város­rész újjáépítéséért, rekonstruk­ciójáért folyt a harc, szinte minden egyes­ felügyeleti szerv­vel, minden soproni lakossal külön meg kellett értetni, hogy először a régit kell megóvnunk az enyészettől, mert páratlan örökség, és mert az újjávará­zsolt régi házakban éppen olyan jól, vagy talán jobban lehet lakni, mint az elemekből készült házakban. Meggyőző­désem, hogy a régi patinás­­házak esetében a legjobb ál­lagmegóvás a korszerű hasz­nálat. De város­rendezési ter­vünkben már akkor, a hatva­nas évek elején feltüntettük, hogy később, ha a lehetőségek engedik, hol építünk i­at és mi­lyen lesz ez az úi. Az egy­séges kompozíció«­ "e’v és mű­vészi igént’ sok természetes akadályon, hiszen évszázadokat kell összebékíteni az építésben. Elsőnek készült el a Kőfara­gó téri lakónegyed, csaknem 1100 lakással. Másodiknak épült fel a Cseresznye sori vá­rosnegyed a 400 lakásával. Harmadik a József Attila úti lakónegyed, mintegy 400 lakás, és negyedikként folytatódott a Jereván városrész építése. (Folytatjuk) 1979. október 31., szerda 9 műszaki hónap rendezvényei a Tatabányai Szénbányáknál Gazdag programmal készült fel a Bányász Körzeti Könyv­tár a műszaki hónapra. A Tatabányai Szénbányák meiben a hagyományos Sze­ok­tóberi műszaki könyvpropa­ganda célkitűzéseinek szolgá­latában nyolc ismeretterjesztő előadás hangzott el. . A körültekintő előkészítés, valamint az érintett munka­helyek részéről nyújtott se­gítség együttes eredményeként csaknem nyolc­ vázán vettek részt a­ programokon. Az egyik legsikeresebb elő­adás, mely három helyen is — a XI­I. aknán, a Csordakúti Bányaüzemben­ és a Gerecse munkásszállón — elhangzott a „Hol, mit, hogyan, kivel ?” címet visel­te, s az eocénprog­ram bányáiban a munkalehe­tőségekről és a munkakörök­ről nyújtott tájékoztatást. Előadója Kozma Rezső, a Ta­tabányai Szénbányák osztály­­vezetője volt, aki közvetlen hangon és nagy tapasztalat­anyag birtokában vázolta fel az új bányák újfajta szakem­berigényét, s a felemelt mű­­­szaki követelményekkel, na­gyobb szaktudással együtt já­­ró magasabb kereseti lehető­ségeket. A rendezvénysorozat vala­mennyi programjához műsza­ki könyvvásár is kapcsoló­dott. — kot­ta — ! so-és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.27: Népi zenekar. 9.00: Operákból. 9.44: Kis magyar néprajz. 9.49: Tarka mese, kis mese. 19.95: Csiribiri. 10.35: Válaszolunk. 10.50: Schubert: Esz-dúr trió. 11.30: Énekegyüttesek. 12.30: Reklám. 1­2.35: Új falusi krónika. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsessz. 14.15: Népdalok. 14.37: Forradalom és folklór. II. 15.10: Francia szerzők. 15.2«: MR 10-14. 16.99: Kritikusok fóruma. 16.19: Weiner-vonósnégyes. 17.07: Jegyzet. 17.32: Zenés játékokból. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 13.30: Esti magazin. 19.15: Irodalmi est. 29.15: Lemezalbum. 21.28: Versek. 21.34: Édes anyanyelvünk. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Vándor-kórus. 22.40: Rend (szer) a lelke minden­nek. 23.OS: ÚJ lemez. 0.10: Dzsessz. PETŐFI RADIO 11.03: Kórusdalok. 0.20: Tíz perc külpolitika. : Dallamok, emlékek. 10.01­: Zenedélelőtt. 1­­.Pii: A Szabó család. 12.00: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Riport. 13.30: Labirintus. 1é.00: Kettőtől négyig... 1é.03: Magyar fúvószene. 14.25: Könyvespolc. 14.35: Slágermúz­eum. 15.26:­ 2?-es stúdió. 15.41: Verbunkos muzsika. 16.36: Egészségünkért. 16.40: Fiataloknak! 17.30 : Lengyelország—Magyaror­­­­szág labdarugó-selejtező. 19.20: Moszkvából érkezett. 19.50: Beat. 20.S8: Arany Meteor. 21.ro: Volt egyszer egy dal. 22.10: Könnyűzene. 22.40: Sanzonok. 23.15: Operettekből. 3. MOSOK fi.OR: Kamarazene. 3.01: Nkola-ad­ó. 0.30:­­Klasszikus muzsika. 10.20: I. Verrett énekel. 11.32: Kamarazene. i.:.f>7: Brahms-l­mezek. 14.20: Operákból. 15.14: Beethoven-­változa­tok. 13.54: 0.1 lemezeinkből. 16.39: Meditáció. 16.49: öt földrész zenéje. 17.00: Történelmi arcképcsarnok. 17.37: Gr­uc-opera­..bo­. ft.OT: Orif: Carmina burana. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Szonáták. 20.15: Külföldi tudósítók. 20.30: Dzsessz. 21.10: Gasualdo-madrigálok. 21.37: Operalemezek. BUD AJ’ES­TI TV 8.00: Tv-téma. (Sz) 8.05: Iskola-tv. 10.20: Stop! (Sz) 10.25: Delta. (Sz) 11.06: Éjszakák és nappalok. XII­i. (Sz) 12.0«: Lehet egy kérdéssel több? 14.45: Iskola-tv. (Sz) 14.55: Stop! (Sz) .­­ 15.50: Kamera. 16.25: Hírek. 16.30: A lappok világa*. (Sz) 16.55: Staféta. i 17.20: Lengyelország—Magyaror­szág. Olimpiai selejtező lab­darúgó-mérkőzés. (Sz) A szünetben: Esti mese. " 19.20: Tv-térna. (Sz) 19.25: Tv-híradó 1. (Sz) 20.90: Déry Tibor: Tengerparti nyár. Tv-játék. (Sz) 21.90: Panoráma. (Sz) 21.25: Operavázlatok egy Goethe­­témára. I. Faust. (Sz) 22.15: Munkálkodásra születtünk. 22.55:­ Tv-híradó 3. (Sz) 2. MŰSOR 20.ÍV: Kisfiúnek, éknek!) 21.06: Tv-híradó 21.25: Szemle. 22.20: Beethoven (Sz)­­16 éven fell­­li-2. (Sz) Heg­edű­v­ers­en­y. POZSONYI TV Hírek. (Sz) 9.09: Iskola-tv. 9.20: A hét könyvei. (Sz) 9.25: Smetana: ördögfal. Opera.­­ (Sz) 11.10: Iskola-tv. 11.30: Pszkov­­ restaurálása. (Sz) 11.50: Hírek. (Sz) .15.35: Hírek. 15.50: Iskola-tv.(Sz) 18.20: Szakmunkástanulók műsora. • 16.50: Tehetségkutatás. (Sz) 17.30: Nyugat-szlovákiai híradó. 10.05: Az életből ellesve. (Sz) 13.15: A burgonyatermés a presovi járásban. 19.40: Esti mese. (Sz) 10.50 : Id­őjárásjelentés. 19.00: Tv-híradó. (Sz) 19.30: A Nagy Honvédő Háború. I. rész. 20.25: Lengyel tv-film.­­ (Sz) 20.45: A na­vájó indiánok életéről. 21.30: Tv-híradó 2. (Sz) 22.00: Vigyázat, tűz van 22.20: Üj­hold. Filmballada. 23.40: Hírek. (Sz) 17.20: Hírek. 2. MŰSOR (Sz) 17.35: Kicsinyek műsora. (Sz) 17.55: Zeman őrnagy harminc ese­te. 9. rész. (Sz) 19.00: Francia nyelvtanfolyam.­­ 19..­V.: Stefan Babják műsora. (Sz)­ 19.35: Velencei villák. Kis film. (Sz) 2".45: A fehér fal. Film. (Sz) 22.00: Matematika mindenkinek. 22.45: Tv-híradó 1. (Sz) BECSI TV to.oo: iskolatelevízió. 10.30: Stan és Pan filmjeiből. 17.00: Kicsinyek műsora. 17.35: Jó éjszakát,, gyerekek. 13.90: A világ­­­égéig. Filmsorozat. 18.30: MI. 19.03: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó. 20.15: Kövess engem. Fil­mkomédia. II. PROGRAM 18.00: Francia nyelvlecke. 19.30: Tv-híradó. 20.15: Central Kávéház. 21.90: Riport műsor. 22.20: Dominici afférja. Film.

Next