Dolgozók Lapja, 1980. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

1980 Január 13., ra.*árnan DOLGOZOK LAFJÄ t ff' Tata példája Sportolói világgá viszik a kisváros hírét Megyénkben a sport rangját az is jelzi, hogy a tanácsülések egyre több helyen, és koráb­ban nem tapasztalt gyakori­sággal tűzik napirendre vala­mely terület sportmozgalmát. A közelmúltban a megyei tanácsülés vitatta meg ezt a témát, utána pedig Tata ta­nácsa foglalkozott a város­­ sportéletével. Ha a városban összeszá­molnák azt az öt legfonto­sabb­ dolgot, amire igazán büszke lehet a tatai patrió­ta, akkor ebben az ötben a sport mindenképpen benne­­lenne. Sőt, még a három­ban is. Az utóbbi 6—8 esz­tendőben történt változások jelképének sem volt rossz tatai tanácsülés egy mozzana­a­ta, ami­kor a között köszöntötték meghívottak a város első világbajnokát, Sólyomvári János súlyemelőt. Kezdjük mindjárt az ellent­­mondással: Talán annak elle­nére fejlődött a sport orszá­gos, egyes sportágakban nem­zetközi hírűvé, hogy megyénk városai közül itt a leg­rosszabb a létesítmény­helyzet. Nem kívánjuk most felsorolni, hogy mi nincs Tatán (ami vi­szont másutt van), inkább azt hangsúlyozzuk, hogy so­hasem kerestek a sportélet it­teni irányítói mentségeket a létesítményhiányra.­ Tudato­san végig­gondolták a jövőt, új­játeremtették, majd a mai színvonalára fejlesztették a város sportját. Kiinduló pontnak tekinthetjük ebben a tanács VB 1971-es határoza­tát, amelynek nyomán — sok egyéb mellett — létrejött az összefogást jelképező városi sportegyesület, a TAC. A következő állomás az 1976-ban jóváhagyott új, sportpolitikai­­ koncepció volt, amely 15 évre jelölte ki a célt. És egy közbeeső­ állomás volt a tanácsülés is, amely egyrészt értékelte a múltat, másrészt a változó helyzet­nek megfelelően némiképp korrigálta, pontosította a cé­­­lokat. Dióhéjban ennyi, (és igazán csak nagyon szűkszavúan) az ellesz­tásról. 9 évben történt irányt­a szervezés oldaláról. Az élősportban viszont a TAC megalakulása óta jól megfe­lelt egyik legfontosabb céljá­­nak: kielégíti a város ifjú­ságának sportigényét. Az el­telt idő ugyanakkor azt is magával hozta, hogy a TAC eredményei alapján országo­san is elismert sportegyesület lett. Két olimpiai sportága pedig — a kajak-kenu és a súlyemelés — az olimpiára valóban alkalmas színvonalú­ra emelkedett. A TAC egyéb sportágai — vívás, labdarú­gás, kézilabda, kosárlabda, atlétika, stb. — a körülmé­nyekhez képest ugyancsak megfelelően képviselik a vá­rost a különböző szintű baj­nokságokon és versenyeken. Az előbb — dicsérve a ta­taiakat — azt írtuk, hogy a nem megfelelő létesítmény­­helyzet dacára is jól fejlő­dött a sport. Ez a dicséret azonban nem azt jelenti, hogy minden helyén él és rend­jén van a városban, már ami a létesítményeket illeti. A tanácsülés is úgy foglalt állást, hogy a sportágak­­ meg­erősítését­ csak a létesítmé­nyek fejlesztésével lehet to­vább biztosítani.1 A megyei „legrosszabb hely” — a termeket, pályákat ille­tően — azonban nem azt je­lenti, hogy a tataiak elha­nyagolták­ ezt a kérdést. A tanács a feladatot kiemelten kezelte eddig is. esztendőben több. Az elmúlt. 5 mint 8,5 millió forintot költöttek ter­mek, pályák építésére. ‘­Je­­_______________________________ fontős eredménye ennek a csó­nakház átépítése az Öregtó­­ partján. Az itteni tanme­dence a korszerűbb kajak-kenuzók leg­felkészítését teszi lehetővé. Befejezés előtt áll a városi sporttelep: labdarú­gó-, atlétikai- és kézilabda­­pálya lesz itt. Ugyancsak átadás előtt van a hajdani villanytelep, ahol most torna­terem és edzőcsarnok kap he­lyet. Ami viszont továbbra is hiányzik­ Tatán, az lai .testnevelést és a az isko­terem­sportokat (labdajátékok) segí­tő megfelelő méretű torna­terem. Az eddig oly sikeres városi összefogást most ennek megépítése felé kell irányí­tani. Tata sportját dicsérve­ igaz­­ságtalanság lenne nem szólni a két másik egyesület, a Honvéd Rákóczi és a Lovas Klub munkájáról. Létük és műkö­désük egy-egy sportággal gaz­dagítja a képet. Ebbe a képbe szintén bele kell vennünk azt a tényt, hogy Tata­­ egyúttal városkörnyéki­­­séget is jelent. Mondjuk meg: a város eredményeitől is marad a környék. Tehát a községek sportjának fellen­­­dítése szintén a kell, hogy kerüljön­ célok közé A fejlődő sportélet végső okait kutatva természetesen bukkan fel az iskolai test­nevelés, a diáksport. Ezek együtt — a tanácsi előterjesz­tés szavaival — alapvetően ha­tározzák meg a város sport­jának jövőjét. Ennek tuda­tában volt és lesz a figye­lem homlokterében az iskolai testnevelés és sport erősítése, fejlesztése. A tanácsülés meg­állapította, hogy a kedve­zőtlen tárgyi feltételek ellené­re eredményesen fejlődött­ a testnevelési órákon kívüli sporttevékenység , szem­élet­béli változás tapasztalható az iskolákban a versenysport és az utánpótlás-nevelés megíté­lésében. Az "iskolák, a testne­velő tanárok együttműködési készsége azt eredményezte, hogy Tata színvonalas ver­senysportjának tehetségeket felszínre hozó bázisa lett a diáksport is Végső tanulságokat most már leszűrnünk, kellene és ez nem lehet más, mint, hogy példaként ál­ítsuk Tatát: a város rövid idő alatt nél­külözhetetlen részévé vált megyénk színvonalas verseny­­sportjának. tai sportolók És az, hogy i ta­elviszik a k­­i­­város hí­­­­ t a világba, töltse el megfelelő büszkeséggel a vá­ros valamennyi polgárát. Gyimes Zsolt Tata reprezentáns sportága a súlyemelés. A TAC egyik te­hetséges embere Mészáros a tatabányai Duna Kupán H üiiícílfii ISo^oíáhaBi A hosszú tengerentúli túrá­ra utazott magyar labdarúgó­­ligaválogatott magyar idő sze­rint szombatra virradóra Bo­gotában lejátszotta első mér­kőzését. Az ellenfél Románia válogatottja volt.­­ A bogotai stadionban mint­egy 10 090 néző előtt került sor a találkozóra, amely vé­gül is 2:2 (0:0) arányú dön­tetlen eredménnyel végződött. Heves küzdelem folyt az első játékrészben, mindkét kapu előtt adódtak veszélyes helyze­ek, de ezek kihaszná­lása nem sikerült. Fordulás után a csereként beállt Szoko­­lai az 53. percben vezetéshez juttatta a magyar együttest, de ezután két román gól kö­vetkezett, a kiünően játszó Dinu révén a 6S.,és a 77. percben. .Nagy hajrát vágott ki a­­ ligaválogatott, elszántan küzdött az egyenlítő gólért, és sikerült is kiegyenlíteni a 85. percben, Judik góljával. A két csapat az alábbi ös­­­szeállításbáji szerepek­: Lig-: válogatott: Kovács — Tépsics, Udvardi, Rab, Véd­ — Takács (Mészöly).. E’oedli Major (Judik). — Pusztai, Schmidt (Szcrkolai), Kuti (Bíró). Románia: Jordache — Tili­­hoi, Sames, Munteanu, Stefa­­nescu — Dinu (Tic­eanu), M. Raducanu. Bölönyi — Cama­­taru (Terhes) Sabac (D. Ni­­colae), Balaci. A magyar ligaválogatott következő mérkőzését Kolum­bia ellen játssza. 11 A téli olimpiák története•dióhéjban Bizonyára alaposan elcso­dálkoznak azok, akik a nyári olimpiák történetét tanulmá­nyozzák, amikor az 1908-as londoni és az­ 1920-as antwer­peni eseményekhez érnek: előbbinél a műkorcsolyás, Antwerpenben pedig a műkor­csolyázáson kívül még a jég­korong eseményei, eredményei is „oda nem illőek”. Pedig a dolog egyszerű. A téli sport­ágak művelői sokáig hadakoz­tak eredménytelenül azért, hogy amúgy igazán összegyűl­hessenek. Eleinte még­­ maguk sem gondoltak arra, hogy önálló olimpiai játékokon csatázhas­sanak, de jogokat követeltek ők is. Hogy miért? Csak­­egy példa: a Nemzetközi Kor­csolyázó Szövetség 1892-ben alakult, VB-t pedig már 1889- ben is rendeztek (gyorskorcso­lyában). Igény hát volt, de vita is sok. Az érdekelt „téli” orszá­gok sehogysem tudtak meg­­­egyezni, kilincselni kellett NOB-ban és a nyári játékokat a szervező illetékes, nemzetközi bizottságoknál,­ így eng­edték be 1908-ban és 1920-ban a két­ említett sportágat. Igaz, az első világháború előtt már körvonalazódott némi egység, de a skandinávok kardoskodtak, hogy ha amellett lenne is valahai olimpiaféleség, ak­kor annak műsorába csak a síelőszámokat ve­tték fel. (Te­hát­­ azo­kat, ahol nekik óriási hagyományaik voltak.) Az antwerpeni versenyek nagy közöns­égköre adott bá­torítást. 1923. április 8-án a római NOB-kongresszus meg­­­bízza Chamonix városát egy ,,Téli Sporthét” rendezésével. 1924. január­ 25 és február között 10 000 fizető néző előtt­­ zajlott le az eseménysorozat, amelyet nem sokkal utána, 1925. május 25-én a NOB hi­vatalosan is I. Téli Olimpiává nevezett ki. Csak az érdekesség­­ kedvéért: utólag egy francia síelő, Mandrillon lett a „sztár"­, mert ő mondta el Chamonix­­ben az olimpiai eskü szövegét elsőként, mely azóta is válto­zatlan formában maradt fenn. És ezt mondják majd most, február 3-án, a Lake Placid-i XIII. Téli Olimpián is. Az 56 esztendő 12 téli olimpiáján eddig 9776 sportoló kísérletezett az éremszerzéssel, így az ötkarikás történet a New York­ államban lévő , 3 ezres lélekszámú kisvárosban túljut a tíezredik olimpikonon is. A fejlődés megállíthatalan, dinamikus és Amíg Cha­­monixban 16 nemzet 294 s­por­­tolója mérte össze tudását, az eddigi csúcsot jelentő olimpi­án, Grenoble-ban már 37 nem­zet ifjai vetélkedtek. Lényege­sen bővült a ,,számválaszték­" is. A* Chamonix-i 14-gyel szemben Lake Placidben már 37 számban lehet érmet nyer­ni. Éppen legutóbb, 1­978-ban, Innsbruckban emelték két számmal a programot, akkor vették fel a férfi 1000 m-es gyorskorcsolyázó távot és a jégtáncot. Mely nemzetek jártak,élen? A téli olimpiák „gyermek”­ és „ifjúkorában”, az 1956-os Cor­tina d’ Ampezzoi eseményig a skandináv államok, elsősorban Norvégia „sokkolta"­ a többi­eket. Az olaszországi havas­­jeges küzdőtéren megjelent, olimpián először indult Szov­jetunió azután megtörte ezt az északi hegemóniát. Az­­ érem­­tabellákat szemlélve:’az eddi­gi 12 olimpia ■ közül Norvégia • ötször volt éllovas (egyszer azonban osztották ezt a helyet a Szovjetunióval: 1968-ban), a Szovjetunió viszont hatszor — itt is figyelembe kell venni az 1968-as ritka esetet, — míg a fennmaradó két elsőségen az Egyesült Államok és Svédor­szág osztozott. Tanulságos végigböngészni az egyes szakágak eddigi leg­eredményesebbjeinek sorát. A szovjet sportolók vezetik az érmekben mért listát a sífu­­zásban, gyorskorcsolyában és a biatlonban, bobban. Svájc, a szánkósportokban az NDK, jég­korongban Kanada, műkor­csolyában és jégtáncban az Egyesült Államok, alpesi sí­elésben Ausztria, síugrásban és északi összetettben Norvé­gia a legjobb 12 olimpia után. A nemzetek örökranglistá­­jára 22 ország jegyezte be ma­gát, ennyi kapott érmet. A mostoha téli sportlehetőségek­től sújtott magyarok a 20. he­lyen tanyáznak, az eddigi 1 ezüst- és 4 bronzéremmel. A legjobbak, az élmezőny érem­­termése: Az éllovasi szerepkör éppen 1976-ban cserélődött, a Szov­jetunió­­ a tiroli fővárosban szerzett 13 . aranyéremmel (minden idők legtöbb bajnoki címe, adott olimpián, egy nemzet „kontóján”­ érte be és előzte meg Norvégiát. S ha már a nemzetek szere­peltek az eredményességi lis­tán, úgy illik zászlót hajtani azok előtt a sportolók előtt, akik több érmet szerezve be­írták magukat a sport törté­netébe. Rangsorukat a tavaly 40 éves szovjet gyorskorcso­­lyázónő, Ligyija Szkovlikova vezeti, aki 1960. és 1968. között 6 aranyérmet nyert. Az első hat között egyébként a bősé­ges címszerzésre alkalmas gyorskorc­­solyázás művelői kö­­­zül még négyen vannak. Ebbe ..csillagkoszorúba'’ csak az egykori svéd ,.síkirály”. Sixten Jernberg (1956. és 1904. között 4 arany, 3 ezüst, bronz) tudta bekü­zdeni magát. 2 Egyhamar nem fog­ ak ezt­ a rekordot megd­önteni, mert sportágak élmezőnye hihetet­­­lenül kiegyensúlyozott. Aligha képzelhető el, hogy valaki is olyan bravúrt hajtson végre, mint két alpesi síelő, az oszt­rák Sailer és a francia K’Tly, akik 1956-ban illetve 1968-ban minden tri­pláztak!szakágat megnyerve A téli sportokban talán az amerikai gyorskorcsolyázó E­ne Heiden az, akitől valami ilyes­­mit­ remélnek ,az Államokban. A fiatal fiú minden távori spe­cialistának számít, így öt baj­noki címre is esélyes. Szovjetunió Norvégia I. II. III.OSSZ: 51 32 35 1­8 50 51 43 144 30 38 26 94 Teke Az utóbbi években a koma*­aromi járásban az egyik leg­népszerűbb sportág a kisgolyás tekézés lett. A múlt évi baj­nokságra 9 csapat nevezett, kétfordulós, körmérkőzéses rendszerben döntötték el helyezéseket. A vetélkedőn vé­­­gig kiegyenlített versengés folyt, bizonyítja ezt az is, hogy az utolsó forduló előtt még 3 csapat volt esélyes a bajnoki címre. Végül is mindhárman 21 pontot szereztek, és közöttük a végső sorrendet a jobb taro­lásarány döntötte el minimális különbséggel a Kisbéri Spar­tacus­ javára, a második helye­zett Hantával és a harmadik Csatkával szemben. A kisbériek csak második éve vesznek részt a bajnokság­ban és most nagy fegyvertényt hajtottak végre azzal, hogy a győzelmet ők szerezték meg. Az újonc Hánta­ szintén nagy­szerűen helytállt, de az előző évekhez képest sokat javult Csatka együttese is. Bizonyos visszaesés tapasztalható vi­szont az Ács­ Kinizsinél és Szőkepusztánál. Legjobb dobók: nitz Miklós (Szál;) 1. Kleste­ 1495. 2. Szántó Miklós (Hánta) 1356. 3. Balogh Gyula (Kisbér) 1348. 4. Dunát­ László (Szőkepuszta) 1328. 5. Palotás László (Kisbér) 1298. 6. Nagy József (Hánta) 1266 fa. A Kisbéri Spartacus a járási bajnok A bajnokság végeredménye: 1. Kisbéri Spartacus 169 3 4 40:24 21 5843*4542 2. Hánta 158 5 3 39:25 21 53­4:53­ 4 3. Csatka V­ .93 4 36:28 ’ 21 5117:5049 . 4. Ácsi Kinizsi , 168 3 5 35:29 19 4058:39?4 v5. Szák 167 3 6 33:31 17 5427:5205 6. Császár 166 3 7 32:32 15 4782:4606 7. Szőkepuszta 16 6 *1­9 31:33 13­ 510­ :47*0 8. Ászári Keményítőgyár 165 2 9 28 :36 12 4VM:180* 9. Csép 16­ 5 11 14:505 2702:4596 Pelé és Beckenbauer Budapesten? Pelé, a már „nyugdíjban” lévő futballkirály gazdag pá­lyafutása alatt többször is játszott magyarok ellen — de sohasem járt Magyarországon. Berke­nbauer aki a Cosmos színeiben még manapság csillog — viszont már szere­ti pelt legnagyobb stadionjaink­ban, az NSZK válogatottjával és a Bayern Münchennel. Most úgy tűnik, hogy mind­ketten jönnek mintegy két­­he­t, budapesti vendégjáték­ra. Arról van szó, hogy egy nagyszabású amerikai film készül, amelyben lesznek lab­darúgással kapcsolatos jelene­tek­­ is. Az illetékesek között a filmfelvételek ügyében már előrehaladott tárgyalások folynak és február—március folyamán valószínűleg meg­egyezés születik. A külföldi filmszakemberek már szem­revételeztek különböző sport­­létesítményeket és elképzelé­seiknek a Hungária úti MTK­­VM pálya felelt meg legin­kább. A készülő film történetéről nem szivároghat ki semmi, ez még hétpecsétes ti­tok, de ar­ra van némi magyarázat, hogy miként jön össze Pelé. Beckenbauer és az MTK-VM .­­adjon. Negyven-negyvenöt évvel ezelőtti,­­ háborús ere­mények közepette vívna lab­darúgó-mérkőzést egymással egy­ nemzetközi csapat — eb­ben kapna szerepet Pelé és Beckenbauer — egy másik együttessel, amellyel kapcso­latban az a kérés, hogy sző­kéket, rövid hajúakat és fut­ballozni is tudókat válogas­sanak ki a magyarok. Ebből némileg következtetni arra — figyelembe véve a há­borús időket —, hogy tulaj­donképpen milyen együttes is lenne Peléék ellenfele. Félő azonban, hogy a ma­gyar nézők csak a film Buda­pestre kerülése után láthat­ják az ,,öregfiú Pelét” és Beckenbauert, mert a felvé­teleket zárt kapuk mögött ké­szítik. Igaz, lesz közönség is, de ők nem fizetnek a belé­pőért, hanem pénzt kapnak a­­ t­iszta szerepért. .•A Amennyiben végleges meg­­álapodás születik, a nagy eseményt jelentő filmfelvéte­leket a hazai labdarúgóidény befejezése után, a nyáron ké­szítik. Kellemes nyári ajándék lenne a magyar labdarúgó­rajongók számára, ha Pelének és Becken­bauern­ek lehetősé­ge nyílna más budapesti sze­replésre is. Kérdés: mit en­gedélyez a szerződés... Keresik a lehellé­geket Senki előtt nem kell bizo­nyítani, hogy az ökölvívás­nak hazánkban nagy hagyo­mányai vannak. Megyei Vi­szonylatban ugyanezt állíthat­juk. Nos, 1979. elején ebből a meggondolásból hozta létre a TBSC és a KOMEP veze­tősége azt a sportiskolát, me­lnek feladata a „nagyok” utánpótlásának nevelése. Horváth László edző és Szabó Domonkos fáradozik azon, hogy az elképzelések valóra váljanak. Négy kor­csoporttal foglalkoznak (5—13 éves korig) és keresik, kutat­ja­­ a tehetségeket. Az ilyen jellegű sportiskola különben egyedülálló a maga i­lmében — és az egyesületek együtt­működésének szép példája. Hol tartanak az utánpótlás nevelésében? — Erre Horváth László válaszolt. — Eddig nem vallottunk szégyent. Az országos serdülő bajnokságon négy öklözőnk került dobogóra egyéniben, míg csapatban a második he­lye­­ szereztük meg. Az ifjú­sági korosztálynál Ormai Já­nos nehézsúlyban országos bajnok let­­1 . Jelenleg 30 fiatal La'o­ga­ja az edzéseivel, közülük 22-en igazolt versenyzők. Akadnak olyanok is, akik, ha továbbra is ilyen szorgalma­san dolgoz­nak, ott lehetnek az isme­t ökölvívók között. Főképp furzó Sándorra, Trenka Imrére, Lázár Sán­dorra, Babacsik Istvánra és Apostoli Sándorra gondolt n­ c. Remélem, nem csalódom ben­nük! • — B —

Next