Dolgozók Lapja, 1980. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

1980. július 30.,­ szerda 3 korszerűbb, biztonságosabb repülésért A polgári repülés irányítását szolgáló navigációs és hírközlő berendezések bemérésére, ellenőrzésére alkalmas műsze­rekkel szereltek fel egy repülőgépet a Légiforgalmi és Re­pülőtéri Igazgatóság szakemberei. A szovjet gyártmányú JAK—49-es sugárhajtású gép fedélzetén elhelyezett kor­szerű berendezésekkel jelenleg a műszeres leszállító rend­szer beállítását végzik Tiorg sör Kőbányáról Minőség szerinti sörárpaátvétel Felkészültek a gyárak az idei sörárpatermés fogadásá­ra. A silók kitisztítva, felújítva várják a jövő évi habzó, ízle­tes sör alapanyagát. A mező­­gazdasági üzemektől befutó jelzések szerint a terméskilá­tások kedvezők, az aratással azonban még várni kell: a hű­vös idő késlelteti az érést a legnagyobb sörárpatermő vi­dékeken : Győr-Sopron, Heves és Borsod megyében. Az idén megjelent sörszab­vány alapján a termést ez év­ben már mindenhonnan minő­ség szerint veszik át. Nemcsak a minőség javul, de a sörválaszték is tovább bővül. A söripar a dán Tuborg cég­gel megállapodott a márkás ital licencének megvásárlásá­ról. Még az idén a kőbányai gyárban megindul a beruhá­zás, s a tervek szerint a jövő év végén más a próbagyártás folyik. 1982-ben pedig hazai gyártmányú Tuborg sört iha­tunk. DOLGOZOK LAPJA „Gazdasági partnerünk”” Új könyvsorozat „Gazdasági partnerünk” címmel új sorozatot indított a Kossuth Könyvkiadó. Egy-egy kötetben bemutatják Magyar­­ország gazdasági kapcsolatait az egyes szocialista országok­kal.A könyvfüzér első kötete­ként a napokban került a könyvesboltokba Benkő Jó­zsef munkája, „Gazdasági partnerünk a Szovjetunió” címmel. Ez egyebek között tá­jékoztat a kommunizmust építő szovjet nép társadalmi­ és gazdasági fejlődéséről, szovjet gazdaság mai helyze­­­téről és fejlődési irányairól, a Szovjetunió külgazdasági kap­csolatairól, a kontinensnyi or­szág tudományos-műszaki ha­ladásáról, a magyar—szovjet tudományos-műszaki működésről, és a két együtt­ország közötti árucsere-forgalom idő­szerű kérdéseiről. Az üzletek­ben van már a sorozat máso­dik kötete is, amely a Lengyel­­országgal való kapcsolatain­kat elemzi. A tervek szerint még az idén elhagyja a nyomdát a Cseh­szlovákiával foglalkozó kötet, s készül már a Német Demokra­­ku­s Köztársasággal kialakított együttműködésünket bemutató tanulmány is. Gyorsfénykép a lengyel családról Milyen a statisztikus szemé­vel nézve egy lengyel család portréja? Évente 300 ezer es­küvő van, s ez ezer lakosra számítva Európában az egyik legmagasabb mutató. A len­gyelek többsége élete 20. és 24. éve között érzi szükségét a családalapításnak. A asszony átlagos életkora meny­22,6 év, a vőlegényé 24,4 év, vi­szont minden negyedik ara még nem érte el életének hu­szadik évét. Az a lány, aki 24 éves koráig nem megy férj­hez, már mérsékelt választási lehetőségekkel rendelkezik, mert a fiúkat kiválogatták a gyorsabb és élelmesebb társ­nők. A házaspárok sokáig él­hetnek együtt, ha nem válnak el, hisz a férfiak átlagos élet­kora 67, a nőké pedig 75 év! Egy mostanában megszületett kislány 22 évvel tovább élhet, mint a háború előtt, a fiú pe­dig 15,5 évvel. A házaspárok 40 százalé­kának azonos a végzettsége. A háború után, 1946-ban száz férfira 118 nő jutott. Je­lenleg száz férfira már csak 105 nő jut. De a városokban ma is nagyobb a nők aránya. A természetes szaporulat fordított arányban áll az urba­nizációval. Olyan nagyváro­sokban, mint Lódz és Varsó, csökken a szaporulat, mivel Lengyelországban Mégis, vi­szonylag alacsony az átlagélet­kor, 2000-ben a lakosok szá­ma előreláthatóan megközelíti majd a 41 milliót. A lengyelek otthonülők. Habár a nők nagy része — több, mint ötmillió — dolgo­zik, a családok 92 százalé­ka nem jár étterembe. Éven­te átlagosan háromszor men­nek moziba, bár száz otthon közül 95—96-ban van televí­zió. Rádió — hálózati és te­lepes — 76 és 54, azaz 130 jut száz lakásra. Milyenek az új férjek, és a feleségek? Mit vár válasz­tottjától esküvő után az ifjú asszony, és mire számít a fér­je? A kérdőívek, a viták, a tesztek szerint a férfinak ki­­sportoltnak, csinosnak kell lennie, ügyesnek a munkájá­ban, jó szakembernek. Nem lehet fukar, és nagyon, de na­gyon, mindhalálig szenvedé­lyesen kell szeretnie — persze csakis, a feleségét.. S hogy ihat-e? manként. Csak ritkán, alkal­A nőnek nem kell feltétlenül szépnek lennie, de feltétlenül csinosnak, kedves­nek, jókedvűnek, megértőnek és persze­­ háziasnak. Jerry W. Roman Ki az illetékes? A városi tanácsra levelet küldött egy nagyközségi kos. A település, ahonnan m­­a levél érkezett, a szomszédos járásban van.. Vajon a taná­csot kérő nem tudta ezt? Bi­zonyára tudta, de korábbi ta­pasztalat alapján ehhez a hi­vatalhoz volt bizalma. Csak hát az nem illetékes, ezért egy-két heti körforgás után a levelet postára adták az ille­tékes járási hivatal címére. Onnan újabb hetek múltán egy harmadikhoz küldték. A nagyközségi tanács vb-titkára ■— ő volt a harmadik cím­zett — csóválta a fejét: sem én, sem az előbbiek nem va­gyunk illetékesek — bosszan­kodott. — a levélben kérdésre az N.-i Városi­ feltett és Járási Földhivatalnak kellene válaszolnia. Mégis — a nagyközségi ta­nács vb-titkárát elfogta a kí­váncsiság. — mit kellene vá­laszolnom, ha területileg én lennék az illetékes? Leemelte hát a polcról a hatályos jogszabályok gyűjte­ményének negyedik kötetét és a 462. oldalon megtalálta a jogszabály-előírást: „Mezőgazdasági rendelteté­sű, illetőleg mezőgazdaságilag hasznosítható föld, továbbá erdő magánszemély tulajdono­sa földjét és erdejét az állam­nak tulajdonul felajánlhatja. A földajánlás elfogadása a já­rási­­ földhivatal hatáskörébe tartozik”­. Lásd: az 1976. évi 23. számú törvényerejű rende­let 7. paragrafus (1. és 3. be­kezdése). „A földfelajánlás el­fogadására irányuló kérelmet a föld fekvése szerint illeté­kes járási­ földhivatalhoz írás­ban kell benyújtani”. Lásd: a fenti törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 29/1976. (IX. 2.) MÉM számú rendelet 14. paragrafus (1. be­kezdése). Mindezt a nagyközségi náci vb-titkára kimásolta­­a­és megfogalmazott egy tömör, közérthető levelet arról, hogy az eredeti címzettnek sem az illetékesnek vélt másik hiva­talhoz, sem annak hozzá, — a harmadikhoz — nem kellett volna elküldenie a kérdést tar­talmazó levelet, hanem a te­rületi hovatartozástól függet­lenül: segítenie kellett volna a tanácsot kérő ügyfélen. Sok munkát, sok időt taka­ríthattak volna meg ily mó­don. A kérdező idős, beteg ember, aki, — minthogy föld­jét már képtelen megmunkál­ni és gondozni, — fel akarja azt ajánlani az államnak. Már rég megkapta volna a választ, ha a levél első címzettje nyúl oda a polcra, s leemeli a ha­tályos jogszabályok gyűjtemé­nyének negyedik kötetét, majd azzal a felismeréssel, hogy he­lyes válaszadásra bárki tévesnek érezheti magát ille­— kétszer segít, aki gyorsan se­gít, — eligazítja a levélírót. Ezt most ő tette meg, a be­adványt pedig, sürgős intézke­dést kérve, egyenesen a dön­tésre jogosult N.-i Városi- és Járási Földhivatalhoz továb­bította. Vadász Ferenc 5 l­abor Komáromban és Tatán A munka és a sport összeegyeztethető Hagyma, hagyma, hagyma — amerre csak a szem ellát. A Komáromi Állami Gazda­ság Fekete-ér menti 24 hek­táros hagymájának egyhan­gúságát sudár, bikinire kötött leányhad töri meg.vet­Az ország legkülönbözőbb részeiből érkeztek, s össze­kötve a kellemest a hasznos­sal, építőtáborozásuk egyúttal edzőtáborozás is. Valamen­­­nyien kosárlabdázók, 14—17 évesek. A KISZ KB új kezdemé­nyezésének részesei, az idén először próbálkoznak a mun­ka és a sport összekapcsolá­sával. Nagy Sándor, a tábor ve­zetője, aki testnevelő tanár Oroszlányban, elismeréssel szólt az akcióról, amely a m­unka és az edzés egészséges összhangját igyekszik megte­remteni. Mivel már a máso­dik sportos építőtábori tur­nust vezeti, jó­ csokorra való tapasztalatot gyűjtött. — Mint minden újdonság, e tábori forma sem mentes a gyerekbetegségektől. Véle­ményem szerint — kivéve az élvonalbelieket —, bevált. A jövőben azonban jobban meg kell nézni,­ kivel milyen mun­kát végeztetünk. Konkrétan arra gondolok, hogy a kosa­ras lányok számára — akik­nek finom ujjakra van szük­ségük — ideálisabb lenne ré­pa- vagy hagymagazolás he­lyett a gyümölcsszedés. Elő­fordul az is, hogy az edzők túlterhelik a lányokat, azaz nem veszik figyelembe, hogy napi 6 órás kemény munka áll mögöttük. Szembetűnő, hogy intenzívebb után egy-egy csoport edzések ered­ménye gyengébb a földeken. Összességében büszkék va­gyunk a lányokra, ugyanis amióta a gazdaságban építő­táborozás folyik, egyetlen turnus sem ért el olyan jó teljesítményt, mint az első sportosok, akik 132,5 száza­lékkal zártak. A Pest me­gyei monoriak és a százha­­lombattaiak állnak jelenleg az élen, de a még hátralévő né­hány napban a sorrend vál­tozhat. A táborvezető után hallgas­suk meg a lányokat és a föl­deken edzőiket.velük együtt dolgozó „Nincsen jobb a komáromi tábornál” — éneklik a lá­nyok, miközben a jókorára nőtt gazt répdesik ki a föld­ből. Nem könnyű ez a mun­ka, mégsem panaszkodnak. Sőt, a mezőberényi, Kőfalvi Anna, Molnár Márta és Sze­gedi Erzsébet elmondja, ez már a harmadik táboruk ezen a nyáron, Izsák és Hat­van után érkeztek Komá­romba. — Rá kell vernünk — szabadkoznak —, szeretnénk táborozáskor az első harmad­ban végezni. Tőlük néhány száz méterre a verseny második helyezett­je, a százhalombattai csapat halad. Ők beszédesebbek, már ezen a napon is jóval 100 százalék fölött teljesítet­tek. Bőrük napbarnított, no meg szúnyogcsípéssel tarkí­tott. A női telitalálata; a lelemény újabb bikini alsó, felső részéhez erősítik kis poharaikat, melyek a tízórai teaiváshoz nélkülözhetetle­nek. Miközben szemem a po­harakon, a lányok az étke­zésre terelik a szót. — Jó, csak kevés — mondják kó­rusban. Aztán hozzáteszik: a gazdaság kisegíti az éhes si­­serehadat: zsír, szalonna, tö­pörtyű, paprika és hagyma várja délutánonként az éhe­sen maradtakat.­­ — Remek a hangulat, bol­dogok vagyunk, hogy itt le­hetünk —, mondja a Sőtér testvérpár idősebb tagja, Ju­dit. Nem esik nehezünkre munka, s a délutáni edzések a sem terhesek. Igaz, estére el­fáradunk, mert nálunk nincs csendes pihenő, de azért az olimpiai közvetítéseket izga­tottan lessük. Hogy mire va­gyunk kíváncsiak? Természe­tesen a kosárlabdára. — Van mit — teszi tanulnunk a kintiektől tér, Anikó,hozzá az ifjabb SO­A legnehezebb munkát végzi, nagy ollóval a méte­res gazt vágja az edző, Bor­sos László és ugyancsak, edző felesége. — A kosárért mindent — mondják, s lendületük átra­gad a többiekre is. Nem peda­gógusok, így ők részben a szabadságuk terhére dolgoz­nak Komáromban. — Megtanuljuk, mi ,a mun­­­ka — mondják nevetve a lá­nyok. — A telekre a szüleink kötéllel sem tudták kivontat­ni bennünket, ezt mégis örömmel csináljuk. A cél: utolérni a vezető monoriakat, s eljutni a velencei jutalom­táborba. Mi minden belefér egy napba. A munka és az edzés mellett szabadidős progra­mokat­ is szerveznek. Jártak már Tatán, fürödtek Komá­romban, vetélkedtek, megün­­neplik a név- és születésna­pokat, ott voltak a Dinamit­­együttes koncertjén. Élő fali­újság tudósít a táborélet Ak­tualitásairól szálláshelyükön, a KKV középiskolai kollé­giumában. Ottjártunkkor fó­rumra készültek a gazdaság vezetőjével. — Először járok építőtá­borban — mondta a debre­ceni Földesi Katalin —, de azt hiszem, nem utoljára. Ne higgye senki, hogy a sok munkában, vanyodtunk, edzésben megsa­ Vidámak va­gyunk, gyakran mókázunk. Megtanultam, mi az, kemé­nyen dolgozni, s nagyon sok barátra találtam. így búcsúzott Kati az egyik legjobban dolgozó lány. Az egyetlen debreceni, aki a százhalombattaiak csapatá­ban igyekezett e két hétben bizonyítani. Két hét tanulás az öreg tatai fák alatt A júliusi nap forró sugarai a KISZ tatai vezetőképző is­kolája dús lombú fáin is át­tűznek. Az ágak alatt kis csoport ül, köztük egy fiatal­ember magyaráz — diáktár­suknak néztem —, előttük tábla, tele kémiai képletek­kel. Az iskolákban megszo­kott feszültségnek nyoma sincs, a gyerekek felszaba­dultan érvelnek, s a tanár is közvetlen hangon válaszol. Tizenkettedik alkalommal gyűlnek össze a fizikai dol­gozó szülők tehetséges gyere­kei, hogy tanulással töltse­nek el két hetet, közvetve az egyetemi felvételire készül­jenek. • Van-e létjogosultsága e tábornak? Ha igen, milyen különbségek felszámolására hivatott? — érdeklődtem a tábor vezetőjétől, Mészáros Andrástól, a tatai Eötvös gimnázium tanárától. — Feltétlenül, de ahhoz, hogy e megyei kezdeménye­zés sikerre vezessen, fel kell nőnünk a felvételik jövendő­beli rendszeréhez. Ugyanis a mostani másodikosok már az új szisztéma szerint felvéte­liznek majd, s az iskolából hat tantárgy év végi átlagát viszik magukkal. Azaz: nem elég a felvételi tárgyakból csillogni, a többi ugyanolyan fontos lesz. E szemléletet sze­retnénk tudatosítani az összegyűlt 150 diákban. Ala­i­t pozó tárgynak tekintjük a matematikát, a magyart és a fizikát, s negyedikként a ké­mia és az orosz közül vá­laszthatnak az itteni időszak­ban a tanulók. Arra a kér­désre, hogy milyen különbsé­geket éreznek a fizikai dol­gozói szülők gyerekei, vála­szoljanak ők maguk. Azt azért még elmondanám, hogy itt nem teszünk a tárgyak között különbséget, elvünk, a humán beállítottságú ember­nek is csak segít a matek, egyértelműbbé teszi a gon­dolkodását. A táborban zöm­mel elsősök és másodikosok vannak, reméljük, később az egyetemek által szervezett tanulmányi táborokban foly­tatják ismereteik bővítését. A tanár után szólaljanak meg a diákok, hogy látják ők a kérdést. — Első alkalommal vagyok ebben a táborban, s remekül érzem magam. A napi öt óra tanulás ilyen körülmények között nem fárasztó, a dél­után pedig a szórakozásé, strandolásé — mondja az esztergomi Kerekes Éva. — Megtiszteltetés volt szá­momra, hogy a válogatásnál egyáltalán szóba jöttem — mondja az ugyancsak eszter­gomi Kuti Zsuzsa. — Szüle­im is örültek, minden vá­gyuk, hogy továbbtanuljak, tolmács szeretnék lenni. Vé­leményem szerint felesleges túlságosan hangoztatni a fizi­kai dolgozók és az értelmisé­giek gyermekei közti különb­séget. Igaz, hogy olvasottab­­bak, mint mi, otthonról hoz­tak többet magukkal, előttünk is nyitva a kapu de a hiányok felszámolására. — Dolgozunk is — újságosz­­tó a tatabányai Kardos Zsu­zsa. — A szomódi tsz kérés­sel fordult a táborlakókhoz, segítsünk a kertészetben a kampánymunkákban. Na­ponta két csoport zöldbabot szed, pénzt is kapunk érte, egyszer mindenkire rákerül a sor. Singer Tamás, a­­ dorogi gimnázium tanulója és az esztergomi Molnár Ferenc már számít, tapasztalt táborozónak másodszor készülnek a jövő feladataira Tatán. A két fiú tavaly nyáron ismer­kedett meg egymással, az idén már keresték, társaságát. Mindketten egymás mér­nöknek készülnek. — A szüleink nem tudnak segíteni a tanulásban, fakad a hátrányunk. Az ebből ol­vasás ízére is magunktól kel­lett rájönnünk — mondja Fe­ri. Tamás a színházba járás élményét említi, ami­ hiány­zott­ az életéből, amíg közép­iskolába nem került. A tanulmányi tábor hasznát felesleges lenne ismétel­getni, azt azonban megjegyezzük: a visszacsatolás nem megy. Azaz: a tanárok kicsit holt térben mozognak, nem tudják lemérni munkájuk hasznát. Csak elvétve értesülnek arról, hogy a tanulmányi tábor volt lakói közül kinek sike­rül bejutnia valamelyik felsőoktatási intézménybe. j T. Román Marian Szabadban, jó levegőn a matek is jobban megy! (Fodor Zsolt felvétele)

Next