Dolgozók Lapja, 1981. július (34. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

2 DOLGOZÓK LAPJA Kádár János Borsod-Abaúj-Zemplén megyében­ ­ (Folytatás az 1. oldalról) egyik legnagyobb eredményé­nek azt tartják, hogy­­ a dol­gozók értik és tudják: hely­zetükön saját munkájuk eredményeinek növelésével javíthatnak. • A merésznek mondott ter­vek valóra váltásához szüksé­ges tettrekészségről, a vezetők és a dolgozók egyetakarásáról­ Kádár János igen jó benyo­másokat szerzett a különböző gyáregységek megtekintése közben. Előbb a kombinált acélműhöz vezetett az­­ útja, ott a gyáregység­­ vezetője, Jung János mutatta be a szó igazi értelmében embert pró­báló m munka korszerű tech­nológiával megszervezett, lát­ványnak is lenyűgöző folya­matát. Ha netán „rosszul” csi­nál valamit az ember, a gép nyomban leállítja a veszélyes­sé válható munkafolyamatot. Kádár János megjegyezte: az ember mindennél értékesebb, még annál is jobban kell rá vigyázni, mint a hatalmas szellemi tőkét és az­­ óriási anyagi értéket képviselő gé­pekre. A gyárlátogatás következő állomása a nemesacél henger­mű volt, ahol Hegedűs Lóránt gyáregységvezető vállalta házigazda szerepét. Aki csak a tehette, néhány pillanatra odament Kádár hogy egy-egy munkás Jánoshoz, mással is megerősítse a kézfo­már annyiszor kifejezett­­ politikai hitvallást: a dolgozó emberek nemcsak értik, hanem magu­kénak is vallják, megvalósít­ják azt a hosszú idő óta tö­retlen politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkás­párt folytat. A program — a gyárlátoga­tás után alig ebédnyi pihenőt engedve —, a Vasas Művelő­dési Központban folytatódott: a pártaktivát tartották itt megye gyárainak és üzemei­­­­ek, intézményeinek, állami gazdaságainak és termelőszö­vetkezeteinek­ képviselői. Grósz Károly, a megyei párt­­bizottság első titkára vonta meg az országrésznyi megye •társadalmi, gazdasági fejlődé­sének mérlegét, foglalta össze azokat az új, nagy feladato­kat, amelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megye dolgozó népe előtt állnak. Ezután még több felszólalás következett, a résztvevők nagy tapsa majd kö­zepette Kádár János emelke­dett szólásra, me­leg sza­vakkal köszönte meg a szívé­lyes fogadtatást. Az általános belpolitikai kér­désekről szólva a Központi Bi­zottság első titkára hangsú­lyozta: barát és ellenség egy­aránt tudja és elismeri, hogy az ország belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, rendszerünk szilárd, népünk egységes, s pártunk a XII. kongresszus határozatainak végrehajtá­sán munkálkodva a helyes, a szocialista úton halad. Politi­kánk, programunk világos, él­vezi a tömegek támogatását. A körülmények, a szigorúbb követelmények a gazdaságban is­­ jobb munkára kényszeríte­nek bennünket, arra ösztönöz­nek, hogy mindenütt ésszerűb­ben, hatékonyabban dolgoz­zunk. Különösen fontos a nép­gazdaság egyensúlyának bizto­sítása. Részletesen szólt az árpolitikáról és az azzal kap­csolatos esetenként szükség­­szerű intézkedésekről, hangsú­lyozva, hogy az árpolitikának is a gazdaság fejlődését, az életkörülmények stabilitását kell szolgálnia, s nem enged­hető meg, hogy­­ elfedje a rossz munkát. Szigorúbb nemzetközi fel­tételek közepette kell meg­birkóznunk feladatainkkal, értve ez alatt az enyhülés, békés egymás mellett élés el­­­len ható erők megélénkülé­sét, és a megromlott világ­­gazdasági helyzetet. Éppen az imperializmus a legfőbb oka annak, hogy nem csökkentek a válsággócok a világ böző térségeiben. Kádár külön­Já­nos kifejezte meggyőződését, hogy a háború erői nem kere­kedhetnek felül. A jelenlegi kiélezett helyzet csak átme­neti lesz, és a világ vissza fog térni a normalizált államközi kapcsolatokhoz, mert más út nincs. * A szocialista országok nemzetközi politika fő eszkö­­­zének minden vitás kérdés­ben a tárgyalást tartják. Bi­zonyítják tárgyalási kunkát a legfontosabb szándék nem­zetközi kérdésekkel, a hábo­rús veszély elhárításával kap­csolatos szovjet állásfoglalá­sok, Leonyid Iljics Brezsnyev­­nek, az SZKP XXVI. kong­resszusán, majd Tbilisziben.­,s legutóbb a Willy Brandt-tal­ folytatott megbeszéléseken el­hangzott indítványai. A Központi Bizottság első titkára szólt a lengyelországi helyzetről, és emlékeztetett arra, hogy pártunk Központi Bizottsága június­i üléséről ki­adott közleményében ismé­telten állást foglalt a lengyel­­országi eseményekkel kapcso­latban. A Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságához írt levelét meg­­ala­pozottnak, elvileg helyes­nek és időszerűnek tartotta, hang­­sú­­lyoz­­o­tja egyenes, világos, helyes út és Befejezésül ta: pártunk, népünk ezen haladva jutunk előre, mind előbbre nagy céljaink felé. Most az a feladatunk, hogy a párt XII. kongresszu­sán meghatározott feladatok következetes megvalósításáért dolgozzunk. Folytatjuk jól be­vált sz­övetségi politikánkat, pártunk továbbra is a töme­gekre támaszkodva, tisztességes, becsületes minden em­berrel összefogva akar hozni. Hiszen az általunk hol­el­képzelt szebb, új világ, a szo­cialista Magyarország nem olyan ország, ahol csak kom­munisták laknak, az minden magyar ember otthona lesz. De­­ mindenkinek kötelessége kivenni­ a maga részét az or­szágépítő munkából! — Ez a mi elvi álláspon­tunk, ez hazafiságunk és in­ternacionalizmusunk. Köte­lességünk, hogy törekvéseink mellett nyíltan kiálljunk. Elöljáróban iái K­ ­i ez a Mitterrand és mit akar? — tudakolták amerikaias harsánysággal az óceánon túl nem is olyan régen. Azóta politikai portrék áradata ismertette meg a világot az új francia elnök összetett, ,,reneszánsz” egyéniségével, a polgári indulást és a balra tartást egyaránt átfogó pályafutásával. Arra a kérdésre viszont, hogy mit akar ő és pártja, miként a­lalátják majd a francia jövőt — most kezd körvo­nalazódni a válasz. A kommunisták szerepe Mindenekelőtt tisztázódott egy alapvetően fontos problé­ma : mi szövetséggel legyen a választási — a Francia Kommunista Párttal? Aligha kétséges, hogy egy olyan fej­lemény, amely a kommunistá­kat kizárja Franciaország új kormányából, súlyos teherté­telként nehezedett volna a mitterrandi vezetésre, mintha a szocialista párt nem a parlamentben egymaga nem állhatná a jobboldali rohamo­kat. A szocialista párt kommunista honatyák nélkül a is abszolút többségben van a nemzetgyűlésben. A kommu­nisták kijátszása azonban se­bet ejtett volna Mitterrand erkölcsi arculatán, mert vitat­hatatlan, hogy a négy és fél milliós kommunista szavazó­tábor voksai segítették a szo­cialista párti elnökjelöltet az Elysée-palotába. Hála? Morál? — fintorog­­nak a javíthatatlan cinikusok. Mi közük a politikához? Sok. De nem csupán erről van szó. Érdekről is. Egyetlen francia baloldali kormány sem en­gedheti meg magának, palettájáról hiányozzék az hogy szín, amelyet a kommunisták a képviselnek. A giseszdi súlyos örökség felszámolása, a válto­zás véghezvitele megköveteli a kommunisták dinamizmu­sát. Mindamellett a négy kom­munista miniszter kinevezése, ne áltassuk magunkat, ko­rántsem volt környű döntés. Párizst az Egyesült Államok előzőleg durva nyomásnak ve­tette alá, utólag pedig Bush amerikai alelnök­­ magában a francia fővárosban jelentette ki baljóslatúan, hogy ez lépés érinteni fogja az Egye­­­sült Államok és Franciaor­szág kapcsolatait. Mitterrand azonban mert De Gaulle mód­jára dönteni, vagyis a külső nyomással szemben a francia szempontot­­ juttatta érvényre. Nem vitás, hogy a kommunis­ták bekapcsolása Franciaor­szág kormányába jó esélyt nyújt arra, hogy a mostani „francia változás” ne kerül­jön be a baloldal „elszalasz­tott alkalmaként” a jövendő történelemkönyvekbe. Gazdasági gondok nyomása Ez azonban még odébb van. Addig is meg kell oldani munkanélküliség riasztó prob­a­lémáját. Tévedés lenne azt hinni, hogy Giscard-t arisz­tokratikus vezetési stílusa vitte a forrá­sba. Ez csak hoz­zájárult bukásához. Az ijesz­tő arányú munkanélküliség miatt fordultak el tőle a fran­ciák. Az új kormány szakít azzal az amerikai ezért és nyugat-európai gyakorlattal, amely a foglalkoztatottság ro­vására, az infláció elleni har­col­ állítja előtérbe — tudjuk milyen eredménnyel. A Mau­­roy-kormány elsődlegesnek az új munkahelyek létesítését te­kinti. Előnyös feltételű köl­csönökkel jutalmazza azokat a vállalatokat, amelyek új he­lyeket teremtenek a fiatalok számára. A termelő munkát szolgálja az is, hogy a kor­mány — a szociális intézke­dések keretében — emelte a legkisebb fizetéseket. Nem csupán a szociális igazságta­lanság jóvátételéről van itt szó, hanem egyúttal a vá­sárlóerő növeléséről is, amely­nek vissza kell hatnia a ter­melésre. Jogos az aggodalom, hogy mindez pénzbe kerül. ban a francia kormány Való­vá­laszút elé került. Vagy túl­óráztatja a bankóprést, azaz a vágtató inflációval felfalat­ja a szociális juttatásokat, vagy pedig megadóztatja a nagyon nagy vagyonokat. kabinet ez utóbbi mellett dön­­­tött. A jobboldal dühös A nagytőke, a bukott jobb­oldal izzó dühe érthető, az viszont már kevésbé, hogy ezt az adós intézkedést a konzer­vativizmus szószólói „szocia­lizmusnak” tüntetik fel, ame­lyet „meg kell állítani”. Még a frank védelme sem „szocia­lizmus”: egyszerűen francia nemzeti érdek, elemi Ami­kor ugyanis a baloldal győ­zelmének hírére az amerikai, angol és más nagybankok pi­acra dobták franktartalélkai­­­kat, hogy leverjék a francia pénznem árfolyamát, a Banque de France a felkínált men­­­nyiség felvásárlásával kivédte ezt a tőzsdei támadást. Biz­tosra vehető, hogy az ilyes­fajta pénzügyi manőverek mindannyiszor felbukkannak majd, valahányszor csak a francia baloldal előre kíván lépni, valahányszor napirend­re tűzi a bankok, valamint tucatnyi nagy monopólium ál­a­lamosítását, vagy pedig a kül­politikában a giscardi afrikai csendőrszerep módosítását. Ilyenkor mindig meg fog szó­lalni egy kórus, hogy íme: a rózsaszínű Franciaország vö­rösre vált át. Merő képzelgés lenne azt hinni, hogy ennek az ének­karnak csupán a nemzetközi és a francia jobboldalon van­nak szólistái. A jobboldali szólamokat már jó néhány hang átveszi a baloldali tábo­ron belül is. Ez­ek a hangok mérsékletet hirdetnek, ami önmagában helyesnek is tűn­het föl. A francia baloldalt már nem egyszer sodorta tra­gikus helyzetekbe a „mindent, de azonnal” lelkesen hebe­hurgya követelése. De más a fontolva haladás és megint más a munkáskövetelések, az államosítások, a reformok so­hanapjára halasztása. A szétvert jobboldal a bal­oldali vezetés tehetetlenségé­ben, a kezdeményezések ki­fulladásában, a reformtervek elvetélésében, s ennek nyomán a tömegek kiábrándulásában reménykedik, miközben min­dent meg is tesz, azért, hogy valamiféle következzék. Ilyen fordulat be­Arra speku­lál, hogy a „káosz után” kaján ment­őan cvaként jelenhet meg a politikai porondon. A tét tehát nem jelentékte­len: a baloldali Franciaország sorsa, amelynek alakításában a kommunisták most már kormányszin­ten is beleszá­l­­nak. If­ J Franciaország Merre tovább? tWl. Jálits csütörtök 24 ÓRA A NAGYVILÁGBAN ÚJ-DELHI Indira Gandhi kormánya felfüggesztette Állam állam törvényhozásának működését és központi irányítás alá helyezte az északkeleti állam igazgatását. Az állam kor­mánya hétfőn lemondott, mi­vel a törvényhozásban egyet­len olyan párt sincs, amely megfelelő többséggel rendel­kezne a kormányzáshoz. sam egyébként 1­979. óta is­az ide települt bangladesiek mi­att súlyos zavargások­­ szín­helye. MONTEVIDEO Liber Seregni egykori uruguayi elnökjelölt szabadon bocsátását kö­vetelte a Szocialista Internationa­le küldöttsége, amel­r Montevideó­­­ba látogatott. Liber Seregni 1371- ben a haladó erőket tömörítő nép­front jelöltjeként indult az elnök­­választáson, s puccsisták 1973-ban bebörtönözték. A holland­ és a francia szocialista , valamint a spanyol szocialista munkáspárt képviselőiből álló küldöttség Es­­tanislao Valdez Otero uruguayi külügyminiszternél követelte a po­litikus szabadon bocsátását. WASHINGTON7 Ronald Reagan amerikai elnök kedden két órán át ta­nácskozott Malcolm Fraser ausztráliai kormányfővel és a nyilatkozatok szerint a meg­vitatott nemzetközi, gazdasági és katonai kérdésekben egyet­értés alakult ki. BEJRÚT Az izraeli hadsereg és a dél-libanoni szeparatisták az utóbbi napokban újabb tüzér­ségi rakétatámadást intéztek az ország déli részének békés települései ellen. Tűz alá vet­ték Nabatijeh városát, vala­mint egy erődítményt. MOSZKVA Szerdán délben elutazott Moszkvából a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet küldött­sége, amely Faruk Kaddumi­­val, a PFSZ VB politikai osz­tályának vezetőjével az élen, péntek óta tartózkodott a szovjet fővárosban. LONDON Nagy-Britanniában a két nagy, kormányképes párt egyike a mun­káspárt, először foglalt állást az ír egység távlati célja, Észak-Íror­szágnak az­ Egyesült Királyságból való kiválása­­ mellett. A párt azonban nem követeli a brit csa­patok gyors kivonását északról, hanem az egyesítést békés úton, kölcsönös egyetértéssel javasolja, amire belátható időn belül nincs remény. • A párt munkacsoportja 15 havi vizsgálódás után adta ki jelenté­sét, amelyet még jóvá kell hagy­nia a végrehajtó bizottságnak. Az új munkáspárti álláspont kulcsele­me az­ a tétel, hogy az ulsteri, protestáns többség nem gyakorol­hat örök időkre vétót az ír egye­sítéssel szemben. A jelen politi­kai helyzetben a párt határozot­tan elutasítja az északi börtönök­ben raboskodó IRA-foglyok poli­tikai jogállásának elismerését. Humphrey Atkins, a tartomány brit minisztere előzőleg az alsó­­­házban kijelentette, hogy a kor­mány hajlandó javítani a fog­lyok helyzetén, ha abbahagy­ák­ az éhségsztrájkot, de politikai státust semmi szín alatt nem a­d nekik. PHENJAN A koreai nép antiimperia­­lista harcával vállalt szolida­ritási hónap (június­ 25—július 27.) alkalmából a KNDK kül­ügyminisztériuma memoran­dumban fordult a világ kor­mányaihoz, népeihez, vala­mennyi haladó erőhöz, hogy erősítsék a koreai néppel vál­lalt szolidaritásukat. A doku­mentum az új háború kitöré­­­sének veszélyét hangsúlyozva, Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok kivonását, szerződés garantálta tartós béke megteremtését és az or­szág békés egyesítését köve­telte. RÓMA Július 21-én merényletet követ­­tek el Calabriában az 50 éves Do­menico Longo üzletember ellen.­ A férfit­ azóta kórházban ápolták,­ azonban ott is áttílérték ellensé­gei. Szerdára virradóra fegyvere­sek törtek be a kórházba, s több pisztolylövéssel Longót. A rendőrség meggyilkolta­tó véleménye szerint Longo alvilági bandák kö­zötti leszámolás áldozata lett. LONDON A brit parlament alsóház szerdára virradóra megsza­vazta azt a törvényt, melynek értelmében Belize, Nagy-Bri­­tannia utolsó amerikai gyar­mata még az idén elnyeri függetlenségét. A­­ még a brit parlament törvényt felső­­házának is jóvá kell hagynia, A kupak Márka, a nyeremény márkás! Ha 50 darab, bármilyen Márka kupakot bevisz vagy beküld A MÁSKA Kl­PAR­-KÖ­ZPONTBA SaRSÁíGVET KAP amellyel szerencsés esetben HffS2fcR NYERWPT! Az első sorsolás 1981. augusztus Pen, utána kéthavinként, mindHj'7-énJpsz. A A sorsolást'19 ®2 stáius 7-én tartjnk A FÖNYE«íi«ÉJPf: dacía szmtimtpmm További keis^eraei a Vas 'és__ <1 Népművészet­i , az Állami a Kort*erA/tpap* Troszi két'teli a Budapesti R­ad tért er. óoócat' SyAr kazeww . MARadasi Mtek*á«vr>k­oss?6s§»mi Oimunk Budapest VI., Hagadirk. ÜL tOS! A kupafegyajt^tobvárytrk Hétfőn 13 es P­áva kazoU." szerdin KN*"

Next