Dolgozók Lapja, 1981. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-29 / 228. szám
I95t szeptember 29., kedd - DOLGOZÓK LAPJA Az esküre felsorakozott újoncok Ünnepélyes eskütétel A Magyar Néphadsereg egyik magasabb egységénél ünnepélyes keretek között került sor az újoncok eskütételére. város párt- és állami vezetőinek, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport egyik alakulata képviselőik, valamint az esküt tevő újonccá hozzátartozóinak jelenlétében Szekeres József alezredes fogadta az elöljáró szerv képviseletében Sáfár Bálint alezredest. A felsorakozott újoncokat, a vendégeket Sarkantyú János őrnagy köszöntötte, majd Nagy Sándor tett esküt újonctársai nevében arra, hogy becsülettel helytállnak a katonai munkában. Az lves szavak elhangzása ünnepeután az újoncok díszmenetben vonultak el a csapatzászló előtt. A nap hátralévő részében az ünnepségre érkezett hozzátartozók, szülők, vendégek kíséretében eltávozásra mehettek az esküt tett katonák. „Esküszöm .. A csapatzászló elött Kép és szöveg: Jusztin Tibor r Miért lettem munkásőr ? — Miért lettem munkásőr? Nehéz az efféle elhatározásokat szavakba önteni! Ha mégis érdekli, szívesen megpróbálom elmondani. — Egy éve vagyok a bányagépgyár igazgatója és ugyanannyi ideje viselem testület acélszürke egyenruháját. Előtte a tatabányai városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője voltam, így jól ismertem a megyeszékhelyi egység tevékenységét, mindennapjait. Többször tartottam az állománynak előadást és részt vettem a gyakorlatokon, foglalkozásokon is. Megragadott az összefogottság, a munkásőrök aktív politizálása. Tetszett, hogy tudnak és tudni akarnak minden lényeges eseményről, összefüggésről, ami szűkebb és tágabb környezetünkre hat. Sokukkal elbeszélgettem és arra kerestem a választ, hogy miért léptek be a testületbe. Ez azért érdekelt, mert tudtam róluk, hogy többségük bányász, munkás, azaz nehéz munkát végeznek. Emiatt nekik az átlagosnál többet kell, kellene pihenniük. De nem, a pihenés, a kertészkedés, a horgászás, családi kirándulások helyett inkább „fejtágítókon”, gyakorlatokon vesznek részt, „simogatják” fegyvereiket, miértre, az indíttatásra is rám jöttem e beszélgetések közben. Rendszerünk iránti elkötelezettség vezérli a munkásőröket. — Ennek tudatában kértem felvételemet a testületbe, miután megbíztak a gyár vezetésével. Az alapkiképzés idején mint mindenki, jómagam is beosztott munkásőr voltam. Előfordult, hogy egy „civilben” munkás adta ki a parancsokat. Kérdezték is tőlem, hogy nem bántja-e ez az önérzetemet. Sőt, még most is, a lövészetek alkalmával Szabó Károly, gyárunk esztergályosa osztogatja a parancsokat, mert ő a lövészetvezető. Sem jómagamnak, sem a többi gazdasági vezető társamnak ez nem okoz gondot, nem csorbítja önérzetünket. — Közhelynek tűnik, de nem mondhatok mást: jól érzem magam acél szürkében a testületben. Kikapcsolódva, felfrissülve térek haza, a gyárba a gyakorlatokról, a foglalkozásokról. Az eltelt egy év alatt, úgy érzem, gyári, kollektíva is megismert, a befogadott. Örülök, hogy sikeresen teljesítettük első féléves tervünket. Terméeink egy részét exportáljuk. Nagyon kell igyekeznünk, mert a külföldi megrendelők általában szigorúak, kis hibát is szóvá tesznek. — A munkásőrségnél töltött egy évről sztorival, vagy más érdekességgel nem szolgálhatok. A legemlékezetesebb esemény az eskütétel volt, ott volt mindenki, akit szeretek, akik ösztöndíjjal a műszaki egyetemre küldtek, akiktől sok mindent tanultam, akiknek sok mindent köszönhetek. Megszoktam a közösség előtti szereplést, beszédet, mégis, amikor a leszerelő átvettem a fegyvert társamtól és meg kellett köszönnöm, összeszorult a torkom.bizony. — Ott volt az ünnepségen 13 éves fiam és kislányom is. Az arcukra volt írva, büszkék az apjukra. Felejthetetlen percek voltak ezek ... Elmondta: Herczeg László Lejegyezte: P. L. Az igazgató egyenruhában ...és a munkatársai között, a műhelyben. Rövid idő alatt nem könnyű figyelemre méltó eredményeket elérni. Különösen igaz az állítás, ha egy katonai alakulatról van szó, hiszen az állománycserék miatt évente szinte mindent újra kell kezdeni. Persze vannak kivételek is. A Magyar Néphadsereg helmi tüzér egyik légvélegysége a közelmúltban alakult és márTM kétszer elnyerte a magasabb egység élenjáró osztálya címet. Legutóbb pedig a Néphadsereg Kiváló osztálya címet érdemelte ki a kollektíva. Hogyan sikerült rövid idő alatt elismerést, hírnevet kivívniuk a tüzéreknek? Erről, és a siker összetevőiről, az alegység mindennapjairól beszélgettünk a „legilletékesebbekkel": tisztekkel, katonákkal. A parancsnok Fiatalos megjelenésű, mindig vidám, optimista természetű emberek közé tartozik az alegység parancsnoka. Majorosi László főtisz 1. Kevesen tudják, gondolnák róla, hogy csaknem negyedszázada viseli a néphadsereg egyenruháját. Különböző itthoni iskolák, tanfolyamok elvégzése után a Szovjetunióban elvégezte a hadmérnöki akadémiát. Az alegységnek az alakulás óta a parancsnoka. — Hogy mi a sikerünk titka? — kérdezett vissza. — Nincs titkunk. Hogy mégis t tíz gyertek és elismerték munkánkat elöljáróink azt talán a parancsok legjobb tudásunk szerinti végrehajtásával és talán az átlagosnál nagyobb igyekezetünkkel érdemeltük ki. Legfontosabbnak azt tartottam és tartom ma is, hogy a tisztek, tiszthelyettesek és a sorkatonák megértsék: csak közös munkával tudunk eredményeket elérni. Persze, ez az élet más területén is így van, nálunk mégis nagyobb a fontossága az összefogásnak, az „olajozott gépezet” kialakításának. Nálunk egy-egy eredményhez — amely nem más, mint az ellenséges repülők, más eszközök megsemmisítése — sokak munkája szükséges. A lokátorosok felderítik a célt, a híradósok jelzik, továbbítják a hírt, az irányzók állítják be a paramétereket és a kezelők biztosítják a szükséges feltételeket. Ebből „csapatból” elég, ha csak egyikuk picit téved, vagy késlekedik, máris veszélyben az eredmény. Hát emiatt szükséges a sok-sok gyakorlás, a szükséges ismeretek állandó „karbantartása”, az igyekezet. Örülök, hogy egyik téren sincs probléma, személyi állománnyal és íav értük, érhettük el az eredményeket. Tisztek, katonák A parancsnok tájékoztatója szerint Diószegi Endre őrnagy, az alegység legtapasztaltabb tisztje az elért sikerek egyik fő ,,kovácsa”. Immár 32. éve viseli a néphadsereg egyenruháját. Másfél évtizede került az alegység jogelőd alakulatához. — Nálunk különösen igaz a mondás, hogy egy ember, nem ember, hiszen csak közösen, egymást segítve tudjuk teljesíteni feladatainkat. Ezt mindenki tudja, átérzi a közös munkában kis túlzással való felelősséget, azt is mondhatom, hogy munkatársi a tisztek és a kiskatonák közti kapcsolat. Persze, ez a közeledés, a korábbi időre jellemző merev kapcsolat megszűnése nem vezet a fegyelem lazulásához, különböző engedményekhez. Ellenkezőleg:még jobb munkára ösztönöz mindenkit, mondotta. Tamás Sándor főhadnagy vállapjára idén augusztus 20- án került fel a második csillag, jelezve, hogy elöljárói elégedettek munkájával. Két fivére példáját követve jelentkezett a tiszti iskolára. A megalakulástól szolgál az alegységnél. Két évig volt a KISZ-bizottság titkára. Egy éve az egyik század parancsnoka. Mindez jelzi: az alegységnél mindenkinek•an tudásának bizonyít várp. minden kollektívánk sikerében bizonnyal közrejátszott hangulat a megváltozott légkör, is — vélekedett. — Egy parancsot sokféleképpen ki lehet adni, de végrehajtani is. Lehet ímmel ámmal, de lehet legjobb tudás szerint is. A szűkebb és tágabb közösségnek az utóbbi a jobb. A bizalom jele, hogy a kiskatonák a legkülönfélébb kérésekkel fordulnak elöljáróikhoz. Tamás főhadnagy legutóbb egyik beosztottja lakásgondját oldotta meg. Közbenjárásával a Dorogi Szénbányáktól bevonult családos fiatalember lakást kapott a vállalattól. Ottjártunkkor sokszor elhangzott Fabó László Kiderült: nem véletlenül. neve: Volán 18. sz. Vállalattól bevonult gépjárműtechnikus fiatalember már két ízben kiérdemelte a Kiváló Katona címet. Augusztus 20-án — ritka eset — honvédből egyből tizedessé léptették elő. Elöljárói szerint ezt azzal érdemelte ki, hogy a rábízott, jelentős értékű technikai eszközöket példamutató gondossággal kezeli, tartja karban. Üzem közbeni meghibásodás még nem fordult elő ezekkel az eszközökkel. Laci azért is jó katona — mondották róla —, mert nem várja meg a parancsokat, öntevékenyen is keres magának munkát. A sok dicséret hallatán bizony elpirult a fiatalember. Véleményét a fiatal katonáknak és a közeljövőben bevonulok figyelmébe ajánlom: — Igyekezni kell a kateinsidöt hasznosan eltölteni. Ezzel mindenki csak nyer és ez sem utolsó szempont, hogy gyorsabban telik így az idő is. A körülményekről és „más” kapcsolatokról Az alegység több tisztjével, katonájával folytatott beszélgetés nyomán újabb részletek váltak ismertté életükből, mindennapjaikból. Az egykori híres — hírhedt kaszárnyákra egyáltalán nem hasonlítanak az alegység elhelyezési körletei. A korábbi rideg körülmények helyett összkomfortban élnek, a katonák és a tisztek. A magasabb egység tetemes összeget fordított ezekre a ke»szerísílésekre. A laktanya közelében fekvő község vezetői más oldalról mutatták be az alegységet. Az szinte természetes, hogy közösen rendezik meg a nemzeti és nemzetközi ünnepeket. A katonák társadalmi munkával és eszközökkel segítették a község csinosítását, gyarapítását. Legutóbb az óvodát bővítették és az ifjúsági klubot alakították át, a helybeliekkel együttműködve. Aztán van egy másfajta kapcsolat az alegység katonái, fiatal tisztjei és a falubeliek között. Mind többen választanak maguknak párt a falu szép lányai közül. Legutóbb néhány hete volt ilyen esküvő... Kikter Lajos ] Kiváló tüzérek között