Dolgozók Lapja, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

VIlÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK? 0 Ok­ UlokJani 1982. Január 3., VASÁRNAP AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX^­^fT Losonczi Pál újévi köszöntője TISZTELT HONFITÁRSAIM! KEDVES ELVTÁRSAK! Új esztendőt köszöntünk. Ilyenkor szo­kásunkhoz híven mérleget készítünk a múlt esztendőről és kifejezzük egymásnak jókívánságainkat az új évre. Milyen is volt a múlt esztendő? Nem mondható sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint más, előző éveink. Folytatása volt annak a munkának, amelyet kipróbált, be­vált politikánk szellemében 25 éve folyta­tunk. Eredményekben gazdag negyedszá­zadunkról méltóképpen emlékeztünk meg magunk és megemlékeztek mások is. Nyu­godt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy bár sok minden történt a világban és itthon is bőven akadt tennivalónk, fejlődésünk töretlen volt. Ennek a negyedszázadnak az eredményeit nyugodt lelkiismerettel vál­lalhatjuk most és a következő nemzedékek előtt is. Népgazdaságunk a súlyosabb nemzetkö­zi feltételek ellenére tovább szilárdult és új módon, az új követelményeknek meg­felelően kezd­­ dolgozni. Gazdálk­odásunk­­ban már jelentkeznek erőfeszítéseink első eredményei. Két fő célunknak megfelelő­en a külgazdasági egyensúly javult és élet­­színvonalunkat megőriztük. Hazánk poli­tikai, gazdasági és társadalmi eredményei­ről határainkon túl is elismeréssel beszél­nek. Ennek kézzelfogható jele, hogy a kül­ső piac a világgazdasági hanyatlás ellené­re, növekvő bizalommal fogadja terméke­inket. Ez alkalommal is megköszönöm a párt- és az állami vezetés nevében munkásosz­tályunknak, szövetkezeti parasztságunk­nak, értelmiségünknek, társadalmunk minden más rétegének, minden jószándé­kú állampolgárunknak a közös nagy cé­lok elérése érdekében kifejtett erőfeszítést. KEDVES BARÁTAIM! Feszültségekkel terhes világban élünk. Terveink megvalósításának külső feltéte­lei nem javultak tavaly sem. Munkánk belső feltételeinek alakulásában viszont kedvező változások tapasztalhatók. Váro­sokban, községekben egyaránt szaporod­nak a közös gondolkodás, a közösen vég­zett munka, a szorgalom biztató eredmé­nyei. Jó a politikai légkör, a létbiztonság, aktív a közélet, így nemzeti célkitűzéseink elérése során ki-ki személyes elképzelése­it is valóra válthatja. Szocialista társadalmunkban a politikát a vezetés és a közvélemény együttes erőfe­szítései alakítják és emelik a közügy rang­jára. A Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált politikája, a Hazafias Népfront programja egész dolgozó népünk eszére és szívére apellál. Innen a színes vitákban alakuló szocialista nemzeti egység, amelyet a különböző társadalmi rétegek nemzeti­ségre, vallásfelekezetre, korra és nemre való tekintet nélkül a sajátjuknak éreznek és vallanak, s amelynek örvendetes ered­ménye a politika, a gazdasági és a társa­dalmi stabilitás. Eredményeink nem vitathatók, de óva­kodnunk kell azok túlértékelésétől. Vala­mennyien tudjuk, mennyi tennivalónk van még a vezetésben, a vállalatok, intézmé­nyek irányításában, a társadalom fejlesz­tésében. Szocialista céljaink, gazdasági helyzetünk realitásai és a világpiac hely­zete arra kényszerítenek, hogy munk­ánk­­ban a fő figyelmet az 1982-es esztendőben is két nagy feladat megoldására összpon­tosítsuk: a külgazdasági egyensúly továb­bi javítására és az életszínvonal megőr­zésére, vagyis egész életünk nyugodt, biz­tonságos körülményeinek fejlesztésére. Ez reális, megvalósítható cél. KEDVES ELVTÁRSAK! Napjainkban nőnek a nagyvilág gondjai, veszélybe kerültek az enyhülés eredmé­nyei. Az imperializmus reakciós erői el­vesztett pozícióik visszaszerzésére töreksze­nek. Katonai erőfölénnyel szeretnék ak­a­­ratukat a világra kényszeríteni. Nem akarják tudomásul venni, hogy a népek szabadon akarnak élni, a történelem kere­két nem lehet visszafordítani. Az erőviszonyok egyensúlya kialakult és ez a garanciája annak, hogy a haladás és a béke erői nélkül, vagy azok ellenére ma már nem lehet tenni semmit a világon. A mi véleményünk a világ nagy kérdé­seiben világos. A béke elkötelezett hívei vagyunk. Barátainkkal és szövetségeseink­kel szoros egységben, nem kíméljük erő­inket azért, hogy az enyhülést, a békét és a haladás ügyét megoltalmazzuk. Ennek érdekében pártunk és kormányunk a jövő­ben is folytatja aktív, széles körű nemzet­közi tevékenységét. Mindannyiunkat foglalkoztat a gondolat, hogy mit várhatunk az új esztendőtől. Mindenekelőtt békét. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a rok akadályozni békeszerető erők meg tud­ó nemzetközi feszültség fokozódását, a béke megvédése reális lehe­tőség. Előbbre akarunk lenni szocialista vív­mányaink gyarapításában, szembe kell néznünk a világgazdaság, a világpiac ki­hívásaival. A követelmények, mind szigo­rúbb feltételeket támasztanak velünk szemben. Ez a kényszerítő erő pillanatnyi­lag kellemetlen, de hosszú távon segíti fejlődésünket abban a versenyben, amely elől nem térhetünk ki. Munkánkat ebben a helyzetben nagyon fegyelmezetten és ésszerűen kell végeznünk, még takaréko­sabban és okosabban kell gazdálkodnunk szellemi és anyagi javainkk­al egyaránt. TISZTELT ELVTÁRSAK! KEDVES BARÁTAIM! Határozottan haladunk tovább a kipró­bált, jó úton. Nem gondtalanul, de maga­biztosan. Nem állhatunk meg, szorgalom­mal és közös fejtöréssel kell siettetnünk a pozitív változásokat. Politikánk szellemé­ben mind ésszerűbb megoldásokat, a bol­dogulás célszerű módjait keressük. Biza­kodva tekintünk a jövőbe, mert szilárd alapokra, tehetséges, jóra törekvő népünk erőfeszítéseire építünk. Az új év első napján a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kí­vánok hazánk valamennyi állampolgárá­nak, egész magyar népünknek, minden ba­rátunknak eredményekben gazdag, boldog és békés új esztendőt! H­O^z Sikertermék 3. oldal Hogyan tovább? 4. oldal A jövő heti rádió- és tv-műsor 4—5. oldal Csökkentették a tü­zelőolaj­­felhasználást Energiatakarékossági tervét jól teljesítette az elmúlt év­ben a Komáromi Állami Gaz­daság. Jelentősen sikerült csök­kenteni a tüzelőolaj-felhasz­nálást. Ennek érdekében le­állították a szálastakarmány­­szárítót. 1977-ben még 880 tonna olajat használtak e cél­ra, 1981-ben pedig teljesen ki­küszöbölték ezt a folyamatot. Bevezették a hűtvetárolás módszerét, az ily módon tárolt termény szárításához 28 száza­lékkal kevesebb tüzelőolaj szükséges. További tüzelőolaj - megtakarítást fog eredmé­nyezni a sertéstelepi olajtü­zelésű kazánok kiváltása szén­­tüzelésűekkel. Petőfire emlékeztek Szilveszter estéjén, a hagyo­mányokhoz híven, az idén is megemlékeztek Petőfi Sándor születésének évfordulójáról a költő Bács-Kiskun megyei emlékhelyein. Kiskőrösön, ahol 159 évvel ezelőtt megszületett, a fiatalok megkoszorúzták főtéren álló szobrát. Dunave­­n­cs>én, az egykori Petrovics mészárszékben, amely ma mú­zeum, ahol 112 Szalkszentmártonban, szálláson, versét írta. Szabad­­lépett fel, ahol képviselőként szintén a költőre emlékeztek e jeles napon a Pe­tőfi emlékházakban, hagyo­­mányhűen, szilveszter éjsza­ká­­ján mindvégig lobogtak a köl­tő emlékére gyújtott gyertyák. Megyénkben is telt ház volt a szórakozóhelyeken szilveszter­kor. A jó zene, az ízletes fala­tok, speciális ételek biztosí­tották az alapot a jó kedvű ó­­év­búcsúz­tatót. Hagyományosan külföldi vendégek is érkeztek hozzánk, és hazánk valamelyik szép vi­dékét választották az új esz­tendő köszöntésének színhe­lyéül. A tatabányai Árpád s­állóban vesztegezett,is sok külföldi szil­kőszegen például a Jurisics vé­­bán rendeztek nagyszabá­sú szilveszteri bált, ahová a legtöbben természetesen szomszédos Ausztriából érkez­­­tek, ám, sok, más nemzetiségű vendég is részt vett a mulat­ságon. Győrött félezren foglal­tak helyet a Rába szálló nagy­termében, a Park éttermet pe­dig Béc­s egyik legnagyobb áruházának, a Gerngrossnak a dolgozói bérelték ki. A hévízi Termál szállóban vízi­diszkó is szórakoztatta a közönséget, a zalaegerszegi Arany bárány szilveszteri tombolájának nyertesét éjfél után egy élő kisbárány várta. A kaposvári Dorottya szállóban nagy sikert aratott az ínyencek körében a svédasztal: az érkezők a ma­lacpecsenyét, a rablóhúst, sokféle hidegtálat és édesség­a költeményt egyaránt megkós­tolhatták. A debreceni Arany Bika szállóban az év utolsó napján nyílt meg az új éjsza­kai bárhelyiség, a százszemé­lyes, hangulatos szórakozóhe­lyen artisták, akrobaták és táncdalénekesek műsorát te­kinthették meg. Megteltek az ország hegyvi­déki turistaházai is, s a várat­lanul enyhe, napsütéses időjá­rás mindenütt sokakat csábí­tott kirándulásra. A Hanság vidéki falvak ut­cáit este a fiatalok vidám cso­portjai járták be: újévi nép­szokásokat elevenítettek fel muzsikaszóval, dallal, régi rig­musokkal köszöntötték a há­zak lakóit. Telt ház volt a fővárosi szállodákban, és már napok­kal előbb lefoglalták az étter­mek, mulatók helyeit is. A Hilton szállóban mintegy ezer vendég szórakozott az éjszaka. A szálloda megtelt, két fran­cia, egy olasz, továbbá egy-egy görög és holland csoport ven­dégeskedett a várban, a szál­loda színház éttermeiben az Operett­művészei adtak mű­sort. A Hotel Duna Intercon­tinental báltermében amolyan hangulatos piacot rendeztek be, itt a vendégek kedvükre válogathattak a finomságok­ban; ki-ki kedvére kóstolhat­ta meg a rozmaringos bárány­combot, a gyümölcsös rákikok­télt, a konyakos homárhúst. Aki az egyszerűbbhöz ragasz­kodott, „megmaradt” a ropo­gós malacsültnél pezsgős ká­posztával. A Thermal szálló­ban, a Margitszigeten a ven­dégek szintén csak hajnalban tértek nyugovóra. Ebben a szállodában volt nyitva egész éjjel, illetve pénteken is a fő­városban egyedül uszoda, amelyre azonban mindvégig ki volt téve a „megtelt” tábla, a szálló vendégei lelték kedvü­ket a gyógyvízben. Az első szilveszter remekül sikerült a Fórum szállodában. Erre az éj­szakára 307 szobát foglaltak le, és zsúfolásig megtelt a két étterem és a kávéház. Olaszok, osztrákok, nyugatnémetek és ju­goszlávok mulattak hajnalig a Fórumban. A főváros más vendéglátóhelyei is látogatot­tak voltak ezen az éjszakán; a vendégek csoportosan járták a várost, és be-betértek egy­­egy étterembe, kávéházba, ha éppen jutott nekik néhány sza­bad helyt . Vidám óév-búcsúztató országszerte ­»91« «*•£ Tokban'sO <%­ •Btt'«'» r'i á-tTrrrfrifrii ........... rrmV t | Véradás i j Oroszlányban j| ■N em tudom, kiszámolta-e már valaki —, vagy­­ egyáltalán, ki lehet-e számolni —, hogy hány­­ embertársunk legdrágább kincsét, az életét­­ mentették meg vérükkel az önkéntes adományozók? | Biztosan sokét. Jóval magasabb lehet a számuk azok­­­­nak, akik a vérből készíthető több mint harmincféle ■ készítménytől, gyógyszertől nyerték vissza egészségü­ Ii­két.­­ Oroszlányban jutottak eszembe ezek a gondolatok,­­ az immár hagyományos év végi vér­adónapon. Csak­ ■­ nem kétszázan jöttek el, hogy segítsenek a rászoruló­­i­kon. Húszan először adtak vért. A megjelentek több­­­­sége már „gyakorlott” véradó volt. Példamutató ön­ jö­­zétlenségük jele, hogy a tatabányai Vérellátó Állomás ■­ dolgozói az egyik legjobb véradóhelyként tartják ■ nyilván Oroszlányt. Egy törékeny termetű nénike is felajánlotta vé­ ■ nét a bajbajutottaknak. Az adatok egyeztetésénél ki­­­­derült, hogy már elmúlt hatvanéves, így tőle nem­­ lehet kárt venni. Bizonygatta, hogy egészséges, s szer­­­­vezete nem fogja megérezni azt­ a néhány deci „hi­­­­ányt”. Az állomás szakemberei, bár nehezükre esett, • de hajthatatlanok maradtak. Megköszönték a nénike­­ önzetlenségét, de „érvelését” — az ő egészsége érde­­­­kében —, nem fogadták, fogadhatták el.­­ A nénike pityeregve távozott... Éjszakai műszak után jelent meg ■ szer — a véradáson Csípő Imre, a szállítód illése. - ezúttal nyolcad- XX-as bányaüzem Hogy érzi magát? — érdeklődik Dräschler István fod­rásztól Egervári Józsefné asszisztens, a véradás után. Egy kis pihenő, mielőtt hazaindulnak. A tatabányai Vérellátó Állomás dolgozói munka köz­ben. ______________________(Kép és szöveg: Pintér Lajos)

Next