Dolgozók Lapja, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-26 / 121. szám

WAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VOim&KJfoja 1982.május 26., KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS APJa xxxjn évf-121* SZERda ' ' A Kádár János köszöntése Ára: 1,40 forint Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának 10. szüle­tésnapja alkalmából a magyar kommunista mozga­lomban kifejtett fél évszázados áldozatos küzdelméért, a népi hatalom megszilárdításában és fejlesztésében, a szocialista nemzeti egység megteremtésében, szo­cialista vívmányaink gyarapításában szerzett kiemel­kedő érdemeiért, a szocialista országok közötti sok­­ oldalú internacionalista együttműködés, a népek kö­zötti megértés, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti békés egymás mellett élés érdekében folytatott fáradhatatlan és következetes munkásságá­ért, a szocializmus és a béke ügyének felelősségteljes szolgálatáért, népünk felemelkedésében, a Magyar Népköztársaság felvirágzásában betöltött kiemelkedő szerepének elismeréséül a Szocialista Munka Hőse ki­tüntető címet adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke adta át kedden az A meghívottak Országházban. közt jelen volt Kádár Jánosné, továbbá Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél Benke Valéria, Gáspár György, Sán­dor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Mé­hes Lajos, Németh Károly, Óvári Miklós és Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes, elnö­ke és Katona Imre az Elnö­ki Tanács titkára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt központi levélben köszöntötte Bizottsága Kádár Jánost. Az üdvözlő sorokat a kitüntetést követően Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára nyúj­totta át. (A KB levelének szövegét lapunk 3. oldalán közöljük.) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Kádár János tiszteletére az Országházban fogadást adott. A fogadáson részt vettek a párt Központi Bizottságának és a Központi Ellenőrző Bi­zottságának tagjai, a megyei és­ a megyei jogú pártbizott­ságok első titkárai, a Közpon­ti Bizottság osztályvezetői, a Minisztertanács tagjai, voltak a társadalmi és jelen tö­megszervezetek, a nemzetisé­gi szövetségek, a magyaror­szági egyházak vezetői. A meghívottak közt voltak a munkásmozgalom régi harco­sai, a munkában, a termelés­ben élenjáró dolgozók, a tu­dományos és kulturális élet ismert személyiségei, a fia­talok és a sportolóik képvise­lői. A fogadáson Losonczi Pál üdvözölte a megjelenteket , és köszöntötte a Központi Bizott­ság első titkárát. Szavaira Kádár János vála­szolt. Kedves Elvtársak! Nagyra értékelem a Központi Bizott­ság üdvözlő levelét, az Elnöki Tanács magas kitüntetését, hálás vagyok ezért a találko­zóért. Hálás vagyok az elismerő szavakért, amelyeket a mun­kámról mondottak. Ehhez azt szeretném itt is hozzáfűzni, hogy sohasem egyedül dol­goztam, mindig másokkal együtt. S ha már az én mun­kámat méltatják, akkor kö­szönetet mondok mindazok­nak, akik e munkát segítet­ték és segítik. "Politikai meggyőződésem és világnézetem szerint fiatal ko­rom óta kommunista vagyok. A kommunizmus azonban — és ezt tudni kell —, nem olyan sablon, amely az embe­reket egy kaptafára sajtolja. Természetük szerint a kom­munisták is különböző embe­rek, ugyanúgy, mint azok, akik ma itt találkoztak. Vi­lágnézetből, pártállásból, hiva­tástól függetlenül mégis van egy közös jellemző vonás: mindannyian személyes ügye­inken túltekintve élünk. Mind­nyájunkat a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a dolgozó magyar nép, az or­szág sorsa, a nemzet boldo­gulása iránti közös gond, tö­rődés, cselekvőkészség vezé­relte útján. Ez a találkozó is azt bizo­nyítja, hogy van értelme a munkának, a harcnak. Per­sze van seregnyi gond, nem is kicsi, de sok szép ered­ményt értünk el. Az anyagi gyarapodáson túl a legna­gyobb érték az az egység, ös­­­szefogás, amely népünk szol­gálatában a különböző párt­állású, különböző világnézetű embereket, a társadalom tisz­tességes erőit egyesítette. Ez a nemzeti közmegegyezés, szo­cialista egyetértés, amely szo­cialista társadalmunk alapin­tézményének féltésével, erősí­tésével, további gyarapításá­val és szilárdításával függ össze, a legnagyobb vívmá­nyunk. Hatalmasra nőtt ereje szo­cialista társadalmunknak, amelyben minden tisztességes ember megtalálta helyét. Van helyünk a világban, vannak barátaink, szövetségeseink. Legyen szilárdsága, meg politikánk elvi legyen meg a politikánknak ez a demokra­tikus vonása, a közmegegye­zésre való törekvés minden kérdésben.­ Legyen meg ben­nünk a nyitottság, mellőzzük a megszokott sablonokat és akkor nem kell félnünk a jö­vőtől. Amit elértünk, ennek a politikának, ennek a köz­­megegyezésnek köszönhetjük. Erre vigyázzunk a legjobban. Az emberiségnek megvan­nak azok az eszközei, ame­lyekkel képes egy szép és boldog világ megteremtésére, de képes saját maga megsem­misítésére is. Most a történe­lem fordulópontján, élünk, s ez nem rövid ideig tart még. A világ, meggyőződésem, a ha­ladás irányába megy előre, hiszen nekünk minden tisztes­séges ember szövetsége­sünk, aki normális, békés életet akar. Minél nagyobb időt él meg az ember, annál több, rend­kívül hasznos tapasztalatot tud összegyűjteni. Ez az idős kor javára szól. De sajnos, az idős korral jár az is, hogy a képesség e tapasztalatok hasz­nosítására idővel csökken. Ne féljenek tehát sehol újítani, fiatal embereket odaállítani, ahol fiatal emberek kellenek. Ez még nem zárja ki a fel­halmozott tapasztalatok hasz­nosítását. Hetvenéves va­gyok. Ilyen korban már nem változtat világnézetet az em­ber. Meggyőződésem és vi­lágnézetem szerint a további­akban is azt az ügyet szeret­ném szolgálni, amelyet egész életemben szolgáltam, a ma­gyar nép boldogulását. Kádár János kitüntetése az Országházban az 1981. évi tejtermelési verseny győztesei Az elmúlt hat év alatt ha­gyománnyá vált az országos te­jt­ermelési verseny, amely annak idején Kiss Istvánnak, a Mezőhegyesi AG Kossuth­­díjas fejegulyásának felhívá­sára vált országos mozga­lommá. Azóta minden évben tanúbizonyságot tesznek a tej­termelő nagyüzemek és a leg­jobb kistermelők tenyésztői munkájuk eredményéről, amely végső fokon a tejter­melés növekedésével, illetve szinten tartásával mérhető. 1981-ben már 780 mezőgaz­dasági üzem 39 ezer db te­hénnel és 17 ezer kistermelő 84 ezer db­ tehénnel nevezett MHZ orsargss versenybe. A verseny beindulása óta a fejlő­dés töretlen volt. Voltak üze­mek, amelyek az ismeretlen­ségből egyszerre a díjazottak közé küzdöttek voltak és vannak magukat, de olyanok is, amelyek hajhászást, mellőzve a rekord­­egyenletesen ma­gas termelésükkel majd min­den évben az elsők között sze­repeltek. Ilyen például a kör­­nyei kombinát, ahol hat­­ éven keresztül sikerült az egyenle­tes teljesítés. Megyénk 1981- ben is dicséretesen szerepelt az országos versenyben. Négy nagyüzem és egy kistermelő ért el két első, két harmadik és egy kül­öndíjat. . A megyei verseny­­ díjait Vései Árpád, a megyei tanács mezőgazdasági­ és élelmezés­­ügyi osztályának vezetője ad­ta át a helyezetteknek. A megyei versenyben 22 nagy­üzem és 334 kistermelő neve­zett. A magyartarka állo­mányával 4117 kg laktációs termelést ért el, s kategóriá­jában első lett a kisbéri Vi­rágzó Tsz. A magyar tejelő­marha állománnyal versen­gők közül a megyei győztes a banai Kinizsi Tsz. A II. ka­tegóriában, a 100 ha mező­­gazdasági területre jutó áru­tejtermelésben elért, eredmé­nye alapján a Kisbéri ÁG lett a megyei győztes. Har­madik­ kategóriában —­ amely az árutejmennyiséget az elő­ző évi bázishoz mérten leg­jobban növelő gazdaságokra vonatkozott — első lett a kocsi Aranykalász Tsz. A kistermelő gazdák két ka­tegóriában versenyeztek. Első­be az összes árutejértékesítés másodikba az egy tehénre ju­tó értékesített tej mennyisége tartozott. Az első kategória győztese Morvai Pál kisbéri lakos lett, értékesített, aki 32 468­1 tejet a második kate­góriában Kaszab József ácsi lakos végzett az első helyen, aki 6871 liter tejet értékesí­tett egy tehén után. • — ádám — muri vni Verseny iti és biztonságból A traktorosok szántóversenyének évek óta tanúi vagyunk. Egy sor a ____________________óta úgy tűnik, a szántás egye­ide­nességénél is fontosabb, hogy a közúton is közlekedő vontatóvezetők milyen ügyesek, hogyan teljesítik a munkavédelmi, tűzvédelmi és kresz-előírásokat. Ép­pen ezért határozott úgy a szántóversenyek hajdani szervező bizottsága, hogy a KBT-vel együtt megrende­zi az ország első olyan vontatóvezetői ügyességi ver­senyét, amelyből a fentiek biztos ismerete kitűnik. Kedden az Oroszlány Vidéke Tsz adott otthont enne­k a nemes vetélkedőnek, amelyen — négy kör­zeti vetélkedő után — 11 tsz és állami gazdaság leg­jobb vontatóvezetői mérték össze elméleti és gyakor­lati tudásukat. Cél az volt, hogy egyrészt felelevenít­ek az erőgépvezetők a­ szerzett tudásukat, másrészt, hogy megmutassák, mit tudnak egy meglehetősen ra­fi­náltan kiagyalt kresz-pályán, másrészt azt is bizo­nyítsák, hogy a szántóföldöin milyen eredménnyel ké­pesek eleget tenni a kívánalmaknak. Az egyik hely­színen tehát ügyességi pályán, a másikon rendforga­tásban versenyeztek, miután valamennyi traktoros el­méleti feladatokat oldott meg. A bokodi pályán, a bólyák között már látszott, hogy valóban a legjobbak adtak itt randevút egymásnak. A megközelítési, rá­­állási, pótkocsi le-felkapcsolási manőverek igen jól sikerültek. A lucerna rendsodrás és -forgatás úgyszin­­­­tén sok érdekes tapasztalatot adott. Halász Jenő, a KBT megyei titkára értékelte az elért eredményeket, s kiemelte, hogy ezen a versenyen­­ lényegében mindenki győztes lett, mert a részvétel azt is jelentette, hogy a megye legjobbjai vetélked­tek. Lényeg az, hogy a balesetmentes közlekedés munkavégzés a vontatóvezetők számára egyben biz­os­tonságérzetet ad, érdemes tehát az ismereteket, az ügyességet bővíteni, fokozni, s a verseny bizonyította, hogy képesek erre a megyeiek is. Ezek után Halász Jenő kiosztotta a díjakat. Első lett a vetélkedőn Petrovics Ferenc, a bajnai Alkot­mány Tsz traktorosa, ő érdemelte k­i a megye legjobb vontatóvezetője címet, NI. Horváth József, a Komáromi ÁG dolgozója, III. helyen pedig ifj. Zsebők Ferenc, az oroszlányi tsz vontatóvezetője végzett. Vele azonos pontszámmal, de minőségileg egy hajszállal gyengébb eredményt ért el a negyedik helyezett Herczegh Géza, a Tatai ÁG vontatóvezetője. A győztesek tárgy- és pénzjutalomban részesültek, de valamennyi résztvevő­­ oklevelet kapott, amely eredményes szereplésüket bi­zonyította. Jó házigazdásnak bizonyult az Oroszlány Vidéke Tsz, mind az előkészítésben, mind a lebonyo­lításiban nagy segítségére voltak rendezők­nek és versenyzőknek, s ezért külön köszönetet kap­tak. — á — Az egyik nehéz feladat a pótkocsival történő tolatás , volt Fotó — dór írók és fotósok tanácskoztak a megye szellemi életéről A megyei pártbizottság ta­nácstermében írók, költők, szociográfusok, kritikusok és fotóművészek részvételével ta­nácskozást rendeztek a megye szellemi és kulturális életével kapcsolatos igényekről, tőségekről. A beszélgetés lehe­té­sze volt az értelmiséggel foly­tatott párbeszédnek, amely a megyei pártbizottság kezde­ményezésére széles körben fo­lyik. A tanácskozáson részt vett Weisz István, a megyei párt­­bizottság osztályvezetője, Kulcsár Sándor, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Az utóbbi időben a megye művészeti életében megvál­toztak az arányok: dinamiku­san fejlődött a fotóművé­szet, sokszínűbb lett az iro­dalmi élet. A fotósoknak hat­hatósabb anyagi és erkölcsi támogatásra Az Új Forrás van szükségük, pillanatnyilag még nem tölti be az igazi műhely szerepét, ehhez kell megteremteni­ a feltételeket. Sokféle ötlet elhangzott, amel­lyek ha megvalósulnak, se­­­gíthetnek a folyóirat bővítésé­ben is. Egyelőre az irodalom szer­vezeti élete sem megoldott. A javaslatok nagy csoportja er­re vonatkozott: Komárom me­gyében lassan megérnek a fel­tételek arra, hogy létrejöhes­sen az írószövetség területi szervezete. Sokféle ötlet és javaslat el­hangzott még a tanács­kozá­­son. A megye politikai-állami életének vezető képviselői ki­emelték, hogy nem volt pa­nasznap a beszélgetés, Se aki azzal foglalkozott, Min­ho­gyan tehetné pezsgőbbé a me­gye szellemi életét, hogyan válhatna önmaga is közéletibö alkotóvá. A javaslatok egyben felajánlások is voltak; a me­gye írói és fotósai munkáikkal akarnak hozzájárulni a kul­turális élet gazdagításához. Ehhez kell megkeresni a fel­tételeket a nehezebb gazdasá­gi­­ körülmények között is.

Next