Dolgozók Lapja, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

I ni« i mi i ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK]Till f ■ in ■ ■ ■ ■ i1» 11 fi i niü i'i BTimn Gyermekkönyvhét ■ttttett fi­új­ rszágos gyermekkönyvhét kezdődött hétfőn, s erről eszembe jut gyerekkoromból Dagi, aki minden ünnepen kapott könyvet. Emlék­szem: A Börharisnya után a Pál utcai fiú­kat. Nekirugaszkodott az olvasásnak, homlo­kát ráncolva, ujjaival követte a sorokat. Ajkával fél­hangosan motyogta a szavakat. Én és a többi volt cseléd gyereke szinte „kinéztük" Dagi kezéből a könyvet. A mi névnapunkon, születés­napunkon négy-öt szem kockacukor volt az ajándék. Az épp csak fordult világban, amikor a melasz volt a csemege. „A könyvekben az is él, ami a világban már régen meghalt­­. Bölcsen írta Hevesi Sándor. Ez a melaszos világ is ott örökítődik meg immár a könyvlapokon. Sikerült a cselédlét mélyéről kisebb-nagyobb csúcsok­ra kapaszkodnunk. Pedig jegesek voltak a sziklák na­gyon, pedig sokszor csúszott meg a lábunk. Mindent olvastam, amihez a felfalusi gyerek hozzá­juthatott. Az otthoni egyetlen könyvet — honnan ke­rült oda­." — Balzac A harmincéves nő című regényét, a szomszédból Vernét és Madách tragédiáját. Cour­tade Sárga folyóját, a fatelítő vezetőjének fiától a Robin Hoodot. Gárdonyi Az én falum című elbeszélésgyűjte­­ményét, és — igen! — sárga fedelű ponyvafüzeteket, cowboy történeteket is. Minden olvasó voltam. Vol­tunk . . S lám, egyetlen piff-puffregényre is emlék­szem, de megmaradt sejtjeimben a borzongás Móricz Zsigmond Szegény emberekjének szörnyű gyilkossága, és Iván Vazov rabigájának iszonyú jeleneteitől. Mert ezek igaziak voltak, a cowboyok halála pedig légyha­ 1*1 a ragasztópapírok­, észre sem vettem szinte, nem­hogy könnyem hullt volna értük, mint Nemecsekért. Még nem tudtunk különbséget tenni igazi író és csaló között, de már ösztönösen éreztük a lényeget. .. Victor Hugó Nyomorultakját meséltem a többieknek. Gav­­roche-ban magunkra ismertünk. Mert „hátrányos helyzetűek” voltunk még azokban az években is, ami­kor szüleink már rég tűzre vetették a cseléd­könyvet. Hátránnyal indultunk ... Még első generációs értelmiségiként is éreztük hátrányt. Pedig már Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Cseho­­­­vot, Bulgakovot, Faulknert, Sálingert, Updike-ot, Ca­­must, Sartre-ot és Illyést, Déryt, Örkényt olvashatunk. Most a gyermekkönyvhét kapcsán gondoltam végig mindezt, mert ki tudja, könnyebb-e ma olvasóvá len­ni, mint az én kiskoromban. Mindenesetre e hét jel­mondata sokaknál remélhetően célba talál: „Olvassa­tok mindennap!” mert még nem árt a biztatás — sok még a nem, vagy keveset olvasó, gyermek. A gyermek­­könyvhét országos szervező bizottsága, s elsősorban a Móra­­ Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó éppen ezért hatá­rozta el 1978-ban, hogy a gyermekeknek külön könyv­hetet szervez, amelyet a legváltozatosabb programok­kal tesz teljessé. Nemcsak rendezvényekben­ lesz gaz­dag a hét, hanem alapvető természetességgel a könyv­­választékban is. (Csupán a Móra Ferenc Ifjúsági­ Könyvkiadó idei kínálata 320 féle mű.) N­­­incs mögöttünk • kínai fal. Csak könyvespol­cok. Mennyi mindent nem olvashatunk még’ Sajnos. És: de jó, hogy még’ ennyi mindent olvashatun­k. Mert „szabad idő könyv nél­kül­i halál, sőt ennél is rosszabb, élve el­temetés”. Nem én mondom. Seneca. L. L. O DOLGOZOK LAPJA 1982. december 1., szerda Járási kulturális szex Almásfüzitőn Pénteken és szombaton ren­dezte meg a Komárom járási Úttörőelnökség hagyományos vers- és prózamondó, vala­mint népdaléneklési verse­nyét. Pénteken Almásfüzitőn jár­tunk az általános iskolában. Itt az ácsi 1 -e­s és 2-es számú általános iskola, valamint házigazdák kisdobosai és út­a­törői versenyeztek az arany-, ezüst-, és bronz oklevelekért. Először a kisdobosok tarták be produkciójukat. ma­A prózamondók körében a Móra­­elbeszélések, a­­ versek közül Szabó Lőrinc és Zelk Zoltán versei voltak a legnépszerűb­bek. A legnagyobb sikert Ba­rabás Szabolcs, az almásfüzi­­tői általános iskola első osz­tályos tanulója aratta. Gár­donyi Géza: A komédiás disz­nó című meséjét mondta el nagyon kedvesen. Jutalma arany oklevél. A vers kategóriában ketten nyertek arany oklevelet. Bor­bély Krisztina, az ácsi 2. szá­mú általános iskola 2. osztá­lyosa Zelk Zoltán : A kom-ba­kom és Takács Krisztina, az ácsi 1. számú általános iskola pajtása Szabó Lőrinc: Kis Klára csodálkozik című ver­sét mondta el. A népdaléneklési kategóriá­ban a zsűri arany oklevelet nem adott ki. Ennek a ver­senynek az lenne az igazi cél­ja, hogy a gyerekeik ne az is­kolában tanult dalokat adják elő, hanem keressenek, kutas­sanak más népdalok után. Egysíkúra sikerült a népdalok bemutatása, a legtöbben szin­te ugyanazokat a közismert dalokat énekelték. Jobb volt az úttörők nép­daléneklési versenye. Különö­sen a házigazdák „ara dák”, hiszen hárman — Zsömböryi Zsuzsa, Kiss Csilla és Czuczor Enikő — kaptak arany okleve­let. Rajtuk kívül még Halmos Rita, az ácsi 1. számú általá­nos iskola tanulója lett „ara­nyos”. A vers- és prózamondó ver­seny után a zsűri megállapí­totta : viszonylag sok volt a felnőttes produkció, a mo»to­­rosság a gyerekek­ban. Volt, aki József előadó vi­ Attila Kései siratójával próbálkozott, nagyon népszerű a gyerekek körében Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című verse —­­» fel­dolgozás, értelmezés azonban egy esetben sem sikerült. A zsűri elsősorban azokat az elő­adásokat értékelte, ahol jó volt a témaválasztás, s a ver­set, prózát a gyerekek, életko­ri sajátosságaiknak megfele­lően — játékosan, természetes hangon — mutatták be. Három tanuló kapott alanyi oklevelet. Közülük is kitűnt Takács Éva, az ácsi 1. számú általános iskola tanulója, aki nagyon éretten, szépen mond­ta el Illyés Gyula egy versét. Soós Edina és Borvendég Ka­talin versmondása emelkedett még ki a mezőnyből. Szombaton Kisbéren folyta­tódott a bemutató tíz iskola közreműködésével. Itt a kö­vetkező pajtások kaptak arany oklevelet: vers, úttörők: Jámbor Teodóra, Szabó Bá­lint (Kisbér), Fekete Gabriel­la (Bakartysákrkány). Ének, kisdobosok: Kovács Simon, Lukács Orsolya (Bábolna), a bábolnai általános iskola 2. osztályos raja és 4. osztálya. Ének, úttörők: Palóczi Melin­da, Varga Írisz, Pozsgad Valé­ria (Kisbér), Skuba Erzsébet (Bábolna), Tóth Ilona Boros Dénes (almásfüzitői) Petőfi-verset mond Útinapló az NSZK-ból 2. BASF: évente Ha megkérdezném a Kedves Olvasót, mit takar a BASF rövidítés, bizonyára sokan kapásból rávágnák: magnószalaggyár. Csoportunk tagjai közül is jó néhá­ny­an meglepődtek, amikor kiderült, hogy az egész vi­lágon ismert ludwigshafeni vegyi művekben szó sincs mangószalaggyártásról. (Viszont innen 150 kilométerre Wilstonban, 3300 dolgozó részvételével készül a mag­nók világhírű tartozéka. (Azt a gyárat 1931—35-ben alapították.) A toronyépület földszintjén m­aketten mutatta be Gábor E­. Ecsödi, magyar származású elektromérnök a mamm­ut­­gyár legfőbb jellemzőit. 6 négyzetkilométernyi terüle­­­ten 1600 épület található, 2000 kilométer csővezeték szállítja az energiát, és a különböző termékeket a 300 gyárrészleg­­be. A 185 kilométer hosszú vasút, sínen naponta 1000 va­gon '•>’ '° e A sp­ pr s'v­á’ kikötőjében egyetem­e 10 ha­jót képes kiszolgálni. A BASF az NSZK-ban a gyárak rang­sorában a hatodik helyen áll, nemzetközi szinten ’81-ben a 35., idén a 41. Költségeik 80 százalékát ra fordítják. energia előállítás­Saját olajfino­mítójukba Dél-Keletről közvetlenül a be­érkezik az olaj, amelyből termékeik 90 szá­­zalékát nyerik. — Ott, abban az épületben az „-,­vegy H-ala­kú csarnokra mutatott a 20 emeletes toronyház teraszá­ról — próbálják ki a leg­újabb festékeket. Nemrég jártak itt az Újpesti Kesztyű­gyárból, de jelentős tételben vásárol tőlünk alapanyagot BUDALAKK, és a Tiszai Ve­a­gyikombinát is. A mellette lévő épületben 1300 személyt befogadó színháztermet ala­kítottunk ki, ahol az elmúlt években a nálunk is népsze­rű Hacky Tamás is fellépett. Útközben hallottuk, hogy az 1920 óta gyártott indigó­­festék a háború után nem kellett senkinek. Aztán ki­tört a farmernadrágláz, azó­ta ismét gyártanak festéket a nadrágokhoz. Leányvállalataikkal együtt — Hollandiában és Belgium­ban dolgoztatnak — évente több mint 6 millió tonna műtrágyát állítana­k elő. Az ammóniákgyárban a tel­jesen automatizált réseknek köszönhető, de rende­hogy műszakonként csak 12 em­ber dolgozik. Óránként 50 tonna ammóniákat állítanak én A levegő-csendfolyósító üzem előtt megfigyelhettük, hogyan viselkedik a levegő mínusz 1fin fokon. A mint­­eev­in m­ásodperrig a kanná­ban benntartott bogyós növény a mérnök erősebb koccintá­sára darabokra tört, mint az üvegcserép. — Mintegy hétezren fára­doznak azon, hogy évről évre 300—400 új termékkel jelent­kezhessünk a piacon. Je­lenleg 6 ezer gyártmánnyal foglalkozunk. — mondta Gá­bor E. Ecsödi. — Talán érde­kességnek számít, hogy­­ min­den új létesíményünket elő­ször maketten, 1:20-hoz pró­báljuk ki, hogy gyermek­­betegségeit még időben észre­vegyük. Ezzel külön csopor­tunk foglalkozik. Nálunk fiatalok 50 féle szakma között a válogathatnak. A három-négy­éves tanfolyamainkon évente ezer ifjúmunkás vesz részt. Az egyetemisták is gyakran megfordulnak itt. Vezetőink elképzelése, hogy minél több fiatal szakember álljon be az idősek helyére. Az elmúlt esztendőben gyárban 33 ezer látogató for­a­dult meg. Úgy látszik, a szak­mai titkokat nekik sem si­került ellesniük, mert a BASF azért még mindig a nemzet­közi élmezőnyhöz tartozik ... Délután Limburgerhofban megnéztük a gyár növény­védő kísérleti állomását, ahol az öt világrész jó néhány nö­vénykultúrájával foglalkoznak. — Az újabb és újabb mű­trágyákat, növényvédő szere­­­­ket, gyomirtókat ki kell pró­bálni, nem veszélyezteti-e a Föld biológiai egyensúlyát. Nem csekély a felelősségünk. — hallottuk a tájékoztatónk­tól — Behne úrtól. A 700, többnyire felsőfokú képzett­séggel rendelkező szakem­ber 60 hektáron kísérletezik. Tíz év alatt egy-egy, még a forgalomba nem került ter­mékre, tízmillió dítanak. Örömmel márkát sor­hallottak, hogy kapcsolatban állnak Bábolnai IKR-rel is. Bécsben­­ is van kirendeltségük. — Jelenlegi kísérleteink­ kö­zött szerepel, miképpen se- 33 ezer látogató­­­ hetne szabályozni azt, hoev lésére használnak. Arra gond a gyapot egyszerre érjen be, dőltünk, hogy az ilyen „zöld­­a cukorrépa még édesebb le­­takaró” — kb. 10 cm vastag gyen. — nálunk is elkelne néhány Sétánk során láttunk fel­­helyen, göngyölhető pázsitot, amelyet (Folytatjuk) ők a szeméttelepek eltűnte- Mátételki András A gazdag program összeállítóit dicséri, hogy jó néhány ér­dekes helyre elvittek bennünket: kisvasúttal lehetett bejutni a königsbergi egykori mészkőbányába Misauban a mini ipari vásáron láttuk ezt a gépkocsit, amely kipufogógázával fújja fel az emelő helyeit használt ballont

Next