Dolgozók Lapja, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

19SS. Január 1., MemSaf DOLGOZOK. A F MTF „Tudománnyal a népért” Beszélgetés a TIT főtitkárával A TUDOMÁNYOS Ismeretterjesztő Társulat, népszerű , ismert rövidítéssel a TIT, 30 éve, 1953-ban alakult újjá. Jogelődje a csaknem 150 éve, 1841-ben létesült Természettudományi Társulat volt, amely alapítása idején abból a felismerésből fakadt, hogy az országnak egyre több „kiművelt emberfőre” van szüksége — és ez valóban jól megfelelt a 19. század második fele történelmi, gazdasági helyzetének. Az újjáalakulás után választotta magának a társulat ezt a jelmondatot: „Tudománnyal a népért”. Hogyan tudja a TIT konkrét tartalommal megtölteni ezt a gyönyörű jelmondatot, valóban eljut-e a TIT tevékenysége a nép legszélesebb rétegeihez is? A TIT-et sokan valamiféle értelmiségi rétegszervezetnek tartják, és ez bizonyos értelemben igaz is, de sokkal szélesebb bázisra kell támaszkodnia ahhoz, hogy a jelmondatban megfogalmazott cél megvalósulhasson. A TIT-nek a társadalom különböző rétegeiben, csoportjaiban végzett tevékenységéről beszélgettünk dr. Kurucz Imrével, a TIT főtitkárával. — Az újjászervezett társulat profilja elődjeihez képest szélesedett. Már nemcsak a természettudományokkal foglalkozik, hanem a társadalomtudományi, politikai, művészeti stb. ismeretek terjesztését is magára vállalta, de bővült tevékenysége olyan értelemben is, hogy nemcsak a magas, elvi stúdiumokat tűzte napirendre, hanem a gyakorlata, hétköznapi ismeretek átadását is, vagyis az ismeretterjesztést a nép körében. Természetes — már csak a nagy számok törvénye szerint is —, hogy a TIT fő tevékenysége az aktív keresők hetvenkét százalékát kitevő fizikai dolgozók körében folyik. Az is természetes, hogy amíg el nem fizikai munka közötti fog tűnni a szellemi és lényeges különbség, eddig a nagyobb ismeretanyag hordozója az érelmiség marad. Egy olyan rendszerben pedig, amelynek alapja a munkás-paraszt szövetség és vezetője a munkásosztály, a nagyobb ismeretanyag birtoklása különösen kötelez, hogy azt továbbadjuk. Közismert, hogy az ipar területén már egy ideje napirenden van a termékszerkezet-váltás, a termelés hatékonyabbá tétele, ezekkel kapcsolatban a jövőben jelentősebb munkaerő-átcsoportosítások is elképzelhetők, amelyek a munkások szakmai továbbképzését, esetleg új szakmunkásképesítés szükségességét is felvetik. Tud-e ebben valami feladatot találni magának a TIT? — Igen. A TIT régen felismerte, hogy termelés hadseregére is jellemző az, ami az igazi hadseregre: nemcsak a tisztikar tudása fontos, hanem a közkatonáké is. A termelésben sem nélkülözhető, hogy a nagy tömeg általánosan művelt, szakmailag kvalifikált, világnézetileg tisztafejű, elkötelezett legyen, különösen a mai nehéz világgazdasági és világpolitikai helyzetben, amikor a belső gondok is egyre feszítőbbek. Nehéz helyzetben a legfőbb kapaszkodónk mindig is az emberi tényező volt. Közgazdászok, szociológusok, műszakiak megállapították, hogy a meglévő műszaki-technikai bázison nagyobb mérettel, jobb munkaszervezéssel és szak isszigorúbb fegyelemmel még 20—25—30 százalékos tartalékkal rendelkezünk. — Korábban is segítettük a munkások általános művelését előadássorozatokkal, tanfolyamokkal, a munkásakadémiánknak nagy hagyományai vannak.. Az elmúlt évekből viszont foglalkoznak a szakmai átképzéssel is. A nagyüzemek ezt a feladatot általában önállóan megoldják, de egy-egy tantárgy előadásával mi is besegítünk. Van azonban egy terület, ahol hézagpótlók vagyunk: a kisüzemekben, szövetkezetekben — ahol csak néhány embert kell átképezni — felvállaljuk a képzés egészét. Így egy tanulmányiba esetleg tíz üzem is küld résztvevőt.csoport— Ús kezdeményezésünk a szabad szombati munkásiskola is, ennek egyik úttörője Zala megye volt. A segéd- és betanított munkások számára indított munkásiskolák a szakmai képesítés megszerzését teszik lehetővé, a hallgatók a Szakmunkásképző Intézetben vizsgát telhetnek. A TIT-nek itt tehát iskolakiegészítő szerepe van: elvégzi a képzést, a tanfolyam elvégzése után pedig a megfelelő állami bizottság előtt vizsgát tehetnek a hallgatók és megszerezhetik a végbizonyítványt. — Újabban egyre több szó esik a magyar falvak helyzetéről, önkritikusan megállapították, hogy az utóbbi évtizedekben anyagilag, kommunálisan keveset fejlődtek, így van ez valószínűleg kulturális téren is. Pedig a nemzeti jövedelem jelentős hányadát falun állítják elő. Van-e terve a TIT-nek a falusi ismeretterjesztés javítására? — Jól tudjuk, hogy a 1,5 millió háztáji és kisegítő gazdaságnak — a magyar népgazdaság szocialista tartópillérei mellett — milyen nagy szerepe van életszínvonalunk fenntartásában. Ha szakismeretet akarnak gyarapítani, akár a nagyüzemi, akár a háztáji munkákhoz, a TIT-nek ebben segítenie kell. Eddig is sok ilyen jellegű tanfolyamot szerveztünk (kisállattenyésztő, zöldség-gyümölcs, fóliástermesztés, méhészet stb.) Ezekhez jó tananyagaink, jó tematikáink vannak. — A lakosság egyötöde idős, nyugdíjas. Eljut-e hozzájuk a TIT? Másrészt a fiatalok — gondolom — elsősorban az utánpótlás-nevelés szempontjából Sikerült-e utat építeni hozzájuk?érdekesek. — A TIT — 30 évvel az újjászervezése után — nem tekinti már magát kizárólag felnőttoktatási intézménynek. A fő profilunk persze ma is ez. De főleg az utolsó évtizedben bebizonyosodott, hogy az óvodás kortól a nyugdíjas korig minden életkorú réteggel foglalkozunk. Fontos például a TIT iskolakiegészítő szerepe, mert nincs a világnak olyan iskolája, amelyik az oktatási időn belül a felduzzadt tudományos ismeretanyagnak az alapjainál többet tudna adni. Ezt ki kell egészíteni. Erre jók például a Kis Matematikus Baráti Körök, az idegennyelvi tanfolyamok stb. — A kimondottan csak időseknek szóló tevékenységünket javítani kell, hiszen az öregek otthona, a szociális otthonok közművelődési ellátottsága ma még elég gyenge. Náluk már az olvasás se megy könnyen. Fontos tehát, hogy ott legyünk közöttük vitákkal, konzultációkkal. Nagyon jó kezdeményezések vannak e téren. Sajnos az említett intézményeknek nincs ilyen célja komolyabb pénzalapja. Ezért szükséges az egész társadalom segítése, gondolok a Hazafias Népfrontra, a szakszervezetekre, a Magyar Vöröskeresztre, az MTESZ-re és más társadalmi szervekre, egy társadalom milyenségét meghatározza, hogyan becsüli meg az öregeket. Másrészt az öregeknek nagy hatásuk van az unokákra, nem mindegy tehát, hogy korszerűen, vagy konzervatívan gondolkoznak. A kétmilliót kitevő nyugdíjas korú rétegben tehát sokkal aktívabban kell dolgoznunk a jövőben. Most a felismerés stádiumában vagyunk, de ez is nagy dolog! H. J. ALAPIGAZSÁG: i Gondolatok — innen, onnan Vigyázz, nehogy véletlenül valamilyen halhatatlan művet alkoss! Ezzel, ugyanis sok embert arra kényszeríténél, hogy egész életét műved megsemmisítésének szentelje. - o — Fentről többet látni, de csak gombostűfejes méretekben. - O -A fizetés olyan pénz, amely egyesek elől eltakarja a világot, másoknak viszont kinyitja a szemét. - o -A jó munkát végző emberek először önmagukat munkálják meg. - O -A múlt — a jelen, csak egy kissé távolabban. - O -Az éjszaka — takarékoskodás a nappallal. Nehéz olyan országban élni, ahol az embereknek nincs humorérzékük, de még nehezebb ott élni, ahol az életet csak humorérzékkel lehet elviselni. I O -Sajnos intézmények, azok az óriási amelyeket megalkottunk. avésbé sem szűnnek legkömeg, időállók, mint a múmiák. JLu Se A Népszínház céljai Interjú Miszlay Istvánnal Sokszor és sokan írtak az évek során a falvakat járó színészek olykor valóban hősi erőfeszítéseiről. Ismerős kép: a hóban-sárban előrekínlódó benne az előadásra készülő, de máris fáradt autóbusz, színészekkel, a rosszul fűtött művelődési ház, benne recsegő székek, amelyektől alig lehet hallani, mit mondanak ott fönn a világot éppen nem, de mindenesetre kultúrát jelentő deszkákon. — Meddig lesz ez így? — kérdeztük Miszlay Istvántól, a Népszínház új igazgatójától. — Az újjászervezett Népszínház nem akar eljutni minden faluba — mondja az a igazgató. — Úgy gondoljuk, a közelmúlt tapasztalatai megerősítik ezt: nincs értelme, hogy olyan helyekre menjen el a színház, ahol az előadáshoz nincsenek meg az elemi feltételek. — Ez szakítást jelent a hagyományokkal ? — Legkevésbé sem. A hagyományok igen szépek és tiszteletre méltóak, csakhogy figyelembe kell venni az idő múlását és — főleg — a körülmények változását. múlt században ekhós szekereken jártak faluról falura a színtársulatok, mert még nem volt autóbusz. Harminc évvel ezelőtt pedig, amikor az első faluszínház elkezdte az országjárást, nem volt televízió, amely mindenkinek házhoz szállítja a színházi előadásokat is. S tovább haladva az időben, néhány évvel ezelőtt nem volt még önálló színháza a fővárostól legtávolabb eső két megyének, Szabolcs- Szatmárnak és Zalának. A mi munkánkat pedig kell meghatároznia, ami annak ma van. — Milyen feladatai vannak ma a Népszínháznak? — Január elsejétől anyaszínházunk, a budapesti Józsefvárosi Színház, amely egyben a főváros peremkerületeinek mindennapos színháza. Az itt bemutatott darabokat Vidékre is elvisszük. A Népszínház egyik társulata —, ahogyan mi nevezzük: a kevesebbet utazó társulat — keddtől vasárnapig játszik a Kulich Gyula téren, szombaton és vasárnap két-két gyermekelőadást is tart. Hétfőn a többet utazó társulatok egyikéé a színpad, mégpedig váltott rendszerben: egyik főn a prózai, a másikon hétaz opera, a harmadikon a táncszínház szerepel. — A Józsefvárosi Színházban bemutatott visszük el azokba darabokat a fontosabb városokba, ahol nincs állandó színházi társulat. Az eddiginél sűrűbben teszkék színházi előadások például Tatabányán, Kazincbarcikán, Salgótarjánban, Leninvárosban, Ajkán, Pakson. Ugyancsak fontos feladatunknak tekintjük a Pest környéki művelődési házak rendszeres ellátását, így például Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyár művelődési házában szerepelünk. — Lesz tehát többet és lesz kevesebbet utazó társulat. Mennyi az a „több "? Feltétlenül kevesebb, mint az eddigi utazó társulatok programja volt. Hét hónapon át játszanak, havonta 12 napot töltenek vidéken. December 15-től január végéig nem utaznak, ez a felkészülés, az új darabok próbáinak, betanulásának időszaka lesz. — Szeretnénk hallani valamit a műsortervről is. — Ebben az évadban és jövőre is kizárólag magyar színdarabok kerülnek műsorra. Csupán kiragadva néhány szerző: Szigligeti Ede, Sarkadi Imre, Csurka István, a mesedaraboknál Lázár Ervin, Tordon Ákos, Gyárfás Endre. Operatársulatunk a Háry Jánost adja elő, részt vállalva ezzel a Kodály-év méltó megünneplésében is. Gyerekeknek adja elő mozgásszínházi társulatunk az Árgyélus királyfi című magyar népi mesejátékot. Jövőre az említetteken kívül Tamási Áron valamelyik színdarabját is műsorra tűzzük. — Miért csak darabokat játszanak?magyar — Mindenekelőtt mert természetes, hogy azért, ezek állnak legközelebb közönségünkhöz, könnyen megértik azok is, akik most jönnek először színházba. Ehhez kapcsolódva mondom, de kezdhettem volna ezzel is: a Népszínház alapvető feladata a közönség színházlátogatásra szoktatása. Ez a célja a Népszínház Közművelődési Pódiumának is, amely finm művészt foglalkoztat egy-egy alkalommal, különböző társulatainkból. A Pódiummal elmegyünk a KISZ-klubokba, a szakmunkástanuló-intézetekbe, sőt terveink szerint majd állami gondozottak intézeteibe is. Magánszámokat, egyfelvonásosokat adunk elő egy-egy téma köré csoportosítva. Az évfordulók alkalmából tartottunk Arany János testet, Illyés-estet, egyik műsorunk középpontjában a 60 éves szovjethatalom állt, a másikéban a Nyugat folyóirat. Az előadásokat beszélgetésekkel kötjük össze, azt akarjuk, hogy a közönség közelebbről is megismerkedjék a színházzal és a színészekkel. — Hány előadást terveznek? —• Évente 1100-1200 között lesz az előadások száma, ennek mintegy fele gyermekelőadás. A Józsefvárosi Színházban 260 előadás lesz. Vidéki előadásainkat olcsóbban adjuk, mint mások, nálunk az átlagos helyár 20 forint körüli, gyermekelőadásoknál 12—15 forint. S még egy szám: a Népszínház összléti száma jelenleg 380 fő, tehát az ország legnagyobb társulatai közé tartozunk. — Milyen kapcsolatban vannak az új vidéki színházakkal? — Igyekszünk segíteni nekik. A nyíregyházi, zalai, egerszegi színháznak egyelőre csak prózai társulata van, ezért területükön úgynevezett műfajpótló , előadásokra szülünk, tehát az operai, kőtánc, a mozgásszínház szerepel ezekben a megyékben, ha rendezünk gyermekelőadásokat is. Célunk sem itt, sem más megyékben nem az, hogy konkurráljunk, hogy segítsünk, velük hanem, együtt elégítsük ki a közönség igényeit, közelebb hozzuk színművészethez azokat, akik eddig nem, vagy alig jártak színházba. V. E. 7 Gámmage a retúi Tavaszy Noémi metszetei Petőfi Sándor születésének másfél százados évfordulóján avatták várossá szülőhelyét, Kisköröst. A most egy évtizedes város ünnepségsorozattal emlékezik a tíz esztendő fejlődéséről, s egyben Petőfi születésnapjáról, melynek szilveszter éjszakáján volt 160 esztendeje. A városi művelődési központban állítják ki — december 29-e és január 15-e között — Tavaszy Noémi metszet-sorozatát, linóleuma költő emlékének mellyel adóznak. Ezúttal ezekből három János vitéz-illusztrációt mutatunk be. Tavaszy Noémi: Kukorica közt születtem... Tavaszy Noémi: Pásztorok királya Tavaszy Noémi: Látta Húskává válni a virágot... S’