Dolgozók Lapja, 1983. február (38. évfolyam, 27-49. szám)

1983-02-06 / 31. szám

1583. február 8., vasárnap DOLGOZOK LAPJA ........ — vi--|vv-»vrv-v.....................................................................................v.vi.-v.i-s.v..................—— -aaasi| Nyugdíjban, de nem tétlenül Életet az éveknek! A pénz nem minden Nemrégiben került sor az idősek éve összefoglalására, eredményeinek a rehabilitációs bizottság tanácskozásán Monos Rudolfné dr., a megyei tanács egészségügyi osztályának csoportvezetője ismertette mindazokat az eredményeket, amelyeket 1982-ben az ENSZ-idősetekel foglalkozó „globális programjához” kapcsolódva megyénkben elértek. Néhány adattal hívta fel a figyelmet a lakosság életkori átrétegződéséből fakadó problémák , folyamatos napirenden tartásának Az egész világon fontosságára, rendkívüli méretekben megnőtt az idős korú emberek száma: becslések szerint 1970 és az ezredforduló között kétszer annyian lesznek a hatvan év fölöttiek, mint előtte, és a közegészségügyi helyzet javulásának következtében egyre több a 70— 80 éves ember is. Komárom megye 323 ezres lakosságának mintegy 18 százaléka 60 év feletti, közel ötvennyolcezran tartoznak ehhez a korosztályhoz. Ez ugyan százalékban kevesebb az országos átlagnál, mégis jókora feladatot jelent. Gondozásuk megszervezése a legfontosabb, s ehhez alapfeltétel az igények felderítése. Megyénkben ez javarészt megtörtént — ezen adatok ismeretében kerülhetett sor az érdemi segítségadásra. Fejlesztették, illetve korszerűsítették az intézményhálózatot, a pilismaróti szociális otthonban és Kisbéren felújítást végeztek. Összesen egymillió forintot sikerült juttatni a szociális intézmények berendezésére gépekkel való ellátására. 973 idős embert gondoznak szociális otthonokban, nyolcszázan kapnak rendszeres segélyt, évente négyszer rendkívüli segélyt adhatnak a tanácsok a megélhetésben segítve. Ám a pénz nem minden: sokan „csak” gondozásra szorulnak, éspedig úgy, hogy otthonukat sem szeretnék föladni. Egyre többen igénylik a házi gondozást, a napi egyszeri meleg étkezést. E feladatokban 41 főfoglalkozású és 148 tiszteletdíjas gondozónő segít, s mellettük akik minden tiszteletet vannak, megérdemelve társadalmi munkában segítenek az öregek ellátásában. Takarítanak, kiváltják a gyógyszert, vagy csak „pszichés gondozást” végeznek, beszélgetnek a magányos öregeikkel. femes feladatot vállalt a magány elleni küzdelemben a megyei könyvtár: ellátják olvasnivalóval a szociális intézményeket, s erejükhöz mérten házhoz is viszik a könyveket. A közvetlen segítés mellett fontos és mindig időszerű széles körű szemléletformálás:a az idősek gondjainak megismertetése a társadalom minden tagjával, a tény tudatosítása, hogy a megjavult egészségügyi ellátásnak hála, mindannyian eséllyel pályázhatunk az öregségre, annak valamennyi örömével és bajával együtt. e. n. 1. Az idős kornak is megvannak a maga szépségei. Képünkön a táti asszonykórust mutatjuk be. Tagjai között többen már az idősebbek közé tartoznak, de nagy szeretettel és buzgalommal énekelnek. (Fotó: Jusztin) A tatai nyugdíjasklub tagjai szinte minden kiállítást megtekintenek Együtt Lenni jo.. acogtató szél kergeti a port. Kinéznek az ablakon. Gomberedetágú fákra látnak. Varjúhad . köröz, a szem- 1 nhi lakóházak tv-antennájára terepednek. Kár. kár .. Lassan öltözködnek. Nehezen mozdul már a derék, láb, a kéz. A gombok bújócsakáznak. Oly nehéz őket lyukba dugni, mint a régmúlt fivermekkorban, amikor tanulták ■ . Hol a mellény? A mamusz is elkószált. No, itt a betyár.’ A szék lábánál lapult. Nehéz a ■ kabát, mint az ólom. Viszont jó meleg. Ezen nem fúj át a szél. Hajlott hátú kis öregek igyekeznek a napközi otthonuk elé. Találgatják ki jön ma el? Rózsika finom, forró feketével várja őket. Jólesik lehippanni a fotelba. Előkerül a kártya, az újság, a kézimunia. Csöndesen szarik a szél. Ki a reumájára, ki a gyerekére panaszkodik, így van ez télen. Beszorultak a házba. De jó, hogy van tv, no meg lemezjátszó. Szépen húzza a cigány. „Piros pünkösd napján...” A nóta édes-bús érzéseket lop a szivükbe. A rég volt ifjúság felrémlik emlékezetükbe. Párolgó húslevesek. A gyerekek, amint nekilátnak falatoknak. Emlékezni a finom jó? Ki tudná azt megmondani mi a kedves, s mi fájó a kis öregeknek. Délután pihennek egy kicsit. Az ebéd nyartálás után jólesik a szó- Később tavaszról beszélnek. éled dermedt amikor majd felálmából . Cseke-tó, a park. Jó ülni a padon, éhezni lesz majd a napsütést a vízparton. de volna jó otthon ülni, egyedül. Szót se váltatami senkivel. Ez elől, a mardosó magány elől jönnek ide a Petőfi Sándor utcai napközibe. Főtt étel, kávé, jó szó, megértés, barátság. Ennyi kell, s itt meg is találják. — madarász — ______________(Fotó: Krajcsi)__ 3 Egészségnevelés, felkészítés esz öregkorra Ha az öregedést, az öregkor problémáit vizsgáljuk, egy különös paradoxonnal találjuk szemben magunkat. A kutatók, az öregkorral, öregkori jelenségekkel foglalkozó orvosok (gerontológusok) általános megállapítása: a várható átlagos élettartam nő, és így a férfiak, nők egyaránt reménykedhetnek a szép, hosszú öregségben. Az orvostudomány nagyot lépett előre az utóbbi évtizedekben, néhány félelmetes betegség örökre eltűnt, a járványokat sikeresen megelőzzük, és a gyermekhalálozási szám is csökkenőben van. Ami ellentmond az előbbi örvendetes tényeknek: a statisztikai adatok szerint a legfejlettebb civilizációjú országokban az átlagos emberi életkor növekedése megtorpant, sőt, lassú visszaesés tapasztalható. A már felszámolt betegségek (tüdőbaj, búbópestis, tífusz, kolera stb.) helyébe az egyre több embert érintő és pusztító civilizációs betegségek léptek. Ezt a folyamatot — érdekes módon — éppen két igen fejlett egészségügyi kultúrával rendelkező országban, Svédországban és Hollandiában figyelték meg, de a többi skandináv államokban és az NSZK-ban is hasonló megdöbbentő eredményre jutottak a kutatók. A szakemberek ezeket az aggasztó tüneteket egyértelműen az egészségvédelmi ismeretek fogyatékosságával és az egészségnevelés hiányosságaival magyarázzák. A felkészítésnek számos szempontot kell kielégítenie, éppen ezért több orvosi és egy-két jogi előadást is tartunk. Az előadásaimat építem fel, hogy oldjam úgy a hallgatók szorongását, félelmét. Elmagyarázom: idejükkel, energiájukkal miként gazdálkodhatnak okosan, észszerűen. Beszélek a szervezetben idős korban végbemenő biológiai változásokról, a korszerű és helyénvaló táplálkozásról, a megerőltető mozgások, energiakifejtések értelmetlenségéről (busz, villamos utánfutás, megerőltető munkavégzés), amely az idős ember szívét, tüdejét fokozottabb mértékben veszi igénybe. Nemcsak az egészségi vonatkozásokra térek ki az előadásokon, felhívom a figyelmet a társas kapcsolatok fontosságára. A magányos öregségtől mindenki fél, és joggal, éppen ezért úgy kell viselkednie, élnie, hogy ne szigetelődjön el a régi barátaitól, a megszokott társaságától, környezetétől. S persze, fontos, hogy a családon belül is kialakuljon a megértés, a szeretet. Magányos lehet az idős ember a legnépesebb családban is. Hiszen gyakran nemcsak rajta múlik, miként alakul a kapcsolat. A fiatalok gyakran értetlenek, türelmetlenek, szeretetlenek az öregekkel. Meg kellene tanulniuk együtt élni az öregeknek és a fiataloknak. Ezt bizony nem tanítják az iskolában ... •— A társas kapcsolatok lakóhely szerint is alakulhatnak? — Kétségtelen, hogy a legnehezebb azoknak az öregeknek, akik nagyvárosban laknak. Vidéken kevésbé szakad el környezetétől, megszokott tárgyaitól, s életmódján kevesebbet kell változtatnia is közelebb van a természethez, sokkal inkább közösségben marad, mint mondjuk a városban, s azon belül is a lakótelepen élő ember. Az embereket tehát meg kell tanítanunk és fel kell készítenünk a magány elviselésére is. Legyenek képesek hosszú órákat eltölteni egyedül, legyen belső életük és tartásuk. Az anyagi fedezet kérdése sem elhanyagolható. A jogi előadások erre hasznosak: legyenek tisztában a jogaikkal, s ha szükséges — hány fájó példa van erre — élhessenek a szülőtartás lehetőségével. Mind több a nyugdíjas, az öregember. Társadalmunknak gondosabban és körültekintőbben kell foglalkozni azokkal a kérdésekkel, problémákkal, amelyeket ez az elgondolkoztató statisztikai tény felvet. Az öregek helyzete, egészségügyi ellátása még korántsem megoldott, sokat tehetne érdekükben a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és mindenki, akinek közelségében környezetében idős emberek élnek. Hiszen a fiatal korban kezdődő egészségnevelés első lépéseként azzal kell számolnunk: mindannyian előbb utóbb öregek leszünk. S. Z*: Miről is van szó tulajdonképpen? Dr. Lengyel Évát, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gerontológiai Központjának kutatóját kérdezzük. Az orvosnő a téma alapos ismerője, hosszú évtizedek óta az egészségnevelés és a felvilágosítás híve és művelője. — Hazánkban évről évre nő a nyugdíjasok, az idősödő emberek száma. Az 55—60 évet, azaz a nyugdíjkorhatárt elérő, igen komoly problémával találja szembe magát, véglegesen lezárult mögötte egy kor, az alkotó időszak, s feltartóztathatatlanul közeledik az öregség. Ezt még az sem teszi sokkal elviselhetőbbé, ha tudja, egészséges, s bízhat benne, szép és békés évek, vagy évtizedek várnak rá. Az emberek többsége nem örül a nyugdíjazásnak, bizonytalan, szomorú érzésekkel fogadja a tényt; társadalmunk öreggé nyilvánította. Intézetünkben több alkalommal is vizsgáltuk a nyugdíjazás előtt álló — egészséges — embereket. Az eredmény feltételezésünket igazolta, még az idearendszeri szempontból ép és egészséges emberek is nagyobb arányban gondoltak aggodalommal az átállás nehézségeire. Az új életforma kialakítása valamennyijnk számára ijesztő volt. A labilis idegrendszerű és a deviáns emberek (ide sorolhatjuk az alkoholistákat, a bűnözőket,, az elmebetegeket) esetén nyugdíjazási stressz, az öreg kor gondolata még ijesztőbb gondolatokat és problémákat vetett fel. Világszerte foglalkoznak az öregkori problémákkal az orvosok, kutatók. S, hogy elkerülhető legyen ez a törés, hogy rugalmas és fájdalommentes legyen az „átállás”, több elképzelés is született, számos „stratégiát” dolgoztak ki a gerontológusok. S jóllehet, országonként eltérőek nézetek, abban egyetértenek: a egészen fiatal korban kell elkezdeni az egészségnevelést. Azaz, akinek biológiailag megadatott, hogy épen, egészségesen szülessen, késő öregségéig megőrizhesse értékes kincsét. — Ma még — sajnos — ettől messze tartunk ... — Valóban, de valamit azért már most is tehetünk. Mi, orvosok, gerontológusok például tanácsadásainkon sok fontos kérdésre válaszolhatunk, s felkészíthetjük a hozzánk forduló idősödő embereket a várható egészségi változásokra.