Dolgozók Lapja, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-12 / 85. szám
A [ t J * J * * * Homo ludens AZ EMBER egyik legértékesebb, legfontosabb tulajdonsága a játékosság: a játékra, vetélkedésre, fogadás* ra való hajlam. Sokan vannak, akik gyermekkoruk játékszenvedélyét őrzik életük végéig. Olyanok is * vannak, akik ..megkomolyodnak'’, de egy-egy felszabadult pillanatban mindenki leveti a felnőtt álarcot, és gyerekként, boldogan játszani kezd. A televízió legnépszerűbb sorozatai közé tartoztak , és tartoznak a vetélkedők. Ki ne emlékezne a Játék a betűkkel, a Most mutasd meg!, vagy a Lehet egy * kérdéssel több? című műsorok izgalmaira? Rózsa György: Kapcsoltam műsorára, húsvét hétfő ide, vagy * oda, az egész ország figyelt. Népszerű ez az adás, nem , érdemes elemezgetni, a műsorvezető sajátos stílusa és * a pergő kérdések fél órára a tévénézők nagy részét — még a locsolkodás fáradalmai ellenére is — maradásra bírták. Valószínűleg milliók figyelték Rózsa György másik összeállítását, a Leg .. . Leg .. . Leg .. .-et is. Ha így folytatódik, néhány hónap múlva össze lehet állítani a Magyar Furcsaságok Rekordjainak Könyvét. * Bizonyára nagy sláger lenne a könyvpiacon. Addig is azt ajánlhatjuk a parádi üvegfúvó-bajnoknak (194 * centi átmérőjű gömböt „fújt össze”), az ördöglakat- gyűjtőnek, a 151 centis hajú hölgynek és a többieknek: pályázzanak az angol Guiness Book-ba különös teljesítményeikkel, hátha kategóriájukban ők a világ* elsők ... , a Bolondos Leg-szikon után mi, magyarok is * megmutattuk: bennünk is van kurázsi. Igaz, hogy életveszélyes őrültségek eddig még nem voltak (remélhetőleg nem is lesznek), de követésre méltó példa már akadt. Nem csodálatos dologról van szó. „Egyszerűen” egy 61 éves bácsi hátraszaltóval ugrott a medencébe. A szakértő szerint, egészséges életmóddal, rendszeres sportolással más is megcsinálhatja. A sok „leg” között ez volt a leghasznosabb (tanács): érdemes elgondolkodni rajta. Hasonlóan népszerű Vágó István műsora, pedig már a címéből kiderül: A fele sem igaz! Szombat este Grarmati Andrea, Mikó István és Soltész Rezső adott furcsábbnál furcsább válaszokat a látszólag egy* szerű kérdésekre. Ennek a sorozatnak a szórakoztatva J tanítás a nagy érdeme, hiszen a hihetetlennek tűnő * megoldások éppen képtelenségük miatt maradnak meg a nevető (vagy bosszankodó) versenyzők és nézők fetében. Más műfajba kell sorolni az Egri János vezettei Elmebajnokságot. Vasárnap délután az átlagnéző csak a fejét tudta kapkodni. A villámgyorsan záporozó kérdések sokszor el sem jutottak a tudatunkig, már ér*kezett a válasz. Főleg a speciális témáknál lehetett érezni, mennyire igaz a régi mondás: „Jó pap holtig tanul!”* A mitológiai és komolyzenei kérdésekre is nehéz volt a helyes választ megtalálni, de különösen Bartha Gyula, a győztes kápráztatta el a nézőket. Rejtő Jenő műveivel kapcsolatban majdnem minden nyakatekert kérdés* re tudott felelni, az általános témánál is helytállt. Egri János műsora a nagyon nehéz kérdések, a feszített * ütem miatt bizonyára nem lesz olyan népszerű, mint * a Leg . .. Leg . .. Leg... és A fele sem igaz! De azoknak, akik lépést tudnak tartani az „elmebajnokok* kal”, mindenképpen nagy élmény. Nemcsak a szellemi vetélkedők és furcsaságok népszerűek, a sportadások is azok. Igazán kiemelkedő* sportesemény (VB, EB) nem volt ezen a héten, mégis mintegy 12 órán keresztül sporttémájú adásokat* láthatott a néző. Volt röplabda, úszás, vívás és természetesen foci, foci, foci! „Ez az, amit nem lehet* megunni, soha, soha nem lehet megunni” — mondja a reklám és a labdarúgásra is igaz: nézzük hétről hétre, bosszankodunk rajta, sokszor azt is szidjuk, aki a labdát felfedezte, de mégis... NEMCSAK homo ludens, játékos ember van, sajnos, vagy nem sajnos: tény. Létezik egy homo oeconomicus is (a gazdasági érdekből cselekvő, a haszon elve által vezérelt, illetve a gazdasági kérdések iránt fogékony embertípus). Tisztán „gazdálkodó ember”, csak „játékos ember” nincs, nem is lenne jó, ha létezne. A gazdasági gondok, a válságjelenségek, a hidegháborús tünetek maguk után hozzák az komorodását — komolyodását. Fontos lenne, emberek hogy megmaradjon a „játékos ember”, aki tud veszíteni, nyerni, izgulni, de mindenekfelett, mindenekelőtt: játszani. Ha kell, az úgynevezett komoly dolgokkal is, betartva persze a kialakult játékszabályokat. Mórocz Károly DOLGOZÓK LAPJA 1983. április 12., kedd Országos táncverseny —hazai győztes A Puskin Művelődési Központ egy non- stop országos verseny helyszíne ,társas táncvolt szombaton. Megyeszékhelyünk első alkalommal vállalkozott ilyen verseny lebonyolítására. Két órakor kezdődött az első program, az E kategóriás táncosok versenye. Egymás után érkeztek az ország számos városából a benevezők. Szinte mozdulni sem lehetett a művelődési központban, szomszédos, épületek is a szokásostól eltérő képet mutattak. Habos ruhák, csokornyakkendők kerültek elő a táskákból, s váltották föl a farmernadrágokat. Egy kis bemelegítés, trikókat, több mint ötven táncos pár igazítja zenére a lábait, felhangzik Beethoven V. szimfóniájának disco változata, s bevonul az E kategóriában induló 45 pár. Izgalom, feszültség az arcokon, remegő lábak, kezek, de mindez csak Sdcig, míg nem, hallják a rajtszámukat. Utána már nem szabad másra figyelni, mint a zenére, s könnyedén, összefonódva táncolni. Benkő Benedek, a Puskin Művelődési Központ igazgasi kerül igazira. A műkorcsolója köszöntötte a versenyzőket, a pontozó bírákat s a népes közönséget. Ezután Auer Pál, a Vígszínház koreográfusa vette át az irányítást, s azt 7 órán át nem adta ki a kezéből. A táncműisvészet alapos ismerője jó játékvezetőnek is bizonyult. Még egy kis viasz a parkettre, hogy ne csússzon annyira, s már kezdődik is. Az első pár angol keringőre forog, simul egymáshoz, igyekszik könnyed lenni, s néha még egy-egy mosolyt is felvillantanak, de nem mindig lg asporthoz hasonlítható leginkább, amit a parketten látunk. Iskolagyakorlatokat hajtanak végre, aki eltér a megengedettől, pontlevonásban részesül. Mégsem egyforma, amit csinálnak, hiszen a lépéseket tetszés szerint variálhatják. Ugyanazt a zenét kilencszer halljuk, hiszen 45 pár mutatkozik be. Az „E” a legalacsonyabb osztály, így a táncművészetet közelebbről nem ismerők is észreveszik a durva hibákat, a szép tartást megkülönböztetik a hányavetitől. A rokonokon, ismerősökön kívül a „csak” nézők is szívükbe zárnak egy-egy párt, azért szorítanak. Lassú csársolás a következő feladat, azután cha-cha-chara forog mindenki, majd a rock and roll, távoli rokonával, a jiveval folytatódik az elődöntő. A zsűri értekezésre vonul vissza, 35 párnak szavaznak továbbjutást a középdöntőbe. A szisztéma ugyanaz, mint az előbb, nem nyílt a pontozás, csupán a végeredményt közük. A második fordulóban ugyanazokat a táncokat járták, csupán a csárdás tanácskozás, maradt ki. Újabb 17 pár jut a döntőbe. Itt már nyílt a pontozás, a kis táblácskáról az olvasható le, hogy a parketten látható öt vagy hat párból melyiket hányadik helyre teszi a pontozóbíró. A győzelem egyben azt is jelenti, hogy szerzett pontjai alapján egy kategóriával feljebb, azaz a D 2-be jut a pár. Ez az A döntőből Iván Katalinnak és Bérczi (Bp.), a B-ből Bene Ottónak Csillának és Vadász Gézának (Bp), a C-ből Balázs Nórának és Balázs Eriknek (Kaposvár) sikerült. Közben egy igazi tánccsemegében is részünk volt, Somodi Ildikó és Kiss Mihály, az 1983. évi Budapest-bajnok pár tartott szemkápráztató bemutatót. Angol keringőt jártak, majd a visszafojtott érzelmek tánca, a tangó következett. Egy bécsi keringő zárta a standard blokkot. Bemutatkozott a Dunakeszi Jó József Attila Művelődési Ház formációs tánccsoportja egy disco variációval. A játékvezető, Auer Pál nem titkolta a siker fölött érzett örömét, hiszen ő vezetője ennek a csoportnak. Az élményeknek nem akart vége szakadni, a B 2 kategóriába benevezett 29 párt kérték a parkettre. Ugyanazokat a stációkat járták végig mint korábban társaik, annyi különbséggel, hogy itt már a lassút pattogóbb csárdás váltotta föl, s kiegészült a kötelező táncok köre a bécsi keringővel. S még valami: az E kategóriában szereplők magasabb szintű tánctudását, összeszokottságát, a zenével való együttélést nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Könnyedén, felszabadultan táncolt a 12 pár, amely végül az A és B döntő résztvevője lett. (A két döntő nem jelent minősítést, csupán egyszerre 6-nál több páros nem lehet a parketten, a szerk. megjegyzése.) Végül a látvány szépségén kívül tatabányai sikernek is örülhettünk. A B döntő győztese Morvay Klára és Szi Benedek Lajos, a tatabányai Puskin Művelődési Központ táncklubjának a tagjai lettek. Az A döntőt Rádi Ágnes és Farkas Gábor budapesti táncosok nyerték meg. Szép délután volt. A siker bizonyára arra ösztönzi a rendezőket, hogy máskor is vállalkozzanak hasonló nagyszabású program lebonyolítására, csakhogy a Puskin kicsi egy ilyen táncversenyhez, egy sportcsarnok méretű létesítmény lehetne igazi otthona egy ilyen rendezvénynek. V. Román Marian A lassú csárdás ütemére igazítják lábukat. Az E kategóriás táncosok jive közben (Fotó Fodor) ASSZONY, AKI ÉNEKEL Álla Pugacsova Tatabányán ZENEKARÁNAK tagjai, nyolcan vannak. A mek fiatal muzsikusok már rea tatabányai Népház színpadán szerelték a műsor technikai — erősítő, reflektorok, szintetizátorok és más megannyi szerkentyű — zsinórjainak dzsungelját, amikor a kora tavaszból berobban szombaton késő délután a világsztár, Alla Pugacsova, akinek legutóbb a párizsi Olimpia nézőterén tapsolt a közönség. Igyekezni kellett a közelébe férkőzni, műsor előtt „babonából” nem fogad újságírót, még akkor sem, ha egyik közelmúltban megjelent hanglemezét lobogtattam kezemben, dedikálásra kérve őt. — Álla, hol ebédeltek ma ... ? — Merészkedtem kérdéssel, mert tudjuk a művésznőről, hogy nagy tisztelője a a magyaros ízeknek. — Jöttünkkor, a herceghalmi kisvendéglőben, csülkös bablevest. . Remek volt. Évek óta vágytam igazi halászlére ... A napokban Pakson szerepeltünk, természetesen útba ejtettük Kömlődöt is. De nem volt szerencsém, nagyon szálkás volt. .. Álla Pugacsova csinos, vöröses hosszú hajú hölgy, a Szovjetunió legnépszerűbb énekes-előadóművésze. Békétlenít a dilemmám, nevezhetném-e popénekesnek, sanzonettnek, netán táncdalénekesnőnek? Egyik kategória sem jó, mert Pugacsova „egyszemélyes színháza” minden határt túlhalad: zeneszerzője számainak , a dalok egy részének szövegírója is. A magyar szóhasználatban meglehetősen rosszízű az „esztrád” megjelölés (talán, mert a cilinderből nyulacska varázslat is ebbe a kategóriába tartozik, bár ez az attrakció, ha jó, miért ne lenne becsülhető?) Álla Pugacsova nemcsak a legtehetségesebb énekesnők egyike. Színészi teljesítménye példátlan. Eljátssza dalait. — Minden dalom egy vallomás, epizódja életemnek... — mondja. Példátlan népszerűségére jelzés, hogy Szovjetunióban lemezeiből 150 millió (sicc!) darab kelt el. Tizenkét éves kislányáról, Krisztináról mesélt. Nagy öröm érte Pugacsováékat. A mama tudta nélkül Krisztina belopódzott a filmgyárba egy próbafelvételre. És ő lett a főszereplője Volán Bibor rendező új filmjének, a Madárijesztőnek. A kislány ragyogóan énekelt, de „eltitkolja” mamáját. Egyéniség. És a tatabányai műsor. Tessék elképzelni a mérhetetlenül nagy teljesítményt: másfél órát egymaga énekelt, táncolt. Ala, ha dala úgy kívánta, szilaj, vad volt, máskor melankolikus, gyengéd. Tud gyermekien naiv, tiszta, üde lenni —, máskor a démonikus asszony tör ki belőle. A Szovjetunióban ment egy filmem, „Asszony, aki énekel” a címe. Szeretek filmezni, de csak olyan szerepeket vállalok el, amiben magam maradhatok ... Mindenáron, csak a filmezés kedvéért nem állok kamerák elé ... hogy Álla egyik dala, a Harlequin világsláger lett. Megdöbbentő a dal — korunk emberének gyarlóságaira is int. Természetesen Tatabányán is elhangzott a dal. — Álla, sokat jelent magának a Harlequino. Több daliban visszhangzik a cirkuszi zenének motívuma ... — Igen, nagyon magaménak érzem a Harlequinót. Bánat, Emberek, öreg ház, Lépcső, Angyal, Zaklatott út, Menj el, Régi óra, Szélmalmok, Visszatérés — a címei dalainak. A felsorolás több, mint katalógus a műsorhoz. Az egyik nagy sikerű dalának címe: Millió rózsa... Ebből kaptunk szombat este egy bokrétát. Cs. Nagy Lajos NÉHÁNY ÉVE, (Fotó —cs—)