Dolgozók Lapja, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
KÖNNYES - NEVETŐS BÚCSÚ A köldökzsinórt elvágják A ballagás, az elválás az iskolától mindig a szomorúság érzetét kelti. Lezárása egy életszakasznak, búcsú a tanároktól, diáktársaktól, tárgyaktól. Vajon elgondolkodtatok-e t családban felnövő gyerekek, azon, hogy mit jelent e búcsú annak a szőke, fitos orrú lánynak, vagy annak a barna, csodálkozó szemű fiúnak, aki évekig padtársad volt, de ő nem a család oltalmazó melegéből indult reggelenként a suliba, hanem egy nevelőotthon világából? próbáltad-e beleélni magad az ő helyzetébe? Végregondoltad-e, hogy neki mit jelent a ballagás? Ő nem csak az iskolától búcsúzik, de mindattól, ami évekig az otthont jelentette. Az általános iskola elvégzése számukra egyúttal egy merőben új élet kezdetét jelenti, a köldökzsinórt vágják el, amely egy életformához kötötte őket. Micsoda keserves sirályai adja tudtára a világnak az újszülött, hogy megérkezett. Ha szó szerint nem is, de képletesen mégiscsak egy újabb köldökzsinór elvágásról van szó az ő esetükben is. Többségük még nem tudja, csupán érzi, mit jelent ez az elválás. Ahítják a szabairágot, azt hiszik, vége a tiltásoknak, most már mindent szabad. De lelkük mélyén kimondva, vagy kimondatlanul ott motoszkál a félelem. Hogyan tovább? Mi lesz velünk? A komáromi gyermekvárosban közel 20 fiatal ballag az idén. Közülük ötöt próbáltunk rávenni arra, hogy megnyíljon, megfogalmazza fájdalmát és örömét. VÁROM A NAPOT Divatos Charlie-frizura keretezi a szép Lakatos Margit arcát. — Örülök is meg nem is — ez az első reagálása a téma hallatán. —rültem Csecsemőotthonból kenevelőszülőkhöz, s már kilenc éve annak is, hogy ide hoztak Komáromba. Nem volt itt rossz — tűnődik el — de valahogy a nevelők többségével nem tudtam jó kapcsolatot kialakítani. Meglehet, a természetem nem a legjobb, de így alakult. Mégis fáj a búcsú, hiszen itt kell hagynom a jó barátokat. Sok szép emlék fűz hozzájuk. Csillebérc, Csehszlovákia, NDK. Felejthetetlen utak voltak! Aztán a sport. Nagyon szeretek kézilabdázni. Játszottam a KAC-ban is, meg az iskolában. Gólkirálynő is voltam — csillan a szeme, megrázza barna üstökét. — Tatára megyek (ahol még sose járt) sütő szakmunkástanuló leszek. Hogy miért éppen oda? !Egy volt gyerekvárosi csinált nekem kedvet ehhez a szakmához — meg hát odamegy az udvarlóm is — böki ki. — És aztán? — Aztán? Ez az, amitől félek. Nem tudom. A nevelőszüleim megígérték, hogy segítenek elhelyezkednem az ő városukban, aztán majd csak lesz a lakással is valahogy. Nem gondol, nem akar mélyebben belegondolni a jövőbe. Szerelmes, ez az érzés most betölti az életét. ITT MARADOK Szabó Karcsi, a szőke, barátságos fiú azon kevesek közé tartozik, aki nem búcsúzik a gyermekvárostól, ő marad. — Nekem a gyermekváros az otthonom. — Hetedikes voltam, amikor a fejembe vettem, hogy megkeresem szülemet. Bár ne tettem volana! Hét éve élek itt, s bármilyen furcsán is hangzik, csak a szépre emlékezem. Ha nem tév lenne, nem akarnék ittmaradni. — Mi az, ami ideköt.? — A könyvtár, a mozi. — Hogy érted ezt? — Szeretem a könyveket, de nem csak olvasni, hanem másoknak ajánlani is. Évek óta segítek a gyerekváros könyvtárában. Most is egy könyv kandikál ki a padjából, Hernádi Gyula Drakulája. Bevallja, matekórán is bele-beleolvasott. r — Itt van tehát a könyvtárunka, amihez ragaszkodom, és megismertem a komáromi Jókai mozi génészét. Rendszeresen bejárok hozzá, segítek neki. Cserébe ingyen néhetem meg a filmeket. Így már világos, miért is akart Karcsi Komáromban maradni. Pályaválasztását is ehhez igazította. — Magasnyomó gépmester szak-mát tanulok itt a városban maradhatok az intézetben — Más elvogyik innen, te meg ragaszkodsz az otthonhoz? — Igen, én itt védett vagyok s mint tanuló szabadon szakmunkásjöhetek-mehetek. Meg aztán megbecsültek, nincs nekem ellenségem. — A gyermekváros díszpolgárává választottak — mondja szerényen. — Ez ötszáz forinttal jár. Tréningruhát vettem belőle. UTÁNA HOVA MENJEK? Czégény Jani nagy focista szeretne lenni, de előbb szakmát szerez. Esztergomba készül, kőművestanulónak. — Azt se tudom, hány éves voltam, amikor idekerültem. Sose szöktem. Minek? Úgyis Visszahoztak volna. Volt egy nevelőm, Halasi Éva néni, akinek mindig kiönthettem lelkem. Aztán itt van a Tasanádi Ági néni és Laci bácsi, ők még azok, akiktől fájó lesz a búcsú. Lengyelország, Csehszlovákia, NDK. Nemden „kinti” gyerek jut minél ennyi helyre. Sportolni, főleg focizni meg kézilabdázni szeretek. Akármi lesz is — folytatom. Nagy focista szeretnék lenni, a Fradiban játszani — álmodozik. S még egy dolog van, amit biztosan tudok, nem fogok inni ... — S mit nem tudsz? — Három év múlva szakmunkás leszek. És akkor hová? Munkásszállóra? Kertes házban szeretnék élni, s két fiam lesz. Attól a perctől félek, amikor össze kell pakolni, s a kisbusz útnak indul velünk . . . HIÁNYZIK A CSALÁD Alig váltunk néhány szót, s a szeme máris könnyel telik meg. Tele van gátlásokkal, ki nem mondott vágyakkal. Bognár Marika is alig eszmélt, amikor a gyerekváros lakója lett. Mégis emlékszik az otthoni nyomasztó légkörre. — Ez v na grar kim van — túlságosan őszinte vagyok, s ez nem mindig előny. Sokan visszaélnek vele, meg aztán megsértődnek. Egyre inkább érzem a család hiányát, főleg az idén. nyolcadikban gondoltam sokat rájuk. Meg amióta a városi gyerekekkel együtt járunk iskolába, egy kicsit irigylem őket. Elképzelem, hogy otthon várja a padtársamat az édesanyja, együtt ebédelnek, beszélgetnek, aztán ő maga osztja be az idejét. — Milyen hátrányt érzel még a „kinti" gyerekekkel szemben? — Lehet, hogy butaságot mondok, de tájékozatlan vagyok a politikában. Egy családban megbeszélik az eseményeket, mindig kéznél van az újság. Meg talán egy szülő előtt nincsenek titkok. — Neked van? — Igen, de most elmondom. Igaz, egészségügyi szakközépiskolába készülök Esztergomba, de igazából színésznő szeretitek! Vinni. Játszom a gyerekváros színjátszó csoportjában, ott vannak igazán élményeim. — Miért nem a közelebbi tatabányai egészségügyibe jelentkeztél? — Félek az elzülléstől. Ott összelőtt néhány ..olyan” lány. — Befolyásolható vagy? — Nem, de talán a sok rábeszélésre nehéz nemet mondani Szerintem, nem szükségszerű hogy aki állami gondozott, elzörljön. Sőt, meg szeretném pnr1qtp, hogy tesz bennem rá'aki. Talán színésznő .. S ha nem sikerül? Jó sebészasszisztens. BENNEM VAN A FÁJDALOM — Képtelen vagyok kitörölni az emlékezetemből a borzalmas otthoni éveket. Anyám mindig ivott, karácsony estéjén kikergettek bennünket, gyerekeket a lakásból. A temetőben töltöttük az éjszakát. Szász Éva megborzong, mintha most is havas, hideg éjszaka lenne. Hat éve már ennek, de szomorúságát csak ritkán feledi. — Jár ide a gyerekvárosba egy pszichológus. Mindent megtesz azért, hogy megnyíljunk. Nekem ez nem igen sikerül, igennel-nemmel felelek, a bennem lévő fájdalmat képtelen vagyok kibeszélni. Az anyám részegen a sínre fektetett maga mellé, hogy haljunk meg. Itatott, töltötte belém, én meg egyfolytában hánytam. A lavinaként ömlő szóáradatnak önmaga vet véget. — Más életre vágyom. Tatára megyek szövőtanulónak, s az első perctől kezdve elkezdem gyűjteni a pénzt lakásra. Az az alapja mindennek. 20—21 éves korom előtt nem akarok férjhez menni. Szomorú lesz a búcsú, ■ félek attól a naptól. Hiszen itt gyermekvárosban többet fogalalkoztak velem, mint az anyám. — De a ballagás!? — álmodozik Éva — nagyon lesz. Meghívtam aput és szép az udvarlómat. Ugye eljönnek? — kérdezi tőlem. V. Román Marian A búcsúzó nyolcadikosok ők öten — balról jobbra — Czégény János, Bognár Mária, Szász Éva, Szabó Károly, és Lakatos Margit (Fotó: Fodor) ÚJRA NYITNAK AZ ÉPÍTŐTÁBOROK Diákdivat— diákpénztárcához újdonsággal, számos érdekességgel várják a 26. alkalommal megrendezésre kerülő önkéntes ifjúsági építőtáborokba a fiatalokat — hallottuk azon a sajtótájékoztatón, melyet a KISZ KB és az ÁIB rendezett. Néhány gondolatot idézek Nagyistók Lászlónak, a KISZ KB építőtáborok bizottsága titkárának a tájékoztatójából. Először is az építőtábor továbbra is KISZ önkéntes mozgalma marad, s egyik legnépszerűbb munkaformája. Az idén túl jelentkezések voltak, így a népszerűbb táborokba jutalomból mennek diákok. Újdonság, — de csak a gyakorlatban dől el, a beválik-e — minden megye maga dönti el, hogy mely táborokkal szerződik. Természetesen szó esett a fizetségről is. E táborokban társadalmi munka folyik — ezt nem árt tisztázni —, a legszorgalmasabbak tehát jutalomban részesülnek. Ennek sorsáról a tábortanács dönt. Nagy érdeklődést keltett az a bejelentés, hogy több helyen a diákok árusítják majd azt , amit leszedtek. Természetesen olcsóbban, gyümölcsöt, mint a nagykereskedelem és a magánkereskedők.. Remek elképzelésnek tűnt a építőtábor létesítése, de igény híján környezetvédelmi csak egy ilyet szerveznek a Balaton partján. Az idei nyáron is lesznek szakosított építőtáborok, ahol sokféle igény kielégítésére nyílik lehetőség. A szabad idő eltöltése sem spontán módon történik a táborokban. Hosszú listát vehet kézbe minden táborvezetőség, s az ajánlott műsorokból választhatnak. Lóska Szilárd, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárhelyettese is tartogatott a tarsolyában néhány újdonságot. Elmondta, hogy a napi munkaidő meghatározása rugalmasabban történik majd, az adott feladat sürgőssége határozza meg, hogy aznap 6, vagy 8 órát dolgoznak-e. A turnusok sem lesznek szigorúan kéthetesek, a feladattól függően lehet rövidíteni, illetve meghosszabbítani azokat. A mindig éhes tiniknek is jó hírrel szolgált. A napi nyersanyagnorma felemelése lehetővé teszi, hogy többet és jobbat kapjanak az építőtáborozók. Egyszerűsödik az utazás is. Megszűnik a sok pecsét, adminisztráció. A megbízólevél felmutatásával ingyen utazhatnak a táborba, illetve haza. A tájékoztatók után meglepetésben volt része a sajtó képviselőinek. A tavaly indult sikeres építőtábori butik kínálatából tartottak bemutatót. A 107-es számú nyíregyházi Szakmunkásképző Intézet diákjai által tervezett olcsó, praktikus modelleket sorakoztatták fel. Természetesen a manökenek is diákok voltak. Ami igazán vonzóvá teszi e butikokat, hogy a benne kapható áruféleségek a diákok pénztárcájához és ízléséhez alkalmazkodnak. A legolcsóbb ruha 100, a legdrágább 300 forintba kerül. Láttuk az 1984-es nyárra tervezett kollekciót, soksok fodrot, érdekes színösszeállítású mini ruhákat, s a nadrágok megannyi változatát. Ennél is jobban érdekelt, hogy az idén építőtáborozók miből választhatnak. Csípőig testhez simuló, onnan bővülő szoknyák, kétrészes sportos együttesek, ötletes strandköpenyek, térdnadrágok szerepeltek az idei kollekcióban. S hogy hol vásárolhatnak belőlük a diákok? Először is a táborokban, valamint Budapesten, a Vas utcai kereskedelmi szakközépiskolában. ejtsünk szót arról is, hogy hol táboroznak ezen a nyáron a Komárom megyei diákok. Mezőkovácsházán, Törökbálinton, Nagykőrösön összesen 1140-en dolgoznak majd. Az építőipari szakmákban dolgozókat szakmai építőtáborba hívják a fővárosba, valamint Siófok várja a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkástanulókat. Egy-egy csoport Bulgáriában, illetve az NDK-ban dolgozik majd. VÉGÜL — verem —■ Négy fiatalos modell a diákbulk kínálatából