Dolgozók Lapja, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

IDS3 június 7. Treüi r DOLGOZÓK' ' APIA ÉLETKÜZELBEN Brigádé let Erények és fogyatékosságok Meglehetősen vegyes érzelmekkel jött haza a brigádvezetők országos ta­nácskozásáról Csente Jenő, a Tatabá­nyai Szénbányák brigádvezetője, örült annak hogy felszólalását mindazok „vették” akiknek szánta. Szinte meg­­foghatóan érezte a feléje áradó, — de régi rangját visszanyert — bányász­szakmának szóló figyelmet, szeretetek Kellemesen érintette, hogy az újabb elképzelések, a brigádmozgalom fel­­frissítésére javasolt ötletek, próbál­kozások a Tatabányai Szénbányák üzemeiben már egyáltalán nem szá­mítanak újdonságnak. Jó érzéssel töl­tötte el az is, hogy kendőzetlenül tárták teljes nyíltsággal, minden fogyatékosságát fel a­­ mozgalom az országos fórumon. A jobbítás legőszintébb szándékával ostorozták a formalizmust, a ,,kirakatpolitikát”. Hiányérzetet oko­zott viszont, hogy — amit nagyon várt — kézzel fogható, hétköznapi ötleteket nem tudott hazavinni... Az élethez, a realitáshoz, a minden­napi gondokhoz szorosan kapcsolódó mozgalomra van szükség. Csente Jenő is elmondta ezt a sokszor átgondolt, tíz percbe sűrített hozzászólásában. A szocialista módon dolgozni jelszót Tatabányán bányászmódra értelmezik. Ezt erősítik meg a gazdasági eredmé­nyek, az a kemény helytállás, amel­­­lyel minden körülmények között tel­jesítik, s rájuk bízott feladatokat. Beszélt Csente Jenő a bányászok javuló élet- és munkakörülményeiről. A kormányintézkedések, amelyek hos­­­szú távra rendezték az iparág jövőjét, megnyugtatták a felborzolt kedélyeket Ma már a fiatalok érdeklődése újból ébredőben­­ van e férfiasan nehéz, de szép szakma iránt. Új bányák épülnek, az anyagi, erkölcsi megbecsülés sem marad el. Most — gazdasági helyzetünket te­kintve — a dolgozni jelszónak van meghatározó szerepe. A bányászok ezt megértik, és sok szabadnapot áldoznak hazánk szénigényének kielégítése érde­kében. Tatabányán például egy év alatt 13 hónapot dolgoztak a bányá­szok. Elénk derültséggel hallgatták a kon­ferencián a táncoslábú vájár példáját. A rehabilitációs ren­delettel visszaélőkre hívta fel a figyelmet ezzel a küldött. Az emlí­tett bányászt a brigádnaplóba ragasz­tott képen a táncverseny győzteseként örökítették meg. Nem is érdemelne említést a dolog, ha a közelmúltban — fájós derekára hivatkozva — beteg­­nyugdíjazását nem kérte volna az il­lető. Amikor megkérdezték: a tánc­­versenyen nem fájt-e a nyugdíjba kí­vánkozó beteg dereka azt válaszolta, hogy az ital segítette őt a különleges produkcióban. A bányászok kívánsá­gát úgy tolmácsolta Csente Jenő, hogy nem nyugdíjra ösztönző rehabilitációs rendeletet vár a kormánytól az iparág. A brigádvezetői tanácskozásokon fo­galmazódott meg az az óhaj is, hogy a bányászok jövedelmét ne a pótlé­kok, a túlműszakok határozzák meg. A bányászok kérése egyértelmű: figyel­jenek a törvényalkotók a munka faj­súlyára. Sok tapasztalatot tettek közkinccsé a tanácskozáson a hozzászólók. A javas­latok többségében a nagyobb önálló­ságot forszírozták a küldöttek. A szocialista brigádvezetők tanács­kozásáról kiadott állásfoglalást bizo­nyára sokan forgatják viszont, akik személyesen majd. Azok hallgatták végig a sokszínű reflexiót, az emberi kapcsolatok fontosságát helyezik elő­térbe. Hiszen a terveket emberek al­kotják, és emberek hajtják végre. Azok, akik nemcsak hisznek a moz­galom erejében, hanem meg is tesznek mindent a célok eléréséért. Magyar Emőke Ha van minden — elégedett a lakosság Sokat beszélünk manapság arról, hogy milyen nagy sze­repe van a népesség megtar­tásában a falusi üzleteknek. Az áfészek meg is tesznek mindent, hogy ezek a kor­szerű ABC-k — hasonlatosan a városi testvéreikhez —, jól el legyenek látva áruval, s ezek nem csak tömegükben, de választékukban is alkal­masak legyenek a mindenna­pi igények kielégítésére. Mire gondolunk? Például: a ba­­konyszombathelyi nagy ABC gondoláin a papír és írószer éppúgy megtalálható, mint a zokni, a babaápolási cikkek, az edények, kerékpárok, ve­tőmagok, és a hűtőszekrény. De ott, a friss tőkehús, a hen­tesáruk, konzervek, nescafé és Quick-kakaó, s ezzel még kö­zel sem teljes a felsorolás. Az üzletben sok vásárlóval beszélgettünk. Érdekelt, mi a véleményük arról az egység­ről, amelyben nyolc nő dol­gozik és egyetlen férfi sem segít. A vélemények egyértel­műek voltak. Röviden: úgy ítélik meg a falubeliek, nincs szükség arra, hogy Kis­bérre utazzanak, legfeljebb cipőért, vagy valami műszaki cikkért, felsőruházatért. De amit csak lehet, a pelenkától a zsebkendőig, a hústól a nagy fazékig, mindent megta­lálnak a valóban jól felsze­relt üzletben. Janó Sándorné 27 éve dolgozik a kereskede­lemben, hat éve vezetője en­nek a boltnak. — Kötelességünk az áruról gondoskodni. Nem szívesen mondjuk, ha valamit keres­nek, hogy „nincs”. Inkább egy kis határidőt­ kérünk, és beszerezzük, de az a törekvé­sünk, hogy itt mindent meg­találjanak a vevők. 15 éve üzemel ez a szép nagy ABC. Megelőzően három kisebb bolt volt a faluban, ezeket megszüntették, s mondhatom, jól funkcionál az üzletünk. Évente átlag 12—13 millió fo­rint a forgalom, most márci­usban például 1 millió 140 ezerre alakult. — Amint mondotta, itt csak nők dolgoznak. Általános do­log, hogy bizony akad baj otthon a gyerekekkel, hogyan oldják meg a helyettesítést? — Mi brigádban dolgozunk. A Béke nevet viseljük, köztünk valóban, béke is van! s Megoldjuk. Néha az egyik, máskor a másik dolgozik töb­bet, ha valaki hiányzik, de ezt a vevők nem vehetik ész­re. Helyettesemmel ugyan nem nagyon számolhatjuk a szabad időt, mert ha nincs gond a boltban, akkor itt vannak a szállítások, az áru­­átvétel. Talán olyankor érez­zük a férfiak hiányát, ami­kor a sok nehéz bálát, tűzhe­lyeket, egyebet emelni, moz­gatni kell. Ám az is igaz, hogy aki a kereskedelemmel jegyezte el magát, annak ezzel is számolni kell! Vala­mennyien szakképzettek va­gyunk, elkelne már egy-két tanuló. A brigád természe­tesnek tartja, hogy a környe­zete szép, tiszta és rendezett legyen, ezért sokat tesznek is. Nem vész kárba a fárad­ság, a 16 — egy körzethez tartozó — üzlet közül a ver­senyben második helyen vé­geztünk. De voltunk, már el­sők is. — ádám — Pillanatkép az ABC-ben (Fotó: Fodor Zsolt) Rendről, tisztaságról, munkahely szeretetéről tanús­a­kodik az IKR nagyigmándi műszaki­ üzeme, ahol a Bán­ki Donát szocialista brigád végzi mindennapi munkáját. A motorfelújítóban és a haj­tóműfelújítóban tevékeny­kedő szakmunkások évek óta ebben a brigádban dolgoznak. Szorgalmukkal, precízségük­­kel nem csak a szocialista brigád címet sikerült rövid időn belül elnyerniük. A Vál­lalat Kiváló Brigádja kitün­tetésben az idén részesülnek harmadízben, ezúttal tavalyi helytállásuk elismeréseként. A nagy becsben tartott, gondosan vezetett brigád­napló sok mindenre fényt de­rít. 610 óra társadalmi mun­káról tanúskodik. Ezek kü­lönböző vállalásokból tevőd­tek össze, ám fontosságánál fogva, mindegyike külön je­lentőséggel bír. Ilyen a fajta­­kísé­rleti­ táblákon nagy gon­dosságot igénylő­­ kukoricave­tés, a kiselejtezett gépalkat­részek összegyűjtése, az autó­buszváró építése, és további apróbb, sikerrel teljesített feladatok. Mégis, amikor Vállalat Kiváló Brigádja cím­ű odaítéléséről d döntöttek a szo­cialista brigádvezetők tanács­kozásán, nem csupán a társa­dalmi munka volt az, ami a mérleg serpenyőjét Donát brigád javára a Bánki billen­tette. — Olyan kollektíva ez, amely mindig kész azonosul­ni a vállalat, és egyben a tag­gazdaságok érdekeivel — mondta róluk Kapui Károly üzemvezető. 200 Rába-motor felújítását rögzítette a tava­lyi terv, és 225-öt újítottak fel. Egyéb motorokból a vál­lalt 80­ helyett 110-et javítot­tak ki. 1982-ben szereplő 350 adagoló a tervben helyett 391-et, hidrosztatikus hajtó­műből 550 helyett 797-et javí­tottak ki. Mindez azt jelenti, hogy a brigád minden tagjá­ra a tervezettnél jóval több feladat hárult. Voltak idő­szakok, amikor rendszeresen napi 12 órát kellett dolgozni­uk. A brigád­tagok ezt megér­tették, és zokszó nélkül vál­lalták a jelentős pluszmun­kát. Nem mondok újat azzal sem — folytatta az üzemve­zető —, hogy az alkatrészek felújítását ugyancsak nagy hozzáértéssel végzik. Csonka István, a brigád ve­zetője így jellemezte a hu­szonnégy tagú kollektíva helytállását: — A régebben vásárolt Claas-Dominator 100-as és 105-ösök még Merce­des-mo­­torral készültek. Ezek felújí­tásához az alkatrészek mindig az utolsó pillanatban érkez­nek. Évek óta május vége, sőt június amikorra megjön­nek. Ilyenkor aztán szabad időre nem számíthatunk, hi­szen az aratás kezdetére, minden kombájnnak el kell készülnie. Ennél a 35—40 Do­­minatornál a főtengely köszö­rülésén, a hengerfej felújítá­sán és a hengerfúráson kí­vül, mást nem tudunk házi­lag elvégezni, mert minden alkatrészt eredetivel kell pó­tolnunk. Köztudott, h­ogy a hosszú műszakoknál az órák múlásá­val arányos­an lanyhul a fi­gyelem. Ennek ellenére, ta­valy egyetlen brigádtagot sem ért baleset. Ehhez hozzá le­hetne tenni, miközben minő­ségi munkát végeztek. Csak­hogy a brigád szemében ez nem külön érdem, hanem kö­telesség. Természetesnek ta­lálják, hogy az általuk javí­tott fődarabokért vállalják a felelősséget. Amikor a moto­rokat, hajtóműveket átadják az üzemeltető gazdaságnak, a munkát végző brigádtag neve szerepel a garanciacsekken. A brigádtagok együvé tar­tozását nem csak a jól vég­zett közös munka jellemzi. Megszokott dolog, hogy osz­toznak egymás gondjában. Ha valamelyikük építkezik, a többiek is bekapcsolódnak a munkába. Tavaly például 164 órát dolgoztak családi­­ház-építésen. Januárban tíz, szeptemberben négy brigád­tag adott térítésmentesen vért.­­ Mi olyan „gombnyo­másra” működő brigád­gyunk. Azt tesszük, amit­­ a­közös vállalat és a taggazda­a­ságok érdeke éppen megkí­ván. Velünk, amikor ez a leg­főbb feladat. Ami munkát kérnek tőlünk, azt kifogáske­resések, ellenvetések nélkül végezzük el — mondta búcsú­zóul a brigád vezetője. Ezt Kapui Károly a „ké­szek azonosulni a vállalat ér­dekeivel" szavakkal fogal­mazta meg, így is, úgy is, egy tartalmat takar, és az eredménye is azonos: a Bán­ki Donát brigád hozzájárul az IKR tekintélyének növelésé­hez, jó hírének öregbítésé­hez. Sse. A. Osztoznak egymás gondjában TALÁLKOZÓ OKTÓBERBEN I­ Marx Károly brigádok rendezvényei Amikor a Kommunista Kiáltvány első nyomdai példánya elkészült, csupán néhány száz forradalmár ismerte Marx eszméit és használta tevékenysége ve­zérfonalaként. Azóta milliárdnyi ember lát benne re­ménységet. Az idei év Marx Károly halálának évfordulója. Februárban a nevét viselő szocialista brigádok kép­viselői az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjá­ban találkozót tartottak. Tervezetet dolgoztak ki, ho­gyan, milyen programokkal emlékeznek meg Marx Károlyról. Az azóta eltelt időszakban több rendezvény, ak­ció zajlott le, országszerte. Pápán, a húskombinát Marx-brigádja munkaversenyre hívta a többi dolgo­zót, melynek célja a vállalat külkereskedelmi mérle­gének javítása volt. A szintén pápai Elekthermax Marx brigádjával együtt ünnepi nagygyűlést szervez­tek, amelyen a város minden üzeme képviseltette magát. Az ország számos vállalatánál, üzemében rendez­­nek kiállításokat és vetélkedősorozatokat, a pártbi­zottság, a szakszervezet és a KISZ segítségével. Az Ikarusz székesfehérvári gyárában előadásokat tartot­tak a nagy gondolkodó munkásságáról, életművéről. A Komáromi Kőolajipari Vállalatnál más üzemek bri­gádjai részvételével több fordulós „Ki tud többet Marxról?” vetélkedőt rendeztek. Az NDK Kulturális és Tájékoztató­­ Központja az­ üzemi lapok rendelkezésére bocsátotta Marx Károly életrajzát, amit folytatásokban olvashatnak az érdek­lődők. Jó néhány üzemi lap jelentette már meg Kommunista Kiáltványt, és szemelvényeket Marx Ká­­­roly életművéből. Több kollektíva tart évek óta kapcsolatot a Né­met Demokratikus Köztársaság Marx Károly szocialis­ta brigádjaival. A brigádok tájékoztatják egymást ren­dezvényeikről, a különféle akciókról. A pécsi Dédász egyik brigádja tizenkét éve tart kapcsolatot a Karl-Marx-Stadt-i áramszolgáltató vállalat Marx­­brigádjával. Barátságuk történetét most a pécsi bri­gád dolgozza fel kétnyelvű krónika formájában. Októberben a Budapesten megrendezendő köz­ponti ünnepségen találkoznak a Marx Károly nevét vi­selő kollektívák. Az ünnepi műsort a Csepeli Papír­gyár, az Ózdi Kohászati Üzemek, a székesfehérvári Ikarusz, a kisgyaláni termelőszövetkezet, a MO­­GÜRT és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szakszervezeti bizottságainak művészeti cso­portjai adják. Itt kerül sor az országszerte rendezett vetélkedők értékelésére és a díjak átadására is. 5 Városunk szépítői A Tatabányai Építőipari Szövetkezet Ady Endre szoci­alista brigádjának tagjai folyamatosan csinosítják, festik városunk lakóházait. A homlokzatra teddliber hengerrel viszik fel a festéket. (Krajcsi György felvétele)

Next