Dolgozók Lapja, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-07 / 133. szám
IDS3 június 7. Treüi r DOLGOZÓK' ' APIA ÉLETKÜZELBEN Brigádé let Erények és fogyatékosságok Meglehetősen vegyes érzelmekkel jött haza a brigádvezetők országos tanácskozásáról Csente Jenő, a Tatabányai Szénbányák brigádvezetője, örült annak hogy felszólalását mindazok „vették” akiknek szánta. Szinte megfoghatóan érezte a feléje áradó, — de régi rangját visszanyert — bányászszakmának szóló figyelmet, szeretetek Kellemesen érintette, hogy az újabb elképzelések, a brigádmozgalom felfrissítésére javasolt ötletek, próbálkozások a Tatabányai Szénbányák üzemeiben már egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Jó érzéssel töltötte el az is, hogy kendőzetlenül tárták teljes nyíltsággal, minden fogyatékosságát fel a mozgalom az országos fórumon. A jobbítás legőszintébb szándékával ostorozták a formalizmust, a ,,kirakatpolitikát”. Hiányérzetet okozott viszont, hogy — amit nagyon várt — kézzel fogható, hétköznapi ötleteket nem tudott hazavinni... Az élethez, a realitáshoz, a mindennapi gondokhoz szorosan kapcsolódó mozgalomra van szükség. Csente Jenő is elmondta ezt a sokszor átgondolt, tíz percbe sűrített hozzászólásában. A szocialista módon dolgozni jelszót Tatabányán bányászmódra értelmezik. Ezt erősítik meg a gazdasági eredmények, az a kemény helytállás, amellyel minden körülmények között teljesítik, s rájuk bízott feladatokat. Beszélt Csente Jenő a bányászok javuló élet- és munkakörülményeiről. A kormányintézkedések, amelyek hosszú távra rendezték az iparág jövőjét, megnyugtatták a felborzolt kedélyeket Ma már a fiatalok érdeklődése újból ébredőben van e férfiasan nehéz, de szép szakma iránt. Új bányák épülnek, az anyagi, erkölcsi megbecsülés sem marad el. Most — gazdasági helyzetünket tekintve — a dolgozni jelszónak van meghatározó szerepe. A bányászok ezt megértik, és sok szabadnapot áldoznak hazánk szénigényének kielégítése érdekében. Tatabányán például egy év alatt 13 hónapot dolgoztak a bányászok. Elénk derültséggel hallgatták a konferencián a táncoslábú vájár példáját. A rehabilitációs rendelettel visszaélőkre hívta fel a figyelmet ezzel a küldött. Az említett bányászt a brigádnaplóba ragasztott képen a táncverseny győzteseként örökítették meg. Nem is érdemelne említést a dolog, ha a közelmúltban — fájós derekára hivatkozva — betegnyugdíjazását nem kérte volna az illető. Amikor megkérdezték: a táncversenyen nem fájt-e a nyugdíjba kívánkozó beteg dereka azt válaszolta, hogy az ital segítette őt a különleges produkcióban. A bányászok kívánságát úgy tolmácsolta Csente Jenő, hogy nem nyugdíjra ösztönző rehabilitációs rendeletet vár a kormánytól az iparág. A brigádvezetői tanácskozásokon fogalmazódott meg az az óhaj is, hogy a bányászok jövedelmét ne a pótlékok, a túlműszakok határozzák meg. A bányászok kérése egyértelmű: figyeljenek a törvényalkotók a munka fajsúlyára. Sok tapasztalatot tettek közkinccsé a tanácskozáson a hozzászólók. A javaslatok többségében a nagyobb önállóságot forszírozták a küldöttek. A szocialista brigádvezetők tanácskozásáról kiadott állásfoglalást bizonyára sokan forgatják viszont, akik személyesen majd. Azok hallgatták végig a sokszínű reflexiót, az emberi kapcsolatok fontosságát helyezik előtérbe. Hiszen a terveket emberek alkotják, és emberek hajtják végre. Azok, akik nemcsak hisznek a mozgalom erejében, hanem meg is tesznek mindent a célok eléréséért. Magyar Emőke Ha van minden — elégedett a lakosság Sokat beszélünk manapság arról, hogy milyen nagy szerepe van a népesség megtartásában a falusi üzleteknek. Az áfészek meg is tesznek mindent, hogy ezek a korszerű ABC-k — hasonlatosan a városi testvéreikhez —, jól el legyenek látva áruval, s ezek nem csak tömegükben, de választékukban is alkalmasak legyenek a mindennapi igények kielégítésére. Mire gondolunk? Például: a bakonyszombathelyi nagy ABC gondoláin a papír és írószer éppúgy megtalálható, mint a zokni, a babaápolási cikkek, az edények, kerékpárok, vetőmagok, és a hűtőszekrény. De ott, a friss tőkehús, a hentesáruk, konzervek, nescafé és Quick-kakaó, s ezzel még közel sem teljes a felsorolás. Az üzletben sok vásárlóval beszélgettünk. Érdekelt, mi a véleményük arról az egységről, amelyben nyolc nő dolgozik és egyetlen férfi sem segít. A vélemények egyértelműek voltak. Röviden: úgy ítélik meg a falubeliek, nincs szükség arra, hogy Kisbérre utazzanak, legfeljebb cipőért, vagy valami műszaki cikkért, felsőruházatért. De amit csak lehet, a pelenkától a zsebkendőig, a hústól a nagy fazékig, mindent megtalálnak a valóban jól felszerelt üzletben. Janó Sándorné 27 éve dolgozik a kereskedelemben, hat éve vezetője ennek a boltnak. — Kötelességünk az áruról gondoskodni. Nem szívesen mondjuk, ha valamit keresnek, hogy „nincs”. Inkább egy kis határidőt kérünk, és beszerezzük, de az a törekvésünk, hogy itt mindent megtaláljanak a vevők. 15 éve üzemel ez a szép nagy ABC. Megelőzően három kisebb bolt volt a faluban, ezeket megszüntették, s mondhatom, jól funkcionál az üzletünk. Évente átlag 12—13 millió forint a forgalom, most márciusban például 1 millió 140 ezerre alakult. — Amint mondotta, itt csak nők dolgoznak. Általános dolog, hogy bizony akad baj otthon a gyerekekkel, hogyan oldják meg a helyettesítést? — Mi brigádban dolgozunk. A Béke nevet viseljük, köztünk valóban, béke is van! s Megoldjuk. Néha az egyik, máskor a másik dolgozik többet, ha valaki hiányzik, de ezt a vevők nem vehetik észre. Helyettesemmel ugyan nem nagyon számolhatjuk a szabad időt, mert ha nincs gond a boltban, akkor itt vannak a szállítások, az áruátvétel. Talán olyankor érezzük a férfiak hiányát, amikor a sok nehéz bálát, tűzhelyeket, egyebet emelni, mozgatni kell. Ám az is igaz, hogy aki a kereskedelemmel jegyezte el magát, annak ezzel is számolni kell! Valamennyien szakképzettek vagyunk, elkelne már egy-két tanuló. A brigád természetesnek tartja, hogy a környezete szép, tiszta és rendezett legyen, ezért sokat tesznek is. Nem vész kárba a fáradság, a 16 — egy körzethez tartozó — üzlet közül a versenyben második helyen végeztünk. De voltunk, már elsők is. — ádám — Pillanatkép az ABC-ben (Fotó: Fodor Zsolt) Rendről, tisztaságról, munkahely szeretetéről tanúsakodik az IKR nagyigmándi műszaki üzeme, ahol a Bánki Donát szocialista brigád végzi mindennapi munkáját. A motorfelújítóban és a hajtóműfelújítóban tevékenykedő szakmunkások évek óta ebben a brigádban dolgoznak. Szorgalmukkal, precízségükkel nem csak a szocialista brigád címet sikerült rövid időn belül elnyerniük. A Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetésben az idén részesülnek harmadízben, ezúttal tavalyi helytállásuk elismeréseként. A nagy becsben tartott, gondosan vezetett brigádnapló sok mindenre fényt derít. 610 óra társadalmi munkáról tanúskodik. Ezek különböző vállalásokból tevődtek össze, ám fontosságánál fogva, mindegyike külön jelentőséggel bír. Ilyen a fajtakísérleti táblákon nagy gondosságot igénylő kukoricavetés, a kiselejtezett gépalkatrészek összegyűjtése, az autóbuszváró építése, és további apróbb, sikerrel teljesített feladatok. Mégis, amikor Vállalat Kiváló Brigádja című odaítéléséről d döntöttek a szocialista brigádvezetők tanácskozásán, nem csupán a társadalmi munka volt az, ami a mérleg serpenyőjét Donát brigád javára a Bánki billentette. — Olyan kollektíva ez, amely mindig kész azonosulni a vállalat, és egyben a taggazdaságok érdekeivel — mondta róluk Kapui Károly üzemvezető. 200 Rába-motor felújítását rögzítette a tavalyi terv, és 225-öt újítottak fel. Egyéb motorokból a vállalt 80 helyett 110-et javítottak ki. 1982-ben szereplő 350 adagoló a tervben helyett 391-et, hidrosztatikus hajtóműből 550 helyett 797-et javítottak ki. Mindez azt jelenti, hogy a brigád minden tagjára a tervezettnél jóval több feladat hárult. Voltak időszakok, amikor rendszeresen napi 12 órát kellett dolgozniuk. A brigádtagok ezt megértették, és zokszó nélkül vállalták a jelentős pluszmunkát. Nem mondok újat azzal sem — folytatta az üzemvezető —, hogy az alkatrészek felújítását ugyancsak nagy hozzáértéssel végzik. Csonka István, a brigád vezetője így jellemezte a huszonnégy tagú kollektíva helytállását: — A régebben vásárolt Claas-Dominator 100-as és 105-ösök még Mercedes-motorral készültek. Ezek felújításához az alkatrészek mindig az utolsó pillanatban érkeznek. Évek óta május vége, sőt június amikorra megjönnek. Ilyenkor aztán szabad időre nem számíthatunk, hiszen az aratás kezdetére, minden kombájnnak el kell készülnie. Ennél a 35—40 Dominatornál a főtengely köszörülésén, a hengerfej felújításán és a hengerfúráson kívül, mást nem tudunk házilag elvégezni, mert minden alkatrészt eredetivel kell pótolnunk. Köztudott, hogy a hosszú műszakoknál az órák múlásával arányosan lanyhul a figyelem. Ennek ellenére, tavaly egyetlen brigádtagot sem ért baleset. Ehhez hozzá lehetne tenni, miközben minőségi munkát végeztek. Csakhogy a brigád szemében ez nem külön érdem, hanem kötelesség. Természetesnek találják, hogy az általuk javított fődarabokért vállalják a felelősséget. Amikor a motorokat, hajtóműveket átadják az üzemeltető gazdaságnak, a munkát végző brigádtag neve szerepel a garanciacsekken. A brigádtagok együvé tartozását nem csak a jól végzett közös munka jellemzi. Megszokott dolog, hogy osztoznak egymás gondjában. Ha valamelyikük építkezik, a többiek is bekapcsolódnak a munkába. Tavaly például 164 órát dolgoztak családiház-építésen. Januárban tíz, szeptemberben négy brigádtag adott térítésmentesen vért. Mi olyan „gombnyomásra” működő brigádgyunk. Azt tesszük, amit aközös vállalat és a taggazdaaságok érdeke éppen megkíván. Velünk, amikor ez a legfőbb feladat. Ami munkát kérnek tőlünk, azt kifogáskeresések, ellenvetések nélkül végezzük el — mondta búcsúzóul a brigád vezetője. Ezt Kapui Károly a „készek azonosulni a vállalat érdekeivel" szavakkal fogalmazta meg, így is, úgy is, egy tartalmat takar, és az eredménye is azonos: a Bánki Donát brigád hozzájárul az IKR tekintélyének növeléséhez, jó hírének öregbítéséhez. Sse. A. Osztoznak egymás gondjában TALÁLKOZÓ OKTÓBERBEN I Marx Károly brigádok rendezvényei Amikor a Kommunista Kiáltvány első nyomdai példánya elkészült, csupán néhány száz forradalmár ismerte Marx eszméit és használta tevékenysége vezérfonalaként. Azóta milliárdnyi ember lát benne reménységet. Az idei év Marx Károly halálának évfordulója. Februárban a nevét viselő szocialista brigádok képviselői az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjában találkozót tartottak. Tervezetet dolgoztak ki, hogyan, milyen programokkal emlékeznek meg Marx Károlyról. Az azóta eltelt időszakban több rendezvény, akció zajlott le, országszerte. Pápán, a húskombinát Marx-brigádja munkaversenyre hívta a többi dolgozót, melynek célja a vállalat külkereskedelmi mérlegének javítása volt. A szintén pápai Elekthermax Marx brigádjával együtt ünnepi nagygyűlést szerveztek, amelyen a város minden üzeme képviseltette magát. Az ország számos vállalatánál, üzemében rendeznek kiállításokat és vetélkedősorozatokat, a pártbizottság, a szakszervezet és a KISZ segítségével. Az Ikarusz székesfehérvári gyárában előadásokat tartottak a nagy gondolkodó munkásságáról, életművéről. A Komáromi Kőolajipari Vállalatnál más üzemek brigádjai részvételével több fordulós „Ki tud többet Marxról?” vetélkedőt rendeztek. Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központja az üzemi lapok rendelkezésére bocsátotta Marx Károly életrajzát, amit folytatásokban olvashatnak az érdeklődők. Jó néhány üzemi lap jelentette már meg Kommunista Kiáltványt, és szemelvényeket Marx Károly életművéből. Több kollektíva tart évek óta kapcsolatot a Német Demokratikus Köztársaság Marx Károly szocialista brigádjaival. A brigádok tájékoztatják egymást rendezvényeikről, a különféle akciókról. A pécsi Dédász egyik brigádja tizenkét éve tart kapcsolatot a Karl-Marx-Stadt-i áramszolgáltató vállalat Marxbrigádjával. Barátságuk történetét most a pécsi brigád dolgozza fel kétnyelvű krónika formájában. Októberben a Budapesten megrendezendő központi ünnepségen találkoznak a Marx Károly nevét viselő kollektívák. Az ünnepi műsort a Csepeli Papírgyár, az Ózdi Kohászati Üzemek, a székesfehérvári Ikarusz, a kisgyaláni termelőszövetkezet, a MOGÜRT és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szakszervezeti bizottságainak művészeti csoportjai adják. Itt kerül sor az országszerte rendezett vetélkedők értékelésére és a díjak átadására is. 5 Városunk szépítői A Tatabányai Építőipari Szövetkezet Ady Endre szocialista brigádjának tagjai folyamatosan csinosítják, festik városunk lakóházait. A homlokzatra teddliber hengerrel viszik fel a festéket. (Krajcsi György felvétele)