Dolgozók Lapja, 1984. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1984-05-09 / 107. szám
Amatőr zenészek ifjúsági konferenciája Kell egy rock-klub ! Ifjúsági konferencia színhelye volt a tatabányai Bokányi Dezső Művelődési Központ. A találkozón a tatabányai amatőr körzet zenészei megvitatták, milyen eredményeket értek el a mozgalomban, milyen a jelenlegi helyzet és mire készülnek a közeljövőben. Előre kell bocsátanom, hogy a konferencia a logikus érvelés, a reális helyzetfelmérés színhelye lett. Az erős önkritika sem hiányzott. Az 1982 óta eltelt időt vizsgálva megállapítottuk, fokozatosan romlik a tatabányai amatőr körzet helyzete. Akkoriban zenei egyesülés tinédzserképviselet révén dolgozhattak együtt a fiatalok. A közös munka óriási eredménye volt az egymást segítő rivalizálás, a menedzselés létrehozása. A közönség előtt tini-koncerttel mutatkozott be a közösség. Ekkor már több együttes — köztük a TNT, Peron, Rolex — magas színvonalon, nagy zenei tudással lépett színpadra. A koncert után nyilvánvalóvá váltak az együttesek erősségei és gyenge pontjai. Megkezdődtek a tagcserék, katonai behívások. Megszűnt az összefogás, többen hitüket vesztve hagytak fel a zenéléssel. Ismét eluralkodott az acsarkodás. A lelkes élgárda elfogyott és tulajdonképpen az addig elért eredmények szép lassan leépültek. Bár a TNT 1983. végén még mindig a megyei „leg”-ekben kapott helyet, ám produktumaik szakmai zenei tekintetben talán sokat engedtek a közönségnek. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy manapság a megyei amatőr élet megosztottságáról beszélhetünk. Éles határok választják egymástól az esztergomi, és tatabányai és a kisbéri körleteket. Fel kell tenni a kérdést: létezik-e egyáltalán az esztergomi körzeten kívül amatőr élet? A tatabányai körzet jelenlegi életét donképpen a folkzenét tulajjátszó Olympos és a populáris rockzenét képviselő Esti Hírlap jelenti. Ez mindenképpen kevés. — Mit tehetünk az amatőr mozgalom megújításáért? — tettük fel a konferencián a kérdést. — Ha létrejön a rockklub Tatabányán, olyan nyílt programokat kell szervezni, amelyre az ifjúság több rétegének szüksége van. Télen, nyáron egyaránt gazdag programokat kell nyújtani a szórakozásukhoz — mondta Fekete János, az Esti Hírlap képviseletében. Patyi Sándor az Olymposból: — Az összefogás egyre égetőbb feladat számunkra. Helyet kell keresni, programot kell készíteni. Nemcsak létezni, hanem aktívan működni, dolgozni kell! A lelkes hozzászólások közül csak néhányat emeltem ki. A megbeszélésből kitűnik, hogy a fiataloknak nagy szükségük lenne amatőr rockklubra, amely újra hívhatná a tatabányai, kocsi, tatai, oroszlányi zenészek legjobbjait. A felszólalók konkrét társadalmi munkát is felajánlottak a klub létrehozásáért. A Bokányi Dezső Művelődési és Oktatási Központban nemrég jött létre a tatabányai amatőr ifjúsági klub, két csoporttal. Az egyik a színjátszás, a másik a zenei élet fellendítésén dolgozik. A zenei csoport jelenleg az amatőr rockklub feltételeit tanulmányozza. Ide várjuk létrehozásának az érdeklődő előadókat, együtteseket. Cím: Amatőr Ifjúsági Klub, Bokányi Dezső Művelődési és Oktatási Központ, Tatabánya V., Komáromi u. 42. Cserteg István „La elefanto iras" — az elefánt megy Eszperantó-előadások diákoknak Ludoviko Lazaro Zamenhofnak, az eszperantó nyelv (nemzetközi nyelv) megalkotójának 1887-ben jelent meg első nyelvtankönyve. Azóta mind szélesebb körben ismerik meg az eszperantó nyelvet a világon, szövődnek e nyelven barátságok kontinensek lakói k között. Különös élmény eszperantisták társaságában lenni. A tatai VI-es számú általános iskola eszperantistái kicsit talán jobban vártak egy hétfői napot, mint egyébként Dr. Jáki Ferenc tanár ígért előadást délutánra az a neves eszperantista, az eszperantó állami nyelvvizsgáztató bizottság elnöke, aki a közeljövőben egy kanadai meghívásnak tesz ahova tanítani hívták eleget. Dr. Jáki Ferenc egyik „vezéregyénisége” volt az 1983-as budapesti eszperantó találkozónak. „Civil” foglalkozása pedagógus, több évtizedes középiskolai oktatómunkával a háta mögött. Két órára már élénk gyermekzsivaj töltötte be az előadóteremmé előléptetett osztálytermet, az eszperantista gyerekek elhozták barátaikat is. Jáki tanár úr megérkezésével egyidőben csodálatos módon a környezet minden megszűnt ingerét érzékelni a hallgatóság, már maga a tanár úr megjelenése is örömet okozott. Hogy mire jó a felhúzható, körbeszaladgáló macska, a hernyó után vergődő — majd azt elnyelő — halacska, a bazárt lépegető elefánt? Természetesen cselekvő igéink szemléltetésére. Máris rájöhetett az ifjú hallgatóság, hogy a „kurus” szó jelentése „szalad”, „mangi” szó evést jelent, az a „has” pedig nem más, mint „megy”. S, hogy mi minden volt még a csodakofferben? Tarka színlapok és sok színben pompázó művirágok, tapadós-ugrós egér és béka, perselyteknős, sípkakas, és sorolhatnám. Az asztal lapját hamarosan ellepték a színes csecsebecsék. Észre sem vettük, hogy tanulunk közben. Ez a Cseh-metódussal történő nyelvtanítás lényege (nevét Cseh Andrásról kapta, aki e módszerrel tanította egyidőben különböző nemzetiségű emberek alkotta csoportnak az eszperantót), a direkt módon, bőséges eszköztárra épülő nyelvelsajátításnak, amikor nincs szükség közvetítő nyelvre. A gyerekek együtt ismételték a szavakat, mondatokat, nem okozott gondot hiszen az apróbb a szereplés, hibákat, bizonytalanságokat a csoport hangereje elfedte. A perceknek tűnő egy órát dallal fejezték be a nebulók, legszebb népdalainkat énekelve, eszperantóul. Aztán a „mester” tanított egy dalt, egy tarka tollú kakasról, s amikor a refrén következett, azt aláfestette a fiaik kakassíp-szólama. Kifelé tartva az óráról, arra gondolok, hogy hasonló orosz nyelvi órákkal kellene felkelteni a gyerekek érdeklődését. Természetesen már a kezdet kezdetén, a 4. osztályban. Sáringer Márta Különleges énekóra A közelmúltban kedves vendége volt a komáromi Petőfi Sándor Általános Iskolának, a Che Guevara együttes. A tornaterem zsúfolásig megtelt érdeklődő, vidám arcokkal. Az együttes vezetője, Varga András bácsi rövid élménybeszámoló után felvett bennünket is a „Népek Barátsága” együttes nagy csapatába. Régebbi és újabb mozgalmi dalokat énekeltek, s mi lelkesen kísértük tapssal, dallal. Örültünk, hogy minden dalt ismertünk, a munkásdalokat is. A hangulat egyre fokozódott. Berényi Anna néni Weöres Sándor és Vitai Ildikó dalaival bevonta a kicsiket is az együttténeklésbe. Amulva hallgattuk az együttes élménybeszámolóját, azt, hogy milyen sok helyen jártak és hirdették a békét, a népek barátságát. A legnagyobb hatást békedalok váltották ki. Velük énekeltük „Békét! Békét! Békét! Békében élni, nem akarunk félni!” nyájunk számára óriási Mindélményt jelenített ez a röpke másfél óra. Az együttes előadását nagy tapsviharral és éljenzéssel köszöntük meg, és visszavárjuk őket. A 755. Petőfi Sándor Úttörőcsapat nevében Rády Zsuzsanna, Kis Zsuzsanna, Braun Csilla 1984. május 9., szerda — A bűvészinas Reflektorok fényében vékony, szőke fiú áll. Kezében piros lyemkendő, melynek sósarkait hüvelyk- és mutatófelső ujjai közé szorítja. Megforgatva a leplet jelzi, hogy nincs mögötte semmi. Néhány sejtelmes mozdulat után a kendő mögött láthatatlan golyó kezdi meg varázstáncát. Lassan körbejár, megjelenik a selyem felső szélén, végigcsúszik oda-vissza, majd újra elbújik rejtekhelyére és eltűnik. Még tart a taps, mikor a kis bűvész gyakorlati mozdulattal veszi kézbe botját, mely máris szabadon táncol a kísérő zene ütemére. Előadásának következő részében kártyatrükkökkel szórakoztatja közönségét, majd az úgynevezett chikagói golyókkal kápráztatja el a nézőket, melyek egymás után tűnnek elő a szájából. Kaszás Mihály most 14 éves, a tatai Eötvös Gimnázium első osztályába jár. — Mikor kezdtél bűvészettel foglalkozni? — Mint mindenki, én is ámulattal néztem a cirkuszok bűvészeit, és a tévé olyan műsorait, amelyekben nagy mágusok léptek fel. Társaimmal utánoztuk őket, de csak játékból. Két évvel ezelőtt szüleimtől karácsonyi ajándékként kaptam egy Rodolfó-bűvészdobozt. Ez hozta az igazi változást. Minden számát megtanultam. Sokat gyakoroltam, míg ki mertem állni osztálytársaim elé. Tetszett nekik produkcióm és ez ösztönzött a arra, hogy újabb számokat tanuljak. — Van olyan iskola, ahol bűvészeket képeznek? — Nem tudok róla. Viszont van Pesten olyan üzlet, ahol komolyabb bűvészkellékeket árulnak. Ezek közül többet számomra. A megvásároltak zsebpénzem egy részét erre költöm. Ha az ember tud már néhány alapfogást, könnyű trükköket kitalálni és újabb begyakorolni. Persze ez nem megy mindenkinek. Úgy érzem, én szerencsés vagyok. Sikerült már több alapötletet továbbfejlesztenem, és ezekkel szép sikereket értem el. — Naponta mennyi időt gyakorolsz? — Nem szoktam rendszeresen gyakorolni. Számomra most legfontosabb a tanulás. Próbákkal egyébként sem tudom leküzdeni a még meglévő lámpalázamat, ami szinte megbénít a színpadon. Jó lenne többször fellépni, hogy rutint szerezzek. — Mivel foglalkozol még szabad idődben? — Régóta érdekel a rádiótechnika. Mióta középiskolás vagyok, sok időt töltök kollégium stúdiójában. Kedden délutánonként részt veszek egy tanfolyamon, ahol iskolaújságok és iskolarádiók szerkesztésére szítenek fel bennünket.ké— Milyen terveid vannak? — Érettségi után katonai főiskolára készülök. Később szeretnék kapcsolatba kerülni a katonai filmstúdióval is. A bűvészkedés, a mágia talán megmarad hobbinak. Igazából magamat szórakoztatom vele, de örülök annak, ha másoknak is tetszik. — Egy igazi, mesebeli varázslótól mit kívánnál? — Szeretnék boldog ember lenni, de tudom, hogy ez trükkökkel nem valósítható meg. Palásti Péter Oroszlányi fiúk sikere A közelmúltban Budapesten megrendezett Méta Stafétaváltó futóversenyben országos III. helyezést ért el az oroszlányi 4. sz. Általános Iskola fiúcsapata. A győztes csapat tagjai: Zagyva Lajos (6. osztály), Nagy József 7. osztály, Kurdi János 7. osztály, Sztányi Tamás 8. osztály, Farkas Bálint 8. osztály, Pergel Péter 8. osztály, Tóth Kálmán 8. osztály, Szabó András 8. osztály, Salói Csaba 8. osztály, Tóth Lajos 8. osztály. A sikerben nagy szerepe volt a csapat edzőinek: Nagy Sándornak és Nagy Sándornénak. Szőke Rozália, 4. sz. Általános Iskola 7. b. osztályos tanulója, Oroszlány PompaőK LAPJA