Dolgozók Lapja, 1984. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

Amatőr zenészek ifjúsági konferenciája Kell egy rock-klub ! Ifjúsági konferencia színhelye volt a tatabá­nyai Bokányi Dezső Művelődési Központ. A találko­zón a tatabányai amatőr körzet zenészei megvitatták, milyen eredményeket értek el a mozgalomban, mi­lyen a jelenlegi helyzet és mire készülnek a közel­jövőben. Előre kell bocsátanom, hogy a konferencia a logi­kus érvelés, a reális hely­zetfelmérés színhelye lett. Az erős önkritika sem hi­ányzott. Az 1982 óta eltelt időt vizsgálva megállapítot­tuk, fokozatosan romlik a tatabányai amatőr körzet helyzete. Akkoriban zenei egyesülés tinédzserképviselet révén dolgozhattak együtt a fiatalok. A közös munka óriási eredménye volt az egymást segítő rivalizálás, a menedzselés létrehozása. A közönség előtt tini-koncert­­tel mutatkozott be a közös­ség. Ekkor már több együt­tes — köztük a TNT, Pe­ron, Rolex — magas szín­vonalon, nagy zenei tudás­sal lépett színpadra. A koncert után nyilvánvalóvá váltak az együttesek erőssé­gei és gyenge pontjai. Meg­kezdődtek a tagcserék, ka­tonai behívások. Megszűnt az összefogás, többen hitü­ket vesztve hagytak fel a zenéléssel. Ismét eluralko­dott az acsarkodás. A lelkes élgárda elfo­gyott és tulajdonképpen az addig elért eredmények szép lassan leépültek. Bár a TNT 1983. végén még min­dig a megyei „leg”-ekben kapott helyet, ám produktumaik szakmai zenei te­kintetben talán sokat en­gedtek a közönségnek. Mindez hozzájárult ah­hoz, hogy manapság a me­gyei amatőr élet megosz­tottságáról beszélhetünk. Éles határok választják egymástól az esztergomi, és tatabányai és a kisbéri kör­­­leteket. Fel kell tenni a kérdést: létezik-e egyáltalán az esz­tergomi körzeten kívül ama­tőr élet? A tatabányai kör­zet jelenlegi életét donképpen a folkzenét tulaj­ját­szó Olympos és a populáris rockzenét képviselő Esti Hírlap jelenti. Ez minden­képpen kevés. — Mit tehetünk az ama­tőr mozgalom megújításá­ért? — tettük fel a konfe­rencián a kérdést. — Ha létrejön a rock­klub Tatabányán, olyan nyílt programokat kell szervezni, amelyre az ifjúság több ré­tegének szüksége van. Té­len, nyáron egyaránt gazdag programokat kell nyújtani a szórakozásukhoz — mondta Fekete János, az Esti Hír­lap képviseletében. Patyi Sándor az Olympos­­ból: — Az összefogás egyre égetőbb feladat számunkra. Helyet kell keresni, progra­mot kell készíteni. Nem­csak létezni, hanem aktívan működni, dolgozni kell! A lelkes hozzászólások kö­zül csak néhányat emeltem ki. A megbeszélésből kitű­nik, hogy a fiataloknak nagy szükségük lenne amatőr rockklubra, amely újra hív­hatná a tatabányai, kocsi, tatai, oroszlányi zenészek legjobbjait. A felszólalók konkrét társadalmi munkát is felajánlottak a klub lét­rehozásáért. A Bokányi Dezső Művelődési és Oktatási Köz­pontban nemrég jött létre a tatabányai amatőr ifjú­sági klub, két csoporttal. Az egyik a színjátszás, a másik a zenei élet fellendítésén dolgozik. A zenei csoport jelenleg az amatőr rockklub feltételeit tanulmányozza. Ide várjuk létrehozásának az érdeklődő előadókat, együtteseket. Cím: Amatőr Ifjúsági Klub, Bokányi Dezső Művelődési és Oktatási Központ, Tata­bánya V., Komáromi u. 42. Cserteg István „La elefanto iras" — az elefánt megy Eszperantó-előadások diákoknak Ludoviko Lazaro Zamen­­hofnak, az eszperantó nyelv (nemzetközi nyelv) megal­kotójának 1887-ben jelent meg első nyelvtankönyve. Azóta mind szélesebb kör­ben ismerik meg az eszpe­rantó nyelvet a világon, szö­vődnek e nyelven barátsá­gok kontinensek lakói k kö­­zött. Különös élmény esz­­perantisták társaságában lenni. A tatai VI-es számú álta­lános iskola eszperantistái kicsit talán jobban vártak egy hétfői napot, mint egyébként Dr. Jáki Ferenc tanár ígért előadást délutánra az a neves eszperantista, az esz­perantó állami nyelvvizs­gáztató bizottság elnöke, aki a közeljövőben egy kanadai meghívásnak tesz ahova tanítani hívták­ eleget. Dr. Jáki Ferenc egyik „vezér­­egyénisége” volt az 1983-as budapesti eszperantó talál­kozónak. „Civil” foglalkozá­sa pedagógus, több évtizedes középiskolai oktatómunká­val a háta­­ mögött. Két órára már élénk gyer­mek­zsivaj töltötte be az előadóteremmé előléptetett osztálytermet, az eszperan­tista gyerekek elhozták ba­rátaikat is. Jáki tanár úr megérkezésével egyidőben csodálatos módon a környezet minden megszűnt ingerét érzékelni a hallgatóság, már maga a tanár úr megjelené­se is örömet okozott. Hogy mire jó a felhúzha­tó, körbeszaladgáló macska, a hernyó után vergődő — majd azt elnyelő — halacs­ka, a bazárt lépegető ele­fánt? Természetesen cse­lekvő igéink szemléltetésé­re. Máris rájöhetett az ifjú hallgatóság, hogy a „kurus” szó jelentése „szalad”, „mangi” szó evést jelent, az a „h­as” pedig nem más, mint „megy”. S, hogy mi minden volt még a csoda­kofferben? Tarka színlapok és sok színben pompázó művirágok, tapadós-ugrós egér és béka, perselytek­nős, sípkakas, és sorolhat­nám. Az asztal lapját ha­marosan ellepték a színes csecsebecsék. Észre sem vettük, hogy tanulunk köz­ben. Ez a Cseh-metódussal történő nyelvtanítás lényege (nevét Cseh Andrásról kap­ta, aki e módszerrel taní­totta egyidőben különböző nemzetiségű emberek alkot­ta csoportnak az eszperan­tót), a direkt módon, bősé­ges eszköztárra épülő nyelv­elsajátításnak, amikor nincs szükség közvetítő nyelvre. A gyerekek együtt ismételték a szavakat, mondatokat, nem okozott gondot hiszen az apróbb a szereplés, hibákat, bizonytalanságokat a cso­port hangereje elfedte. A perceknek tűnő egy órát dallal fejezték be a nebulók, legszebb népdala­inkat énekelve, eszperantó­ul. Aztán a „mester” taní­tott egy dalt, egy tarka tollú kakasról, s amikor a ref­rén következett, azt aláfes­tette a fiaik kakassíp-szóla­­ma. Kifelé tartva az óráról, arra gondolok, hogy ha­sonló orosz nyelvi órákkal kellene felkelteni a gyere­kek érdeklődését. Természe­tesen már a kezdet kezde­tén, a 4. osztályban. Sáringer Márta Különleges énekóra A közelmúltban kedves vendége volt a komáromi Petőfi Sándor Általános Is­kolának, a Che Guevara együttes. A tornaterem zsú­folásig megtelt érdeklődő, vidám arcokkal. Az együttes vezetője, Varga András bá­csi rövid élménybeszámoló után felvett bennünket is a „Népek Barátsága” együttes nagy csapatába. Régebbi és újabb mozgalmi dalokat éne­keltek, s mi lelkesen kísér­­­tük tapssal, dallal. Örültünk, hogy minden dalt ismertünk, a munkás­dalokat is. A hangulat egy­re fokozódott. Berényi Anna néni Weöres Sándor és Vi­tai Ildikó dalaival bevonta a kicsiket is az együttténeklés­­be. Amulva hallgattuk az együttes élménybeszámoló­ját, azt, hogy milyen sok helyen jártak és hirdették a békét, a népek barátságát. A legnagyobb hatást békedalok váltották ki. Ve­­­lük énekeltük „Békét! Bé­két! Békét! Békében élni, nem akarun­k félni!” nyájunk számára óriási Mind­él­ményt jelenített ez a röpke másfél óra. Az együttes elő­adását nagy tapsviharral és éljenzéssel köszöntük meg, és visszavárjuk őket. A 755. Petőfi Sándor Úttö­rőcsapat nevében Rády Zsuzsanna, Kis Zsuzsanna, Braun Csilla 1984. május 9., szerda — A bűvészinas R­eflektorok fényében vékony, szőke fiú áll. Kezében piros lyemkendő, melynek só­sarkait hüvelyk- és mutató­felső ujjai közé szorítja. Megfor­gatva a leplet jelzi, hogy nincs mögötte semmi. Né­hány sejtelmes mozdulat után a kendő mögött látha­tatlan golyó kezdi meg va­rázstáncát. Lassan körbe­jár, megjelenik a selyem felső szélén, végigcsúszik oda-vissza, majd újra elbú­jik rejtekhelyére és eltűnik. Még tart a taps, mikor a kis bűvész gyakorlati moz­dulattal veszi kézbe botját, mely máris szabadon táncol a kísérő zene ütemére. Elő­adásának következő részé­ben kártyatrükkökkel szóra­koztatja közönségét, majd az úgynevezett chikagói go­lyókkal kápráztatja el a né­zőket, melyek egymás után tűnnek elő a­­ szájából. Ka­szás Mihály most 14 éves, a tatai Eötvös Gimnázium el­ső osztályába jár. — Mikor kezdtél bűvé­­szettel foglalkozni? — Mint mindenki, én is ámulattal néztem a cirku­szok bűvészeit, és a tévé olyan műsorait, amelyekben nagy mágusok léptek fel. Társaimmal utánoztuk őket, de csak játékból. Két évvel ezelőtt szüleimtől karácsonyi ajándékként kaptam egy Rodolfó-bűvészdobozt. Ez hozta az igazi változást. Minden számát megtanul­tam. Sokat gyakoroltam, míg ki mertem állni osztálytár­saim elé. Tetszett nekik produkcióm és ez ösztönzött a arra, hogy újabb számokat tanuljak. — Van olyan iskola, ahol bűvészeket képeznek? — Nem tudok róla. Vi­szont van Pesten olyan üz­let, ahol komolyabb bűvész­­kellékeket árulnak. Ezek kö­zül többet számomra. A megvásároltak zsebpénzem egy részét erre költöm. Ha az ember tud már néhány alapfogást, könnyű trükköket kitalálni és újabb be­gyakorolni. Persze ez nem megy mindenkinek. Úgy ér­zem, én szerencsés vagyok. Sikerült már több alapötletet továbbfejlesztenem, és ezek­kel szép sikereket értem el. — Naponta mennyi időt gyakorolsz? — Nem szoktam rendsze­resen gyakorolni. Számomra most legfontosabb a tanu­lás. Próbákkal egyébként sem tudom leküzdeni a még meglévő lámpalázamat, ami szinte megbénít a színpa­don. Jó lenne többször fel­lépni, hogy rutint szerezzek. — Mivel foglalkozol még szabad idődben? — Régóta­­ érdekel a rádió­­technika. Mióta középiskolás vagyok, sok időt töltök kollégium stúdiójában. Ked­­­den délutánonként részt veszek egy tanfolyamon, ahol iskolaújságok és isko­larádiók szerkesztésére szítenek fel bennünket.ké­— Milyen terveid van­nak? — Érettségi után katonai főiskolára készülök. Később szeretnék kapcsolatba ke­rülni a katonai filmstúdió­val is. A bűvészkedés, a má­gia talán megmarad hobbi­nak. Igazából magamat szó­rakoztatom vele, de örülök annak, ha másoknak is tet­szik. — Egy igazi, mesebeli va­rázslótól mit kívánnál? — Szeretnék boldog em­ber lenni, de tudom, hogy ez trükkökkel nem valósít­ható meg. Palásti Péter Oroszlányi fiúk sikere A közelmúltban Budapesten megrendezett Méta Sta­fétaváltó futóversenyben országos III. helyezést ért el az oroszlányi 4. sz. Általános Iskola fiúcsapata. A győztes csapat tagjai: Zagyva Lajos (6. osztály), Nagy József 7. osz­tály, Kurdi János 7. osztály, Sztányi Tamás 8. osztály, Far­kas Bálint 8. osztály, Pergel Péter 8. osztály, Tóth Kálmán 8. osztály, Szabó András 8. osztály, Salói Csaba 8. osztály, Tóth Lajos 8. osztály. A sikerben nagy szerepe volt a csa­pat edzőinek: Nagy Sándornak és Nagy Sándornénak. Szőke Rozália, 4. sz. Általános Iskola 7. b. osztályos tanulója, Oroszlány PompaőK LAPJA

Next