Dolgozók Lapja, 1984. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1984-05-22 / 118. szám

TV-KRÓNIKA Egyszemélyi felelősség z összes olyan országban, ahol a televíziózás­­ kilépett a kamaszkorból, jól ismert a tévésze­mélyiség fogalma. Ezek a műsorvezetők és kommentátorok csak a legnagyobb sztárokéval összevethető népszerűsége't élveznek. Kedvü­kért milliók kapcsolják be a készülékeket. Kivételes helyzetükkel jól élni roppant nehéz. A népszerűség torzító ereje nemegyszer oda­­juttathatja őket, hogy felébred bennük a csalhatatlanság — sok emberben szunnyadó — érzése. S akkor megjelenik a képer­nyőn az erőszakos, riportalanyát szinte szóhoz jutni sem engedő, kérdéseivel is ítélkező, önmagában tet­szelgő, megjegyzéseivel hamis következtetéseket su­galló riporter, műsorvezető. Aki óriási kárt okoz, hi­szen rengetegen hallgatnak szavára. A televízió nálunk is példátlan kommunikációs — információközlő — erő. De szerencsére az előbb vá­zolt tévészemélyiségből csak mutatóban akad. Hiába, kis tévé — kis tévészemélyiségek. Mindazonáltal e — világ televíziózásához képest — mikrovilágban is akadnak káros-kóros kinövések. A riportalany kiszolgáltatott. Mindez Vitray Tamás legutóbbi Csak ülök és mesélek műsora kapcsán bukott elő bennem. Például Szegvári Katalin egy ízben ugyan okot ado­t rá, hogy rossz példa legyen — a Bíró Dáviddal folyta­tott vita kapcsán — ugyanakkor meg kell mondani, hogy a tévé riporteri gárdájának legmarkánsabb kép­viselői közé tartozik, s azóta sok alapos, fölényes szakmai biztonsággal megoldott riportja szerzett él­ményt. Azt hiszem, nem túlzás kimondani, hogy ma jó­formán egyetlen t­évészemélyiség van az országban: Vitray Tamás. Még mindig csak ő. Még sportközve­títéseiben is olyan sok az alanyiság — a szubjektív megjegyzés —, hogy befolyásolja a nézők vélemé­nyét. Hát még más műsoraiban! Mind gyakrabban fordul elő, hogy az egész ország közvéleményéhez, lelkiismeretéhez szól, segítséget, támogatást kérve egy-egy ügynek, melyet ő jónak tart. Vállalja annak ódiumát, hogy nemegyszer vihart, arat, mint például az égési sebek Irix-szel való gyógyítását propagálván. A Csak ülök és mesélek sajátos műfaj. Vitray csak egy-két megjegyzést mond, aztán jön a riport­­film és ismét elhangzik néhány megjegyzés, rövid kommentár. Csakhogy ő választja ki a riportalanyt, hagyja jóvá vágás után a kész filmet, ott van helyszínen, kérdéses, a beszélgess irányítása nyomán a ugyancsak egyszemélyes műsort készít — segítőkkel. Vitray kötéltáncos. Érzékeny, érzelmes ember, mind gyakrabban a könnyzacskókr­a hat. Elég egy kis s félrelépés, s óhatatlanul érzelgősségbe, szirupos giccs­­be fullad a műsor. Mint legutóbb. Arról a súlyosan beteg nőről van szó, aki már egész életre szólóan szenved az angolkór következményeitől. Hogyan ta­lálja meg helyét, milyen lehetőségei vannak az ön­­megvalósításra, a teljes emberi élet élésére? Ezt be­mutatni lett volna, és volt a feladat! De Vitray lé­pett egy hibásat, s a ,,produkció" után elmarad taps, csak lesütjük szemünket a nézőtéren. Mert mi a szükség volt arra, hogy a rokkantkocsi körül körlán­cot járó, daloló gyerekekkel fokozza a hatást? Mi szükség volt arra, hogy elmondassa az­ elcsu­kló han­gú, könnyeivel küszködő riportalannyal egy versét, melyben a teljes élet vágya sír fel. Az a nő egy erős, tragédiáktól keménnyé edződött ember. Nem sajnálatra vágyik! Néhány ezer embernek biztosan kijön a képernyő előtt ülve is a könnye. A többiek­nek pedig futkározott a hideg a hátán. Mert ezzel a műsorral Vitray Tamás, visszaélve a tévé nyilvános­sága adta lehetőségekkel, megalázta riportalanyát. A riportból annak kellett volna kicsendülnie: íme az ember! Ilyen nagyszerű! Helyette ez lett. ..szegény!’’ Ha már a műsorvezetőknél tartunk, essen szó Rózsa Györgyről, aki Vihraytól átvette a Kapcsol­­tam-ot. Ő mindig jólfésült és elegáns, a műsora vi­szont nem mindig az. Gyanítom, ennek az az oka, hogy Rózsa György nem eléggé felkészült­­, leg­alábbis ebben a ..műfajban”. korrekt és megszállott műsorvezető képviselője a Ráday Imre. Törekvését, s már eredményeit csak tisztelni lehet. Vágó István és Egry Já­nos Fele sem igaz és Elmebajnokság című műsora külön írást igényelne. Ők, mint, mű­sorvezetők, példát mutatnak arra, hogyan kell egy vetélkedőt felkészülten, kedvvel lebonyolítani. Kár, hogy az elmeba­jnokság szerkezete idén alapjaiban elhibázott. Kádár Péter Sokszor csak így... Előbb nyilatkozik, igazgató elvtárs! (Lakatos Ferenc karikatúrája) DOLGOZÓK A múzeumi világnap jegyében Vitéz Lászlótól a fűzfasípig A múzeumi világnap je­gyében gyerekeké volt múlt héten két napig Tatn­a­bányán a Munkásmozgalmi és Ipartförténeti Múzeum illetve a Puskin Művelő­dési Központ. Az első na­pon Vitéz Lászlónak volt a legnagyobb sikere, sok kis óvodás tapsolt Kemény Henrik bábművésznek. Es­te a múzeum könyvtára meseszobává alakult. Tóth Zsóka és Török Ferenc előadóművészek eleve­nítették meg a boszorká­nyokat és tündéreket, a mesebeli legkisebb fiút, az ördögöt. Szombaton délelőtt meg­nyílt a városi gyermek­­rajz-kiállítás a Puskin Mű­velődési Közponban. A té­ma már ismerős volt, hi­szen a közelmúltban Ta­tán megnyitott gyermek­­rajz-kiállítás is a gyerekek meseillusztrációit mutatta be. S ami kép ott már nem fért el, azt elhozták a ta­tabányai közönségnek. Er­ről a bemutatóról sem mondhatunk mást, mint azt, hogy 6—18 éves kor­osztály irodalmi saját fantáziájára élményeit érzékenyed ..vetette’’ alakítva rajz­lapokra. • Délután, a már igazán nyárias melegben jólesett a „Puskin” hűs előadóter­me. A vendég most is Tóth Zsóka és Török Fe­renc volt. Énekeltek, ver­set mondtak és találós kérdésekkel szórakoztat­ták a megjelenteket. Aztán előkerültek a ha­talmas papírdobozok, tele filccel, pingponglabdá­val, ragasztóval, náddal, ta­pétával, ollóval, fűzfával. Idős ...játékkészítők­­ vará­zsoltak a fűzfából sípot, nádbabákat. A nagyobbak kis idő múltával maguk is megpróbálkoztak e játékok elkészítésével A kicsiket inkább a pingponglabda és filc kötötte le. Legnép­szerűbb volt Rumszájsz, mindenki vágott, ragasz­tott magának egyet. De született bohócfej, Papri­kajancsi is. Késő délután volt már, amikor befeje­ződött a műhelymunka, s minden gyerek tele él­ménnyel, no és az elkészí­tett bábukkal térhetett ha­za. — tóth — Háncsból készül a baba. Jobbra: Török Ferenc és Tóth Zsóka előadása. ML f­4 f ; 1 r­r *V?i­­ [UNK]­% ■# * iA * J­4,^Í * I­I A gyermekrajz-kiállítás képei Fotó: Fodor Dalok, bán, évtizedek Megalakulásának 55. évfordulóját ünnepelte a tokodaltárói bányász fesztiválkórus A múlt hét péntekén nagy volt nyüzsgés a tokodaltárói mű­­­velődési házban,­­láger Jó­zsef­né igazgató, alig győz­te fogadni a sok kedves vendéget. Ősz hajú asszo­nyok és férfiak érkeztek, a díszterem zsúfolásig meg­telt vendégekkel. A helyi bányász fesztiválkórus ün­nepelte megalakulását: öt éve, hogy Alpár Gyula, az altatói iskolamester meg­alakította a zömmel bá­nyászdalokat (közöttük sok, helyben keletkezett munkás­nótákat) éneklő legénykó­rust. A hajdani dalárda el­érte a hazai kórusmozgalom legjobbjainak válkórus" címet. járó ..Feszti­ Karmes­terük: Hunyadi Zoltán. Ő is jubilál, tíz éve áll az együttes élén. Sok siker, fesztivál- és rádiószereplés áll mögötte. Eljöttek az ala­pítók is: Csipke Györgyné, Világi Antal, Benedek Im­re, Szénái János, Heinzinger János, Rejtkó Gyula több évtizedes dalos múltja után a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségé­nek dicséretét vehette át a díszhangversenyt megelőző ünnepségen. Kovács Géza, (korábban maga is énekelt a kórusban) a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete ne­vében köszöntötte, és meg­ajándékozta a kórus régi dalosait: Világi Ildikót, Be­nedek Imrénét, Petrik Lászlónét, Benedek Józse­fet,­­ és feleségét, Gróf Gyulát, Muntyán Istvánnét, Csanda Ernőnét. Korábban híres fúvós­zenekara volt a bányászte­lepülésnek. Vegyes kóru­suk imponáló létszáma, elő­adásuk, műsorválasztásuk, napjaink eredményeiről be­szél. Hunyadi Zoltán karmes­ter intésére műsoraikat Bár­dos Lajos—Nagy László „Jó szerencsét” szignáljá­va] nyitották meg. Sibelius Finnlandiája után rene­szánsz kórusgyöngysze­mek, Passier, Marenzio, Gastoldi következtek. Csaj­kovszkij-, (Csajkovszkij Brahms-művek ..Csalogány”­ában formált Nemes Emma szépen A koncert szopránszólójával), díszvendégének, Karai József Erkel- és SZOT-díjas zeneszerzőnek, Benjámin László versére írt, „Himnusz az emberhez” kó­rusművét, a szerző zongora­kíséretével énekelték, vé­gül a vastapsokra megis­mételték az ,,Ugrótánc”-ot. A műsort követő beszélge­tésen Karai József mondta: — Sokszor hallottam már az Ugrótáncot — de ilyen erő­vel, vidáman, a szerző uta­sításainak sával ritkán, pontos betartá­Aligha lehet nagyobb dicséretet mondani a produkcióra. A hazai kórusmoz­­galom élet­erős haj­tása a tokodaltárói bányász­kórus. Eredményeiket szí­vós, kitartó munkával érték el. S bizonyos, hogy az év­forduló további elmélyült, alkotó munkára ösztönzi őket. Cs. Nagy Lajos Családok, generációk énekelnek együtt a tokodaltárói bányászkórusban. (Fotó: — költő —) Miről regélnek a regösök? Esztergomban, a szi­get virágjukat bontó gesztenyefái alól üte­mes gyermekkiáltás volt úticélunk közlekedési rendőre: „Kárász-kecse­ge, háló recsege, eszter­gomi csobolyó, eszter­gomi regöstábor cso­­dajóóóó! így a csata­­kiáltás, amely egyik üd­vözlési formája a nya­ranként itt tábort verő úttörő-kultúrmunkások­­nak, a kis regösöknek. Az úttörőház színpa­dán megyénk legjobb művészkedő gyermekei bizonyították tudásukat hangszereiken; énekszó­val verssel, prózával, táncokkal. Megyénkből, az eszter­gomi úttörőházból in­dult el országos útjára a regösmozgalom. Nagy Lajosné, Gerendás Gézá­­né, Hubay Győző, Szép­laki György és Miltényi Gábor az úttörő kulturá­­­­lis mozgalom korábbi megyei és esztergomi ve­zetői, nem csak a név­adói voltak ennek a szép és fontos munkaterület­nek. Széplaki György és Miltényi Gábor, a me­gyei úttörőelnökség és a megyei művelődési központ csoportjával hosszú évek óta a nyári táborok élén állnak. Kö­zülük többen eljutnak a csillebérci nemzetközi tá­borban rendezett bemu­­tóra is. Az előadóterem hang­szerek játékától, szép­okos énekszótól, versek­től volt hangos. A kicsik kritikusan figyelték egy­más munkáját, a meg­szívlelendő ötleteket, já­tékos módszereket lesték el egymástól, hogy az itt­­ tanultakkal is gazdagod­­­­janak. (esni) L_ 1984. május 22., kedd

Next