Dolgozók Lapja, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

Érdekeltség a kereskedelemben Nem a csoda segít Árpolitika, választék, kultúrált kiszolgálás. Erősen be­folyásolják a közhangulatot a kereskedelem összetevői. Ha keserű szájízzel jövünk ki az ABC-ből, ha napokig hiába járunk gyerekzokfei, hűtőszekrény, kerékpárlakat után, és még a nemleges választ ist félvállról, vagy egyenesen go­rombán közlik velünk, kedélyünk, munkakedvünk sínyli. A szemléletváltozás, melyet gazdasági gondjaink intonáltak, a kereskedelemben is megújulást hozott. től. Ebben csak a munka dominál. A tatai Fényes nagyáru­ház, a tatabányai cipőbolt a lakberendezési áruház kollektívája ugyancsak jára­tos az újonnan felfedezett kereskedelmi módszerek­ben. Ha jó példákra van még szükség, jó néhányat mondhatnánk. Az igények­hez való alkalmazkodás, ru­galmasság, piacérzékeny áru­kínálat jellemzi többek kö­zött az oroszlányi üveg-por­­celánboltot, vagy a komá­romi ajándékpavilont. Moz­gató rugó az érdekeltség. A tatabányai Centrum Áruház — a hálózat jelle­ge kényszeríti rá —, más utakon­ jár. A Centrum Nagyvállalat azon kiválasz­tottak között van, amelyek részt vesznek a kísérleti bérszabályozási rendszer ki­alakításában. A próba an­nál is izgalmasabb, mert a kereskedelmi más elvek szerint vállalatok működ­nek, mint a termelőegysé­gek. Itt az erőforrás és jö­vedelemadózási bérszabá­lyozás egészen­­ más premis­­­szákra épül. Mindenesetre a többletnyereség 40 százalé­kát itt is a dolgozók ösz­tönzésére fordíthatják. És hogy az elképzeléshez, a rendszer ,,próbafutamához" partnerek voltak­, a kereske­dők, mi sem bizonyítja job­ban, mint a terv feletti 6 százalékos béremelés. f­eltűnt a bázisszemlélet, az új lehetőség rugalmas ár­politikára, okos takarékosságra, az áruválaszték színesíté­sére, udvarias kiszolgálásra ösztönzi az áruházi kollektívát. Differenciált bérezéssel honorálják az igyekezetet, középvezetőket százalékos arányban, a beosztottakat pedig a célfeladattal, prémiummal ösztönzik a minőségi munkára. Ez a kísérlet alkalmas bevezetése a jövedelemérdekeltségi rendszer adaptálásának. A kereskedelem és a vásárlók érdekei tehát össze­egyeztethetők. A módszer megtaláltatott. A többi már a „játékosokon” múlik. Magyar Emőke A meglepetés erejével ha­tott, amikor először észlel­tük a kedvező jeleket. Egy­re több azoknak az üzletek­nek a száma, ahol éreztetik a vevővel, hogy a kereske­delmi hálózat van őérte és nem fordítva. Ma már az sem megy ritkaságszámba, hogy a bolt jelez a vevőnek — levélben, telefonon — a várt árucikk megérkezett, lehet jönni érte. Nem a cso­da segített a sokat emlege­tett krónikus bajon. Joly Jocker itt is — akár A gazdasági életünk más szfé­rájában —, az érdekeltség. A módszerekről, a keres­kedelem pillanatnyi gondjai­ról, a jövő elképzelésekről gyűjtöttem információt a teljesség igénye nélkül. A Vértesalja Áfész kiterjedt bolthálózatának például nem volt könnyű feladat, megta­lálni a legkedvezőbb üze­melési formát. A kisebb — egy-, kétszemélyes — bol­tokat szerződéssel szeretnék kiadni. Néhány már „elkelt", pillanatnyilag további tizen­egyben egyezkednek. Janu­ártól három egység jövede­lemérdekeltségi rendszer­ben dolgozik. A költségtérí­téses formát két bolt vál­lalta. Az eddigi eredmények is fényesen bizonyítják, hogy az új formák minél széle­sebb kiterjesztése pozitív változást hoz a kereskede­lemben. Mindenki jól akar járni. Ez természetes. A bolt kollektívája csak akkor juthat — az eredményesség arányában — magasabb jö­vedelemhez, ha jóval több árut értékesít. Ehhez pedig nem elég a szemfényvesztés, a mutatós portál, az exklu­zív kirakat. Meg kell „igéz­­ni" a potenciális vevőt a jó minőségű, választékos, olcsó árukészlettel, a drágább, de garantáltan egyedi darabok­kal, érdeklődéssel, udvarias­sággal. Végeredményben elvitathatatlan, hogy az ered­ményesebb munka kedvező­en érinti a szövetkezetét, a boltot és természetesen so­kat nyer vele a vevő. Hisz a kölcsönhatás nyilvánvaló. Az udvarias, kulirált ki­szolgálásért, az imponáló választékért a környékről, a város túlsó feléből is sok vásárló keresi fel Oroszlány­ban az Áfész ABC-áruhá­­zat. A Tatabánya dózsaker­­ti autósbolt megnyitása óta népszerű. A Petőfi Sándor szocialista brigád érdeme elsősorban, hogy a forgalom egyenletesen jó. Alkatrész­­mizérikus korunkban — vevő igénye alapján — utá­n­najárnak, felhajtják a kí­vánt darabokat. Ha sikerül beszerezni, értesítik a vá­sárlót. Környén, a Vastelep személyzetét dicsérik a ve­vők ugyanezért. Hasonló­képpen a Vas-Műszaki bolt is él az előjegyzés, személy­re szóló beszerzés módszeré­vel. A megyeszékhely sétáló­utcájában a Híradástechni­kai bolt tett szert ugyanígy jó hírnévre. A vásárlókkal kialakított jó kapcsolat, a rugalmas alkalmazkodás­ a szocialista brigádoknak is köszönhető. Sok múlik a 21 kollektíva vállalásain. A Generál Kereskedelmi Vállalatnál ugyancsak szerződéses, illetve a jöve­­­­delemérdekeltségi rend­szer a sláger. Tavaly év vé­géig 53 szerződéses bolt mű­ködött, januártól 15-tel bő­vül, az év közepén pedig újabb 11 egységben vállal­koztak a szerződéses üzeme­lésére. Jövedelemérdekelt­ségi alapon április elseje óta működik 13 üzlet és július elsejével további ti­zenkettő lép be. A folya­mat tehát még tavaly el­kezdődött. Év végéig újabb szerződéses és jövedelemér­dekelt gazdasági egységek ügyét rendezik. Ezek a jövő évben állnak majd csata­sorba a beidegzett­ kereskedelmi szokások rossz el­len. Azokban az üzletekben ahol már tavaly júliusban bevezették a jövedelemérde­keltségi rendszert, sokkal jobbak az eredmények. Akár gazdálkodásra, akár áruválasztékra gondolunk. Nem csak a boltvezetőnek, a beosztott eladóknak is meg­éri, ha mindent megtesznek a forgalom növeléséért. mozgóbér elosztását a köz­­­vetlen gazdasági vezetőn kí­vül a társadalmi tisztségvi­selőkre bízza a vállalat ve­zetősége. A premizálás tel­jesen független szimpátiától, küllemtől, szociális helyzet­ valamirevaló üzemgazdász, aki manapság­­ ne került volna szembe az anyag- és készlet­gazdálkodás problémáival — legalábbis a hatodik ötéves terv hatékonyságra szorító szabályozórendszerének — és persze a kérdés fontosságát átlátó főnökeinek jóvoltából. Ők világosan látják, hogy itt közelebbről az eszközhaté­­konyságról van szó, arról, hogy az új értéket milyen esz­közmennyiséggel, ezen belül lehetőleg alacsony készletek­kel, tudjuk produkálni, t­i. a­ vállalatok és az ország. Országos szinten tavaly a vállalatok és a szövetkeze­tek készletei mintegy huszonhárommilliárd viseltek, közelítve az 1980 évi szinthez Ezen forintot kép­belül az ipar készletei 1981-hez és 1982-höz képest valamelyest csökkentek. 1980-hoz képest viszont nőttek Ez az általános kép persze önmagában semmitmondó, túlságosan is ,,nonfiguratív", hiszen minden könyvvitelok­tatásban részesített középiskolás tudja, hogy a készletek, vásárolt anyagok, szerszámok, göngyölegek stb., illetve saját termelésű kész-, befejezetlen és félkész termékek, fo­gyó- és gyártóeszközök lehetnek. Az importanyagok, illet­ve az export-árualap jelentőségéről pedig úgyszólván min­den újságolvasó ember tud Megint mások tapasztalják­­­ például az építőiparban, hogy milyen gond a be nem épít­hető építőanyagokkal való gazdálkodás, vagy hogy általá­ban a belső felhasználás korlátozása miként hat a fajlagos anyagfelhasználásra, az anyagkihozatali mutatókra, a kész­letszintekre. Ami a készletszintek m­egyénkbeli változását illeti, dinamikájuk csökkenő, és az MNB számítása szerint a kész­­letcserélődés üteme, a forgási sebesség átlagosan 3 száza­lékkal csökkent 1983-ban 1982-höz képest. Az átlag azon­ban eltakarja azt a tényt, hogy a készletnövekedés főként a vásárolt­ készleteknél fékeződött le (utalva az anyagbe­szerzési gondokra). Ellenben a saját termelésű készleteink év végi záróállománya a nem mezőgazdasági cégeknél termelési értékkel azonos, a mezőgazdaságban pedig a ter­­­melési értéknél nagyobb ütemű növekedést mutat. Ezzel kapcsolatban joggal mutatnak rá a PM Ellenőr­zési Főigazgatóság megyei ellenőrei, hogy a készletek mér­sékelt növekedése nem utal egyértelműen az ésszerűbb, ön­álló és körültekintő anyag- és készletgazdálkodásra. Ága­zatonként tekintve az 1982. évihez képest a bányászat, a könnyűipar, a mezőgazdasági nagyüzemek készletei a bruttó termelési értéket meghaladó ütemben nőttek, az építőanyag, a vegyipar, az élelmiszeripar és a kereskede­lem átlagkészlete csökkent, vagy stagnált. Az okok igen eltérőek. Ezeket a készleteket csökkenő vállalati forrásokból és keményedő hitelfeltételek mellett tudták cégeink finanszí­rozni. A központi forgóalapelvonás összesen négy vállala­tunkat fenyegette. Szakértők szerint feleslegesen, hiszen belső felhasználás visszaszorítását célzó központi akaratot a a forgóalap-feltöltési kötelezettség és a forgóeszközhitel­­folyósítás jobban szolgálja. Végeredményben nincs okunk lelkendezésre Az ----- - ■ 1 .....— anyagszállítók és vevők kapcso­latain, a készletgazdálkodás jelenlegi gyakorlatán van mit javítani. Több értelemben. Az iparvállalati ter­vek ugyanis 1984-re termelés 2,7 százalékos növelését a készletek 1 százalékos bővülésével érnék el. Ezen belül a bányászat csökkenteni, a könnyűipar szintén tartani kívánja készleteit. Legalábbis országos méretekben, ez optimista várakozás, amit a kevésbé adminisztratív, ke­vésbé kényszerszülte , inkább közgazdasági módszerek­kel történő gazdálkodás alapozhatna meg igazán. S ez a végkövetkeztetése a megyei készletezésről szóló revizori készletezési elemzéseknek is. Fonda Ferenc t • ' \ Állványerdőben a bazilika kupolája Megtalálta feladatát megyénk egyik legifjabb társulása A megyei mezőgaz­dasági nagyüzemek ál­tal alapított építőipari közös vállalatok illetve társulások sorában két­ségtelenül a legfiatalabb a KOMSZER GT, amelyet 1981-ben há­rom gazdaság hozott létre. Gesztora előbb a Környei Tsz, majd Vörös Csillag a Pilishegyi Állami Gazdaság lett. Tagja még a társulás­nak a Sárisápi Új Élet Termelőszövetkezet is.­ ­ Kezdetben csekély lét­számmal utólagos vízszige­telési munkákat vállaltak, amelyeket úgynevezett bárrá eljárással végeztek, s ezzel 1982-ben kedvező jövede­lemre tettek szert. Csakhogy a következő évben a meg­rendelő — az Ingatlankezelő Vállalat — már saját kivi­telezésben oldotta meg a la­kóházak felújításánál ezeket a feladatokat. Így ahhoz, hogy a társulás fennmarad­jon, és működése továbbra is jövedelmező legyen, más profilra kellett átállni. Ezt az időszakot — 1983. első­ félévét — a legnehezebb szakaszként emlegetik a tár­sulás vezetői. Az építőipari igények iránt körültekintő tájékozódás után sikerült úrrá lenniük a gondokon. A budapesti központtal működő GT je­lenleg­ már 230 dolgozót fog­lalkoztat, és üzemi rekonst­rukcióknak, műemlék-fel­újításoknak a generálválla­­kozója. Ők maguk kőműves- és ácsmunkákat végeznek, a különböző szerelésekkel — fűtés-, víz-, elektromos háló­zat stb. — alvállalkozókat bíznak meg. Szerződésük van a Taurus Gumiipari Vállalattal Vácon új oldó­üzem építésére, a vállalat különböző gyáregységeiben pedig rekonstrukciós mun­kákra. Megyénkben a KÖ­­GYÓ-nak végeznek mintegy 10 millió forint értékű fel­újítást. Jelentős, érdekes és — ami egyetlen vállalkozónak sem közömbös — kellő jöve­delmet biztosító rendszeres tevékenységük a műemlék­felújítás. Óbudán két ilyen épület is igazolja szakértel­müket. Az I. kerületben vö­rös téglából műemlék jellegű lépcsőt építettek. A várban a Magdolna-torony­hoz az állványozást felújításá­vállal­ták el. Ugyanitt további megbízásokra is kilátásuk van. Vértesszentkereszten műemlék jellegű kerítést ké­szítettek, ennek a felállítás;a, és az ide vezető út rendbe­hozása most van folyamat­­­­ban. Részt vállaltak Buda­pesten a Szent István plé­bániatemplom — a bazilika — rekonstrukciójából is. A vállalások gondos meg­választásának eredménye­ként a tavaly elért 73 millió forinttal szemben az idei évre már 85 milliós terme­lési értéket tervezett a GT. Felkészültségük megalapo­zott — ami a taggazdaságok előrelátásának köszönhető. Ugyanis az 1982. évi feloszt­ható­­ nyereséget — ami 6,4 millióban realizálódott — nem vitték el a társulástól, sőt még hozzá is tették, hogy legyen elegendő pénz a fej­lesztésre. Ennek köszönhető, hogy a gondoktól terhes év­kezdet ellenére millió jövedelmen tavaly 4,6 osztoz­hattak az alapítók. Az eddi­gi teljesítmények alapján az idén sem fogja csalódás érni a három gazdaságot. S ez így van rendjén, mert ugyan ki vállalna anyagi befektetése­ket, ha abból hasznot­­ nem remélne? Megyénk legfiatalabb tár­sulása megtalálta helyét, hasznos tevékenysége­­ vitat­hatatlan, amint ezt egyre több felújított üzem, műem­lék bizonyítja. Köztudott, hogy a Szent István-bazilikára a főváros különböző pontjairól nem a legjobb a rálátás. Akinek viszont sikerül­ a házerdők közepén a bazilika kupoláját felfedezni, az az állványbur­kolatot is nyomban észreve­szi. — Itt nekünk évekig tartó munkára van kilátásunk. A kupola felújításában társ­generál vállalkozók vagyunk a Mives gmk-val — foga­dott Szarka Imre, a KOM­SZER GT fiatal építésveze­­tője. — A megbízást a Bu­dapesti Műemléki­ Felügye­lőségtől kaptuk. Feladatunk kettős: életveszély-elhárítás és állványépítés. Persze ez a kettő szorosan egybekap­csolódik — tette hozzá —, hiszen megfelelő állványt kellett építenünk ahhoz, hogy a kupolát felújító Mí­ves gmk. dolgozói biztonság­gal végezhessék a munkáju­kat. Közben el kellett távo­­lítanunk a háború következ­tében mehet, megsérült épületek­­lé válva, díszítéseket, nehogy leesve balesetet okozzanak. Mint hagymát a héja, úgy öleli körül az állványzat a kupolát. Nem kis munka volt, és nem kevés ügyes­ség kellett hozzá, hogy a csaknem száz méter magas­ságban ez a faácsolat a he­lyére kerüljön. A brigád, amely jó egy hónappal ezelőtt vette elődjétől a munkát, a horv­át­­i ÉKV-től jött a társulás­hoz. Vajon miért hagyták ott a közismerten jól mű­ködő közös vállalatot? — Nem volt nekünk a vállalattal semmi bajunk. Öt éven át dolgoztunk ott, meg is becsülték a munkán­kat, csak hát a kereset... Nem tudtak többet fizetni. Itt jobban járunk — mond­ta meg nyíltan Kakas János ács. — összeszokott brigád va­gyunk. Ide is együtt jöttünk — teszi hozzá Urányi János brigádvezető. Dobogókőn Esztergomban a a BM-szálló­­ház és a Vízügyi Sió Kávé­Múzeum őrzi ügyes kezük munkáját. Különösen az utóbbira büsz­kék, amelynek tetejét a mű­emlék jellegnek megfelelő­en — fedték be,különleges cseréppel — Az sem mindegy, hogy milyen feladatot kapunk — hangsúlyozta a beszélgetés során Valent Ignác. — Az érdekes, fontos munka min­dig nagyobb örömet jelent. Nem kétséges, itt van és feltehetően még hosszú ide­ig lesz is részük különleges és fontos munkában — ál­lapítom meg magam is bú­­­­csúzáskor, hiszen a tor­nyok, s maga az épület is felújításra vár. A templomból kifelé jövet hazai és külföldi turisták népes csoportját kerülgetjük. Hazánk és a katolikus egy­ház egyik büszkeségét na­gyon sokan látni kívánják. A neoreneszánsz stílusban épült bazilika, most már nemcsak az egykori építők, hanem a felújítók­­­ s köz­tük az Urányi brigád keze nyomát is őrzi. Szandi Anna 1984. június 27., szerda POLQQUEÚK

Next