Dolgozók Lapja, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
Fejlesztés belőtt Az ember nem fecske! Téglalesőben, sortállás közben tette a kissé fura — ámbár szóról szóra igaz — kijelentést Jelinek Ferenc vasmunkás, családiház-építtető: Milyen jó a fecskének. Semmi idegeskedés, OTP, miegymás ... Sógora, akit akkor már két napja gyötört a fogfájás, de bokros teendői miatt orvoshoz nem jutott el, kissé rezignáltan válaszolt: Na, ja! De hát az ember nem fecske!... Azt mondják — építőanyagügyben — megyénk jobb helyzetben van az országos átlagnál. Tekintve, hogy itt jóformán mindent gyártanak, amire szükség van a házépítéshez. Kevés? Persze hogy az, hisz a hagyományos lakásra sokaknak megjött az étvágya. A szokott képlet: meghaladja a kereslet a kínálatot. A hiány enyhítésére jó néhány intézkedés született. Erre szolgál többek között a meggyorsított téglagyári rekonstrukció. A korszerűsítéssel — amellett, hogy a nehéz fizikai munkától mentesítik a dolgozókat — a gyártásbővítés lehetőségét is megteremtik. A két tatai téglagyárat kerestük fel információgyűjtésre. Az egyikben már befejezték tavaly, a másikban csak az idén kezdték el a felújítást. Az Agostyáni úti üzem, vagy ahogyan megyeszerte ismerik, a cserépgyár, az építkezők egyik zarándokhelye. Ha többszörösét termelnék is a tetőrevalónak, minden egyes darabra kerülne vevő akkor is. Vali Tóth János, a meglehetősen fiatal gyár igazgatója nem kendőzi a helyzetet. — Tény, hogy a 27 millió forintos beruházással, csak az évtizedes, elhasználódott berendezéseket cseréltük. Ezzel együtt javultak a munkakörülmények, tisztábban, könnyebben termelünk, de csak relatíve többet, mint korábban ... A magyarázatot az üzemlátogatás adja meg. A technológiai sorrend szerint bánya felől indulunk. A fel újított szalagrendszer, a görgők kitűnően végzik a feladatukat, a nyersanyag továbbítását. Az előkészítő gépsort áttelepítették, rendszerbe állították , azaz berendezést. A sima henger 5 mm-es szemcsenagyságra őröl. A teknőskeverőben nedvesítik az agyagot, majd az egy milliméteres henger után a szűrőkeverő és a finomhenger következik. Gondoskodtak tartaléktárolóról is. Ha bármilyen okból szünetel az agyagtovábbítás, a prések akkor sem „éheznek”. Bizonyos átrendezéssel nedves és a száraz hulladéka is megfelelőbb helyre került. A préseknél megállapodunk. Kísérőm, Auer Rezső energetikus türelmesen magyaráz. A lakatképzéshez, az égetési módszerhez a cserépsorokat kitámasztandó, szükség van a nyerstéglára is. Az utóbbi helyett tehát nem készíthetnek még több tetőrevalót... Az égetőberendezés cseréje 9 millió forintba került. A pakurát, amellyel takarékosan fűtik a kemencét, két elektromos fűtőtesttel előmelegítik. Az egyenletes égetés feltételeit megteremtették tehát. Az új konvejor pálya iránt viszont fenntartásaink voltak — kalauzol tovább az energetikus. — A régi szállítórendszer sokszor visszavetett bennünket. Hol csapágyak tömődtek el, másakor meg lépten-nyomon elszakadt a lánc, leborultak, törtek a cserepek. Kellemes meglepetésben volt részünk, amikor próbaüzemeit a pálya. Egyszerűbb, jóval könnyebben karbantartható rendszert vehettünk birtokunkba. A nyitott ágyakkal sincs semmi csapbajunk. A hibák kiszűrésével, javult a termék minősége, 6—8 százalékkal csökkent a selejt — ennyivel többet kínálhatunk tehát az építőknek. A csarnok kapuján kívül a daruzást figyeljük néhány percig. A hidraulika, a megfogó szerkezet szögletes „mozdulatai” lenyűgözik a szemlélőt. — Szezon van — mutat körbe kísérőm. Jóformán üres a terep. — Majdhogynem „lábon” viszik el a cserepet. Bővíteni viszont csak újabb beruházással lehetne ... A mérleg egyik serpenyőjében a jobb munkakörülmények, takarékosabb üzemmód, javuló minőség, néhány százalékkal cserép. A másikban a több 27 millió forintos beruházás. Megérte? Feltétlenül, hiszen rendkívül nyomós indok tolakodó igény és a munkaaerőhelyzet. ★ A Baji úti téglagyár kollektívája még csak vár változásra. Teljesen automata rendszerű üzemmé varázsolják a hagyományos gyárat. Országosan hatot választottak ki erre az átalakításra. Az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari falat két üzeme szerep a Vála tervben. Pannonhalmának már fél esztendőnyi előnye van, Jó is, hop/ picit előbbre tartanak, hiszen magyar minta még nincs. Elsők lesznek tehát. Talán februárban kezdték el a munkát . Boldogok voltunk. Természetesen. Az újat, a modernet mindig szívesen fogadja az ember. De a teljesség kedvéért hozzá kell tegyem, nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel beruházás hírét. — Az üzema vezető, Kovács Józsefné hellyel kínál. A rekonstrukció írásbeli dokumentumát készíti elő. — A régi üzemhez képest fele létszámmal is megtermeljük a tizenkét millió kistéglát. — A táblázatnál, mely a munkaerő-szükséget címszót viseli, kissé megtöri a lapot. — Tessék, itt a bizonyíték ... Van, aki attól tar, hogy nem lesz szükség a munkájára. Pedig ez — mondanom sem kell — nem igaz! A dokumentációt visszateszi a fiókjába, ő is letelepszik a kerek asztal mellé. — Éppen itt keresendő a bővítés kulcsa. Mivel a születő üzem teljes kihasználásával sem érhetjük utol hosszú távon az igényeket, az a tervünk, hogy nem állunk le a régi gyártósorral, s így növelhetjük a termelést létszám függvényében. Mindazokra számíthatunk, akik szívesen folytatják hagyományos módszerrel munkát. — Csöppnyi hallagatás után hozzáteszi: — Nem mindenki tanul szívesen újat. Még akkor sem, ha tudva-tudja, kisebb megterheléssel teljesítheti a feladatát. Sarus Endre egységrakó éppen ezt látszik alátámasztani, amikor a leendő üzem felől kérdem. — Nézze, én 1956. óta csinálom, szinte ugyanezt. Behúnyt szemmel is tudok mindent. Ez a kenyerem, a nehéz munka, de úgy érzem, meg is becsülnek érte. Arrébb tolja a kocsit, törli a homlokát. Aztán újabb raklapot kezd. Kiszámított mozdulatokkal dolgozik, egyenletesen, komótosan. A műszak első órájában, de az utolsóban is ugyanúgy. — Csak a pénzem meglegyen, csinálom én ezt, amíg bírja a karom. Ötvös Géza elszedő más véleményen van. A fiatalabb korosztályt képviseli. Tanfolyamra készül, győzködi magát, hogy mindazt megtanulja, amire az automata üzemben szüksége lesz. Félreállunk a motoros buli útjából és a csarnok felé kanyarodunk. Legalábbis arra a helyre, ahol már készül az alapozás. A Veszprém megyei építők leányvállalata az Integrál végzi munkát. A NIKEX szállítja a a technológiai berendezéseket, kisebb feladatokra pedig a különböző gazdasági munkaközösségek jelentkeztek. — Megmentjük — mutatja az üzemvezető a velünk átellenben magasodó kéményt. — Kedvező a szakvélemény, csak a külső burok repedt meg hosszirányban, pedig 1920-ban épült. Már találtunk is vállalkozót a felújítására. Néhány percig nézzük a messziről jött kivitelezőket. Gépek, emberek egymással szinkronban dolgoznak. Az iroda felé menet, a filigrán, de annál agilisabb asszonyt a jövő téglagyáráról faggatom. A bánya kincse, az agyag jó minőségű. Megmunkálása, előkészítése nem változik. Mindössze nemhengert iktatnak egy főbe a nyersgyártás előtt, még A nagy teljesítményű téglaprés produktumát rendkívül termelékeny rakodógép pakolja majd a szállítókocsira. Két csatornaszárítóban folytatódik a tégla útja. A kemencétől továbbított meleg levegővel mindössze ’ két napig érlelik a nyersárut. A hagyományos technológiával ehhez négy—hat hét szükséges. Az üzemvezető szakszerűen, lelkesen magyaráz, gesztikulál. A függesztett kettősboltozatú körkemence — amely ráadásul szénport eszik — szinte megjelenik a kívülálló szeme előtt. A targonca már nem újdonság. Mint ahogy az iparvágány sem, hisz vasúton, teherautón egyaránt elszállítható a tégla. (Amikor jut.) Az új, automatikus üzem 88 millió forintba kerül. Nagyobbrészt állami kölcsönből épül. A befejezést jövő őszre tervezik. Most a veszprémi építőkön lakosainak szeme, a megyénk Nagyon sok múlik rajtuk. Ha az alapozással határidőre elkészülnek, 1986-ban megindulhat a próbaüzem. Aki tehát azon a tavaszon építkezik, már az új téglából rakhatja a kéményt. Magyar Emőke A szűrőkeverőben másodszor nedvesítik jz agyagot. A többi között ez a berendezés is javítja a cserép minőségét Mai és holnapi segítőtárs a targonca A megfogószerkezet rabságában átázik a tetőnek való kis méretű téglából is sok kell a családiház-építéshez A 04 esztendős kémény tövében már látható a jövő téglagyárának alapja Fotó: Fenyvesi Ágnes 1984. szeptember 19., szerda POUOÉÚK LAPJA