Dolgozók Lapja, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1985. március 16., SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI XL. évf., 63. sz. BIZOTTSÁGA és a megyei tanács LAPJA Ára: 2,20 forint Emlékezés 1848. március 15-re Koszorúzások, nagygyűlések Koszorúzás a komáromi kopjafáknál (Fotó:­­ tin) A magyar történelem egyik kiemelkedő eseményére, az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő március idusára emlékeztek pénteken országszerte. Ifjúmunkások és diákok, a fiatalok és az idősebbek tízez­rei koszorúzási ünnepségeken, nagygyűléseken adóztak tisz­telettel a történelmünket alakító forradalmár elődök emlé­kének. Budapesten az ünnep reggelén sok száz fiatal gyűlt össze a n­emzeti szí­nű és vörös lobogókkal fel­díszített Március 15-e té­ren, hogy Petőfi Sándor szobránál kegyelettel emlé­kezzék a forradalmár köl­tőre. A Himnusz hangjai után a szobor talapzatán az MSZMP, a KISZ és a Hazafias Népfront pesti Bizottságának, a Buda­fő­városi fegyveres erőknek és testületeknek, valamint Budapest ifjúságának kép­viselői helyezték el a meg­emlékezés koszorúit, majd felcsendült a Szózat. A Múzeumkertben több ezer budapesti fiatal jelen­létében — a forradalmi if­júsági napok nyitányaként — ünnepi nagygyűlést ren­dezett a KISZ Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A 137 esztendővel ezelőtti események történelmi szín­helyén 1848-as dalok, in­dulók csendültek fel. Az ünnepség elnökségében ott volt Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, valamint a párt-, az állami, a társa­dalmi, a tömegszervezetek, a fegyveres erők és testü­letek számos vezetője. A Himnusz hangjait kö­vetően az elnöklő Garam­­völgyi József, a Népfront Országos Hazafias Taná­csának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Simőd Péter, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. (Folytatás a 2. oldalon) A tanácsok fórumán Szakorvos gyógyít Tatabányán minden beteg gyermeket Alapvető minőségi változás zajlott le 1983. óta Tatabányán, a gyermekorvosi ellátásban. A tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén dicséretben részesítette az eredmény elérésében közreműködött orvosokat, egészségügyi szakdolgozókat. A tatabányai városi és Tatabánya 17 gyermek­körzetéből 1983. januárjá­ban csupán háromban mű­ködött szakorvos, jelenleg viszont 13 állandó szakor­vos dolgozik. A rendelők a kórház területi gyer­mekosztályával egy szerve­zetet képeznek, így a kór­ház gondoskodik arról, hogy mindenütt szakorvos álljon a kis betegek ren­delkezésére. Csupán ez az egyetlen változás is kifejezi, hogy bevált a gyermekegészség­ügyi integráció — állapí­totta meg a végrehajtó bi­zottság. Az integrálásnak köszönhető az is, hogy fia­tal orvosokat a kórházban szakorvosokká képezték­, illetve képezik. Ugyancsak az integráció eredménye a szakorvosok folyamatos továbbképzése. a megyei tanács együttmű­ködése révén két körzeti gyermekorvosi nyílt. Épül egy-egy rendelő Kert­városban és a Gál István lakótelepen. Az elmúlt két és egynegyed évben 1 mil­lió 100 ezer forint értékű műszerrel gyarapodtak a gyermekorvosi körzetek. A szülők tapasztalhatják, hogy speciális vizsgálatok egész sorát most nem a kórház­ban, hanem a körzeti szak­rendelőben végzik. A változások hatásaként az orvosok szakmailag is bíztatónak látják jövőjüket Tatabányán. Fontos tény, hogy az érdekes szakmai feladaton túl a letelepülő orvosok lakáshoz jutnak. A most meghirdetett 2 gyermekszakorvosi állás­ra még a határidő lejárta előtt 12-en pályáztak. A végrehajtó bizottság intézkedett, hogy a kertvá­rosi rendelő április végére elkészüljön, a Gál István lakótelepi predig ütemesen épüljön. A korszerű ren­delők lehetővé teszik gyermekszakorvosok, a fel­­ szerelések összpontosítá­sát. A koncentráltan mű­ködő rendelőkben meghos­­­szabbíthatók a idők, és még több fogadási fajta speciális vizsgálatot vé­gezhetnek majd a körze­tekben. Az integráció fej­lesztése lehetővé teszi mind az orvosok, mind a szak­dolgozók még szervezet­tebb továbbképzését, szé­lesebb körű tudományos munkáját. Igyekeznek a jó munkafeltételek mellett megfelelő lakáskörülmé­nyeket is biztosítani. A végrehajtó bizottság szá­mít arra, hogy a jó körül­mények hatásaként a Tata­bányára került orvosok nem kívánkoznak el a vá­rosból, és továbbra sem lesz fluktuáció. Berde Mihály Szakorvos látja el a kis beteget Országos bemutató Oroszlányban Tanúk nélkül Lélektani dráma A felszabadulás óta eltelt negyven esztendő­ben színpadjainkon — önmagában is sokat mon­dó adat — több, mint 300 szovjet színművet mutattak be. Biztonság­gal elmondható, hogy többségük színház­kultúránk szerves ré­szévé vált. Megállapít­hatjuk azt is, hogy szín­házaink ezeket a da­rabokat különös ügysze­retettel, magas színvo­nalú­sították előadásokban ál­színpadra. Ör­vendetes tény, hogy Ar­buzov, és több Bulgakov, Rozov fiatalabb tár­suk a magyar színházak „háziszerzője” lett. Ami­kor színházaink a kortárs szovjet drámairodalom tolmácsolására vállal­koznak, a napjaink való­ságában élő, és e valóság konfliktusaira érzékeny közönség igényeire vála­szolnak. Így van ez Szofja Pro­­kofjeva Tanúk nélkül című színművével is, amelyet március 14-én mutattak be először Oroszlányban. A díszelő­adáson megjelent Ivan Ivanovics Behun, a Szov­jet Kultúra és Tudomány Háza kulturális osztály­­vezetője. A Józsefvárosi Színház először játszott Magyarországon Szofja Prokofjevától darabot. A kétszereplős, kétrészes színmű felzárkózik a XX. századi drámairodalom fő vonulataihoz — vol­taképpen lélektani drá­máról van szó. A szovjet drámaírók legjobbjai — az új tár­sadalom megszületésétől kezdve napjainkig — hi­teles ábrázolói az embert próbáló küzdelmeknek. A kapcsolatok minősége, a munkához, a múlthoz való viszony tartalma, az erkölcsi normák változá­sa, az egyéni és közössé­gi érdek ütközése, nem­csak a szovjet társadalom érdeklődésének áll kö­zéppontjában. Ezek a kérdések a mi életünk­ben is újra meg újra fel­vetődnek, és újra meg újra választ — sokszor a korábbitól eltérőt — kell találnunk rájuk. A Tanúk nélkül című művet Nemes G. Zsuzsa fordította. A darab lénye­gét szavaival így fogal­mazhatjuk meg: két egy­szerű, hétköznapi ember beszélget a színpadon. Egy Férfi és egy Nő. Is­merőseink, barátaink lehetnének. Netán mi magunk vagyunk azok ? Egy Férfi és egy Nő, akik valamikor szerették egy­mást, összetartoztak. Hosszú évek múltak el, mióta útjaink különvál­tak. Az egykori közös élet köldökzsinórja azonban újra meg újra mindig más és más hely­zetben húzza-vonja őket egymás felé. A pillanat, amelyben találkozunk velük, a sor­sukat összefűző, végsőkig elvékonyodott szálak el­varrásának-elvágásá­­nak órája­ menthetetlen. Kapcsolatuk kegyetle­nül gyötrik egymást és önmagukat. Lecsupaszí­tott érzelmeik és indula­taik magasfeszültsége megfosztja őket az ál­arc mögé bújás lehetősé­gétől. Ebben a kíméletlen párviadalban minden hazug és hamis tett, vagy gondolat lelepleződik. Az író problémák ke­reszttüzébe állítja hőseit. Drámájukat a múlt han­gulatai, szép emlékei közt rejtőző titokból, gátlása­ikból, tetükből bizonytalanságér­teremti meg. A szavak és mozdulatok megszokottsága, egy-egy befejezetlen mondat, fél­behagyott gesztus csak ideig óráig menekvés. El­kerülhetetlen a leszámo­lás, a megmérettetés. A kétszereplős lélek­tani drámát Petrik József rendezte, a darab mon­danivalójához alkalmaz­kodva, egyszerűségre tö­rekedve, de mégis nagy­vonalúan. A Nő szerepé­ben Andai Györgyi kevés eszközzel, meggyőzően jelenítette meg a kétség­­beesett nő figuráját. Be­regi Péter aki a Férfit játszotta, lélektanilag is átélte a szerepét.fogalmazta meg Vaderna József roio: rovor z.sou

Next