Dolgozók Lapja, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
Állandóság és változás Megjelent az új helyesírási szabályzat Megjelent a magyar helyesírás szabályainak új, átdolgozott kiadása. Mióta írott nyelvünket szabályzatba foglalták, ez a tizenegyedik kiadás. Az elsőnél még maga Vörösmarty Mihály bábáskodott. Az új szabályzat megszületéséről, a végzett munkáról Fábián Pál akadémikus, a helyesírási bizottság társelnöke tartott a minap tájékoztatót. TIZENKÉT ÉVNYI MUNKA — Ebben az évszázadban a mostani a negyedik szabályzat — mondta Fábián Pál. — Megalkotását egyértelműen nyelvünk változásai tették szükségessé, de cél volt az egyszerűsítés is. A legutóbbi — 1954-es — szabályzatban 438 volt szabályok száma. A mostaniban 299-re csökkent. Ez természetesen nem jelent kisebb szabályozottságot. Jelenti viszont azt, hogy a szabályzat érthetőbb lett. Főleg a rendszerezést illetően nagy a változás. A munka már a hetvenes évek elején elkezdődött. 1973 és 1979 között 21 tanulmány foglalkozott a helyesírási szabályok kérdéseivel. Ezek később az akadémiai bizottság elé kerültek. A Magyar Tudományos Akadémia 1980-ban adott engedélyt az összeállítás megkezdésére. A szabályzatot három év alatt fogalmazták meg, szinte megszámlálhatatlan tényező figyelembevételével. Annak érdekében, hogy a szabályzat a való élettel szoros kapcsolatot tartson, a bizottság munkájába bevonták a szakterületek képviselőit is. A végül a kész, megszerkesztett anyagot a debreceni egyetemen számítógépes módszerrel ellenőrizték. A JÖVŐ SZÁBAD SZABÁLYZATA — A magyar helyesírás szabályainak új kiadása — mondta az akadémikus — nemzeti esemény. Jelentősége nemcsak hazánkban nagy, hanem mindenütt a világon, ahol magyarul írnak. — Az ezredfordulóig várhatóan nem jelenik meg új kiadás, a következő szabályzat megalkotása a 2010—2020-as évek nyelvtudósainak feladata lesz. Azért is volt olyan körültekintő és alapos a munka, hogy a szabálygyűjtemény időtálló legyen. Évekig tartó vita folyt egyes kérdésekről, melyek lekerültek a napirendről. Ilyen volt például az „ly” törlése. Nem annyira azért, mert rendkívül sokba kerülne egy ilyen változtatás, hanem főleg azért, mert szegényedne nyelvünk az „ly” nélkül, s az egységes helyesírásban sokáig zavart okozna. Lényeges változtatásokra nem volt szükség, a magyar nyelv rendszerét nem is lehet megváltoztatni. Felvetődött a számítógépes nyelv kérdése, illetve annak kapcsán az, hogy egyes szláv nyelvek írásához hasonlóan szüntessék meg a kettős mássalhangzókat, helyettük egyjegyű mássalhangzón jellel tüntessük fel a kétjegyűséget. Természetesen ezt az „ötletet” is elvetette a bizottság. AMI MEGVÁLTOZOTT Megmaradt a kiejtés szerinti írás elve. Több idegen szó magyarosodott, s az írás követte a köznyelvivé válást. Így például a Diesel dízel lett. A „levő, mienk” forma mellett polgárjogot nyert a „lévő, miénk” is. Általában az írás igazodott az élőbeszédhez. Stilisztikailag indokolt esetben— versben, szépprózában — el is lehet térni a szabályzattól.A helyesírási bizottság leszögezte, hogy a magyar nyelvben van zárt „e” fonéma, azaz, hangtípus. A nyelvérzék széles körben azonban már annyira bizonytalan e téren, hogy írásban nem kell jelölni. Főleg az elválasztásnál van szerepe, hogy a „dz” és „dzs ’ a többi fonémával teljesen egyenrangú. írásban csak együtt, kettős, illetve hármas mássalhangzóként kerülhetnek át a következő sorba. Mint a helyesírási bizottság elnöke elmondotta, különírás és egybeírás terén továbbra sem sikerült egységes szabályt kidolgozni. Ez a nyelvtudósok következtetése szerint a magyar nyelvben lehetetlen. Néhány szabály azonban segítséget ad a helyesíráshoz, csak a kivételekre kell ügyelni. Változás, hogy intézményneveknél minden kezdőbetű nagy, kivéve az „a” és az .,és”. Ugyanakkor jó néhány eddig tiszteletből, nemzeti tudatból, a fogalom érzelmi töltése miatt nagy betűvel írott esemény, ezután kis kezdőbetűkkel írandó. Így: „nagy honvédő háború”, „nagy októberi szocialista forradalom”. Az írott nyelv a kisbetűk felé tendál, intézményen belüli osztályokat, bizottságokat mindig kis kezdőbetűkkel írjuk. Egyes betűszók írása is megváltozott: ÁFOR,Áfor, KERAVILL,Keravill stb. Az írott nyelv évszázados változására visszatekintve megállapítható, hogy az egybeírás az összetett szavak szaporodása felé tart. Az anyagneves összetett szavaknál „vasvilla, pléhtányér” példájára akkor is egy szó keletkezik, ha többszörös az összetétel, vagy a szókép hosszúnak, szokatlannak tűnik: „alumíniumkandeláber, bakelitjátékszer”. A példák hosszas sorolása itt felesleges. A magyar helyesírás szabályainak tizenegyedik kiadása már kapható könyvesboltokban (többek szerint már nem a szerk), s a remélhetően nem lesz hiánycikk, hiszen igény szerint készül belőle utánnyomás. KÖZÉRTHETŐSÉG A szabályzat nem egy tudós, vagy bizottság műve. Bár természetesen vannak alkotói, a hagyomány szerint most is a Magyar Tudományos Akadémia, mint testület a szerzője. A létrehozásban részt vevő tudósok, szakemberek arra törekedtek, hogy lehetőleg mindenki megértse. Ez persze csak viszonylagosan érhető el, de a cél olyan világos megfogalmazású szabályok élőre hívása volt, melyet egy nyolc általános osztályt végzett, magyarul beszélő-író ember megért. A magyar helyesírás szabályainak egyharmada a szabályzat, kétharmada a szótár. A szótári rész 12 500 példát tartalmaz. Minden esetben visszautal a szabályra. Egy szótári példa nemcsak egyetlen szó helyesírását tartalmazza, hanem úgynevezett „bokrosítással” az alapszó különböző rágós (jeles) formáinak összetételeinek írásához is segítséget ad. Végezetül egy megjegyzés: az iskolai tankönyvek már évek óta az új helyesírási szabályok figyelembevételével íródtak, s így történik az iskolai nyelvoktatás is. Kádár Péter 1985. április 26., péntek Szervezet a békéért 1. Kik osztották meg Európát? Azt már régóta tudjuk, miért vált a hatalmak vezetői szövetséges potsdami értekezletének idejére nyugati hatalmak magataratása sokkal elutasítóbbá a Szovjetunióval szemben, mint amilyen a korábbi jaltai értekezlet idején volt. Nem csak azért, mert az Egyesült Államokat Roosevelt helyett, aki az együttműködés híve volt, immár Truman elnök képviselte. Hanem elsősorban azért, mert a potsdami értekezlet ideje alatt Truman rejtjeles táviratot kapott, amely az első amerikai atomkísérlet sikeres végrehajtásáról számolt be. A következő időszakra az atomfegyver lett a fő eszköze a szovjetellenes, a fiatal népi demokráciák visszaszorítására törekvő amerikai politikának. De nem csak az atombomba. Churchill egykori brit miniszterelnök nyolcvanadik születésnapján valahogy beszédes hangulatba került, és valami olyat mondott el nyilvánosság előtt, ami eddig ismeretlen volt. „Már a háború befejezése előtt, mialatt a német katonák százezerszámra kapituláltak, táviratot küldtem Montgomery tábornoknak, és utasítottam, gondoskodjon róla, hogy a németektől zsákmányolt fegyvereket gyűjtsék össze, hogy azok minden további nélkül kiadhatók legyenek a német hadifoglyoknak, akikkel majd együtt kell működnünk a szovjet előnyomulás megállítására.” A Churchill-nyilatkozat botrányt kavart, és az ezt követő sajtóvizsgálatok, nyomozások sokoldalúan bizonyították azt, amit az egykori brit kormányfő kifecsegett. A Spiegel című hetilap a kutatásokat, amelyekben Arthur L. Smith történész vitt vezető szerepet, így összegezte: „Brit égisz alatt az egykori hitleri Wehrmacht még hónapokig, 1946-ban is, tovább létezett. Hárommillió német katonáról volt szó, akiknek egy része könnyűfegyverekkel is rendelkezett, s akiket régi tábornokaik vezettek. Végül is csak a határozott szovjet tiltakozás kényszerítette ki annak a „szellemhadseregnek” német feloszlatását, amelynek története sok szállal kötődik második világháborút követő drámai eseményekhez, s azok egyik legfontosabb mozzanatához: azoknak az imperialista terveknek végrehajtásához, amelyeknek célja az európai erőviszonyok erőszakos megváltoztatása, a határok újrarajzolása volt. A német katonai kontingens titkos fegyverbentartása mögött az az elképzelés állt, hogy a háborút a Szovjetunió ellen haladéktalanul vagy igen rövid időn belül kirobbantják. Ez a terv még nem vallott kudarcot, amikor a második vasat is a tűzbe tették. Elkezdődött egy alternatív elképzelés kidolgozása: olyan agresszív katonai-politikai tömb kialakítása, amely — ha nem rögtön, akkor a közeljövőben — hadat viselhet a Szovjetunió, a szocializmus útjára lépő országok, s a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. A dolog lényegénél fogva, ezt a második tervet már lehetett titokban tartani.nem Az imperialista blokkpolitika ideológiai megalapozását Winston Churchill verte el. 1946. március végi beszédében az Egyesült Államok Missouri államának fultoni egyetemén megfújta a hidegháború harsonáját: keresztes hadjáratot hirdetett a szocializmus ellen, és meghirdette az angol—amerikai világuralom programját, mint mondotta, „nemcsak a mi időnkre, hanem a következő évszázadokra is”. 1948 márciusában, tehát nem egészen három évvel a fasizmus felett aratott győzelem után, jött létre Anglia kezdeményezésére nyugat-európai országok első katonai tömörülése a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői Brüsszelben állapodtak meg katonai szövetségük megteremtésében. A brüsszeli paktum vezető ereje Anglia volt, s ezzel is igyekezett az amerikai vezető szerepet némileg korlátozni. Ennek ellenére az amerikai politikusok (például Truman elnök) támogatták. Ugyanakkor az Egyesült Államok megteremtette a formális feltételeket ahhoz, hogy alkalomadtán csatlakozzék a brüsszeli paktumhoz, vagy saját égisze alatt egy másik katonai csoportosulást hozzon létre. 1948. július 6-án Washingtonban tárgyalások indultak meg az USA, Kanada és a brüsszeli paktumhoz tartozó országok képviselői között. Ezeken megteremtették az új, szélesebb körű katonai csoportosulás alapjait. A tárgyalások szeptember 9-én értek véget. A kiadott közös kollektív katonai közlemény szerződés megkötését ajánlotta a tagállamok kormányainak. 1949. március 15-én hivatalosan meghívták azokat az országokat, amelyek 1948. decemberében nem vettek részt a szerződés szövegének kidolgozásában. Március 18-án nyilvánosságra hozták a szerződés tervezetét. A következő hónapban pedig — április 4-én —, az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália képviselői Washingtonban aláírták az Északatlanti Szerződést. Ezzel megteremtették az Északatlanti Szerződés Szervezetét. Az 1955. május 14-én alakult Varsói Szerződés históriája nem ezen a napon kezdődik. Voltaképpen ez a história sokkal messzebbre nyúlik vissza, azért, mert a Varsói Szerződés mindenekelőtt megalakítása nem kezdeményező, hanem válaszlépés volt a feleletadás a NATO megalakítására. 2. A Varsói Szerződés válaszlépés A szörnyű sebeket, amelyeket a második világháború ütött, még nem gyógyították be, amikor megkezdődött egy új szovjetellenes tömb kialakítása. Amidőn 1949. április 4-én létrehozták a NATO-t, majd katonai szerveinek hálózatát, a Szovjetunió és a népi demokráciák figyelmeztettek a következményekre — de mérsékletnek, a türelemnek a ritka példáját mutatván, hat teljes esztendőt vártak saját védelmi szervezetük megteremtésével. Csak amikor 1955-ben az adenaueri Nyugat-Németországot is bevonták e szövetségbe, és egykori náci tábornokok vezetésével megkezdődött tizenkét hadosztály felállítása, csak akkor tették meg szükséges ellenlépésüket. Hiszen Nyugaton nem is titkolták, milyen alapon vonták be az NSZK-t e blokkba. Adenauer mondotta: „Nincs egyetlen olyan amerikai, vagy francia tábornok angol sem, aki harcolt volna az oroszok ellen akár egyszer is. A német tábornokoknak e téren van tapasztalatuk.” Erre készültek tehát a NATO- stratégák. Ilyen körülmények közt ültek össze 1955. május 14-én nyolc európai szocialista ország, köztük hazánk képviselői Varsóban, megalakítva a politikai és katonai sokoldalú együttműködési szervezetet, a Varsói Szerződést. Ezzel olyan új típusú szövetségi szervezet született, amely egyértelműen védelmi jellegű. Létrehozása világos és egyértelmű figyelmeztetés volt: a szocialista közösség békét akar, ezért eltökélte, hogy biztonságát együttes érdekeit, erővel, testvéri szövetséget alkotva megvédelmezi. A történelem korábbi koalícióitól eltérően, ez a szerződés nem irányul egyetlen állam vagy államcsoport ellen sem, nem fenyeget senkit. A Varsói Szerződés az egész emberiség érdekeit szolgálva, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmus szándéka meghiúsult, nem tudott új világháborút kirobbantani, s része volt abban is, hogy Európában, s annak határain túl is, megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. Katonai erejéről bebizonyosodott, hogy ez nem egyszerűen e tagállamok ilyen erejének mechanikus összege: felbecsülhetetlenet játszik a katonák szereszilárd tudatossága, hazafias érzése és internacionalizmusa, az ügyünk igazságába vetett szilárd hit. A fegyverrendszerek, a kiképzésfelkészítés, a harc megvívásának elmélete — mindez összehangolt, egységes, hadtudományra, haditechnikára épül. A közös hadgyakorlatok pedig — erősítik a fegyverbarátságot és az együttműködés szellemét, hozzájárulnak ahhoz, hogy a fegyveres erők hatékonyan oltalmazhassák országaink közösségének vodt, kiegyensúlyozott, nyybékés alkotó munkáját. Államaink sosem korlátozták a béke és biztonság érdekében tett erőfeszítéseiket katonai területre, mindig is a politika elsődlegességének lenini tételéből indultak ki. A szerződés nem csupán katonai védelmi szervezet, hanem a szocialista országok hatékony külpolitikai sének fóruma. együttműködékövetkezetes lépéseivel a feszültség csökkentésére, a különböző társadalmi rendszerű mok együttműködésére, áll aa Varsói Szerződés maga is részt vesz a földrész új realitásainak kialakításában. A Varsói Szerződés államainak diplomáciai tevékenysége felbecsülhetetlen szerepet játszott abban, hogy a földrész történetének leghosszabb békés időszakára tekinthetünk vissza. Már a szervezet vezető szervének, a Politikai Tanácskozó Testületnek (PTT) első, 1956. januári ülésén javaslatot fogadtak el az európai kollektív biztonsági szer megteremtéséről. rendkét esztendővel később a szervezet javaslata: kössenek megnemtámadási szerződést a Varsói Szerződés és a NATO országai között, azzal, hogy ez elvezethetne a tömbök egyidejű feloszlatásához. Nagyon lényeges indítvány ez, mivel tükrözi a Varsói Szerződés „rendhagyó” jellegét a hasonló koalíciós szövetségek történetében. A Varsói Szerződés már az első pillanattól kész saját megszüntetésére, ha nem pdl többé fenn az veszély, amely életre hívta. Különösen emlékezetes a Varsói Szerződés országainak ama felhívása, amelyet a diplomáciatörténet fővárosunk nevével kapcsol össze. A Budapesti Felhívás az összeurópai biztonsági értekezlet előkészítésére szólított fel 1969 márciusában. Igaz, az út nem volt egyenes vonalú, nemegyszer úgy tűnt, mintha zsákutcába kerültünk volna. És sok esztendő szívós erőfeszítésére volt szükség, amíg végül e felhívás nyomán, 1975-ben, a helsinki Finlandia-palotában aláírhatták az európai biztonsági konferencia záróokmányát. A legutóbbi időszakban a Varsói Szerződés országai igen nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy el lehessen hárítani azokat az akadályokat, amelyeket az aktivizálódott, szélsőségesen militarista erők állítottak nemzetközi kapcsolatok ala‘jába. Az elmúlt két esztendőben újra és újra bebizonyosodott: a szerződésben tömörült szocialista államok készen állnak arra, hogy józanság és a méltányosság, a az egyenlőség és az egyenlő biztonság szilárd elvi alapjain munkálják ki a megállapodásokat a másik tömb országaival. 1983. januárjában, amikor már aktívan folyt az európai békét veszélyeztető, új amerikai, közepes hatótávolságú eszközök — Pershing—2-k és a manőaverező robotrepülőgépek — telepítésének előkészítése Nyugat-Európa NATO-államaiban, a Politikai Tanácskozó Testület átfogó békeprogramot munkált ki és adott közre. Az észak-atlanti tömb államaihoz fordulva arra hívta fel őket, hogy kössenek szerződést az erőszakról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok biztosításáról. Ezt a felhívást azóta többízben konkrét formában megismételték a Varsói Szerződés országai. A lasz a Pershing—2-k és váa robotrepülőgépek telepítési előkészületeinek folytatása volt, lázas ütemben, olyan módon, hogy még a biztonsági követelményeket sem tartották szem előtt. A békeidőben is lehetséges következményeket a közelmúlt heilbronni balesete feltárta: a Pershing—2 támaszponton bekövetkezett robbanása egy sűrűn lakott vidéken, bizony katasztrófához is vezethetett volna. 1984. januárjában a Varsói Szerződés országai arra hívták fel a NATO-t, hogy kössenek szerződést, amely „vegyi fegyvermentessé” teszi Európát. A válasz az új „Rogers-doktrína” volt, amely még nagyobb jelentőséget tulajdonít e különösen pusztító harceszközöknek. 1984. decemberében berlini tanácskozásukon a Varsói Szerződés külügyminiszterei országainak a nukleáris fegyverkezés mennyiségi és minőségi vonatkozásban történő befagyasztására, és az atomfegyverkísérletek általános tilalmára szólítottak fel. Ahhoz, hogy ennek jelentőségét felmérjük, elegendő arra utalni, hogy az atomfegyverek tökéletesítéséhez csakis a kísérleteken keresztül vezet az út. A politikában nincs feltételes mód, nem tudunk pontosan válaszolni arra kérdésre, „mi lett volna, ha a nincs Varsói Szerződés”? Ám tudjuk, hazánk fejlődéséhez, nemzeti függetlenségének biztosításához is alapvető módon járult hozzá. Ezért fogadta közvéleményünk egyetértéssel és megelégedéssel Kádár János elvtársnak a XIII. kongresszuson elmondott szavait: „A jelenlegi világhelyzetben a Varsói Szerződés tagállamainak gondoskodniuk kell védelmükről, s ennek megfelelően mi is megfelelő szinten tartjuk védelmi erőnket... Itt is megerősíthetem: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés meghosszabbítása mellett foglal állást.” DOLGOZÓK LAPJA 13