Dolgozók Lapja, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

Állandóság és változás Megjelent az új helyesírási szabályzat Megjelent a magyar helyesírás szabályainak új, átdol­gozott kiadása. Mióta írott nyelvünket szabályzatba fog­lalták, ez a tizenegyedik kiadás. Az elsőnél még maga Vörösmarty Mihály bábáskodott. Az új szabályzat megszületéséről, a végzett munkáról Fábián Pál akadémikus, a helyesírási bizottság társelnöke tartott a minap tájékoztatót. TIZENKÉT ÉVNYI MUNKA — Ebben az évszázadban a mostani a negyedik sza­bályzat — mondta Fábián Pál. — Megalkotását egyértel­műen nyelvünk változásai tették szükségessé, de cél volt az egyszerűsítés is. A legutóbbi — 1954-es — szabályzatban 438 volt szabályok száma. A mostaniban 299-re csökkent. Ez ter­­­mészetesen nem jelent kisebb szabályozottságot. Jelenti viszont azt, hogy a szabályzat érthetőbb lett. Főleg a rend­szerezést illetően nagy a változás. A munka már a hetvenes évek elején elkezdődött. 1973 és 1979 között 21 tanulmány foglalkozott a helyesírási sza­bályok kérdéseivel. Ezek később az akadémiai bizottság elé kerültek. A Magyar Tudományos Akadémia 1980-ban adott engedélyt az összeállítás megkezdésére. A szabályza­tot három év alatt fogalmazták meg, szinte megszámlálha­tatlan tényező figyelembevételével. Annak érdekében, hogy a szabályzat a való élettel szoros kapcsolatot tartson, a bizottság munkájába bevon­ták a szakterületek képviselőit is. A végül a kész, megszerkesztett anyagot a debreceni egyetemen számítógépes módszerrel ellenőrizték. A JÖVŐ SZÁBAD SZABÁLYZATA — A magyar helyesírás szabályainak új kiadása — mondta az akadémikus — nemzeti esemény. Jelentősége nemcsak hazánkban nagy, hanem mindenütt a világon, ahol magyarul írnak. — Az ezredfordulóig várhatóan nem jelenik meg új ki­adás, a következő szabályzat megalkotása a 2010—2020-as évek nyelvtudósainak feladata lesz. Azért is volt olyan kö­rültekintő és alapos a munka, hogy a szabálygyűjtemény időtálló legyen. Évekig tartó vita folyt egyes kérdésekről, melyek le­kerültek a napirendről. Ilyen volt például az „ly” törlése. Nem annyira azért, mert rendkívül sokba kerülne egy ilyen változtatás, hanem főleg azért, mert szegényedne nyelvünk az „ly” nélkül, s az egységes helyesírásban sokáig zavart okozna. Lényeges változtatásokra nem volt szükség, a magyar nyelv rendszerét nem is lehet megváltoztatni. Felvetődött a számítógépes nyelv kérdése, illetve annak kapcsán az, hogy egyes szláv nyelvek írásához hasonlóan szüntessék meg a kettős mássalhangzókat, helyettük egyjegyű mással­hangzón jellel tüntessük fel a kétjegyűséget. Természetesen ezt az „ötletet” is elvetette a bizottság. AMI MEGVÁLTOZOTT Megmaradt a kiejtés szerinti írás elve. Több idegen szó magyarosodott, s az írás követte a köznyelvivé válást. Így például a Diesel dízel lett. A „levő, mienk” forma mel­lett polgárjogot nyert a „lévő, miénk” is. Általában az írás­­ igazodott az élőbeszédhez. Stilisztikailag indokolt esetben­­— versben, szépprózában — el is lehet térni a szabályzat­tól.A helyesírási bizottság leszögezte, hogy a magyar nyelvben van zárt „e” fonéma, azaz, hangtípus. A nyelvér­zék széles körben azonban már annyira bizonytalan e té­ren, hogy írásban nem kell jelölni. Főleg az elválasztásnál van szerepe, hogy a „dz” és „dzs ’ a többi fonémával tel­jesen egyenrangú. írásban csak együtt, kettős, illetve hár­mas mássalhangzóként kerülhetnek át a következő sorba. Mint a helyesírási bizottság elnöke elmondotta, külön­­írás és egybeírás terén továbbra sem sikerült egységes sza­bályt kidolgozni. Ez a nyelvtudósok következtetése szerint a magyar nyelvben lehetetlen. Néhány szabály azonban segítséget ad a helyes­íráshoz, csak a kivételekre kell ügyelni. Változás, hogy intézményneveknél minden kezdőbetű nagy, kivéve az „a” és az .,és”. Ugyanakkor jó néhány ed­dig tiszteletből, nemzeti tudatból, a fogalom érzelmi töltése miatt nagy betűvel írott esemény, ezután kis kezdőbetűk­kel írandó. Így: „nagy honvédő háború”, „nagy októberi szocialista forradalom”. Az írott nyelv a kisbetűk felé tendál, intézményen be­lüli osztályokat, bizottságokat mindig kis kezdőbetűkkel ír­juk. Egyes betűszók írása is megváltozott: ÁFOR,Áfor, KERAVILL,Keravill stb. Az írott nyelv évszázados változására visszatekintve megállapítható, hogy az egybeírás az összetett szavak sza­porodása felé tart. Az anyagneves összetett szavaknál „vasvilla, pléhtányér” példájára akkor is egy szó keletke­­­zik, ha többszörös az összetétel, vagy a szókép hosszúnak, szokatlannak tűnik: „alumíniumkandeláber, bakelitjáték­szer”. A példák hosszas sorolása itt felesleges. A magyar he­lyesírás szabályainak tizenegyedik kiadása már kapható könyvesboltokban (többek szerint már nem­­ a szerk), s a remélhetően nem lesz hiánycikk, hiszen igény szerint készül belőle utánnyomás. KÖZÉRTHETŐSÉG A szabályzat nem egy tudós, vagy bizottság műve. Bár természetesen vannak alkotói, a­­ hagyomány szerint most is a Magyar Tudományos Akadémia, mint testület a szer­zője. A létrehozásban részt vevő tudósok, szakemberek ar­ra törekedtek, hogy lehetőleg mindenki megértse. Ez per­sze csak viszonylagosan érhető el, de a cél olyan világos megfogalmazású szabályok élőre hívása volt, melyet egy nyolc általános osztályt végzett, magyarul beszélő-író em­ber megért. A magyar helyesírás szabályainak egyharmada a sza­bályzat, kétharmada a szótár. A szótári rész 12 500 példát tartalmaz. Minden esetben visszautal a szabályra. Egy szó­tári példa nemcsak egyetlen szó helyesírását tartalmazza, hanem úgynevezett „bokrosítással” az alapszó különböző rágós (jeles) formáinak összetételeinek írásához is segítsé­get ad. Végezetül egy megjegyzés: az iskolai tankönyvek már évek óta az új helyesírási szabályok figyelembevételével íródtak, s így történik az iskolai nyelvoktatás is. Kádár Péter 1985. április 26., péntek Szervezet a békéért 1. Kik osztották meg Európát? Azt már régóta tudjuk, miért vált a hatalmak vezetői szövetséges potsdami értekezletének idejére nyugati hatalmak magatar­a­tása sokkal elutasítóbbá a Szovjetunióval­­ szemben, mint amilyen a korábbi jaltai értekezlet idején volt. Nem csak azért, mert az Egyesült Államokat Roose­velt helyett, aki az együtt­működés híve volt, immár Truman elnök képviselte. Hanem elsősorban azért, mert a potsdami értekezlet ideje alatt Truman rejtje­les táviratot kapott, amely az első amerikai atomkísér­let sikeres végrehajtásáról számolt be. A következő időszakra az atomfegyver lett a fő eszköze a szovjet­ellenes, a fiatal népi de­mokráciák visszaszorításá­ra törekvő amerikai politi­kának. De nem csak az atom­bomba. Churchill egykori brit miniszterelnök nyolcva­nadik születésnapján vala­hogy beszédes hangulatba került, és valami olyat mondott el nyilvánosság előtt, ami eddig ismeretlen volt. „Már a háború befe­jezése előtt, mialatt a né­met katonák százezerszám­ra kapituláltak, táviratot küldtem Montgomery tábor­noknak, és utasítottam, gondoskodjon róla, hogy a németektől zsákmányolt fegyvereket gyűjtsék össze, hogy azok minden további nélkül kiadhatók legyenek a német hadifoglyoknak, akik­kel majd együtt kell mű­ködnünk a szovjet előnyo­mulás megállítására.” A Churchill-nyilatkozat botrányt kavart, és az ezt követő sajtóvizsgálatok, nyo­mozások sokoldalúan bizo­nyították azt, amit az egy­kori brit kormányfő ki­fe­csegett. A Spiegel című he­tilap a kutatásokat, ame­lyekben Arthur L. Smith történész vitt vezető szere­pet, így összegezte: „Brit égisz alatt az egykori hitle­ri Wehrmacht még hóna­pokig, 1946-ban is, tovább létezett. Hárommillió német katonáról volt szó, akiknek egy része könnyűfegyverek­kel is rendelkezett, s aki­ket régi tábornokaik vezet­tek. Végül is csak a határozott szovjet tiltakozás kényszerí­tette ki annak a „szellemhadseregnek” német fel­oszlatását, amelynek törté­nete sok szállal kötődik második világháborút köve­­­tő drámai eseményekhez, s azok egyik legfontosabb mozzanatához: azoknak az imperialista terveknek vég­rehajtásához, amelyeknek célja az európai erőviszo­nyok erőszakos megváltozta­tása, a határok újrarajzolása volt. A német katonai kon­tingens titkos fegyverben­­tartása mögött az az elkép­zelés állt, hogy a háborút a Szovjetunió ellen haladékta­lanul vagy igen rövid időn belül kirobbantják. Ez a terv még nem vallott ku­darcot, amikor a második vasat is a tűzbe tették. El­kezdődött egy alternatív el­képzelés kidolgozása: olyan agresszív katonai-politikai tömb kialakítása, amely — ha nem rögtön, akkor a közeljövőben — hadat vi­selhet a Szovjetunió, a szo­cializmus útjára lépő orszá­gok, s a nemzeti felszabadí­tó mozgalmak ellen. A do­log lényegénél fogva, ezt a második tervet már lehetett titokban tartani.nem Az imperialista blokkpoli­tika ideológiai megalapozá­sát Winston Churchill verte el. 1946. március vé­g­i beszédében az Egyesült Ál­lamok Missouri államának fultoni egyetemén megfújta a hidegháború harsonáját: keresztes hadjáratot hirde­tett a szocializmus ellen, és meghirdette az angol—ame­rikai világuralom program­ját, mint mondotta, „nem­csak a mi időnkre, hanem a következő évszázadokra is”. 1948 márciusában, tehát nem egészen három évvel a fasizmus felett aratott győ­zelem után, jött létre Ang­lia kezdeményezésére nyugat-európai országok el­­­ső katonai tömörülése a Szovjetunió és a népi de­mokráciák ellen. Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői Brüsszelben ál­lapodtak meg katonai szö­­­vetségük megteremtésében. A brüsszeli paktum veze­tő ereje Anglia volt, s ez­zel is igyekezett az ameri­kai vezető szerepet némileg korlátozni. Ennek ellenére az amerikai politikusok (például Truman elnök) tá­mogatták. Ugyanakkor az Egyesült Államok megte­remtette a formális feltéte­leket ahhoz, hogy alkalom­­adtán csatlakozzék a brüs­­­szeli paktumhoz, vagy saját égisze alatt egy másik ka­tonai csoportosulást hozzon létre. 1948. július 6-án Wa­shingtonban tárgyalások indultak meg az USA, Ka­nada és a brüsszeli paktum­hoz tartozó országok képvi­selői között. Ezeken megte­remtették az új, szélesebb körű katonai csoportosulás alapjait. A tárgyalások szep­tember 9-én értek véget. A kiadott közös kollektív katonai közlemény szerződés megkötését ajánlotta a tag­államok kormányainak. 1949. március 15-én hiva­talosan meghívták azokat az országokat, amelyek 1948. decemberében nem vettek részt a szerződés szövegé­nek kidolgozásában. Márci­us 18-án nyilvánosságra hozták a szerződés terveze­tét. A következő hónapban pedig — április 4-én —, az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, Franciaor­szág, Nagy-Britannia, Nor­végia, Olaszország és Por­tugália képviselői Washing­tonban aláírták az Észak­atlanti Szerződést. Ezzel megteremtették az Észak­atlanti Szerződés Szerveze­tét. Az 1955. május 14-én alakult Varsói Szerződés históriája nem ezen a napon kez­dődik. Voltaképpen ez a história sokkal messzebbre nyúlik vissza, azért, mert a Varsói Szerződés mindenekelőtt megalakítása nem kezdeményező, hanem válaszlépés volt a feleletadás a NATO megalakítására. 2. A Varsói Szerződés válaszlépés A szörnyű sebeket, ame­lyeket a második világhábo­rú ütött, még nem gyógyí­tották be, amikor megkez­dődött egy új szovjetellenes tömb kialakítása. Amidőn 1949. április 4-én létrehoz­ták a NATO-t, majd kato­nai szerveinek hálózatát, a Szovjetunió és a népi de­mokráciák figyelmeztettek a következményekre — de mérsékletnek, a türelemnek a ritka példáját mutatván, hat teljes esztendőt vártak saját védelmi szervezetük megteremtésével. Csak ami­kor 1955-ben az adenaueri Nyugat-Németországot is be­vonták e szövetségbe, és egykori náci tábornokok ve­zetésével megkezdődött ti­zenkét hadosztály felállítása, csak akkor tették meg szük­séges ellenlépésüket. Hiszen Nyugaton nem is titkolták, milyen alapon vonták be az NSZK-t e blokkba. Adenau­er mondotta: „Nincs egyet­len olyan amerikai, vagy francia tábornok angol sem, aki harcolt volna az oroszok ellen akár egyszer is. A né­met tábornokoknak e téren van tapasztalatuk.” Erre készültek tehát a NATO- stratégák. Ilyen körülmé­nyek közt ültek össze 1955. május 14-én nyolc európai szocialista ország, köztük hazánk képviselői Varsóban, megalakítva a politikai és katonai sokoldalú együtt­működési szervezetet, a Varsói Szerződést. Ezzel olyan új típusú szö­vetségi szervezet született, amely egyértelműen védel­mi jellegű. Létrehozása vi­lágos és egyértelmű figyel­meztetés volt: a szocialista közösség békét akar, ezért eltökélte, hogy biztonságát együttes érdekeit, erővel, testvéri szövetséget alkotva megvédelmezi. A történelem korábbi koalícióitól eltérő­en, ez a szerződés nem irá­nyul egyetlen állam vagy államcsoport ellen sem, nem fenyeget­ senkit. A Varsói Szerződés az egész emberiség érdekeit szolgálva, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az imperializmus szándéka meghiúsult, nem tudott új világháborút kirobbantani, s része volt abban is, hogy Európában, s annak határa­in túl is, megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. Katonai erejéről bebizonyo­sodott, hogy ez nem egysze­rűen e tagállamok ilyen erejének mechanikus össze­ge: felbecsülhetetlen­­et játszik a katonák szere­szi­lárd tudatossága, hazafias érzése és internacionaliz­musa, az ügyünk igazságába vetett szilárd hit. A fegy­verrendszerek, a kiképzés­felkészítés, a harc megvívá­sának elmélete — mindez összehangolt, egységes, had­tudományra, haditechnikára épül. A közös hadgyakorla­tok pedig — erősítik a fegyverbarátságot és az együttműködés szellemét, hozzájárulnak ahhoz, hogy a fegyveres erők hatéko­nyan oltalmazhassák orszá­gaink közösségének vodt, kiegyensúlyozott, nyy­bé­kés alkotó munkáját. Államaink sosem korlá­tozták a béke és biztonság érdekében tett erőfeszítései­ket katonai területre, min­dig is a politika elsődleges­ségének lenini tételéből in­dultak ki. A szerződés nem csupán katonai védelmi szervezet, hanem a szocia­lista országok hatékony külpolitikai sének fóruma. együttműködé­következe­tes lépéseivel a­­ feszültség csökkentésére, a különböző társadalmi rendszerű mok együttműködésére, áll a­a Varsói Szerződés maga is részt vesz a földrész új realitásainak kialakításá­­ban. A Varsói Szerződés álla­mainak diplomáciai tevé­kenysége felbecsülhetetlen szerepet játszott abban, hogy a földrész történetének leghosszabb békés időszaká­ra tekinthetünk vissza. Már a szervezet vezető szervé­nek, a Politikai Tanácskozó Testületnek (PTT) első, 1956. januári ülésén javas­latot fogadtak el az európai kollektív biztonsági szer megteremtéséről. rend­két­­ esztendővel később a szer­­­­vezet javaslata: kössenek megnemtámadási szerző­dést a Varsói Szerződés és a NATO­ országai között, az­zal, hogy ez elvezethetne a tömbök egyidejű feloszlatá­sához. Nagyon lényeges in­dítvány ez, mivel tükrözi a Varsói Szerződés „rendha­gyó” jellegét a hasonló koa­líciós szövetségek történeté­ben. A Varsói Szerződés már az első pillanattól kész saját megszüntetésére, ha nem pdl többé fenn az veszély, amely életre hívta.­ Különösen emlékezetes a Varsói Szerződés országai­nak ama felhívása, amelyet a diplomáciatörténet fővá­rosunk nevével kapcsol ös­­­sze. A Budapesti Felhívás az összeurópai biztonsági értekezlet előkészítésére szó­lított fel 1969 márciusában. Igaz, az út nem­­ volt egye­nes vonalú, nemegyszer úgy tűnt, mintha zsákutcába ke­rültünk volna. És sok esz­tendő szívós erőfeszítésére volt szükség, amíg végül e felhívás nyomán, 1975-ben, a helsinki Finlandia-palotá­­ban aláírhatták az európai biztonsági konferencia záró­okmányát. A legutóbbi időszakban a Varsói Szerződés országai igen nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy el lehes­sen hárítani azokat az aka­dályokat, amelyeket az akti­vizálódott, szélsőségesen mi­­litarista erők állítottak nemzetközi kapcsolatok al­a‘­jába. Az elmúlt két eszten­dőben újra és újra bebizo­nyosodott: a szerződésben tömörült szocialista államok készen állnak arra, hogy józanság és a méltányosság, a az egyenlőség és az egyenlő biztonság szilárd elvi alap­jain munkálják ki a megál­lapodásokat a másik tömb országaival. 1983. januárjában, ami­kor már aktívan folyt az európai békét veszélyeztető, új amerikai, közepes ható­­távolságú eszközök — Pershing—2-k és a manő­a­verező robotrepülőgépek — telepítésének előkészítése Nyugat-Európa NATO-ál­­lamaiban, a Politikai Ta­nácskozó Testület átfogó bé­keprogramot munkált ki és adott közre. Az észak-at­lanti tömb államaihoz for­dulva arra hívta fel őket, hogy kössenek szerződést az erőszakról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok biztosításáról. Ezt a felhívást azóta több­ízben konkrét formában megismételték a Varsói Szerződés országai. A lasz a Pershing—2-k és vá­a robotrepülőgépek telepítési előkészületeinek folytatása volt, lázas ütemben, olyan módon, hogy még a bizton­sági követelményeket sem tartották szem előtt. A bé­keidőben is lehetséges kö­vetkezményeket a közelmúlt heilbronni balesete feltárta: a Pershing—2 támaszponton bekövetkezett robbanása egy sűrűn lakott vidéken, bi­zony katasztrófához is ve­zethetett volna. 1984. januárjában a Var­sói Szerződés országai arra hívták fel a NATO-t, hogy kössenek szerződést, amely „vegyi fegyvermentessé” te­szi Európát. A válasz az új „Rogers-doktrína” volt, amely még nagyobb jelen­tőséget tulajdonít e különö­sen pusztító harceszközök­nek. 1984. decemberében ber­lini tanácskozásukon a Var­sói Szerződés külügyminiszterei országainak a nuk­leáris fegyverkezés men­­­nyiségi és minőségi vonat­kozásban történő befagyasz­tására, és az atomfegyver­kísérletek általános tilalmá­ra szólítottak fel. Ahhoz, hogy ennek jelentőségét felmérjük, elegendő arra utalni, hogy az atomfegy­verek tökéletesítéséhez csakis a kísérleteken keresz­tül vezet az út. A politikában nincs fel­tételes mód, nem tudunk pontosan válaszolni arra kérdésre, „mi lett volna, ha a nincs Varsói Szerződés”? Ám tudjuk, hazánk fejlődé­séhez, nemzeti függetlensé­gének biztosításához is alap­vető módon járult hozzá. Ezért fogadta közvélemé­nyünk egyetértéssel és megelégedéssel Kádár János elvtársnak a XIII. kong­resszuson elmondott sza­vait: „A jelenlegi világ­helyzetben a Varsói Szerző­dés tagállamainak gondos­kodniuk kell védelmükről, s ennek megfelelően mi is megfelelő szinten tartjuk védelmi erőnket... Itt is megerősíthetem: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés meghosszabbítá­­­sa mellett foglal állást.” DOLGOZÓK LAPJA 13

Next