Dolgozók Lapja, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

Jó időben, hétvégén, itt nem ajánlatos kérdezős­ködni, mert jóllehet, ár­nyékban 30 fok fölött re­meg a higany szála, mégis melegebb éghajlatra küldik az embert. A hétfő viszont csendes, ilyenkor mindenki barátságos, az úszómester, a büfés, még a vendég is. Az írás végül úgy állt ös­­­sze, hogy több forgalmas vasárnap után egy hétfői délutáni kérdezősködésre szántunk. Mit ad a Fé­nyes, az Észak-dunántúli Víz- és Csatornaművek fürdőtelepe 1985. nyarán az ide látogatóknak? JÚLIUSI CSÚCSOK Szűcs András, fürdőte­lepvezető alaposan meggon­dolja, mit is mondjon. Né­hány mondat után azonban sikerül meggyőzni, hogy senki nem semmire, csak panaszkodott egyszerűen kíváncsiak vagyunk a pillanatnyi helyzetre, annál is inkább, mert az öreg-tó szennyezettsége miatt fel­tételezhetően megnöveke­dett a forgalom a Fényesen.­­ Az első félév, az is­mert időjárási viszontag­ságok miatt, nem úgy si­került, ahogy terveztük. Áprilisban indult a kem­ping, májusban a fürdő. A vendégeket tulajdonképpen a július hozta meg, az idei csúcs 10-én volt, 6500 fizetővendéggel. Ennyi ta­valy egyetlen alkalommal sem volt — foglalja össze Szűcs András. FEJLESZTÉS FŐSZEZONBAN — Most készül el a fő­bejárathoz közelebb eső kemping szociális blokkjá­ból a mosdó­ zuhanyzó, hi­deg-meleg vízzel. Eredeti­leg a főszezonra szerettük volna átadni, de anyagbe­szerzési gondok miatt el­húzódott a dolog. A követ­kező fázisban klubhelyi­ség, főzőkonyha, mosásra, vasalásra alkalmas helyi­ség vár átadásra, ami a hátsó kempingnél már ta­valy elkészült. Az igazi no­mádok az első kempinget jobban szeretik, ez vadre­­gényesebb. — Területrendezés címén már erre a szezonra eltá­volítottunk, illetve áthe­lyeztünk néhány faházat, raktárépületet, amik za­varták a fürdőzők kényel­mét, közlekedését. Ennek folytatásaként hogy a fürdőtelep tervezzük, terüle­tén lévő üzleteket három csomóponton, a környezet­be illő épületben helyez­zük el, amolyan kívánunk kialakítani. üzletsort Az épületeket a vállalat építi, illetve lyrségeket építteti, az üzlethe­bérbe — a pedig úgy adja magánkereske­dőknek. Jelenleg hat büfé falatozó működik, egy ké­szül. (Profilját tekintve van lángos-, palacsinta-, hal-, hot-dog-sütő). Zöldség-gyü­­mölcsüzlet egy működik, kettő van készülőben. A Generál élelmiszerboltot, a Kristály vendéglőt, a tatai áfész büfét üzemeltet a Fényes területén. Kapható továbbá újság, folyóirat és könyv. A VÍZGONDOK MEGSZŰNTEK — Most már elmondhat­juk, hogy a vízgondok meg­szűntek. Az expressz-veze­­t­ék átadásával ritkábban veszik igénybe kútjainkat a város vízellátásához, az idén ez eddig kétszer fordult elő, az sem főszezonban. — Az öreg-tó hatása? —­ Szűcs András kicsit gondol­kodik a válaszon. — In­kább hiszen, hétvégeken érezhető, ha átlagot számo­lunk, körülbelül húsz szá­zalékkal magasabb a ven­dégek száma, a csúcs pe­dig meghaladta a tavalyit. A kempingen egyértelműen látszik, mindig telt házunk van szinte, mert itt füröd­­het is a vendég. Ami­kor már nem fogadni az érkezőket, tudjuk át­szólunk az idegenforgalmi hivatal kempingjébe. Most már azt mondhatom, jó a kapcsolat köztünk, kölcsö­nösen. A helyettes tavaly, a vezető az idén innen ment át dolgozni, a barát­ság megmaradt. Korábban egyszerűen nem volt igény­ az együttműködésre.­­ A külföldiek között sok a holland, mellettük az NSZK- ból, Ausztriából érkeznek a legtöbben. A szocialista országok turistái közül csehszlovákok és az NDK-­­ beliek szeretik a Fényest. Vendégeinknek mintegy harminc százaléka külföl­di. A minél jobb kiszolgá­lás érdekében középfokú német és cseh nyelvtudású dolgozóink vannak, az „utánpótlás” pedig tanfo­lyamra jár, hogy mielőbb elsajátítsa a nyelvet. HOLLAND SZEMMEL A fürdőtelep-vezető in­formációi után körbesé­táltunk. Az tény, hogy szombat-vasárnap szinte mindenhol sorba kell még vattacukorért is­ állni, de hétköznap nincs tumultus sehol. Elsősorban vissza­térő vendéget keresünk, ebben segítségünkre van Mindenes Dzsonzi, aki nemcsak tolmácsol, hanem ha úgy hozza a sors, autót is szerel, sátrat ver, ami jön. Ráadásul megsértő­dik, ha valaki ellentételez­ni kívánja a baráti segít­séget. Figyelmünkbe ajánl­ja a Van Vuht-családot, amely egy ezüstszürke Cit­roennel érkezett Hollandiá­ból, Breda közeléből. — Már hat éve járunk ide — mondja a családfő. A többiek, akik a sátor, pontosabban lakókocsi-elő­tér árnyékában élénken helyeselnek, ülnek, hol­landul mondják véleményü­ket, amit a „szóvivő” gyor­san átültet németre. — Igen kulturált helynek tart­juk a Fényest, most az idő is kellemes, és már­ pár lépés csak a víz, nem kell a fürdéshez átöltözni, au­tózni. Persze, azt sem sza­bad elfelejteni, hogy nekünk itt olcsó a szabadság eltöl­tése. Először barátokkal voltunk itt, azután mi ajánlottuk a lehetőséget ba­js­zátainknak, most meg, ha körülnéz, jóformán csak hol­land rendszámú kocsit lát ezen a területen. Általában három hétig szoktunk ma­radni, az idén négy hetet tervezünk, és jövőre ismét visszajövünk. Fejlődés? Mi csak ezerkilencszáznyolc­­van óta járunk ide, az azt megelőző állapotokat nem ismerjük, de azóta elég ke­vés a fejlődés. Viszont azt mondhatjuk, minden ké­nyelmünk megvan, amit elvárhatunk. KEDDEN MOZI (A BÜFÉBEN) Hátul, a feneketlennek be­cézett tó mellett található a tatai áfész büféje, amely­nek vezetője Valusek De­zső. Itt egyszerre csaknem 200 vendég tud leülni, a „placcot” két felszolgáló „viszi”. szakképzett (Csúcs- forgalomban lóg a nyel­vük, de azért győzik a büfében azt kérdeztük, mi­­­lyen az áruellátás? Úgy látszik, 1985-ben, az üzlet szerződéses, amikor ez naiv kérdés. Hatféle sör, nyolc-tízféle üdítőital van, a konyha csak frissensül­­teket készít, mirelit-burgo­nyából készül a köret, ta­­sakból a leves, ami kizár­ja a higiénés problémákat. Rendszeres vendégeik a gyerekcsoportok, a Domus üdülő lakói. Figyelmesség, vagy üzlet, mindegy, ked­di napokon a Tó Filmszín­házzal közösen, szabadté­ri mozit tartanak, szinte mindig — „telt házzal” azaz kétszáz ülővendéggel. Vér Vilmos Arc közelről Az első tanácselnök — Jól emlékszem még az első tanácsülés hangu­latára. Ezerkilencszázöt­vennyolc december ötö­dikét mutatott a naptár. A gyerekek is ünnepre ké­szülődtek. A volt kaszinó épületében tartottuk, az 1-es számú teremben. Na­gyon bizakodó alakuló ülés volt.hangulata, Csernák László hajából már kifakították a színt az évtizedek. Hatvanhárom­éves, ő volt az első tanács­elnök, mikor a nagypuszta községi rangot kapo­­t .•. . . Ha jól emlékszem, 1901 lakosa volt akkor a köz­ségnek. Huszonöt tanács­tagunk volt. Először rögzí­tettük jegyzőkönyvben, hogy önálló községgé vál­tunk, aztán megválasztot­tuk a bizottságok és a vb. tagjait. — Mi volt az első konk­rét terv? — Sok elképzelés volt, de legelőször az vetődött fel, hogy meg kell terem­teni a község vezetékes víz­ellátását. Nem ment olyan könnyen, mint elképzel­tük. A járdásítással gyor­sabban haladtunk. Mi kez­dettől fogva a gazdaság — majd kombinát —’ védő­szárnyai alatt voltunk. Rengeteg erkölcsi, anyagi segítséget kaptunk az évek során, kor gyökeresen 1960-tól, mr­ták a gazdaságot, átformál­vonalú lett a fejlődés.egyenes —. Mi volt az első léte­­sítmény, amit átadtak a bábolnaiaknak? — Az óvoda. Egyre több családban dolgozott mind­két szülő, elodázhatatlan volt megépítése. Aztán me­zőgazdasági szakközépis­kolát szerveztünk. A töb­bi célkitűzés megvalósítá­sához is nagyon sok mun­kát adott a helyi lakosság. A bábolnaiakat akkor is egészséges lokálpatriotiz­mus jellemezte. Nálunk ritkán hiányzott valaki a tanácstagok közül. Havon­ta tartottunk tanácsülést. A pusztákról is voltak tanácstagok. Csömörházáról, Farkaskútról, Vasdinnye­­pusztáról. Hozták a gondo­kat. Nem kellett nógatni senkit, hogy szóljon hozzá a kérdésekhez, csak a zseb volt szűk olykor. Ma már­­ nyugdíjasként elnézem, mi minden történt itt a köz­séggé alakulás óta, és cso­dálkozom. Hiszen, rendkí­vül rövid idő telt el. Mi lesz itt az ezredfordulóra? A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta nyug­díjba vonulásakor. Egy élet munkájával érdemelte ki. A Bánságban született, de nagyon messze van már Temesvár. 1949-től bábol­nainak vallja magát. Volt szakszervezeti titkár, fo­gyasztási szövetkezeti el­nök, DISZ-titkár, több ízben párttitkár a településen. A kombinát dolgozójaként bejárta Észak-Afrikát, Közép-Keletet. Hetvenezer kilométert tett meg repülő­géppel a bábolnai termé­keket kísérve. Két as­­­szony lánya van, szép csa­ládi háza és nagy-nagy bé­ke körülötte. A tank, szoba, ahol beszélge­ízléssel berendezett. Semmi hivalkodás, kénye­lem és célszerűség inkább. — Már itt a csatorna vé­ge az utcánkban — mond­ja. — Csak a bekötést kell megcsinálni. Két éve ala­kult a csatornamű-társaság. Kiválóan megszervezték a munkát, nem volna, hogy ilyen gondoltam gyorsan haladnak. Rohamléptekkel készül minden. — rp — 1985. július 26., péntek A cél: 0,4 százalék AZ ENERGETIKUS PANASZKODIK, jól letolták, aztán meg kioktatták. Merthogy. Bizony, úgy­mond, mások felségvizeire evezett. Pedig neki nem az a feladata, hogy a többiek dolgába üsse az orrát! Tartsa rendben a vállalat reá tartozó ügyeit­­. ha­táridőre legyenek készen a különböző előírt kimuta­tások, bizonylatok, törődjön a „háztáji energiával”, idejében készítse el az elvárt takarékossági tervet — a többivel ne törődjön. De mi is történt valójában? Igaz, sem a vállalat építőrészlege, sem az anyagbeszerzés ügyei nem tartoznak a fiatal, ae kez­dőnek már nem nevezhető mérnök energetikus „ha­táskörébe”, ő mégis elgondolkodott. Nevezetesen azon, vajon egy-, legfeljebb kétszintes épületekhez, no meg „placcok” betonozásához, alapozáshoz minek kell a legjobb 450-es meg 350-es portlandcement? Hiszen másutt ezeket hidakhoz, bonyolult vasbeton­konstrukciókhoz, a magas­ (de tényleg magas) épí­téshez használják. Ide viszont megtenné az ennél jó­val kisebb szilárdságú, olcsóbb, például az, amelyben több a kohósalak és a pernye. Hogy mindehhez mi köze van az energetikusnak? Látszólag semmi — valójában sok. A hazai ce­mentfogyasztás ugyanis megközelíti a világszínvona­lat. Ami nemes és becsülendő eredmény lenne, ha éghajlati viszonyaink, földrajzi és építészeti adottsá­gaink indokolnák, hogy ebben az élvonalban tartóz­kodjunk. De nem indokolják. Mi ugyanis viszonylag kevés viaduktot, felhőkarcolót, tengeri létesítményt építünk — családi házat viszont annál többet. Te­hát a jobb minőségű cement az „átlag”­betonba egyszerűen luxus. Ám még mindig nem világos: miért éppen az energetikus feje fáj ezért? Nos, mert a cement ener­giaigényes portéka. Egyetlen tonna előállításához 120—140 kilowattóra villamos energia, és több, mint négymillió kilojoule tüzelési energia kell. Aki tehát cementet takarít meg, az egyben energiát is — nem keveset. Jó évtizede, ám még az energiaár-növekedések után is, bizony nem nagyon volt szempont, mekkora gazdasági­ gyarapodásunk energiaigénye. Egészen 1978-ig egységnyi nemzetijövedelem-növekedést csak több mint egységnyi energiafelhasználással tudtunk el­érni. Akkor, amikor a fejlettebb országok ugyanezt fele, néhol harmada energiával produkálták. A szemléletesen energiarugalmassági mutatónak nevezett szám (amely, mint említettük, 1978 előtt 1- nél nagyobb volt), azaz, a gazdasági növekedés ener­giaigényessége jelentősen csökkent az elmúlt évek­ben. összességében és átlagosan remélhető, hogy eb­ben a tervidőszakban az előirányzott 0,7 alatt ma­rad. Az energiaigényesség csökkentésének folyamata azonban ezzel nem fejeződhet be. Erre az új tervidő­szakban is szükség lesz. Kivált, hogy a hetedik öt­éves terv energetikai előirányzata szerint az említett mutatónak a 0,4-es értéket kell megközelítenie. Mi­képpen érhető el ez az immár szinte világszínvona­lú fejlődés? S valóban világszínvonalú-e? E két kérdésre csak egymással összefüggő válasz adható. Ha ugyanis a gazdasági növekedést sikerül valóban akként elérnünk, hogy egy százaléknyi nem­zeti jövedelemgyarapodás csupán 0,4 százaléknyival növeli az ország energiaigényét, akkor ez, a mutatót tekintve, energetikai szempontból kétségtelenül a vi­lág jobbjai közé sorol bennünket. Ám mindezt csak akkor mondhatjuk magunkénak, ha — egyebek mel­­lett — a termelés anyagigényességét is sikerül mér­sékelni. Ha jóval több magas feldolgozottságú ter­méket állítunk elő. Ha a termelés technológiája kor­szerűbb, a termék modernebb, szebb, célszerűbb, ezért jobban eladható lesz. Másként: ha több a világszínvonalat megközelítő, elérő produktum­ lesz, így tehát a termelés energiaszükségletének csökkentése már nem pusztán energetikai kérdés. Nem fokozható le csupán — az egyébként szükséges! — primer energiamegtakarítás szintjére. Az össze­függések sokkal áttételesebbek, bonyolultabbak. Bár az energiafelhasználás ésszerűsítését szolgáló prog­ram az elmúlt esztendőkben jelentős megtakarítást eredményezett, most alighanem többre lesz szükség. Átfogóbb, komplexebb szemléletre. Annak belátásá­ra, hogy nemcsa­k a kazánház az a hely, ahol az energiát meg lehet fogni. MEGLEHET, EGYSZERŰ A PÉLDA, amivel ezt az írást indítottuk. De véljük, épp ezért önmagát ér­tető. Annak belátását szolgálja, hogy az energetikus cementmentő szándéka tisztességes. Nem kellenék hát sem ott, sem másutt a jobbra érdemes ötleteket leseperni az asztalról pusztán presztízsokokból, úgy­mond, nem tartozik rá. Hiszen az a bizonyos 0,4-es energiarugalmasság csak ekként lesz elérhető. Kellő rugalmassággal. Szabad? Gáspár Gusztáv karikatúrája 3

Next