Dolgozók Lapja, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-26 / 174. szám
Jó időben, hétvégén, itt nem ajánlatos kérdezősködni, mert jóllehet, árnyékban 30 fok fölött remeg a higany szála, mégis melegebb éghajlatra küldik az embert. A hétfő viszont csendes, ilyenkor mindenki barátságos, az úszómester, a büfés, még a vendég is. Az írás végül úgy állt össze, hogy több forgalmas vasárnap után egy hétfői délutáni kérdezősködésre szántunk. Mit ad a Fényes, az Észak-dunántúli Víz- és Csatornaművek fürdőtelepe 1985. nyarán az ide látogatóknak? JÚLIUSI CSÚCSOK Szűcs András, fürdőtelepvezető alaposan meggondolja, mit is mondjon. Néhány mondat után azonban sikerül meggyőzni, hogy senki nem semmire, csak panaszkodott egyszerűen kíváncsiak vagyunk a pillanatnyi helyzetre, annál is inkább, mert az öreg-tó szennyezettsége miatt feltételezhetően megnövekedett a forgalom a Fényesen. Az első félév, az ismert időjárási viszontagságok miatt, nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Áprilisban indult a kemping, májusban a fürdő. A vendégeket tulajdonképpen a július hozta meg, az idei csúcs 10-én volt, 6500 fizetővendéggel. Ennyi tavaly egyetlen alkalommal sem volt — foglalja össze Szűcs András. FEJLESZTÉS FŐSZEZONBAN — Most készül el a főbejárathoz közelebb eső kemping szociális blokkjából a mosdó zuhanyzó, hideg-meleg vízzel. Eredetileg a főszezonra szerettük volna átadni, de anyagbeszerzési gondok miatt elhúzódott a dolog. A következő fázisban klubhelyiség, főzőkonyha, mosásra, vasalásra alkalmas helyiség vár átadásra, ami a hátsó kempingnél már tavaly elkészült. Az igazi nomádok az első kempinget jobban szeretik, ez vadregényesebb. — Területrendezés címén már erre a szezonra eltávolítottunk, illetve áthelyeztünk néhány faházat, raktárépületet, amik zavarták a fürdőzők kényelmét, közlekedését. Ennek folytatásaként hogy a fürdőtelep tervezzük, területén lévő üzleteket három csomóponton, a környezetbe illő épületben helyezzük el, amolyan kívánunk kialakítani. üzletsort Az épületeket a vállalat építi, illetve lyrségeket építteti, az üzlethebérbe — a pedig úgy adja magánkereskedőknek. Jelenleg hat büfé falatozó működik, egy készül. (Profilját tekintve van lángos-, palacsinta-, hal-, hot-dog-sütő). Zöldség-gyümölcsüzlet egy működik, kettő van készülőben. A Generál élelmiszerboltot, a Kristály vendéglőt, a tatai áfész büfét üzemeltet a Fényes területén. Kapható továbbá újság, folyóirat és könyv. A VÍZGONDOK MEGSZŰNTEK — Most már elmondhatjuk, hogy a vízgondok megszűntek. Az expressz-vezeték átadásával ritkábban veszik igénybe kútjainkat a város vízellátásához, az idén ez eddig kétszer fordult elő, az sem főszezonban. — Az öreg-tó hatása? — Szűcs András kicsit gondolkodik a válaszon. — Inkább hiszen, hétvégeken érezhető, ha átlagot számolunk, körülbelül húsz százalékkal magasabb a vendégek száma, a csúcs pedig meghaladta a tavalyit. A kempingen egyértelműen látszik, mindig telt házunk van szinte, mert itt fürödhet is a vendég. Amikor már nem fogadni az érkezőket, tudjuk átszólunk az idegenforgalmi hivatal kempingjébe. Most már azt mondhatom, jó a kapcsolat köztünk, kölcsönösen. A helyettes tavaly, a vezető az idén innen ment át dolgozni, a barátság megmaradt. Korábban egyszerűen nem volt igény az együttműködésre. A külföldiek között sok a holland, mellettük az NSZK- ból, Ausztriából érkeznek a legtöbben. A szocialista országok turistái közül csehszlovákok és az NDK- beliek szeretik a Fényest. Vendégeinknek mintegy harminc százaléka külföldi. A minél jobb kiszolgálás érdekében középfokú német és cseh nyelvtudású dolgozóink vannak, az „utánpótlás” pedig tanfolyamra jár, hogy mielőbb elsajátítsa a nyelvet. HOLLAND SZEMMEL A fürdőtelep-vezető információi után körbesétáltunk. Az tény, hogy szombat-vasárnap szinte mindenhol sorba kell még vattacukorért is állni, de hétköznap nincs tumultus sehol. Elsősorban visszatérő vendéget keresünk, ebben segítségünkre van Mindenes Dzsonzi, aki nemcsak tolmácsol, hanem ha úgy hozza a sors, autót is szerel, sátrat ver, ami jön. Ráadásul megsértődik, ha valaki ellentételezni kívánja a baráti segítséget. Figyelmünkbe ajánlja a Van Vuht-családot, amely egy ezüstszürke Citroennel érkezett Hollandiából, Breda közeléből. — Már hat éve járunk ide — mondja a családfő. A többiek, akik a sátor, pontosabban lakókocsi-előtér árnyékában élénken helyeselnek, ülnek, hollandul mondják véleményüket, amit a „szóvivő” gyorsan átültet németre. — Igen kulturált helynek tartjuk a Fényest, most az idő is kellemes, és már pár lépés csak a víz, nem kell a fürdéshez átöltözni, autózni. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy nekünk itt olcsó a szabadság eltöltése. Először barátokkal voltunk itt, azután mi ajánlottuk a lehetőséget bajszátainknak, most meg, ha körülnéz, jóformán csak holland rendszámú kocsit lát ezen a területen. Általában három hétig szoktunk maradni, az idén négy hetet tervezünk, és jövőre ismét visszajövünk. Fejlődés? Mi csak ezerkilencszáznyolcvan óta járunk ide, az azt megelőző állapotokat nem ismerjük, de azóta elég kevés a fejlődés. Viszont azt mondhatjuk, minden kényelmünk megvan, amit elvárhatunk. KEDDEN MOZI (A BÜFÉBEN) Hátul, a feneketlennek becézett tó mellett található a tatai áfész büféje, amelynek vezetője Valusek Dezső. Itt egyszerre csaknem 200 vendég tud leülni, a „placcot” két felszolgáló „viszi”. szakképzett (Csúcs- forgalomban lóg a nyelvük, de azért győzik a büfében azt kérdeztük, milyen az áruellátás? Úgy látszik, 1985-ben, az üzlet szerződéses, amikor ez naiv kérdés. Hatféle sör, nyolc-tízféle üdítőital van, a konyha csak frissensülteket készít, mirelit-burgonyából készül a köret, tasakból a leves, ami kizárja a higiénés problémákat. Rendszeres vendégeik a gyerekcsoportok, a Domus üdülő lakói. Figyelmesség, vagy üzlet, mindegy, keddi napokon a Tó Filmszínházzal közösen, szabadtéri mozit tartanak, szinte mindig — „telt házzal” azaz kétszáz ülővendéggel. Vér Vilmos Arc közelről Az első tanácselnök — Jól emlékszem még az első tanácsülés hangulatára. Ezerkilencszázötvennyolc december ötödikét mutatott a naptár. A gyerekek is ünnepre készülődtek. A volt kaszinó épületében tartottuk, az 1-es számú teremben. Nagyon bizakodó alakuló ülés volt.hangulata, Csernák László hajából már kifakították a színt az évtizedek. Hatvanhároméves, ő volt az első tanácselnök, mikor a nagypuszta községi rangot kapot .•. . . Ha jól emlékszem, 1901 lakosa volt akkor a községnek. Huszonöt tanácstagunk volt. Először rögzítettük jegyzőkönyvben, hogy önálló községgé váltunk, aztán megválasztottuk a bizottságok és a vb. tagjait. — Mi volt az első konkrét terv? — Sok elképzelés volt, de legelőször az vetődött fel, hogy meg kell teremteni a község vezetékes vízellátását. Nem ment olyan könnyen, mint elképzeltük. A járdásítással gyorsabban haladtunk. Mi kezdettől fogva a gazdaság — majd kombinát —’ védőszárnyai alatt voltunk. Rengeteg erkölcsi, anyagi segítséget kaptunk az évek során, kor gyökeresen 1960-tól, mrták a gazdaságot, átformálvonalú lett a fejlődés.egyenes —. Mi volt az első létesítmény, amit átadtak a bábolnaiaknak? — Az óvoda. Egyre több családban dolgozott mindkét szülő, elodázhatatlan volt megépítése. Aztán mezőgazdasági szakközépiskolát szerveztünk. A többi célkitűzés megvalósításához is nagyon sok munkát adott a helyi lakosság. A bábolnaiakat akkor is egészséges lokálpatriotizmus jellemezte. Nálunk ritkán hiányzott valaki a tanácstagok közül. Havonta tartottunk tanácsülést. A pusztákról is voltak tanácstagok. Csömörházáról, Farkaskútról, Vasdinnyepusztáról. Hozták a gondokat. Nem kellett nógatni senkit, hogy szóljon hozzá a kérdésekhez, csak a zseb volt szűk olykor. Ma már nyugdíjasként elnézem, mi minden történt itt a községgé alakulás óta, és csodálkozom. Hiszen, rendkívül rövid idő telt el. Mi lesz itt az ezredfordulóra? A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta nyugdíjba vonulásakor. Egy élet munkájával érdemelte ki. A Bánságban született, de nagyon messze van már Temesvár. 1949-től bábolnainak vallja magát. Volt szakszervezeti titkár, fogyasztási szövetkezeti elnök, DISZ-titkár, több ízben párttitkár a településen. A kombinát dolgozójaként bejárta Észak-Afrikát, Közép-Keletet. Hetvenezer kilométert tett meg repülőgéppel a bábolnai termékeket kísérve. Két asszony lánya van, szép családi háza és nagy-nagy béke körülötte. A tank, szoba, ahol beszélgeízléssel berendezett. Semmi hivalkodás, kényelem és célszerűség inkább. — Már itt a csatorna vége az utcánkban — mondja. — Csak a bekötést kell megcsinálni. Két éve alakult a csatornamű-társaság. Kiválóan megszervezték a munkát, nem volna, hogy ilyen gondoltam gyorsan haladnak. Rohamléptekkel készül minden. — rp — 1985. július 26., péntek A cél: 0,4 százalék AZ ENERGETIKUS PANASZKODIK, jól letolták, aztán meg kioktatták. Merthogy. Bizony, úgymond, mások felségvizeire evezett. Pedig neki nem az a feladata, hogy a többiek dolgába üsse az orrát! Tartsa rendben a vállalat reá tartozó ügyeit. határidőre legyenek készen a különböző előírt kimutatások, bizonylatok, törődjön a „háztáji energiával”, idejében készítse el az elvárt takarékossági tervet — a többivel ne törődjön. De mi is történt valójában? Igaz, sem a vállalat építőrészlege, sem az anyagbeszerzés ügyei nem tartoznak a fiatal, ae kezdőnek már nem nevezhető mérnök energetikus „hatáskörébe”, ő mégis elgondolkodott. Nevezetesen azon, vajon egy-, legfeljebb kétszintes épületekhez, no meg „placcok” betonozásához, alapozáshoz minek kell a legjobb 450-es meg 350-es portlandcement? Hiszen másutt ezeket hidakhoz, bonyolult vasbetonkonstrukciókhoz, a magas (de tényleg magas) építéshez használják. Ide viszont megtenné az ennél jóval kisebb szilárdságú, olcsóbb, például az, amelyben több a kohósalak és a pernye. Hogy mindehhez mi köze van az energetikusnak? Látszólag semmi — valójában sok. A hazai cementfogyasztás ugyanis megközelíti a világszínvonalat. Ami nemes és becsülendő eredmény lenne, ha éghajlati viszonyaink, földrajzi és építészeti adottságaink indokolnák, hogy ebben az élvonalban tartózkodjunk. De nem indokolják. Mi ugyanis viszonylag kevés viaduktot, felhőkarcolót, tengeri létesítményt építünk — családi házat viszont annál többet. Tehát a jobb minőségű cement az „átlag”betonba egyszerűen luxus. Ám még mindig nem világos: miért éppen az energetikus feje fáj ezért? Nos, mert a cement energiaigényes portéka. Egyetlen tonna előállításához 120—140 kilowattóra villamos energia, és több, mint négymillió kilojoule tüzelési energia kell. Aki tehát cementet takarít meg, az egyben energiát is — nem keveset. Jó évtizede, ám még az energiaár-növekedések után is, bizony nem nagyon volt szempont, mekkora gazdasági gyarapodásunk energiaigénye. Egészen 1978-ig egységnyi nemzetijövedelem-növekedést csak több mint egységnyi energiafelhasználással tudtunk elérni. Akkor, amikor a fejlettebb országok ugyanezt fele, néhol harmada energiával produkálták. A szemléletesen energiarugalmassági mutatónak nevezett szám (amely, mint említettük, 1978 előtt 1- nél nagyobb volt), azaz, a gazdasági növekedés energiaigényessége jelentősen csökkent az elmúlt években. összességében és átlagosan remélhető, hogy ebben a tervidőszakban az előirányzott 0,7 alatt marad. Az energiaigényesség csökkentésének folyamata azonban ezzel nem fejeződhet be. Erre az új tervidőszakban is szükség lesz. Kivált, hogy a hetedik ötéves terv energetikai előirányzata szerint az említett mutatónak a 0,4-es értéket kell megközelítenie. Miképpen érhető el ez az immár szinte világszínvonalú fejlődés? S valóban világszínvonalú-e? E két kérdésre csak egymással összefüggő válasz adható. Ha ugyanis a gazdasági növekedést sikerül valóban akként elérnünk, hogy egy százaléknyi nemzeti jövedelemgyarapodás csupán 0,4 százaléknyival növeli az ország energiaigényét, akkor ez, a mutatót tekintve, energetikai szempontból kétségtelenül a világ jobbjai közé sorol bennünket. Ám mindezt csak akkor mondhatjuk magunkénak, ha — egyebek mellett — a termelés anyagigényességét is sikerül mérsékelni. Ha jóval több magas feldolgozottságú terméket állítunk elő. Ha a termelés technológiája korszerűbb, a termék modernebb, szebb, célszerűbb, ezért jobban eladható lesz. Másként: ha több a világszínvonalat megközelítő, elérő produktum lesz, így tehát a termelés energiaszükségletének csökkentése már nem pusztán energetikai kérdés. Nem fokozható le csupán — az egyébként szükséges! — primer energiamegtakarítás szintjére. Az összefüggések sokkal áttételesebbek, bonyolultabbak. Bár az energiafelhasználás ésszerűsítését szolgáló program az elmúlt esztendőkben jelentős megtakarítást eredményezett, most alighanem többre lesz szükség. Átfogóbb, komplexebb szemléletre. Annak belátására, hogy nemcsak a kazánház az a hely, ahol az energiát meg lehet fogni. MEGLEHET, EGYSZERŰ A PÉLDA, amivel ezt az írást indítottuk. De véljük, épp ezért önmagát értető. Annak belátását szolgálja, hogy az energetikus cementmentő szándéka tisztességes. Nem kellenék hát sem ott, sem másutt a jobbra érdemes ötleteket leseperni az asztalról pusztán presztízsokokból, úgymond, nem tartozik rá. Hiszen az a bizonyos 0,4-es energiarugalmasság csak ekként lesz elérhető. Kellő rugalmassággal. Szabad? Gáspár Gusztáv karikatúrája 3