Dolgozók Lapja, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

SPORT n kiS­iklÁS A természet:pálya, ismeretanyag, szórakozóhely Valamikor nem volt külön tájékozódási futás, az is­meretlenségből hirtelen kinőtt sportág (hogy Monspart Sa­rolta személyében még világbajnokunk is legyen) azelőtt a természetjárók kebelébe tartozott. Kiválásukkal megosz­lott a természet híveinek tábora: azokra, akik versenysze­rűen száguldják be az erdőt, és a lazán poroszkáló, táv­val, idővel kevésbé törődő turistákra. Vagyis, akiknek bő­ven jut idejük a táj csodálására, a kijelölt tisztásokon a szalonnasütésre. Most, hogy a napokban Ta­tán, a TBSC vendégeként összegyűlt négyszáz bányász természetbarát, a találko­zó „fénypontja”, fő moz­gatóereje mégis a III. „Zgyerka János” emléktú­­raverseny volt. Nem egyedi esetként, mert annak ide­jén alighogy szétvált a tu­rizmus és a tájfutás, a ter­mészetbarátok programja­iba hamar odakerült me­gint a „verseny” szó. A „CSODABOGÁR” Az egyesületek széptevő statisztikájába tartozik a természetjárás, létszám szempontjából imponáló a rendszeresen túrázókat odasorolni versenyzők más sportágbeli mellé. Sokba utóvégre nem kerül; a ter­mészet ingyenes sportpá­lya. De hát a verseny? A bá­nyásztalálkozón is ez iz­gatta legjobban a kedélye­ket. Amikor a zsűri bo­nyolult számítgatások után kitette az étterem elé rangsort, a vacsorára jövők a e körül tolongtak és nem az asztaloknál. S­ az ünne­pélyes eredményhirdetés is eléggé elütött a másutt látottaktól. Itt valóban fel­sorakoztak a csapatok a címadó táblák alá és még az utolsó helyezett gárda is kapott tapsot. De a leg­különösebb a díjakért ki­szólítottak sora volt: kis­iskolástól a veteránig min­den korosztállyal. Akadt, aki karonülő gyerekét is vit­te magával. A felsorolt ne­vekben családi kapcsola­tok szinonimának. Hát ezért különös a nagy versenyláz. Vagy ezért nem? Egy atlétánál, úszó­nál, táv és idő dönti el, hányadik lett. Birkózónál, ökölvívónál szintén szabott rend rangsorol, a gólokra, pontra menő játékoknál meg főleg tiszta minden. De itt, ahol a versenynél az utat erdő fedi, s a benne részt vevő lehet kiszikkadt izmú aggastyán, elomló termetű hölgy, vagy für­ge, de még oktalan gyerek? A „titokba” Horváth Zoltán, a megyei Termé­szetbarát Szövetség elnöke vezetett be, aki a szervező­­bizottság egyik „oszlopa” volt, s e minőségben a ve­télkedő előtt végigjárta társaival az útvonalat, el­lenőrizte, egyforma esélyt ad-e a küzdő feleknek. Mert a kétely minden virtusnak vett vetélkedőn feltámad: nincs-e valahol susmus? Az előző esti technikai megbeszélésen például a szintkülönbség (a dombor­zatra értendő) miatt pett vissza egy-két csapat.lé­Tehát a túraverseny is „halálosan” komoly dolog. S itt még a „hazai pálya”, az ismert táj sem ad előnyt: nem csoda, ha a Komárom megyei csapatok messze a „futottak még” mezőnyé­ben végeztek. Az alap, ami összefog időst, heves iramot és lassan fiatalt, lé­pegető turistát: a tájéko­zódási képesség és a helyes ütemtartás. — Valamivel négy kilo­méteren felül volt a táv — mondotta Horváth Zoltán. — Ezt kétszáz perc alatt kellett teljesíteni, ami ké­nyelmes menet. Csakhogy pontosan ennyi idő alatt, mert a hamarabb érkezők­nél, vagy elkésőknél ugyan­úgy hibapontot vontak le. Hét állomás volt útközben, északi rendszer szerint. (Először rendezték így a bányászok versenyét.) Bó­ja és rendező várta itt az érkezőket, tehát el sem lehetett téveszteni. Csak­hogy a csapatok úgyneve­zett „vaktérképet” kaptak, s ezeken utólag be kellett je­lölniük az állomások he­lyét. Ismét A legkisebb eltérésért hibapontok ugrottak. Láttam olyan gárdát, akik felváltva számolták lép­teiket, nehogy tévedjenek a bejelölésnél. Még bele lehetne merül­ni, hogyan fest egy túra­verseny, de talán, ennyiből is képet alkothatunk ró­la. Érdemes volt figyelni az utóbb kirakott helyes térképnél, hogyan fogad­­koztak, máskor majd job­ban csinálják. És amikor az eredményhirdetésnél elismerték, és gáziparnak hogy a kőolaj­­több éven át győztes csapata egyelő­re felülmúlhatatlan. „Node, majd legközelebb!” VÁM A HEGYEN A hőséget jobban figye­lembe véve, másoknak (a nem versenyzőknek) kön­­­nyű, hangulatos kirándu­lás jutott. Irány Tardos­­bánya, idegtépés nélkül. A végén legfeljebb annyi iz­galommal, hogy egy idő­sebb oroszlányi hölgy buszt tévesztett, társai pedig már azt hitték, hogy valahol el­tévedt a vörös sziklákkal teleszórt Bányahegyen. A bányában vezető vár­ta a népes társaságot. Bá­nyász a bányászokat, amit aztán ki is használt arra, hogy a vöröskő művelésé­nek nehézségeit ecsetelje. Hogy sok a meddő, egyre kevesebb a tiszta, nem repedezett kőzet. Borúlátó kalauzolását a „márvány­bánya” csodálatos látvá­nya semlegesítette: akár­hogy is, de azért Tardoson még jó ideig lesz kőfejtés, mint ahogy (ez már a tú­ravezető mondókája volt) évszázadok óta van. A csiszolóműhelyt szin­tén megtekinthették turisták, s remekül erezett a vörös lapok a kezeket is vonzották. A hulladékból jutott emlék. Amikor aztán a buszok még megálltak a bánya bejáratánál (hogy mindenki, a már említett oroszlányi hölgy is elfog­lalja idejövet-helyét), egy kaján humorú és effélében tapasztalt turista megje­gyezte: — Most jön a vám. Min­denkinek le kell adni, amit itt összeszedett. Pedig­ a tardosi bánya mostanában talán örül is az ilyen önkéntes még sel­ejtes takarításnak. KI-KI A PÁRJÁVAL A Szirmai KISZ-tábor­­ban tábortűz és bál hozta még közelebb egymáshoz az összegyűlt négyszáz bá­nyász természetbarátot. Dubinyák Péter, Benyőcs Ferenc, Gyémánt Gyula és társai is ezen fáradoztak már két napja. A Kosela-zenekar alig kezdte el bűvölni a hang­szereit és a népet, már a porondon ropta táncos. Hogy például néhány nő nővel egy párban (egyik kettős különösen sikkesen) az nem számított termé­­szetbarátoknál. Mintha délelőtt nem is a Vértes beszorult levegőjű erdejé­ben izzadtak volna: elkez­dődött egy újabb verseny és eltartott reggelig. — öröm nézni, hogy a különböző bányavidékek dolgozói mennyire szíve­sen vannak együtt — mondotta Nagyváradi Ró­bert, a BDSZ központjá­nak munkatársa. — A mi feladatunk is, hogy ezt elő­segítsük és erre a termé­szetjárás kitűnő módszer. Ahogy hallom, eddig még sehol nem volt ennyire jó túraverseny. A többit, ami még hozzátartozik, láthat­juk most a bálon. Nagy­szerűen sikerült ez a ta­lálkozó, jövőre nehéz lesz felülmúlni. Havasházi László Beérkezett egy csapat, megindul a számolgatás, mennyi a hibapont? (Fotó: Nagy Zoltán) Temesvári az elődöntőben Indianapolisban az Egye­sült Államok nyílt salakpá­lyás teniszbajnokságán női egyes negyeddöntőben a a 4. helyen kiemelt Temesvári Andrea 6:3, 7:6 arányban győzött a 14. helyen kiemelt olasz Raffaella Reggi ellen. A magyar bajnoknő a má­sodik játszmában a rövidí­tést 8:6-ra nyerte meg. Te­mesvári ellenfele a legjobb négy között az amerikai Kate Gompert lesz, aki negyeddöntőben az első he­­­lyen kiemelt bolgár Manue­la Maleevát verte 2 óra 45 perces mérkőzésen, 6:3, 1:6, 8:6 arányban. Gompert egyébként előző találkozó­ján Manuela Maleeva hú­gát, Katerinát is elütötte a továbbjutástól. A férfiak még csak a nyolcaddöntőket játszották, nagyobb meglepetések nél­kül. Ezúttal már jobban ment a játék a 17 eszten­dős wimbledoni bajnok, nyugatnémet Boris Becker­­nek, 6:4, 6:2-re nyert az olasz Francesco Cancellotti ellen. Becker a következő fordulóban az 5. helyen ki­emelt, csehszlovák Milos­­lav Mecirrel mérkőzik, aki 6:1, 6:4-re nyert az ameri­kai Elaine Willanborg el­len. 1985. július 27., szombat Mészölyt megerősítették Új elnököt választottak a Török Labdarúgó Szövetség élére. Kemal Urusu helyét Er­­dogan Ünver foglalta el, aki egyben a Török Sportminiszté­rium elnöke is. — Izgalmas volt számomra is ez az elnökcsere, mert Kemal Urusu szerződtetett a török válogatotthoz — mondotta az MTI-nek Isztambulból Mészöly Kálmán, török szövetségi kapi­tány. — Az új elnök megerősí­tett tisztségemben, hatékony segítséget ígért a munkához. Mészöly azt tervezte, hogy a török válogatott kerettel Tatán készül fel az őszi feladatokra, ez a táborozás azonban elma­rad. A török játékosok klub­jaikban készülnek az idényre, s Mészölynek ezekben a na­pokban az a dolga, hogy ke­­resztül-kasul utazik Törökor­szágban, minden klubot meg­látogat, s minden kiszemelt válogatott játékossal beszélget feladatairól. Az oroszlányi Kerek és Balázsfi, a tatabányai Király a keretben Nyolc magyar a súlyemelő VB-n Augusztus 23-án kezdődik a svédországi Söderteljében az idei, a sorrendben 56. súlyemelő világbajnokság. Azért 56.,, mert a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség időközben hi­vatalosnak ismerte el, az 1922 előtt, 1898 és 1920 között le­zajlott — korábban nem hivatalosnak minősített — világ­­bajnokságokat is. Már nincs egy hónap sem a rajtig, így a versenyzők felkészülése a hajrájához érkezett, s lassan időszerű a csa­pat kijelölése is. Orvos András, a magyar válogatott vezető edzője a Magyar Súlyemelő Szövetség Elnökségének számolt be a készülődésről és javaslatot tett a Söderteljében verseny­zőkre. — Jól versenyeztünk a katowicei Európa-bajnokságon, s azóta nagy munkát végeztünk, mert folytatni szeretnénk az érem- és a pontgyűjtést Söderteljében is — mondta Or­vos András. — Hajdúszoboszlón is táboroztunk, útmutatás alapján edzettek a jelöltek klubjaikban is. Hagyományaink­nak megfelelően a munka javát Tatán végezzük, ott tölt­jük időnk nagy részét. Most is Tatán táborozunk, s a ver­senyzők augusztus 20. után innen indulnak Söderteljébe. A VB-re készülő válogatott keretet Orvos András — az elnökség jóváhagyásával — egy fővel csökkentette. — Babarczi az 52 kilós súlycsoportban ezüstérmes volt az idei EB-n, de utána megsérült, s nincs esélye, hogy a felvonuló több ázsiai lepkesúlyával sikeresen megküzdjön. A 11 tagú világbajnoki keret: 67.5 kg: Kerek István (Oroszlány), 75 kg: Messzi István (Kecskeméti Spartacus), 82.5 kg: Barsi László (Diósgyőr), Király László (Tatabá­nya), Csengeri Kálmán (Ózd), 90 kg: Balázsfi Zoltán (Oroszlány) 100 kg: Szanyi Andor (Olefin), Bökfi János (Békéscsaba), 110 kg: Jacsó József (Diósgyőr), Sándor István (Haladás) és Hlavati András (Bp. Honvéd). — A világbajnokságra nyolc magyar versenyző utazik — mondotta Orvos András. — A végleges szereplőket hátralévő időszak munkája, az ellenőrző versenyek tapasz­a­talatai alapján jelöljük ki. Sakk A svájci Bielben befeje­ződött a férfi sakkvilágbaj­noki zónaközi döntő. Az utolsó, 17. fordulóban Sax Gyula és a továbbjutásra is esélyes, fülöp-szigeti Torre partija függőben maradt, majd a folytatásban a gyar nagymester nyert. ma­A világbajnok-jelöltek közé az amerikai Seirawan és két szovjet, Szokolov, vala­mint Vágányán került. A torna végeredménye: Vágányán (szovjet) 12,5 pont, Seirawan (amerikai) 11,5, Szokolov (szovjet) 11, Torre (fülöp-szigeteki), Van der Wiel (holland), Short (brit) 10,5—10,5, Poluga­­jevszkij (szovjet), Ljuboje­­vics (jugoszláv), Andersson (svéd) 9,5—9,5, Sax, Rodri­guez (kubai) 8—8. OBSK - TBSC előkészületi mérkőzés Gyorsan közeledik a baj­noki rajt ideje, ez a pályá­kon is látszik: egyre a csapatok között az több erő­próba. A testvér-együttesek is igyekeznek egymás fel­készülését segíteni. Az Oroszlányi Bányász területi osztályú csapata pél­dául július 30-án, kedden, délután 5 órától a TBSC NB I-es gárdájával játszik otthon előkészületi mérkő­zést. Monostori Tivadar, az OBSK új edzője tehát régi klubjának csapata ellen pró­bálgathatja játékosai formá­ját. Motorverseny az M5-ösön A nagyközönség még nem használhatja az M5-ös au­tópálya Budapest és Gyál közötti szakaszát, de a hét végén mégis benépesül az épülő út, itt rendezik meg a gyorsasági motoros Bé­ke és Barátság Kupa idei ötödik futamát. Vasárnap 9.45 órakor lesz a BBK- futam ünnepélyes megnyi­tója, ezután pedig 10-kor indítják az 50 kem-esek ver­senyét — ez nem tartozik a BBK-pontversenybe. 11 órától óránként már való­ban élesben folyik a vetél­kedés, előbb a 125 kem-es speciál, majd a 250-es úgy­nevezett BBK-formula, vé­gül a 250-es speciál géposz­tály mezőnye vág neki a 4900 méteres körpályának. A helyszínt a közönség autóval a Nagykőrösi út és a Méta utca keresztező­déstől az autópályán kö­zelítheti meg. A gyalog ér­kezőket a BKV különbu­­szai szállítják a Nagykő­rösi úttól, az 54-es autó­busz megállójától. Hétvégi sportműsor SZOMBAT Labdarúgás: Nemzetközi torna, Tatabánya, sportpálya: Csepel—Dunaszerdahely, 16 óra, Hor­váth O. Tatabányai Bányász—Komarno, 18 óra, Lovassy. Sportlövészet: Megyei bajnokság, Tatabánya, Fürdő utcai lőtér, 8 óra.­ VASÁRNAP Labdarúgás: Nemzetközi torna, Tatabánya, sportpálya. A 3. helyért 16 óra, Kiss G., az 1. he­lyért 18 óra, Bay. Sportlövészet: Megyei bajnokság, Tatabánya, Fürdő utcai lőtér, 8 óra. Tájfutás: Vértes Kupa és Nagy Mihály em­lékverseny. Tatabánya és környéke, 10 óra. DOLGOZÓK LAPJA 15

Next