Dolgozók Lapja, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

NOVEMBER ■ iÁláfyítM [UNK] c [UNK]utuabtoMwote ^ okkâAffîukùoY r­­ S - OkkMmooÔint* oJblaktortöia^dMe^ 1. A munkavédelem állami irányítását, összehangolását és ellenőrzését ki végzi? a) SZOT. b) Országos Munkavédelmi Felügyelőség. c) Minisztériumok. 2. Mi a teendő, ha a sérült eszméletlen, a hátán fekszik és van légzése? a) Fel kell ültetni. b) Stabil oldalfekvő helyzetet kell kialakítani. c) Nem kell hozzányúlni. 3. Hogyan növelhető ködben a közlekedésbiztonság? a) Kis sebességgel. b) Kis sebességgel és ködlám­pával. c) Kis sebességgel és ország­úti fényszóróval. 4. Hogyan növelhető csúszás­­veszély esetén a jármű menet­­stabilitása? a) Megfelelő gumikkal és ve­zetéstechnikával. b) Vezetéstechnikával. c) Leterheléssel. 5. Mi a teendő a kiselejtezett akkumulátorral? a) Dobjuk ki. b) Folyadékkal feltöltve, du­gókkal adjuk el a MEH-nek. c) Tegyük el tartaléknak. 6. Azonos koncentráció esetén a szén-dioxid vagy a szén-mo­­noxid az egészségre ártalma­sabb? a) Egyik sem ártalmas. b) Szén-monoxid ártalmasabb. c) Szén-dioxid ártalmasabb. 7. Miért veszélyes esős időben a nagy sebesség? a) Mert lefröcskölhetünk má­sokat. b) Mert vízrétegre futva el­vész a stabilitás. c) Nem veszélyes. 8. Mire figyeljen a gyalogos és a kerékpáros? a) Lásson és láttassa magát. b) Elég, ha láttatja magát. c) Elég, ha ő lát. Fejtse meg! Töltse ki! Küld­je be ! Cím : Autó—Motor Közönség­szolgálat, 1400 Budapest, Pf.: 1. Nyílt levél egy autóvezetőhöz Tisztelt Kolléga! Elnézését kérem, hogy a nyil­vánosság előtt vetek fel egy problémát, amely Önnel kapcso­latos. Az igazsághoz tartozik, hogy a történet sajnos nem egyedi jelenség, de mi most az ön problémáját szeretnénk „sín­re tenni”. Önt szűkebb és tágabb kör­nyezete úgy ismeri, mint tisz­tes, jóravaló állampolgárt. (Ezt nem vonhatjuk és nem is von­juk kétségbe.). Munkahelyén jól dolgozik és mint autóvezetővel sem volt problémája sem a ha­tóságoknak, sem közlekedő partnereinek. Eddig. A történet tulajdonképpen itt kezdődik. Az történt ugyanis — még a tavasszal —, hogy ön közlekedési balesetet okozott. A rövid krónika. Saját gép­kocsijával egy alacsonyabb ren­dű útvonalról szándékozott ki­hajtani a védett főútvonalra, s ennek következményeként ös­­­szeütközött egy ott szabályosan közlekedő másik személygépko­csival. Ön egyedül ült a gépko­csiban és szerencsére nem sé­rült meg. A másik vétlen ko­csiban viszont egy felnőtt és egy kisgyerek megsérült. Jelen­tős összegű pénzbüntetést ka­pott és jogosítványát is rövi­­debb időre bevonták. Tulajdon­képpen innét is kezdődhetne az a problémakör, amely megéri, hogy a nyilvánosság előtt ke­ressük és adjuk meg rá a vá­laszt. Ön egyáltalán nem volt sport­szerű ebben az ügyben. Széltében-hosszában híresztel­­te, hogy nem volt tárgyilagos, sőt, jogszerű a döntés, melyet ügyében hoztak. Becsületsértés és rágalmazás határát súroló kijelentéseket tett azokkal kap­csolatban, akik döntöttek az ön ügyében. A kákán is cso­mót keresett. Kifogásolta, hogy az ominózus kereszteződés kiépí­tettsége nem megfelelő. A jelző­táblák rossz helyen vannak ki­helyezve és még számtalan olyan rosszmájú és szakszerűt­len kijelentést „terjesztett” a nyilvánosság elé, amely sajnos nélkülözte a tárgyilagosságot. Tisztelt Kolléga! A közlekedés veszélyes üzem és mindannyi­­unknál előfordulhat, hogy téved, vagy rosszul ítél meg egy-egy közlekedési helyzetet és ennek következményeként megtörténik a baj. Az viszont már nagyon fur­csa, hogy ön csak másokban keresi a hibát és teljesen alap­talanul „vádol” olyanokat, akik rájuk bízott feladataikat becsü­letesen végzik, ön nem volt őszinte önmagával szemben sem, másokat pedig félrevezetett. Megfeledkezett néhány „apró­ságról”. A baleset előtt néhány perccel bírságolták meg gyors­hajtásért, mert nagyon sietett. A baleset után derült ki, hogy az ön gépkocsija enyhén szól­va „zilált” állapotban van. Ko­csija fékberendezése sem volt tökéletes. Ezeket az ön szerint „jelentéktelen” dolgokat figyelembe az illetékesek vették dön­tésük meghozatalánál. Bízunk abban, hogy e sorok elolvasása után mégegyszer szembenéz ön­magával, de most már a tárgyi­lagosság optikáján keresztül. Ennek reményében üdvözli: Halász Jenő 1986. november 5., szerda November 15-étől információs ügyeleti szolgálat kezdődik Fel kell készülni a télre! A járműpark erőteljes nö­vekedése egyre jobban megkö­veteli, hogy a közlekedés­ben is megfelelő tájékozott­ságra tegyünk szert. Ez az egyén és a társadalom együt­tes érdeke. Az alapos tájékoztatás és tájékozódás biztonságosab­bá és kényelmesebbé teszi a közlekedést, napjaink zsú­folt forgalma, gondjaink és problémáink megkövetelik a gyors információ áramlást. Főleg az őszi és téli idő­szakban kell, hogy a jármű­vezetők megkapják azokat a szükséges információkat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek. Ez nemcsak a reggeli időszakokra hözik, amikor ködös vonat­vagy havas, jeges útviszonyokra ébredünk, hanem napköz­ben is. Nem mindegy an­nak ismerete, hogy a mun­kába indulók, a szállítók, a tömegközlekedésben résztve­vők milyen között vezetnek.körülmények Sok baleset egyik oka, hogy nem készülünk fel a megváltozott helyzetekre. Úgy közlekedünk, mint az előző napon, vagy 1-2 órá­val előbb. Holott mindig az útviszonyoknak megfelelő­en kell(ene) közlekedni. Nagy feladat hárul tehát ilyen alkalmakkor a közle­kedés irányításával, szer­vezésével és lebonyolításával foglalkozó szervekre. Szük­séges hogy a már kialakult tájékoztatási rendszerek job­ban, hatékonyabban működ­jenek, pontos és gyors formációval szolgáljanak.i­­A napi és folyamatos tá­jékoztatást igyekszik bizto­­sítani az útinform rendsze­re, mely a rádióban, Tv-ben, a sajtóban a kapott infor­mációt közreadja. Ehhez kapcsolódik a távbeszélőkön adott tájékoztatás is. A téli felkészülésből adódó feladatok egyeztetésére ke­rült sor a minap. Szó volt a jobb koordinálásról és a megfelelőbb naprakészségről. Ezt ugyanis és a köz érdeke mindnyájunk is megkí­vánja. De azt is, hogy egy­­egy hóesés, síkosság alkal­mával mindenki a maga területén azonnal megtegye a szükséges intézkedéseket. A közlekedést segítő szol­gáltatással természetesen él­ni is kell. Elvárható min­den közlekedőtől, hogy szük­ségét érezze annak, hogy nap mint nap tájékozódjon, felkészüljön a holnapi nap­ra. Esetenként az is, hogy korábban keljen fel, ha kell az útvonalát változtassa meg. Vannak olyan helyzetek, ha jobb hogy nem vesszük elő a gépkocsit. Közösek ezek az érdekek, és be kell tartani akkor is, ha esetenként nehéz, vagy kényelmetlen. Persze a tö­megközlekedés dolgozói, vagy a gazdasági munkát vég­zők nem válogathatnak. Ná­luk szintén megnő az irá­nyítók és vezetők feladata. Sok helyen jó gyakorlatként kialakult a meteorológiai elő­rejelzés figyelembevétele. Egymásért sok mindent le­het tennünk, egymást is f­igyelmeztethetj­ük. Az információs , ügyeleti szolgálat november 15-től megkezdődik és a közleke­dők részére tájékoztatást tud adni az időjárásról és a köz­utak helyzetéről az alábbi telefonszámokon: Közúti Igazgatóság Tatabánya, te­lefon: 11-866, Komárom Me­gye Tanácsa, telefon: 11-511. H D. Eső után karambolhoz igyekszik a R­ohammentő Nagyobb figyelmet egymásra ! A mostohább időjárási vi­szonyok a közlekedés részt­vevői közül a gyalogosan közlekedőkre is jelentős ha­tással vannak. Az őszi-téli időjárás az eddigieknél sok­kal nagyobb veszélyhelyze­teket teremthet számukra. Az őszi esős, ködös idő próbára tesz autóst, gyalo­gost egyaránt. A megváltozott útviszo­nyok (víztócsák, szakadó eső stb.) sokszor más irányba terelhetik a gyalogosok fi­gyelmét. A tócsákat kikerü­lő gyalogos elsősorban arra, koncentrál, hogy „száraz lábbal” keljen át az úttes­ten. A figyelemnek ez a faj­ta „megosztása” számtalan baj eredője volt már és le­het a jövőben is. Ugyan­csak jelentősen befolyásol­hatja a gyalogosok mozgás­formáját és irányát is az öl­tözködés. A télikabátot, fején csuklyát viselő gyalo­­­gos szintén nehézkesebb mozgása bonyolíthatja a gyalogos és a járművezető közötti viszonyt. No, és a gyermekek! Az iskolába vonuló gyermekhad szintén más szituációkat okozhat ősszel , mint az év más időszakában. mek is másképpen A gyer­mozog, mint máskor. Nem akar bő­rig ázni, vagy fázik, éppen ezért fut, rohan. Az idősebbek is máskép­pen közlekednek. Ők ugyan nem futnak, mint a gyere­kek, de az időjárásváltozás őket is befolyásolja. Az idő­sek között elég gyakori szemüveges, a csökkent lá­­­tóképességű. A párás szemü­vegen keresztül jóval később észlelik a közlekedő jármű­veket. A buszmegállókban vá­rakozó utasok is fázósabban, didergősebben várják a jár­műveket. Sajnos elég gya­kori, hogy az úttesten köz­lekedő járművek a csákat nem kikerülve vízte­„be­borítják” akik egy-egy a gyalogosokat, ilyen „locso­lástól” menekülve várat­lanul az úttestre lépnek. A járművek ablakai is gyorsabban párásodnak és a gépkocsivezető látásban kor­látozottabb lesz. A járművezetőknek is na­gyobb figyelmet kell szen­telniük a mozgásukban meg­változott gyalogosokra. Egy­szóval a kedvezőtlen idő­járás nagyobb körültekin­tést és figyelmet igényel járművezetőtől, gyalogostól egyaránt. Kiss Sá­ndor Folytatódnak a küzdelmek A Megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács az év első félévében felhívással for­dult a megyében lévő gaz­dálkodó szervezetek, intéz­mények vezetőihez, melyben meghirdette a II. országos­­ munkahelyi munkavédelmi, közlekedésbiztonsági és el­sősegélynyújtó vetélkedő­sorozatot. Felhívásunk alapján megye több vállalatánál, in­­­tézményénél tartottunk már közlekedési témájú előadá­sokat, majd ezt követően sok helyen már sor került a munkahelyi vetélkedőkre, a területi KBT-k segítsé­gével. A vetélkedősorozat mun­kahelyi szintű küzdelmet már sok helyen megtartot­ták. A nyertesek készülnek a következő fordulóra, me­lyen a városi KBT-k a munkahelyi győztes csapa­tok részére rendeznek majd meg 1987. május 31-ig. Kérjük azokat az üze­meket, intézményeket, kom­binátokat,­­és termelőszö­vetkezeteket, amelyeknél az őszi munkálatok eddig akadályozták a munkahelyi vetélkedők megtartását, hogy kezdjék meg a küz­delmeket, hogy ezt az első fordulót 1987. január végé­ig be tudjuk fejezni és a csapatok készülhessenek a területi versenyre. Várjuk a jelentkezéseket az „Iskolák a közlekedésbiztonságért" mozgalomra Mint ismeretes, az Or­szágos Közlekedésbiztonsá­gi Tanács közel tíz­­ éve meghirdette az általános és középfokú tanintézmények számára az „Iskolák a köz­lekedésbiztonságért” ver­senymozgalmat.­­ Az elmúlt évek során — a KISZ-bizottságok és az úttörőelnökségek segítsé­gével — sikerült elérnünk azt, hogy a megye iskolái­nak több, mint 70 százalé­ka részt vesz ebben a ne­mes mozgalomban, melynek fő célja az, hogy a tanuló­ifjúság ismerje meg és a gyakorlatban is­ valósítsa meg a balesetmentes közle­kedés szabályait, minél ke­vesebben szenvedjenek kö­zülük közlekedési balesetet. Az 1986/87-es mozgalmi évre már több iskola is be­küldte nevezését, azonban szeretnénk elérni, hogy minden iskolánk KISZ- alapszervezete és úttörőcsa­pata vegyen részt a mozga­lomban. Tehát várjuk a jelentke­zéseket, melyeket kérünk legkésőbb 1986. november 25-ig megküldeni az MKBT titkárságának. Cím: 2805 Tatabánya, Pf. 541. Az úttörőcsapatok a csa­pat számát és nevét is tün­tessék fel a nevezéseken! MKBT Titkárság bOLDOZÓK LAPJA 13

Next