Dolgozók Lapja, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

A Tavaszi Tárlat elé A már hagyományos Ta­vaszi Tárlat idén, 24-én, vasárnap nyílik április még Tatán, a városi művelődési központban és a tatai Vár­ban. A nagyszabású kiállí­tások keresztmetszetet ad­nak a megye képző, ipar- és fotóművészetéről. A fotóművészek tárlatát délelőtt fél tizenegykor a művelődési házban Süme­gi György, a Művelődési Minisztérium képzőművé­szeti osztályának vezetője nyitja meg. Kél órával később, 11 óra­kor a Várban a képző- és iparművészeti kiállítás meg­nyitóján Feledy Balázs, a Művészeti Alap művészeti igazgatója mond bevezetőt. A Tavaszi Tárlatot a Komá­rom Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya, a Ko­márom Megyei Múzeumi Szervezet és az Észak-du­nántúli Képzőművészek Ko­márom megyei csoportja ké­szítette elő. sok mintegy­­ két kiállítá­száz alkotás látható, s a művészek kö­zött tíz díjat osztanak ki. Ez évtől kezdve a nagy­szabású seregszemlét új alapokra helyezik. Virág Je­nő, a megyei művelődési osztály főelőadója a kiállí­tás egyik szervezője a mos­tani tárlat kapcsán a kö­vetkezőket mondotta: — A kétévenként meg­hirdetett Tavaszi Tárlatot ezúttal néhány változtatás­sal kívántuk érdekesebbé és színvonalasabbá tenni. Mindenekelőtt azzal, hogy első ízben egy kiállítás ke­retén belül állítanak ki a képző- és iparművészekkel a fotográfusok. Ez a kiállí­tóhely szűkössége miatt ugyan nem jelent egy hely­színt, de a tatai Vár és a városi művelődési központ közelsége lényegében térben is összekapcsolja a két kol­lektívát. A közös kataló­gusban pedig minden kiál­lító szerepel egy-egy képpel. Ezzel a tárlattal is szeret­nénk érzékeltetni, hogy a fotográfiát egyenrangúnak tekintjük a többi művésze­ti ággal. Természetesen az lenne az ideálisabb megol­dás, ha rendelkeznénk Ta­tán, vagy Tatabányán leg­alább egy akkora kiállítóte­remmel, ahol együtt mutat­hatnánk be a teljes kollek­ciót. Ilyen épület azonban jelenleg nem áll rendelkezé­sünkre, ezért a kényszer­­megoldás.­­ A másik újdonság, hogy meghívtunk a kiállításra több olyan művészeti főis­kolást is, akik megyénkből kerültek a Képzőművésze­ti, vagy Iparművészeti Fő­iskolára. Közülük öten küld­tek műveket, sőt, szerepel­nek a díjazottak között is. Szerepeltetésükkel nem titkolt célunk, hogy megpró­báljuk megyénkhöz kötni őket, érezzék figyelmünket, s esetleg itt folytassák mű­vészpályájukat. Remélhető­leg városaink is felfigyelnek rájuk. A közelmúltban ös­­­szegyűjtöttük a megyéből elszármazott művészek lis­táját, s számunkra is meg­lepetés volt, hogy mintegy ötven nevet sorolhatunk fel. Többségük országosan szá­mon tartott alkotó. Jó len­ne, ha az újabb nemzedé­kek után tagjai közül a főiskola többen visszajönnének a megyébe, mint eddig. Változást jelent az eddi­giekhez képest, hogy a me­gyei művelődési osztályon kívül más szervek is aján­lottak fel díjakat, így a KISZ megyei bizottsága, a megyei ifjúsági és sportosz­­­­tály, a TIT megyei szerve­zete, a Tatai Városi Tanács és az SZMT. Úgy véljük, nemcsak van szükség a sport területén ■ közös össze­fogásra, hanem ■ a művészet támogatásához is szélesebb > bázisra, mecénálásra van­­ szükség. Ez a felismerés még nagyon lassan terjed. A­­ katalógusban ezúttal feltün­­te­tettük az alkotások árait is, s remélve, hogy lesznek in­­­­tézmények, gazdasági egy­ségek, melyek vásárolni­­ szeretnének a kiállított mű­­­­vekből. — Mit lehet előzetesen el­­­­mondani a kiállított anyag­­­­ról? — A kiállításra harminc­öt hivatásos képző- és ipar­művész, tíz amatőr képző- í művész és tíz főiskolai hall­­­­gató, valamint a fotóklub­­ és más intézmények fotósai­­ kaptak meghívást. Negy­­­­vennégy alkotó küldött fest­­­­ményt, grafikát, szobrot,­­ kerámiát, közülük harminc­­­­nyolctól fogadott el a zsűri művet. A 23 fotográfus al­­­­kotása közül tizenhárom al­­­­kotó fotóját fogadták el. A­­ zsűrizésről annyit, hogy pártatlan, tárgyilagos és­­ igen szigorú művészek vá­­­­logatták ki az alkotásokat. Természetesen — mint min­­­­dig — most is vannak, akik­­ kifogásolták egy-egy tésüket. De tudomásul dön­­t venni, hogy ez a zsűri kell s így látta a beküldött kollekciót, s meggyőződésem, lényegé­­­ben jól válogattak. Különö­­­­sen a fotográfiai alkotások­­­­ból sikerült egységes szín­­­­vonalú kollekciót összeállí­­­­tani. Ami különösen örven­­­­detes, hogy a „Tatabányai Fotóműhely” színvonalában­­ egyértelműen felzárkózott­­ az „Esztergomi Fotóklub”­­ mellé. A képzőművészeknél s­o­ha nem is történt lénye­­­­ges megújulás, de a fiata­­l lok előretörését érzékelhet­­­­jük, hiszen az öt díjból hár­­­­mat ők kaptak. A kiállítás­­ egészének értékelése azon­­­­ban a kritikusok feladata. ,­ A rák ellen... VÍZSZINTES: 1. A Komárom Megyei Ráke­llenes Egyesület jelszava (zárt betűk: L, E, O, L). 7. Bokréta. 13. Korallgyű­rűtől körülzárt vízterület. 14. Indulatszó. 16. Tréfás történet. 17. A másik helyre. 18. Énekel. 20. Napszak költői neve. 21. Láptalaj felső rétege. 22. Sűrű bokros terület. 23. Madár gyom­­ra. 24. Jugoszláv folyó. 25. Éne­kesmadár népies neve. 27. Alom egynemű betűi. 28. Szolmizá­­ciós hang. 29. Tökéletlen égéskor keletkezik. 30. Egyen­letes felületű. 32. Lombos nö­vény kártevője. 34. Kis súly, röviden. 36. A legtöbb emlős állat testét borítja. 38. Csa­torna az NSZK-ban. 40. A Du­na mellékfolyója az NSZK-ban. 42. Szomjoltó. 44. Tüzes pe­csenyebor. 47. Főétkezés. 49. Magasítja a házat. 50. Sedő egy­nemű betűi. 51. Vas község. 53. Fűszernövény, megyei né­velővel. 55. Határozott néve­lők. 56. Az USA tagállama. 58. ...az ember lánya; Andersen Nexo műve. 59. Nyeles törlő­ruha, névelővel. 60. Lábápoló­szer márkája. 61. A csokoládé nyersanyaga. 62. River ... . ar­gentin labdarúgó klub. 63. Az Arva-folyó szlovák neve. 65. Költői indulatszó. 66. Áruba bocsátás. 67. Olimpiai bajnok finn futó. FÜGGŐLEGES: 1. Formáló­dás. 2. Idegen női név. 3. Női név. 4. Csavart szarvú antilop. 5. Spanyol exkirályné. 6. ... Paz, bolíviai város. 8. A kén és az alumínium vegyjele. 9. Ady álneve volt. 10. A vízsz. 1. sz. sorban említett nevének rövidítése. 11. egyesület betű. 12. Fényesen csillog. Görög 15. Állati fekhely. 18. Hegységal­kotó kőzet. 19. ...tarda, tú­zok. 22. Ölre menő küzdelem. 23. A szobába fáradni. 25. Rá­gószerv. 26. Ötgörög hangsor. 29. A Kaukázus vidékén élő­­ nép a Szovjetunióban. 31. elektroakusztikai márka. Japán 32. A szénmezőt takaró kőzet. 33. Egyesületet létrehozó. 35. Pára. 37. Szigetköz! 39. Becézett fér­finév. 41. Hazánk fővárosa. 43. Vérképző szerv. 43. Olaszország nevének rövidítése sportverse­nyeken. 46. Ivőedény. 48. Gyer­mekgondozónő. 50. Nyelvtanu­lás kelléke. 52. Légiesen kön­­­nyed. 54. Lándzsaszerű fegy­ver. 55. Ritka férfinév. 57. Tény. 59. Fundamentum. 61. A kálium és az alumínium vegy­jele. 62. Lengyel és osztrák au­tók jelzése. 64. Vonat eleje! 66. Helyrag. Nagy Balázs LAPJA Fantázia, stílusérzék, türelem Azt hihetnők, hogy a szuper szövőgyárak korában oly an­­­nyira felesleges, hogy szinte képtelenségnek tűnik kézzel szőni. Nos nem! Hiába árasztja el a világot bármilyen választékban a tömegtermék, annak, amit egy kéz, s általa a személyiség hozott létre, többszörösen nagyobb a becse. Nos, amikor egy szövő­szakkörről beszélünk, lehetetlen­ megkerülnünk ezeket a gondo­latokat. Képünkön a tatabányai KPVDSZ Művelődési Otthon Kiváló címmel kitüntetett szövőköre tagjainak munkáit láthatják, akik rendszeresen, évenként rendeznek kamarakiállítást. Az amatőrök­nek meghirdetett országos pályázatokon is sikerrel szerepelnek, vezetőjük Nagyné Nyikos Anna, aki székely hagyományok meg­ismerésére és megőrzésére buzdít. Jelenleg kilenc szövőállványon és egy eredeti szövőszéken dolgozhatnak, de a tagok közül töb­beknek már otthon is van állványa. Jusztin Tibor felvételei A mi kis bérletes ügyeink „Válogatás az 1988. évi Magyar Játékfilmszemle al­­kotá­saiból. Május 9. hétfő, 17.15 órakor Sára Sándor— Csoóri Sándor: Tüske a kö­röm alatt. Május 16. hétfő, 17.15 órakor Magyar József: A Mi kis ügyeink. Május 23. hétfő, 17.00 órakor Kása Ferenc: A másik ember I—II. Programunk kiegé­szül egy ritkán látható filmcsemegével: április 25. hétfő, 17.15 órakor Jancsó Miklós: Magánbűnök, köz­erkölcsök című filmjét ve­títjük.” Gyakorlatilag semmi ér­telme nem lenne, ha a Ko­márom Megyei Moziüzemi Vállalat pénzt áldozna, hogy ezt ma meghirdesse. Ha én lennék a moziüzemi vállalat, fityinget sem ad­nék ki egy ilyen szövegért. Pedig a bérletre, a tatabá­nyai Turul Filmszínházba több, mint 400-an voltak vevők. A szöveg kiegészült azzal, hogy eljönnek a meghívott művészek filmvitára: az alkotók. Va­a­lamennyien, Jancsó Miklós kivételével. Ki tudja miért, őt eleve nem ígérték a mo­zikedvelőknek. A többieket viszont igen. A vetítést követő filmviták is vonzották a nézők (vá­sárlók, vevők, hitelezők) többségét. Aki filmbarát, a mai valóság, s a közelmúlt tör­ténelmének érdeklődő ré­szese, gondolom, egyetért azzal, hogy a meghirdetett művekkel akár a Turul mo­zi nézőterének többszörösé­re is lehetett volna látoga­tókat toborozni. Még akkor is, ha egyik, vagy másik film netán kiesik a sorból. De ez most mellékes. A lényeg alapvetőbb. Ar­ról a túl sokat hangozta­tott tényről van szó, hogy a kultúra (is) áru. Ha va­laki jegyet vált a Big Bill nagynénikéje című filmre és helyette a Little boy unokaöccse címűt kezdik el vetíteni, számára a pénzé­ért, persze, hogy becsapva érzi magát. Felháborodik és székét csapkodva távozik a filmszínházból. Még akkor is, ha a pót­lék minősége az eredetinél jobb. Ö nem ezt választot­ta ki. * Hagyjuk el a körítést, maradjunk csak a hirdetési s szöveg változott végénél: „Programunk kiegészül egy ritkán látható filmcsemegé­vel: április 25., hétfő, 17,15 órakor Jancsó Miklós Ró­ma új Cézárt akar című filmjét vetítjük.” A magyar típusú kultu­rális megújulás, sőt átala­kítás jegyében a Magán­ügyek ... című Olaszország­ban készített, s nem is szinkronizált Jancsó művet valahol valakik, valamiért a nemlétező tilalmi listára tették. Ízlés-, erkölcs-, és tudatromboló, filmnek ne­vezett agyrémeket nem tet­tek oda, mert ez a lista a prüdéria jegyében is fo­gant. Na jó! Sokan tudták, hogy ezt a filmet kivették a zártkörű vetítésekre enge­délyezett alkotások közül is. Azért vették meg a bér­letet, mert a hirdetés nyo­mán az a hiú remény tá­madt bennük, mégis meg­tekinthetik a művet. Szink­rontolmáccsal. Eligazító műsorvezetővel: Kálmán a pártiskola N­émeth tan­székvezető-tanára vállalta a feladatot. A műsorváltozás hírére sokan lemondták a bérletet. De maradtak még. Éppen elegen. Hiszen a másik, szintén olasz vendégszerep­lés idején rendezett munka is híres, s a nagy művész életművének szerves része. * Maradjunk megszokott stílusunknál, s idézzük is­mét a hirdetés végét! „Programunk módosuló kiegé­szül egy ritkán látható filmcsemegével: április 25., hétfő, 17.15 órakor Jancsó Miklós: Pacifista című film­jét vetítjük, Íme, sikerült a magyar Jancsó Miklós mindhárom, máig olasz nyelven beszélő filmjét felsorolni. Ügyes, de mi tagadás, újabb bérlete­sek kaptak a fejükhöz tőle. * Mindezt a panaszos mozi­rajongók bérleteiből, a ja­vítgatásokból látom, s óva­kodom attól, hogy akár Turul mozi dolgozóit, akár a a vállalat központját meg­keressem. Érvek, ellenérvek csapnának össze, kelnének, s a tény­indulatok csak tény maradna. A megyeszékhelyen köz­ben a kiragasztott havi mű­sorplakátokon szintén sza­porodnak a javítgatások, át­ragasztások. Műsorváltozás, változás hátán. Miféle szervezés az, mely ezt megengedheti ma­gának ? ! A mozikedvelő közönséggel szemben, iyet még jó filmekkel, de­a korábbinál több tással sem könnyű szolgálta­meg­nyerni. Hiszen az árak több, mint érezhetően nőt­tek. Egy sikerfilm másfél órájáért ötven forintot, sőt ha kicsit hosszabb, kine­vezve kétrészesnek, még többet is elkérnek. Meggon­dolja a néző e videovilág­­ban, hogy jegyet váltson, vagy inkább megmaradjon végső esetben a jó öreg te­levízió nálunk látható nyolc programjának egyik filmve­títésénél.* A bérlet a jelenlegi for­mában is kitűnő filmeket tartalmaz, s mindenkinek ajánlható, akit a magyar film úttörő törekvései, je­lenük gondjai, közelmúl­tunk tisztázandó eseményei érdekelnek. Még akkor is, ha nem minden meghívott alkotó jön el a találkozóra, még akkor is, ha esetleg újabb módosítás történik a műsorban. (Jaj, csak az ne legyen!) Az ügy — mert ügy ez a javából — nincs tanulságok nélkül. Módosítani kellett az Esztergomi Petőfi Filmszín­ház filmsorozatának prog­ramját is. Panaszkodtak a KOMÉP Bokányi Dezső Művelődési Központjában, hogy más film kapták, mint amit kópiáját nekik ígértek. Hasonló esetek for­dultak elő a Tatabányai Ságvári Endre Iskola, nép­­házbeli vetítéseinél, így el­vesztik a filmszínházak a nehezen, s már jól kiépített közönségszervező hálózatu­kat is. Azt a munkát pénz nélkül, csak jó kedvvel, hittel, lehet végezni. Az el­keseredés elszorítja az em­ber szívét. Más megyékben tájékozódásunk szerint nincs ilyen módosítási hullám. * Az értékes filmsorozat el­ső bérleti előadása mégis április 25-én, este negyed 6-kor lesz a Turul Film­színházban. Jancsó Miklós: Pacifista című filmje látha­tó majd. A megértéshez szinkrontolmács segíti a né­zőket. Bérletek, belépők, a helyszínen is kaphatók. A Lapkiadó Vállalat ezúttal eltekint a hirdetés árától. Ez a sokat szidott és ártat­lan közönségszervezők juta­léka. Kádár Péter 1988. április 23., szombat

Next