Dolgozók Lapja, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

A Közművelődés Házában: Xilók, plattik, guppik... és tengeri herkentyűk Valószínűleg még nem volt ilyen Magyarországon. Ekkora méretű, ilyen vál­tozatos és gondosan kivite­lezett akváriumi-terráriumi állatbemutatót még nem ren­deztek hazánkban. „Aki még nem jött el ide és nem látta, nem is tudja, mit vesztett. Régen volt­­ ilyen élményben részem" — mondta egy nagymama az elmúlt évben rendezett dísz­hal terráriumi állatkiállítás megtekintése után. Akkor több mint tizenöt­ezren látták és csodálták meg a bemutatott állatokat, könyveket, technikai eszkö­zöket. a Sokan kérdezték, írták le vendégkönyvbe. Miért nincs ilyen gyakrabban, mi­ért nem lehet ilyet látni máshol is? A válasz még csak az le­hetett: ha lehetőségünk lesz, jövőre is megrendez­zük. A A lehetőség immár adott. Közművelődés Háza nem csak időlegesen adott otthont az akvarista szak­körnek, a kiállítás nem csu­pán fellángolás volt a tagok részéről, hogy megmutas­sák, mire képesek... Még szinte be sem zártak, le sem bontottak, már tervez­ték az ideit. Ki az, aki sze­reti ismételni önmagát? Az 1988. évi kiállítás már a ter­vezés időszakában túlnőtte az előzőt. Mi lenne, ha Európa or­szágaiban akvaristákat ke­resnénk meg, bemutatkoz­nánk és meghívnánk őket kiállítóként, látogatóként? Ha látják, megítélik mun­kánkat, tanácsaikkal, szak­­irodalommal segítenek min­ket, végre, kinőhet gyer­mekkorából a magyar akva­risztika és terrarisztika. A kérdést tett követte. Sok száz levél kelt útra Eu­rópa minden országába rö­viden bemutatva a tatabá­nyai akvaristák eddigi munkáját, eredményeit, meghíva a címzetteket az 1989. évi kiállításra. A Köz­­művelődés Háza ehhez is sok segítséget adott. A rendezvénynek jeges színezetet ad az külön­Ele­venszülő Halak Bajnoksága. Mi is ez tulajdonképpen? A kedvelt, sokak tartott halak többsége által ele­venen szüli meg utódait... Sokan ismerik is a legjel­lemzőbb molli, xifo, platti, guppi változatokat. Ezen a bajnokságon is ezek a halak versenyeztek több mint 200 kicsi meden­cében úszkáltak a verseny során. Hogyan is zajlik le egy ilyen verseny, mit is bí­rál a zsűri? Sok magyar és külföldi tenyésztőnek elküldött ver­senyfelhívás alapján történt a nevezés ez év tavaszán. Május 19-én, este nyolcig kellett jelentkezniük a „versenyzőknek”. Érkeztek halak postán, vonaton, re­pülőn, az NSZK-ból, autón Ausztriából, Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból, az NDK-ból, Belgiumból és természetesen Magyarország különböző helyeiről. Halak lévén,­­ elmondani nem tudták, milyen volt az út­juk, vidáman úszkáltak a versenymedencében. A fogadóbizottság előze­tes bírálat alapján döntötte el, hogy a „jelentkező” részt vehet-e a versenyen. Minek alapján döntöttek? Évtizedek óta létezik nem­zetközi előírásgyűjtemény (standard), melynek alapján megítélték a halakat az elő­zetes, majd később a ver­senybírálat során is. Amikor a halakhoz kevés­bé értő emberek meghallot­ták a kiírást, azt kérdezték: ezen a versenyen szülnek a halak és azt bírálják? Szó sincs erről. Legegy­szerűbben talán hasonlítva a kutya- és macskaszépség­versenyekhez, ahol fajtán­ként az alak, nagyság, szőr­zet, farok és fül állása, stb. dönti el, hogy „ki” lesz a győztes, a halaknál fajtán­ként az előíráshoz viszo­nyított testforma, nagyság, szín, farok, hát, hasúszó nagysága, állása döntött. A verseny végén öröm­mel­­ vették tudomásul szervezők (A Közművelődés a Háza és a Tatabányai Ak­varista Szakkör), hogy részt vevő külföldi verseny­­­zők azzal távoztak, ha jö­vőre meghívást kapnak, szí­vesen eljönnek megint, mert színvonalas, jó verseny volt. A város is tetszett nekik, mert az itt élő emberek kö­zött jól érezték magukat. Elvitték jó hírünket Euró­pa sok városába, és ez a tény nemcsak az akvaristák számára fontos. A bajnokság már befeje­ződött, a kiállítás még tart június 18-ig, gondolkodnak be már azon a szervezők, hogyan lehetne szebben, job­ban megrendezni a jövő évit? A válasz már adott! A biztosítja Közművelődés Háza egy állandó be­mutató megteremtésének feltételeihez a termet, az ak­varisták pedig a technikát, állatokat, és nem utolsósor­ban szakmai hozzáértésüket. Ez a bemutató hiányt igyekszik pótolni, mivel a közelben nincsen állatkert, és az iskolások már csak könyvekből, filmekből is­merik ezeket az állatokat. Nem elhanyagolható szem­pont az sem, hogy a jelenleg mintegy 80 szakkör tagjainak főt számláló értelmes, érdekes szabadidős elfoglalt­ságot biztosít. A szakkörnek mindenki tagja lehet, akit ezek az ál­latok érdekelnek. „ Jelentkezni A­­ Közm­űve­­lődés Házában lehet, a szakkör vezetőjénél. A ta­tabányai akvaristák bíznak abban, hogy a mostani kiál­lítást, majd később az állan­dó bemutatót megnézve, egyre népesebb lesz azok tá­bora, akik más szemmel né­zik a természetet, akik se­gítenek majd a jövő évi bajnokság és kiállítás meg­rendezésében. Tatabányá­nak nincs különösebb ide­genforgalmi nevezetessége. Az idei rendezvény bizonyította, hogy van, sikere ami idevonzza, ha csak néhány napra is a magyar és kül­földi vendégeket. Dolgozzunk ezért EGYÜTT !!! Rövid idő elteltével meg­érkeztek a válaszok Cseh­szlovákiából, Lengyelor­szágból, az NDK-ból, Auszt­riából, az NSZK-ból, Belgi­umból; írtak akvaristák és terroristák, hogy jönnek ki­állítani, vagy megnézni a kiállítást. Mennyiben lesz másabb ez a kiállítás, mint az elmúlt évi? — A külföldi bemutatók a biztosítékai annak, hogy az akvarisztikában, terra­­risztikában jártas érdeklő­dők is találnak majd külön­legességeket. — Környezetünk védel­mében már azzal is sokat tehetünk, ha leküzdjük az irtózást. Ezért láthatók lesznek védett hazai hüllő­ink, kétéltűink is, megismer­hetik azokat a látogatók. S, ha üveg mögött nézhetik meg színezetük szépségét, kedves viselkedésüket, talán keve­sebben lesznek azok, akik a réten, az erdőben, a vízpar­ton, járva belerúgnak, agyoncsapják a békát, gyí­kot, vagy tétlenül végigné­zik, ahogy egyesek kínozzák ezeket az állatokat. Balogh Zoltán (Fotó: Jusztin) Készülő televíziós produkciók Új tévéfilmek forgatása kezdődik meg a következő napokban, hetekben a tele­vízió műhelyeiben. Jókai Mór: Erdély arany­kora című regényéből­ Hor­váth Z. Gergely készít fil­met. A XVII. századi Er­délyben, Apafi Mihály fe­jedelemsége idején játszódó történet az egykori erdélyi belpolitika egymást követő drámai fejleményeit eleve­níti fel. A darabban — ame­lyet csehszlovákiai helyszí­neken forgatnak — Toldy Géza és Bánsági Ildikó játssza a főbb szerepeket. Esztergályos Károly Kosz­tolányi remekművéből, az Édes Annából forgat tévé­játékot. A tragikus emberi sorsán túl egy korszak vi­lágát is érzékeltető klasszi­kus regény felvételei június végén kezdődnek Esztergá­lyos Cecília, Nagy-Kálózy Eszter, Mens­áros László és Blaskó Péter szereplésé­vel. Ugyancsak a drámai főszerkesztőség viszi filmre több kortárs író munkáját, köztük Ördögh Szilveszter: Föloldozás és Osztojkán Bé­la­ című Nincs itthon az Isten alkotását, valamint Sütő András: Mert ahová te mégy... című önéletraj­zi ihletésű novelláját. A Képzőművészeti Szer­kesztőség az egyik legjelen­tősebb magyar magángyűj­temény tulajdonosát, Ko­­lozsváry Ernőt keresd fel A győri tanáremb­er negyedszá­zada gyűjti a modern ma­gyar festészet mestereinek műveit. A műsorban el­mondja, hogyan és miért kezdett gyűjteni, s bemu­tatja gyűjteményének leg­szebb darabjait. A szerkesz­tőség egy másik produkció­ja az Ótestamentum szép történetének, az egy­ik Esz­ter könyvének az MTA ál­tal őrzött, XVIII. gazdagon illusztrált, századi, héber nyelvű tekercsváltozatát mu­tatja be. Az Eszter-tekercs­ről Komoróczy Géza pro­fesszor, az ókori Kelet tör­ténetének szaktudósa be­szél, utalva a könyv perzsa­­zsidó-keresztyén összefüggé­seire, történelmi és vallási vonatkozásaira is. pouooasóK 4 LAPJA Példátlan társadalmi összefogással Iskolabővítés az a „Józsefbe­­roszlányi ti" , a párttitkár 5... Az igazgató culáger volt a betont keverte Tavaly, a vakáció kezdete előtt, amikor az OBSK sporttelepéről visszafelé jöt­tem, feltűnt, hogy a József Attila Általános Iskolában nagy felújítási munkákba kezdtek. Megálltam. A felsős nebulók a kerítést festették, mások a terepet rendezték. A legnagyobb munkazaj az épülő új szárny felől jött. A betonkeverő „mocorgását” vidám, tréfálkozó hangok törték meg. Az igazgató, Farkasvölgyi Ákos éppen „culágerolt”. A súlyos vöd­röt felfelé húzta a csigán, a tetőn Németh Tibor, fizika­tanár terítette el egy szak­értő szülő segítségével matériát. Lent a párttitkár, a Cseh László ketten gyomra etette a fene­keverőgépet. Eltelt egy év — az első kapavágástól még kettő sem —, és az „József Attilában” oroszlányi felépült az új épületszárny. Kedd délután igazgató Farkasvölgyi Ákos ünnepélyes külső­­ségek között mutatta be a meghívott vendégeknek a földszinti összkomfortos öl­tözőt, az úttörőszobát és a fő büszkeséget, az emeleti számítógépes tantermet. Ez­előtt, két éve a „csakazért­­is” dolgozott a fiatal igaz­gató és a tantestület lelké­ben, mert a kívülállók őrült­ségnek tartották a vállalko­zást. Volt némi igazság a féltők véleményében, hiszen csak a tervrajz és 130 ezer forint készpénz lapult az intézmény páncélszekrényé­ben. Mégis a vállalkozóknak lett igazuk! ... Mert a városi tanács adott egymillió forintot... Mert forintot a hiányzó 3 milliót!) néhány tanácstag felajánlásából, pályázatból, az MSZBT adományából, s különösen a példátlan mér­tékű társadalmi összefogás­ból elő lehetett teremteni. Mégpedig úgy, hogy a szén­bánya egyes üzemei, a szü­lők, a diákok, a tanárok, nem utolsósorban az iskolá­s­hoz valamilyen formában kötődő kisiparosok részt vál­laltak az építés munkálatai­ból. Amikor Rajnai Katalin, az a úttörőtanács titkára átvágta számítógépes tanterem ajtajában a nemzeti színű szalagot, egy új világ tárult az érdeklődők szeme elé. — Tizenhat Commodore Plus 4 számítógéppel felszerelve a tanterem, van és egy tanári géppel — tájé­koztatott Fischer Gyula, az iskola számítástechnikai munkaközösségének vezető­je. — A számítógépeket egy TC—NET-rendszerbe állítot­tuk. — Szeptemberben már az első osztályokban elkezdjük az oktatást — folytatta. — Célunk az, hogy jó prog­ramfelhasználó legyen a ta­nuló nyolcadikos koráig, s kellően ismerje az informa­tikát is. A kollégáim, Zám­­bó Zsuzsa, Prónikné As­­permajer Gabriella, Németh Tibor, Magyar Henrik és egy friss diplomás, garanci­át jelentenek többek között arra, hogy a későbbiekben a matematika és a fizika ok­tatásán túl a kémia, a tör­ténelem, a földrajz, a zene, végső soron az összes tan­tárgy oktatásában a számí­tógépes tantermet teljes kapacitásában kihasználjuk. Az oroszlányi „József” — túlzás nélkül — az ország legjobban felszerelt számí­tógépes iskolái közé emelke­dett. A szomszédságában, a Lengyel­­ József Gimnázium­ban hasonló rendszert al­kalmaznak. E két oktatási szint jól épül egymásra, megvan a továbblépés lehe­tősége. Legnagyobb szükség erre van! Korszerű lehetőséget ad­ni — európai színvonalon — a gyermekek fejlődéséhez. Gáspár Gusztáv Fischer Gyula a vezérlőpultnál az első gyakorlóéra után­Fotó: Fenyvesi Ági Öreg varázslók és boszorkánypalánták Gyermekműsorok és gyermekfilmek VIII. szemléje Kőszegen Volt nagy vásár, harsona és úttörősramli, kézművesek és a Bergendy-zenekar, bű­vészek, külföldi tudósítók és díszvendégek, álló-, ülő-, stb. fogadás, kirándulás Ausztriába, meg ami szem­szájnak ingere... Kőszeg ezúttal is kitett magáért, egyszóval, igazi fesztiválhangulat uralkodott az elmúlt héten Nyugat- Dunántúl tündéri kisvárosá­ban. Gazsó Ferenc egyetemi docens vezetésével öttagú zsűri volt hivatott az elmúlt két év tévés gyermekműso­­raiból kiválogatott huszon­kilenc filmet megítélni, dí­jakat osztani. A szemle fő­díját ezúttal is maguk, a gyerekek (az ország k­­lön­­böző pontjain működő­“!! ál­talános iskola diákjai, Bu­dapesttől Kecelig) adomá­nyozták. A színvonal, a zsűri és a közönség véleménye szerint sem volt egyenletes, a négy kategóriából egyben — is­meretterjesztő dokumen­tumműsorok — nem is ad­tak ki kategóriadíjat. A tün­déri animációs filmek mel­lett a játékfilmek aratták a legnagyobb sikert, míg a szórakoztató-művészeti ka­tegóriában igen egyenetlen volt a vetített anyagok mi­nősége. A fődíjat a gyerekek ez­úttal is játékfilmnek ítélték, méghozzá négyes holtver­seny után, nyílt szavazással, a Muszty—Dobay kettős ál­tal írt Horváth Zoltán által rendezett BOSZORKÁNY­PALÁNTA című gyermek­­musical-nek. A szakmai zsűri hat egyé­ni teljesítményt értékelt. A legjobb rendezés díját Dé­­bényi László kapta a PER­­PETUM MOBILE című so­rozat „A maszk” című epi­zódjáért. A vizuális forma­nyelv újszerű használatáért operatőri díjban részesültek az ANDERSEN ÁLMOK — A rendíthetetlen ólomkato­na című kisjátékfilm mun­katársai, Fuksz Lehel és Sára Balázs. A legjobb író­nak járó díjat Gion Nándor, jugoszláviai magyar mű­vész kapta, a Keresünk egy jobb hajót című játékfilmért. Az új CIM-CIM—Lázár Er­vin című kisfilm alkotója, E. Szabó Márta a legjobb szerkesztőnek járó díjat ve­hette át. A díszlet- és jel­meztervezők díját Lévai Sándor, a DÜS KIRÁLY MADARA című televíziós bábjáték munkatársa kap­ta. Varga Csaba, a SZEK­­RÉNYMESÉK című film al­kotója az animáció, a tárgy­­mozgatás újszerű használa­táért részesült elismerésben. És íme, a kategóriadíjak: 1. Játékfilmek: KÜLÖN­BÖZÖM, TEHÁT VAGYOK, tévéfilmsorozat Laci című epizódja. Rendezte: Dömöl­­ky János. II. Animációs fil­mek: megosztott első díj, a TINTI KALANDJAI című rajzfilmsorozat Fogjunk bé­kát című része. Rendezte: Gyulay Líviusz és Szobosz­­lay Péter, valamint az ARANYMADÁR című rajz­film Pilinszky János verses meséjéből. Rendezte: Ke­resztes Dóra és Orosz Ist­ván. III. Művészeti és szóra­koztató műsorok: Nemze­dékek: Szavak a fogmosópo­hárban című műsor. Ren­dezte: Kardos Ferenc. IV. Ismeretterjesztő és dokumentumfilmek: A zsű­ri nem adott ki díjat gyenge színvonal miatt. Bár a a vendéglátók és a jelenle­vők véleményét, hogy a szemlére szükség van, és viszlát ’91-ben, lelkesen tolmácsolta Preininger Fe­renc, a városi tanács elnö­ke, mégis elgondolkodtató, hogy a díjazott filmek alko­tói vagy a fiatalabb korosz­tályhoz, vagy a nem első­sorban tévés munkában ne­vet szerzett művészek kö­zül kerültek ki. A címben említett öreg varázslók még mindig uralják a műsorké­szítési mechanizmust, ám, mint a kőszegi példa is mu­tatja, nem az elvárható színvonalon. Amíg sokan a bástyák bevehetetlenségén őrködnek a minőségi alkotó­­tevékenység helyett, szinte naívságnak tűnnek Katkics Ilonának, a szemle igazgató­jának bevezető mondatai: „A gyermeki lelket gondoz­ni kell! És mi hathatna rá jobban, mint a művészetek gazdagsága! A fő cél az le­gyen, hogy utódaink becsü­letes, igazságszerető, okos, mások sorsára emberekké váljanak!"érzékeny Veér Károly 1989. június 12., hétfő

Next