Dolgozók Lapja, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám
Az egyház független akar lenni Harc helyett kiengesztelődést... A Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata A l 0rp«Ttpuvpl< részvétele a társadalmi meg------------ - ájulásban címmel nyilatkozatot tett közzé a Magyar Katolikus Püspöki Kar. A nyilatkozat elöljáróban megállapítja: az egyház az elmúlt évtizedekben intézményeitől megfosztva, vallási életében korlátozva és meggyengítve, olykor hibákat elkövetve, nyilvánosan ugyan nem hallathatta szavát az egész nemzetet érintő súlyos társadalmi kérdésekben, mégis jelentős szerepet játszott azzal, hogy az emberi személy méltóságának, az örök igazságoknak és értékeknek őrzője és védelmezője volt. Hazánk most elindult a demokratikus jogállamiság megteremtésének útján — folytatódik a deklaráció. Az egyház, amely benne él a társadalomban, prófétai küldetésének tekinti, hogy az evangélium alapján irányelveket, értékítéletet adjon, a konkrét kérdésekben pedig gyakorlati útmutatással szolgáljon. Az egyház társadalmi küldetését kifejtve, a Püspöki Kar nyomatékosan kijelenti: az egyház intézménye független akar lenni a politikai pártoktól. Tiszteletben tartja az állami autonómiáját, de azt is elvárja, hogy a politikai hatalom szintén tartsa tiszteletben az egyház autonómiáját, s biztosítsa számára azokat a feltételeket, amelyek szükségesek Krisztustól kapott küldetésének maradéktalan teljesítéséhez. Az egyház kovásza, lelke és lelkiismerete akar lenni a megújuló társadalomnak. Ebben az értelemben emeli föl szavát a minden emberre kiterjedő társadalmi igazságosság érdekében, az emberi élet védelmében, követeli az erkölcsi értékek, a lelkiismereti szabadság, a kölcsönös tisztelet és tolerancia érvényesülését, s ezek intézményes megerősítését és biztosítását. Síkra száll a szegényekért, idősekért, magányosokért, betegekért, megfogant, de még anyjuk méhében halálra ítélt magzatokaért. Arra buzdíja híveit, hogy vegyenek részt a társadalmi életben, kapcsolódjanak be a nemzet életének felelős és tudatos alakításába, és csoportokba szerveződve érleljék ki, fogalmazzák meg, a közéletben is képviseljék a keresztény elveket, hogy ezáltal az országban többségben lévő katolikusok érdekei kellő súllyal kifejeződjenek. Az egyház mindig kapja meg azt a lehetőséget, hogy kifejthesse nézeteit a szociális és társadalmi kérdésekben — hangsúlyozza a nyilatkozat. A továbbiakban megállapítja: a közjó előmozdítása, megfelelő életfeltételek biztosítása minden állampolgár számára közös társadalmi feladat, hogy mindenki hassa életének értelmét, s kiteljesíthesse önmagát megtalálvallási, keresztény értelemben is. A jogok és elvárások szólnak a püspökök a kötelességekről is, amelyekkel mellett egymásnak és a társadalomnak tartozunk. A közelgő választásokkal összefüggésben a Püspöki Kar reményét fejezi ki, hogy a közélet irányítói mindig a nemzet, a nép szolgálatába fogják állítani erejüket, s nem egyéni vagy csoportos privilégiumok megszerzésére fenntartására törekszenek. A demokrácia magas fokú vagy morális és politikai érettséget kíván meg az állampolgároktól is. Nemzetünk csak akkor tud felülemelkedni az elmúlt évtizedek okozta emberi és erkölcsi károkon, hogyha erkölcsösebb, becsületesebb, igazságosabb emberi talajra, az értékek szilárd alapjára építi fel az új, igazi demokráciát. A szabadság azonban nem válhat újabb, kiszámíthatatlan diktatúrák forrásává. A hívő embernek — figyelembe véve az egyház tanítását — magának kell eldöntenie, hogy melyik párt tagja lesz — folytatódik a Püspöki Kar nyilatkozata. Csak olyan pártnak lehet azonban tagja, amelyik a közjót szolgálja, garantálja az egyház szabad és hatékony működését, maradéktalanul képviseli az erkölcsi értékeket, az igazságosságot, a szabadságot és az emberi személy teljes méltóságát. Figyelmeztet a nyilatkozat arra, hogy egyes irányzatok csak látszatra képviselik a keresztény politikai erkölcsöt, s csak pártpolitikai céljaik szolgálatában emlegetik a keresztény elveket. Az ilyen értékek az európai keresztény örökségben ------ gyökereznek, és közelebb visznek Európához — hangoztatja a nyilatkozat, amely végezetül a feladatokat elemezve kifejti: meg kell ismerni az egyház társadalmi tanítását, hogy legszebb nemzeti hagyományainkat folytatva legyen a kereszténység ismét a magyarság legsajátosabb — kulturális — értékeinek őrzője és fejlesztője. Az egyház feladatának tekinti a testvériesebb, közösségibb gondolkodás- és cselekvésmód elterjesztését. Így válhat az igazi nemzeti egység építőjévé, a szeretet kultúrájának letéteményesévé. Ennek elengedhetetlen feltétele a béke, a megbékélés munkálása. Közeledik a magyar tavasz Habsburg Ottó a Népházban „Fehérek közt egy európait” üdvözölt József Attila Thomas Mann személyében, s tette ezt dr. Éless Béla 1990. február 6-án, este a Népházban, amikor a közönség elé lépett dr. Habsburg Ottó, az egykor száműzött királyfi, ma pedig a Pánerrópa Unió nemzetközi elnöke, az Európa Parlament tagja. A 78 éves politikust felállva, vastapssal üdvözölték az egybegyűltek, s másfél óra elteltével szinte megrohanták a színpadot az autogramkérők. Ekkora sikert e falak között csak a legnagyobb művészek arattak. Amikor 1989-ben sítottam a regensburgi tudóEurópa-napok rendezvényeiről, s népszerűsíteni igyekeztem gyárságát, Habsburg Ottó maaz Európához tartozás szükségességét, amelyet makacs következetességgel hirdet, jó néhányan kételkedtek, elfogultságot feltételeztek. Most tülük is sokan ott voltak köa Népházban, lelkesen tapsoltak, őket is meggyőzte, megnyerte Habsburg Ottó. Idézzük fel az eseményeket kicsit részletesebben, hiszen érdemes. Délután négy órakor „bemelegítésként” levetítették Bokor Péter új filmjét, amelynek címe: Századunk tanúja, Habsburg Ottó. Az NSZK- beli Pöckingben forgatott beszélgetést korabeli híradórészletek egészítik ki, s az alkotás erénye, értéke a címszereplő bemutatása, elképzeléseinek közvetítése. A felvétel 1989. májusában készült, azóta újabb jelentős változások következtek be Kelet-Európában, így a személyes találkozás Habsburg Ottó naprakészségéről is képet adott. Némi zavart okozott, hogy a jegyeket számozatlanul adták ki, a filmet azért mindenki ülve nézhette végig, de hat órára zsúfolásig megtelt a terem, a pótszékek is kevésnek bizonyultak, sokan állni kényszerültek. Ott voltak mindazok, akik számítanak a megye és a város közéletében, illetve remélt várományosai az új hatalomnak. Hat óra után tíz perccel átrendezték a színpadot, két asztalt és négy széket kivittek. Könyvpremiernek hirdették ezt a programot, a háttérolvasmányt már ismertettük és méltattuk. Azt azért érdemes tudni, hogy e könyv szerkesztője, Simonné dr. Tigelmann Ilona kapcsolatainak köszönhető, hogy a premierre Habsburg Ottó eljött Tatabányára. Vadász Ágnes és Ulbrich András, a rádió két ismert bemondója olvasott fel részleteket a könyvből — közönségtalálkozó bevezetőjeként. Ezután lépett mikrofon elé Habsburg Ottó, rövid előadása az Európa Parlamentben végzett tevékenységét mutatta be, s azt világította meg, miért fontos Magyarország számára az Európához tartozás. — Tavaly júniusban jártam Magyarországon, azóta is sokat változott minden A második világháború után Németország romokban hevert. Az emberek azonban bíztak a jövőben, kitavaszodott és jött a met csoda. Most rajtunk nőa sor. Közeledik a magyar tavasz, a magyar csoda. A célt el fogjuk érni. Magyarország jövője az európai közösség. Hosszú út van mögöttünk, a sötétségből jövünk, s még néhány évig eltart az Európába érkezés. De ennek előfeltétele, hogy bízzunk a jövőben, legyen hitünk"- mondotta többek között előadásában Habsburg Ottó, utalva arra, hogy ma nálunk az emberek pesszimisták, elkeseredettek. S az is érzékletes hasonlat volt, hogy csak lépésről lépésre lehet előre haladni, az első helyett nem szabad a második lépést megtenni, mert ez legtöbbször botláshoz, orraeséshez vezet. — Most az első lépés, bevinni Magyarországot az Európa Tanácsba. 1989 végén a magyar kormány már kérte felvételét, de ennek feltételei vannak. Első helyen a pluralista demokrácia, a szabad választások. Továbbá az emberi jogok maradéktalan érvényesülése, a kisebbségi jogok védelme — tért át a konkrét tennivalókra az Európaparlamenti képviselő. — Előttünk a Szovjetunió nagy válsága. Ez az utolsó gyarmati nagyhatalom a dekolonializációs világban. Gorbacsov úr felismerte problémát, de még nem talált megoldást. Az előrejelzések szerint, tíz év múlva a Szovjetunió területén 120 millió mohamedán fog élni. Most az oroszok is csatlakozni akarnak Európához, de előbb ott is érvényesíteni kell az emberi jogokat, a kisebbségek védelmét. Amíg ez nem valósul meg, nem látnám szívesen őket az Európa Parlamentben. Ez a nemzetközi kitekintés azt húzta alá, miért fontos számunkra az Európához tartozás. Habsburg Ottó felfogása szerint védelem a keleti fenyegetettség ellen, hiszen az Európai Gazdasági Közösség a világ legnagyobb gazdasági hatalma, nagyobb, mint az USA és nagyobb, mint a Szovjetunió ereje. Itt a fenyegetettség is gazdaságpolitikai értelmű, nem katonapolitikai. Visszatérve hazánk dolgaira, Habsburg Ottó a következőket emelte ki: — A célt látva belső békét, egységes nemzetet kell teremteni! A választásokra mindenki menjen el szavazni, ez a demokrácia gyakorlásának alapfeltétele. Szavazzanak bárkire, ne a pártokat, hanem a szavahihető embereket válasszák! Beszédét Széchenyi-idézettel zárta: Magyarország nem volt, hanem lesz. A közönség vastapssal köszönte meg az értékes gondolatokat. S Fél órát szántak kérdésekre. A legtöbbre ugyan a film és az előadás választ adott, mégis érdekes volt, hiszen itt ismerhette meg a közönség Habsburg Ottó szellemességét, diplomáciai érzékét. Minden válaszát dörgő taps köszöntötte. S azt is ki kell emelni, hogy a kérdések profi újságírók teljesítményével értek fel. Mind a tizennégyet nem tudjuk felidézni, de napi gondjainktól Európa határáig mindenről szó esett. Legalább háromnegyed órán át tartott az autogramkérők ostroma, a sajtó és a pártok, a majd megye és a város vezetőivel találkozott dr. Habsburg Ottó a kamaraszínházban. Mindazoknak, akik február 6-án a Népházban voltak, felejthetetlen élmény marad ez a találkozás. Amit megőrzésre ajánlunk: Habsburg Ottó optimizmusa, hite, s nem utolsósorban munkabírása, munkaszeretete, mert a jövőnk, mint mondotta, akaratunktól, munkaképességünktől függ. Vér Vilmos Kicsik nagy napja Kecskéden szerdán kapták az iskolások a félévi értesítőt (Folytatás az 1. oldalról) Végig megyünk az iskola világos, napfénytől derűs folyosóin. Először az első osztályosokhoz kukkantunk be. Kissé megilletődnek a „vendégek” láttán, de aztán elmerülnek az osztályfőnöknő szavaiban, kinek, milyen tantárgyból kellene javítania, s persze sűrűn hangzik el dicséret is. Wida Gergő megsúgja nekem, hogy ő bizony megbeszélte az anyuval még az év elején, hogy oviba járni egy kicsit jobb volt. Túri Nikoletta énekelni szeret a legjobban, kedvence a „Ballábat a jobb után’ című nóta. Nagy Krisztina eleven, cserfes kislány. Tudja magáról, hogy kicsit fékeznie kellene a nyelvét és növelni a szorgalmát. Kirschner Ferenc itt sokkal jobban érzi magát, mint az óvodában. Márt azt is tudja, hogy a következő fél évben mit fognak tanulni. Kürti Feri a nagy mesemondó. Most is kipattan a s elmondja a „Csuka padból, fogta rókát”, büszkén kihúzza magát, hiszen megnyerte az iskola prózamondó-versenyét. Kohl Andris arról mesél, hogy ő az édesapjával szokott tanulni. Richter Józsefné, az osztályfőnök úgy véli, hogy sajnos a gyerekeken látszik a szülők túlterheltsége. Fáradtak a mai gyerekek. A nyolcadikosok hangulata remek. Goór Gertrud színtiszta kitűnő, első osztályos kora óta. Szereti az iskolát. Jó a közösség, közvetlenek a tanárok, otthonos itt a légkör. Steimecz tonyítványának Krisztián binem fognak a szülők örülni, ezt belátja. Ez a suli valóban kiasz, csak tanulni ne kéne! Orlovits Krisztián jól tanul. Tatára készül, karosszérialakatos szeretne lenni. Édesanyja a körmére néz, ki szokta kérdezni a leckét. Hartmann Zoli az oroszt és a rajzot nem kedveli és ezzel a véleményével nincsenek egyedül. Hilbert Feri azt meséli, hogy a tanárok sok programot állítanak össze a szabad időre. Lesz farsangi, meg svábbal, hétfőnként népi táncra járnak. Sokan sportolnak. Hogy milyen az „eső”, dr. Karácsonyiné Handl Mária? Szabó Anita szerint szigorú, de igazságos, mindent meg lehet vele beszélni. Handl Bernadett, ha változtatna valamit, akkor a technika tanmenetét írná át. Hadd tanuljanak a lányok nőiesebb dolgokat, minthogy a fiúkkal fúrnak-faragnak. Elköszönünk, hiszen a gyerekekre otthon még megpróbáltatás vár. Mert egyeseknek bizony, majd meg kell magyarázniuk a bizonyítványukat. Monos Zsuzsa 4 DOUUOZÚK Két öreg A másik férfiről nem tudom, hány éves, de doktor Habsburg Ottóról igen: ő 78. A másik ember is az idősebb generációhoz tartozik. Erről tanúskodik megjelenése, gyérülő, ősz haja. Cseppet sem a sértés szándékával, inkább tisztelettel nevezhetem tehát mindkettőjüket öregnek. De mégis, micsoda különbség! Habsburg Ottóról még az ellenségei sem mondhatják, hogy nem úgy viselkedett, ahogy azt Tatabányán, rülmények a népházbeli kömegkívánták. Egy Habsburg — von Haus aus tudja ezt. (Úgy gondolom, minden időben és minden esetben). Mértéktartó volt, bármely téma is került elő. A másik idősebb úr ellenben, önmaga helyzetét cseppet sem kellően értékelve, „rátelepedett” a Népház nagytermét zsúfolásig megtöltő közönségre. Senki nem volt rá kíváncsi, s ő mégis, többszázunk türelmével visszaélve — beletapsolásunk, dobogásunk, füttyünk ellenére — percekig mondta a maga — elnézést a kifejezésért —nem oda való butaságait. Egyértelműen kivívta az ottlévők haragját, és már-már botrányba fulladt az egész ... Ám akkor jött az előző idősebb úr — lehetne akár a legingerültebb a közjátékért — és a botrány okozóját még egy hangsúllyal sem sértve válaszolni kezdett ... Vagyis ismét példás módon viselkedett. Ha mást nem is, de ezt — nevezzük jómodornak, európaiságnak, toleranciának — mindenképpen meg kellene tanulnunk Habsburg Ottótól... (gyimes) 1990. február 8., csütörtök