Dolgozók Lapja, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

Az egyház független akar lenni Harc helyett kiengesztelődést... A Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata A l­ 0rp«Ttpuvpl< részvétele a társadalmi meg­------------ - ájulásban címmel nyilatkozatot tett közzé a Magyar Katolikus Püspöki Kar. A nyilatkozat elöljáróban megállapítja: az egyház az elmúlt évtizedekben intézményeitől megfosztva, vallási életében korlátozva és meggyengítve, olykor hibákat elkövetve, nyilvánosan ugyan nem hallathatta szavát az egész nemzetet érintő súlyos tár­sadalmi kérdésekben, mégis jelentős szerepet játszott az­zal, hogy az emberi személy méltóságának, az örök igazsá­goknak és értékeknek őrzője és védelmezője volt. Hazánk most elindult a demokratikus jogállamiság megteremtésének útján — folytatódik a deklaráció. Az egy­ház, amely benne él a társadalomban, prófétai küldetésé­nek tekinti, hogy az evangélium alapján irányelveket, ér­tékítéletet adjon, a konkrét kérdésekben pedig gyakorlati útmutatással szolgáljon. Az egyház társadalmi küldetését kifejtve, a Püspöki Kar nyomatékosan kijelenti: az egy­ház intézménye független akar lenni a politikai pártoktól. Tiszteletben tartja az állami autonómiáját, de azt is elvár­ja, hogy a politikai hatalom szintén tartsa tiszteletben az egyház autonómiáját, s biztosítsa számára azokat a feltéte­leket, amelyek szükségesek Krisztustól kapott küldetésének maradéktalan teljesítéséhez. Az egyház kovásza, lelke és lelkiismerete akar lenni a megújuló társadalomnak. Ebben az értelemben emeli föl szavát a minden emberre kiterje­dő társadalmi igazságosság érdekében, az emberi élet vé­delmében, követeli az erkölcsi értékek, a lelkiismereti sza­badság, a kölcsönös tisztelet és tolerancia érvényesülését, s ezek intézményes megerősítését és biztosítását. Síkra száll a szegényekért, idősekért, magányosokért, betegekért, megfogant, de még anyjuk méhében halálra ítélt magzatok­a­ért. Arra buzdíja híveit, hogy vegyenek részt a társadalmi életben, kapcsolódjanak be a nemzet életének felelős és tudatos alakításába, és csoportokba szerveződve érleljék ki, fogalmazzák meg, a közéletben is képviseljék a ke­resztény elveket, hogy ezáltal az országban többségben lévő katolikusok érdekei kellő súllyal kifejeződjenek. Az egyház mindig kapja meg azt a lehetőséget, hogy kifejthesse né­zeteit a szociális és társadalmi kérdésekben — hangsúlyoz­za a nyilatkozat. A továbbiakban megállapítja: a közjó előmozdítása, megfelelő életfeltételek biztosítása minden állampolgár szá­­­mára közös társadalmi feladat, hogy mindenki hassa életének értelmét, s kiteljesíthesse önmagát megtalál­vallási, keresztény értelemben is. A jogok és elvárások szólnak a püspökök a kötelességekről is, amelyekkel mellett egy­másnak és a társadalomnak tartozunk. A­­ közelgő választásokkal összefüggésben a Püspöki Kar reményét fejezi ki, hogy a közélet irányítói mindig a nem­zet, a nép szolgálatába fogják állítani erejüket, s nem egyéni vagy csoportos privilégiumok megszerzésére fenntartására törekszenek. A demokrácia magas fokú vagy mo­rális és politikai érettséget kíván meg az állampolgároktól is. Nemzetünk csak akkor tud felülemelkedni az elmúlt év­tizedek okozta emberi és erkölcsi károkon, hogyha erköl­csösebb, becsületesebb, igazságosabb emberi talajra, az ér­tékek szilárd alapjára építi fel az új, igazi demokráciát. A szabadság azonban nem válhat újabb, kiszámíthatatlan dik­tatúrák forrásává. A hívő embernek — figyelembe véve az egyház taní­tását — magának kell eldöntenie, hogy melyik párt tagja lesz — folytatódik a Püspöki Kar nyilatkozata. Csak olyan pártnak lehet azonban tagja, amelyik a közjót szolgálja, garantálja az egyház szabad és hatékony működését, ma­radéktalanul képviseli az erkölcsi értékeket, az igazságos­ságot, a szabadságot és az emberi személy teljes méltósá­gát. Figyelmeztet a nyilatkozat arra, hogy egyes irányzatok csak látszatra képviselik a keresztény politikai erköl­csöt, s csak pártpolitikai céljaik szolgálatában emlegetik a keresztény elveket. Az ilyen értékek az európai keresztény örökségben ------ gyökereznek, és közelebb visznek Európá­hoz — hangoztatja a nyilatkozat, amely végezetül a felada­tokat elemezve kifejti: meg kell ismerni az egyház társa­dalmi tanítását, hogy legszebb nemzeti hagyományainkat folytatva legyen a kereszténység ismét a magyarság leg­sajátosabb — kulturális — értékeinek őrzője és fejlesztője. Az egyház feladatának tekinti a testvériesebb, közösségibb gondolkodás- és cselekvésmód elterjesztését. Így válhat az igazi nemzeti egység építőjévé, a szeretet kultúrájának le­téteményesévé. Ennek elengedhetetlen feltétele a béke, a­­ megbékélés munkálása. Közeledik a magyar tavasz Habsburg Ottó a Népházban „Fehérek közt egy euró­pait” üdvözölt József Atti­la Thomas Mann személyé­ben, s tette ezt dr. Éless Béla 1990. február 6-án, es­te a Népházban, amikor a közönség elé lépett dr. Habsburg Ottó, az egykor száműzött királyfi, ma pe­dig a Pánerrópa Unió nem­zetközi elnöke, az Európa Parlament tagja. A 78 éves politikust felállva, vastaps­sal üdvözölték az egybe­gyűltek, s másfél óra eltel­tével szinte megrohanták a színpadot az autogramké­rők. Ekkora sikert e falak között csak a legnagyobb művészek arattak. Amikor 1989-ben sítottam a regensburgi tudó­Eu­­rópa-napok rendezvényei­ről, s népszerűsíteni igye­keztem gyárságát, Habsburg Ottó ma­az Európához tartozás szükségességét, amelyet makacs következe­tességgel hirdet, jó néhá­­nyan kételkedtek, elfogultsá­got feltételeztek. Most tülük is sokan ott voltak kö­a Népházban, lelkesen tap­soltak, őket is meggyőzte, megnyerte Habsburg Ottó. Idézzük fel az eseménye­ket kicsit részletesebben, hiszen érdemes. Délután négy órakor „bemelegítés­ként” levetítették Bokor Péter új filmjét, amelynek címe: Századunk tanúja, Habsburg Ottó. Az NSZK- beli Pöckingben forgatott beszélgetést korabeli híradó­részletek egészítik ki, s az alkotás erénye, értéke a címszereplő bemutatása, el­képzeléseinek közvetítése. A felvétel 1989. májusában készült, azóta újabb jelen­tős változások következtek be Kelet-Európában, így­ a személyes találkozás Habs­burg Ottó naprakészségéről is képet adott. Némi zavart okozott, hogy a jegyeket számozatlanul adták ki, a filmet azért mindenki ülve nézhette végig, de hat órára zsúfolásig megtelt a terem, a pótszékek is kevésnek bi­zonyultak, sokan állni kény­szerültek. Ott voltak mind­azok, akik számítanak a megye és a város közéleté­ben, illetve remélt váromá­nyosai az új hatalomnak. Hat óra után tíz perccel átrendezték a színpadot, két asztalt és négy széket kivittek. Könyvpremiernek hirdették ezt a programot, a háttérolvasmányt már is­mertettük és méltattuk. Azt azért érdemes tudni,­­ hogy e könyv szerkesztője, Si­­monné dr. Tigelmann Ilona kapcsolatainak köszönhető, hogy a premierre Habs­burg Ottó eljött Tatabá­nyára. Vadász Ágnes és Ulbrich András, a rádió két ismert bemondója olvasott fel rész­leteket a könyvből — kö­zönségtalálkozó bevezetője­ként. Ezután lépett mikro­fon elé Habsburg Ottó, rö­vid előadása az Európa Par­lamentben végzett tevé­kenységét mutatta be, s azt világította meg, miért fontos Magyarország szá­mára az Európához tarto­zás. — Tavaly júniusban jár­tam Magyarországon, azóta is sokat változott minden A második világháború után Németország romok­ban hevert. Az emberek azonban bíztak a jövőben, kitavaszodott és jött a met csoda. Most rajtunk nő­a sor. Közeledik a magyar­­ tavasz, a magyar csoda. A célt el fogjuk érni. Magyar­­ország jövője az európai közösség. Hosszú út van mögöttünk, a sötétségből jövünk, s még néhány évig eltart az Európába érkezés. De ennek előfeltétele, hogy bízzunk a jövőben, legyen hitünk­­"- mondotta többek között előadásában Habs­burg Ottó, utalva arra, hogy ma nálunk az emberek pesszimisták, elkeseredet­tek. S az is érzékletes ha­sonlat volt, hogy csak lépés­ről lépésre lehet előre ha­ladni, az első helyett nem szabad a második lépést megtenni, mert ez legtöbb­ször botláshoz, orraeséshez vezet. —­ Most az első lépés, be­vinni Magyarországot az Európa Tanácsba. 1989 vé­gén a magyar kormány már kérte felvételét, de ennek feltételei vannak. Első he­lyen a pluralista demokrá­cia, a szabad választások. Továbbá az emberi jogok maradéktalan érvényesülé­se, a kisebbségi jogok vé­delme — tért át a konkrét tennivalókra az Európa­parlamenti képviselő. — Előttünk a Szovjetunió nagy válsága. Ez az utolsó gyarmati nagyhatalom a dekolonializációs világban. Gorbacsov úr felismerte problémát, de még nem ta­­­lált megoldást. Az előrejel­zések szerint, tíz év múlva a Szovjetunió területén 120 millió mohamedán fog élni. Most az oroszok is csatla­kozni akarnak Európához, de előbb ott is érvényesíte­ni kell az emberi jogokat, a kisebbségek védelmét. Amíg ez nem valósul meg, nem látnám szívesen őket az Európa Parlamentben. Ez a nemzetközi kitekin­tés azt húzta alá, miért fon­tos számunkra az Európához tartozás. Habsburg Ottó­ fel­fogása szerint védelem­­ a keleti fenyegetettség ellen, hiszen az Európai Gazda­sági Közösség a világ leg­nagyobb gazdasági hatal­ma, nagyobb, mint az USA és nagyobb, mint a Szovjet­unió ereje. Itt a fenyege­tettség is gazdaságpolitikai értelmű, nem katonapoliti­kai. Visszatérve hazánk dol­gaira, Habsburg Ottó a kö­vetkezőket emelte ki: — A célt látva belső bé­két, egységes nemzetet kell­ teremteni! A választásokra mindenki menjen el szavaz­ni, ez a demokrácia gya­korlásának alapfeltétele. Szavazzanak bárkire, ne a pártokat, hanem a szavahi­hető embereket válasszák! Beszédét Széchenyi-idé­­zettel zárta: Magyarország nem volt, hanem lesz. A kö­zönség vastapssal köszön­te meg az értékes gondola­tokat. S Fél órát szántak kérdé­sekre. A legtöbbre ugyan a film és az előadás választ adott, mégis érdekes volt, hiszen itt ismerhette meg a közönség Habsburg Ottó szellemességét, diplomáciai érzékét. Minden válaszát dörgő taps köszöntötte. S azt is ki kell emelni, hogy a kérdések profi újságírók teljesítményével értek fel. Mind a tizennégyet nem tudjuk felidézni, de napi gondjainktól Európa hatá­ráig mindenről szó esett. Legalább háromnegyed órán át tartott az auto­gramkérők ostroma, a sajtó és a pártok, a majd me­gye és a város vezetőivel találkozott dr. Habsburg Ottó a kamaraszínházban. Mindazoknak, akik feb­ruár 6-án a Népházban voltak, felejthetetlen él­mény marad ez a találkozás. Amit megőrzésre ajánlunk: Habsburg Ottó optimizmu­sa, hite, s nem utolsósorban munkabírása, munkaszere­­­tete, mert a jövőnk, mint mondotta, akaratunktól, munkaképességünktől függ. Vér Vilmos Kicsik nagy napja Kecskéden szerdán kapták az iskolások a félévi értesítőt (Folytatás az 1. oldalról) Végig megyünk az isko­la világos, napfénytől derűs folyosóin. Először az első osztályosokhoz kukkantunk be. Kissé megilletődnek a „vendégek” láttán, de aztán elmerülnek az osztályfőnök­nő szavaiban, kinek, milyen tantárgyból kellene javíta­nia, s persze sűrűn hangzik el dicséret is. Wid­a Gergő megsúgja nekem, hogy ő bizony meg­beszélte az anyuval még az év elején, hogy oviba járni egy kicsit jobb volt. Túri Nikoletta énekelni szeret a legjobban, kedven­ce a „Ballábat a jobb után’­ című nóta. Nagy Krisztina eleven, cserfes kislány. Tud­ja magáról, hogy kicsit fé­keznie kellene a nyelvét és növelni a szorgalmát. Kirschner Ferenc itt sok­kal jobban érzi magát, mint az óvodában. Márt azt is tud­ja, hogy a következő fél év­ben mit fognak tanulni. Kür­ti Feri a nagy mesemondó. Most is kipattan a s elmondja a „Csuka padból, fogta rókát”, büszkén kihúzza magát, hiszen megnyerte az iskola prózamondó-verse­nyét. Kohl Andris arról mesél, hogy ő az édesapjá­val szokott tanulni. Richter Józsefné, az osz­tályfőnök úgy véli, hogy saj­nos a gyerekeken látszik a szülők túlterheltsége. Fá­radtak a mai gyerekek. A nyolcadikosok hangu­lata remek. Goór Gertrud színtiszta kitűnő, első osztályos kora óta. Szereti az iskolát. Jó a közösség, közvetlenek a ta­nárok, otthonos itt a lég­kör. Steimecz tonyítványának Krisztián bi­nem fog­nak a szülők örülni, ezt be­látja. Ez a suli valóban kiasz, csak tanulni ne kéne! Orlovits Krisztián jól tanul. Tatára készül, karosszéria­­lakatos szeretne lenni. Édes­anyja a körmére néz, ki szokta kérdezni a leckét. Hartmann Zoli az oroszt és a rajzot nem kedveli és ez­zel a véleményével nincse­nek egyedül. Hilbert Feri azt meséli, hogy a tanárok sok programot állítanak össze a szabad időre. Lesz farsangi, meg svábbal, hét­főnként népi táncra járnak. Sokan sportolnak. Hogy milyen az „eső”, dr. Kará­csonyiné Handl Mária? Sza­bó Anita szerint szigorú, de igazságos, mindent meg le­het vele beszélni. Handl Bernadett, ha változtatna valamit, akkor a technika tanmenetét írná át. Hadd tanuljanak a lányok nőie­sebb dolgokat, minthogy­­ a fiúkkal fúrnak-faragnak. Elköszönünk, hiszen a gyerekekre otthon még meg­próbáltatás vár. Mert egye­seknek bizony, majd meg kell magyarázniuk a bizo­nyítványukat. Monos Zsuzsa 4 DOUUOZÚK Két öreg A másik férfiről nem tu­dom, hány éves, de doktor Habsburg Ottóról igen: ő 78. A másik ember is az idősebb generációhoz tar­tozik. Erről tanúskodik megjelenése, gyérülő, ősz haja. Cseppet sem a sértés szándékával, inkább tiszte­lettel nevezhetem tehát mindkettőjüket öregnek. De mégis, micsoda kü­lönbség! Habsburg Ottóról még az ellenségei sem mondhatják, hogy nem úgy viselkedett, ahogy azt Ta­tabányán, rülmények a népházbeli kö­megkívánták. Egy Habsburg — von Haus aus tudja ezt. (Úgy gondo­lom, minden időben és minden esetben). Mérték­tartó volt, bármely téma is került elő. A másik idősebb úr ellen­ben, önmaga helyzetét csep­pet sem kellően értékelve, „rátelepedett” a Népház nagytermét zsúfolásig meg­töltő közönségre. Senki nem volt rá kíváncsi, s ő mégis, többszázunk türel­mével visszaélve — bele­­tapsolásunk, dobogásunk, füttyünk ellenére — perce­kig mondta a maga — el­nézést a kifejezésért —nem oda való butaságait. Egyér­telműen kivívta az ottlévők haragját, és már-már bot­rányba fulladt az egész ... Ám akkor jött az előző idősebb úr — lehetne akár a legingerültebb a közjáté­kért — és a botrány okozó­ját még egy hangsúllyal sem sértve válaszolni kez­dett ... Vagyis ismét pél­dás módon viselkedett. Ha mást nem is, de ezt — nevezzük jómodornak, európaiságnak, toleranciá­nak — mindenképpen meg kellene tanulnunk Habs­burg Ottótól... (gyimes) 1990. február 8., csütörtök

Next