24 óra, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

► a* .SÉÉPIITI:1 ,#Í^||T::. • ■ . ■,;: ^P^ffT:M!;tt^iBÉNBMFiy^S'ihPNÉMBÉ^ .\v.v.v.v.v.v.v.v.%v.%v.%v.v.v.%v.v.v.v.v.v.v.\v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.\%v.%v.v.v.v.\v.v.v.v.v.v.v.\ .............•............................................................................................................................................................................................................................................................................... .V.V.V.V.y, Németországi túra Nagy Antal a gólkirály A Tatabányai Bányász SC férfi kézilabdacsapata két évtizede (az év végi és ja­nuári bajnoki szünetre) több meghívást kap különböző tornákra Németországba. Idén a meghívásnak csak egy részére tudott vállal­kozni, mert a bajnokság ta­vaszi idénye már január közepén kezdődik, és előtte Magyar Kupa mérkőzése lesz a tatabányai csapatnak. Németh Sándor edző ezért csak a két ünnep közötti időben vállalta, hogy együt­tesével elutazzon Német­ország nyugati részébe. Bor­sos Attila betegség nem tudott részt venni miatta a túrán. A hatodik alkalommal megrendezett nagy nemzet­közi tornára Hamelnba har­madik alkalommal hívták a TBSC-t. Neves csapatok vet­tek részt a találkozón, s naponta több mint kétezer szurkoló nézte végig a mér­kőzéseket. A rendezők úgy készítették el a párosításo­kat, hogy a hazai csapatnak esélye legyen a végső győ­zelem megszerzésére, mert az első napi nyertesek ját­szottak az első, a vesztesek a harmadik helyért. A TB­­SC első napi ellenfélként, a sokszoros BEK- és KEK- győztes szovjet ASK Minszk csapatát kapta. Az első fél­időben még szoros volt a mérkőzés állása, a tatabá­nyai fiúk látványos megol­dásokkal jól szórakoztatták a szurkolókat. A félidőben azonban a második na­gyobb fizikai erővel rendel­kező szovjetek fölényt har­coltak ki, és hét góllal győz­tek (29-22). A nap második találkozó­ján először játszott a hazai Háméin csapatában az Es­­senből átigazolt bajnok válogatott, sokszoros Kovács Péter. A Hámeln a Bundes­liga B-ben listavezető, de jelenleg hat volt válogatott játékos (NDK és magyar) szerepel a csapatban. A ta­lálkozót a hazaiak nyerték a HK Nyborg (dán) csapattal szemben. Másnap az esti mérkőzé­sen a TBSC irányította találkozót a dán első osztá­­­lyú csapattal szemben. A félidőben 12-9-re vezetett a Tatabánya, ezen a találko­zón is a gólerős Nagy An­tal volt elemében. A mérkő­zés utolsó perceire Németh edző több cserét hajtott végre, és ez majdnem meg­bosszulta magát, mert az utolsó másodpercben egyen­lítettek a dánok (22-22). Kétszer ötperces hosszabbí­tás következett, amit a ta­tabányai fiúk nyertek 4-2- re, és így 26-24-re meg­nyerték a találkozót, és megszerezték a 3. helyet. A másik találkozón óriási csa­tában a hazai csapat — amelyet az elmúlt évben le­győzött a TBSC — diadal­maskodott a Minszkkel szemben, és így Kovács Pé­­terék nyerték a tornát. Az ünnepélyes eredmény­­hirdetéskor óriási tapsot ka­pott Nagy Antal, aki két vi­lághírű játékos előtt, a szovjet Jakimovics, és a több mint kétszázszoros NDK válogatott Wahl előtt gólkirály lett (20 góllal). A következő napon Salzgitterben két bemuta­tó mérkőzésen vett részt a TBSC. Először egy kétszer húsz perces találkozót ját­szott a Hildesheim csapatá­val, amelyen Nagy Antal húzódást szenvedett, és bal­­szerencsével 16-15-re ki­kapott a TBSC, míg a má­sodik teljes 2X30 perces találkozón 33-23 (17-11) le­győzte Braunschweig csa­patát. A túráról Németh Sándor edző véleménye az volt, hogy a jó csapatok ellen, nagy szurkolótábor előtt lejátszott találkozók, jól szolgálták a közel két hét múlva kezdődő hazai baj­nokságra való felkészülést. — g — Nagy Antal, a torna gólkirálya, a serleggel Kukkoló, avagy sportújságíró? Döntetlenre áll a mérkőzés a „New England Patriots” és a Boston Herald között azon a mérkőzésen, melynek tétje, bármilyen különös, a következő: beléphet-e egy újságírónő a rögbicsapat öltözőjébe a mérkőzés utáni nyilatkozatokért. A kezdés látványos volt. Lisa Olson, a sportrovat rögbi­szakértője a „Hazafiak” négy játékosától kapott világosan megfogalmazott ajánlatot. A fiúk egyébként az alkalomhoz illően voltak vetkőzve. Olson kisasszony feljelentette négy csatárt, a csapatot, a klubot, mondván: ő csak a mun­­­káját végezte az öltözőben. A csapat tulajdonosa, Victor Kram ezt a tevékenységet egyszerűen kukkolásnak nevez­te. A sportújságírónők szervezete — 500 hölgy — ellentá­madásba ment át, sztrájkot ígért. A Nemzeti Nőszövetség mindezt azzal nyomatékosította, hogy bojkottot hirdet Remington villanyborotvák és szőrtelenítők ellen. Kiam úr a — a borotvakirály — kétségbeesett védekezésének jele, hogy megvette egy helyi lap teljes oldalát és azon kért bo­csánatot a történtekért. Ugyanekkor erősítést kapott az ohiói „Bengáli tigrisek” kapitányától, oly módon, hogy az öltözőjükbe sem engedte be az USA Tolony munkatárást: a „játékosok magánéletét óvta a sajtótól”. Történetesen ez­úttal is hölgy előtt csapták be az ajtó. A mérkőzés fordu­latait országos érdeklődés kíséri. A New York Times ve­zércikkben (!) szállt be, és döntő érvet vonultatott fel hölgyek védelmében: Szaúd-Arábia poklában katonalányok a is izzadnak, míg itthon néhány túlfizetett ostoba játékos ocsmányságokkal traktálja az újságírónőket... A meccs még tart. A végeredmény álljon itt egy szurkolói bekiabá­lásnak is tekinthető szöveg: „Ha a hölgyek beléphetnek a férfiöltözőbe, akkor a férfiaknak is helyük van a női öltö­zőben ... Mellesleg, nem lenne egyszerűbb megvárni, míg a rögbijátékosok felöltözve kijönnek az egyébként izzadság­szagú öltözőből?!” Az év meglepetései A Tatabányai Városi Sportcsarnok párbajtőrözői sze­rezték az év egyik legnagyobb megyei meglepetését. Re­­géczi Rita edző vezetésével, közel egy év alatt óriásit fej­lődtek a lányok, a fiatal együttes az OB I-be került. Ké­pünkön a „tinigárda” az edzővel. 24+RA^ Sporthumor A felsőbajorországi Amping városka csa­patának vezetői a soron következő bajnoki mérkőzés előtt gondosan megtisztogatták pá­lyájukat a vastag hópaplantól. A felszabadult területet ezer és ezer var­jú lepte el. Ahol zöldet láttak, percek alatt kigyomlálták. A jelenség érthető volt. Hetedhét határ­ban mindent hó borított, itt kínálkozott sze­gény éhező fekete madarak számára az egyet­len füves terület. A jelenség tehát érthető volt, de a foci­főnökök számára persze tűrhetetlen. Dicsé­retükre váljék, gyorsan határoztak. — Gyerünk, emberek. Hordjuk vissza a pályára a havat. 14 Válasz (állásfoglalás?) egy cikk nyomán Érdeklődéssel olvastam a 24 OKA december 18-i szá­mában megjelent „Fekete-fehér és a szürke” című sport­cikket. A cikkben nyilatkozó Székely Csaba régi ismerősöm hiszen évekig együtt játszottunk sakkversenyzőként a Ta­tabányai Bányász OB II. gárdájában. Ugyancsak régi ked­ves ismerőst üdvözölhettem Mórocz Károly újságíró sze­mélyében, aki valamikor fiatal játékosként, sakkozói is­mereteit a TBSC csapatánál bontogatta. Ezek tudatában, meglepetéssel kellett tapasztalnom, hogy a nyilatkozó, és az újságíró részéről közölt megálla­pítások egy része nem felel meg a tényszerűségnek, egyes körülményeket nem jól ismernek, sőt tovább megyek, a következtetések levonása is helytelen. A megyei sakkszö­vetség elnökeként, a tisztánlátás és a testület munkájának objektív megítélése érdekében az alábbiakat kívánom kö­zölni, a megyei sakktársadalmat is kellően informálni. Elmarasztalás történik a megyei szövetség munkáját illetően a szponzorkeresésnél, vagyis a sakkot támogatói­ körének kiválasztásánál. Szeretném megjegyezni, szövetségünk e téren nem „gyámoltalan”, hanem nem hogy élünk a szponzorok felkutatásával, mivel ez jelenleg szö­­­­vetségünknek nem feladata, de célkitűzése sem. Gazdálko­dásunk a szövetség tagjainak támogatásából, és az állami sporttámogatás forrásából képződött. Nem feladatunk, hogy minősítő versenyeket rendezzünk jelentős pénzdíjak­kal, ez megítélésem szerint, a működő szakosztályok cél­kitűzése lehet, ami a múltban is gyakorlat volt, nemcsak megyénkben, hanem máshol is. Sajnálom, hogy Székely Csaba, akinek sakkozói tudá­sa és annak gyakorlása éppen a megyében teljesedett ki, nem vállalkozik hosszú évek óta a megyei egyéni verse­nyeken elindulni, holott ő, és hasonló képességű és játék­erejű sakkozók növelhetnék a megyei versenyek szakmai értékét. Elég élesen merült fel az ifjúsági sakkozással való foglalkozás kérdése. Megemlítem, hogy szövetségünk ren­dezésében — ami az éves versenynaptárból és jegyzőköny­vekből egyértelműen nyomon követhető — évenként 8—10 egyéni és csapatverseny került kiírásra és megrendezésre az ifjúsági és serdülő kategórián belül. Ezen túlmenően, a különböző, Budapesten és más megyékben lebonyolított fia­talok részére szolgáló versenyek is alkalmat és játéklehető­séget biztosítanak. Azt viszont a szakosztályvezetők, vagy éppen személy szerint az edző dönti el, hogy a rendelke­zésre álló pénzeszközből mennyi juthat a fiatalok ver­senyeztetésére, vagyis ennek meghatározása valamennyi szakosztály belső szuverén jogköre. Ami pedig a fiatalok­kal való foglalkozás tatabányai gyakorlatát érinti, dicsére­tes a KOMTÁVHÖ patronáló szerepköre a tatai IV. Sz. Ál­talános Iskola irányába, de nem mondok vele újat, ezt a törekvést szívesen fogadnák Tatabányán is, ahol hogy a tehetséges fiatalok körében megjelenő hasonló eljárás fel nem tárt erőt szabadítana fel a kezdő és törekvő fiatalok számára. Örülök annak, hogy néhány „kényesebb” kérdés fel­színre került a cikk kapcsán, és nyilvánosság előtt, nyílt módon szövetségünk részéről néhány gondolat közreadásá­ra. Remélem, hogy az összes körülmény figyelembe­vétele mellett, és valamennyi területen a munka megjaví­tását célzó törekvések hozzájárulnak megyénkben a sakko­zás fejlődéséhez.★ Megértjük Szüts János kifakadását, azt viszont nem, hogy miért „ostorozza” kollégánkat. Dolga, kötelessége úgy visszaadni a lapban a nyilatkozó fél észrevételeit, ahogyan azt Székely Csaba gondolta. Nem véleményt mondott, ha­nem tényszerűen, között ez pedig kötelessége. Mint ahogy kötelességünk közölni a „sértett” szövetség más véleményét is. Ter rmn•Bizetjá­rás Lesz TESZ Mint megyénkben általában, igen népsze­rű a természetjárás a Komáromi Olajmun­kás Sportegyesületben is. Bizonyítja ezt az a vendégszeretet, Erdei Szolgálat mellyel a megyei Társadalmi meghívott tagjait fogadták évzáró értekezleten. Megjelent­­ a találkozón Magyarszéki Béla országos TESZ-vezető és Evanics István, a megyei Tűzoltó Parancs­nokság őrnagya is. A Komárom-Esztergom Megyei Termé­szetbarát Bizottság elnöke, Horváth Zoltán értékelő beszámolójában elmondta, hogy a "20 éve(!) működő megyei TESZ-szolgálat, ha ne­héz körülmények között is, de ismét értékes munkát végzett. A 127 tag közel ezer szolgá­latot teljesített (erdő-természet-műemlékvé­­delem, útellenőrzés, fenyőőrzés, vízi- és tájfu­tó szolgálat). Felmerült, hogy szükség van-e erre a tevékenységre? A válasz egyértelműen igen! A TESZ-tag példamutató viselkedésével forintokban mérhetetlen értékű teljesítményt nyújt, hiszen a gallytördelők, szemetelők, han­­goskodók, dohányzók, tiltott helyen tűzrakók, gombaszedők, tiltott helyen autózók figyel­meztetése a szolgálatot adók feladata. Evanics István őrnagy elmondta, hogy számadás ez a mai nap, nemcsak tá­jékoztató a tűzvédelmi fel­adatokról, tennivalókról, hanem a köszönet kifejezé­se is az önkéntes TESZ- tagoknak, akik szolgálatuk­kal számos tűzesetet aka­dályoztak meg. A Megyei Tűzoltó Szövetség nagyra értékeli az önkéntesek szervezett munkáját, hiszen az egyének, a társadalmi aktívák szerepe növekszik, és szükség van a személyi, technikai fejlesztésre is. Ezúton is felajánlotta se­gítségét a Tűzoltó Parancs­nokság nevében, hogy bár­hoval, bármely természet­barát­ szervezethez hívás­ra szívesen elmennek és segítséget adnak, a tájé­koztatás mellett az egész természetbarát­ mozgalmat közelről is érintő tűzvédel­mi kérdésekben. Számos felvetés, javaslat, hangzott el, amelyekre ötlet a jelenlévő vendégek adták meg a válaszokat, majd Magyarszéki Béla országos TESZ-vezető kért szót. El­mondta, hogy a­ Komá­rom-Esztergom megyei TESZ-mun­ka példaértékű, országosan is elismerésre méltó. Benne fel sem me­­­rült az a kérdés, hogy kell-e a TESZ, vagy sem, hiszen az egész társadalom érdeke a természetvédelem. Ezért is kell, hogy legyen a jövőben a TESZ! Ezután a megyei TESZ- tagok közül elismerésben illetve jutalmazásban ré­szesültek: A Megyei Tűzol­tóság PK. részéről: Túri Győzőné, Csorba György és Marosi József, az országos TESZ részéről a MÉM Erdők Védelmezője emlékérmet kapott Mocsnik László, em­lék­plakettet Cserni Alajos és Huszár Miklós, okleve­let Gergely Zoltán, Né­meth Vilmosné és Túri Győző, tárgyjutalmat Ilócz­­ki Béla és Cseh Károly. A Megyei Természetbarát Bi­zottságtól vásárlási utal­ványt kapott: Gora Johan­na, Csorba Endre, Dobi Zsigmond és Mudróczky Csaba. „Venatus” 1991-es naptárat vehetett át: Sütő Éva, Karkó Ferenc, Huszár Miklósné, Kóbor Jenő, Klóczkiné Sipos Márta, Bar­­tos Ferenc, Balaton Sán­dor és Eck Géza. 20 éves törzsgárdajelvényt Karkó Ferenc, Szerdahelyi Dáni­el és Takács István. 10 éves törzsgárdajelvényt Be­nyöcs Ferenc, Benyőcs Fe­­rencné, Horváth Zoltán, Horváth Zoltánná, Németh Gyula, Vadócz Miklós, Garbacz József, Ilóczki Bé­la, Németh Vilmosné, Ilócz­­ki Győző, 5 éves törzsgár­dajelvényt: Aranyi­né, Fejszák Miklós, Antal- Hajós Tibor, Hujber Józsefné, Mocsnik L­ászlóné, Simon Károly, Simon Károlyné, Somlai Gábor, Stolcz Jó­zsef, Sztrapon József, Sza­bó Pál, Zvelihár Ferenc­­né, Simon Lajos, Pólya De­zső, Klinger Vilmosné, Som­lainé Szlávik Éva, Makkai­­né Szlávik Zsuzsa, Makkai István és Szabó János ka­pott. Végül llóczkiné Sipos Márta, a KOMÉP termé­szetjáró-szakosztály veze­tője bejelentette, hogy 1991- ben a KOMÉP hívja ven­dégül a TESZ-tagságot év­záróra. Túri Győző, faj természetjáróinak a Mo­­ve­zetője ezúton kötetlen esz­mecseréhez fehér asztalhoz hívta a több mint félszáz TESZ-tagot. 1991. január 5., szombat

Next