24 óra, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

Szalagavató előtt A gyerekek szalagavatásra készülnek. Szombaton a tatabányai Munkásotthonban tartják meg a kedves diákünnepséget a speciális szakiskola végzős hallgatói. A kétéves képzés fordul finisbe ezzel az egyszeri eseménnyel. A fiatalok betanított munkásként helyezkedhetnek el az utolsó vizsga után. A szakiskola 1983 óta működik, de csak ebben a tanévben önállóan. Eleddig a kisegítő iskola speciális tagozataként dolgozott. Az intézményben végzettek elhelyezkedési esélyeinek bővítésére hozták létre a szakiskolát hét esztendeje. Egy-egy osztályba 12 tanulót vesznek fel, összesen 130 gyerekkel foglalkoznak a Mátyás király úti iskola falai között a nevelők. Műanyagfeldolgozók, szövők, segédlakatosok, kőművesek, burkolók, betanított varrónők lehetnek. A tanműhelyben a lakatosmunkát és a varrónői tudnivalókat sajátítják el a gyerekek. A többi szakmához munkahelyre van szükség. Azok a felvételisek vannak tehát előnyben, akik már a tanulás idejére is helyet találtak maguknak. Vállalatnál, vállalkozónál, szövetkezetnél töltik a gyakorlatot, az iskola pedig az elméleti képzést adja. Munkahelyet találni viszont egyre nehezebb. Beszűkül a lehetőség mindenütt. Brém Ferencné, az iskola igazgatója mégsem vesztette el minden reményét. A tantestület többi tagjával együtt abban bízik, hogy hamarosan változni fog a helyzet. Nemcsak szavakban, hanem intézkedéseivel is támogatni fogja a vállalkozásokat a pénzügyi kormányzat. Akkor pedig sokkal több munkáskézre lesz szükség. nz e- Cseh Tamás a Népházban Régi-új dalok „Drága Kelet-Európa, Részeg Kelet-Európa, Nem is Európa... Táncolj, most éppen szabad!” A konszolidáció felemás áldásait habzsoló világ be nem vallott sebeit szakította fel, amikor először énekelte meg Évát, Marit, Irént, s az utolsó villamost. Ez ’76-ban történt. Megénekelte szerelmeit, hecceit, ünnepeit, s refrénként ismételgette utánuk: „Lám, csak azért voltak nekünk szép élményeink.” Hangja halk volt, letargikus, felrázó. A szépet mi csak hazudjuk magunknak — üzente — de hazudjuk, hazudjuk hazudjuk tovább, hisz ezt teszi Antoane és Desire, Vizi és Ecsédi, te is meg én is, bár lelkünk másik fele a semmiben jár — ez kell a túléléshez! Hazudjuk, ha olyanokká leszünk még amilyenek Vizi barátai, is, a bankettezők, akik csak ünnepelnek, de folyton nem tudják mit. Mint az apja, évek óta iszik, nem is bírja, nem is szereti. Hazudjunk, hogy néha elnevethessük magunkat. Akkor a titkot is bevallotta. A titkot egy WC-s nénike szájába adta: „A Keleti pályaudvarról nem indulnak vonatok. Az csak egy játék, indulósdi játék, hogy meglódulnak az álló vonatok.” Dalit igazán csak kevesen értették. Rajongótábora jó része is azokból állott, akik zenéjében csupán dallamot találtak, meg egy-két kellemes, nem egyszer szellemes strófát. Ő — Bereményi Gézával — történelemkönyvet írt. Lírai, igaz történelemkönyvet, amelybe a hatvanas-hetvenes és nyolcvanas éveknek még az illata is benne volt. A politikát nyíltan nem bírálta. Okok helyett csak okozatokról szólt dik Frontátvonulás című ötöalbuma megjelenése után, sokan azt hitték, neki vége. Túl keményre sikerült. Azért túlélte, de egy kicsit bele is halt. A művelődéspolitika hatalmasságai nem lendültek nyílt ellentámadásba, viszont a tökélyt, ami annak történeteiben és dalaiban testet öltött, többé képtelen volt felülmúlni. Cseh Tamás Új dalok címmel előadott műsora is „csak” legutóbbi jó volt, nem felejthetetlen, mint legkorábbiak. Ez az ötveneadik évéhez közeledő énekes, így is bebizonyította: még ma is fiatal, tehetséges, mint egykoron. A gerince sem hajlott meg. Dalai jobb idők álmát idézik még mindig. Nem rögeszmésen. Logikusan. A rendszerváltás színjátéka nem ihlette örömódákra. Ő is csalódott. Belőle akkor „útra vált a jobbik része”, s anélkül még inkább fázik. Vacog, valahogy így: „Jó játék ez a tavasz. Hol a jobb, hol a bal? Nincs itt már irány. Feketepiacon vett engem az anyám.” „Kelet-Európa... Európa lifthofja Szemüveged kapd le, Jár még tán egy pofon.” Szabó Péter Ezen nevet a világ KÉNYES VENDÉG — Pincér, gratulálok a menühöz, és kérem adja ezt át a konyha személyzetének is. Nem vitás, hogy egész Londoniban itt érzi az ember a legnagyobb tisztaságot. — Ha ön mondja, uram, biztos így is van — feleli a pincér boldogan. — De miből gondolja ezt uraságod? — Mintha az ebédet is szappannal főzték volna. FELFEDEZÉS Nancy, a csinos bolti eladó váratlanul jött keresettel a markában bemegy Washington legelőkelőbb áruházába és kiválaszt egy fésűt. A pénztárnál 100 dollárral fizet. — Sajnálom, kisasszony, de ez a pénz hamis — mondja a pénztáros. — Jaj, akkor megerőszakoltak! A TÉMA Néha azon tűnődöm, hogy ti, fiúk mi a fenéről tudtok annyit dumálni egymás között. — Például arról, amiről te, ha a barátnőiddel trécselsz. — Nem szégyelljek magatokat?! PROGRAM A Cote d’Azur egyik bárjában két barátnő beszélget. — Úgy döntöttem, hogy a télen már nem fagyoskodok. Mindent megteszek, hogy hozzájussak egy szép és meleg bundához. Ha akarod, fogadhatunk is. Nyert. De a bundáját már nem tudta begombolni 24HAE A Tolnai-módszerrel Hat hét után írtak és olvastak A Tolnai Gyuláné miskolci pedagógus kidolgozta „Matematikai logikára épülő olvasástanítás” országos és nemzetközi útjának egyik állomása Dorog. Az Eötvös József nevét viselő általános iskola egyik I/c. osztályos gyermeke hat hét iskolába járás után írt levelet, üzenetet hagyott anyukája asztalán. „Ne várjatok ma ebédre, fiémetem lesz...” — írta a Tolnai-módszerrel tanuló gyermek. Nagyné Varga Zsuzsa, az Eötvös-iskolában a Tolnai-módszert bevezető tanítónő elöljáróban összefoglalta: „A Tolnai-módszerrel a gyerekek szívesen, játszva tanulnak. Legélvezetesebb számukra az írás és az olvasás programozása. A kör—háromszög—négyzet programok megegyeznek a számítógépkártyás programok lényegével. A későbbiekben a „Tolnai-gyerekek” gyorsabban és pontosabban tanulják majd a számítástechnikát és az idegen nyelveket is.” •i A dorogi Eötvös iskolában a tízperces József net épp olyan kedves, szóvidám, mint mindenütt. Az I/c. osztályban — ők a „tolnaisok” — Geleta naposi kötelességének Ákos eleget téve rendezi az asztalokat, székeket. Az iskola a másik két első osztályában Kitti Gusztávné—Ligeti Róbert szerzőpáros kidolgozta „globális olvasástanítást” vezették be. Ez a szülők között „képolvasás” néven ismert pedagógiai módszer. Ennek természetes velejárója, hogy a gyermekek később tanulnak meg írni. A globális módszer lényege, hogy a kicsik sokáig, majd’ fél évig a finom ceruzamozgással, „kanyarokat”, dőlt vonalakat rajzolnak. Ennek’ a módszernek a „végeredménye” a ’ finoman kimunkált ’dőlt betűs írás. Dorog-szerte, még inkább iskolaszerte irígylik a tolnaisokat a többiek, hogy ők rendkívül gyorsan, hat-hét iskolába járás idején megtanulnak írni és olvasni. Nagyné Varga Zsuzsa újságolta: ezekben a ban készítették el a napokhétévi dolgozataikat a növendékei. Az osztály nagy részének százszázalékos volt a munkája. Az iskola pedagógusai is meglepetten vették észre a pár napja iskolás kicsiken, hogy az ajtókon látható feliratokat szótagolva olvassák: ét-terem, fi-zi-ka... A dorogi I/c. osztályban a legfőbb „díszlet” egy hatalmas táblázat. Ez az úgynevezett „programfal”, amelynek kicsinyített rajzát valamennyi gyermek megkapta. A felső ábrasorban egy képzeletbeli televíziós készülék” nyolc képernyőjén 4-4-es bontásban (az ábra alsó sorában a magánhangzó például „a” betű — fölötte keretezetten egy alma rajza. Középen vasúti vény hét kocsijának szerelablakából 28 gyermek 4—4 tekint ki. Az alsó ábrasor kilencemeletes lakóházának ablakaiban a mássalhangzók látszanak. Hasonlóan a magánhangzóknál, itt is betű fölötti ábra könnyíti a a felismerést. Nagyné Varga Zsuzsa lapunk iránti gesztusból először tolnaisan olvastatja fel a „24 ÓRA” újság nevét: A nyolcas ház negyedik ablaka (ez a „h” betű) elutazik a... végül 2. ablakánál, a második ház a „gy” betűnél köt ki. Az „n” kétszer utazott... Norbi már türelmetlen volt. A verset mikor mondjuk el? A tanító néni megnyugtatta őt, Weöres Sándorra is sor kerül. Szabolcs a „Kis kutya meg a szamár” olvasmányhoz fogott. Záporoztak a tanító néni kérdései: Keressetek olyan szavakat, amelyek második betűje magánhangzó! Szabolcs mondaná, de Radó Peti nyüzsgött egy kört: „Nagyon tévedsz...” Radó Peti nagyon fogékony az időre oldásokban. való feladat meg„Vánkos” — rikított fel egy kislány, Takács Mari. „Mi az a vánkos? Hányféle vánkos van?” — így a tanító néni további kérdései. „Keressetek az olvasmányban olyan amelyben a harmadik szót, helyen „a” betű van!” — Válogatott gyermekeken kísérletezik ki a Tolnai-módszert? — kérdeztük Nagyné Varga Zsuzsát. — Nem, szó sincs erről! Sőt, a némi iskolaérettségi hátránnyal hozzánk került gyermekeket is a tolnaisba tettük. künk is. Van olyan gyermeaki az óvodából iskolába jövet, az áttelepítő bizottság hetvenhárom előtt mindössze intelligenciapontot szerzett. Hozzáteszem, hetven pont alatt nem iskolaérett a gyermek. A módszerünk előnye, hogy sok rejtett „beugratás”, differenciálás van benne. A gyermek nem is veszi észre, hogy hétmérföldes lépést tett jogban. A egyik-másik do jövő tanévben már Tolnai Gyulánénak saját tankönyvcsaládja is lesz. Ezt szeretnénk mi is tovább alkalmazni. Egyébként az USA iskolai rendszere is átvette ezt az olvasástanítási módszert. — Mit olvastál már? fordultam az egyik kislányhoz, Huszti Brigittához. — Karácsonykor kaptam mesekönyveket. Nagyon szeretem Weöres Sándor „Ha a világ rigó lenne” verseit. De van más meséskönyvem is. Meg tetszik nézni? Cs. Nagy Lajos Utaznak, költöznek a betűk . Játékosan állnak össze szavakká a jelek. Nagyné Varga Zsuzsa a Tolnai-programjai, előtt Huszti Brigitta és Jánositz Zoli skandálják az 1-es képernyő magánhangzóit A tarjáni általános iskolában nagy hagyománya van a falukutatásnak. A helyi honismereti szakkör tagjai mind újabb és újabb helytörténeti érdekességeket fedeznek fel és hoznak az állandó kiállításukra. A nagy- és dédmamák és dédpapák öltözete mellett különböző tárgyi emlékeket is rejt a kis múzeumnak beillő sarok, és legutóbbi gazdag zsákmányuk az 1700-as évekből megmaradt szépen faragott templomi pad. A tanulók szívesen tesznek-vesznek a kiállítás újrarendezésében és sokszor előfordul, hogy valamilyen tanórai anyag megismeréséhez az itt látottak segítséget nyújtanak. (fotó: tin) 4 Tea mellett beszélgetve A népfőiskoláról Rendhagyó találkozót szervezett a napokban Tata Barátai Körének elnöksége. A művelődési központ egyik klubjában, ahol a meghitt körben beszélgetőket nagynagy szeretettel fogadták, s egy teával kínálták. A találkozó apropóját az adta, hogy megnézhettek egy hivatalosan még be nem mutatott dokumentumfilmet, amit Tóth Tihamér és Rátvai Miklós forgatott az egykori tatai népfőiskoláról. Erről a ma már feledésbe merült intézményről dr. Benda Kálmán történész beszélt részletesen, s megszólalt két egykori hallgató is. Madari Károly és a naszályi Tímár Gézáné, Szűcs Berta a kamera előtt elevenítette fel hajdani élményeit. Őszintén, nosztalgia-mentesen beszéltek arról, hogy mi mindent tanultak itt felnőtt fejjel, s annak mily sok gyakorlati hasznát vették az életben. Őket hallgatva, az embernek óhatatlanul eszébe jut a kérdés: vajon mennyire lenne célszerű ma újra indítani a népfőiskolákat. A válasz nem lehet egyértelmű, bár az alkotók szándéka kiderül a videószalagról, ők támogatnák újbóli megvalósítását. Érvelésük figyelemre méltó, célszerű volna, ha „művüket” minél többen megismerhetnék. Talán előbb-i utóbb sor kerül erre a Magyar Televízió második csatornáján, de jó lenne, ha addig is be tudnák mutatani az oroszlányi, a tatai és tatabányai ben. Megtekintése kábeltévék, ugyanis szélesebb körű vitával folytatódhatna, s ez mindenképpen jól szolgálná a szerző* páros szándékát. — ás — A miniszter népszerűsége A lett közvélemény szemében a legnépszerűbb embernek Raymond Pauls művelődésügyi miniszter — egyébként zeneszerző — bizonyult A környezetvédő klub, a nemzetikulturális társaságok és a Zöldek Pártja vittel el a pálmák az intézmények összehasonlításakor. A Lett Nemzeti Front a hatodik, a Lett Nemzeti Függetlenségért Mozgalom a kilencedik, a Kommunista Párt pedig a tizenharmadik helyre került Paulsot egyébként Gorbunov köztársasági elnök és Peters költő követi. (AN) 1991. február 4., hétfő