24 óra, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
MOZIBA A Turul moziban 15—18-ig, 19.30 órakor mutatják be a Saint Tropez-i leánykereskedők című francia erotikus filmet. Tony, a párizsi aranyifjú, utasításba kapja a divatcég álcája alatt tevékenykedő Horsch szervezettől, hogy francia nagypolgári családok szépséges leányzóit csábítsa el, és jutalék ellenében adja át őket a szervezetnek. Tony udvarolni kezd Severinának, akinek gyámja befolyásos politikus. A lány nem tud ellenállni a fiúnak, amikor az rábeszéli, hogy menjen vele Saint Tropezbe divatfotózásra .. . Ugyancsak a Turul moziban tűzik műsorra ... és Isten megteremti a nőt című amerikai erotikus filmet. Rendezte: Roger Vadim. NÉPHÁZ-JÁTÉKSZÍN: 9-én, 19 órakor a Komárom- Esztergom Megyei és a Székesfehérvári Játékszín Vörösmarty Színház közös produkciója: Mary, Mary; vígjáték, két részben. Bob McKellaway-nek kis kiadóvállalata van, anyagi nehézségekkel küzd. Első feleségétől, Marytól elvált, és Jszereknte^ Tiffanyt két hét múlva szándékozik elvenni... 13-án, 10 és 14 órakor Ez kész cirkusz. Akik csinálják Picard a majmokkal, 2 Astorelly, a gumiasztalon, Katerina a galambokkal, Puszi és Emésztő bohócok, Hrisafis Gábor, a törpe. Fenti művészek produkciói különleges élményt ígérnek a gyermekközönség számára! Valamennyien világszámokat mutatnak be, amelyek Magyarországon nemigen láthatók. A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZA: 9-én, 16 órától Csimota teadélután : nőnapi ajándékműsor. 14-én, 15 órakor az Árpád gimnázium diákjai a Figaró házassága című darabot mutatják be. KORCSOLYÁZNI: 1 A műjégpálya nyitva: szombaton 10—12-ig, 14—19.30-ig, hétköznap 14—19.30-ig. uszodába: A Buborék szombaton, vasárnap 7-től 17-ig, hétköznap fél 6-tól 13-ig, illetve 18-tól 20.30-ig várja a látogatókat. KIT HÍVJUNK? Mentők: 04. Tűzoltók: 05. Rendőrség: 07. Postai tudakozó: 11-200. Pontos idő: 080. Távolsági beszélgetés: 01. Éjszakai ügyelet: 11-135. Voláninformáció : 10-614. MÁV-információ: 10-370. ÉDÁSZ: 23- 247. TÁVHO: 10-231. Gyógyszertár: 11-135. Vízvezetékgyorsszolgálat : 16-433. Ki hol parkosít? Lapunkban sokat foglalkoztunk az úgynevezett „parkháborúval", amikor is az egymással szembenálló két fél (vállalkozók és a városgazdálkodási üzem) véleményét, majd a polgármesteri hivatal döntését ismertettük. Május 1-jéig minden marad a régiben, vagyis csak azután írnak ki versenytárgyalást a parkosításra. Olvasóink közül többen kérték, tegyük ismét közzé, hogy Tatabánya különböző részein kik a parképítők? Véleményük szerint is lehetetlen egy kalap alá venni őket, mivel vannak csapnivalóan elhanyagolt, de szakszerűen kezelt szép parkok is a városban. Íme a lista, lehet értékelni és érzékelni az objektív valóság alapján. 1. Újváros, Killián krt. és a Népiköztársaság útja: Bónáné Hegedűs Marietta. 2. Újváros, a végállomás környéke: Máténé Szerdahelyi Anna (Galla Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet). 3. Dózsákért: Hernádi László. 4. Újvárosban a megyei könyvtár és a régi piac közötti rész (ide tartozik a Turul mozi környéke is) Zöld László. 5. Fentiek a vállalkozók, a város többi részén a parkfenntartás a városgazdálkodási üzem feladata. Az oldalt szerkesztette: VEIZER TAMÁS ■Basái Lakásfoglalósdi Albérlő, mert a lakásában laknak Csöngetés után kiderült, hogy rossz helyen járok: aki foglaló, fogadott, nem lakáshanem albérlő. Amikor meghallotta, milyen témáról szeretnék írni, marasztalt, mondván: neki is van egy cifra története ... — Kialakítottam egy élettársi kapcsolatot, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Ózdra. Ő ott nevelkedett. Nekem volt itt, Tatabányán egy tanácsi bérlakásom, az élettársam anyjának ózdi, szintén tanácsi lakására cseréltük volna. Egy évig tartott a kapcsolat, addig laktam Ózdon, de nem írattuk át a nevemre a lakást. Megromlott a kapcsolatunk, a volt élettársam mondta, hogy menjek az anyja lakásából. Azóta se enged be, ottmaradtak a ruháim, irataim, mindenem. A munkakönyvem is ott van, nem merek elmenni érte. Tavaly októberben vissza akartam jönni a tatabányai lakásomba — egyébként itt van, kétszáz méterre —, de laknak benne. Úgy tudom, nem volt élettársam anyja, neki van másik lakása. Kiadta albérletbe, mintha az övé lenne. Nekem kellene fizetni a fűtést, a lakbért, pedig mások laknak ott. Nem lehet velük egyezkedni. Ha kipakoltatom őket az utcára, megint csak én iszom meg a levét. Most munkanélküli vagyok. Nem tudom, mit csináljak ... Adjam bíróságra? Miből fizetem a perköltséget? A házigazda: — Rajtam segített, három évvel ezelőtt ápolt egy nagy műtétem után, most én segítek őrajta. Befogadtam. Megcsinál minden házimunkát. Rendes. Sajnálom. Kevés a nyugdíjam, alig tudom a lakbért és a rezsit fizetni. Tizennyolcszor műtötték, már több mint húsz éve rokkantnyugdíjas vagyok, más munkát nem tudok vállalni. romszáznyolcvanötezerhat forintból élünk ketten, most emeltek. Valamit csinálni kellene... De nem tudom, mit. Az IKV-tól megtudtuk, hogy a hölgy, akivel beszéltünk, valóban bérlője a lakásnak. Oda is elmentünk. A megrongált ajtón hiába kopogtunk, maradt előttünk is. Zárva mint az igazi bérlő előtt, nem meri megmondani aki a nevét. Fél. kar — (Folytatjuk) \ Az otthon missziója A kis ember, aki világra jött „vérben és mocsokban”, az első fürdetés után joggal várja el, hogy rácsodálkozzon egy tiszta világra. A természet rendje szerint, ez (lenne) a világ legegyértelműbb dolga. A Schönherz Zoltán úti Csecsemőotthonban — létével, missziójával — szomorú bizonyítéka annak, hogy nagyon sok babának az életéből kimarad ez a „rácsodálkozás”. — Hét éve vagyok az intézmény vezetője — mondja Lank Miklósné. — Hetven munkatársammal, napi három műszakban fáradozunk azon, hogy a kis jövevények megkaphassák azt, amit köznapi szóval az otthon melegének hívunk. Magától értetődik, hogy kollégáim zöme lány, vagy fiatalasszony, több gyermekes családanya nem tudná vállalni ezt a munkát, az állandó „otthoni” készenlétet. Nálunk a időben is számítani szabadkell arra, hogy jön a telefonhívás, vagy az ügyeletes gépkocsi... — Szomorú, hogy nagyon sok nálunk a lelkileg sérült gyermek. Gondozásukra természetesen, képzett munkatársakra van szükség. A folyamatos oktatást házon belül oldjuk meg. A gyermekek ellátásáról — bár a számok önmagukban nem mérvadók — annyit el kell mondani: a hatvan-hatvanöt babát hetven ember szolgálja ki. — Sajnos ez az emeletes épület nem a legideálisabb erre a célra. Arra reményünk sincs, hogy új házba költözzünk. Egy cserére viszont vevők lennénk. Talán akad a városban olyan intézmény, amelyikkel egyezséget tudnánk kötni. — Alapelvünk, hogy szülőnek joga van a gyermekhez ... no de ha egyszer nem kell... Ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a babák minél előbb végleges otthont kapjanak. Sajnos a mai törvények, szabályozók nem eléggé rugalmasak ebben az ügyben. Reménykedünk, hogy az örökbefogadási folyamat a jövőben meggyorsul, mert az újszülöttnek is van egy alapvető joga: tisztességes családban, rendezett körülmények között emberré cseperednie._______Sándor ... és mennyi a bér? Pedagógusberkekben közismert az idei harmincszázalékos béremelés. Csakhogy a legutóbbi fizetésnél is mindössze húsz százalékkal volt súlyosabb boríték ... Mi van a fennamaradó „percenttel”? Kósa László alpolgármesternél érdeklődtünk az ügyről: — Nos, ezt a pénzt hivatalunk nem tartotta vissza. Az összeget csak a múlt héten kaptuk meg, így egyértelmű, hogy az még nem kerülhetett a borítékba. Az elosztásnak természetesen van egy procedúrája. Jövő héten hétfőn tárgyal róla hivatalunk oktatási bizottsága. Az oktatási intézmények igazgatóival szerdán egyeztetjük Csütörtökön, elképzelésünket, az iskolák érdekképviseleti szerveinek vezetőit hallgatjuk meg. Testületünk ezután, 27- én — a kapott információk birtokában — hozza meg a végleges döntést. — Néhány dolgot szeretnék hangsúlyozni. Ezt a tíz százalékot nem a hivatalunk osztja el. Humánpolitikai osztályunk mindössze az igazgatók bérezésénél kívánja megszüntetni a kirívó egyenlőtlenséget — ami természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnik a differenciálás. A tíz százalékkal egyébként az iskolák szabadon rendelkeznek, belső ügyük, hogyan osztják el ezt pénzt. A pedagógusok visszamenőleg megkapják az első két havi béremelést is. Ez már a jövő hónapban gazdagíthatja a pénztárcát. Tájékoztatásul még annyit szeretnék közölni: ezt a pénzt mi havonta kapjuk meg a Pénzügyminisztériumtól. Amennyiben ez késik (vagy késni fog), az nem a mi hibánk lesz, az érkezés után természetesen azonnal iskoláknak.átutaljuk azt az is Fakanál helyett tekegolyó Mária, a családszerető ilyen is volt valamikor. Gulyás Istvánná Simon Mária kénytelen volt venni a bátyúját Nagykanizsán és családostól Tatabányára költözött. Lakásgondját megoldották, így l1 éve a megyeszékhely egyik legnagyobb lokálpatriótája. Akkoriban azt sem tudta, hogy mi fán terem a teke, ám kolléganője a Mikrolinban állandóan unszolta, próbálja meg . • Megpróbálta, megszerette, ottragadt a TBSC-nél. A 46 éves sportoló hölgy ma már el sem tudja képzelni az életét teke nélkül. A régi bitumenes pályán 470, az új pályán 426 fa a legjobb eredménye. Megbízható versenyző, de mostanában ritkábban jut szóhoz az NB I-es csapatban. Hosszú ideje kellemetlen sérüléssel bajlódik, de bízik a teljes gyógyulásban. Marika a sport mellett a családjának él. — Két tündéri unokám van, nagyon szeretem őket, amikor lehet, velük vagyok. — mondta. — Éppen ezért nálam a fakanál soha nem porosodhat be. Nekik főzök, sütök elsősorban, és ők hálásak, mert dicsérik főztömet. Gulyásné hallani sem akar arról, hogy abbahagyja a tekézést. Ez a sportág különben sincs korhoz kötve. Legutóbb az OKGT-BSE elleni 7:1-es győzelemnél is pontszerző volt. , (ente) Kossuth-napok a „közgázban" A Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskolában március 11-e és 14-e között ismét megrendezik az immár hagyományos Kossuth-napokat. A nagymúltú tanintézet diákjai hétfőn, a Népházban a Holt Költők Társasága című filmet tekintik meg, kedden 15 órától pedig — szintén a Népházban Görgey Artúrról, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tábornokáról hallhatnak előadást. Katona Tamás történész, külügyi államtitkár — a magyar történelem e dicsőséges korszakának kiváló ismerője — vázolja fel ifjú hallgatóinak Görgey tábornok életútját, az újabb kutatások tükrében mutatja be a legendás hadvezér tevékenységét, katonapolitikai szerepét főparancsnokká történő kinevezésétől a kényszerű világosi fegyverletételig. Szerdán — különböző útvonalakon — Pákozdra kirándulnak a diákok, az ott felállított emlékoszlopnál kis műsorral tisztelegnek a szabadságharc első győztes ütközetében részt vett honvédek emléke előtt. A rendezvénysorozat utolsó napján, 14-én pedig az iskola névadójának domborművét koszorúzzák meg. Ugyancsak ezen a napon az osztályok közötti játékos vetélkedőn mérik össze tudásukat a tanulók, rendeznek szónokversenyt — egy-egy Kossuth-szónoklatot és verset kell elmondaniuk a versenyzőknek —, az iskola klubjában pedig Kis Vendel történész tart előadást Kossuth Lajos életéről. Az eredményhirdetés után a tatabányai zeneiskola tanárai adnak koncertet. — vt — Csak lehetőség ? 2-dTi lang7pm 4 mmf Att Március 2-ai lapszám 4. oldalán jelent meg a „Hány kerekünk lesz?” című cikk, mely a tervezett Mato Guzzi beruházásával foglalkozott. cikk több félreértést tartalmaz, melyet az alábbiak szerint kívánok tisztázni: Az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának nem elnöke, hanem egyik egyszerű tagja vagyok. A beruházás szervezőjének a finanszírozást illető elképzelése az volt, hogy az NGKM kezelésében lévő Kereskedelemfejlesztési Alapból pályázza meg, illetve veszi fel a beruházáshoz szükséges összeg nagy Ez az Alap azonban részét, az 1991. évi költségvetés parlamenti vitájának tényeként, az induló eredmilliárdról 1,5 milliárd forintra zsugorodott annak ellenére, hogy össze, a minisztérium illetékesei szerint, már akkor, l azaz múlt év decemberében is) a 3 milliárd forint teljes egészében le volt kötve így a felére csökkent Alapból, hónapokkal később egymilliárd forintra számítani nem más, mint légvárépítés. Bármennyire busán és bíztatóan szimpatihangzik is, én nem beszéltem arról, hogy Tatabányán a Suzuki-gyár egy részlege épülhetne fel. Amit mondtam, az az volt, hogy város üzemei és vállalkozói is részt vállalhatnának a Suzuki-programban különféle alvállalkozói lehetőségek megpályázásával. Ennek elősegítése céljából felajánlottam, hogy városunk vezetőit bemutatom a Suzuki-beruházás magyar fővállalkozójának, az Autókonszern Rt. vezetőjének. Ez tehát csak egy lehetőség, amivel élnünk kellene. Szalay Gábor országgyűlési képviselő Sportforum a Pécsiben Egy fórum sokféleképpen maradhat fel. A 24. ÓRA emlékezőszerkeszősége és a TKTV szervezésében, a Pécsi Söröz őben rendezett sportfórum, mindenképpen hasznos volt, néhány végletes dologgal fűszerezve. A taálkozó célja, mint Imrő János, (Vértes KOMÉP FC elnöke) levezető elnök elmondta, egy széleskörű városi összefogás. A sportért, a sport érdekében. Az már más kérdés, hogy teljesen más területre tartozó mellékzöngék is „beköszöntek” a fórumon. Bencsik János polgármester, Kása László alpolgármester, és Kovács Nimród rengeteg kérdésre képviselő, válaszolt. A fórumon mintegy hetven tatabányai vezető és szakember sportvett részt, akiknek egységesen az most a legégetőbb gondjuk, hogy mi lesz a rendszerváltás utáni sportmozgalommal. Bencsik János elmondta, hogy a városi költségvetés 1,9 miliárd forint, és ennek két százalékát fordítják a sportra. Ez mintegy 35 millió forintot tesz ki, ésgy ez a szám igen tetszetősnek hangzik. A fórumon éppen azt kifogásolák, hogy a sportra juttaott pénzek aránya nem érezi ki hűen a valóságot. A város — és a megye — patinás klubja, a TBSC például fenyegető gondokkal küszködik, és a 35 millió 70 százaléka is már kisegítené a bajból. A képviselők viszont másképp döntöttek, inkább a tömegsportot támogatják, holott a Bányász ma Tatabánya egyetlen reklámhordozója, a helybeliek igazi szórakozásának egyetlen kiszolgálója. Dicséretes az, hogy az kormányzat támogatja öna sportot, a fentiek mégis elgondolkodtatóak. Dr. Partali László, a megyei sportigazgatóság vezetője is dicsérte a polgármesteri hivatal „bőkezűségét”, de kiemelte, hogy még több pénzre lenne szüksége a megyeszékhely sportjának. A fórum néha izzó hangulatának egyik negatív jelensége volt, amikor Bencsik János bejelentette, hogy a pályázatok alapján Szakál Lajos lett a város sportfőnöke. Mindez azért volt ellenszenves, mert Németh Péter, a sportosztály régi vezetője, ott ülve a fórumon, ilyen körülmények között tudta meg a döntést. Az más kérdés, hogy 18 éves kiváló munkáját illett volna a találkozón frissiben megköszönni... Péntek Sándor 1991. március 9., szombat 9