24 óra, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

MOZIBA A Turul moziban 15—18-ig, 19.30 órakor mutatják be a Saint Tropez-i leánykereske­dők című francia erotikus filmet. Tony, a párizsi aranyifjú, utasításba kapja a divatcég álcája alatt tevékenykedő Horsch szervezettől, hogy francia nagypolgári családok szépséges leányzóit csábítsa el, és jutalék ellenében adja át őket a szervezetnek. Tony udvarolni kezd Severinának, akinek gyámja befolyásos politikus. A lány nem tud ellenállni a fiúnak, amikor az rábeszéli, hogy menjen vele Saint Tropezbe divatfotózás­ra .. . Ugyancsak a Turul mozi­ban tűzik műsorra ... és Is­ten megteremti a nőt című amerikai erotikus filmet. Rendezte: Roger Vadim. NÉPH­ÁZ-JÁTÉKSZÍN: 9-én, 19 órakor a Komárom- Esztergom Megyei és a Székesfehérvári Játékszín Vörös­marty Színház közös produk­ciója: Mary, Mary; vígjáték, két részben. Bob McKellaway-nek kis kiadóvállalata van, anyagi ne­hézségekkel küzd. Első fele­ségétől, Marytól elvált, és Jszereknte^ Tiffa­nyt két hét múlva szándékozik elven­ni... 13-án, 10 és 14 órakor Ez kész cirkusz. Akik csinálják Picard a majmokkal, 2 As­­torelly, a gumiasztalon, Ka­terina a galambokkal, Puszi és Emésztő bohócok, Hrisafis Gábor, a törpe. Fenti művé­szek produkciói különleges élményt ígérnek a gyermek­­közönség számára! Valamen­­­nyien világszámokat mutatnak be, amelyek Magyarországon nemigen láthatók. A KÖZMŰVELŐD­ÉS HÁZA: 9-én, 16 órától Csimota tea­délután : nőnapi ajándékmű­sor. 14-én, 15 órakor az Árpád gimnázium diákjai a Figaró házassága című darabot mu­tatják be. KORCSOLYÁZNI: 1 A műjégpálya nyitva: szombaton 10—12-ig, 14—19.30-ig, hétköznap 14—19.30-ig. uszodába: A Buborék szombaton, va­sárnap 7-től 17-ig, hétköznap fél 6-tól 13-ig, illetve 18-tól 20.30-ig várja a látogatókat. KIT HÍVJUNK? Mentők: 04. Tűzoltók: 05. Rendőrség: 07. Postai tuda­kozó: 11-200. Pontos idő: 080. Távolsági beszélgetés: 01. Éj­szakai ügyelet: 11-135. Volán­információ : 10-614. M­ÁV-in­­formáció: 10-370. ÉD­ÁSZ: 23- 247. TÁVHO: 10-231. Gyógy­szertár: 11-135. Vízvezeték­gyorsszolgálat : 16-433. Ki hol parkosít? Lapunkban sokat foglalkoz­tunk az úgynevezett „park­háborúval", amikor is az egy­mással szembenálló két fél (vállalkozók és a városgaz­dálkodási üzem) véleményét, majd a polgármesteri hivatal döntését ismertettük. Május 1-jéig minden marad a régi­ben, vagyis csak azután ír­nak ki versenytárgyalást a parkosításra. Olvasóink közül többen kérték, tegyük ismét közzé, hogy Tatabánya kü­lönböző részein kik a park­építők? Véleményük szerint is lehetetlen egy kalap alá venni őket, mivel vannak csapnivalóan elhanyagolt, de szakszerűen kezelt szép par­kok is a városban. Íme a lista, lehet értékelni és érzékelni az objektív va­lóság alapján. 1. Újváros, Killián krt. és a Népiköztársaság útja: Bóná­­né Hegedűs Marietta. 2. Újváros, a végállomás környéke: Máténé Szerdahe­lyi Anna (Galla Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet). 3. Dózsákért: Hernádi László. 4. Újvárosban a megyei könyvtár és a régi piac kö­zötti rész (ide tartozik a Turul mozi környéke is) Zöld László. 5. Fentiek a vállalkozók, a város többi részén a park­­fenntartás a városgazdálkodá­si üzem feladata. Az oldalt szerkesztette: VEIZER TAMÁS ■Basái Lakásfoglalósdi Albérlő, mert a lakásában laknak Csöngetés után kiderült, hogy rossz helyen járok: aki foglaló, fogadott, nem lakás­­hanem albérlő. Amikor meghallotta, mi­lyen témáról szeretnék ír­ni, marasztalt, mondván: neki is van egy cifra tör­ténete ... — Kialakítottam egy élettársi kapcsolatot, és úgy döntöttünk, hogy el­megyünk Ózdra. Ő ott ne­velkedett. Nekem volt itt, Tatabányán egy tanácsi bérlakásom, az élettársam anyjának ózdi, szintén ta­nácsi lakására cseréltük volna. Egy évig tartott a kapcsolat, addig laktam Ózdon, de nem írattuk át a nevemre a lakást. Meg­romlott a kapcsolatunk, a volt élettársam mondta, hogy menjek az anyja la­kásából. Azóta se enged be, ottmaradtak a ruháim, irataim, mindenem. A munkakönyvem is ott van, nem merek elmenni érte. Tavaly októberben vis­­­sza akartam jönni a tata­bányai lakásomba — egyébként itt van, kétszáz méterre —, de laknak ben­ne. Úgy tudom, nem volt élettársam anyja, ne­­­ki van másik lakása. Ki­adta albérletbe, mintha az övé lenne. Nekem kellene fizetni a fűtést, a lakbért, pedig mások laknak ott. Nem lehet velük egyez­kedni. Ha kipakoltatom őket az utcára, megint csak én iszom meg a le­vét. Most munkanélküli va­gyok. Nem tudom, mit csináljak ... Adjam bíró­ságra? Miből fizetem a perköltséget? A házigazda: — Rajtam segített, három évvel ez­előtt ápolt egy nagy műté­tem után, most én segítek őrajta. Befogadtam. Meg­csinál minden házimunkát. Rendes. Sajnálom. Kevés a nyugdíjam, alig tudom a lakbért és a rezsit­­ fizetni. Tizennyolcszor mű­tötték, már több mint­­ húsz éve rokkantnyugdíjas­­ vagyok, más munkát nem tudok vállalni. romszáznyolcvan­ötezerha­­t forint­­­­ból élünk ketten, most­­ emeltek. Valamit csinálni kellene... De nem tudom, mit. Az IKV-tól megtudtuk, hogy a hölgy, akivel be­széltünk, valóban bérlője a lakásnak. Oda is elmen­tünk. A megrongált ajtón hiába kopogtunk, maradt előttünk is. Zárva mint az igazi bérlő előtt, nem meri megmondani aki a nevét. Fél. kar — (Folytatjuk) \ Az otthon missziója A kis ember, aki világ­ra jött „vérben és mo­csokban”, az első fürdetés után joggal várja el, hogy rácsodálkozzon egy tiszta világra. A természet rend­je szerint, ez (lenne) a világ legegyértelműbb dolga. A Schönherz Zoltán úti Csecsemőotthonban — lé­tével, missziójával — szo­morú bizonyítéka annak, hogy nagyon sok babának az életéből kimarad ez a „rácsodálkozás”. — Hét éve vagyok az intézmény vezetője — mondja Lank Miklósné. — Hetven munkatársammal, napi három műszakban fáradozunk azon, hogy a kis jövevények megkap­hassák azt, amit köznapi szóval az otthon melegé­nek hívunk. Magától érte­tődik, hogy kollégáim zö­me lány, vagy fiatalas­­­szony, több gyermekes családanya nem tudná vál­lalni ezt a munkát, az állandó „otthoni” készen­létet. Nálunk a időben­­ is számítani szabad­kell arra, hogy jön a telefon­­hívás, vagy az ügyeletes gépkocsi... — Szomorú, hogy na­­­gyon sok nálunk a lelki­leg sérült gyermek. Gon­dozásukra természetesen, képzett munkatársakra van szükség. A folyamatos oktatást házon belül old­juk meg. A gyermekek el­látásáról — bár a számok önmagukban nem mérv­adók — annyit el kell mondani: a hatvan-hat­vanöt babát hetven em­ber szolgálja ki. — Sajnos ez az emele­tes épület nem a legideá­lisabb erre a célra. Arra­­ reményünk sincs, hogy új­ házba költözzünk. Egy cse­­­­rére viszont vevők len­­­­nénk. Talán akad a város­­­­ban olyan intézmény, amelyikkel egyezséget tudnánk kötni. — Alapelvünk, hogy szülőnek joga van a gyer­­­­mekhez ... no de ha egy­szer nem kell... Ezért minden erőnkkel azon va­­­­gyunk, hogy a babák mi­nél előbb végleges otthont kapjanak. Sajnos a mai törvények, szabályozók nem eléggé rugalmasak ebben az ügyben. Re­ménykedünk, hogy az örökbe­fogadási folyamat a jövőben meggyorsul, mert az újszülöttnek is van egy alapvető joga: tisztességes családban, rendezett körülmények kö­zött emberré csepered­nie._______Sándor ... és mennyi a bér? Pedagógusberkekben köz­ismert az idei harmincszá­zalékos béremelés. Csak­hogy a legutóbbi fizetésnél is mindössze húsz száza­lékkal volt súlyosabb boríték ... Mi van a fenn­a­maradó „percenttel”? Kó­sa László alpolgármester­nél érdeklődtünk az ügy­ről: — Nos, ezt a pénzt hi­vatalunk nem tartotta vissza. Az összeget csak a múlt héten kaptuk meg, így egyértelmű, hogy az még nem kerülhetett a bo­rítékba. Az elosztásnak természetesen van egy procedúrája. Jövő héten hétfőn tárgyal róla hiva­talunk oktatási bizottsága. Az oktatási intézmények igazgatóival szerdán egyez­tetjük Csütörtökön, elképzelésünket, az iskolák érdekképviseleti szerveinek vezetőit hallgatjuk meg. Testületünk ezután, 27- én — a kapott informáci­ók birtokában — hozza meg a végleges döntést. — Néhány dolgot szeret­­­nék hangsúlyozni. Ezt a tíz százalékot nem a hivata­lunk osztja el. Humán­­politikai osztályunk mind­össze az igazgatók bérezé­sénél kívánja megszüntet­ni a kirívó egyenlőtlensé­get — ami természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnik a differenciálás. A tíz százalékkal egyéb­ként az iskolák szabadon rendelkeznek, belső ügyük, hogyan osztják el ezt pénzt. A pedagógusok vis­­­­­szamenőleg megkapják az első két havi béremelést is. Ez már a jövő hónap­ban gazdagíthatja a pénz­tárcát. Tájékoztatásul még an­­­nyit szeretnék közölni: ezt a pénzt mi havonta kap­juk meg a Pénzügyminisz­tériumtól. Amennyiben ez késik (vagy késni fog), az nem a mi hibánk lesz, az érkezés után természetesen azonnal iskoláknak.átutaljuk azt az is Fakanál helyett tekegolyó Mária, a családszerető ilyen is volt valamikor. Gu­lyás Istvánná Simon Mária kénytelen volt venni a bá­tyúját Nagykanizsán és csa­ládostól Tatabányára költö­zött. Lakásgondját megoldot­ták, így l1 éve a megyeszék­hely egyik legnagyobb lokál­­pa­triótája­. Akkoriban azt sem tudta, hogy mi fán terem a teke, ám kolléganője a Mikrolin­ban állandóan unszolta, pró­bálja meg . •­ Megpróbálta, megszerette, ottragadt a TBSC-nél. A 46 éves sportoló hölgy ma már el sem tudja képzelni a­z életét teke nél­kül. A régi bitumenes pályán 470, az új pályán 426 fa a legjobb eredménye. Megbíz­ható versenyző, de mostaná­ban ritkábban jut szóhoz az NB I-es csapatban. Hosszú ideje kellemetlen sérüléssel bajlódik, de bízik a teljes gyógyulásban. Marika a sport mellett a családjának él. — Két tündéri unokám van, nagyon szeretem őket, ami­kor lehet, velük vagyok. — mondta. — Éppen ezért ná­lam a fakanál soha nem po­rosodhat be. Nekik főzök, sü­tök elsősorban, és ők hálásak, mert dicsérik főztömet. Gulyásné hallani sem akar arról, hogy abbahagyja a te­kézést. Ez a sportág külön­ben sincs korhoz kötve. Leg­utóbb az OKGT-BSE elleni 7:1-es győzelemnél is pont­szerző volt. , (ente) Kossuth-napok a „közgázban" A Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskolá­ban március 11-e és 14-e között ismét megrendezik az immár hagyományos Kossuth-napokat. A nagy­­múltú tanintézet diákjai hétfőn, a Népházban a Holt Költők Társasága című filmet tekintik meg, kedden 15 órától pedig — szintén a Népházban Görgey Ar­túrról, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tábornokáról hallhatnak előadást. Katona Tamás tör­ténész, külügyi államtitkár — a magyar történelem e dicsőséges korszakának kiváló ismerője — vázolja fel ifjú hallgatóinak Görgey tábornok életútját, az újabb kutatások tükrében mutatja be a legendás­­ hadvezér tevékenységét, katonapolitikai szerepét főparancsnokká történő kinevezésétől a kényszerű vi­­­lágosi fegyverletételig. Szerdán — különböző útvona­lakon — Pákozdra kirándulnak a diákok, az ott fel­állított emlékoszlopnál kis műsorral tisztelegnek a szabadságharc első győztes ütközetében részt vett honvédek emléke előtt. A rendezvénysorozat utolsó napján, 14-én pedig az iskola névadójának dombor­művét koszorúzzák meg. Ugyancsak ezen a napon az osztályok közötti játékos vetélkedőn mérik össze tudásukat a tanulók, rendeznek szónokversenyt — egy-egy Kossuth-szónoklatot és verset kell elmonda­niuk a versenyzőknek —, az iskola klubjában pedig Kis Vendel történész tart előadást Kossuth Lajos éle­téről. Az eredményhirdetés után a tatabányai zeneis­kola tanárai adnak koncertet. — vt — Csak lehetőség­ ? 2-dTi lang7pm 4 mm­f Att Március 2-ai lapszám 4. oldalán jelent meg a „Hány kerekünk lesz?” című cikk, mely a terve­zett Mato Guzzi beruhá­zásával foglalkozott. cikk több félreértést tar­­­talmaz, melyet az alábbi­ak szerint kívánok tisz­tázni: Az Országgyűlés Gaz­dasági Bizottságának nem elnöke, hanem egyik egy­szerű tagja vagyok. A beruházás szervező­jének a finanszírozást il­lető elképzelése az volt, hogy­ az NGKM kezelésé­ben lévő Kereskedelem­fejlesztési Alapból pá­lyázza meg, illetve veszi fel a beruházáshoz szük­séges összeg nagy Ez az Alap azonban részét, az 1991. évi költségvetés par­lamenti vitájának tényeként, az induló ered­milliárdról 1,5 milliárd fo­­­rintra zsugorodott annak ellenére, hogy össze, a minisztérium illetékesei szerint, már­ akkor,­ l azaz múlt év decemberében is) a 3 milliárd forint teljes egészében le volt kötve így a felére csökkent Alapból, hónapokkal ké­sőbb egymilliárd forint­ra számítani nem más, mint légvárépítés. Bármennyire busán és bíztatóan szimpati­hang­zik is, én nem beszéltem arról, hogy Tatabányán a Suzuki-gyár egy részlege épülhetne fel. Amit mond­tam, az az volt, hogy város üzemei és vállalko­­­zói is részt vállalhatná­nak a Suzuki-programban különféle alvállalkozói le­hetőségek megpályázásá­val. Ennek elősegítése cél­jából felajánlottam, hogy városunk vezetőit bemu­tatom a Suzuki-beruházás magyar fővállalkozójá­nak, az Autókonszern Rt. vezetőjének. Ez tehát csak egy lehetőség, amivel él­nünk kellene. Szalay Gábor országgyűlési képviselő Sportforum a Pécsiben Egy fórum sokfélekép­­pen maradhat fel. A 24. ÓRA emlékező­szerkesz­­ősége és a TKTV szer­vezésében, a Pécsi Sörö­­z őben rendezett sportfó­­rum, mindenképpen hasz­­nos volt, néhány végletes dologgal fűszerezve. A ta­­álkozó célja, mint Imrő János, (Vértes KOMÉP FC elnöke) levezető el­nök elmondta, egy széles­körű városi összefogás. A sportért, a sport érdeké­ben. Az már más kérdés, hogy teljesen más terü­letre tartozó mellékzön­­gék is „beköszöntek” a fórumon. Bencsik János polgármester, Kása Lász­ló alpolgármester, és Ko­vács Nimród rengeteg kérdésre képviselő, vála­szolt. A fórumon min­tegy hetven tatabányai vezető és szakember sport­vett részt, akiknek egységesen az most a legégetőbb gond­­juk, hogy mi lesz a rend­szerváltás utáni sport­­m­ozgalommal. Bencsik János elmondta, hogy a városi költségvetés 1,9 mil­­iárd forint, és ennek két százalékát fordítják a sportra. Ez mintegy 35 millió forintot tesz ki, és­gy ez a szám igen tetsze­­tősnek hangzik. A fóru­­mon éppen azt kifogásol­­ák, hogy a sportra jutta­­ott pénzek aránya nem érezi ki hűen a valóságot. A város — és a megye — patinás klubja, a TBSC például fenyegető gon­dokkal küszködik, és a 35 millió 70 százaléka is már kisegítené a bajból. A képviselők viszont más­képp döntöttek, inkább a tömegsportot támogatják, holott a Bányász ma Ta­tabánya egyetlen reklám­­hordozója, a helybeliek igazi szórakozásának egyetlen kiszolgálója. Di­cséretes az, hogy az kormányzat támogatja ön­­a sportot, a fentiek mégis elgondolkodtatóak. Dr. Partali László, a me­gyei sportigazgatóság ve­zetője is dicsérte a pol­gármesteri hivatal „bő­kezűségét”, de kiemelte,­­ hogy még több pénzre lenne szüksége a megye­­székhely sportjának. A fórum néha izzó han­gulatának egyik negatív jelensége volt, amikor Bencsik János bejelentet­te, hogy a pályázatok alapján­ Szakál Lajos lett a város sportfőnöke. Mind­ez azért volt ellenszenves, mert Németh Péter, a sportosztály régi vezető­je, ott ülve a fórumon, ilyen körülmények között tudta meg a döntést. Az más kérdés, hogy 18 éves kiváló munkáját illett vol­na a találkozón frissiben megköszönni... Péntek Sándor 1991. március 9., szombat 9

Next