24 óra, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17 / 246. szám
4 Sorsolás A Szerencsejáték Rt. a hatoslottó legközelebbi sorsolását október 19-én a Népház-Játékszínben tartja. Az izgalmas eseményre várják az érdeklődőket. Koncert A népszerű, kemény rockot játszó Akela együttes koncertezik október 18-án, vasárnap este a Puskin Művelődési Házban. A mostani, tatabányai fellépés a fővárosi csapat országjáró turnéjának egyik állomása. A szüret - rajzokban Az általános iskolások rajzaiból nyílik kiállítás október 24-én az alsógallai József Attila Művelődési Házban. A gyerekek rajzaikban a szüretet, a szürethez kötődő élményeiket vetették papírra. A tárlaton a legsikerültebb alkotások láthatók. Száraz ötlet Fogadás, késő este. A hölgyek csinosak, a férfiakon zakó, nyakkendő, ahogy illik. Nem nézünk ki rosszul. Diplomás kollégám kínlódik a kis magnójával, hová is tegye. Kolléganőmmel egymásra nézünk, hát ennyi fantáziája sincs?Talán a zakód zsebébe, súgjuk meg a roppant egyszerű megoldást.Hohó, nem olyan egyszerű! Tudjátok, ez egy két és fél éves olasz zakó, aminek nincs zsebe, azaz úgy látszik, hogy van, de be van varrva. Szóval, olasznak olasz, csak nem praktikus. Kolléganőmmel félhangosan megállapítjuk, hogy azért arra délen sem minden tökéletes, a zakó valóban jól néz ki, ennyi... Társaságunk eddig csendes szemlélője megszólal: -Tudod kedves barátom, jobb helyeken a zakók zsebét befércelik, hogy a szállításnál ne gyűrődjön, hogy... Szóval, egy mozdulat és a zseb kitárul. Kolléganőmmel csak ámulunk, de aztán gyorsan akcióba kezdünk. Egy-két ügyes mozdulat, cérna ki, a zseb nyitva. Kollégám szemmel láthatóan ujjong: -Gyerekek, új zakóm van, nos, mire jó egy alpolgármester! Pezsgővel koccintunk e „száraz” ötletre. —tóthi.— TATABÁNYAI KIS ÚJSÁG 1992. október 17. szombat Sikeres pályázat - Díjazott ötlet az EXPO jegyében Egyedülálló elképzelés hazánkban Tatabánya nem bővelkedik idegenforgalmi látványosságokban. A város szerkezete, adottságai ezen a téren nem kínálnak olyan lehetőséget, mint a történelmi településeké. Talán ezért kell keresni az olyan megoldásokat, amelyek még hazánkban, Európában nem léteznek. Megvalósításukkal csak valami Tatabányára jellemző születhet. Látványban, progrmokban mégis vozó, gazdaságosan működtethető. így vetődött fel négy évvel ezelőtt az az ötlet, miszerint a megyeszékhelyen ipari skanzent, szabadtéri bányászati múzeumot kéne felállítani. Az önkormányzat támogatta és ma is felkarolja ezt a próbálkozást, amely néhány éve már túl is jutott a „születés” szintjén. A közelmúltban Tatabánya képviselő-testülete , „saját” EXPO-pályázatán első díjjal jutalmazta a kezdeményezést. A pályázat tartalmáról, a kínálkozó lehetőségekről az egyik legérintettebbel, Fürészné Molnár Anikóval, a Komárom-Esztergom megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatójával beszélgettünk. - A pályázat kedvező elbírálása azt jelenti, hogy a város költsgvetésében a világkiállításra elkülönített nagyobb eséllyel kaphatunk a beruházáshoz,-emelte ki az igazgatónő.Sőt, a város révén a „nagy” EXPO-hoz is könnyebben kapcsolódhatunk. A világkiállítás idején éppen száz éves lesz Tatabányán a kőszénbányászat. Egyben tehát ennek is emléket állítanának az ötletadók. Maga múzeum a város központi helyén, viszonylag jó közlekedési viszonyok és infrastruktúráiis környezetben került kialakításra. - Jövőre befejeződik a hatajtós ház felújítása, berendezése - folytatta Fürészné Molnár Anikó - megnyílhat ott is a kiállítás. A következő évben többek között a földalatti bányatérség kialakítását tervezzük, a bejáratnál a volt Esterházy akna lejáratának rekonstrukciójával. Ezután a víztorony kilátóvá formálása a feladat, majd ezerkilencszázkilencvenhatban üzembe állítanánk a kisvasutat. Az anyagi lehetőségektől függően a régi bányászkolóniákra jellemző további épületek építése, korhű berendezése is céljaink között szerepel. Hazánkban mindezideig csak a paraszti élet- és munkakörülmények bemutatására alakítottak ki természetes környezetben szabadtéri - elsősorban néprajzi - múzeumokat. A tatabányai ipari skanzen emiatt egyedülálló elképzelés. A megvalósításhoz, a működtetéshez már most várják tőkéstársak, vállalkozók jelentkezését. Aki pedig pénzzel szándékozik az alapítványt támogatni, az a Budapest Bank RT. 362-11098-as számlaszámán történő befizetéssel teheti ezt. Intim- Két fiatal pedagógus, Szendőfi Csilla és Nagy Angéla nagy fába vágta a fejszéjét. Intim-klubot szerveztek a Gyermek és Ifjúságvédő Intézetben. Arra vállalkoztak, ami még családon belül is igen nehéz feladat: álszemérem nélkül szólni, sőt, vitatkozni olyan kérdésekről, mint a szerelem és a szexualiás. Az apropót mindig egy-egy film adja, bevallottan erotikus alkotások. Első alkalommal például az Emanuelle: A Bányász moziban, október 6-án, kedden vetítették. Utána a nézőtér „társalgóvá” alakult, mindenki elmondhatta a cselekménnyel, a jelenetekkel kapcsolatos gondolatait. Ezeken a vetítéseken bárki részt vehet. (A következő két hét múlva, szintén kedden, 16 órától lesz.) A másnapra szervezett foglalkozásokra viszont kizárólag CYM-s lányokat várnak, tizennégytől tizennyolc éves korig. Ők kérték a zártkörű beszélgetést. Szerdán a következő (az Emaneulle-ben elhangzott) gondolat indította a beszélgetést: „ A szerelem az erekció és nem az orgazmus”. Ennek kapcsán aztán sok minden másról is szó esett, például arról, hogy mit tehet egy lány, ha közeledni akar egy fiúhoz, vagy akkor ha szeret egy fiút, vagy már nem szereti... Egyelőre még tapogatódzik az a kilenc lány, aki részt vett a beszélgetésen. Még nem tudják, hogy társaik — akik egyébként szigorú titoktartást fogadtak — mennyire árulják el őket. Még nem bíznak tökéletesen egymásban... De ők már tudják: több ez, mint egy jó buli. Nem az a lényeges benne, hogy most engedéllyel lehet olyan filmeket nézni a moziban, amelyeket egyébként bent az intézetben tilos lenne. Sokkal fontosabb dolgokról van szó. Talán segíti ezeket a fiatalokat eligazodni a szövevényes emberi kapcsolatokban, segít nekik megtalálni a boldogságot, amihez — sajnos — nem vezet kitaposott ösvény. Mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. S akinek szerencséje van, annak sikerül. De elkell hozzá egy jó iránytű... (alberti) klub a GYIVI-ben Elhagytak egy Ladát Ez a rendszám nélküli 1200-as Lada éppen két hónapja vesztegel a „KOMEP”-pálya kerítése mellett, alig tíz méterre a „Megállni tilos” tábla után. Két hónap hosszú idő, bőven kimeríti nemcsak a kreszben foglalt megállás, de még a várakozás fogalmát is. Kedves tulajdonos! Évekig bizonyára hűen szolgáló járműve tapodtat sem mozdulva várja vissza gazdiját. Magyarul: vigye már onnan a francba, mert akadályozza a forgalmat! Nahát... Kis kút, kerekes kút... Ha szebb nem is, mindenesetre célravezetőbb lenne ennél a formatervezett víznyerőhelynél, amely éppen csak vizet nem ad. (Egyéb jó tulajdonságairól már nem is szólva.) Teszi ezt pedig - illetve nem teszi - a sorozatos csőtörések miatt. De vajon miből lehet az olyan vezeték, amely háromnegyed év alatt hatszor törik el? (Szerintem makaróniból.) Szünetelteti a vízkibocsátást azért is, mert vandál kezek tönkretették a csapat nyomószerkezetét, sőt, a bronzból készült víz közül is letördeltek néhányat. Sajnálatos tény, hogy ma már bármilyen közfeladatot ellátó „objektum” tervezésekor figyelembe kell venni a a nap szinte minden órájában megnyilvánuló népnemzeti barbarizmust is. A kerekeskút mint „végső” megoldás persze szerintünk is túlzás. A pályaudvarokra és más forgalmas helyre azokat a hagyományos, öntöttvasból gyártott kék nyomáskutaikat ajánljuk, amelyeket úgyszólván lehetetlen elrontani... Alfajáró-petriktörténet... Egyre nő Tatabányán az agykontrollosok tábora. Dr. Dómján László a Silva módszer hazai apostola nemrégiben újabb háromszáz helybélit készített fel A Közművelődés Házában a rendkívüli agytorna gyakorlására, kamatoztatására. Sok történet kering arról, miben láthatja hasznát az alfajáró mindkét agyféltekéje foglalkoztatásának. Legutóbb, amikor a házban Demján doktor beszélgetett az alfajárókkal, jónéhányan elmondták élményeiket, miként hatnak Silva módszerével a gyerekekre, hogyan segít saját mindennapi gondjaik megoldásában az elsajátított lehetőség. Mindenkit megtapsoltak, de legnagyobb sikere annak az úrnak volt, aki nyáron a méhecskékkel beszélgetett alfaszinten. Egy forró nyári napon az édes üdítő ital fölött köröztek zümmögve. Az alfajáró — szintjén — megkérte őket, várjanak egy kicsit. Sok ez nektek — mondta. — Ha megisszuk, marad még annyi a pohár alján, hogy nem maradtok szomjasak ti sem. A méhek eltűntek, míg elfogyott az innivaló, és ahogy letette a poharat a család, újból ott termettek, és megitták a részüket. Búcsú Alsógallán Alsógallán október 18-án, vasárnap rendezik meg a hagyományos búcsút. Délelőtt a Szent Gál templomba, ünnepi szentmisére invitálják a hívőket, délután térzene a művelődési ház előtt, majd gyermekbálon szórakozhatnak a fiatalabbak. Este a csolnoki Dorfmusikanten közreműködésével búcsúbálra várják a helyieket. „Ez itt a reklám helye!” A tető fölötti és a jobb oldalt magasodó idomacél szerkezet szép emlékmű időkben a Turul mozi műsorait reklámozó palkátokat foglalta magába. Ám ha ez az üresség a mostanában játszott „közönségsiker” filmek tartalmára, értékére utal, akkor be kell látni, ennél jobb, célszerűbb - és olcsóbb - reklámot akarva sem lehetett volna kitalálni. És - ahogy vidéken mondani szokás - ez se semmi ám... Thor Day Hamlet kastélya és a vikingek múzeuma Dániában jártak Kevesen tudják, hogy Ishojt vajon eszik-e vagy isszák. Pedig ez a rövid szócska egy várost takar, méghozzá Tatabánya egyik testvérvárosát. A Közművelődés Háza már régóta építgeti ezt a kapcsolatot, s ennek eredményeképpen tavaly februárban már jártak nálunk vendégek a dán városkából. Akkor sokan segítettek, hogy ez a látogatás emlékezetes maradjon, többek között a tatabányai középiskolák tanulói. Mikor idén a viszontlátogatásra került a sor, természetesnek tűnt, hogy ezen iskolák tanulói közül 3-3-at válogattak be a Koppenhágától húsz kilométerre fekvő városba készülő delegációba. Nagy Ildikó és Lencse Franciska az Árpád Gimnázium harmadikos tanulója. Nem tagadják, nagy élmény volt számukra Dánia. - Elsődleges célunk volt már a kiutazás előtt, hogy az ottani, hasonló profilú iskolákkal vegyük fel a kapcsolatot. Ez nagyon jól sikerült, mert-mint kiderült - az ottani gimnáziumban is hasonló terveket dédelgettek... Szeptember 6-án indultunk és 13-án jöttünk haza, ám sok mindenre még így sem jutott időnk. Délelőttönként az iskoláikat mutatták be, megcsodáltuk a felszereltségüket és azt a magas szintű nyelvtudást, amely náluk már természetes. Voltunk Louisianában, a Modern Művészetek Múzeumában, megtekinthettük Helsingőrben Hamlet kastélyát, Roskildében a Viking múzeumot barangolhattuk be valamint láthattuk a dán királyok temetkezési helyét... - Persze az emberek is nagyon érdekesek voltak - szúrja közbe Szabó Imre, a fiatal történelem-angol szakos tanár - Nagyon fontosnak tartják a nyelvtudást, beszélgetéseink során az derült ki, hogy az utca embere többek között ezért nem szavazott náluk az egységes Európára. Hiszen amíg nincs egy nyelv, amelyen mindenki beszél, addig nem érdemes semmit elkezdeni... -No és a két gimnázium jövőbeni kapcsolata? - Kész terveink vannak. Jövő év márciusában harminc tanulónk megy ki iskolba, októberben pedig ők jönnek hozzánk. Természetesen nem üdülésről van szó, hanem szigorúan csak a nevelési-oktatási tapasztalatcsere a cél. Az ő diákjaik - amíg itt lesznek - angol nyelvű órákat fognak látogatni, s ugyanez lesz odakint is... -dt- A rádiózó lemezlovas A tatabányai Gusztafik Tibor neve sokak fülében ismerősen cseng. A rendszeresen diszkóba járó fiataloknak már több helyen tálalt fel nagyszerű slágereket, de az idősebb korosztály is találkozhatott már vele a Petőfi, illetve a Juventus Rádió hullámhosszán keresztül, de Tibort az Oroszlányi Városi Televízióban is sokan láthatták már. -Ha hiszed, ha nem, gyermekkoromban inkább a sport kötött le jobban. Imádtam focizni, és persze imádok ma is. Tizenkét éves koromtól az Oroszlányi Bányászban játszottam, majd a suli miatt a dorogi ifihez igazoltam át. - Mégis a zenét választottad... - Egyrészt a sérülékenységem miatt, másrészt nagyon elkopott a zene lendülete és nagyobb perspektívát láttam arra, hogy a lemezpult mellett álljak, meg úgy gondoltam és gondolom, a sport és a zene nem egyeztethető össze. - Mióta is diszkózol? Ezerkilencszáznyolcvan januárjában kaptam működési engedélyt, májustól pedig az igen felkapott „Lovasban” lettem diszkós. Azóta rengeteg megyei szórakozóhelyen megfordultam már, és sikerült némi gyakorlatot szereznem. Sokat köszönhetek a szüleimnek is, hiszen mindig támogattak az elképzeléseimben. -A diszkó mellett tévéztél, jelenleg rádiózol is. - Az úgy kezdődött, hogy hajlamot éreztem magamban az újságírásra, ezért elvégeztem Budapesten egy újságíró-előkészítő iskolát. Aztán az Oroszlányi Városi Televízióban pop-rock témájú interjúkat készítettem. Később Balatonfüredre költöztünk, s a közelben, Veszprémben működik a Juventus Rádió egyik stúdiója. Oda rendszeresen vittem riportokat, később a magyar pop-rockzenei témakörben zenei szerkesztő lettem. A Magyar Rádióban a pillantás az európai diszkókba” és a ,Jlock szerda" műsorainak készítek riportokat. Az újságírást „írásos” formájában is gyakorlom. A megyei és a városi lapon kívül dolgoztam a Discoinfo magazinnak is. Jelenleg Tatabányán az Arizonában diszkózok péntekenként, emellett - hiánypótlásként - rádiózom és írok. -Milyen adottságok kellenek egy lemezlovasnak? - A legfontosabb a fogékonyság! Ha új irányzatok, stílusok jönnek, meg kell barátkozni velük. Állandóan figyelni kell a közönséget, és a pillanatnyi hangulathoz kell igazítani a zenét. Kovács L. Tárlat a Turulról „A Turul-emlékmű - legenda és valóság” címmel nagyszabású kiállítást rendez a Tatabányai Múzeum október 23-ától. A tárlaton régi fotókon, rajzokon és dagerrotípiákon láthatók a múlt század végén, a milleniumi ünnepségek során felállított Turul-emlékmű, Donáth Gyula alkotása. A kiállítás hozzásegíthet, hogy több ismeretet szerezzenek az érdeklődők Európa legnagyobb madárszobráról, a hozzá fűződő legendákról és a turul-mítoszról. Nemzeti jelképünket, a Turul-emlékművet egyébként november 29-én, Göncz Árpád jelenlétében avatják fel ünnepélyesen.