24 óra, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-17 / 246. szám

4 Sorsolás A Szerencsejáték Rt. a hatos­lottó legközelebbi sorsolását ok­tóber 19-én a Népház-Játék­­színben tartja. Az izgalmas eseményre várják az érdeklődő­ket. Koncert A népszerű, kemény rockot játszó Akela együttes koncerte­zik október 18-án, vasárnap este a Puskin Művelődési Házban. A mostani, tatabányai fellépés a fővárosi csapat országjáró tur­néjának egyik állomása. A szüret - rajzokban Az általános iskolások rajza­iból nyílik kiállítás október 24-én az alsógallai József Attila Művelődési Házban. A gyere­kek rajzaikban a szüretet, a szü­rethez kötődő élményeiket ve­tették papírra. A tárlaton a leg­sikerültebb alkotások láthatók. Száraz ötlet Fogadás, késő este. A höl­gyek csinosak, a férfiakon zakó, nyakkendő, ahogy illik. Nem nézünk ki rosszul. Dip­lomás kollégám kínlódik a kis magnójával, hová is tegye. Kolléganőmmel egymásra nézünk, hát ennyi fantáziája sincs?­­Talán a zakód zse­bébe, súgjuk meg a roppant egyszerű megoldást.­­Hohó, nem olyan egy­szerű! Tudjátok, ez egy két és fél éves olasz zakó, aminek nincs zsebe, azaz úgy látszik, hogy van, de be van varrva. Szóval, olasznak olasz, csak nem praktikus. Kolléganőmmel félhango­san megállapítjuk, hogy azért arra délen sem minden tökéle­tes, a zakó valóban jól néz ki, ennyi... Társaságunk eddig csendes szemlélője megszólal: -Tudod kedves barátom, jobb helyeken a zakók zsebét befércelik, hogy a szállításnál ne gyűrődjön, hogy... Szóval, egy mozdulat és a zseb kitá­rul. Kolléganőmmel csak ámu­­lunk, de aztán gyorsan akci­óba kezdünk. Egy-két ügyes mozdulat, cérna ki, a zseb nyitva. Kollégám szemmel látha­tóan ujjong: -Gyerekek, új zakóm van, nos, mire jó egy alpolgármester! Pezsgővel koccintunk e „száraz” ötletre. —tóthi.— TATABÁNYAI KIS ÚJSÁG 1992. október 17. szombat Sikeres pályázat - Díjazott ötlet­­ az EXPO jegyében Egyedülálló elképzelés hazánkban Tatabánya nem bővelkedik idegenforgalmi látványosságok­ban. A város szerkezete, adottságai ezen a téren nem kínálnak olyan lehetőséget, mint a történelmi településeké. Talán ezért kell keresni az olyan megoldásokat, amelyek még hazánkban, Európában nem léteznek. Megvalósításukkal csak valami Tata­bányára jellemző születhet. Látványban, progrmokban mégis vozó, gazdaságosan működtethető. így vetődött fel négy évvel ezelőtt az az ötlet, miszerint a megyeszékhelyen ipari skanzent, szabadtéri bányászati múzeumot kéne felállítani. Az önkor­mányzat támogatta és ma is felkarolja ezt a próbálkozást, amely néhány éve már túl is jutott a „születés” szintjén. A közelmúltban Tatabánya képviselő-testülete ,­ „saját” EXPO-pályázatán első díjjal ju­talmazta a kezdeményezést. A pályázat tartalmáról, a kínál­kozó lehetőségekről az egyik legérintettebbel, Fürészné Mol­nár Anikóval, a Komárom-Esz­­tergom megyei Múzeumi Igaz­gatóság igazgatójával beszél­gettünk. - A pályázat kedvező elbírá­lása azt jelenti, hogy a város költsgvetésében a világkiállí­tásra elkülönített nagyobb eséllyel kaphatunk a beruházás­hoz,-emelte ki az igazgatónő.­­Sőt, a város révén a „nagy” EXPO-hoz is könnyebben kap­csolódhatunk. A világkiállítás idején éppen száz éves lesz Tatabányán a kő­szénbányászat. Egyben tehát ennek is emléket állítanának az ötletadók. Maga múzeum a vá­ros központi helyén, viszonylag jó közlekedési viszonyok és inf­rastruktúrái­is környezetben ke­rült kialakításra. - Jövőre befejeződik a hataj­tós ház felújítása, berendezése - folytatta Fürészné Molnár Anikó - megnyílhat ott is a kiál­lítás. A következő évben többek között a földalatti bányatérség kialakítását tervezzük, a bejá­ratnál a volt Esterházy akna le­járatának rekonstrukciójával. Ezután a víztorony kilátóvá formálása a feladat, majd ezer­kilencszázkilencvenhatban üzembe állítanánk a kisvasutat. Az anyagi lehetőségektől füg­gően a régi bányászkolóniákra jellemző további épületek épí­tése, korhű berendezése is célja­­ink­ között szerepel. Hazánkban mindezideig csak a paraszti élet- és munkakörül­mények bemutatására alakítot­tak ki természetes környezetben szabadtéri - elsősorban néprajzi - múzeumokat. A tatabányai ipari skanzen emiatt egyedü­lálló elképzelés. A megvalósí­táshoz, a működtetéshez már most várják tőkéstársak, vállal­kozók jelentkezését. Aki pedig pénzzel szándékozik az alapít­ványt támogatni, az a Budapest Bank RT. 362-11098-as szám­laszámán történő befizetéssel teheti ezt. Intim- Két fiatal pedagógus, Szen­­dőfi Csilla és Nagy Angéla nagy fába vágta a fejszéjét. In­tim-klubot szerveztek a Gyer­mek és Ifjúságvédő Intézetben. Arra vállalkoztak, ami még csa­ládon belül is igen nehéz fel­adat: álszemérem nélkül szólni, sőt, vitatkozni olyan kérdések­ről, mint a szerelem és a szexua­­liás. Az apropót mindig egy-egy film adja, bevallottan erotikus alkotások. Első alkalommal például az Emanuelle: A Bá­nyász moziban, október 6-án, kedden vetítették. Utána a néző­tér „társalgóvá” alakult, min­denki elmondhatta a cselek­ménnyel, a jelenetekkel kapcso­latos gondolatait. Ezeken a vetítéseken bárki részt vehet. (A következő két hét múlva, szintén kedden, 16 órától lesz.) A másnapra szer­vezett foglalkozásokra viszont kizárólag CYM­­-s lányokat várnak, tizennégytől tizennyolc éves korig. Ők kérték a zártkörű beszélgetést. Szerdán a követ­kező (az Emaneulle-ben el­hangzott) gondolat indította a beszélgetést: „ A szerelem az erekció és nem az orgazmus”. Ennek kapcsán aztán sok min­den másról is szó esett, például arról, hogy mit tehet egy lány, ha közeledni akar egy fiúhoz, vagy akkor ha szeret egy fiút, vagy már nem szereti... Egyelőre még tapogatódzik az a kilenc lány, aki részt vett a beszélgetésen. Még nem tudják, hogy társaik — akik egyébként szigorú titoktartást fogadtak — mennyire árulják el őket. Még nem bíznak tökéletesen egy­másban... De ők már tudják: több ez, mint egy jó buli. Nem az a lényeges benne, hogy most engedéllyel lehet olyan filmeket nézni a moziban, amelyeket egyébként bent az intézetben ti­los lenne. Sokkal fontosabb dolgokról van szó. Talán segíti ezeket a fiatalokat eligazodni a szövevényes emberi kapcsola­tokban, segít nekik megtalálni a boldogságot, amihez — sajnos — nem vezet kitaposott ösvény. Mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. S akinek szerencséje van, an­nak sikerül. De elkell hozzá egy jó iránytű... (alberti) klub a GYIVI-ben Elhagytak egy Ladát Ez a rendszám nélküli 1200-as Lada éppen két hónapja vesztegel a „KOMEP”-pálya kerítése mellett, alig tíz méterre a „Megállni ti­los” tábla után. Két hónap hosszú idő, bőven kimeríti nemcsak a kreszben foglalt megállás, de még a várakozás fogalmát is. Kedves tulajdonos! Évekig bizonyára hűen szolgáló járműve ta­podtat sem mozdulva várja vissza gazdiját. Magyarul: vigye már onnan a francba, mert akadályozza a forgalmat! Nahát... Kis kút, kerekes kút... Ha szebb nem is, mindene­setre célravezetőbb lenne ennél a formatervezett víznyerőhely­nél, amely éppen csak vizet nem ad. (Egyéb jó tulajdonsá­gairól már nem is szólva.) Teszi ezt pedig - illetve nem teszi - a sorozatos csőtörések miatt. De vajon miből lehet az olyan veze­ték, amely háromnegyed év alatt hatszor törik el? (Szerin­tem makaróniból.) Szünetelteti a vízkibocsátást azért is, mert vandál kezek tönkretették a csapat nyomószerkezetét, sőt, a bronzból készült víz közül is le­tördeltek néhányat. Sajnálatos tény, hogy ma már bármilyen közfeladatot ellátó „objektum” tervezésekor figyelembe kell venni a a nap szinte minden órá­jában megnyilvánuló népnem­zeti barbarizmust is. A kerekeskút­­ mint „végső” megoldás persze szerintünk is túlzás. A pályaudvarokra és más forgalmas helyre azokat a hagyományos, öntöttvasból gyártott kék nyomáskutaikat ajánljuk, amelyeket úgyszólván lehetetlen elrontani... Alfajáró-petrik­történet... Egyre nő Tatabányán az agy­­kontrollosok tábora. Dr. Dóm­ján László a Silva módszer ha­zai apostola nemrégiben újabb háromszáz helybélit készített fel A Közművelődés Házában a rendkívüli agytorna gyakorlá­sára, kamatoztatására. Sok tör­ténet kering arról, miben lát­hatja hasznát az alfajáró mind­két agyféltekéje foglalkoztatá­sának. Legutóbb, amikor a ház­ban Demján doktor beszélgetett az alfajárókkal, jónéhányan el­mondták élményeiket, miként hatnak Silva módszerével a gyerekekre, hogyan segít saját mindennapi gondjaik megoldá­sában az elsajátított lehetőség. Mindenkit megtapsoltak, de legnagyobb sikere annak az úr­nak volt, aki nyáron a méhecs­kékkel beszélgetett alfaszinten. Egy forró nyári napon az édes üdítő ital fölött köröztek züm­mögve. Az alfajáró — szintjén — megkérte őket, várjanak egy kicsit. Sok ez nektek — mondta. — Ha megisszuk, marad még annyi a pohár alján, hogy nem maradtok szomjasak ti sem. A méhek eltűntek, míg elfogyott az innivaló, és ahogy letette a poharat a család, újból ott ter­mettek, és megitták a részüket. Búcsú Alsógallán Alsógallán október 18-án, vasárnap rendezik meg a ha­gyományos búcsút. Délelőtt a Szent Gál templomba, ünnepi szentmisére invitálják a hívő­ket, délután térzene a művelő­dési ház előtt, majd gyermekbá­lon szórakozhatnak a fiatalab­bak. Este a csolnoki Dorfmu­sikanten közreműködésével bú­csúbálra várják a helyieket. „Ez itt a reklám helye!” A tető fölötti és a jobb oldalt magasodó idomacél szerkezet szép emlékmű időkben a Turul mozi műsorait reklámozó palkátokat fog­lalta magába. Ám ha ez az üresség a mostanában játszott „közön­ségsiker” filmek tartalmára, értékére utal, akkor be kell látni, ennél jobb, célszerűbb - és olcsóbb - reklámot akarva sem lehetett volna kitalálni. És - ahogy vidéken mondani szokás - ez se semmi ám... Thor Day Hamlet kastélya és a vikingek múzeuma Dániában jártak Kevesen tudják, hogy Ishojt vajon eszik-e vagy isszák. Pe­dig ez a rövid szócska egy vá­rost takar, méghozzá Tatabánya egyik testvérvárosát. A Köz­­művelődés Háza már régóta építgeti ezt a kapcsolatot, s en­nek eredményeképpen tavaly februárban már jártak nálunk vendégek a dán városkából. Akkor sokan segítettek, hogy ez a látogatás emlékezetes ma­radjon, többek között a tatabá­nyai középiskolák tanulói. Mi­kor idén a viszontlátogatásra került a sor, természetesnek tűnt, hogy ezen iskolák tanulói közül 3-3-at válogattak be a Koppenhágától húsz kilomé­terre fekvő városba készülő de­legációba. Nagy Ildikó és Lencse Fran­ciska az Árpád Gimnázium harmadikos tanulója. Nem ta­gadják, nagy élmény volt szá­mukra Dánia. - Elsődleges célunk volt már a kiutazás előtt, hogy az ottani, hasonló profilú iskolákkal ve­gyük fel a kapcsolatot. Ez na­gyon jól sikerült, mert-mint kiderült - az ottani gimnázium­ban is hasonló terveket dédel­gettek... Szeptember 6-án indul­tunk és 13-án jöttünk haza, ám sok mindenre még így sem ju­tott időnk. Délelőttönként az is­koláikat mutatták be, megcso­dáltuk a felszereltségüket és azt a magas szintű nyelvtudást, amely náluk már természetes. Voltunk Louisianában, a Mo­dern Művészetek Múzeumában, megtekinthettük Helsingőrben Hamlet kastélyát, Roskildében a Viking múze­umot baran­golhattuk be valamint láthattuk a dán királyok temetkezési he­lyét... - Persze az emberek is na­gyon érdekesek voltak - szúrja közbe Szabó Imre, a fiatal tör­ténelem-angol szakos tanár - Nagyon fontosnak tartják a nyelvtudást, beszélgetéseink so­rán az derült ki, hogy az utca embere többek között ezért nem szavazott náluk az egységes Eu­rópára. Hiszen amíg nincs egy nyelv, amelyen mindenki be­szél, addig nem érdemes sem­mit elkezdeni... -No és a két gimnázium jö­vőbeni kapcsolata? - Kész terveink vannak. Jövő év márciusában harminc tanu­lónk megy ki iskolba, október­ben pedig ők jönnek hozzánk. Természetesen nem üdülésről van szó, hanem szigorúan csak a nevelési-oktatási tapasztalat­­csere a cél. Az ő diákjaik - amíg itt lesznek - angol nyelvű órákat fognak látogatni, s ugyanez lesz odakint is... -dt- A rádiózó lemezlovas A tatabányai Gusztafik Tibor neve sokak fülében ismerősen cseng. A rendszeresen diszkóba járó fiataloknak már több he­lyen tálalt fel nagyszerű sláge­reket, de az idősebb korosztály is találkozhatott már vele a Pe­tőfi, illetve a Juventus Rádió hullámhosszán keresztül, de Ti­bort az Oroszlányi Városi Tele­vízióban is sokan láthatták már. -Ha hiszed, ha nem, gyer­mekkoromban inkább a sport kötött le jobban. Imádtam fo­cizni, és persze imádok ma is. Tizenkét éves koromtól az Oroszlányi Bányászban játszot­tam, majd a suli miatt a dorogi ifihez igazoltam át. - Mégis a zenét választot­tad... - Egyrészt a sérülékenysé­gem miatt, másrészt nagyon el­kopott a zene lendülete és na­gyobb perspektívát láttam arra, hogy a lemezpult mellett álljak, meg úgy gondoltam és gondo­lom, a sport és a zene nem egyeztethető össze. - Mióta is diszkózol? Ezerkilencszáznyolcvan ja­nuárjában kaptam működési engedélyt, májustól pedig az igen felkapott „Lovasban” let­tem diszkós. Azóta rengeteg megyei szórakozóhelyen meg­fordultam már, és sikerült némi gyakorlatot szereznem. Sokat köszönhetek a szüleimnek is, hiszen mindig támogattak az el­képzeléseimben. -A diszkó mellett tévéztél, je­lenleg rádiózol is. - Az úgy kezdődött, hogy hajlamot éreztem magamban az újságírásra, ezért elvégeztem Budapesten egy újságíró-előké­szítő iskolát. Aztán az Oroszlá­nyi Városi Televízióban pop-rock témájú interjúkat ké­szítettem. Később Balatonfü­­redre költöztünk, s a közelben, Veszprémben működik a Juven­tus Rádió egyik stúdiója. Oda rendszeresen vittem riportokat, később a magyar pop-rockzenei témakörben zenei szerkesztő lettem. A Magyar Rádióban a pillantás az európai disz­kókba” és a ,Jlock szerda" mű­sorainak készítek riportokat. Az újságírást „írásos” formájában is gyakorlom. A megyei és a vá­rosi lapon kívül dolgoztam a Discoinfo magazinnak is. Jelen­leg Tatabányán az Arizonában diszkózok péntekenként, emel­lett - hiánypótlásként - rádió­zom és írok. -Milyen adottságok kellenek egy lemezlovasnak? - A legfontosabb a fogé­konyság! Ha új irányzatok, stí­lusok jönnek, meg kell barát­kozni velük. Állandóan figyelni kell a közönséget, és a pillanat­nyi hangulathoz kell igazítani a zenét. Kovács L. Tárlat a Turulról „A Turul-emlékmű - legenda és valóság” címmel nagysza­bású kiállítást rendez a Tatabányai Múzeum október 23-ától. A tárlaton régi fotókon, rajzokon és dagerrotípiákon láthatók a múlt század végén, a milleniumi ünnepségek során felállított Turul-emlékmű, Donáth Gyula alkotása. A kiállítás hozzáse­gíthet, hogy több ismeretet szerezzenek az érdeklődők Európa legnagyobb madárszobráról, a hozzá fűződő legendákról és a turul-mítoszról. Nemzeti jelképünket, a Turul-emlékművet egyébként november 29-én, Göncz Árpád jelenlétében avatják fel ünnepélyesen.

Next