24 óra, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
1992. november 2., hétfő GAZDASÁG-TÁRSADALOM Halottak napja Régen és most Évezredes hagyomány, hogy november első napjai a holtakra való emlékezés jegyében telnek. Elsején mindazon valaha élt jámborok ünnepe van, akiket név szerint nem említ a kalendárium - olyan sokan vannak. Tiszteletük azonban különösen fontos, hiszen közbenjárásuk a földiek életén könnyít, ahogyan az élők imái is megrövidítik a túlvilági szenvedéseket. Ez a katolikus tanítás „a szentek egyessége”, aminek nyomán a híres bencés kolostorból, Clunyból terjedt el a mindenszetek kultusza. Ez az ünnep már a halottak napjának vigíliája lett. Szent András hava második napján a purgatóriumban szenvedőkről emlékezik meg az egyház. Ezt legméltóbban valaha a szegények és betegek megsegítésével képzelték előmozdítani, ezért került sor temetéseken és a halottak napján az elesettek megajándékozására. Régi temetőink mindig a templomok közvetlen közelében helyezkedtek el. A kereszténység felvételét követő évszázadokban ugyanis még sokszor felbukkantak a pogány halotti szokások, a duhaj mulatságok. Az egyház pedig saját szent helyeinek közelségével is próbálta elhalványítani a pogányság emlékét. Halottak napján azonban népünk másképp is megemlékezik őseiről. A máig ismert és élő gyertyagyújtás szokásán túl országa szerte meghúztak ilyenkor harangokat, remélve, hogy a szenvedő lelkek ekkor megpihenhetnek. Sokszor ki-ki saját halottjáért húzta a harangot. Fogadja örökbe kedvenceit! Bárki örökbe fogadhatja kedvencét a Fővárosi Állat- és Növénykertből, amennyiben a közelmúltban létrehozott alapítványon keresztül legalább 500 forinttal hozzájárul az állatok tartásához - jelentette be Színi József főigazgató a napokban, egy sajtótájékoztatón. Az örökbefogadó természetesen nem viheti haza a kiválasztott állatot, de oklevelet kap az adoptálásról. Az Alapítvány a Budapesti Állatkert élő gyűjteményének támogatására a pótszülőktől kapott támogatást az állatok élelmezésére, egészségügyi ellátására fordítja. A kuratórium elnöke Gálvölgyi János. Bal oldali képünkön Szepessy Andrea „örökbe fogadott” kedvencével. Jobbra: Gálvölgyi János és Ton, az orángután bébi. A főbiztos mérleget készített Expo-nyitás: 1200 nap múlva Kereken számítva mintegy 1200 nap maradt az Expo megnyitásáig, s ahogy fogy az idő, úgy válnak borúlátóvá a kétkedők: megtettünk-e mindent az előkészítésért? Barsiné Pataky Etelkát, az Expo főbiztosát kértük meg, készítse el az előkészületek gyorsmérlegét. Február 22-én dördült el a startpisztoly, amikor a B1E kimondta a végleges igent és bejegyezte a rendezvényt. Ekkor lehetett csak hozzákezdeni azokhoz a részletes tervekhez, amelyek kidolgozására már pénzt is áldozni kellett. Ráadásul a bejegyzéssel egy időben a BIE is adott néhány fontos feladatot. Kijelöltük a világkiállítás pontos helyszínét, s ezt a főváros is jóváhagyta. Meghatároztuk az Expo tematikáját: „A kommunikáció egy jobb világért” . Azt gondolom, ez telitalálat. Elkészítettük a kiállítás alapszabályát és a meghívandó országokba elküldtük a szerződés-tervezeteket. A jogászaink egész nyáron ezen dolgoztak. A BIE kérésére kialakítottunk egy olyan szervezeti modellt, amely az Expót függetlenné tette az ingatlanfejlesztéstől.Miközben javában folytak a nagyobb lélegzetű munkák, nem lehetett elhanyagolni a napi tárgyalásokat sem. Megállapodtunk a déli összekötő vasúti hídtól északra fekvő terület gazdáival a hasznosítás lehetőségéről, a MÁV-val a régi teherpályaudvar területének átadásáról. Ehhez szanálni kellett 42 lakást is. Sikerült mindenkivel tetszése szerint megállapodnunk, így nem került sor egyetlen kisajátítási eljárásra sem. Elkészítettük a telekfelosztási tervet, ami nélkülözhetetlen az új telekviszonyok bejegyzéséhez. Ezzel egy időben a tervek részletes leírását tartalmazó kiadvány eljutott a külképviseleteinkre, ahol minden érdeklődő rendelkezésére áll. - Hozzákezdtek a közművek tervezéséhez, egy részük már el is készült, s januártól már a megvalósítási tendereket szeretnénk meghirdetni. Kidolgoztuk a teljes szervezési időbeosztást, aminek alapján végre napra pontosan meg lehet mondani, mikor, hol, milyen munkák kezdődnek, minek, mikor van a határideje. Végül említem, de nagyon fontos: befejeződött az építési terület teljes geodéziai felmérése, semmi akadálya a földmunkák megkezdésének. Ennyire futotta az erőnkből. (koós) Ferenczy Europress DISZKONT - KINCSTÁRJEGY - AUKCIÓ! A Magyar Nemzeti Bank által forgalmazott, 30 és 90 napos LEJÁRATÚ diszkont kincstárjegyek értékesítése az 1991. május 1-jén módosult üzleti feltételek szerint folytatódik. Az aukciókat változatlanul minden szerdán délelőtt 10 órai kezdettel tartja az MNB, ahol bármely jogi személy ajánlatot tehet a vásárolni kívánt, 500 000 Ft-os névértékű diszkont kincstárjegyek mennyiségére és vételárára vonatkozóan. A névérték és az ajánlattevő vételára közti különbség, a diszkont összege adja az értékpapír hozamát. Továbbra is páros héten, szerdán, 30 napos lejáratra, páratlan héten, szerdán 90 napos lejáratra lehet befektetni. Az 1992. október 21 -i, 90 napos lejáratú kincstárjegy aukció adatai: A kibocsátás összege: 2.000,0 millió Ft Elfogadható legalacsonyabb névérték: 95,97 % Maximális éves hozam: 17,0 % Átlagos éves hozam: 16,20 % A következő 90 napos lejáratú kincstárjegy aukció dátuma: 1992. november 4. Az aukció üzleti feltételei, valamint az ajánlati nyomtatványok az MNB nyíltpiaci osztályán (Budapest V, Szabadság tér 8. IV. emelet 441.), valamint az MNB megyei igazgatóságának közgazdasági osztályán (Tatabánya V, Felszabadulás tér 32.) szerezhetők be. További felvilágosítás: 34/10-611 telefonon, 34/10-012 telefaxon, 121 3 Életharc - Valikáról Látókör Eltűnődtem már rajta: Kárpótlási Hivatal. Intézmény, melynek dolga véges. Kérdeztem is dr. Csőke Sándortól, a hivatal vezetőjétől: - Mi lesz „azutáni’? - Még sokáig elhúzódhat a kárpótlási ügyek intézése, nem azért, mert mi lassítanánk, hanem mert bonyolultak. De egy jól szervezett, hatékony csapat végzi az ügyintézést, mely később más fontos feladatokat is elláthat. Kollégáink között vannak nagy élettapasztalatúak, jól felkészültek, mindennek utána járó szívós ügyintézők. És vannak akik pontos rendszert vittek be az újszerű feladatba. Ilyen Valika is. Valika, vagyis Valkovicsné Párnai Valéria tatai születésű. Útja az Ybl Miklós építész-tervezői főiskola elvégzése után eleinte egyenesen indult, aztán nagy kanyarokat vett. Tervezőként dolgozott a környei és a komáromi állami gazdaságban; dolgozott másutt is, mivel munkakörülményeiben - valamennyiedik érzékével - valahogy mindig megérezte a „lemenő ágat” és ilyenkor gyorsan váltott. Végül a vízügynél, a bős-nagymarosi tervben a Duna Komáromtól Dunaalmásig terjedő szakaszát felügyelte. Itt már nem is kellett időben eszmélnie, hisz tudta, hogy a folyamon a torpedó már elindult. Az elsők között lett munkanélküli. - Hát... bizony elég furcsán néztek rám, amikor megjelentem a segélyért, két diplomával a kezemben... Mivel már előbb elvégezte a gazdaságszervezői, szaküzemi főiskolát. Ez erősítette meg esélyét a Kárpótlási Hivatal pályázatának elnyerésére. Azóta végzi, vagy talán inkább élvezi munkakörét. - Hogy lapjuk címét idézzen, ez bizony néha huszonnégy órás - mondja Valkovicsné. - És végtelenül változatos. A napi munkafolyamat mellett előadásokat tartunk, olykor még a helyi tévékben is szerepelünk. Milyen a „munkafolyamat”? A kárpótlás többnyire idős embereknek szól, akik rég elszoktak az irodai klímától, ha egyáltalán ismerik. Jönnek tipródva, bátortalanul, félszegen, néha kétkedve vagy már előre belekavarodva a dolgok bonyolultságába. Ilyenkor megnyugtatóan hat rájuk a határozott fogadtatás, a közvetlenség, a kimutatása annak, hogy itt mindennek megvan a maga helye, ez egy olyan hivatal. Hát még ha valaki ehhez derűt is csatol. Ha pedig mégis gubanc van, nem kapkod idegenkedve, hogy: „Jaj, hova is tettem?” Valika szédületes gyorsasággal, olvassa ki az iratokból a lényeget. És máris intézkedik. Idős ügyfél uraknak már-már kínos ez a gyorsaság, mert szívesen elcseverésznének a mosolygós asszonnyal. De hát kárpótlás jött és múlik. Ezért Valkovicsnét is megkérdezem: mi lesz utána? - Sohasem töprengek ezen, ahogy előző munkahelyeimen sem tettem. Végül is ha a feladatát valahol jól elvégzi az ember, már nincs odakötve. Soha nem tudtam és ma sem tudnék elképzelni harminc évet ugyanannál az íróasztalnál. Ez akár vigasza is lehet. Mert a Kárpótlási Hivatal ugyan reményteljes kérdés, lesznek-e benne ilyen íróasztalok. • • • 1131 Havasházi László Az epöli fiú hazatért Új főorvos a baleseti sebészet élén Az előd, Gonda főorvos hajdani tanítványa került nemrég - pályázat útján - a tatabányai megyei kórház baleseti sebészeti osztályának élére. A 49 esztendős dr. Tocsik István, a Budapesti János Kórházból érkezett, s mivel Epölről származik, végül is hazatért megyéjébe... - A szüleim ma is itt élnek és gyakran látogatom őket. A faluban, Epölön sok embert ismerek, tisztelek, s engem is csak Istvánnak szólítanak a legtöbben. Úgy érzem, Tatabányán is szeretettel fogadtak, s remélem a munkámmal bizonyíthatom, hogy kiérdemeltem a bizalmat. Tocsik főorvos életútja az esztergomi gimnazistaévek után a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem elvégzésével a János Kórházba vezetett... Időközben végigjárta a traumatológia, az ortopédia és ezen belül a kézsebészet speciális orvosi műhelyeit is. Két alkalommal dolgozott ösztöndíjasként Ausztriában, ahol elsajátíthatta szakterületének legkorszerűbb technikáit: az endoszkópos sebészetet, a csontdaganatok eltávolítását, az ízületek pótlását, a szövetek ragasztását, a műtét utáni utókezelések legmodernebb eljárásait. Washingtonban egy ottani kórház munkájába, szervezettségébe is betekinthetett. -Mit nyernek ezzel a betegek, ha Magyarországon nincs elég pénz a méregdrága ragasztóra és az új technikák alkalmazásához szükséges műszerekre? - Sajnos ez a legnagyobb szívfájdalmunk nekünk, orvosoknak... - folytatja. - Ha szaktudásban igyekszünk is lépést tartani az európai színvonallal, a technikai feltételek hiánya gyakran megakadályozza azt, hogy alkalmazzuk ezeket. Harcolunk, amit lehet kérünk, sőt követelünk és ahol csak tudjuk segítjük egymást, mi kollégák. Amit tudunk, megszerzünk a betegeinknek. Nekem is van a hűtőmben néhány adag, ajándékként kapott szövetragasztó, a szekrényemben pedig a csontrögzítéseknél használatos tartalék lemez. Sikerült elérni, hogy a társadalombiztosítás már az idén megtéríti a csípőizületi műtétek során beültetett protézisek árát, így ez a tetemes, több milliós költség nem terheli az amúgy is szegényes kórházi kasszát. A műszerek beszerzése viszont már sokkal körülményesebb. Itt élesedik a harc, mivel tarthatatlan, hogy a legalapvetőbb eszközöket is kölcsön kéregetjük. Például nagyon nagy szükségünk lenne a térdizületes műtöttek utókezeléséhez egy térdhajlító gépre. De az emlékezetes román kamionos baleseténél is magam rohantam kocsival Budapestre egy bőrnyújtó készülékért, hogy megmenthessük egy ember lábát. A legfőbb támogatónk a volt főnököm, a János Kórház Ortopédiai és traumatológiai osztályának vezetője, Krakovits Gábor professzor. Ő fogadja azokat a betegeinket is, akiket esetenként nem tudunk megfelelő szinten kezelni. -Mi ad erőt nap mint nap ehhez a harchoz? - A kihívás, a munkánk fontossága és a változatos feladatok lelkesítőleg is hatnak arra, aki igazán szereti a traumatológiát. Nálunk nincs két egyforma eset, minden helyzetben improvizálni kell, s a betanult sémák csak segíthetnek. Óriási erőfeszítések állnak az osztály és a pavilon földszintjén működő ambulancia mögött. Itt az éves betegforgalom meghaladja a kórház összes szakrendelésének forgalmát. Rengeteg a - különösen ittas - sérült. Hogy magam is lehetőleg mindig elérhető legyek, vásároltam egy „csipogót”, ami az egész ország területén, az autóban is jelez, ha üzenet van a számomra, ha szükség van a kórházban rám. Éjjel-nappal, szinte mindig készenlétben kell állni.. - Talán ezért is ritkák a hölgyek ezen a pályán... - Valóban inkább férfiakra szabott munka ez... Budapesten ugyan volt egy kolléganőnk, de ő nem bírta sokáig. A kézsebészeten azért jól el tudják látni a feladatukat. - Bizonyára akadtak hírességek is a betegei között? - Főként sportolókkal „futottam” össze. Köztük volt például Sterk Kati és Babos Imre is, akiket Tatabányán bizonyára nem kell bemutatni. - Milyen tervei vannak a megyei kórházban? - Nagyon sok a tennivaló. Fel kell tölteni alaposan a műtőben használatos készleteket. Emellett alaposan át kell szervezni a ma inkább zsibvásárra emlékeztető ambulanciát, ahol gyakran az építészeti, tervezési hibák következtében teljes a káosz. Egy balesetes, súlyos, sokkos állapotban lévő sérült ellátása miatt órákra leállhat a várakozó betegek behívása. Személyi kérdésekben pedig az elveim szerint mindenkinek egyformán lehetőséget szeretnék adni. Ha kell magam asszisztálok a fiataloknak. Jó szándékkal, tiszta lappal indulhat, aki bizonyítani akar. - Önról hírlik, hogy nemcsak a labdarúgás, de a balesetveszélyes sízés szerelmese is...Találkozott-e már közelebbről a sebészek szikéjével? - Sajnos kétszer is... Tanítómesterem, Gonda főorvos operálta a térdem. Bevallom borzasztóan félek, még az injekciós tűtől is. Ezért vagyok rendkívül együttérző a betegeinkkel. Németh Zsuzsa Dr. Tácsik István: Epölön sok embert ismerek, tisztelek...