24 óra, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-24 / 277. szám
1992. november 24., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM Elbocsátás, bércsökkentés - mi jöhet még? Reggel ötkor megállt a vasút (Folytatás az 1. oldalról) -A VDSZSZ-t ért gyakori vádak egyike, hogy a MÁV vezetése ellen dolgozik... - A sztrájk nem irányul a vasút vezetése ellen, be kell látnunk, hogy a jelen helyzetben ők már tehetetlenek. A kormányzati ötlet, miszerint a MÁV vegyen föl 30 millió forint hitelt, teljességgel járhatatlan út, mivel ez a teljes eladósodáshoz vezetne. Ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy miközben a vasút filléres gondokkal küzd, a vezetőség két kézzel szórja a pénzt. Mert mi szükség volt a spanyolokkal kötött 100 millió dolláros kocsigyártási szerződésre, amikor erre hazai berkekben is akadt volna vállalkozó? Valakinek már utána kellene nézni, hogy ki és mennyit profitál ezekből az üzletekből. *** Barcza László, a megyén átvezető hegyeshalmi fővonal vonalfőnöke fél hatig végigtelefonálta az összes nagyobb állomást. Miként fest a vasúti tájkép? - kérdezem. - Valamennyi állomáson szünetel a munka, amin azt kell érteni, hogy a nemzetközi vonatokat befogadjuk, minden vonatot igyekszünk indulásra kész állapotba helyezni, ne hét órakor kelljen alapvető műveletekkel foglalkozni, mint a vonatátvétel és a papírmunkák. -A megyében hány vonatot érint a munkabeszüntetés? - Közel húsz személyszállító és nemzetközi gyorstehervonat esik bele a kétórás intervallumba. *** Mivel a sztrájk sarkalatos pontja több ezer vasúti alkalmazott elbocsátása, talán jogos a felvetés: Tatabányán hány embert kell elbocsátani, ha a központi elképzelések valóra válnak? - Minket ez aligha érint rá-Egységesen sikeresnek tartotta a hétfő reggeli kétórás figyelmeztető sztrájkot az öt vasúti szakszervezet. A vasutasok eleget tesznek egy esetleges decemberi kétnapos országos sztrájkfelhívásnak is, amennyiben az érdekképviseletek a további tárgyalásokon nem tudnának megegyezni a kormányzattal. A Vasutasok Szakszervezete a megegyezéshez szükséges, hogy a vállalat alakítson ki egy tervezetet a létszámleépítés ütemezésére. Elfogadhatatlannak tartják ugyanis, hogy 0 százalékos bérfejlesztés mellett a létszám 30 ezerrel történő csökkentését tervezik. A Vasúti Alkalmazottak Demokratikus Szövetségének véleménye szerint a következő tárgyalások célja, hogy a kormány konkrét garanciákat vállaljon. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezeténél elmondták: a sztrájk ideje alatt az elégséges szolgáltatást - fűtés, világítás - mindenhol biztosították. A szakszervezetek készek a kompromisszumra a további érdekegyeztetésen, azonban elszántak egy esetleges kétnapos sztrájkra is megegyezés hiányában. Hiszen az egész nemzetgazdaság infrastruktúrájának jövőjéről van szó... laszol Varga Rezső állomásfőnök. - Az elmúlt időszak létszámleépítéseinek következtében már olyan kevesen vagyunk, ha innen bárkit el kell bocsátani, az már lehetetlenné teszi a vasúti munkát, akár le is húzhatjuk a redőnyt... *** Hajnali fél ötkor a Tatabányai vasútállomáson csak csontritkító hideg van és néptelenség. Mint mindig. Csupán a hajléktalanok fordulnak másik oldalukra a puhafa padokon. Pontosan tizenhárman vannak, s otthonosan berendezkedtek. Őket nem zavarja a szokatlan csönd, sőt! A feliratok viszont beszédesek: „Sztrájkoljon velünk!” „Ne járuljon hozzá a sztrájkhoz, ha helyesli a több mint száz százalékos menetdíj emelést!" Bizony az országban a kimaradt legalább hatszáz menetrend szerinti és később induló, később érkező, közbeni állomáson veszteglő szerelvény, Magyarországra csak beléptetett nemzetközi expressz, gyorsteher vonat, mely meg sem kezdte útját az indító állomásról, a kritikus idő miatt. A kétórás figyelmeztető sztrájk, melyet a meghirdető öt szakszervezet szerint egész napos általános sztrájk követ majd, ha a kormányzat nem veszi komolyan a követeléseket, nyolc-tízmillió forintos kárt okozott a MÁV-nak, s legalább tízszeresét a különböző munkahelyeknek, intézményeknek, megrendelőknek. Aligha készül majd pontos statisztika. A sztrájkolók, - szinte az egész 95 ezres vasutastársadalom éppen szolgálatban lévő dolgozói részt vettek benne állomásfőnöktől a sarasig - alaposan előkészítették az akciót. Az utasok megértéssel várakoztak. Egyetlen hivatalos reklamáció sem akadt. Négy óra negyvennyolc perckor befutott a Felsőgalláról Oroszlányig induló „snell-express”. Belefért az időbe, egy perc múlva útnak indították Oroszány felé. Az önkéntes szrájk őrség egyik tagja elmondta, hogy a szerelvény Környén állomásozik majd, a következő állomáson. (Bánhida nyílt pályának számít.) Más kérdés, hogy végül a vonat egy-két utasával sztrájk ide vagy oda, de bekattogott Oroszlányig. Ez legyen az összefogás legnagyobb szépséghibája. Pontosan öt órakor befutott a Bicskétől Győrig közlekedő személyvonat. Egy perc múlva indulna tovább, de ez már beletartozik a munkabeszüntetés idejébe. A személyvonat tehát fogoly. Öt álmatag utas kászálódik le róla, s keres felüdülést a tatabányai állomás egyébként is utasriasztó lépcső rengetegében. Különben a vonatot kivilágították, akár egy karácsonyfát, s a fűtés is kifogástalan. A jegyvizsgálók ennek ellenére a műszaki épületben gyülekeznek, várakoznak a hét órára. Egyedül a forgalmi szolálattevő szorgoskodik. Néhány percenként bemondja, hogy a kellemetlenségekért elnézést kérnek a kedves utasoktól, s a vonatok előreláthatólag hét órakor indulnak tovább. A mindig kedves mosolyú jegykiadó az átlagosnál is kedvesebb mosolyát veszi elő. De jegyet nem ad. Minden szolgáltatás szünetel a szabályok szerint. Fél hétre tisztes sor keletkezik előtte. Egyetlen úr morcoskodik, nevét sem tagadja, Varga Tibornak hívják és Oroszlányba ment volna hat órára. Azt mondja, hogy demokráciában ilyen nem fordulhat elő, hol van a rendőrség. Nagyon magyarul szidja a világot, de ketten is rászólnak, valahogy ilyesformán: „ha nem sikerül a sztrájk, akkor kétszer annyiért akar utazni? Legyen már ember!” A pesti vonat már Budaörsön elakadt a későbbi hír szerint, mint ahogy az öt tízes Almásfüzitőn. Az aulában árusító újságos izgul, hogy nem jönnek meg a központi lapok, persze a postavonat megjött még éjjel, csak a tatabányai elosztóban késtek egy picit. Hat órakor még mindig többen vagyunk tájékoztatók, mint utasok. Az önkéntes sztrájkőrség tagjai akik gondosan bejárják a területet, kék szalagot öltve, a helyi kábeltelevízió egész stábja, akikkel egymást cukkoljuk, hogy miféle álmatlanság a miénk. Semmi panaszom nincs az esetleges kellemetlenségekért, már tízszer elnézést kért az utastájékoztató bemondója. Tatabányán tizennégy személyvonatot érintett a munkaszünet, Kántor István forgalmi szolgálattevő szerint mindenki megértéssel fogadta a rendkívüli eseményt. A többi a kormányon múlik, hajlamosabb e a megegyezésre. Mert azért nem csak a követelt 33 százalékos béremelésről van szó, hanem az 1500 kilométernyi vasúti vonal megszüntetéséről, amivel több mint háromszáz település kerülne ki a vasúti szolgáltatásból. S a tarifaemelés mellett, a karcsúsítás után majdnem tizenötezer vasutas állásáról is. A tárgyalások a sztrájk előtt az utolsó percig folytak, s most a következő előtt minden bizonnyal azonnal újrakezdődnek. Remélhetően több eredménnyel, kompromisszummal. A MÁV szervezettségből jelesre vizsgázott. Az utasok mégis azt szeretnék, ha nem lenne ismétlés. Thorday Zoltán Kádár Péter (Fotó: Jusztin Tibor) A tanácstalan utasok a várótermekben. Mikor születik döntés? Vizer Béla mozdonyvezető Oroszlányból, és ő Tatabányán csatlakozott a sztrájkolókhoz 3 Jegyzetfüzetem Ünnep(rontás) nélkülV alaki ijedten telefonált a szerkesztőségbe. Igaz, hogy a bőrfejűek is ott lesznek a Turul emlékmű avatásánál? A hír igaz. Lapunkban is nyilatkoztak a konzervatív hagyományőrző és nemzeti fiatalság képviselői, hogy saját ünnepüknek tekintik a Turul emlékmű újraavatását. Mindenki saját ünnepének tekinti, tekintheti, aki itt él Magyarországon, itt találja meg boldogulását, elfogadja az ország törvényeit, ezek szerint él, cselekszik, gondolkodik, származzon bármely népcsoportból, rétegből, legyen bármi is az anyanyelve. Valaki ijedten telefonált a szerkesztőségbe... Ha igaz, hogy a bőrfejűek is ott lesznek a Turul emlékmű avatásán, nem kell-e tartaniuk botránytól, randalírozástól a békés állampolgároknak? Nem kell tartaniuk - válaszoltam szívem szerint, hiszen kinek lenne érdeke egy nemzeti ünnep megzavarása. A konzervatív, hagyományőrző, nemzeti érzelmű fiataloknak pláne tisztelniük kell a hagyományt, a nemzetit... Az eszem szerint azonban azt mondtam: Éppen azért kell ott lenni minél több békés állampolgárnak, hogy semmi rendzavarás ne történjen... A józan eszem szerint meg azt gondoltam, de azért jó, ha tele lesz rendőrrel az erdő... Egy felháborodott telefonáló azt kiabálta a készülékbe: Hát itt tartunk, maguk népszerűsítik a fasiszta bőrfejűeket. Felháborító! A hír igaz. Csak kis módosítással. Megszólalhattak lapunkban képviselőik. Elmondhatták véleményüket, világfelfogásukat. Kommentár nélkül közöltük. Ez volt a kommentár. Amit elmondtak riasztó. Lám, akadnak, akik így gondolkodnak, úgy, ahogy józan magyar ember, aki szereti hazáját, demokráciát kíván országában, tehát szabadságot, biztonságot, jó életlehetőséget szeretne biztosítani a maga és mások számára - nem vélekedhet. A kirekesztés, a fajgyűlölet csak a romboláshoz, pusztításhoz vezethet -ez még egy szélsőjobboldali politikai erőnek sem lehet érdeke. Az emberek döntő többsége demokráciát akar, és emellett áll majd ki a választásokon is. Egy telefonáló kioktatva mond véleményt: Hát nem látják, hogy a bőrfejűek szervezkedéseinek, mozgalmainak valós oka van... De látjuk, látszik jól az oka. Sokféle oka látszik. A demokráciában például mindenfajta kisebbségi nézetet el kell viselni, tolerálni kell a másságot, megérteni az eltérő véleményeket. A jobboldalit és a baloldalit is! Persze csak addig amíg nem sérti a törvényeket, a többség érdekeit, amíg nem fordul a társadalom ellen... Akkor korlátozni kell! A demokrácia eszközeivel, a jogrend, a törvények szellemében, az emberek védelmében. A törvények szigorával! Mert a demokráciát is védeni kell! Sőt, védeni igazán csak azt érdemes! De hát hol a határ? - kérdezheti joggal az olvasó, amikor pártok és állami szervezetek próbálják pillanatnyi politikai érdekeik szolgálatába állítani a másságot, felhasználni az agresszivitást, félelmet keltve a békés polgárokban. A határ bennünk van, az emberek többségében, akik minden gond, nehézség megpróbáltatás ellenére nem másokban keresik a bajok okát Nem bűnbakot keresnek, hanem megoldást a gazdasági, társadalmi kibontakozásra. Akik demokráciát, szabadságot kívánnak önmaguknak és ezt másoknak is biztosítani akarják. A magyarok ősi totemállata, a turul bizonyára segítette őseinket a harcban, az életben, hitük szerint lehet, hogy segítségét kérték mindenfajta rontás ellen. Segítsen hát bennünket is ez a jelkép abban, hogy 1992-ben is rontás nélkül ünnepelhessünk... Gombkötő Gábor Osztrák szigorítás a nyugati határon A Határőrség osztrák belügynek tekinti, hogy Ausztria saját területén miként kívánja szigorítani a magyarosztrák határ őrizetét. Ezt Krisán Attila, a Határőrség szóvivője jelentette ki hétfőn, reagálva a határőrizet megszigorításáról szóló osztrák hírekre. Az idén 10 hónap alatt 10 ezer 837 határsértés történt a magyar-osztrák határszakaszon, míg tavaly ebben az időszakban több mint 14 ezer. Az idén október végéig az osztrák hatóságon 3625 határsértőt adtak vissza a magyar Határőrségnek. Az intézkedéstől azt remélik, hogy tovább csökken határsértések száma. Jelenidő „Tévednek, akik azt mondják, hogy a csurkázás, „fasisztázás” eltereli a figyelmet a társadalmi méreteket öltő nélkülözésről. A két jelenség: a szociális feszültségnek becézett nyomor és a szélsőjobboldali, fasizmus felé húzó politizálás összefügg.” Népszabadság, XI. 21. „Mert az a paradox helyzet, valódi kelet-közép-európai abszurd állt elő, hogy a kormány stabilitását nem az ellenzék ássa alá, hanem a legnagyobb kormányzó párt raadikalizálódott tagsága, élükön szélsőjobboldal vezére címre érdemesült Csurka István alelnökkel.” Magyar Hírlap, XI. 21. „Amíg a MOM-ban detronizálták Torgyánt, addig az Építők Székházában a jelenlegi elnököt bebetonozták a pártstruktúra csúcsára, olyan jogosítványokat biztosítva számára, amellyel elvileg sem Hitler, sem Sztálin, sem Rákosi nem rendelkezett.” Új Magyarország, XI. 23. „...Csurka Istvánt felszólították arra, hogy mondjon le összes létező funkciójáról. Az első reakció itt is döbbenetes volt. Nem az volt a lényeges, hogy igaz-e a hír, hanem az, hogy ki lehet az áruló. Mármint a hírt eláruló.” Népszava, XI. 23. „Minden jel arra mutat, hogy Lezsák Sándor, az MDF alelnöke megkezdte pártja „előrehozott” választási kampányát. A baloldal szerveződésére való utalása egyre gyakrabban szerepel a vezető kormánypárthoz tartozó politikusok beszédeiben, miközben a növekvő jobboldali veszélyről nagyvonalúan egy szót sem ejtenek.” Népszabadság, XI. 23. Hiszi, ha nem, újra kedd, megint itt a Kiskegyed! A 34. szám tartalmából: — Lányok, ne menjetek férjhez — ahhoz, akit nem szerettek — Eltűnt férfiak — Szőke asszonyok a Fehér Házban — Félmillió is kevés a testőr jelmezéhez — Fogyjon a Kiskegyeddel! — új játékunk: fogyókúraverseny — Katalin napi köszöntő, utazóruhák, smink és kozmetikai tanácsok. És persze szerelem, pletyka, sztárok ma, csak mint minden kedden, benne van a Kiskedvedben.