24 óra, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-24 / 277. szám

1992. november 24., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM Elbocsátás, bércsökkentés - mi jöhet még? Reggel ötkor megállt a vasút (Folytatás az 1. oldalról) -A VDSZSZ-t ért gyakori vádak egyike, hogy a MÁV veze­tése ellen dolgozik... - A sztrájk nem irányul a vasút vezetése ellen, be kell lát­nunk, hogy a jelen helyzetben ők már tehetetlenek. A kor­mányzati ötlet, miszerint a MÁV vegyen föl 30 millió fo­rint hitelt, teljességgel járhatat­lan út, mivel ez a teljes eladóso­dáshoz vezetne. Ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy mi­közben a vasút filléres gondok­kal küzd, a vezetőség két kézzel szórja a pénzt. Mert mi szükség volt a spanyolokkal kötött 100 millió dolláros kocsigyártási szerződésre, amikor erre hazai berkekben is akadt volna vállal­kozó? Valakinek már utána kel­lene nézni, hogy ki és mennyit profitál ezekből az üzletekből. *** Barcza László, a megyén át­vezető hegyeshalmi fővonal vonalfőnöke fél hatig végigtele­fonálta az összes nagyobb állo­mást. Miként fest a vasúti táj­kép? - kérdezem. - Valamennyi állomáson­­ szünetel a munka, amin azt kell érteni, hogy a nemzetközi vonatokat befogadjuk, minden vonatot igyekszünk indulásra kész állapotba helyezni, ne hét órakor kelljen alapvető művele­tekkel foglalkozni, mint a vo­natátvétel és a papírmunkák. -A megyében hány vonatot érint a munkabeszüntetés? - Közel húsz személyszállító és nemzetközi gyors­­tehervo­nat esik bele a kétórás interval­lumba. *** Mivel a sztrájk sarkalatos pontja több ezer vasúti alkalma­zott elbocsátása, talán jogos a felvetés: Tatabányán hány em­bert kell elbocsátani, ha a köz­ponti elképzelések valóra vál­nak? - Minket ez aligha érint­­ rá-Egységesen sikeresnek tar­totta a hétfő reggeli kétórás figyelmeztető sztrájkot az öt vasúti szakszervezet. A vas­utasok eleget tesznek egy esetleges decemberi kétnapos országos sztrájkfelhívásnak is, amennyiben az érdekkép­viseletek a további tárgyalá­sokon nem tudnának meg­egyezni a kormányzattal. A Vasutasok Szakszerve­zete­ a megegyezéshez szük­séges, hogy a vállalat alakít­son ki egy tervezetet a lét­számleépítés ütemezésére. Elfogadhatatlannak tartják ugyanis, hogy 0 százalékos bérfejlesztés mellett a lét­szám 30 ezerrel történő csök­kentését tervezik. A Vasúti Alkalmazottak Demokratikus Szövetségének véleménye szerint a következő tárgyalá­sok célja, hogy a kormány konkrét garanciákat vállaljon. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezeténél elmond­ták: a sztrájk ideje alatt az elégséges szolgáltatást - fű­tés, világítás - mindenhol biz­tosították. A szakszervezetek készek a kompromisszumra a további érdekegyeztetésen, azonban elszántak egy eset­leges kétnapos sztrájkra is megegyezés hiányában. Hi­szen az egész nemzetgazda­ság infrastruktúrájának jövő­jéről van szó... laszol Varga Rezső állomásfő­nök. - Az elmúlt időszak lét­szám­leépítéseinek következté­ben már olyan kevesen va­gyunk, ha innen bárkit el kell bocsátani, az már lehetetlenné teszi a vasúti munkát, akár le is húzhatjuk a redőnyt... *** Hajnali fél ötkor a Tatabá­nyai vasútállomáson csak csont­ritkító hideg van és néptelenség. Mint mindig. Csupán a hajlékta­lanok fordulnak másik olda­lukra a puhafa padokon. Ponto­san tizenhárman vannak, s ott­honosan berendezkedtek. Őket nem zavarja a szokatlan csönd, sőt! A feliratok viszont beszéde­sek: „Sztrájkoljon velünk!” „Ne járuljon hozzá a sztrájkhoz, ha helyesli a több mint száz száza­lékos menetdíj emelést!" Bizony az országban a kima­radt legalább hatszáz menetrend szerinti és később induló, ké­sőbb érkező, közbeni állomáson veszteglő szerelvény, Magyar­­országra csak beléptetett nem­zetközi expressz, gyorsteher vonat, mely meg sem kezdte út­ját az indító állomásról, a kriti­kus idő miatt. A kétórás figyelmeztető sztrájk, melyet a meghirdető öt szakszervezet szerint egész na­pos általános sztrájk követ majd, ha a kormányzat nem ve­szi komolyan a követeléseket, nyolc-tízmillió forintos kárt okozott a MÁV-nak, s legalább tízszeresét a különböző munka­helyeknek, intézményeknek, megrendelőknek. Aligha készül majd pontos statisztika. A sztrájkolók, - szinte az egész 95 ezres vasutas­társadalom éppen szolgálatban lévő dolgozói részt vettek benne állomásfőnöktől a sarasig - alaposan előkészítették az ak­ciót. Az utasok megértéssel vá­rakoztak. Egyetlen hivatalos reklamáció sem akadt. Négy óra negyvennyolc perckor befutott a Felsőgalláról Oroszlányig induló „snell-exp­­ress”. Belefért az időbe, egy perc múlva útnak indították Oroszány felé. Az önkéntes szrájk­ őrség egyik tagja el­mondta, hogy a szerelvény Környén állomásozik majd, a következő állomáson. (Bánhida nyílt pályának számít.) Más kérdés, hogy végül a vonat egy-két utasával sztrájk ide vagy oda, de bekattogott Orosz­lányig. Ez legyen az összefogás legnagyobb szépséghibája. Pontosan öt órakor befutott a Bicskétől Győrig közlekedő személyvonat. Egy perc múlva indulna tovább, de ez már bele­tartozik a munkabeszüntetés idejébe. A személyvonat tehát fogoly. Öt álmatag utas kászá­lódik le róla, s keres felüdülést a tatabányai állomás egyébként is utasriasztó lépcső rengetegé­ben. Különben a vonatot kivilá­gították, akár egy karácsonyfát, s a fűtés is kifogástalan. A jegy­vizsgálók ennek ellenére a mű­szaki épületben gyülekeznek, várakoznak a hét órára. Egyedül a forgalmi szolálat­­tevő szorgoskodik. Néhány per­cenként bemondja, hogy a kel­lemetlenségekért elnézést kér­nek a kedves utasoktól, s a vo­natok előreláthatólag hét órakor indulnak tovább. A mindig kedves mosolyú jegykiadó az átlagosnál is kedvesebb moso­lyát veszi elő. De jegyet nem ad. Minden szolgáltatás szüne­tel­­ a szabályok szerint. Fél hétre tisztes sor keletkezik előtte. Egyetlen úr morcosko­­dik, nevét sem tagadja, Varga Tibornak hívják és Oroszlányba ment volna hat órára. Azt mondja, hogy demokráciában ilyen nem fordulhat elő, hol van a rendőrség. Nagyon magyarul szidja a világot, de ketten is rá­szólnak, valahogy ilyesformán: „ha nem sikerül a sztrájk, akkor kétszer annyiért akar utazni? Legyen már ember!” A pesti vonat már Budaörsön elakadt a későbbi hír szerint, mint ahogy az öt tízes Almásfü­zitőn. Az aulában árusító újsá­gos izgul, hogy nem jönnek meg a központi lapok, persze a postavonat megjött még éjjel, csak a tatabányai elosztóban késtek egy picit. Hat órakor még mindig töb­ben vagyunk tájékoztatók, mint utasok. Az önkéntes sztrájkőr­ség tagjai akik gondosan bejár­ják a területet, kék szalagot öltve, a helyi kábeltelevízió egész stábja, akikkel egymást cukkoljuk, hogy miféle álmat­lanság a miénk. Semmi pana­szom nincs az esetleges kelle­metlenségekért, már tízszer el­nézést kért az utastájékoztató bemondója. Tatabányán tizennégy sze­mélyvonatot érintett a munka­szünet, Kántor István forgalmi szolgálattevő szerint mindenki megértéssel fogadta a rendkí­vüli eseményt. A többi a kormányon múlik, hajlamosabb e a megegyezésre. Mert azért nem csak a követelt 33 százalékos béremelésről van szó, hanem az 1500 kilométer­nyi vasúti vonal megszüntetésé­ről, amivel több mint három­száz település kerülne ki a vas­úti szolgáltatásból. S a tarifa­­emelés mellett, a karcsúsítás után majdnem tizenötezer vas­utas állásáról is. A tárgyalások a sztrájk előtt az utolsó percig folytak, s most a következő előtt minden bi­zonnyal azonnal újrakezdőd­nek. Remélhetően több ered­ménnyel, kompromisszummal. A MÁV szervezettségből je­lesre vizsgázott. Az utasok mégis azt szeretnék, ha nem lenne ismétlés. Thorday Zoltán Kádár Péter (Fotó: Jusztin Tibor) A tanácstalan utasok a várótermekben. Mikor születik döntés? Vizer Béla mozdonyvezető Oroszlányból, és ő Tatabányán csatlakozott a sztrájkolókhoz 3 Jegyzetfüzet­em Ünnep(rontás) nélkülV­ alaki ijedten telefonált a szerkesztőségbe. Igaz, hogy a bőrfejűek is ott lesznek a Tu­rul emlékmű avatásánál? A hír igaz. Lapunkban is nyilatkoztak a kon­zervatív hagyományőrző és nemzeti fiatalság képviselői, hogy saját ünnepüknek tekintik a Tu­rul emlékmű újraavatását. Mindenki saját ünnepének tekinti, tekintheti, aki itt él Magyarországon, itt találja meg boldo­gulását, elfogadja az ország törvényeit, ezek sze­rint él, cselekszik, gondolkodik, származzon bármely népcsoportból, rétegből, legyen bármi is az anyanyelve. Valaki ijedten telefonált a szerkesztőségbe... Ha igaz, hogy a bőrfejűek is ott lesznek a Turul emlékmű avatásán, nem kell-e tartaniuk botrány­tól, randalírozástól a békés állampolgároknak? Nem kell tartaniuk - válaszoltam szívem sze­rint, hiszen kinek lenne érdeke egy nemzeti ün­nep megzavarása. A konzervatív, hagyomány­­őrző, nemzeti érzelmű fiataloknak pláne tisztel­niük kell a hagyományt, a nemzetit... Az eszem szerint azonban azt mondtam: Ép­pen azért kell ott lenni minél több békés állam­polgárnak, hogy semmi rendzavarás ne történ­jen.­.. A józan eszem szerint meg azt gondoltam, de azért jó, ha tele lesz rendőrrel az erdő... Egy felháborodott telefonáló azt kiabálta a ké­szülékbe: Hát­ itt tartunk, maguk népszerűsítik a fasiszta bőrfejűeket. Felháborító! A hír igaz. Csak kis módosítással. Megszólal­hattak lapunkban képviselőik. Elmondhatták vé­leményüket, világfelfogásukat. Kommentár nél­kül közöltük. Ez volt a kommentár. Amit el­mondtak riasztó. Lám, akadnak, akik így gon­dolkodnak, úgy, ahogy józan magyar ember, aki szereti hazáját, demokráciát kíván országában, tehát szabadságot, biztonságot, jó életlehetősé­get szeretne biztosítani a maga és mások szá­mára - nem vélekedhet. A kirekesztés, a fajgyű­lölet csak a romboláshoz, pusztításhoz vezethet -ez még egy szélsőjobboldali politikai erőnek sem lehet érdeke. Az emberek döntő többsége demokráciát akar, és emellett áll majd ki a vá­lasztásokon is. Egy telefonáló kioktatva mond véleményt: Hát nem látják, hogy a bőrfejűek szervezkedése­inek, mozgalmainak valós oka van... De látjuk, látszik jól az oka. Sokféle oka lát­­­szik. A demokráciában például mindenfajta ki­sebbségi nézetet el kell viselni, tolerálni kell a másságot, megérteni az eltérő véleményeket. A jobboldalit és a baloldalit is! Persze csak addig amíg nem sérti a törvényeket, a többség érdekeit, amíg nem fordul a társadalom ellen... Akkor kor­látozni kell! A demokrácia eszközeivel, a jog­rend, a törvények szellemében, az emberek vé­delmében. A törvények szigorával! Mert a de­mokráciát is védeni kell! Sőt, védeni igazán csak azt érdemes! De hát hol a határ? - kérdezheti joggal az ol­vasó, amikor pártok és állami szervezetek pró­bálják pillanatnyi politikai érdekeik szolgálatába állítani a másságot, felhasználni az agresszivi­tást, félelmet keltve a békés polgárokban. A határ bennünk van, az emberek többségé­ben, akik minden gond, nehézség megpróbálta­tás ellenére nem másokban keresik a bajok okát Nem bűnbakot keresnek, hanem megoldást a gazdasági, társadalmi kibontakozásra. Akik de­mokráciát, szabadságot kívánnak önmaguknak és ezt másoknak is biztosítani akarják. A magyarok ősi totemállata, a turul bizo­nyára segítette őseinket a harcban, az életben, hitük szerint lehet, hogy segít­ségét kérték mindenfajta rontás ellen. Segítsen hát bennünket is ez a jelkép abban, hogy 1992-ben is rontás nélkül ünnepelhessünk... Gombkötő Gábor Osztrák szigorítás a nyugati határon A Határőrség osztrák bel­ügyn­ek tekinti, hogy Ausztria saját területén miként kí­vánja szigorítani a magyar­osztrák határ őrizetét. Ezt Krisán Attila, a Határőrség szóvivője jelentette ki hétfőn, reagálva a határőrizet meg­szigorításáról szóló osztrák hírekre. Az idén 10 hónap alatt 10 ezer 837 határsértés történt a magyar-osztrák ha­társzakaszon, míg tavaly eb­ben az időszakban több mint 14 ezer. Az idén október vé­géig az osztrák hatóságon 3625 határsértőt adtak vissza a magyar Határőrségnek. Az intézkedéstől azt remélik, hogy tovább csökken határ­sértések száma. Jelenidő „Tévednek, akik azt mond­ják, hogy a csurkázás, „fasisz­­tázás” eltereli a figyelmet a társadalmi méreteket öltő nélkülözésről. A két jelenség: a szociális feszültségnek be­cézett nyomor és a szélsőjob­boldali, fasizmus felé húzó politizálás összefügg.” Népszabadság, XI. 21. „Mert az a paradox helyzet, valódi kelet-közép-európai abszurd állt elő, hogy a kor­mány stabilitását nem az el­lenzék ássa alá, hanem a leg­nagyobb kormányzó párt ra­­a­dikalizálódott tagsága, élükön szélsőjobboldal vezére címre érdemesült Csurka Ist­ván alelnökkel.” Magyar Hírlap, XI. 21. „Amíg a MOM-ban detroni­­zálták Torgyánt, addig az Építők Székházában a jelen­legi elnököt bebetonozták a pártstruktúra csúcsára, olyan jogosítványokat biztosítva számára, amellyel elvileg sem Hitler, sem Sztálin, sem Rákosi nem rendelkezett.” Új Magyarország, XI. 23. „...Csurka Istvánt felszólítot­ták arra, hogy mondjon le összes létező funkciójáról. Az első reakció itt is döbbenetes volt. Nem az volt a lényeges, hogy igaz-e a hír, hanem az, hogy ki lehet az áruló. Már­mint a hírt eláruló.” Népszava, XI. 23. „Minden jel arra mutat, hogy Lezsák Sándor, az MDF alel­­nöke megkezdte pártja „elő­rehozott” választási kampá­nyát. A baloldal szerveződé­sére való utalása egyre gyak­rabban szerepel a vezető kormánypárthoz tartozó poli­tikusok beszédeiben, miköz­ben a növekvő jobboldali veszélyről nagyvonalúan egy szót sem ejtenek.” Népszabadság, XI. 23. Hiszi, ha nem, újra kedd, megint itt a Kiskegyed! A 34. szám tartalmából: — Lányok, ne menjetek férjhez — ahhoz, akit nem szerettek — Eltűnt férfiak — Szőke asszonyok a Fehér Házban — Félmillió is kevés a testőr jelmezéhez — Fogyjon a Kiskegyeddel! — új játékunk: fogyókúraverseny — Katalin napi köszöntő, utazóruhák, smink és koz­metikai tanácsok. És persze szerelem, pletyka, sztárok ma, csak mint minden kedden, benne van a Kiskedvedben.

Next