24 óra, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

1992. december 31., csütörtök ÉV VÉGI TARKABARKA Mindent megnyert a balatonfüredi „hableány”, Pardy Zsanna A legszebb magyar lányok versenye Nagy öröm az egy újságíró­nak, kiváltképp ha­ férfi az il­lető, hogy az általa legszebbnek tartott hölgy egy csodálatos „koszorúban” nem csak neki tetszik, de a közönségnek és a zsűrinek is. Márpedig - ennyi személyeskedés engedtessék meg nekem - sok hasonló ren­dezvény után ez volt az első al­kalom, hogy a három értékítélet teljes mértékig megegyezett, ami ritkaságnak számít, mint a fehér holló. Történt mindez a napokban Veszprém egyik leg­szebb középületében, a Helyőr­ségi Művelődési Otthonban, ahol nagy érdeklődés mellett rendezték meg a Miss Universe Nyugat-Dunántúl régiójának szépségversenyét. Mondhatni katonás precizi­tással készítettek elő mindent, ami nagyrészt Domokos József érdeme, aki házigazdaként nem csak a technikai feltételeket biz­tosította magas színvonalon, hanem munkatársaival remek műsort is szerkesztett. Olyat, amit hivatásos rendezők sem ál­lítottak volna különbül szín­padra, ahol a neves művészek mellett a főszerepet most azok a lányok játszották, akik vállal­koztak alakjuk, arcuk, intelli­genciájuk megméretésére. A gördülékeny lebonyolítás­ban komoly érdemeket szerzett a városi televízió műsorvezetője mellett Eigner Márta Borbála, aki a közelmúltban tartott Ma­gyarország Legszebb Asszonya vetélkedőn a harmadik helye­zést érte el. Az, hogy a lányok, köztük megyénk képviselői is, könnyedén leküzdötték lámpa­lázukat, nos, az jelentős mér­tékben neki köszönhető. Bár több napos felkészülés előzte meg a premiert, a kifutón még­sem ment simán minden. Többnyire nem a mozgással, a csábos mosollyal volt a legtöbb baj, hisz annak hibáit feledtet­ték a formás lábak, a karcsú csí­pők, a telt mellek, de amikor meg kellett szólalni, egyetlen kivétellel elégtelenre vizsgázott mindenki, mert úgy kezdték a válaszadást, hogy: „Hát...”. Márpedig az elég köztudott, hogy nem illik így indítani a társalgást, mert stilisztikailag mindenképpen visszás, magyar­talan, helytelen. Ez persze jelentéktelen apró­ságnak tűnhet, ám mégis fontos, hiszen ezen a versenyen a puszta szépség önmagában nem mérvadó, még ha ennek hiányá­ról ezúttal senki sem panasz­kodhatott. Lehetne oldalakon keresztül dicshimnuszokat zen­geni a versenyzők elbűvölő lé­nyéről, de talán elég annyi is, hogy most valóban nehéz dolga volt a zsűrinek, bár az első he­lyezett, a 8-as számú Pardy Zsanna, a balatonfüredi „hable­ány” pontszámaival is kiemel­kedett a többiek közül, bár szo­rosan megközelítette őt a másik nagy esélyes, a budapesti Gyu­rácz Eszter, míg a harmadik helyre került veszprémi Szű­cs Hajnalka sem maradt le nagyon. Sajnos, Komárom-Esztergom megye szépei ezúttal nem jutot­tak fel a dobogóra, így velük nem találkozhatunk az országos döntőben sem, amit jövőre ren­deznek március végén a budai várban, ahol 21, valóban szebb­nél szebb hajadon mérkőzik majd egymással a koronáért, s persze azért is, hogy kijuthas­son a Mexico Cityben megren­dezendő világversenyre. Erről előzetesen még csak annyit, hogy ha a zsűri ott is elfogulat­lan lesz, akkor a fekete hajú Ka­kas Editnek és a gesztenyebarna Agócs Andreának igen komoly esélye van arra, hogy az első he­lyen végezzen. Le merem fo­gadni ugyanis, hogy náluk fel­tűnőbb jelenség nem lesz az or­szágos döntőben. Ezt pedig azért jelenthetem ki könnyedén, mert a szervezők - meglepetés­ként - az utolsó területi közép­döntő végén bemutatták a döntő valamennyi résztvevőjét. Ennek a közönség örülhetett legin­kább, míg a versenyzők az érté­kes ajándékoknak. Végül egyetlen adalék, ami kifejezetten jellemző a szebbik nem legszebbjeinek a gondol­kodására. Amikor megkérdez­tem őket, hogy partnerük, vőle­gényük komoly házassági aján­latát elfogadnák-e az újabb for­duló előtt, (ezzel kizárnák ma­gukat a további versenyből) egyetlenegy lány sem mondta azt, hogy: igen. Sőt! Volt, aki rezzenéstelen hangon, könyör­telen stílusban így fogalmazott: „Úgy rúgnám ki, hogy a lába­m sem érné a földet!” Persze egy gyönyörű lábbal, még tán ez sem esne rosszul! Palásti Péter Veszprémben Atyai jótanács Gyurácz Eszternek a fellépés előtt Pardy Zsanna, a győztes A szünetben székre tették formás lábaikat, jól esett a lazítás Az eredményhirdetés pillanata: középen a legszebbek Szilveszteri... Dorogi dumák A sarki „Vájár alulnézetben” vendéglő pultjának dőlve az öreg szívlapát kapitány réveteg ki­váncsisággal hallgatta a csapos kisasszony intelmeit? - Franci bácsi, a szentségit magának, hányszor mondjam még, hogy Amerikát nem Béres Erika fedezte fel..!? -csolnoki- Magyar Út... Jobb lábam kissé előrébb, a bal mintha nem is lenne, még­­hogy arra támaszkodjak, na meg mit nem, pillantásom biza­kodó, egész lényem töretlen mélymagyar rögvalóságból épít­kező optimizmust sugall, népnemzeti gerincem nemes tartást kölcsönöz, a mozdulat viszont határozott, nem hiányzik belőlem a megfejtésre ingerlő sejtelmes titokzatosság sem... Minderre nagy szükségünk van az Európába vezető úton. Csak azt mondja meg nekem valaki... ...HOGY MIÉRT NEM ÁLL MEG SENKI?! Fortuna nyomában Miért a kéményseprő, és miért a patkó? A mondókát mindenki is­meri: „Kéményseprőt látok, szerencsét találok...”. Azt már kevesebben tudják, hogy miért éppen ennek az ősi szakmának a művelői testesítik meg - kivált az év utolsó napjaiban - a jó sorsot, a várva várt szerencsét. Nos, a népi hiedelem gyöke­rei abba az időbe nyúlnak vis­­­sza, amikor kizárólag fageren­dás, náddal és szalmával borí­tott házak épültek. Az égiektől ellopott tűz házon belüli hajlé­kát, a tűzhelyet misztikus tiszte­let övezte, már csak azért is, mert őrizte, féken tartotta a ret­tegett vörös kakast. Az ókori rómaiak szerint a tűzhely volt a család védőszellemeinek ott­hona; a nomád népek meg azt tartották, hogy a különféle szel­lemek a füstnyíláson keresztül járnak ki-be házaikba. Nyu­gat-Európában éltek olyan hie­delmek is, hogy Karácsony Apó a kéményen át viszi a lakásba az ajándékokat. E babonák nyomán kapott sa­játos rangot a „fekete szakma”, s vált örömteli eseménnyé a szellemek kémény útjait karban­tartó-tisztogató kéményseprő­vel való találkozás. Fortuna má­sik jelképe, a patkó szintén ókori hiedelmek révén szerzett magának kitüntetett helyet a szerencsét hozó tárgyak között. Hajdani eleink négylábú tár­suknak, a lónak varázsverőt tu­lajdonítottak. Olyannyira, hogy ha rossz szellemet, balsorsot, szerencsétlenséget akartak el­űzni, áldozatot mutattak be is­teneiknek­­ s ennek szenvedő alanya kezdetben nem a bárány, hanem a ló volt. Az áldozat té­nyének hiteles dokumentumát, a derék patás koponyáját az ajtóra, ajtó fölé erősítették, min­tegy figyelmez­tetve az ártó szellemeket, hogy abban a házban semmi keresnivalójuk. A lófejet ké­sőbb vaspatkó helyettesítette a népi hiedelem átruházta rá azt a varázserőt, hogy megóvja tulaj­donosait az ártó szellemektől. nek A szerencse­egyébként vannak fokoza­tai. Több jót jelent a talált seprővel találkozunk, akinek patkó, vagy ha olyan kémény­ kezében ott a patkó... Szilveszteri félreértelmező szótár Abortusz: Hubertusz párja. Az egyik a vadászok, míg a másik a kilőtt vadak védőszentje. Alma: Luxusadóval tiltott gyümölcs. Ma már csak kifestőköny­vekből ismerjük. ÁFA: Kétkulcsos páncélszekrény. Nem tudni, mit tartalmaz... Demokrácia: Ideiglenesen hazánkban állomásozó társadalmi forma. Guruló dollárok: Aranyszállító vonat. Az elvtársak Moszkvába, az urak svájci bankokba irányították. Intim betét: Nők által váltott titkos takarékkönyv. Ezért dugdos­­sák... Info-show: Televíziós tömegtájékoztatási mód. Ugyanez rádió­nál: ráfo-show... Karamell: Karagőzben lebarnult cukibaba. Főleg a férfiaknak. Kiskegyed: Férjpótló házibarát. Keddenként jön, és mindig két­szer csenget. Kupanap: Pénzügyminiszteri expozé a Parlamentben. Liliomtiprás: Az MDF veresége az 1994-es választáson. „Magyar Út”: Az Akácos út Csurka-változata... Murphy törvénye: „Ami elromolhat, az általában el is romlik”. Ilyen pl. a házasság... zet...Rezsim: Lakásom kiadásai, és a behajtást végző bűnszövetke­Szívinfarktus: Koalíciós népbetegség: baloldali veszély. Összeállította: Tímár Gyula Karamell...

Next