24 óra, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
1992. december 31., csütörtök ÉV VÉGI TARKABARKA Mindent megnyert a balatonfüredi „hableány”, Pardy Zsanna A legszebb magyar lányok versenye Nagy öröm az egy újságírónak, kiváltképp ha férfi az illető, hogy az általa legszebbnek tartott hölgy egy csodálatos „koszorúban” nem csak neki tetszik, de a közönségnek és a zsűrinek is. Márpedig - ennyi személyeskedés engedtessék meg nekem - sok hasonló rendezvény után ez volt az első alkalom, hogy a három értékítélet teljes mértékig megegyezett, ami ritkaságnak számít, mint a fehér holló. Történt mindez a napokban Veszprém egyik legszebb középületében, a Helyőrségi Művelődési Otthonban, ahol nagy érdeklődés mellett rendezték meg a Miss Universe Nyugat-Dunántúl régiójának szépségversenyét. Mondhatni katonás precizitással készítettek elő mindent, ami nagyrészt Domokos József érdeme, aki házigazdaként nem csak a technikai feltételeket biztosította magas színvonalon, hanem munkatársaival remek műsort is szerkesztett. Olyat, amit hivatásos rendezők sem állítottak volna különbül színpadra, ahol a neves művészek mellett a főszerepet most azok a lányok játszották, akik vállalkoztak alakjuk, arcuk, intelligenciájuk megméretésére. A gördülékeny lebonyolításban komoly érdemeket szerzett a városi televízió műsorvezetője mellett Eigner Márta Borbála, aki a közelmúltban tartott Magyarország Legszebb Asszonya vetélkedőn a harmadik helyezést érte el. Az, hogy a lányok, köztük megyénk képviselői is, könnyedén leküzdötték lámpalázukat, nos, az jelentős mértékben neki köszönhető. Bár több napos felkészülés előzte meg a premiert, a kifutón mégsem ment simán minden. Többnyire nem a mozgással, a csábos mosollyal volt a legtöbb baj, hisz annak hibáit feledtették a formás lábak, a karcsú csípők, a telt mellek, de amikor meg kellett szólalni, egyetlen kivétellel elégtelenre vizsgázott mindenki, mert úgy kezdték a válaszadást, hogy: „Hát...”. Márpedig az elég köztudott, hogy nem illik így indítani a társalgást, mert stilisztikailag mindenképpen visszás, magyartalan, helytelen. Ez persze jelentéktelen apróságnak tűnhet, ám mégis fontos, hiszen ezen a versenyen a puszta szépség önmagában nem mérvadó, még ha ennek hiányáról ezúttal senki sem panaszkodhatott. Lehetne oldalakon keresztül dicshimnuszokat zengeni a versenyzők elbűvölő lényéről, de talán elég annyi is, hogy most valóban nehéz dolga volt a zsűrinek, bár az első helyezett, a 8-as számú Pardy Zsanna, a balatonfüredi „hableány” pontszámaival is kiemelkedett a többiek közül, bár szorosan megközelítette őt a másik nagy esélyes, a budapesti Gyurácz Eszter, míg a harmadik helyre került veszprémi Szűcs Hajnalka sem maradt le nagyon. Sajnos, Komárom-Esztergom megye szépei ezúttal nem jutottak fel a dobogóra, így velük nem találkozhatunk az országos döntőben sem, amit jövőre rendeznek március végén a budai várban, ahol 21, valóban szebbnél szebb hajadon mérkőzik majd egymással a koronáért, s persze azért is, hogy kijuthasson a Mexico Cityben megrendezendő világversenyre. Erről előzetesen még csak annyit, hogy ha a zsűri ott is elfogulatlan lesz, akkor a fekete hajú Kakas Editnek és a gesztenyebarna Agócs Andreának igen komoly esélye van arra, hogy az első helyen végezzen. Le merem fogadni ugyanis, hogy náluk feltűnőbb jelenség nem lesz az országos döntőben. Ezt pedig azért jelenthetem ki könnyedén, mert a szervezők - meglepetésként - az utolsó területi középdöntő végén bemutatták a döntő valamennyi résztvevőjét. Ennek a közönség örülhetett leginkább, míg a versenyzők az értékes ajándékoknak. Végül egyetlen adalék, ami kifejezetten jellemző a szebbik nem legszebbjeinek a gondolkodására. Amikor megkérdeztem őket, hogy partnerük, vőlegényük komoly házassági ajánlatát elfogadnák-e az újabb forduló előtt, (ezzel kizárnák magukat a további versenyből) egyetlenegy lány sem mondta azt, hogy: igen. Sőt! Volt, aki rezzenéstelen hangon, könyörtelen stílusban így fogalmazott: „Úgy rúgnám ki, hogy a lábam sem érné a földet!” Persze egy gyönyörű lábbal, még tán ez sem esne rosszul! Palásti Péter Veszprémben Atyai jótanács Gyurácz Eszternek a fellépés előtt Pardy Zsanna, a győztes A szünetben székre tették formás lábaikat, jól esett a lazítás Az eredményhirdetés pillanata: középen a legszebbek Szilveszteri... Dorogi dumák A sarki „Vájár alulnézetben” vendéglő pultjának dőlve az öreg szívlapát kapitány réveteg kiváncsisággal hallgatta a csapos kisasszony intelmeit? - Franci bácsi, a szentségit magának, hányszor mondjam még, hogy Amerikát nem Béres Erika fedezte fel..!? -csolnoki- Magyar Út... Jobb lábam kissé előrébb, a bal mintha nem is lenne, méghogy arra támaszkodjak, na meg mit nem, pillantásom bizakodó, egész lényem töretlen mélymagyar rögvalóságból építkező optimizmust sugall, népnemzeti gerincem nemes tartást kölcsönöz, a mozdulat viszont határozott, nem hiányzik belőlem a megfejtésre ingerlő sejtelmes titokzatosság sem... Minderre nagy szükségünk van az Európába vezető úton. Csak azt mondja meg nekem valaki... ...HOGY MIÉRT NEM ÁLL MEG SENKI?! Fortuna nyomában Miért a kéményseprő, és miért a patkó? A mondókát mindenki ismeri: „Kéményseprőt látok, szerencsét találok...”. Azt már kevesebben tudják, hogy miért éppen ennek az ősi szakmának a művelői testesítik meg - kivált az év utolsó napjaiban - a jó sorsot, a várva várt szerencsét. Nos, a népi hiedelem gyökerei abba az időbe nyúlnak vissza, amikor kizárólag fagerendás, náddal és szalmával borított házak épültek. Az égiektől ellopott tűz házon belüli hajlékát, a tűzhelyet misztikus tisztelet övezte, már csak azért is, mert őrizte, féken tartotta a rettegett vörös kakast. Az ókori rómaiak szerint a tűzhely volt a család védőszellemeinek otthona; a nomád népek meg azt tartották, hogy a különféle szellemek a füstnyíláson keresztül járnak ki-be házaikba. Nyugat-Európában éltek olyan hiedelmek is, hogy Karácsony Apó a kéményen át viszi a lakásba az ajándékokat. E babonák nyomán kapott sajátos rangot a „fekete szakma”, s vált örömteli eseménnyé a szellemek kémény útjait karbantartó-tisztogató kéményseprővel való találkozás. Fortuna másik jelképe, a patkó szintén ókori hiedelmek révén szerzett magának kitüntetett helyet a szerencsét hozó tárgyak között. Hajdani eleink négylábú társuknak, a lónak varázsverőt tulajdonítottak. Olyannyira, hogy ha rossz szellemet, balsorsot, szerencsétlenséget akartak elűzni, áldozatot mutattak be isteneiknek s ennek szenvedő alanya kezdetben nem a bárány, hanem a ló volt. Az áldozat tényének hiteles dokumentumát, a derék patás koponyáját az ajtóra, ajtó fölé erősítették, mintegy figyelmeztetve az ártó szellemeket, hogy abban a házban semmi keresnivalójuk. A lófejet később vaspatkó helyettesítette a népi hiedelem átruházta rá azt a varázserőt, hogy megóvja tulajdonosait az ártó szellemektől. nek A szerencseegyébként vannak fokozatai. Több jót jelent a talált seprővel találkozunk, akinek patkó, vagy ha olyan kémény kezében ott a patkó... Szilveszteri félreértelmező szótár Abortusz: Hubertusz párja. Az egyik a vadászok, míg a másik a kilőtt vadak védőszentje. Alma: Luxusadóval tiltott gyümölcs. Ma már csak kifestőkönyvekből ismerjük. ÁFA: Kétkulcsos páncélszekrény. Nem tudni, mit tartalmaz... Demokrácia: Ideiglenesen hazánkban állomásozó társadalmi forma. Guruló dollárok: Aranyszállító vonat. Az elvtársak Moszkvába, az urak svájci bankokba irányították. Intim betét: Nők által váltott titkos takarékkönyv. Ezért dugdossák... Info-show: Televíziós tömegtájékoztatási mód. Ugyanez rádiónál: ráfo-show... Karamell: Karagőzben lebarnult cukibaba. Főleg a férfiaknak. Kiskegyed: Férjpótló házibarát. Keddenként jön, és mindig kétszer csenget. Kupanap: Pénzügyminiszteri expozé a Parlamentben. Liliomtiprás: Az MDF veresége az 1994-es választáson. „Magyar Út”: Az Akácos út Csurka-változata... Murphy törvénye: „Ami elromolhat, az általában el is romlik”. Ilyen pl. a házasság... zet...Rezsim: Lakásom kiadásai, és a behajtást végző bűnszövetkeSzívinfarktus: Koalíciós népbetegség: baloldali veszély. Összeállította: Tímár Gyula Karamell...