24 óra, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

4 K­U­I, T­U­R­A A forgatás megakadályozására... Viták egy készülő Lenin filmről „Nem e világi bálvány” Majakovszkij haláláról... Az orosz közvéleményt mostanában egy nem minden­napi, még csak készülőben lévő dokumentumfilm foglal­koztatja, amely Lenin halálát és annak körülményeit kívánja bemutatni. A „Lenin Gorkija” című film forgatókönyvét már köz­zétette az „Iszkussztvo Kino” című folyóirat, ám az nem ara­tott osztatlan sikert. A moszk­vai Pravda kampányt is indított a forgatás megakadályozásá­ért: — Borisz Ravgyin történész és Alekszej Csanutyin doku­­mentumfilm-rendező olyan felháborító és etikátlan filmet eszeltek ki, amely csak keve­seket érdekel - írja Nyikolaj Krivomaszov, a Pravda mun­katársa, aki már korábban ada­kozásra szólította fel a lakos­ságot a Vörös téren található Lenin mauzóleum megőrzése érdekében. Az újságíró megfe­lelő mennyiségű tiltakozólevél birtokában megpróbálná meg­győzni a film készítőit, hogy ilyen filmet nem szabad bemu­tatni. A film Lenin utolsó napjait mutatná be Gorkijban, Moszkva melletti településen, a ahol a forradalom lebénult ve­zére kénytelen volt elviselni az orvosok és ápolók­­ gondosko­dását” 1924. január 21-én be­következett haláláig. A készülő filmet a Központi Lenin Múzeum vezetője is bí­rálta. Szerinte ellentmond a ke­resztény erkölcsnek, hogy egy halálosan beteg emberből gúnyt űzzenek. A múzeum egyébként a kö­zelmúltban kiállítást rendezett azokból a fotókból, amelyeket eddig még nem láthatott a nagyközönség. Az egyik fény­kép például a szovjet állam alapítóját ábrázolja tolószék­ben, Gorkijban. A számos nemzetközi díjjal kitüntetett dokumentum­­film-rendező minden áron foly­tatni akarja a forgatást: segítő­társával, Ravgyinnal már majdnem két éve kutatnak az SZKP archívumai között, hogy mindent megtudjanak Lenin utolsó hónapjáról. A számukra fontos dokumentumok 80 szá­zaléka csak 1992 elején vált hozzáférhetővé a levéltárban. A forgatókönyv nagy része az áttanulmányozott anyago­kon alapszik. A filmben Lenint hús-vér emberként ábrázolják, nem pedig „nem e világi bál­ványnak” , ahogy az a szovjet történetírásra jellemző volt. Miközben változatlan he­vességgel folytatódik a vita a készülő Lenin filmről, ortodox sztálinisták a szocialista forra­dalom költőjének kikiáltott Vlagyimir Majakovszkij iránti ragaszkodásukat is kifejezték a költő születésének századik év­fordulója alkalmából rendezett tüntetésen. A Győzelem terén (volt Majakovszkij tér) min­tegy 400 ember, — főleg nyug­díjasok — gyűlt össze, hogy megemlékezzenek arról az emberről, akinek a verseit an­nak idején minden szovjet kis­diáknak kívülről kellett fújnia. -Majakovszkij nagy ember volt, zseni, a szocialista forra­dalom költője - mondja a 75 éves Lida Nyikolajeva, nyugdí­jas tanárnő, miközben az egy­kori szovjet lobogót lengeti. A szovjet állam Majakovsz­kij forradalmi verseit használta fel szocialista propagandaként még a költő 1930-ban bekö­vetkezett halálát követően is. A Szovjetunió „halálába" bele nem törődök számára Ma­jakovszkij alakja, akárcsak Le­niné és Sztáliné, összefonódik a bolsevik forradalommal. A költő és drámaíró a század ele­jén lépett be a munkásmozga­lomba, politikai tevékenységé­ért a cári kormány bebörtö­nözte. 1917 után a bolsevik kormány bízta meg azzal, hogy újon propaganda verseket és jelszavakat a világ első szocia­lista államában. A költő 36 éves korában - hét évvel a sztálini értelmi­ség-üldözés bevezetése előtt - bekövetkezett halála körül még mindig nem csitult el a vita. Éveken át azt terjesztették róla, hogy öngyilkosságot követett el, de sok kommunista még ma sem hisz ebben. A nyugati közvélemény szerint azért vég­zett magával, mert hitt a szoci­alizmusban, és nem tudott be­letörődni a sztálini rezsim ke­gyetlen valóságába. A Maja­kovszkij tér a 60-as, 70-es években vált a moszkvai ér­telmiség találkozóhelyévé, ahol nyilvános felolvasásokat tartottak. Ma azonban több liberális lap is mellőzi Majakovszkijt, a „kegyetlen rendszer eszközét” jóllehet műveinek 30 százaléka igazi. Tart pour Fart művészet. Túráznak, feldolgoznak, szórakoznak Tábor az eldózerolt falu mellett (Folytatás az 1. oldalról) — Mikor kezdődött a tábor? - Pénteken, tizenhatodikán jöttünk ki és vasárnap, huszon­ötödikén megyünk vissza a civi­lizációba. Itt ugyanis minden nomád. Sátrakban lakunk, vizet a közeli maszek üdülőből hoz­zuk, aminek a tulajdonosa na­gyon rendes velünk. A vécét, a zuhanyozót és a tűzhelyet is magunk építettük. Ez utóbbi egyébként avar mintára készült, régészek elmesélései alapján. Szokács József, az egyik tábor­lakó, aki civilben tanár, keze munkáját dicséri - mondja Csaba Attila. — Milyen csoportok vannak? - Hasonlóképpen, mint ta­valy, ismét van növénytani, ál­lattani, madarász és vízi mik­roszkópiái - a mi szakzsargo­nunkban csak pedellus — cso­port. Fényképészek idén már nincsenek, mindegyik csoport magának dokumentál. A táborlakók szabadidejük­ben sem unatkoznak. A „szom­szédban” táborozó barlangá­szoktól kaptak segítséget az üres idő eltöltésére. Kötelet és mászógépet szereltek fel nekik egy fára, s ott mindenki kedvére megtanulhatja a barlangászok kötéltechnikájának kisebb-na­­gyobb fortélyait. Természetesen csak szigorú felügyelet mellett. A barlangászok még kisebb bar­langokba is leviszik a természet szerelmeseit. Oláh Krisztina az egészség­­ügyiből jött. Most lesz harma­dikos.­­Tavaly is voltam a dunai táboron és nagyon tetszett. Ak­kor kaptam kedvet arra, hogy az idén is jöjjek. De amúgy is na­gyon érdekel a természet. Jól érzem magam, bár két napig be­teg voltam, kisebb gyomorron­tásom volt - mondja. - Melyik csoportba tartozol? — A madarászok közé. Érde­kesség, hogy a madármegfigye­lések közben rengeteg harkályt és fakopácsot láttunk. Ez a tábor nem az első szer­vezése volt az idén a Zöld Szi­get Körnek, hanem a harmadik Már volt egy azon a szigeten is ahol tavaly táboroztak, mivel a fiataloknak nagyon tetszett Ezért úgy határoztak, hogy minden évben rendeznek termé­szetbarát táborokat. Egyszer a Dunán, a másik évben pedig Pusztamaróton. Szűcs László Szokács József ebédet készít Csaba Attila táborvezető. (Fotó: Kiss T. J.) Faberge-tojás Szentpétervárott Szentpéterváron kiállítást rendeztek a világhírű cári ék­szerész, Carl Faberge művei­ből. A 350 tárgy között talál­ható az angol és dán királynő gyűjteményének egy-egy ér­téke. II. Erzsébet egy szín­­arany tojás formájú Fa­­berge-órát küldött, amelyen Miklós cár lányairól készült képmások láthatók. A dán ki­rálynő egy művészien kidol­gozott bothűtő serleget állított ki. A legértékesebb mű a pé­­tervári Ermstageból származik: a cári korona, jogar és biro­dalmi alma miniatűr másai, 4 ezer gyémánttal díszítve. Faberge húsvéti tojásai ré­vén vált ismertté, melyeket minden évben a cár részére ké­szített. A kiállításon 8 Fa­­berge-tojást láthatunk, ame­lyek egyenként kb. 250 millió forintot érnek. A kiállítás augusztus 15-ig tart. A különleges gyűjteményt szeptemberben Párizsban, ja­nuárban pedig Londonban mu­tatják be. ÉLETMÓD Tíz napig a Mont Blanc csúcsán 1994-ben dr. Emmanuel Cauchy, Himalája szakértő és orvos megkísérli, hogy a Mount Everest csúcsán eltöltsön egy hóna­pok Eddig, tíz napnál többet senki sem tartózkodott ott. Az idén tíz napra felköltözött a Mont Blanc tetejére, ott állította fel la­boratóriumát, hogy kipróbálja a jövő évi nagy vállalkozás előtt a felszerelését. „Olajozott” tájak Gyermelyen Gyermely sportpályájának Itt vertek tábort a képzőmű- festészeti technikákka! ismer­egy részét néhány napja színes vész­tábor lakói, Bereznai Ist- kednek. A művészeti vezető Ze­sátrak foglalják el, vám irányításával az alapvető Jenák Sándor és Hegyi Csaba, mindketten rajzszakos pécsi fő­iskolások. A pálya melletti öltöző előtt hölgyek és urak ülnek, térdel­nek, guggolnak vagy ácsorog­­nak. Tizenöttől hatvanéves ko­rig bármilyen korú „festőnö­vendék” előfordulhat... Mind­­annyiuk kezében ecset. Fehér festéket visznek fel papírra, vá­szonra vagy farostlemezre feszí­tett gőzre. - Ez a legegyszerűbb, a fehér alapozás - mondja István. - Sokfelé módszert kipróbálunk majd, hogy lássák a gyerekek, mi mire jó. Bent, az öltözőben egy asztal alatt olajképek száradnak. Két virágcsendélet és két másik, amely házat, fákat ábrázol... - Az a kislány, aki a tájképe­ket készítette, még sohasem fes­tett olajjal. Először a szokvá­nyos megoldást választotta. Azért lett ez ilyen iskolás... Aztán este, sötétben, amikor már alig láttunk, megkértem: próbálja ezt a feladatot színke­veréssel megoldani. Ugye, en­nek már­­ igazi festői hatása van...? Ez a kicsi kép? Ezen a külön­böző technikai fogásokat pró­báltuk ki. A fröcskölést, festék­­fúvást gyakoroltuk rajta. Átmegyünk egy másik helyi­ségbe. Gaál Zsuzsanna tizenhat éves oroszlányi gimnazista ép­pen hajat mosott. Vizes fején turbánt visel... Azért szakít időt arra, hogy megmutassa a mun­káit. Megéri őket megnézni. Érdekesek. Zsuzsa vízfestékkel és filctollal dolgozik. Hogy mi­ket ábrázol? Az egyik képet egy nejlonszatyor, a másikat egy összegyűrt drapéria ihlette... Néhány lépésre Csapocska Mónika pöttyözéssel készült képei, mellettük Járfás Brigitta munkái. Briginek nemrégiben kiállítása volt István Art Service nevű, tatabányai művészboltjá­ban, amely természetesen tárla­toknak is otthont ad. Kint, a szabadban Kékesné Dézsi Éva tájképet fest, gólyá­val. Azt mondja, ilyet otthon, Pesten nem látni. Már ezért megérte eljönni... Meg nyilván sok minden másért is. Tíz nap múlva a táborban ké­szült alkotásokból alkalmi, egynapos tárlatot rendeznek a gyermelyi ifjúsági klub előtt. Egy részük a kiállítás lebontása után a polgármesteri hivatalba kerül, a többit az alkotók haza­viszik. Emlékezteti majd őket az itt töltött tíz napra, a megszerzett ismeretekre, a jókedvű estékre, a közös élményekre. Amikért talán jövőre is érdemes lesz el­jönni... Alberti Kékesné Dézsi Éva tájképet fest, gólyával 1993. július 27., kedd Ajkai diáklány az Anna-bál szépe A 168. alkalommal megren­dezett hagyományos füredi Anna-bálon a közönség véle­ménye és a zsűri döntése szerint Mahelszky Marianna volt a leg­szebb. A 17 éves ajkai diáklány a Balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium 4. osztályos tanu­lója. Jutalmát, az aranyalmát és a herendi vázát Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter nyújtotta át jóval éjfél után. A második helyezett Mikulás Vera 18 éves zalaszentgróti, a harmadik pedig Istványi Mária 16 éves gyöngyösi diáklány lett. Új pályán a Turul mozi A tatabányai Turul mozi 1965 nyarától fogadja látoga­tóit. A mozi működtetéséről a tatai székhelyű Komá­­rom-Esztergom Megyei Mo­ziüzemi Vállalat gondosko­dott. A világ nagyot fordult, s a változások a mozikat is elér­ték. Az elmúlt években szá­mos filmforgalmazó cég ala­kult, és Magyarország mozija­iban megjelentek a legfrissebb filmek. Felzárkózásunk Európához - legalábbis e téren - gyorsan és zökkenőmentesen sikerült. Persze meg kell jegyezni, hogy az európai mozivilág az amerikaihoz „zárkózott fel”, így aztán a totális amerikani­­zálódás jellemzi a magyar mozikat is. A filmforgalmazásban a MOKÉP egyeduralma meg­szűnt, ezért a moziüzemeltetés központosított - megyei válla­latokba szervezett - rendszere sem kerülhette el a változáso­kat. A Turul mozi is átalakuló­ban van. Augusztustól Tata­bánya Megyei Jogú Város Önkormányzata gondoskodik a filmszínház működtetéséről, amely remélhetőleg a város közművelődési rendszerének teljes jogú tagjává válik. Augusztus 1-től 15-ig a mozi nem tart vetítéseket, de 16-tól ismét várja a közönsé­gét. A Turul 28 éves fennál­lása után önállóan keres új utat, s bízzunk benne, hogy néhány hónap elteltével a kö­zönség élvezheti a megújulás eredményeit. P.F.

Next