24 óra, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-18 / 269. szám

1993. november 18., csütörtök A Virradat házatájáról Apró kis falu, apró kis terme­lőszövetkezete (megmaradt ugyanis a termelőszövetkezet megjelölés) az akai Virradat. Hát, hogy virrad vagy alkonyul, azt ma még nem lehet pontosan látni - így vélekedik Gubucz Lajos könyvelő. - Október végére minden munkával végeztünk. Betakarí­tottuk a kukoricát, (sajnos csak 27 mázsás átlaggal) 30 hektár­ról. El van vetve a 66 hektárnyi búza, egy kis rozs, triticale és az állatállománynak a takarmány­­növények. Van 100 tehenünk és azok szaporulata, valamint egy nyárnyi birka. Nagyon kicsi a mi közösségünk, de azért aki itt dolgozik, legalább munkája van. Tizenhat tagunk van, ebből tíz dolgozik, ezenkívül huszon­hét nyugdíjasunk számít ránk. Összesen tizenheten vagyunk, az alkalmazottakat is összeszá­molva. Egyelőre úgy néz ki, hogy jövőre is megmaradunk, de az sajnálatos, hogy csak eset­leg hónapokra tudunk tervezni, mintha nem lenne jövőnk - fe­jezi be szomorúan, de van va­lami kis bizakodás a hangjában, mert bizalom, hit nélkül még ez sem menne. A termelőszövet­kezeti tagok csak azt tudják tenni,­­ ki ezért, ki azért - amit negyven éve csinálnak - közö­sen dolgozni. A tisztaságért megtelt a falu határában lévő szemétlerakóhely, ezért hatá­rozta el az önkormányzat, hogy januártól megindítja az intéz­ményes szemétszállítást. Egy sori vállalkozó fogja üríteni a kukákat, amelyeket most meg kell venni. Nem mindenki ért egyet ez­zel, hiszen ez is költség, és sok család most nyögi a telefon be­fizetési összeget. De a lakosság nagyobb része örömmel fo­gadja, mert itt, Akán igen nagy a tisztaság, ügyelnek az embe­rek a faluképre, s az utcákon sem találni szemetet. Bakonysárkány és Aka 1991-ben közösen kialakított egy szeméttelepet, ez jó 25 évre megoldja a gondokat. * Az akai gyerekek Ácsteszérre járnak iskolába. Zömük tagja az ott jól működő környezetvé­delmi szakkörnek, s nemrég összefogtak, egy hétvégén a Benis házaspár irányításával ki­takarították a falut. Már ahol kellett. Összerámolták a sze­méttelep környékét, s a „terme­lésüket” Krausz István vállal­kozó elszállította a telepre. Az­óta is tisztaság, rend van. A házi szemetet kiviszik az emberek a ma még üzemelő telepre, s nem szórják szét. Egyedül, magányosan... A falu egyik utcájának utolsó házában él egyedül, magányo­san Nochta Imréné. A rendben tartott udvaron néhány tyúk ka­­pirgál. A gazdaasszony hívó szavára percek alatt előkerülnek a szín mögül, a farakások alól, s vígan csipegetik a kukoricát. Bent a konyhában, ami egyben a hálószoba is, bizony nincs me­leg. - Nem fűtök én, kedvesem, csak ha már lefekszem! Spó­rolni kell, mert nagyon drága a szén! Regina néni elmúlt 76 éves, s betegségeit sorolja, azt, hogy sok gyógyszert szed, de ez azért nem látszik a mozgásán. Fürge, mint egy fiatal. - Nem hagyhatom el magam. A munkát megszoktam, anélkül én nem is élnék. Nagy család voltunk mi, elkelt a nagylány segítsége. Napszámba jártunk annak idején, nem válogathat­tunk. Ha Farkastorokban elfo­gyott az idénymunka, keresni kellett mást. Mintha egy kicsit változott volna a helyzetem, mikor férjhez mentem. Pápa mellől, Bébről került ide a fér­jem, de 58 évesen meghalt. Az­tán megint férjhez mentem. Im­rém akai volt, neki meg a fel­esége halt meg korán. Itt maradt a három gyereke, igaz, ők már kimaradtak a családból, kirepül­tek, mire összekerültünk. Egye­dül élt már. Mit ér az ember, ha egyedül marad? Úgy gondoltuk, összeadjuk a maradék életün­ket, s tán még élünk egy keve­set. Hát... ő sincs már. A gyere­kek meg-meglátogatnak, de nem mindegyikben van köszö­net.­­Nem hibáztatom őket, de nem szeretném, ha kiperelnék felőlem a házat! Meg ezt a kis kertet, amiben azért megterem a konyhára való, mert én műve­lem a kertet, nem akarok here­ként élni, meg másra szorulni se! Regina néni egy percre sem áll meg, míg beszélgetünk. Szé­pen rendben tartott kis házának sanyarú állapotát sorolja. Szelei az ajtó, ablak, rossz a fal, a tető, nem sokra telik a kevéske jöve­delemből. - Most kaptam egy televíziót, nem színes, de jó ez nekem, lá­tom az ágyból. Azért nem úgy gondoltam, hogy ilyen kény­szerű öregségem lesz, szerettem volna meleg családi otthont, de ha már így adódott, nem szabad elkeseredni, megvagyok ma­gam. Csak hagyjon mindenki békében, az öregség nem rossz, csak állapot. Ki hogy éli meg, úgy pergetheti az éveket! Hamarosan „estefele” lesz, Regina néni bekapcsolja a tele­víziót, amitől legalább egy kis szórakozást vár, de hát, az­­ Nincs ebben se semmi, ami embert felvidítaná! - mondja. - Jó lenne egy kis vi­dám film, vagy valami, de hát ez van, ezt kell szeretni - neveti el magát, mert nem akar ő még erről se rosszat mondani. És úgy, ahogy lehet... El is lehet beszélgetni ezekkel a tyúkokkal - állítja Regina néni AKAI KRÓNIKA Három a kislány Ruffiéknál Nagy az öröm Ruff Józse­­­­féknél­­ hazajött az édesanya a kórházból, s Orsolya, Re­náta mellé hazahozta a legki­sebb hugicát, a most született Dorinát. Érdekes, senki nem fogja halkra a hangját, az új­szülött csendesen pihen a ko­csiban, s nem zavarja a csa­lád megszokott életét. - Hozzá kell szoknia a ház neszeihez, különben nem él­hetnénk normális életet - mondja az édesanya, aki kü­lönben most, a szülési sza­badság alatt nagyon hiányzik a kis falu lakóinak, mert ő az „injekciós nővér”. - A házam azért nyitva áll minden rászoruló előtt, mert megszoktak, szerintem biza­lommal jönnek hozzám, s ha nem is tudom ellátni hivata­losan a tisztemet - erre majd helyettest kap a falu - azért én nem zárkózom el a segítés elől - vélekedik a továbbiak­ról a szakasszisztens képesí­tésű fiatalasszony. - Eszter­gomban végeztem az egész­ségügyi szakközépiskolát 1981-ben, azóta itt vagyok. Ácsteszéren dolgoztam elő­ször a rendelőben, s amikor itt rendelt az orvos, természe­tesen én voltam mellette. On­nan mikor hazajöttem, vártak a betegek. Tudja, olyan érde­kes tapasztalatra tettem szert. Nem is annyira az injekciót vagy orvosságot várták ve­lem, hanem a beszélgetést. Egy kis meghallgatást. Azt, hogy valaki együtt érezzen velük, meghallgassa a­­ nem is annyira testi, mint inkább lelki panaszaikat. Én nagyon szeretem őket, szívvel-lélek­­kel dolgozom ebben a nem könnyű szakmában. Éj­jel-nappal kereshetnek, akkor is, ha éppen mondjuk gyerek­ről van szó. Ha tudom, ellá­tom, ha nem, akkor eligazí­tom őket, hová mehetnek or­voslatért. Persze, nagyon jó, hogy most már itt a modern telefon.­­ El se mondhatom, milyen nagyon nehéz volt in­nen mentőt, orvost kapni, vagy elérni valamelyik másik faluban, városban lakó ro­kont. Most egy pillanat, s már hívhatok, akit akarok. Balom Lászlóné polgármester as­­szony ide is velünk jött. ő mondja: - Nagy öröm nekünk, hogy egyre több apróság születik, nem öregszik el a falu. Évek­kel ezelőtt elvétve örülhet­tünk egy-egy újszülöttnek, ma már azért egészen más a helyzet. Ebben az évben egymás után négy gyerek született, s hamarosan vár­ható még kettő. Jó a faluban a fiatalok aránya, s még jobb lenne, ha lenne megközelít­hető munkahely! így is örü­lünk a pozitív változásnak! Az édes-éhes kisbaba fel­ébredt, egy pillanatra min­denkit kikapcsolt az édesa­nya, s ellátta a család szeme­­fényét, az alighogy megérke­zett Dorinát... Együtt a család. Itthon az édesapa is, aki egyébként az IKARUS-nál dolgozik, most szabadnapos. Egy bizakodó mezőgazdász Hozzáértők azt mondják, hogy minimum 90-100 hektár kell ahhoz, hogy egy valamire való farmergazdaságot létre le­hessen hozni, valamennyire nyereségessé lehessen tenni. Freuer Henriknek tehát megvan az alap - 90 hektár földet sze­dett össze a kárpótlási jegyeire. Vállalta, hogy vállalkozó lesz­­tem -Tulajdonképpen azért mer­belevágni, mert értek hozzá, ez a mesterségem. Állat­tenyésztő üzemmérnök a vég­zettségem - mondja. - Bárso­nyoson voltam főállatte­nyésztő, Bábolnán, Ácsteszé­ren telepvezető. A tudásom mellé a tapasztalatokat is „be­gyűjtöttem”. Megpróbálok gazdálkodni. A cséplőgépet, a traktort a nagyapám „hagyaté­kából” sikerült megvásárol­nom. Jó, hogy a földjeim nagy tagokban vannak, van közte 14-20 hektár is. Ezt viszonylag könnyebb művelni. Az idén még segítségre szorultam, az ácsteszéri tsz segítségével ve­tettem el, 27 hektár őszi búzát és triticalet tettem a földbe. Ez utóbbinak még nincs hagyomá­nya errefelé, majd meglátom, szerencsés volt-e próbálkozni vele. Van két fiam, még ugyan kö­zépiskolások, de számítok rá­juk, s úgy érzem, ők is megbé­kéltek a gondolattal, hogy far­merok leszünk. Bizakodik Treuer Henrik. Az alapgépei megvannak, szeretne azért hozzá vásárolni mindent, ami kell, de... - Szeretném megkapni az ígért 200 ezer forintot, mert hi­szen munkanélküliként vágtam bele a gazdálkodásba, csak tar­tok az ügyintézési procedúrá­tól. Jó lenne az ilyen segítséget gyorsan megkapni, hogy akkor tudja használni az ember, ami­kor kell. A vetési támogatásért is kétszer kellett mennem, ez az a 2000 Ft/hektár, ami ha nem is elegendő, de mégis segítség. Most kancsszázhatok a gáz­olaj-visszatérítésért, de ezeket le kell járni, ha meg akarom kapni. Azért valami kis ha­szonra számítok. Állatokat aka­rok tenyészteni, nevelni. Tudja, én dolgoztam Ausztriában, lát­tam, hogy ott hogy megy. Kö­vetni akarom azt a gyakorlatot, de ahhoz nemcsak az én tudá­somra, erőmre, erőfeszítésemre van szükség, hanem bizonyos támogatásra is, mert a semmi­ből elindulni bizony nagyon nehéz. Nem könnyű megin­dulni, de később csak kön­­­nyebb lesz. Van még pár aranykoronám, azon is földet fogok venni. Van a kárpótlá­somban erdőrész is, 1,5 hektá­ros fenyő, de kitermelésre még nem alkalmas. A legjobban az fáj, hogy ennyi földet sikerült összeszednem, s a banknak mégsem elég fedezet. Szóval­­ magad uram... mert segítséget nem kapsz. Ez azért nincs rend­jén, mert ez a kígyó meg a farka. Ha nincs pénzem, ho­gyan induljak kölcsön nélkül? Ha meg annyi fedezetem lenne, amennyit kérnek, akkor már nem is kellene a kölcsön, bol­dogulnék magam. Egy szónak is száz a vége: az ígéreteket be kellene tartani, s a magángaz­dálkodót segíteni, vagy nem áll talpra a magyar mezőgazda­ság. Én még most is bízok! - zárja a beszélgetést a közép­korú mérnök-gazda. Neki a leg­jobb befektetése a tudása, saját ereje és a fiai... Ádám Éva - Jusztin Tibor 9 Csapadékmérő az udvaron Előre kell látni... Mehetnek a gépek Az aprócska termelőszövetkezetben nagyon fontos előre tudni, hogy milyen talajviszonyok között dolgozhatnak. Az udvaron ott a csapadékmérő, arról olvassák le a talaj nedves­ségtartalmát, s abból látszik, milyen géppel mehetnek a föl­dekre vagy egyáltalán mehetnek-e. Frank Erzsébet a novem­ber 10-i állapotot olvasta le -12 mm eső esett, lehet géppel menni a szántóföldre.

Next