24 óra, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
1993. november 18., csütörtök A Virradat házatájáról Apró kis falu, apró kis termelőszövetkezete (megmaradt ugyanis a termelőszövetkezet megjelölés) az akai Virradat. Hát, hogy virrad vagy alkonyul, azt ma még nem lehet pontosan látni - így vélekedik Gubucz Lajos könyvelő. - Október végére minden munkával végeztünk. Betakarítottuk a kukoricát, (sajnos csak 27 mázsás átlaggal) 30 hektárról. El van vetve a 66 hektárnyi búza, egy kis rozs, triticale és az állatállománynak a takarmánynövények. Van 100 tehenünk és azok szaporulata, valamint egy nyárnyi birka. Nagyon kicsi a mi közösségünk, de azért aki itt dolgozik, legalább munkája van. Tizenhat tagunk van, ebből tíz dolgozik, ezenkívül huszonhét nyugdíjasunk számít ránk. Összesen tizenheten vagyunk, az alkalmazottakat is összeszámolva. Egyelőre úgy néz ki, hogy jövőre is megmaradunk, de az sajnálatos, hogy csak esetleg hónapokra tudunk tervezni, mintha nem lenne jövőnk - fejezi be szomorúan, de van valami kis bizakodás a hangjában, mert bizalom, hit nélkül még ez sem menne. A termelőszövetkezeti tagok csak azt tudják tenni, ki ezért, ki azért - amit negyven éve csinálnak - közösen dolgozni. A tisztaságért megtelt a falu határában lévő szemétlerakóhely, ezért határozta el az önkormányzat, hogy januártól megindítja az intézményes szemétszállítást. Egy sori vállalkozó fogja üríteni a kukákat, amelyeket most meg kell venni. Nem mindenki ért egyet ezzel, hiszen ez is költség, és sok család most nyögi a telefon befizetési összeget. De a lakosság nagyobb része örömmel fogadja, mert itt, Akán igen nagy a tisztaság, ügyelnek az emberek a faluképre, s az utcákon sem találni szemetet. Bakonysárkány és Aka 1991-ben közösen kialakított egy szeméttelepet, ez jó 25 évre megoldja a gondokat. * Az akai gyerekek Ácsteszérre járnak iskolába. Zömük tagja az ott jól működő környezetvédelmi szakkörnek, s nemrég összefogtak, egy hétvégén a Benis házaspár irányításával kitakarították a falut. Már ahol kellett. Összerámolták a szeméttelep környékét, s a „termelésüket” Krausz István vállalkozó elszállította a telepre. Azóta is tisztaság, rend van. A házi szemetet kiviszik az emberek a ma még üzemelő telepre, s nem szórják szét. Egyedül, magányosan... A falu egyik utcájának utolsó házában él egyedül, magányosan Nochta Imréné. A rendben tartott udvaron néhány tyúk kapirgál. A gazdaasszony hívó szavára percek alatt előkerülnek a szín mögül, a farakások alól, s vígan csipegetik a kukoricát. Bent a konyhában, ami egyben a hálószoba is, bizony nincs meleg. - Nem fűtök én, kedvesem, csak ha már lefekszem! Spórolni kell, mert nagyon drága a szén! Regina néni elmúlt 76 éves, s betegségeit sorolja, azt, hogy sok gyógyszert szed, de ez azért nem látszik a mozgásán. Fürge, mint egy fiatal. - Nem hagyhatom el magam. A munkát megszoktam, anélkül én nem is élnék. Nagy család voltunk mi, elkelt a nagylány segítsége. Napszámba jártunk annak idején, nem válogathattunk. Ha Farkastorokban elfogyott az idénymunka, keresni kellett mást. Mintha egy kicsit változott volna a helyzetem, mikor férjhez mentem. Pápa mellől, Bébről került ide a férjem, de 58 évesen meghalt. Aztán megint férjhez mentem. Imrém akai volt, neki meg a felesége halt meg korán. Itt maradt a három gyereke, igaz, ők már kimaradtak a családból, kirepültek, mire összekerültünk. Egyedül élt már. Mit ér az ember, ha egyedül marad? Úgy gondoltuk, összeadjuk a maradék életünket, s tán még élünk egy keveset. Hát... ő sincs már. A gyerekek meg-meglátogatnak, de nem mindegyikben van köszönet.Nem hibáztatom őket, de nem szeretném, ha kiperelnék felőlem a házat! Meg ezt a kis kertet, amiben azért megterem a konyhára való, mert én művelem a kertet, nem akarok hereként élni, meg másra szorulni se! Regina néni egy percre sem áll meg, míg beszélgetünk. Szépen rendben tartott kis házának sanyarú állapotát sorolja. Szelei az ajtó, ablak, rossz a fal, a tető, nem sokra telik a kevéske jövedelemből. - Most kaptam egy televíziót, nem színes, de jó ez nekem, látom az ágyból. Azért nem úgy gondoltam, hogy ilyen kényszerű öregségem lesz, szerettem volna meleg családi otthont, de ha már így adódott, nem szabad elkeseredni, megvagyok magam. Csak hagyjon mindenki békében, az öregség nem rossz, csak állapot. Ki hogy éli meg, úgy pergetheti az éveket! Hamarosan „estefele” lesz, Regina néni bekapcsolja a televíziót, amitől legalább egy kis szórakozást vár, de hát, az Nincs ebben se semmi, ami embert felvidítaná! - mondja. - Jó lenne egy kis vidám film, vagy valami, de hát ez van, ezt kell szeretni - neveti el magát, mert nem akar ő még erről se rosszat mondani. És úgy, ahogy lehet... El is lehet beszélgetni ezekkel a tyúkokkal - állítja Regina néni AKAI KRÓNIKA Három a kislány Ruffiéknál Nagy az öröm Ruff Józseféknél hazajött az édesanya a kórházból, s Orsolya, Renáta mellé hazahozta a legkisebb hugicát, a most született Dorinát. Érdekes, senki nem fogja halkra a hangját, az újszülött csendesen pihen a kocsiban, s nem zavarja a család megszokott életét. - Hozzá kell szoknia a ház neszeihez, különben nem élhetnénk normális életet - mondja az édesanya, aki különben most, a szülési szabadság alatt nagyon hiányzik a kis falu lakóinak, mert ő az „injekciós nővér”. - A házam azért nyitva áll minden rászoruló előtt, mert megszoktak, szerintem bizalommal jönnek hozzám, s ha nem is tudom ellátni hivatalosan a tisztemet - erre majd helyettest kap a falu - azért én nem zárkózom el a segítés elől - vélekedik a továbbiakról a szakasszisztens képesítésű fiatalasszony. - Esztergomban végeztem az egészségügyi szakközépiskolát 1981-ben, azóta itt vagyok. Ácsteszéren dolgoztam először a rendelőben, s amikor itt rendelt az orvos, természetesen én voltam mellette. Onnan mikor hazajöttem, vártak a betegek. Tudja, olyan érdekes tapasztalatra tettem szert. Nem is annyira az injekciót vagy orvosságot várták velem, hanem a beszélgetést. Egy kis meghallgatást. Azt, hogy valaki együtt érezzen velük, meghallgassa a nem is annyira testi, mint inkább lelki panaszaikat. Én nagyon szeretem őket, szívvel-lélekkel dolgozom ebben a nem könnyű szakmában. Éjjel-nappal kereshetnek, akkor is, ha éppen mondjuk gyerekről van szó. Ha tudom, ellátom, ha nem, akkor eligazítom őket, hová mehetnek orvoslatért. Persze, nagyon jó, hogy most már itt a modern telefon. El se mondhatom, milyen nagyon nehéz volt innen mentőt, orvost kapni, vagy elérni valamelyik másik faluban, városban lakó rokont. Most egy pillanat, s már hívhatok, akit akarok. Balom Lászlóné polgármester asszony ide is velünk jött. ő mondja: - Nagy öröm nekünk, hogy egyre több apróság születik, nem öregszik el a falu. Évekkel ezelőtt elvétve örülhettünk egy-egy újszülöttnek, ma már azért egészen más a helyzet. Ebben az évben egymás után négy gyerek született, s hamarosan várható még kettő. Jó a faluban a fiatalok aránya, s még jobb lenne, ha lenne megközelíthető munkahely! így is örülünk a pozitív változásnak! Az édes-éhes kisbaba felébredt, egy pillanatra mindenkit kikapcsolt az édesanya, s ellátta a család szemefényét, az alighogy megérkezett Dorinát... Együtt a család. Itthon az édesapa is, aki egyébként az IKARUS-nál dolgozik, most szabadnapos. Egy bizakodó mezőgazdász Hozzáértők azt mondják, hogy minimum 90-100 hektár kell ahhoz, hogy egy valamire való farmergazdaságot létre lehessen hozni, valamennyire nyereségessé lehessen tenni. Freuer Henriknek tehát megvan az alap - 90 hektár földet szedett össze a kárpótlási jegyeire. Vállalta, hogy vállalkozó lesztem -Tulajdonképpen azért merbelevágni, mert értek hozzá, ez a mesterségem. Állattenyésztő üzemmérnök a végzettségem - mondja. - Bársonyoson voltam főállattenyésztő, Bábolnán, Ácsteszéren telepvezető. A tudásom mellé a tapasztalatokat is „begyűjtöttem”. Megpróbálok gazdálkodni. A cséplőgépet, a traktort a nagyapám „hagyatékából” sikerült megvásárolnom. Jó, hogy a földjeim nagy tagokban vannak, van közte 14-20 hektár is. Ezt viszonylag könnyebb művelni. Az idén még segítségre szorultam, az ácsteszéri tsz segítségével vetettem el, 27 hektár őszi búzát és triticalet tettem a földbe. Ez utóbbinak még nincs hagyománya errefelé, majd meglátom, szerencsés volt-e próbálkozni vele. Van két fiam, még ugyan középiskolások, de számítok rájuk, s úgy érzem, ők is megbékéltek a gondolattal, hogy farmerok leszünk. Bizakodik Treuer Henrik. Az alapgépei megvannak, szeretne azért hozzá vásárolni mindent, ami kell, de... - Szeretném megkapni az ígért 200 ezer forintot, mert hiszen munkanélküliként vágtam bele a gazdálkodásba, csak tartok az ügyintézési procedúrától. Jó lenne az ilyen segítséget gyorsan megkapni, hogy akkor tudja használni az ember, amikor kell. A vetési támogatásért is kétszer kellett mennem, ez az a 2000 Ft/hektár, ami ha nem is elegendő, de mégis segítség. Most kancsszázhatok a gázolaj-visszatérítésért, de ezeket le kell járni, ha meg akarom kapni. Azért valami kis haszonra számítok. Állatokat akarok tenyészteni, nevelni. Tudja, én dolgoztam Ausztriában, láttam, hogy ott hogy megy. Követni akarom azt a gyakorlatot, de ahhoz nemcsak az én tudásomra, erőmre, erőfeszítésemre van szükség, hanem bizonyos támogatásra is, mert a semmiből elindulni bizony nagyon nehéz. Nem könnyű megindulni, de később csak könnyebb lesz. Van még pár aranykoronám, azon is földet fogok venni. Van a kárpótlásomban erdőrész is, 1,5 hektáros fenyő, de kitermelésre még nem alkalmas. A legjobban az fáj, hogy ennyi földet sikerült összeszednem, s a banknak mégsem elég fedezet. Szóval magad uram... mert segítséget nem kapsz. Ez azért nincs rendjén, mert ez a kígyó meg a farka. Ha nincs pénzem, hogyan induljak kölcsön nélkül? Ha meg annyi fedezetem lenne, amennyit kérnek, akkor már nem is kellene a kölcsön, boldogulnék magam. Egy szónak is száz a vége: az ígéreteket be kellene tartani, s a magángazdálkodót segíteni, vagy nem áll talpra a magyar mezőgazdaság. Én még most is bízok! - zárja a beszélgetést a középkorú mérnök-gazda. Neki a legjobb befektetése a tudása, saját ereje és a fiai... Ádám Éva - Jusztin Tibor 9 Csapadékmérő az udvaron Előre kell látni... Mehetnek a gépek Az aprócska termelőszövetkezetben nagyon fontos előre tudni, hogy milyen talajviszonyok között dolgozhatnak. Az udvaron ott a csapadékmérő, arról olvassák le a talaj nedvességtartalmát, s abból látszik, milyen géppel mehetnek a földekre vagy egyáltalán mehetnek-e. Frank Erzsébet a november 10-i állapotot olvasta le -12 mm eső esett, lehet géppel menni a szántóföldre.