24 óra, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-22 / 247. szám
8. oldal Oroszlányi diákpályázat díjnyertese 1956, te csillag Mint hírül adtuk, az oroszlányi 56-os Szövetség pályázatot írt ki diákok részére, írjanak a forradalomról. Mindhárom díjazott a Ságvári Endre Általános Iskola tanulója. Miklei Veronika és Csefkó Marianna 7. b osztályba jár, Viczena EKitti - akinek közöljük alkotását - 5. b-s.n a nagymamám történetéből ismertem meg 1956. X. 23-a eseményeit. így hangzik: A kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium ablakain beszűrődött az őszi napsugár. A IV.-es fiúk berobbantak az osztályterembe. - Gyertek tüntetni ! - Az utcán a lelkes tömeghez csatlakoztak a diákok. - Forró vizet a kopaszra! - skandálták a Kisbér környékén lakó parasztgyerekek, mivel az akkori vezetők lesöpörték padlásaikat. Nagymamámnak az jutott az eszébe, hogy a nyári táborozáskor még - Rákosi a legjobb apa, minden dolgozó a fia - énekelték, de az általa kitalált beszolgáltatások tönkretették a parasztságot. A zsarnokság, a kizsákmányolás ellen tüntettek. Esteledett, amikor a szovjet emlékművet felgyújtották a fiúk. Az égbe csapódó láng mellett elszavalta a Nemzeti dalt egy diák, majd elénekelték a Szózatot és a Himnuszt. Fellázadtak, szebb és jobb világért vonultak az utcára. Nagymamám szívében ez a gyönyörű őszi nap örökké élni fog. Viczena Kitti 24 Óra — Üivnep Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca. Nincs más teendő, ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül. Zászlóink föl, Ujjongva csapnak, kiborulnak a széles útra, selyem színei kidagadnak: ismét mienk a pesti utca! Ismét mienk a bátor ének, parancsolatlan tiszta szívvel, s a fegyverek szemünkbe néznek: kire lövetsz, belügyminiszter? Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz? Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek. S a nép nevében, aki fegyvert vertél szívünkre, merre futsz, véres volt a kezed már régen Gerő Ernő, csak ölni tudsz? ...Piros a vér a pesti utcán. Eső esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein. A háromszín-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér. Piros a vér a pesti utcán, munkások - ifjak vére folyt, a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót. Bevált az önkormányzati rendszer, de működése nem hibátlan A Magyar Köztársaság lelke Politikusainknak az embereket és a közjót kellene szolgálniuk Mintha csak ma lett volna... Nyolc esztendő telt el azóta, hogy Szűrös Mátyás, az Országgyűlés akkori elnöke a Parlament Kossuth téri erkélyéről kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, amit a flaszteren ácsorgók maroknyi tömege nagy éljenzéssel fogadott. A történelmi pillanathoz képest kevesen voltak jelen. Ma sokan örülünk e sorsfordító emlékképnek. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk október 23-án megfeledkezni erről, s gyakran csak arra emlékezünk, hogy mi történt ugyanezen a napon 1956-ban. Éppen ezért kértük dr. Tölgyessy Pétert arra, hogy értékelje annak a köztársaságnak első lépéseit, amelynek születéséért személy szerint is sokat tett. A hajdani ellenzéki kerekasztal oszlopos tagjával, a rendszerváltás programjának meghatározó alakjával, az SZDSZ egykori frakcióvezetőjével és pártelnökével, a ma már független országgyűlési képviselővel a napokban beszélgettünk, amikor Tatabányán járt Szalay Gábor meghívására, a Liberális Klub vendégeként. - így képzelte a Magyar Köztársaság működését annak idején? - Azt hiszem, hogy a köztársaság alkotmányos intézményei, közjogi csontvázrendszere bevált, ugyanakkor a politikában rengeteg a baj. Az állampolgárok sokszor joggal érzik úgy, bár örökösen rájuk hivatkoznak a közéletben, a politikusok mégsem értük tevékenykednek. Játékszabályok és játékosok - Összességében elégedett?Távolról sem. A gondok azonban döntően nem a játékszabályokból, hanem a játékosok szerény teljesítményéből következnek, így, futballhasonlattal élve, a több gól érdekében nem a kapukat kellene nagyobbra méretezni, hanem végre jobb játékosokat kellene pályára küldeni. - Jövőre lesz rá lehetőség. - Igen, s ez a parlamentarizmus lényege. Az, hogy nem mennek a dolgok úgy, ahogy szeretnénk, az bizony elsősorban azokon múlik, akiket szavazatainkkal döntési helyzetbe hoztunk. Ám tudni kell, hogy a köztársaság meggyőző működésének lelki előfeltételei is vannak. - Mit ért ezalatt? - Fontos volna, hogy a választók érezzék: a politika azért van, hogy őket és a közjót szolgálja, de ez ma nagyon hiányzik. Lépten-nyomon kiderül: a társadalom akaratára való hivatkozás valójában valamilyen szűkös részérdekeket jelenít meg. A magyar politika állapota ebben a tekintetben is csalódást keltő. A Kádárkorszakban is azt tanulta meg mindenki, hogy csak magával törődjön, s ez ma sincs másként. - Ugyanerre a szerepre kényszerülnek az önkormányzatok is, amelyek meghatározó részeivé váltak köztársaságunknak. - Itt is elsősorban a közjogi szerkezet vált be, esetenként működésükkel, és főleg a finanszírozási rendszerükkel vannak gondok. - Mire alapozza ezt? - Önkormányzataink a szűkös gazdasági feltételek között próbálják kínszenvedve megvalósítani céljaikat. Általában megfelelő a gazdálkodásuk, bár néhány településen azért előfordulnak megalapozatlan döntések. Van mozgástér, de nincsenek források - Ez nem csak az ő hibájuk. -Persze, hogy nem. Állami költségvetési finanszírozásuk nagyban hasonlít az 1989 előttihez. Mi több, a Horn-Kuncze kormány időszakában a központi állami szervekhez képest relatív helyzetük csak tovább romlott. - Ma is kevés a pénzük. - Az az alapvető gond, hogy az önkormányzatok érdekérvényesítő képessége gyengébb, mint a központi szerveké. Hiába a jogszabályokban biztosított mozgástér, ha nincsenek megfelelő anyagi források. A települések 1990-ben jelentős hatásköröket kaptak, de finanszírozásuk jobbára változatlanul erőteljesen központosított maradt. A források felett továbbra sem az önkormányzatok, hanem inkább a kormány rendelkezik. Mindmáig hiányzik az önkormányzatok finanszírozásának reformja. - Lát erre némi esélyt? - Csak igen keveset. A most befejeződő kormányzati ciklusban a központosítás csak tovább folytatódott. Persze, nem tehető mindenért egyedül a kormány felelőssé. Az önkormányzatok a létező intézményrendszer működtetéséhez sokszor csupán szűkös eszközöket biztosítanak, miközben folyamatosan építkeznek. Szerintem az újraválasztásuk megalapozása miatt. Valószínűleg. Egy meglévő intézmény megfelelő működtetése lényegesen kevésbé látványos eredmény, mint egy új felavatása. A tisztségüket bizonytalannak érző politikusok pedig kiváltképpen könnyen hajlanak a népszerűbb megoldások felé. Sokan ugyanúgy reszketnek helyi hatalmukért, mint az országszerte ismert vezető politikusok. Arról van szó, hogy a megválasztottak félnek attól, hogy mi lesz velük mandátumuk lejárta után, ha nem kapnak újra bizalmat, ezért mindig a legegyszerűbb megoldást választják a siker látszata érdekében. Csapdahelyzet és az őszi döntés - Nem kérdezem meg, hogy szülővárosáról is így vélekedik-e, de azt igen, hogy milyen a kapcsolata ma Esztergommal? - Szüleim most is itt élnek. Változatlanul szeretem a várost, nem szakadtam el Komárom-Esztergom megyétől sem. - Mit gondol a Mária Valéria-hídról? Újra épül? - A szlovák kormány kezében van a döntés, melynek tagjai látnivalóan nemzetpolitikai kérdést csináltak belőle. Álláspontjuk magyar szemmel nézve igencsak képtelenségnek tűnik, hiszen a költségek jelentős részét az Európai Unió vállalná. A híd üresen álló pillérei sajnos ma pontosan jelképezik a szlovák-magyar kapcsolatok alakulását. Mégis bízom abban, hogy rövidesen újra járhatunk a hídon. - Bízik abban is, hogy politikai pályafutása nem ér véget? - Nem bántam meg, hogy elhagytam az SZDSZ-t. A párt jó ideje, egyfajta csapdahelyzetbe szorulva, nem képes a ’89-90- ben meghirdetett célokat érvényre juttatni. Egyelőre nem határoztam még arról, hogy indulok-e a következő választásokon. - Mikor dönt erről? - Még az ősz folyamán. - Elképzelhető, hogy hagyja a politikai küzdőteret?ott- Bármi áron nem ragaszkodom a politikai pályához. Palásti Péter Otthagyja-e dr. Tölgyessy Péter a politikai küzdőteret? 1997. október 22., szerda Albert Camus A magyarok vére A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. És ha a (nyugati) közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. (Részlet -1956) Sztálin bronzmása 8 méter magas volt, és 65 mázsát nyomott A szobor tündöklése és bukása Elterjedt a hír, hogy a Budai Várba készülő új Görgey-emlékmű alapjaiba a volt Sztálin-szobor tribüntalapzatának a maradványait használják fel, amelyek a Kiscelli Múzeum hátsó udvarában hevernek. Néhány vörös mészkőtábla 1975 óta ott fekszik, akkor szedték le őket a Felvonulási téri emelvény mellvédjéről. A bontás során a kövekből és a rajtuk levő domborműből inkább csak törmelék maradt. Mikus Sándor, a Sztálin-szobor és egyben a dombormű alkotója ezt állítólag szóvá is tette, s pert is akart indítani a Fővárosi Tanács ellen. Erre már nem talált dokumentumokat a levéltárakban Pótó János történész, aki az elmúlt évtizedek hazai történelmi műalkotásainak avatott ismerője. A Sztálin-talapzat újrahasznosítása tehát nem lehetséges, de - mint Póta mondja - a szobrok „átváltozása” nem példa nélküli. Erre maga a Sztálin-szobor a legjobb bizonyíték. A 8 méter magas, 65 mázsás figura bizony sok történelmi személyiséget „kebelezett” be.1949 nyarán mérte fel a Fővárosi Emlékmű-felügyelőség a még meglévő, Budapest ostromakor megsérült, vagy a közterületekről 1945 után eltávolított bronzszobrok súlyát. A teljes mennyiség 208 mázsa 4 kilót nyomott. A tucatnyi műalkotás közül később Hunyadi János szobrát állították helyre. A többit beolvasztották. Viharos lelkesedéssel Valószínűleg ezekből ötvöződött Sztálin bronzalakja - mondja a történész. - Méternyi feje és - többek között - később híressé vált csizmája. - A szobor története - a nyilvánosság számára - két évvel az avatás előtt kezdődött. A főváros vezető testülete 1949. december 20-án, Sztálin 70. születésnapjának előestéjén díszközgyűlést tartott, amely viharos lelkesedéssel azonnali hatállyal átkeresztelte az Andrássy utat Sztálin útra, majd határozatba hozta, hogy Sztálin generalisszimuszról művészi kivitelben és méretben méltó emlékművet készíttet és állíttat fel fővárosunk erre legméltóbb és legalkalmasabb helyén, a határozati javaslat elfogadásától számított egy esztendőn belül. - A döntést megelőzte az MDP titkárságának belső határozata, ám azt, hogy személy szerint ki volt az ötletgazda, csak találgatni lehet. - 1950 tavaszán született a határozat: a bronztestet öltött eszme a Dózsa György úton a Vilma királynő útja (a későbbi Gorkij, ma Liget fasor) tengelyébe került. A helykijelölést nagy vita előzte meg. Fölmerült az a megoldás is, hogy a Sztálin-szobrot a Hősök terén, a Millenniumi emlékmű oszlopcsarnokának centrumába, a magyar királyok és fejedelmek alakjai között helyezzék el. A javaslat azonban zátonyra futott - főként azért, mert 15 méternél is nagyobb bronzfigurát kellett volna készíteni ahhoz, hogy a környezetben ne vesszen el, sőt abból kiemelkedjék, és ez akkor technikailag kivitelezhetetlen volt. Önkéntes művészek - A kor 25 legnevesebb hazai szobrászát felkérték a részvételre. Közülük 24 be is küldött pályamunkát, egyedül Pátzay Pál nem fogadta el - rossz egészségi állapotára hivatkozva - a felkérést. Egyébként lehet, hogy valóban beteg volt - mondja a kutató. Később ugyanis Pátzay is szoborba faragta Sztálin alakját. - Utólag szemrevételezve a beküldött maketteket, akaratlanul is az az ember érzése: némelyik művész alighanem arra törekedett, hogy úgy készítse el azt, hogy ,jaj, csak az övét ki ne válasszák”. A bírálóbizottság Mikus Sándor tervét fogadta el, és a közleményt erről 1950. december 21-én, Sztálin születésnapján hozták nyilvánosságra. Az emlékművet egy év múlva, 1951. december 16-án délelőtt, 80 ezer ember jelenlétében avatták fel. A dísztribünön ott volt Rákosi Mátyás is. Ledöntött jelkép A korszak e jelképét 1956. október 23-án délután döntötték le. A téren több mint 100 ezren voltak. Az emberek hatalmas acélkábeleket dobtak a szobor nyakába, teherautókat kötöttek elé, mások hegesztőpisztolyt, oxigénpalackokat hoztak, azzal próbálták kettévágni a hatalmas szobrot az embermagasságú csizmánál. Mikus alkotása nehezen adta meg magát. Jó egy óra kellett ahhoz, hogy a bronzbálvány az úttestre zuhanjon. Nagykalapácsokkal, feszítővasakkal estek neki az emberek, majd a roppant fémtestet az Emkéhez vontatták. Ott is törte-zúzta, aki bírta. Később elhúzták a maradványt az Akácfa utcába. Itt a szobor nyomon követhető története véget ér. A kutató is csak annyit tud, hogy például Pécsi Sándor, a színész és műgyűjtő valahogy megszerezte Sztálin jobb kezét. Deregán Gábor Mikus Sándor, az alkotó utolsó simításai