24 óra, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-24 / 171. szám

4 ★ JUT ESZEMBE... Sztárgyártás holtszezonban A kereskedelmi úgyneve­zett magazinműsorai ed­dig sem magas színvona­lukról váltak ismertté, de most, a nyári holtszezon­ban ha lehet ilyet monda­ni, még saját magukat is sikerül alulmúlni. Azt már megszokhattuk, hogy egy témáról általában há­rom bőrt húznak le. Ugyanaz a riport lemegy a Fókuszban, a Reflektor­ban és aztán még a regge­li beszélgetős unaloműző­ben, s néha még a mara­dékot beteszik valamelyik hétvégi adásba is. Vagyis ugyanaz a „sztár” három­­szor-négyszer mondja el a már unalomig ismert sztorit a nyaralásáról vagy arról, hogy majdnem karambolozott vagy meg­csípte egy pók és ez mek­kora nagy dolog. A legújabb ilyen folytatá­sos projekt, hogy az egyik ismert színész, alias Rúzsa Sándor lánya gyermeket szült. Nos ez a folytatásos szappanopera tölti ki most a legnézettebb csatorna mindennapjait. Sztáranyu­ka sztárgyereket hozott a világra, aki már egynapos korában a könyvespolcot nézegeti, meg ehhez hason­ló hülyeségek hangzanak el napról napra, egyébként is a sztárok gye­rekei örökzöld témát ad­nak. Ha még nincs gyere­ke, akkor kétnaponta meg lehet kérdezni, hogy mikor­ra tervezi. Ha egy van, ak­kor jön a kérdés: mikor lesz testvér, ha már esetleg az is van, akkor szeretné­­nek-e még egyet, s persze végtelenségig folytatható a sor. Folytatják is, mi meg csak csodálkozunk, hogy micsoda különleges emberek élnek köztünk. O É­tt SZŐTS KIKE ISTVÁN KULTÚRA A hegesztés jellegzetes szagát érezni már a skan­zen bejáratánál. Lois Vik­tor szobrászművész Kép- Ze-Let Szimpóziuma az idén tizenkettedszer nyi­tott ki a Szabadtéri Bányá­szati Múzeumban. Készül­nek a Halpapucsok, kará­csonyfát kap a Turul csa­lád és a tábor végén újra megszólalnak Lois Viktor különleges hangszerei. Mudri Anna tatabánya Ha a bányászati mú­zeumban járunk, azonnal feltűn­nek a bányagépek közötti szob­rok. Fémből. Mind Lois Viktor táborában készültek, és most új­ra bővül a tárlat. Először Mata Attilát állítjuk meg a munkában.­­ Rozsdamentes acéllal dolgo­zom, és most kipróbálom a he­­gesztéses módszert is. Eddig önt­vényekkel dolgoztam, de azzal legfeljebb hetvencentis szobor készíthető. Most egy egy méter húszcentis formációt alakítok ki. Előre elkészítettem a tervet, a különböző térszerkezetek érde­kelnek - magyarázta. A szobrász két éve foglalkozik a rozsdamentes acéllal, előtte bronzból, még korábban fából készítette a műveit. A rozsda­­mentes acélban viszont megta­lálta a modern anyagot. - A jelen világ a számítógépek világában él. Az viszont mindent két dimenzióban jelenít meg, a tér csak imitáció. Ezzel szemben a szobrászat a térrel is tud mit kezdeni, és ezt kell nekünk ki­használnunk. Lois Viktor lép hozzánk. Gyor­san tisztázzuk az adatokat, ez a tizenkettedik tábor, 2006-ban volt a jubileumi, kétévente ren­dezik meg, mert gyakrabban nem tud hazajönni Bostonból. De minket inkább az érdekel, mivel bővül a Turul-család. - Karácsonyfát kapnak a gye­rekek - mondta. - Ez egy folya­matosan bővülő, expanziós tör­ténet. Először elkészült a Turul női párja, majd a tojás, a kicsi, ahogy kikel. A fa körülbelül öt méter magas lesz, ha pedig az idő engedi, egy Teddyt is kap­nak. Két év múlva pedig egy nagybácsi vagy unokatestvér ké­szülhet el. Tovább sétálunk a skanzen­ben. Egy törékeny, fiatal nő gug­gol egy hegesztőpisztoly mögött. Szilágyi Erzsébet készíti a „hal­papucsokat”. A név hallatán ki­csit meglepődünk, de gyorsan megkapjuk a választ.­­ A víz témakörében alkottam. Mindenképpen a hal motívum­mal szerettem volna foglalkozni. Aztán ahogy készültek, olyanok voltak, mint az eszkimó lépege­­tők. Megtetszett az új szó: halpa­pucs. Amikor először készítet­tem, a nagy dróthálón színes pa­pírok voltak, aztán lettek halpa­pucs ékszerek, most pedig pusz­tán a drótvázból lesznek az alko­tások. A légies, nőies formákat kedvelem, ezek is ilyenek - mondta. Bár a laikus szemnek az anyag ellentmond a légiességnek. Közben Lois Viktorral kisebb szakmai vitába keverednek, Vik­tor szerint vékony talpazaton kel­lene állnia a műnek, Erzsébet vi­szont a falra akasztaná. Hátul sűrű kőpor száll, maszk nélkül nem is érdemes odamen­ni, így csak azt tudjuk meg, a por alatt a tatabányai Varkoly László műve készül. A táborban még egy amerikai házaspár, Rick és Lora Brown alkot. Ők a Hangfürdőben készítenek egy fainstallációt. Ősi technikákat al­kalmaznak. Halpapucs és Turul karácsonyfája KÉP-ZE-LET Lois Viktor szobrásztáborában már készülnek az új művek A táborban egy amerikai házaspár, Rick és Lora Brown is alkot. Ők a Hangfürdőben készítenek ősi technikával egy fainstallációt Varkoly László a táborban Újra megszólalnak a Lois-hangszerek a táborban készült művekből augusztus elsején nyílik meg a kiállítás, amikor a hangszob­rok is megszólalnak a Tundravoice-nak köszönhető­en. A megnyitón a jazzt játszó Aran Guru is fellép. A tábor után Lois Viktor hangszerei út­ra kelnek, a nagyharsányi kő­bányában kialakított szobor­parkba kerülnek. A kiállítás része lesz az idei Ördögkatlan Fesztiválnak, ahol újra meg­szólalhatnak. ★ 24 ÓRA - 2010. JÚLIUS 24., SZOMBAT Boston mellett már működik a művésztábor AZ AMERIKÁBAN ÉLŐ Lois Vik­tor a tengeren túl is létrehozott egy művésztelepet. A Boston melletti telepen azt szeretné, ha magyar művészek is meg­fordulnának, és onnan is ér­keznének Tatabányára. A szobrász Tatabánya és a kinti művésztelep között eszmei kapcsolatot teremtett. Lois Viktor elmondta, az USA- ban lehetőség van arra, hogy a szoborparkokat nagy, akár több száz hektáros területeken hozzák létre. - Itt, Tatabányán, már kezdjük kinőni a teret Zsúfolt a kiállí­tás, ezt kritikaként is megfogal­mazzák felénk. De bízom ben­ne, rövidesen bővíteni tudunk. • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról Nagy munka, sokak örömére táncszínház Nem kell mindenkit színpadra vinni Nemrégiben ugyenezen oldalon megfogalmaztam lesújtó magán­­véleményemet az országot elön­tő mazsorettizmusról - nos, kap­tunk érte hideget, meleget. Azért írom ezt, mert ismét bajban va­gyok. A napokban az esztergomi Carmen együttes csaknem há­romórás műsorát néztem végig. Táncszínház. Valószínűleg nem tudok haladni a korral. Az ebben legprofibbnak tűnő Experidance is halálra idegesít. De ők legalább tudnak táncolni. Sőt, állítólag vi­lágsiker, amit művelnek. Hasonlóra törekedik az emlí­tett együttes. Csaknem három­óra, három részben. Az elsőt még magam is értettem: a va­rázslatos Kelet, azaz a mesés tö­rök, arab, kínai világ tárult fel előttünk epizódszerű összeállí­tásban, ahogyan él az európai ro­mantikus képzetekben. Benne felléptek az együttes legkisebb­jei és a lassan felnőttkorúak is egyaránt. Utóbbiak produkciója fogyasztható volt. A második rész már fogósabb. Hogyan is írjam? A Dzsungel könyve (inkább musicalje...) végtelenül leegyszerűsítve Bendi - Farkasok - Ká/Bagira szintre - Maugli helyett itt a helybéli kis Bendegúz a fősze­replő, tanára szerint nagy tehet­ség. Ez most - legalábbis nekem - nem volt egyértelmű. Nem iga­zán ment a tánc, a szövegmon­dás, az éneklés... A harmadik résznél elvesztet­tem magamat. Csak ez lehetett az oka, hogy a latin romváros tragédiájának felidézését nem tudtam értelmezni. Igen, életre keltek a gipszszobrok, igen, a ve­tített képen jól látszott, hogy ki­tör a Vezúv (a Ta Pompei pusztu­lása, olasz film, 2007), még a kö­zelgő szélvihar villámai is bese­gíthettek az élménybe. De... Képezni kell magamat. Ez így nem mehet tovább. A Kelet meséi; Bendi, a sivatag vándora; Pompei. Carmen Tánc­színház Esztergomi Várszínház, július 20. ELÉGSÉGES Sokszínű, látványos előadás írója Az egyes jelenetek valahogy üresek maradtak Trója. Szerintem nincs olyan ember, aki nem ismerné a beve­hetetlennek hitt város történe­tét. Azt a tíz évig tartó háborút, mely látszólag, mert ilyenek va­gyunk, mi, nők, Szép Heléna miatt tört ki. Homérosz Iliászát teljes egészében nem olvastam, láttam viszont a hollywoodi szu­perfilmet. Hölgytársaimmal egyetemben engem is legin­kább a kidolgozott férfitestek látványa fogott meg, semmint a sztori. És persze Brad Pitt elbű­völő mosolya... Valahogy így voltam a Magyar Lovas Színház Trója című musica­lével is. Tetszett benne Pintér Tibor hasizma, a látványos lovas jelene­tek, az egyes karakterek megjele­nítése és a csiszolt énekhangok. Janza Kata valóban szép Heléna volt, Borsos Zoltán nem minden­napi módon hajtotta a bigát, Lezsák Levente pedig lángba bo­rulva vágtázott lova hátán. Nem is beszélve a csatajelenetekről, ami­kor negyven lovas rohant fejveszt­ve egymásnak. Mégis hiányérze­tem volt. Az egyes jelenetek vala­hogy üresek maradtak. Például amikor két szereplő és mindössze egy ló állt a színpadon. Ilyenkor várni kellett a történésre, elma­radt a Lovas Színháztól megszo­kott pezsgés. Fenntartással kezel­tem a befejezést is. Csak annyit ér­zékeltem, hogy egy ember leve­tette magát a több méter magas erőd faláról, Akhilleusznak pedig elvágták a torkát így az egyik leg­veszélyesebb mutatványból csak az maradt meg bennem, hogy megtörtént. Ráadásul Akhilleusz lényege a cukorból való bokája, ez az egyetlen sérülékeny pontja. Pa­risnak mégis sikerült egy szinte lehetetlen módon megölnie a hőst Ne értsen félre senki. Egészé­ben véve tényleg egy elképesztő előadás részese lehettem, és tu­dom, hogy mennyi munka áll a darab mögött. Azonban volt olyan produkciója a Magyar Lo­vas Színháznak, mely nekem jobban tetszett. Magyar Lovas Színház: Trója ★ [UNK] [UNK] JÓ

Next