24 óra, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-24 / 171. szám
4 ★ JUT ESZEMBE... Sztárgyártás holtszezonban A kereskedelmi úgynevezett magazinműsorai eddig sem magas színvonalukról váltak ismertté, de most, a nyári holtszezonban ha lehet ilyet mondani, még saját magukat is sikerül alulmúlni. Azt már megszokhattuk, hogy egy témáról általában három bőrt húznak le. Ugyanaz a riport lemegy a Fókuszban, a Reflektorban és aztán még a reggeli beszélgetős unaloműzőben, s néha még a maradékot beteszik valamelyik hétvégi adásba is. Vagyis ugyanaz a „sztár” háromszor-négyszer mondja el a már unalomig ismert sztorit a nyaralásáról vagy arról, hogy majdnem karambolozott vagy megcsípte egy pók és ez mekkora nagy dolog. A legújabb ilyen folytatásos projekt, hogy az egyik ismert színész, alias Rúzsa Sándor lánya gyermeket szült. Nos ez a folytatásos szappanopera tölti ki most a legnézettebb csatorna mindennapjait. Sztáranyuka sztárgyereket hozott a világra, aki már egynapos korában a könyvespolcot nézegeti, meg ehhez hasonló hülyeségek hangzanak el napról napra, egyébként is a sztárok gyerekei örökzöld témát adnak. Ha még nincs gyereke, akkor kétnaponta meg lehet kérdezni, hogy mikorra tervezi. Ha egy van, akkor jön a kérdés: mikor lesz testvér, ha már esetleg az is van, akkor szeretnének-e még egyet, s persze végtelenségig folytatható a sor. Folytatják is, mi meg csak csodálkozunk, hogy micsoda különleges emberek élnek köztünk. O Étt SZŐTS KIKE ISTVÁN KULTÚRA A hegesztés jellegzetes szagát érezni már a skanzen bejáratánál. Lois Viktor szobrászművész Kép- Ze-Let Szimpóziuma az idén tizenkettedszer nyitott ki a Szabadtéri Bányászati Múzeumban. Készülnek a Halpapucsok, karácsonyfát kap a Turul család és a tábor végén újra megszólalnak Lois Viktor különleges hangszerei. Mudri Anna tatabánya Ha a bányászati múzeumban járunk, azonnal feltűnnek a bányagépek közötti szobrok. Fémből. Mind Lois Viktor táborában készültek, és most újra bővül a tárlat. Először Mata Attilát állítjuk meg a munkában. Rozsdamentes acéllal dolgozom, és most kipróbálom a hegesztéses módszert is. Eddig öntvényekkel dolgoztam, de azzal legfeljebb hetvencentis szobor készíthető. Most egy egy méter húszcentis formációt alakítok ki. Előre elkészítettem a tervet, a különböző térszerkezetek érdekelnek - magyarázta. A szobrász két éve foglalkozik a rozsdamentes acéllal, előtte bronzból, még korábban fából készítette a műveit. A rozsdamentes acélban viszont megtalálta a modern anyagot. - A jelen világ a számítógépek világában él. Az viszont mindent két dimenzióban jelenít meg, a tér csak imitáció. Ezzel szemben a szobrászat a térrel is tud mit kezdeni, és ezt kell nekünk kihasználnunk. Lois Viktor lép hozzánk. Gyorsan tisztázzuk az adatokat, ez a tizenkettedik tábor, 2006-ban volt a jubileumi, kétévente rendezik meg, mert gyakrabban nem tud hazajönni Bostonból. De minket inkább az érdekel, mivel bővül a Turul-család. - Karácsonyfát kapnak a gyerekek - mondta. - Ez egy folyamatosan bővülő, expanziós történet. Először elkészült a Turul női párja, majd a tojás, a kicsi, ahogy kikel. A fa körülbelül öt méter magas lesz, ha pedig az idő engedi, egy Teddyt is kapnak. Két év múlva pedig egy nagybácsi vagy unokatestvér készülhet el. Tovább sétálunk a skanzenben. Egy törékeny, fiatal nő guggol egy hegesztőpisztoly mögött. Szilágyi Erzsébet készíti a „halpapucsokat”. A név hallatán kicsit meglepődünk, de gyorsan megkapjuk a választ. A víz témakörében alkottam. Mindenképpen a hal motívummal szerettem volna foglalkozni. Aztán ahogy készültek, olyanok voltak, mint az eszkimó lépegetők. Megtetszett az új szó: halpapucs. Amikor először készítettem, a nagy dróthálón színes papírok voltak, aztán lettek halpapucs ékszerek, most pedig pusztán a drótvázból lesznek az alkotások. A légies, nőies formákat kedvelem, ezek is ilyenek - mondta. Bár a laikus szemnek az anyag ellentmond a légiességnek. Közben Lois Viktorral kisebb szakmai vitába keverednek, Viktor szerint vékony talpazaton kellene állnia a műnek, Erzsébet viszont a falra akasztaná. Hátul sűrű kőpor száll, maszk nélkül nem is érdemes odamenni, így csak azt tudjuk meg, a por alatt a tatabányai Varkoly László műve készül. A táborban még egy amerikai házaspár, Rick és Lora Brown alkot. Ők a Hangfürdőben készítenek egy fainstallációt. Ősi technikákat alkalmaznak. Halpapucs és Turul karácsonyfája KÉP-ZE-LET Lois Viktor szobrásztáborában már készülnek az új művek A táborban egy amerikai házaspár, Rick és Lora Brown is alkot. Ők a Hangfürdőben készítenek ősi technikával egy fainstallációt Varkoly László a táborban Újra megszólalnak a Lois-hangszerek a táborban készült művekből augusztus elsején nyílik meg a kiállítás, amikor a hangszobrok is megszólalnak a Tundravoice-nak köszönhetően. A megnyitón a jazzt játszó Aran Guru is fellép. A tábor után Lois Viktor hangszerei útra kelnek, a nagyharsányi kőbányában kialakított szoborparkba kerülnek. A kiállítás része lesz az idei Ördögkatlan Fesztiválnak, ahol újra megszólalhatnak. ★ 24 ÓRA - 2010. JÚLIUS 24., SZOMBAT Boston mellett már működik a művésztábor AZ AMERIKÁBAN ÉLŐ Lois Viktor a tengeren túl is létrehozott egy művésztelepet. A Boston melletti telepen azt szeretné, ha magyar művészek is megfordulnának, és onnan is érkeznének Tatabányára. A szobrász Tatabánya és a kinti művésztelep között eszmei kapcsolatot teremtett. Lois Viktor elmondta, az USA- ban lehetőség van arra, hogy a szoborparkokat nagy, akár több száz hektáros területeken hozzák létre. - Itt, Tatabányán, már kezdjük kinőni a teret Zsúfolt a kiállítás, ezt kritikaként is megfogalmazzák felénk. De bízom benne, rövidesen bővíteni tudunk. • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról • Kritikus szemmel a kultúráról Nagy munka, sokak örömére táncszínház Nem kell mindenkit színpadra vinni Nemrégiben ugyenezen oldalon megfogalmaztam lesújtó magánvéleményemet az országot elöntő mazsorettizmusról - nos, kaptunk érte hideget, meleget. Azért írom ezt, mert ismét bajban vagyok. A napokban az esztergomi Carmen együttes csaknem háromórás műsorát néztem végig. Táncszínház. Valószínűleg nem tudok haladni a korral. Az ebben legprofibbnak tűnő Experidance is halálra idegesít. De ők legalább tudnak táncolni. Sőt, állítólag világsiker, amit művelnek. Hasonlóra törekedik az említett együttes. Csaknem háromóra, három részben. Az elsőt még magam is értettem: a varázslatos Kelet, azaz a mesés török, arab, kínai világ tárult fel előttünk epizódszerű összeállításban, ahogyan él az európai romantikus képzetekben. Benne felléptek az együttes legkisebbjei és a lassan felnőttkorúak is egyaránt. Utóbbiak produkciója fogyasztható volt. A második rész már fogósabb. Hogyan is írjam? A Dzsungel könyve (inkább musicalje...) végtelenül leegyszerűsítve Bendi - Farkasok - Ká/Bagira szintre - Maugli helyett itt a helybéli kis Bendegúz a főszereplő, tanára szerint nagy tehetség. Ez most - legalábbis nekem - nem volt egyértelmű. Nem igazán ment a tánc, a szövegmondás, az éneklés... A harmadik résznél elvesztettem magamat. Csak ez lehetett az oka, hogy a latin romváros tragédiájának felidézését nem tudtam értelmezni. Igen, életre keltek a gipszszobrok, igen, a vetített képen jól látszott, hogy kitör a Vezúv (a Ta Pompei pusztulása, olasz film, 2007), még a közelgő szélvihar villámai is besegíthettek az élménybe. De... Képezni kell magamat. Ez így nem mehet tovább. A Kelet meséi; Bendi, a sivatag vándora; Pompei. Carmen Táncszínház Esztergomi Várszínház, július 20. ELÉGSÉGES Sokszínű, látványos előadás írója Az egyes jelenetek valahogy üresek maradtak Trója. Szerintem nincs olyan ember, aki nem ismerné a bevehetetlennek hitt város történetét. Azt a tíz évig tartó háborút, mely látszólag, mert ilyenek vagyunk, mi, nők, Szép Heléna miatt tört ki. Homérosz Iliászát teljes egészében nem olvastam, láttam viszont a hollywoodi szuperfilmet. Hölgytársaimmal egyetemben engem is leginkább a kidolgozott férfitestek látványa fogott meg, semmint a sztori. És persze Brad Pitt elbűvölő mosolya... Valahogy így voltam a Magyar Lovas Színház Trója című musicalével is. Tetszett benne Pintér Tibor hasizma, a látványos lovas jelenetek, az egyes karakterek megjelenítése és a csiszolt énekhangok. Janza Kata valóban szép Heléna volt, Borsos Zoltán nem mindennapi módon hajtotta a bigát, Lezsák Levente pedig lángba borulva vágtázott lova hátán. Nem is beszélve a csatajelenetekről, amikor negyven lovas rohant fejvesztve egymásnak. Mégis hiányérzetem volt. Az egyes jelenetek valahogy üresek maradtak. Például amikor két szereplő és mindössze egy ló állt a színpadon. Ilyenkor várni kellett a történésre, elmaradt a Lovas Színháztól megszokott pezsgés. Fenntartással kezeltem a befejezést is. Csak annyit érzékeltem, hogy egy ember levetette magát a több méter magas erőd faláról, Akhilleusznak pedig elvágták a torkát így az egyik legveszélyesebb mutatványból csak az maradt meg bennem, hogy megtörtént. Ráadásul Akhilleusz lényege a cukorból való bokája, ez az egyetlen sérülékeny pontja. Parisnak mégis sikerült egy szinte lehetetlen módon megölnie a hőst Ne értsen félre senki. Egészében véve tényleg egy elképesztő előadás részese lehettem, és tudom, hogy mennyi munka áll a darab mögött. Azonban volt olyan produkciója a Magyar Lovas Színháznak, mely nekem jobban tetszett. Magyar Lovas Színház: Trója ★ [UNK] [UNK] JÓ