24 óra, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-21 / 221. szám

MEGYEI KORKÉP Raliautók kavalkádja a pályán ESZHR601­^ Csepy Zoltán, aki mintegy 18 éve az autósport környékén található, újra meg­szervezte a raliszakág hazai résztvevőinek, csapatainak találkozóját Esztergomban. A szeptember 19-én a rögix­­pályánál megtartott versenya­utó-kiállítás és tuningshow eseményen látványosságban és akciókban nem volt hiány. A szervező elmondta, hogy az említett 18 év alatt szá­mos megmérettetés, így pél­dául szlalomversenyeket, illet­ve jótékonysági rendezvénye­ket szervezett társaival együtt Esztergomban, ahol rendsze­resen voltak az ezredforduló­ig rali kategóriájú, országos autóversenyek. A jótékonysá­gi rendezvénnyel két évben is az esztergomi kórház gyerek­­osztályát támogatták. A mos­tani, szeptember 19-ei eszter­gomi eseményt Csepy Zoltán Gerendás Ádám autóverseny­zővel közösen állította össze, melynek célja az volt, hogy a közönségnek bemutathassák az aktív raliversenyzőket és a külső és teljesítmény tekin­tetében is ámulatra méltó ver­senyautóikat, mellyel újra nép­szerűsíthetik ezt az ágazatot. A rögbipálya sokat látott gye­pén a rali 1, azaz „király” ka­tegóriából is sokan érkeztek és nyűgözték le a műfaj rajongó­it a nap folyamán, de láthatók voltak a másod- és harmadosz­tály kiválóságai is, köztük a talán nap slágerének, kedven­cének mondható lila Trabant. A felhozatal rendkívül változa­tos volt, a nap folyamán mint­egy ötven csapat mutatkozott be. A főszervező óvodákba és iskolákba is elmegy, hogy be­széljen a gyerekeknek a rali­ról, mely a királyvárosban a 90-es évek végén élte legerő­sebb időszakát. Pöltl Z. Erős és még szép is Fotó: P. Z. 2020. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ Tizenhárom együttes az Öröm a Zene döntőjébe jutásáért küzdött A tavalyi második legjobb idén első helyen végzett Fény csillan a basszusgitá­ron, ujjak simítanak a szin­tetizátor billentyűin. Kósza ütemeket ver a dob, az iz­zadt tenyerek közt szoron­gatott mikrofonban ének­szó csendül. A hangoláskor tapintható volt az izgalom a Vértes Agorájában a 25. Pe­ron Music Tehetségkutatón. Raffael Veronika veronika.raffael@mediaworks.hu TATABÁNYA A tét nem volt ki­csi: a tizenhárom együttes az Öröm a Zene döntőjébe jutá­sáért küzdött, hogy a 3 milli­ós pénzjutalom mellett továb­bi fellépési lehetőségekért har­coljanak. Mikor minden hang­szer a helyére került, mikor már minden zenész jól hallot­ta társait a hangszóróból fel­gyulladtak a színpadi fények. Húrba csaptak a gitárosok, a dobok közé a dobosok, kez­dődhetett a mindent eldöntő, 15 perces minikoncert. Ennyi idő állt rendelkezésre ugyanis arra, hogy az együttesek szín­padi produkcióinak minősé­gével, a tagok ÖSSZ-, valamint egyéni játékaikkal meggyőz­­­zék­ a megye középiskolásaiból delegált diákzsűrit és a négy­tagú szakmai zsűrit. A gondo­san előválogatott együttesek igazi koncertélményt okozva színes palettát tártak a bírák elé, a mókás funkytól a kar­­cos metálig szinte minden ze­nei stílus megtalálható volt a tehetségkutatón. A tatai szár­mazású fiatalokból álló metál­­banda, az Arcidia frontembe­re, Gaál András például a han­golásnál a Legyen hó című be­tétdallal melegítette hangszá­lait, percekkel később Elte­metve nevet viselő dalukkal rázták fel a terem maszkos né­zőseregét. A diákkorú banda­tagok a hasonló korú zsűritől egyhangú igent kaptak, míg a szakmai döntnököktől hide­­get-meleget is. Őket követte a szintén ta­tai kötődésű Quack, akik idén újult erővel vágtak neki a tehet­ségkutatónak, a tavaly ezüst­érmet szerző alterpopbanda a névadó felfújhatós­ kacsával je­lent meg a színpadon,­d­alaik­­­kal pedig szSáves­^ieBéíő érté­kelést zsebeltek be az ítészek­től. Tőlük egyes idősebb korosz­tály a félig-meddig tatabányai tagokból összeállt The Whate­­vers, akik néhol pörgős, néhol lágy grunge stílusban íródott dalaikban angol nyelven szó­laltak meg. A klasszikusokat idéző, összeszokott fiúbanda vegyes értékelést kapott a di­ákoktól, a tetszést szimbolizá­ló zöld lapok mellett fel-feltűnt pár piros tábla is. A hosszú nap végén kiosz­tották a díjakat: Ujfalusi Gá­bor díjban részesült kiemelke­dő zenei tehetségéért Bocskai Béla, a Möbius zenekar éne­kese, különdíjat kapott a bu­dapesti Dorchipelago zenekar. A verseny sorrendje is felállt: harmadik lett a The Whate­­vers, a második a szegedi Csil­­lagerdő, míg a fődíj a Quack­­hoz került. A tatai kötődésű, tavaly ezüstérmet szerző Quack a névadó felfújhatós gumikacsával jelent meg a színpadon és meg is nyerte a tehetségkutatót Fotók: Zantleitner Ingrid Különböző stílusú, színvonalas produkciók követték egymást A megyei középiskolákból delegált diákzsűri így szavazott Az oroszlányi nosztalgia-autóstalálkozón mintegy negyven évet ugrottunk vissza az időben Főként korabeli Ladákkal telt meg a parkoló OROSZLÁNY Ismét érdekes és izgalmas történettel lehetett találkozni az oroszlányi ven­déglő parkolójában szomba­ton, az amerikai autóstalálko­zókról híres V8 Vendéglőnél. Minka Attila, az események főszervezője egyre inkább igyekszik bővíteni a kínála­tot és a legváltozatosabb autó­márkák szerelmeseit meghív­ni, mert jól tudja, a benzingőz mindenkié. A legutóbb, két héttel ezelőtti találkozóra sem amerikai csodajárgányokkal érkeztek és ez így volt a hétvé­gén is, amikor az orosz gyárt­mányú Ladákkal telt meg a parkoló. Az 1980-as évek egyik legmeghatározóbb autó­márkájáról van szó, talán nem túlzás azt állítani, hogy abban a korszakban ez a típus jelen­tette a luxust. Gombás Péter egy autóval érkezett Veszp­rém megyéből, ezenkívül ott­hon van még hat másik pél­dány ebből a márkából. Mint mondta gyűjti őket, később restaurálja, majd CT-vizsgára mennek, ahol megkaphatják a veterán minősítést. - Több milliós tétel a res­taurálás, de szívesen teszem, mert tetszenek ezek az autók. És megbízhatóak is. Például az injektoros Samarám min­den nap kint van az utakon és bírja, sőt... - vélekedik Péter, aki civilben karosszérialaka­tos és autófényező. Mielőtt bú­csút intenénk, még megosztja velünk nagy tervét. - Minden létező típusból szeretnék ven­ni egyet. Ez az álmom. Nagyigmándról érkezett egy nagyobb társaság. Családta­gokból, ismerősökből és bará­tokból összeállt csapat. Hos­­­szasan beszélgettek jármű­vekről, mustrálták a darabo­kat. Elmondták, melyik típus milyen előnyökkel bír és szto­­rizgattak a régmúltról. A kö­zelből, Tatabányáról is szép számmal érkeztek. Érdeklő­dők és sofőrök is. Időutazás volt ez a javából. Mintha negy­ven évvel ezelőtt jártunk vol­na Oroszlányban, körülbelül a nyolcvanas évek közepén. Be­gördültek a Skodák és a Zsigu­lik, valamint olyan retrodara­­bok, mint a Barkas, aminek te­tején gumikacsa „ült”. Az új­ságíróban felmerült, hogy bár az autók többsége kifogástalan állapotú, van-e jövőjük ezek­nek az autóknak, hiszen év­ről évre egyre nagyobb válasz­tékkal rukkol elő az autópiac. A költői kérdésre meg is jött a válasz. Csak szét kellett nézni a megtelt parkolóban és máris látható volt, mennyire töretlen a márka iránti hűség. W. Zs. A régi 1500-as Ladák bemutatója sok érdeklődőt vonzott Fotó: Z. I.

Next